Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-09 / 108. szám
Egy megyei történelmi érdekesség Hogyan alakítottak termelőszövetkezetet 1932’tten á lászló tanyai szegények Látogatás az egykori alapítóknál Több mint, harminc esz- tendővel ezelőtt kezdődött Ennyi idő alatt az emlékek is megfakulnak. Azonban a Császárszállás övezetébe tartozó lászló-tanyaiak nem egykönnyen felejtik el a nagy gazdasági világválságot követő harmincas éveket. Kenyér nincs, még kevesebb kilátás arra, hogy elszegődjenek mezőgazdasági munkásnak. Nem is lehet, hiszen ii válság vihara , nem kímélte a mezőgazdaságot sem: a bérlők rendre hagyták ott a birtokokat. László-tanya is gazda nélkül maradt, mint Nyíregyháza egyik birtokrésze. A másik oldalon pedig ott álltak a sokgyermekes zsellérek. akiknek nem volt talpalatnyi földjük, hogy magot szórjanak bele. És a 3—4 holdas, akkoriban törpebirtokosnak titulált parasztok. Az egész úgy kezdődött 1932-ben, hogy a város elsősorban a birtokát akarta hasznosítani, s nem tőidet adni a nincsteleneknek. Ebben a helyzetben született a városházán egy kényszerállásban lévő okleveles fiatal gazda javaslata: létesítsenek László-tanyán, kis parasztok bevonásával közös nagyüzemi termelést. És 28 paraszt összefogott Mini a régi krónika megemlíti, volt olyan, aki két malackával, egy rossz boronával, s tucatnyi gyerekkel érkezett. A napszámosok aratómunkások nem dicsekedhettek nagy vagyonnal. Márkus József, a hajdani k-eny szer állásos gazda — ma a megyei tanács dolgozója — megfakult térképet, gazdálkodási eredményeket megőrző papírokat tereget ki. A mai nagyüzemek gazdáinak, a termelőszövetkezeti tagoknak érdekesek, figyelemre méltóak lehetnek ezek a dokumentumok: igazolva azt, hogy teljesen elütő — kapitalista — viszonyok közi is mire voltak képesek az «'éjüket összefogott parasztok. Nagyüzemi módszerrel táblásán, vetésforgó szerint- i ............. ......... — gazdálkodtak Hat esztendő alatt — az akkori fogalmak szerint — kétszeresére nőtt a birtok tiszta jövedelme a korábbi bérlő eredményeihez képest, s az uradalmi birtokokra is ható konjunktúra idején, a harmincas évek végén is lepipáltak a közösen gazdálkodó parasztok az uradalmakat. Az akkori szociológus parasztközgazdászok nagy port vertek fel az országban egyedülálló lászló-tanyai példa nyomán. Egyikük-másb kuk illúziókban ringatta magát: földreformról (?), társasgazdálkodási földbirtokpolitikáról álmodozott. De óva intettek a „szocializálás” rémétől. A urak-eseléclek Magyarországán László-tanya csupán kuriózum volt, igen kedvező körülmények eredményeként. 1905 tavaszán járjuk a régi szaki rányíló, Márkus József társaságában a L.ász- ló-tanyát. Keressük a közös gazdálkodás megalapozóit. Nagy volt a meglepetés az egyes találkozásoknál: ,.Nahát, intéző úr! Maga az?" És peregnek az emlékek. Csak azok. mert a régi tanyaközpontból csupán a közösben épített mélyfúrású kút és egy megviselt épület maradt. — Emlékszik, Márkus, úr? Ezen a helyen volt a kul- túrházunk, amit segítségéve) építettünk át a rpzoga raktárból — mondja a 7ti esztendős Majoros Pál, s rámutat egy gyeppel benőtt italomra. Mások arról beszélnek, nem kevés dicsérő hangsúllyal, hogy abban az időben barátkoztak meg a könyvekkel. Az „intéző úr”, megszegve a szocializálás elleni óvatosságot, szak- könyvtárat, irodalmi könyvtárat rendezett be, rádiót is szerzett. Egyesek ezért állandóan ostorozták, némelyek dicsérték, mondván: „ha már csak egyszer látnak papot havonként, akkor legalább legyen könyvtáruk.^ Az ősalapitók közül valaki arról beszél, hogy Móricz Zsigmond iK meglátogatta őket a közös gazdálkodás során. „Búesúzásnál jól megszorongatta a kezem és azt mondta, bárcsak minden magyar paraszt itt tartana már, ahol maguk,” Milyen a mai életük a hajdani szövetkezőknek? — A választ azzal kezdik a kérdésre, hogy a háború után is együtt maradtak a munkában addig, míg aztán a földosztás, apróra parcellázta fel a -nagytáblás területet, s ki-ki saját földet kapott. , Nagy Kálmán mezőőr volt akkor is, az ma is a császárszállási Üj Alkotmány Termelőszövetkezetben, amihez a lászló-tanyait néhány évvel ezelőtt csatol- ták. Igaz, foghíjas településként, de neki is. mint a többieknek, saját házuk van, amit a felszabadulás után építettek. — Nézzék a kertemet — büszkélkedik a virágba boruló gyümölcsössel. Ilyesmi nem volt ezen a vidéken, kivéve azt a néhány öreg cseresznye, meg körtefát, ami a régi tanyában maradt. — Nagy Kálmán megmaradt tipikus „isten hala. mögötti'’, tanyai embernek. Fiai már mások. Egyik műszerész, János tsz-tag. Gusz- táv gépállomási szerelő. — Tavaly még kovácsol - tam a vasat a termelőszövetkezet műhelyében — mondja Majoros Pál. — De most már.:. El babrálhatok a kertben. Szőlőt ültetek. Majd terem a gyerekeknek. Az idős gépészkovács volt a régi szövetkezés műszaki embere: traktoros. lakai os meg ami munka akadt. De 76 esztendejével már nem azokra az időkre büszke, hanem honvéd százados fiára, meg a másikra, a kitüntetett traktorosra, akinek hírtelenében nem is tudja „hány dicsérő oklevele van”. A fiatalabb generációhoz tartozik Székely - Pét«’. ö még csak 56 esztendős Dohányosként került a Lász)ó- tanyára annak idején a szövetkezők közé. Most is a dohánymelegágyak környékén kárét megtalálni: csapatvezető. A felszabadulás alán---------------------------------1----16 hold földet kapott Részt vett az ötvenes évek szövetkezés! próbálkozásaiban, 1956-ban elnöke is volt a kis település közös gazdaságának. A régi cselédtelepülés 49—50-ig állt — mondja Székely. — De már korábban megkezdtük a saját lakásaink építését. Igyekeztünk közelhúzódni az iskolához. Az lett a tanya központja. — Minden jó lenne éhben a mi mai szövetkezetünkben is, de a távolság, a tanyavilág, a járhatatlan út elválaszt a császárszállási központtól bennünket. Az is tanya, de községnyi. Az Űj Alkotmány Tsz-ben dicsérik a László-tanyán é]ő szövetkezeti tagokat: szorgalmasak, a közösségi életben példamutatóak. a munkában kitartóak. Igen, több gondot kellene, lehetne fordítani rájuk. Meg is érdemelnék: ók voltak azok, akik példáját adták az ösz- szefogásnak, bármilyen körülmények közt. mindig megvan az eredménye. Dutka Ákos: Emlék — 1945. Az erdő csendje fojtott, mély zen-ehe•» Zengi most is örök dallamát, Hallod, hogy sírnak? a mely hegedűket. Hallod a rigók karcsú messzi füttyét S a kokukk hogy búgja fenn az oboátf Csak az ember töri új diszharmóniával Daloló csend, örök. ünneped: Fejszék csattognak, fűrészek vonitanak — Irtják az erdőt kik rászabadultak, Nem is törődve, mit cselekszenek. A tél vacog még most is idegünkben, Egy régi tél a fronton valahol; Míg a balta■ sújt, a törzs recsegve roppan, Mint mikor a gránát iiszke robbantié S haló fák nyögtek a hó alól. Haldokló erdő fojtott, mély zenéje Szívembe markol — szörnyű uj zene — Rigók, kakukkok, nymfák énekén túl Hamisan, mint a félig már elszakadt húr, Vonít a fűrész gyilkos éneke. Haldokló erdő. síró mély zenéddel Kályhámból is felbúgsz majd tudom; Mikor most a rőzsédet cipelve Hátamon a lelkedet viszem le, Rigók füttyével az erdei úton. Ratkó József: Ha a szerszámot S. A. ü. V. Ha a szerszámot részegen lakatos apám kézbe vette, csak úgy égett a munka! mintha a szerszám dolgozna helyetteIstentelenül beszeszelt nemegyszer, de a satupad mellett, mint a legjózanabb melós, úgy kalapált, reszelt, Pedig a véső. a lyukasztó, vasfűrész, kalapács, reszelő mind valódi volt, igazi. Nem volt bennük varázserő. Én adogattam kéz alá egymás után. ahogy apám sziszegte (foga közt szöged szorultak.) S tudtam ám (egyszer egy nagy pofon utas mutatóujját fölemelve magyarázta), hogy nem szabad tévesztenem mert nincs mese a munkában. A kész dolognak hét nyelven kell beszélnie. Egyidős a matróz és a flotta Levél a laktanyába — Mit tud a négy vasmacska ? — Tyereskova csókja ni. hiszen a folyamőrök onnan is kiemelték és ártalmatlanná tették a több mint kétszázezer aknát. Ha megvadul a folyó Laktanyájukban most csend yen. A kapuban őrség, az udvaron súlyt emel két trikós fiú, az egyik ablakból gitárzene szűrődik, s katonás léptekkel vonul szolgálatba egy szakasz. Bozsik Tibor őrnagy 1948 óta szolgál a folyamőröknél. Jól emlékszik ' az elmúlt két . évtized minden eseményére; a küzdelmekre, a sL kerekre egyaránt. Rohamosan korszerűsödött a flotta felszerelése, és a „fiúk”, a matrózok is megállták mindig a helyüket. Az emlékezetes 1954-es árvíz idején százak életét, ingóságait mentették meg. 1956- ban Bajánál segítettek, és két éve a megvadult Tiszán is feldübörögtek a segélyt hozó hajóik motorjai. „Hazámat szolgálom” — mondták a legbátrabbak, amikor átvették a kitüntetést, „de hisz a ti fiaitok vagyunk” — hárították el a hálálkodókat, akik életükért mondtak köszönetét. Fényképes tabló emlékezteti a klub falán az újakat a régiek hőstetteire. Itt most azok pihennek, akiknek letelt a mai szolgálatuk. Három gitár zenéje tölti be a termet, a sarokban televízió, az asztaloK- nát sakkoznak, mások a zenére figyelnek. — Vigyázz! — hangzik a vezényszó az őrnagy belépésekor, aztán visszaülnek helyükre és ismét megpendül a három gitár. A „vasmacskák” próbálnak — magyarázzák. Ez a neve zenekaruknak, amely bejutott a tv ..Ki mit tud”-jának elődöntőjébe. Hárman gyakorolnak: Faragó István. Jencsók Antal és Juhász Béla; dobosuk: Pálfi Jenő szolgálatban van. Bajtársaik körében nagy sikert aratnak. .. Vigyázz, robban! Az egyik folyosón nagy tábla sorolja fel, mit kell elérni« egy matróznak ahhoz, hogy a néphadsereg kiváló katonája legyen. Még elolvasni is sok s nehéz követelményeket. A foE-gy magas matróz és egv szőke kislány támaszkodik a korlátnak az újpesti öböl pariján. Üj az ismeretség, mert úgy • kérdezgetik egymást. „És hány éves?*’ — ha Hat szí r egy fél mondat, mire a fiú kicsit szégyenlősen, kicsit büszkén mondja: „Húsz leszek a jövő héten . . .* Épp ennyi idős néphadsere- günk folyamőrsége is. mely 1945 márciusában alakult meg Debrecenben. Mire egy hónap múlva Budapestre költöztek, már 200-an voltak. Kicsit jelképes is. hogy a demokratikus flotta első haroi feladata épp a békét szolgálta. A szovjet hadsereg segítségével az ország vízi útjait kellett megtisztítaniuk a háború gyilkos emlékeitől: az aknáktól és az elsüllyedt, hajók roncsaitól. Akik ma a Balatonban für- dének, bizonyára nem gondolnak arra, hogy húsz éve kétszázezer akna rejtőzött a to vizében, és a Duna vadevező- seá sem félnek a partra léplfj. Szabó József és Takács László szocialista brfgádtagokhoz méltó munkát végeznek a tiszávasvári Rákóczi Tsz tábláin. Ha a munka úgy kívánja vasárnap vagy ünnepnapon Is a gép nyergében szorgoskodnak. Képen, ai csávái készítik elő a talajt. . . e v. met. Egyikükkel épp a tábla előtt találkozunk. Kenéz Attila emellett azzal is dicsekedhet, hogy hajós „kolléganőjétől”, Tyereskova űrhajóstól kapott csókot. A hagy esemény a szovjet űrhajósházaspár tiszteletére rendezett sportcsarnoki nagygyűlésen történt. Kenéz tizedes is tagja volt az elnökségnek. és a végén autogramot kért Valentyinától. „Ne egyet, hármat”, tette hozzá gyorsan, mert testvéreire is gondolt. Ekkor kapta az értékes aláírásokat és az emlékezetes csókot. Ezzel még parancsnoka, az őrnagy elvtárs sem dicsekedhet. Arról azonban büszkén számol be ő is, milyen hasznos feladatokat teljesítenek a lakosság védemében. Hozzájuk tartoznak a tűzszerészek, akikhez naponta 30 bejelentés is érkezik, hogy háborúból megmaradt lőszert találtak valahol. Ezeket ők teszik ártalmatlanná, nagy ügyességgel és még nagyobb bátorsággal. Matrózok dolgoznak a Lenin körúton is. a Nemzeti Színháznál. ahol a robbantási munkákat végzik. „Matróz szeretnék lenni,. Búcsúzóul elmegy” nk a kikötőbe. Karcsú naszádok sorakoznak a part mellett; a néphadsereg szerves- részét képező folyami flottilla hajói. Az őrségen álló fiatal raa'r zt sokan irigylik a sorkötelesek közül, hiszen a sorozáson elhangzik a kérdés. leggyakoribb a ..Matróz szeretnék lenni . . .” válasz. Lehet, hogy a lányoknak tetsző csinos egyenruha is vonzó — sokan 16—17 éves korban írnak levelet a laktanyába, hadd kerüljenek a flottillához — de a lényeg: nagy megtiszteltetés az húszéves folyamőrség katonájának lenni. H. B. I960, május 9. 5