Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-28 / 124. szám
Hogy ne késsen a határidő Az építőipari munkákhoz értő és nem értő emberek pőrében megszokott téma a beruházások áthúzódást ide- 4ejenek birálaía. A beruházók joggal (és ez a népgaz- daság érdeke is) sürgetik, bírálják az építkezések lassú ütemét. A beruházások kivitelezésének szakaszában tehát mindenki bírál, mivel a? építésszervezésben sok hiba van. Egyről azonban majdnem mindenki elfeledkezik és ez a beruházás előkészítése. Pedig az időkiesés itt még nagyobb lehet, mint a kivitelezés közben. Hol az engedély, hol a program hiányzik, késik a hitelnyitás. Milyen bonyodalmak jelentkeznek a kivitelezés megkezdése előtt? Elsőnek tegyük, nyagyitó alá a nyíregyházi Északi alközpont beruházását, amely a helytelenül szakaszolt beruházás tipikus példája. Az I. szakasz munkálatai 201 lakásra vonatkoznak, az üzemelésükhöz szükséges energia biztosítása csak a II. szakaszban kivitelezésre kerülő trafóval került volna megoldásra. Még szerencse, hogy a kivitelező észrevételére az ő többletvállalásával sikerült ezt az igen lényeges körülményt megfelelően rendezni. Természetesen több hetes sürgetéssel. Ugyanitt a szennyvízelvezetés a városi szennyvíztelep technológiai szerelésének elhúzódása miatt szintén megoldatlan volt. Ideiglenes megoldást kellejét keresni, amit csak ismételt sürgetésre adott a beruházó úgy, hogy a kivitelező készítse el a költségvetést. Több probléma van az ipari beruházások megkezdésével is. A Demecseri Burgonyake- ményitő Gyár konzultációs tárgyalására — annak ellenére, hogy több részletkérdést pontosan a tervező nem intézett el — olyan képviselőt küldött le, aki egyáltalán nem ismeri az ott jelentkező problémákat. Egy emuert utaztatni anél- kül, hogy valamit intézni tudna, nem valami jó dolog. Érdekes eset történt a tiszalöki 9 lakásnál, ahol a műszaki ellenőr kihasználva a kivitelező nem megfelelő képzettséggel rendelkező művezetőjét, aki ezzel a joggal nem is rendelkezett, átadta a munkaterületet anélkül, hogy az ottlévő — az építkezést akadályozó — épület szanálásra került volna. Ugyanakkor a lemaradásra több oldalas levélben felhívja a vállalat figyelmét. Az építményjegyzékben szerepel a kőolajipari vállalat beruházása is. Szerződéskötés még mindig nem történt, nincs hitel megnyitva. A beruházónak azért türelmetlenebbnek kell lenni és főleg arra is gondolni, hogy az anyagrendelés sok időt vesz igénybe. Április 30-án az ÉM vállalat munkái csak 68° libán voltak leszerződve. Ez komoly probléma, amin mielőbb segíteni kell. Javulást kell elérni a tervezőintézeteknél, hogy minél kevesebb részletterv hiányozzon. Szükséges, hogy a beruházó jobban vizsgáljon felül. A kivitelezőnek pedig. értenie kell, hogy az építéselőkészítés munkája már a beruházási program felülvizsgálatával megkezdődik. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a vállalatok műszaki osztályai ezeknek az észrevételeknek 8 megtételére nem helyeznek kellő súlyt. Az Ígéret amit papír nem fedez, nem elegendő a vállalatnak ahhoz, hogy biztosan és nyugodtan tudjon dolgozni. Előfordul többször olyan eset, mint a kértészeti technikumnál, hogy az építtető szerinti 18 millió (és ha kell még több) helyett a bank csak 5 millió forintot engedélyez. A beruházási kódex előírja, hogy a műszaki kiviteli tervek készítése során a tervező és a kivitelező vállalatoknak konzultálni kell a tervrészek megoldásában. Ezek a megbeszélések sokszor már a kivitelezés alatt történnek meg és igen sokszor előfordul, hogy nem megfelelő képzettséggel rendelkező emberek mennek az ilyen tárgyalásokra. Az összefüggéseket nem megfelelően látó es értelmező, dönteni nem tudó ember sok bajt okoz. Azért volt sok probléma a TITÁSZ rekonstrukciójának tárgyalásán és azt követően, mert bár jó szándékú és jó képzettségű lehet egy építésvezető, mégsem ismerheti a nagyobb összefüggéseket. Ha nem készül el időben, ideiglenes megoldást kejl keresni, mert itt komoly gyárak — konzervgyár, gumigyár, dohányfermentáló — működésének feltételéről van szó. Nagy kár, hogy a nagy tapasztalattal rendelkező konzervgyár kezéből kivették e beruházás bonyolítását. Végh .János Egy utca megismeri egymást „Nem lehel bírni az öregekkel” — Kerékkötő a szolgálati lakás — Hajnal négykor kelnek a férfiak Lovász János és Márton Ferenc kőművesek a Petőfi utcai építkezésen. Foto: Hammel József Megkezdődött a társadalmi bíróságok újjáválasztása — Februárban született meg az ötlet. Kaposi Istvánnal és Holik Mihállyal végigjártuk az utca házait, szerveztünk. Aztán hozzáláttam a tervezéshez, most meg már így állunk... Vízvezeték — társadalmi munkával Béres József, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának munkatársa, a 22. számú ház lakója így foglalta össze egy hasznos kezdeményezés, egy nyíregyházi utca összefogásának előzményeit. Az Esze Tamás utcán minden délután fél 6-tól lázas munka folyik: a munkából hazatérő lakók, lapátot, ásót. kapát fognak. A 330 méteres vízvezeték lefektetésének földmunkáját társadalmi összefogással ők végzik el. 24 lakás apraja nagyja kinn van az utcán. Az árkot már régebben kiásták, a csövek már fekszenek, ma befő! delik az árkot. — Három héttel ezelőtt utcagyűlést hívtunk össze — — mondja Kaposi István, a (5-os számú ház lakója egy lapát nyelére támaszkodva. _ Béres elvtárs ismertette a tervezést és a költségvetést. Minden lakásra 750 forint költség jut. Jöttek a kollégisták is — A munkát úgy osztottuk el. — egészíti ki szomszédja szavait Holik Mihály — hogy az idősebbek helyett mi dolgozónk, fiatalabbak. — Persze nem lehet bírni ezekkel az öregekkel — veti közbe tréfálkozva Béres József. — A hetvenhez közel álló Németh néni most Is Ott sürgölődik az árok mellett. Kapál. Németh Jánosné mellett a hatéves Danyi Gyurika emelgeti a nála sokkal nagyobb lapátot. Ebből még 4 sem maradhat ki. összefogott az utca. Lapátot ragad délutánonként a mérnök, a főkönyvelő, a szocialista brigádvezető, az országgyűlési pótképviselő, a háziasszony és a Hazafias Népfront munkatársa is. Egyik vasárnap a 110. számú iparitanuló-intézet kollégistái jöttek el — besegíteni, társadalmi munkában. — Amióta így közösen tervezget. dolgozik az utca, jó ismerősök lettünk — mondja Holik Mihály. — Azelőtt még látásból te alig ismertük egymást. Az utca legelső házának lakói az ablakokból nézik a nagy munkát, meg a kerítés mögül. Nekik már régebben is volt vizük, ha nem is ilyen minőségű, mint ez lesz. A házban az Építő Szerelő Vállalat szolgálati lakásai vannak. Gondoltak ők is arra, hogy betársulnának a munkába. Lehetne nekik is jó vizük. Körülbelül ötezer forintba kerülne az új víz bekötése. Ha eladnák a régi felszerelést, ki is telne belőle, még maradna is pénz. A vállalat azonban nem engedélyezi a munkát így sem. Érdek nélkül is — így aztán nekünk is költségesebb egy kicsit a bekötés — mondja az egyik utcabeli — mert az első lakóház előtt is le kell fektetni a csöveket. — Az ottani lakók szívesen dolgoznának velünk — teszi hozzá Holik Mihály. — Egyik este ketten is kijöttek hozzánk. Segítettek, érdek nélkül. Az utca egyik lakója nemsokára elköltözik a városból. Nagyék már nem fogják élvezni a vízvezeték előnyeit. Az idős házaspár azonban beállt a többiek közé. Lassan egészen besötétedik. Leteszik a lapátot, ásót az Esze Tamás utcaiak. Béres József is befejezi mára a lapátolást Most ceruzával folytatja a munkát: a napokban a szomszéd utcákról keresték néhányan. Kérték, hogy tervezze meg nekik is a vízvezetéket. Valaki kopogott az ablakon. Jelzés volt Holíkéktól: fel kell húzni az órát csörgőre. A férfiak hajnali 4-kor kelnek, befejezik a földmunkát, mert másnap már jönnek a vízmű szakemberei. Két hét múlva vfz folyik az Esze Tamás utcai lakásokban. A közös szalonnasütéskor már ebből a vízből isznak áldomást az alkotó társadalmi összefogásra. Szífágyi Szabolcs D erengés, esőszag, fuvallat mely a földek felől vegyes illatot hoz. szekérzörej, csikónyerítés kiabálás, füst trágyabűz, malacvisítás, tehénbőgés és távoli vonatfütty. Mindez, nem valami filmhíradóban van, hanem a kettes számú üzemegység tanyaközpontjában érzékelhető, mely e lápi „főváros” észak- nyugati részén, a kertektől alig karnyújtásnyira van. Egy elkoptatott tetejű lapos homokdombon, mely úgy belé szelídült e hajdani lápba, hogy csak a figyelő szem leli meg szélét. A lóistálló előtt, aminek piros teteje és fehér fala messzire virít, már gyülekeznek az emberek. Az egyik csoportosulás közepén fiatalember áll. Kezében papír és írószerszám, amit »agy buzgalommal használ. Az este kapott utasítás mellé pontosan felírja, hogy mit tudott belőle végrehajtani. Mint valami munkanaplóba. Az ifibrigad vezetője ő, A SZOT elnöksége határozatának megfelelően ez év első felében újjáválasztják az üzemekben, vállalatoknál, hivatalokban működő társadalmi bíróságokat. A kisebb munkahelyek^ társadalmi bíróságait a közelmúltban lezajlott szakszervezeti taggyűléseken már megválasztották, a nagyobb üzemekakit mint brigádvezető nem ismertem eddig. Szinte vigyázzba vágja magát beszélgetésünk kezdetén. amin nem lehet csodálkozni, mert tavaly szerelt le. A tényleges idejét töltötte és a szokástól nehéz szabadulni. — Hány tagja is van a brigádnak? — kezdem a kérdezést, mivel jól tudom milyen nehéz volt szervezése. Szabó Gusztáv, mert annak hívják ezt a hirtelen piruló fiatalembert, szülei velem egykorúak különben, s még baráti szálak is voltak közöttünk, pontosan adja a válaszokat. Az összlétszám 50 fő. Ebből hét kocsis, és összesen 200 katasztrális hold földet munkálunk. — Idősebbeket is láttam a brigádban. — Úgy van, a kocsisok az idősebb korosztályból valók, mjvel lekötött a munka és azonfelül is van egy pár, aki itt szeret dolgozni. Jól érzik magukat a fiatalok között hen a most folyó második negyedévi termelési tanácskozásokkal kapcsolják össze a választást. Országosan mintegy 3000 társadalmi bíróságot újítanak meg. A SZOT elnökségének értékelése szerint a társadalmi bíróságok eddigi tevékenysége érdemi szem— És a munka? — Ha nem akadályozott volna bennünket az időjárás, a vetegetésen már régen túl lettünk volna — mondja sóhajtva. Dehát-dehát, teszi hozzá és körbemutat fejével a felhővel terhes égen. — Igen, bólintok és a 40- es évek hasonló időjárását idézem, aminek csapásait csak megfeszített munkával tudtuk ellensúlyozni. Akkor sem vártunk egy cseppet sem a munkával. Ha elállott azonnal kapáltunk, még ha egyszerűen átültettük is a gazt. — Hát a kapálás? — folytatom a sort. — A kapálás is sürget de nem veszélyes a helyzet. A korai krumpli olyan helyen van, hogy bármikor kapálhatjuk, a cukorrépa sarabo- lása pedig megtörtént. — Az egyelés? — Az egyelés sürget, úgy nő, mint amit húznak felfelé — mondja mosolyogva és a jól végzett munka tudata, megfényesíti szemét. — Nem tartóztatom a fiút, mert látom rajta, hogy szívesen menne dolgára. Megyen Is. Egy hároméves barnapej csikót fog bricská- jába, mely úgy elröpíti, mint a mesebeli táltos. pontból megfelelt a törvényes rendelkezéseknek, munkamódszereiket azonban tökéletesíteni, fejleszteni kell. Ezt hatásosan mozdítja elő, s egyúttal a dolgozpk tömeges közreműködését biztosítja a társadalmi bíráskodás rendszerének új' papokra helyezése. Személye felől még az alábbi adatok érdekesek. A nyolc általános elvégzése után, bár jó bizonyítványa volt, nem tanult tovább. Egyetlen fiú — gondolták a szülők és majd megél a maga emberségéből. Ez az emberség azt a 15—20 holdat jelentette, amiből itt valóban meg lehetett élni. De pár év múlva túllátott ezen. A mezőgazdasági technikum levelező tagozatára inátkozott és pár hete volt az érettségi vizsgája. Azóta gyakran találkozom a brigáddal és vele. Hol gyalog mennek, hol kerékpáron, hol az említett bricskán, s munkájuk nyomán újjászületik minden. A zsenge vetés, a szépen fejlett növény és a jól munkált föld közelében milyen jó már derűs arcokat látni. Akik mosolyognak, akiknek még nem teher a munka és ugyanolyan jól érzik itt magukat, mint a hasonló korúak a szürke aszfalton. Szállási LászW* HAJNALI ELIGAZÍTÁS Épöl a Petőfi utcai bisztrő, 1965. május 28.
