Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

Egy megyei történelmi érdekesség Hogyan alakítottak termelőszövetkezetet 1932’tten á lászló tanyai szegények Látogatás az egykori alapítóknál Több mint, harminc esz- tendővel ezelőtt kezdődött Ennyi idő alatt az emlékek is megfakulnak. Azonban a Császárszállás övezetébe tar­tozó lászló-tanyaiak nem egykönnyen felejtik el a nagy gazdasági világválsá­got követő harmincas éve­ket. Kenyér nincs, még ke­vesebb kilátás arra, hogy elszegődjenek mezőgazdasá­gi munkásnak. Nem is le­het, hiszen ii válság vihara , nem kímélte a mezőgazdaságot sem: a bérlők rendre hagyták ott a birtokokat. László-tanya is gazda nél­kül maradt, mint Nyíregy­háza egyik birtokrésze. A másik oldalon pedig ott áll­tak a sokgyermekes zsellé­rek. akiknek nem volt tal­palatnyi földjük, hogy magot szórjanak bele. És a 3—4 holdas, akkoriban törpebir­tokosnak titulált parasztok. Az egész úgy kezdődött 1932-ben, hogy a város el­sősorban a birtokát akarta hasznosítani, s nem tőidet adni a nincsteleneknek. Eb­ben a helyzetben született a városházán egy kényszer­állásban lévő okleveles fia­tal gazda javaslata: létesít­senek László-tanyán, kis pa­rasztok bevonásával közös nagyüzemi termelést. És 28 paraszt összefogott Mini a régi krónika meg­említi, volt olyan, aki két malackával, egy rossz boro­nával, s tucatnyi gyerekkel érkezett. A napszámosok aratómunkások nem dicse­kedhettek nagy vagyonnal. Márkus József, a hajdani k-eny szer állásos gazda — ma a megyei tanács dolgozója — megfakult térképet, gaz­dálkodási eredményeket megőrző papírokat tereget ki. A mai nagyüzemek gaz­dáinak, a termelőszövetkeze­ti tagoknak érdekesek, figye­lemre méltóak lehetnek ezek a dokumentumok: igazolva azt, hogy teljesen elütő — kapitalista — viszonyok közi is mire voltak képesek az «'éjüket összefogott parasz­tok. Nagyüzemi módszerrel táblásán, vetésforgó szerint- i ............. ......... — gazdálkodtak Hat esztendő alatt — az akkori fogalmak szerint — kétszeresére nőtt a birtok tiszta jövedelme a korábbi bérlő eredményei­hez képest, s az uradalmi birtokokra is ható konjunk­túra idején, a harmincas évek végén is lepipáltak a közösen gazdálkodó parasz­tok az uradalmakat. Az akkori szociológus pa­rasztközgazdászok nagy port vertek fel az országban egyedülálló lászló-tanyai pél­da nyomán. Egyikük-másb kuk illúziókban ringatta magát: földreformról (?), társasgazdálkodási földbir­tokpolitikáról álmodozott. De óva intettek a „szocia­lizálás” rémétől. A urak-eseléclek Magyarországán László-tanya csupán kurió­zum volt, igen kedvező kö­rülmények eredményeként. 1905 tavaszán járjuk a régi szaki rányíló, Márkus József társaságában a L.ász- ló-tanyát. Keressük a közös gazdálkodás megalapozóit. Nagy volt a meglepetés az egyes találkozásoknál: ,.Na­hát, intéző úr! Maga az?" És peregnek az emlékek. Csak azok. mert a régi ta­nyaközpontból csupán a kö­zösben épített mélyfúrású kút és egy megviselt épület maradt. — Emlékszik, Márkus, úr? Ezen a helyen volt a kul- túrházunk, amit segítségéve) építettünk át a rpzoga rak­tárból — mondja a 7ti esz­tendős Majoros Pál, s rámu­tat egy gyeppel benőtt ita­lomra. Mások arról beszélnek, nem kevés dicsérő hang­súllyal, hogy abban az idő­ben barátkoztak meg a könyvekkel. Az „intéző úr”, megszegve a szocializálás elleni óvatosságot, szak- könyvtárat, irodalmi könyv­tárat rendezett be, rádiót is szerzett. Egyesek ezért ál­landóan ostorozták, néme­lyek dicsérték, mondván: „ha már csak egyszer lát­nak papot havonként, ak­kor legalább legyen könyv­táruk.^ Az ősalapitók közül va­laki arról beszél, hogy Mó­ricz Zsigmond iK megláto­gatta őket a közös gazdál­kodás során. „Búesúzásnál jól megszorongatta a ke­zem és azt mondta, bárcsak minden magyar paraszt itt tartana már, ahol maguk,” Milyen a mai életük a hajdani szövetkezőknek? — A választ azzal kezdik a kérdésre, hogy a háború után is együtt maradtak a munkában addig, míg aztán a földosztás, apróra parcel­lázta fel a -nagytáblás terü­letet, s ki-ki saját földet ka­pott. , Nagy Kálmán mezőőr volt akkor is, az ma is a csá­szárszállási Üj Alkotmány Termelőszövetkezetben, ami­hez a lászló-tanyait né­hány évvel ezelőtt csatol- ták. Igaz, foghíjas telepü­lésként, de neki is. mint a többieknek, saját házuk van, amit a felszabadulás után építettek. — Nézzék a kertemet — büszkélkedik a virágba bo­ruló gyümölcsössel. Ilyesmi nem volt ezen a vidéken, kivéve azt a néhány öreg cseresznye, meg körtefát, ami a régi tanyában ma­radt. — Nagy Kálmán meg­maradt tipikus „isten hala. mögötti'’, tanyai embernek. Fiai már mások. Egyik mű­szerész, János tsz-tag. Gusz- táv gépállomási szerelő. — Tavaly még kovácsol - tam a vasat a termelőszö­vetkezet műhelyében — mondja Majoros Pál. — De most már.:. El babrálhatok a kertben. Szőlőt ültetek. Majd terem a gyerekeknek. Az idős gépészkovács volt a régi szövetkezés műszaki embere: traktoros. lakai os meg ami munka akadt. De 76 esztendejével már nem azokra az időkre büszke, hanem honvéd százados fiá­ra, meg a másikra, a kitün­tetett traktorosra, akinek hírtelenében nem is tudja „hány dicsérő oklevele van”. A fiatalabb generációhoz tartozik Székely - Pét«’. ö még csak 56 esztendős Do­hányosként került a Lász)ó- tanyára annak idején a szö­vetkezők közé. Most is a do­hánymelegágyak környékén kárét megtalálni: csapatve­zető. A felszabadulás alán----------------------­-----------1----­16 hold földet kapott Részt vett az ötvenes évek szövet­kezés! próbálkozásaiban, 1956-ban elnöke is volt a kis település közös gazda­ságának. A régi cselédtelepülés 49—50-ig állt — mondja Székely. — De már koráb­ban megkezdtük a saját la­kásaink építését. Igyekez­tünk közelhúzódni az isko­lához. Az lett a tanya köz­pontja. — Minden jó lenne éh­ben a mi mai szövetkeze­tünkben is, de a távolság, a tanyavilág, a járhatatlan út elválaszt a császárszállási központtól bennünket. Az is tanya, de községnyi. Az Űj Alkotmány Tsz-ben dicsérik a László-tanyán é]ő szövetkezeti tagokat: szor­galmasak, a közösségi élet­ben példamutatóak. a mun­kában kitartóak. Igen, több gondot kellene, lehetne for­dítani rájuk. Meg is érde­melnék: ók voltak azok, akik példáját adták az ösz- szefogásnak, bármilyen kö­rülmények közt. mindig megvan az eredménye. Dutka Ákos: Emlék — 1945. Az erdő csendje fojtott, mély zen-ehe•» Zengi most is örök dallamát, Hallod, hogy sírnak? a mely hegedűket. Hallod a rigók karcsú messzi füttyét S a kokukk hogy búgja fenn az oboátf Csak az ember töri új diszharmóniával Daloló csend, örök. ünneped: Fejszék csattognak, fűrészek vonitanak — Irtják az erdőt kik rászabadultak, Nem is törődve, mit cselekszenek. A tél vacog még most is idegünkben, Egy régi tél a fronton valahol; Míg a balta■ sújt, a törzs recsegve roppan, Mint mikor a gránát iiszke robbantié S haló fák nyögtek a hó alól. Haldokló erdő fojtott, mély zenéje Szívembe markol — szörnyű uj zene — Rigók, kakukkok, nymfák énekén túl Hamisan, mint a félig már elszakadt húr, Vonít a fűrész gyilkos éneke. Haldokló erdő. síró mély zenéddel Kályhámból is felbúgsz majd tudom; Mikor most a rőzsédet cipelve Hátamon a lelkedet viszem le, Rigók füttyével az erdei úton. Ratkó József: Ha a szerszámot S. A. ü. V. Ha a szerszámot részegen lakatos apám kézbe vette, csak úgy égett a munka! mintha a szerszám dolgozna helyette­Istentelenül beszeszelt nemegyszer, de a satupad mellett, mint a legjózanabb melós, úgy kalapált, reszelt, Pedig a véső. a lyukasztó, vasfűrész, kalapács, reszelő mind valódi volt, igazi. Nem volt bennük varázserő. Én adogattam kéz alá egymás után. ahogy apám sziszegte (foga közt szöged szorultak.) S tudtam ám (egyszer egy nagy pofon utas mutatóujját fölemelve magyarázta), hogy nem szabad tévesztenem mert nincs mese a munkában. A kész dolognak hét nyelven kell beszélnie. Egyidős a matróz és a flotta Levél a laktanyába — Mit tud a négy vasmacska ? — Tyereskova csókja ni. hiszen a folyamőrök onnan is kiemelték és ártalmatlanná tették a több mint kétszázezer aknát. Ha megvadul a folyó Laktanyájukban most csend yen. A kapuban őrség, az ud­varon súlyt emel két trikós fiú, az egyik ablakból gitárze­ne szűrődik, s katonás lép­tekkel vonul szolgálatba egy szakasz. Bozsik Tibor őrnagy 1948 óta szolgál a folyamőrök­nél. Jól emlékszik ' az elmúlt két . évtized minden esemé­nyére; a küzdelmekre, a sL kerekre egyaránt. Rohamosan korszerűsödött a flotta felsze­relése, és a „fiúk”, a matró­zok is megállták mindig a he­lyüket. Az emlékezetes 1954-es árvíz idején százak életét, in­góságait mentették meg. 1956- ban Bajánál segítettek, és két éve a megvadult Tiszán is feldübörögtek a segélyt hozó hajóik motorjai. „Hazámat szolgálom” — mondták a leg­bátrabbak, amikor átvették a kitüntetést, „de hisz a ti fiai­tok vagyunk” — hárították el a hálálkodókat, akik életükért mondtak köszönetét. Fényképes tabló emlékezteti a klub falán az újakat a ré­giek hőstetteire. Itt most azok pihennek, akiknek letelt a mai szolgálatuk. Három gitár zenéje tölti be a termet, a sa­rokban televízió, az asztaloK- nát sakkoznak, mások a zené­re figyelnek. — Vigyázz! — hangzik a ve­zényszó az őrnagy belépésekor, aztán visszaülnek helyükre és ismét megpendül a három gi­tár. A „vasmacskák” próbálnak — magyarázzák. Ez a neve zenekaruknak, amely bejutott a tv ..Ki mit tud”-jának elő­döntőjébe. Hárman gyakorol­nak: Faragó István. Jencsók Antal és Juhász Béla; dobo­suk: Pálfi Jenő szolgálatban van. Bajtársaik körében nagy sikert aratnak. .. Vigyázz, robban! Az egyik folyosón nagy táb­la sorolja fel, mit kell elérni« egy matróznak ahhoz, hogy a néphadsereg kiváló katonája legyen. Még elolvasni is sok s nehéz követelményeket. A fo­E-gy magas matróz és egv szőke kislány támaszkodik a korlátnak az újpesti öböl pari­ján. Üj az ismeretség, mert úgy • kérdezgetik egymást. „És hány éves?*’ — ha Hat szí r egy fél mondat, mire a fiú kicsit szégyenlősen, kicsit büszkén mondja: „Húsz leszek a jövő héten . . .* Épp ennyi idős néphadsere- günk folyamőrsége is. mely 1945 márciusában alakult meg Debrecenben. Mire egy hónap múlva Budapestre költöztek, már 200-an voltak. Kicsit jel­képes is. hogy a demokratikus flotta első haroi feladata épp a békét szolgálta. A szovjet hadsereg segítségével az or­szág vízi útjait kellett meg­tisztítaniuk a háború gyilkos emlékeitől: az aknáktól és az elsüllyedt, hajók roncsaitól. Akik ma a Balatonban für- dének, bizonyára nem gondol­nak arra, hogy húsz éve két­százezer akna rejtőzött a to vizében, és a Duna vadevező- seá sem félnek a partra lép­lfj. Szabó József és Takács László szocialista brfgádtagokhoz méltó munkát végeznek a tiszávasvári Rákóczi Tsz tábláin. Ha a munka úgy kívánja vasárnap vagy ünnepnapon Is a gép nyergében szorgoskodnak. Képen, ai csá­vái készítik elő a talajt. . . e v. met. Egyikükkel épp a tábla előtt találkozunk. Kenéz At­tila emellett azzal is dicse­kedhet, hogy hajós „kolléga­nőjétől”, Tyereskova űrhajós­tól kapott csókot. A hagy esemény a szovjet űrhajósházaspár tiszteletére rendezett sportcsarnoki nagy­gyűlésen történt. Kenéz tize­des is tagja volt az elnökség­nek. és a végén autogramot kért Valentyinától. „Ne egyet, hármat”, tette hozzá gyorsan, mert testvéreire is gondolt. Ekkor kapta az értékes alá­írásokat és az emlékezetes csókot. Ezzel még parancsnoka, az őrnagy elvtárs sem dicseked­het. Arról azonban büszkén számol be ő is, milyen hasz­nos feladatokat teljesítenek a lakosság védemében. Hozzájuk tartoznak a tűzszerészek, akik­hez naponta 30 bejelentés is érkezik, hogy háborúból meg­maradt lőszert találtak vala­hol. Ezeket ők teszik ártal­matlanná, nagy ügyességgel és még nagyobb bátorsággal. Matrózok dolgoznak a Lenin körúton is. a Nemzeti Szín­háznál. ahol a robbantási munkákat végzik. „Matróz szeretnék lenni,. Búcsúzóul elmegy” nk a ki­kötőbe. Karcsú naszádok sora­koznak a part mellett; a nép­hadsereg szerves- részét ké­pező folyami flottilla hajói. Az őrségen álló fiatal raa'r zt sokan irigylik a sorkötelesek közül, hiszen a sorozáson el­hangzik a kérdés. leggyako­ribb a ..Matróz szeretnék len­ni . . .” válasz. Lehet, hogy a lányoknak tet­sző csinos egyenruha is vonzó — sokan 16—17 éves korban írnak levelet a laktanyába, hadd kerüljenek a flottillához — de a lényeg: nagy megtisz­teltetés az húszéves folyamőr­ség katonájának lenni. H. B. I960, május 9. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom