Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-28 / 124. szám

Hlncs kibontakozás Dominikában Tüntetés a venezuelai amerikai nagykövetség előtt Santo Domingo, (MTI): McGeorge Bundy, John­son elnök „nemzetbiztonsá­gi” tanácsadója — mint már jelentettük — szerdán este visszaérkezett Washing­tonba, hogy beszámoljon Dominikában folytatott tár­gyalásairól az elnöknek. Caamano, szerdai sajtóérte­kezletén elmondotta, hogy Bundyval folytatott tárgya­lásain a politikai kibontako­záshoz szükséges alábbi pontokat vázolta fel: 1. Az 1963-as alkotmány tisztelet­ben tartása. 2. Az 1962-bjn alkotmányosan megválasz­tott köztisztviselők vissza­helyezése posztjukra. 3. Az új kormányban csak de­mokratikus érzelmű polgári személyek vehetnek részt. 4. megszálló erők mielőbbi ki­vonása Dominikából; 5. A fegyveres erők élére alkot­mányhű vezetőséget kell ál­lítani. E&GMCMlfck sorokban A Roz el Jusszef című kairói hetilap értesülése szerint az EAK és Francia- ország javuló kapcsolatai­nak betetőzéseként való­színűleg még az idén sor kerül Nasszer és De Gaulle találkozójára. Phenjanban május 26-án aláírták a Magyar Népköz- társaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság közötti kulturális együtt­működés 1965—66 évi mun­katervét. Todor Zsivkov, a Bolgár KP Központi Bizottságának első titkára szerdán fogad­ta az országban tartózkodó Haled Bagdast, a Szíriái Kommunista Párt főtitká­rát. Heves tüntetés zajlott le Münchenben az Egyesült Ál­lamok vietnami beavatkozá­sa ellen. A rendőrség meg­támadta a tüntetőket és 30 embert letartóztatott. Vasárnap 19 500 000 vá­lasztó járul Lengyelország nyolcvan körzetében tizen­hétezer választói helyiségben az urnák ele, hogy titkos szavazással megválassza a szejm képviselőit és a ta­nácsok tagjait. Santa Domingóban a fegyverszünetet egyelőre betartják, újabb ellensé­geskedésekről nem ér­kezett hír, viszont — jelentik nyugati újságírók — az alkotmányhű erők táborában felkészültek az újabb támadásra: a Caamano-csapatok állal el­lenőrzött városrészekben tankcsapdák, lövészárkok Ké­szülnek. A Reuter jelentése szerint az Imbert-junta csapatai le­tartóztatták dr. Horatio Her- nandezt, az AÁSZ egyik tisztviselőjét. Az Amerika- közi szervezet dominikai képviselői a tényt szerda estig elhallgatták a nyilvá­nosság elől, ekkor azonban nem hivatalosan tudtul ad­ták, hogy az AÁSZ ..erőtel­jes tiltakozással élt” Imber- téknél. A jobboldali junta a Reu­ter legutóbbi jelentése sze­rint belenyugodott abba a tervbe, hogy az elnöki pa­lotát, amelyért napokig dúlt a harc köztük és Caamanóék között, az Amerika-közi erők ellenőrzése alá helyezik. Az elnöki palota jelenleg az Imbert-junta kezén van. Szerdán este Brazíliából útnak indítottak Domini­kába 221 katonát és 267 tengerészgyalogost. A brazil fegyvereseket be­olvasztják az AÁSZ-egy- ségek kötelékeibe. Az Egyesült Államok do­minikai agressziója miatt szerdán Venezuelában újabb tüntetés volt — jelenti az AP. Körülbelül háromszáz diák indult el az amerikai nagykövetség épülete elé, de a rendőrség ráesapott a felvonulókra és szétverte a tüntetést. A diákok közül hatan lövedékektől sebesül­tek meg. Százötven személyt letartóztattak. Rochet—Lengő találkozó Az Humamité jelentése szerint május 24-én és 25- én Genfben találkozóra ke­rült sor Waldeck Rochet, a Francia KP főtitkára és Luigi Longo, az Olasz KP főtitkára között. Luigi Longo és Waldeck Rochet leszögezte, hogy mind a két párt támogatja a vietnami nép hősi harcát az amerikai agresszió ellen, és hangot adnak annak a törekvésüknek, hogy széle­sebb körben és konkrétabb formában fejlesszék a szo­lidaritást. A nemzetközi es az euró­pai helyzettel kapcsolatban a felek leszögezték: Minden­áron meg kell akadályozni Nyugat-Németország a‘um- felfegyverzését és az atom­fegyverek elterjedését, és végül valamennyi európai ország új kapcsolatának megteremtésével meg kell szervezni a kollektív euró­pai biztonságot. A tárgyalófelek között az érintett kérdésekben a leg­messzebbmenő nézetazonos­ság uralkodott. Erzsébet angol királynő N y uga t*Be r I i n be n Nyugat-Berlin, (MTI); II. Erzsébet angol király­nő férjével, Fülöp herceg­gel együtt csütörtökön Nyu- gab-Berlinbe érkezett. A királynő hivatalos angol megindoklás szerint a nyu­gat-berlini angol megszálló csapatok megszemlélésére kereste fel Nyugat-Berlint. Szemmel látható volt a nyugatnémet hivatalos sze­mélyiségek kínos erőlködé­se, hogy Erzsébet nyugat­berlini látogatásának olyan jelleget igyekezzenek adni, mintha ez azt bizonyítaná, hogy az angol kormány hi­vatalosan elismeri Nyugat- Beriinnek Nyugat-Németor- szághoz való tartozását. Tárgyalások a Bolgár KP és az SZKP között Szófia, (TASZSZ): Szerdán a Bolgár KP Központi Bizottságában a bolgár párt vezetői talál­koztak az SZKP küldöttsé­gével . Bolgár részről megjelen­tek Todor Zsivkov, Bóján Bulgaranov, Borisz Velcsev, Mitko Grigorov, valamint a bolgár KP más vezetői. Az SZKP küldöttségét a talál­kozón Mihail Szuszlov, a küldöttség vezetője, továb­bá BodjuL Szinica, Kapita­nov, Tokárjov és Bernov képviselte. Todor Zsivkov részletesen tájékoztatta a vendégeket a Bolgár Kommunista Párt munkájáról és feladatairól. Beszélt az ország fejlődésé­ről és elsorolta azokat az eredményeket, amelyeket az utóbbi évek során értek el a szocialista építésben. Foglalkozott az irányítás és a gazdaság, valamint a bol­gár párt szervezési és ide­ológiai munkájának problé­máival. Todor Zsivkov ki­fejtette a Bolgár Kommu­nista Párt nézeteit a nem­zetközi kommunista moz­galom néhány kérdésével kapcsolatban. Szuszlov foglalkozott a két pártot érintő kérdések­kel. A találkozó és .a megbe­szélés rendkívül szívélyes, baráti légkörben, a teljes és kölcsönös egység és testvéri barátság szellemé­ben folyt le. Szerdán Szófiában az SZKP küldöttsége Szusz- lovnak, az SZKP elnökségi tagjának, a Központi Bi­zottság titkárának vezetésé­vel megkoszorúzta a Dimit- rov-mauzóleumot és Vaszil Kolarov síremlékét. Az SZKP Bulgáriban tar­tózkodó küldöttsége csütör­tökön délelőtt Szuszlov, az SZKP elnökségi tagja, a Központi Bizottság titkára vezetésével Szófiából Rusze- ba utazott. Ai Osztrák Kommunista Párt kongresszusa Becs, (MTI): Heltai András, az MTI bécsi tudósítója jelenti: Bécsben csütörtökön reg­gel megnyílt az Osztrák Kommunista Párt XIX. kongresszusa. Johann Ktplenig, a párt elnöke a tanácskozás több mint 400 küldötte nevében üdvözölte a kongresszusra meghívott külföldi vendége­ket: az SZKP, az Ausztriá­val szomszédos szociálist» országok, valamint több nyugat-európai ország kom­munista pártjának küldötte­it. Az MSZMP küldött­ségét Cseterki Lajos, a Po­litikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára vezeti. Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja tartotta meg a Központi Bizottság kongresszusi beszámolóját a politikai helyzetről és a párt feladatairól. A négy éve rendezett XVIII. kong­resszus óta eltelt időszakot ellentmondásos fejlődés jel­lemezte. A párt politikája néhány fontos kérdésben sikert hozott. Sok új köve­telés, amelyért kezdetben a kommunisták egyedül har­coltak. ma a dogozók széles körű támogatására talál. Az antikommunizmus jel­szava azonban mindmáig a munkásosztály, a demokra­tikus erők egységének fő akadálya. Ausztria és a szocialista országok viszonyának meg- javulása értékes hozzájáru­lás a békés egymás mellett élés eszméjéhez és az euró­pai enyhüléshez. Osztrák KP — hangoztatja a beszámoló — erejétől tel­iden a jövőben is mindent megtesz, hogy hozzájáruljon a kommunista világmozga­lom egységének helyreállí­tásához. Oly egységre van szükség, amely valamennyi testvérpárt önállóságán, egyenjogúságán nyugszik, amely magában foglalja a nyílt elvtársi vita lehetősé­gét. Egy pártnak sincs joga azonban ahhoz, hogy frak­ciókat, szakadár csoportokat szervezzen más testvérpár­tokban. Az Osztrák KP üdvözli az SZKP vezetőinek a múlt év ősze óta tett fáradozá­sait a Kínai Népköztársa­sággal való államközi kap­csolatok megjavítására és a két párt közeledésére. Antifasiszták a görög bíróság előtt Lamia városában szerdán megkezdődött 18 görög anti­fasiszta pere. „Engedetlen­ség, ellenszegülés és a ha­tóságok megsértése” címen emeltek vádat ellenük 1964. november 29-én, amikor Gorgo Potomasz városban a görög partizánok győzelmé­nek évfordulóját ünnepelték. A lamiai per rendkívüli érdeklődést váltott ki. Har­mincöt kiváló görög jogász érkezett Lamiába. hogy védelemben részesítse a vádlottakat. A véde'emnek 200 tanúja van. köztük Bak- ladzsisz, a parlament elnök- helyettese, Manolisz Glezosz és sok más ismert közéleti személyiség. Erhard Amerikába utazik Erhard kancellár hétfőn New York-ba repül, ahol a Columbiai egyetemen dísz. doktorrá avatják. New York-ból néhány nap múl­va Erhard Washingtonba utazik, ahol június 4-én Johnson elnökkel tárgyal. A kancellár amerikai lá­togatása előtt a nyugatné­met fővárosban azt hangoz­tatják, hogy a már régóta tervezett látogatás a jelen körülmények között különös jelentőséget nyer, mert John­son elnök Erharddal együtt tervet akar kidolgozni De Gaulle elszigetelésére és ennek keretében valószínű­leg ismét előveszik az irat­tárból a sokoldalú atomhad­erő tervét. Franda fegyverek Libanonban Charles Helou libanoni el. nők párizsi látogatása után az amerikai kormány meg­próbálta „ellensúlyozni’1 a francia—libanoni közeledést és fegyvereket ajánlott fel Beirutnak. A libanoni had­sereg korábban kérte fegy-; verzetének korszerűsítését. Az Orient című libanoni lap értesülése szerint az amerikai ajánlatot a beiru- ti kormány elutasította. A lap kormánykörökre hivat­kozva azt írja, hogy ezzel szemben elfogadják a fran­cia ajánlatokat, mert a francia fegyverek olcsóbbak és jobban megfelelnek a libanoni hadsereg szükség­leteinek. „Egyiptom a Nílus aján­déka’ _ mondotta két és fél évezreddel ezelőtt He- rodotos, a nagy görög törté­netíró. A Nílus életet adó vize nélkül valóban nem lenne Egyiptom, iigm lenne a nagy folyam két partja mellett élet, csak végtelen, mozdulatlan, porzó, vad ho­moktenger, a Földközi-ten­gertől Szudánig. A régi egyip­tomiak hatalmas istenként tisztelték a még ma sem teljesen tisztázott eredetű, délről—északra hömpölygő óriás folyamot, mert való­ban az élet forrása volt, s 1985. május 28. az ma is. A nép egyszerű­en „A haza atyjának”, az „Élet anyjának” becézi. Hi­szen a Nílus nemcsak az élet jele, maga az élet a sivatagban. A folyó két ol­dalán pasztán néhány száz méteres az a pálmafákkal, bokrokkal, véleményekkel teli zöld csík, amelyen em­bermilliók élnek. Nem egé­szen akkora ez a Nílust övező termő sáv, mint a mi Dunántúlunk, az ország összterületének mindössze két százaléka. Mégis csak­nem harmincmillió ember várja ettől a keskeny ter­mőföldsávtól mindennapi betevő falatját. A Nílus partján állva egyiptomi barátom, Adel Mahmud AI Azhab a kö­zelünkben lévő falura mu­tatott: — Látja, ilyen a mi né­pünk generációktól örökölt életösztöne. Házait, falvai', nem építi a termőföldre. A termőföldet úgy őrzi, mint legnagyobb kincsét, szemefényét. A falu a Sza­hara homokjára épül, hogy egy talpalatnyit se raboljon el a termőföldből. Egyip­tom csapadékszegény or­szág, legnagyobb részében teljesen ismeretlen az eső. Ez földünk egyik legszára­zabb területe. Még a Nílus- delta vidékén is, ugrásnyi- ra a tengertől, egy évben csupán hat—nyolc esetben esik, más részeken kétszer —háromszor. Az évi csapa­dék mennyisége 6—8 milli­méter. "Köztudott, hogy a legigénytelenebb növények fejlődéséhez is évente leg­alább 400 milliméter eső kellene. így a Nílus nyújt­ja az egyetlen lehetőséget, hogy partja mentén öntö­zéssel, a sivatagnak a fo­lyó iszapjával keveredő ho­mokja is termővé váljék. A Nílus áradásaival gazdag iszapját teríti a fellah föld­jére, majd megteremti a lehetőségét az egész évi rendszeres öntözésnek. A Nílus csapadékot, termőföl­det, trágyát és építőanya­got ad az egyiptomi föld­művesnek. Élteti a növény­zetet, biztosítja az évenkén­ti többszörös jó termést. Napjainkban az új Egyip­tomban, az Egyesült Arab Köztársaságban társadalmi üggyé vált a sivatag meg­hódítása. Ugyanis a vilá­gon talán itt a legnagyobb a népszaporulat. Esztendő­ről esztendőre óriási ütem­ben, hét—nyolcszázezerrel nő a lakosság száma. S a mai Egyiptom minden pol­gárának kenyeret akar ad­ni. At Tahrimak (Felszaba­dulás) hívják azt a tarto­mányt, amelyet mintatele­püléssé kíván fejleszteni az EAK kormánya. A min­tatartományban mintaíal- vak épülnek. És ezekben is a legfontosabb tennivaló a Nílus vizével újabb terüle­tek elhódítása, a Szahara óriási homoktengerétől. Ezen a vidéken már motoros szivattyúk emelik ki és jut­tatják el a vizet az öntöző- rendszer pókháló módjára szerteágazó csatornáiba. Másutt, ahol még futotta gépekre, emberi erővel, bi­vallyal, tevével, vagy sza­márral hajtott, talán még a fáraók idejéből származó vízkiemelők működnek, hogy továbbítsák a nagy fo­lyó vizét a termőföldekre. Csak így érhetik el, hogy az esótlen, szomjas vidéken is teremjen a föld. Éppen egy ilyen öreg vízkiemelő masinát akartam lefényké­pezni, amikor Mahmud el­gondolkozva hozzám for­dult: — Nézze, mennyi ember sürgölődik, serénykedik, hajladozik a Nílus-parton. Az egyiptomi forradalom felrázta és alkotómunkára ösztönözte az embereket Küzdelemre az életért, a nagyobb kenyéréi t. Bátran és határozottan kicserélte a föld tulajdonosait Egy jó évtizeddel ezelőtt két és fél millió lakos birtokában mindössze 777 ezer feddán (egy feddán 59,29 ár) föld volt míg kétezer feudális nagyúr kezében tartotta az összes mezőgazdasági föld­terület kétharmadát, hatmil­lió feddánt. Egymillió fed- dánt Faruk királyi családja bitorolt, ugyanakkor kétmil- ló fellah föld nélkül, — s hozzátehetem, — betevő fa­lat híján tengődött. De a föld ma már a jobb sorsra érdemes fellahhé. Nézze, szinte simogatja, brcézgeti talpalatnyi földecskéjét. Érdekes, az egyiptomiak ritkán mondanak rosszat még ma is, a Nílusról. Pe­dig a nagy folyó amellett, hogy az élet anyja, kenye­ret nyújtó jóbarát, gondok bajok okozója is. A Ní­lus vize hat és fél ezer ki­lométeres útján alattomos élősdieket hordoz magával. Ezért bármilyen perzselően süt a nap, bármilyen rek- kennő a trópusi hőség, nem lehet a Nílus enyhet adó hűs vízében fürdeni, mert ezek a rendkívül aktív élős- diek, a legkisebb nyílt se­ben, vagy az ember bőré­nek pórusain hatolnak be a szervezetbe, majd a vér­keringésben eljutnak a máj­ba. Kifejlődve, a hólyag- és bélfalakat támadják meg, daganatokat okoznak, vé­szes vérszegénységet, nagy­fokú fáradságot idéznek elő. Sajnos nemcsak a für­dést teszi lehetetlenné a Nílus alattomos élősdije, de megtámadja a Nílus iszap­jában nap mint nap mezít­láb dolgozó fellahot és a folyó vízében mosó nőket is. Kellemetlen betegség ez, az Egyesült Arab Köztársa­ság orvosainak egyik legna­gyobb gondja, hogy megóv­ják tőle népüket. Napjainkban Asszuánban, a hatalmas természetátala­kító mű felépítésével az EAK és Szudán népe meg- zabolázza a rakoncátlan, nagy folyót, a víz szabályo­zásával megszünteti a júli­ustól három hónapig tartó árvizeket, azt a majdnem ötméteres szintkülönbséget, amelyet áradásával, vagy apadásával a Nilüs napok alatt produkálni képes. Az épülő gát és a mesterséges tenger, — amely Nubia ho­mokján még ebben az esz­tendőben kialakult — segít­ségével szabályozni tudják a Nílus vízszintjét, s a szükségletnek megfelelően gazdálkodni tudnak majd a. Nílus vízével, embermiilióK javára. t Folyta tjwW NAPISTEN FÖLDJÉN Az élet anyja 3. LAKATOS ERNŐ EGYIPTOMI ÚTINAPLÓJA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom