Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

• • Üdülnek a tsz önsegélyező csoport tagjai Dédelgetett vágyak: utazás, pihenés, üdülés... Családi események: házasságkötés, a gyerek születése... Előre nem látható, nem várható gondok, események: betegség, bal­eset, és a legmegrendítőbb — a halálozás... Hazánk, társadalmi rendszerünk számos módon segíti a dolgozókat — köztük mindinkább a tsz-tagokat is — abban, hogy pihenjenek, üdüljenek, megkönnyíti gondjai­kat a társadalombiztosítással és más formában, ha szo­ciális nehézségeik vannak. A társadalmi gondoskodás azonban nem elég, nem teljes. Az embernek, a családnak biztosítani kell magát a meglepetések ellen. Az egyes em­ber erejét, biztonságérzetét megsokszorozza az összefogás másokkal. S ha netán egyedül nem lenne képes vágyai valóra váltására, gondjai megoldására, akkor a közösség segítő kezet nyújt. A termelőszövetkezeti tagok biztosítási és önsegélyező csoportja a dolgozók társadalmi összefogásának egy egé­szen friss, fiatal formája a községekben. Lényege: a szer­vezett személyi takarékosságban rejlő közösségi erő. E szervezet megyénk termelőszövetkezeti tagjainak mint­egy negyedrészét egyesítette közös célokért az elmúlt né­hány esztendőben. Számuk eléri a 25 ezret. Mit csinál a tsz önsegélyező csoport? Szervezi, anyagi­lag lehetővé teszi a tagok üdülését, országjárását. A be­következő, várt, vagy nem várt — kellemes, vagy kellemet­len — emberi, családi eseményekkel járó anyagi gondokat megkönnyíti. — A program nem kötele­ző — mondja Kató Sándorné, az ibrányi Dózsa Tsz tagja. — De én igyekszem mindenben részt venni. Lassan ötven esz­tendős leszek, és még csak a múlt években jutottam túl Nyíregyházán. Jártam az ön­segélyezővel Párádon is. Tönkretett a munka. Izületi fájások... Sokat fürdők, és mindent megnézek. Ki tudja, iárok-e még valaha ezeken i helyeken. Változatos egy-egy üdülő­csoport programja. Példáid ezen a májusi tíz napon el­látogattak a debreceni vidám­parkba, az állatkertbe, a nagymultú református kollé­giumba, az egyetemekre, részt vettek a sokáig emlékezetes hajdúszoboszlói kiránduláson. Aztán a délutáni tv-nézés, filmszínházak, kabaréműsor, irodalmi est, nem is szólva az ismerkedési délutánról, a kár­tya- és biliárdcsatákról. a fürdőzésről A Déry Múzeum megláto­gatása a vendégek többségé­nek első alkalom volt arra, hogj- megismerkedjen a Haj­dúság-Nyírség régmúltjával, a hajdani emberek életével, munkájával, szokásaival, min­dennapi használati eszközei­vel. A látogatás során gyak­ran felhangzott az idősebb emberek ajkáról: „Nézd azt a gabonadarálót! Emlékszem, nagyapáméknál is volt ilyen.” Másoknak a köpülő, a fazekas­korong, vagy éppen az óriás zsendicés köcsög juttatta eszé­be egy-egy pillanatra a gye­rekkort. Aztán a Munkácsy- terem, benne világhíres fest­mények. Itt időztek legtöbbet és legszívesebben a vendé­gek... Dehát egy múzeum kiállításainak a megismerésé­hez napok kellenének... Üdülés. Régen ez a fogalom ellenérzéseket váltott ki ft falusi emberekből, mert sohai nem is volt részük ben­ne. A tsz-ek létrejötte, megerősödése tette először lehető­vé egy-egy tagnak az ilyen pihenést. Most. az önsegélyező csoport tovább feszíti a korlátokat, bővíti a lehetőségeket. Megragadtuk az alkalmat és ellátogattunk a Hajdú megyei tsz-üdülőbe, ahol tíz-tíznapos turnusokban szabol­csi tsz-tagok is pihennek. Amikor ott jártunk, a mieink közül 32-en voltak. Hajnal a Nagyerdőn A debreceni Nagyerdő sok­ezer énekes madara még alig ébred, amikor Katona Antal, a gacsályi Dózsa Tsz idős tag­ja már ott baktat az évszáza­dos fák alatt. Jó a friss má­jusi levegő hajnalban. De ha már üdül valaki, akkor miért nem hagyja nyugodni a búzgóság...? — Éjfélig lapozgattuk az őrdög bibliáját a szobatár­sakkal. A három cimbora fiatal. Alszanak javában. Köz­tük a falumbeli Kengyel Sa­nyi is. Én már haragban va­gyok az ággyal. Kijöttem, ne zavarjam őket, pihenjenek.­Katona Antal kényelmes léptekkel sétál tovább. Bele­hunyorog a keletről felbuk­Ebred az üdülő Hat óra sínes még, amikor már egyre erősödő csoszogás, be­széd veri fel az impozáns üdü­lőépület csendjét. Hiába, itt koránkelő emberek vannak, tíz nap alatt, akármilyen mód is van rá, nem lehet átvál­tani az éveken, évtizedeken ál megszokottról a kényelem­re, mint Anti bácsi mondja; az úri üdülésre. Csoportokba verődve a fo­lyosókon, a társalgóban, az emberek az eget kémlelik. — Megint beborul — álla­pítja meg Farkas Balázs, a dögéi Rákóczi Tsz tagja. — Nem baj — jegyzi meg valaki. — Ma úgyis a Déry Múzeumba megyünk. — Nekünk nem, de otthon már biztosan kezdenék a ko­rai krumpli kapálását... A debreceni Dérv Múzeumban Nagy János üdülő tsz-tag. kanó napkorong vörösébe. Megáll a betonba ágyazott tó partján. — Tegnap megfürödtem Szoboszlón, Ott volt a társa­ság — mondja hirtelen, a a hosszas hallgatás után. —- Kirándultunk. Nekem tet­szett. Hogy szívesen jöttem-e ide, az üdülőbe? Persze. Ta­valy ősszel itt üdült a Gyuri fiam. ö is csoporttag. Mond­ta, édesapám, ha magának Is ajánlják, menjen, nem bán­ja meg. Otthon aztán Sanyi­ra, meg rám esett a válasz­tás. így jöttem el. Nem tu­dok úgy üdülni mint régen az urak, meg a mai fiatalok. Az eszem fele mindig otthon jár. De azért pihenek. Meg látok. gólkodást Kóder Károly. — Úgy tudom, halad már a dolog Szabolcsban is, csak lassan. Nálunk is vonakodott a közgyűlés a hozzájárulás­tól... — Az a baj, hogy a tagok nem tudják igazában: a kö­zösen épített üdülő nem másé. hanem a tsz-eké, ami­lyen arányban hozzájárultak —■ mondja Czimbalmos Já­nos. — Erősebben kell ütni a vasat. Állítom, hogy sok tsz rosszabb helyre is tesz akkora r>cc7í»cí<af mint. a hozzáiárulás lenne. Képzeljék csak et? nem 25—30 tsz-tag, hanem száztól is több üdülhetne egyszerre. És cserélgetnénk Dunántúllal. Miskolccal, más üdülőhelyekkel. A mienkből oda, amazok ide. Igazuk van azoknak, akik sürgetik a szabolcsi tsz-üdülő építését Akik benne vannak az önsegélyező csoportban, részt vettek üdülésben, azok már érzik, tudják a tagók közül, milyen jelentősége van a saját üdülőnek. És egyál­talán az ilyen jellegű közös­ségi összefogásnak. Lesz-e tsz-üdülő a Sóstón ? Egyéb sem kell, csak ez, megpendíteni a hurt: mi van a földeken? Nógrádból, Sza­bolcsból, Hajdúból, Komá­romból vagy bárhonnan ér­keztek is: közös a nyelv, kö­zös a téma. Mesélik, hogy a nyírlövői Czimbalmos János, meg az egyik hajdúsági tsz-elnök az első napokban se látott, se hallott: ültek, ültek, s állan­dóan arról beszélgettek, hogy a munka szervezése, meg a premizálás... és így tovább. Reggelizés után valóban megeredt az eső. Néhányan, köztük Hunyadvári Mihály n tiszavasvári Munka Tsz-ből, Szűcs Bálint Kisarból, törül­közővel felszerelve átballag- tag a szomszédos meleg für­dőbe. A többség kirándulásra készülődött. Iz önsegélyező csoport lúgjai a Dér.v Múzeum Munkácsy termében. Sípos Erzsiké és a többi fiatal a következő napi programot beszéli meg. Az üdülés utolsó harma­dában már mindenkinek ki- álakult nagyjából a vélemé­nye a tíznapos pihenésről: mérlegelték a tapasztaltakat, látottakat. így aztán a ha­lászlé—rántott hal—túrós csu­sza ebéd után letelepedtünk né­hányan az üdülő presszójá­ba. Ott volt többek közt Kó­der Károly Rakamazról, Sí­pos Erzsiké Baktárói. Koda János Nyírbátorból, Czimbal­mos János Nyírlövőről. Azt talán meg sem kellene említeni, hogy abban minden­ki megegyezett: kellemes pi­henés volt. megérte, hogy el­mentek üdülni. Ezt azért hangsúlyozták, mert köztük is voltak egyes önsegélyező cso­porttagok. akik vonakodtak elutazni az üdülésre. — Ha Nyíregyházán lenne.. _hozza szóba az ajaki Ko­vács Jánosné. — Olyan mint Szoboszlon — veti közbe Sípos Erzsiké. — Na-na, jó lenne nekünk » Sóstón ez is, amiben most vagyunk — csillapítja a búz­Megyénk tsz biztosítási és önsegélyező csoportja nem szégyenkezhet az eddigi eredményeiért. Nagy érdek­lődéssel fogadták a tavaly életbe léptettet havi húsz forint tagsági díjas rend­szert, amely az életbiztosí­tási, balesetbiztosítási jára­dékban háromszor annyit ad a tagnak, vagy hozzá­tartozójának, mint volt a korábbi években. Több le­hetőség nyílik egyéb segé­lyezésre, de üdültetésre, utazásra is. Ezeket megis­merve gyarapodott másfél év alatt több, mint 3000 taggal a csoport. A tsz önsegélyező csoport 1960 óta 4300 tagjának adott összesen 700 000 forint szo­ciális segélyt. A tagok je­lentős része kapott több százezer forint más jellegű juttatást. Ez idő alatt 2403 tag üdült, közel ezren bei­tek részt budapesti, miskol­ci, pécsi, egri kiránduláson, több mint hétezren nézték meg Nyíregyházán és a nagyobb községek művelő­dési házaiban fővárosi és más neves művészek szín­házi előadásait. E néhány év alatt, figyelembe véve a megnövekedett taglétszámot is — már szinte mindenki részesült valamilyen forma- bű« a közösségi összefogás gyümölcseiből. A tsz biztosítási és önsegé­lyező csoporttagjainak gya­rapodása teszi lehetővé, hogy a továbbiakban meg nagyobb arányú legyen a közösségi összefogás eredmé­nye egymás segítésében, a pihenésben, a szórakozás­ban. a. A. Az asszonyok horgolnak, kőinek, közben beszélgetnek a tsz-üdülő társalgójában. Zsák Zoltán felvételei Katona Antal és Kengyel Sándor gacsályi tsz-tagok két Hajdú megyei szobatársukkal a délutáni pihenőidőben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom