Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-23 / 120. szám

Semmivel sem pótolható energiaforrás C7 A ierfi, aki a vrüamoisoii am, újságot olvasta, elgondol- kozttatú jelenség volt. A középkorú emberen látszott, hogy fáradt, munkából tar­tott hazafele. A villamos lámpái nem világították va­jaim fenyesen: mégis olva­sott. És nene sporthíreket, vagy színes tudósítást. Mö­götte állva láttam: az újság ■pofotilcai es gazdasági beszá­molóit böngészte. Sietettem volna, ha ott v®mak akkor a villamoson ikrük is, akik olyan sűrűn és sziv-öAsa kételkednek abban, hugy az „átlagembert érdélc- lik te kőzetet eievnényei, a iáxstégryehz Persae na» mindenki érv/, ilyen élénk érdeklődést a köaügyek iránt, mint vifk­mosbeli «ütáir's&m. Hat c re­ut számjelet is, amelyet tá­lán úgy lehetne íogaimaz- nj; „A politikát intézzék csak. a „zoldasztelnál,” az nem az én dolgom. Én vég­zem a magam feladatát a. munkapadnál, az ■ íróasztal­nál, vagy a földön, s felőlem a nagy politika maradhat, «ét, ahol van.” Igen, csakhogy a mi nem­zedékünk életében a nagy politika nem „marad ott, ahol van,” hanem nyíltan és ezernyi szállal összekapcsoló­dik a műhelybeli munkával, vagy a hivatalokkal, a ter­vezőintézetekkel és a tsz-ek távoli tanyáival. Felsorolni mindazt, ami a munkások, parasztok, tisztvi­selők, traktorosok, tanítók, darusok és segédmunkások — minden rendű és rangú ember — nélkül megoldha­tatlan, nem lenne érdemes. Hát lehet munkafegyelem­ről beszélni, meg lehet olda­ni a termelékenység növelé­sét, a gazdaságosabb termelő- munka feladatait — azok nélkül, akik a tengelyeket esztergálják, a kabátokat ki­szabják, a gépalkatrészeket összeszerelik? Ki . lehet-e használni jobban a mezőgaz­daság megnövekedett lehető­ségeit a szövetkezeti és álla­mi gazdasági brigádok hoz­záértése, szorgalma, igyeke­zete nélkül? Világosi, hogy a költségvetés milliárdjait megtermelni és elkölteni egyaránt a milliók fogjak: a gazda. Hogy mertnyrre gazda a mi népünk a 18 millió holdas „háztájon”, arra nézve mér­cét bajos lenne felállítani. De hogy. még inkább fokoz­ni kell ezt a „gazdatudatof’ az senki előtt sem vitas, ör­vendetes-az elért fok — bi­zonyítékul ne említsünk egyebet, csak a felszahadu- lás évfordulója tiszteletére indított és mindenütt általá­ban a legfontosabb, legsür­gősebb gazdasági célok el­éréséért folytatott versenyt, vagy az ország minden váro­sában, falujában egyre ter­mészetesebb város- és köz­ségfejlesztő társadalmi mun­kát, amelyben a szó szoros értelmében százezreit, mil­liók segítik a gazda felelősé­gével az ország építését —, de bizonyos, hogy még to­vább fejleszthetjük ezt az öntudatot. f Foglalkozott a problémá­val a legutóbbi országgyűlé­st vita iss. Kádár János elv­Latrs felszólalásában „semmi mással nem pótolható ener­giaforrásnak” nevezte a nép akaratát, odaadó lelkes mun­káját, tudatos építő szándé­kát. Beszélt ennek az ener­giaion’ásnak erősebb bekap- csokisáról is az építésbe, amikor arról szólt: minél na­gyobb tömegeket kell bevon- ra a kérdések eldöntésébe, a közösen kialakított elhatá­rozások végrehajtásába, a hatalom mindennapi gyakot- tatába s ennek érdekében még' elevenebb, demokrati­kus légkört kell kialakíta- nunk az állami, néphatalmi, politikai szervek belső életé­ben. „Nagy politika” nálunk — legalább is abban az ér­telemben, ahogy régen értet­ték — nincs. Viszont egyre szélesedik egy nagy közös­ség, amely megvitatja, elha­tározza és megteszi tenni­valóit. Döcögve, itt-ott ne- • hézségekkel megy ez a fej­lődés? Valljuk be, sokszor így van. De a mi népünk először járja a demokrácia nagy iskoláját is. Megtanulja. Gazda módjá­ra. A szocialista demokrá­cia, az ország vezetése és helyi feladatai olyan nagy- nagy tanfolyam, hogy min­denki előbb-utóbb rájön — nem az iskolának, hanem az életnek tanul. — És ha megtanulja a népünkre most váró nagy leckét: az igényes, világszínvonalú, fe­gyelmezett és termelékeny munka feladatait, akkor olyan felsőbb osztályba jut, amelynek érdemjegyei nem papiroson — hanem az or­szág előrehaladásán jelent­keznek. Baktai Ferenc 2,2 = 4 OOO 4100 A pártszervezet irányító munkája u kisvárául öntödében Keresem a választ arra a kérdésre, miiyen haszonnal jár a kisvárdai öntödében a pártszervezet termelésirá­nyító és ellenőrző szerepe. Rábukkanok egy felszólalás­ra a februári taggyűlés jegyzőkönyvében. Tóth Béla radiátor magkészítőtöl szár­mazik: „Rossz minőségű ola­jat kapunk, sok a víz a hor­dók alján s ráadásul renge­teg olaj elfolyik öntés köz­ben. Sokkal olcsóbb lenne a kemencék fűtése, ha fillére­kért, pumpákat csináltatnánk s azzal szednénk a drága, üzemanyagot. „Ez volt ötödi­ken. Hatodikén már üzembe állították a hézipumpakat. Stopperóra — zseben kívül Gyorsok László párttitkar azt állítja, a decemberi ha­tározat óta mintha kicserél­ték volna a pártszervezetet: javult, alkotóbb a légkör, az emberek bátrabban bírálják a rosszat, több az okos ja­vaslat. Milyen jelek mutat­nak erre? Elsőként az, hogy a határozat — amely fokozott gazdaságosságra hív fel — tetszést aratott szerte a gyárban. Erre utal. hogy az. eddig visszahúzódók is felbátorodtak, nem rejtik véka alá véleményüket. Jól tadják kommunisták és pártonkívüliek, hogy az idén változatlan létszámmal 113 milliós értéket kell előállí­taniuk — kilenccel többet, mint tavaly — s a költsége­ket ez időben 2,2 százalék­kal kell csökkenteni. De azt is tudják, hogy mindez tel­jesíthető, hiszen nyilvános pártnapon, termelési tanács­kozáson felmérték, erőiket. Ezt az erőt igyekszik most a pártszervezet jó mederbe terelni a gazdálkodási fegye­lem maradéktalan érvényesí­tésével. Itt volt például a nonna- rendezés az év elején; Azt mindenki tudta, hogy jócs­kán van még v eszteségidő, de a pártszervezet vigyázott arra, hogy annak felderítése a teljes nyilvánosság elolt történjék. Míg korábban a teljesítményt mérő stopper­óra a normások zsebében, kezében „rejtőzött”, most kikerült az asztalra. így egyhangúlag mondták ki az igent arra, hogy az idén kö­zel 12 ezer normaórát lehet megtakarítani. Eddig ebbé! 7,5 ezer már megvan! Célprémium — céltalanul'! A pártszervezet javaslata­ik szigorították meg mű­szak alatti, magánjellegíi kilépéseket az üzemből, ad­tak nagyobb jogkört a mű­vezetőknek a bírálathoz, di­csérethez. Május elsején mái' ennek alapján kapott jutal­mat az a 40 fizikai munkás, aki 3 éven át hiányzás nél­kül, becsülettel helyt állt. A mezőgazdasági szakképzés helyzete A Hazafias Népfront szakbizottságának tanácskozásáról A Hazafias Népfront Sza- bolcs-Szatmár megyei bízott- sága mellett működő Szakok­tatási bizottság május 19-én a mezőgazdasági techniku­mok községekbe helyezett osztályainak az eredményei­ről, a problémákról, valamint a szakmunkásképző tanfo­lyamok tapasztalatairól ta­nácskozott Nyíregyházán. A társadalmi és tömegszer­vezetek, s a Hazafias Nép­front valójában 1901-ben kezdtek nagyobb segítséget adni a falvakban szervezen­dő mezőgazdasági techniku­mi osztályok működéséhez. Ennek eredménye, hogy 1965-ben már a felnőttek közül 371 tanul kertészeti, 194 gépészeti, s 961 álta­lános technikumi sza­kon a tsz-tagok, a fal­vak dolgozói közül. összesen jelenleg a kihelye­zett technikumi osztályok ban 1526 dolgozó képezi ma- gát. Nagyobb lehetne ez a szám, ha különböző problé­mák nem akadályozzák a fejlődést. Ezek között első helyen áll, hogy nem min­den tsz-elnök ad megfelelő segítséget a tsz-tagok tanu­lásához, s ezért nagy volt az iskolából való kimaradás. Aránylag kevés azoknak a tsz-vezetőknek — elnök, el­nökhelyettes, brigádvezető — a száma is, akik a techni­kumokban tanulnának. Ke­vés olyan jó példát lehet említeni mint a tarpai tsz-t, ahol a, közgyűlés határozata alapján a mezőgazdasági technikumban tanuló tsz- tagok részére megvásá­rolták a tankönyveket, s fedezik a konzultációk idejére is a költségüket. A tanulás eredménye meg- mutakozik abban is, hogy tovább növekedett a szak- emberellátottság Szabolcs mezőgazdaságában. Ezt to­vább szükséges fokozni, s el kell érni, hogy minden tsz­vezető érje el a technikusi képesítést. Évenként az ál­lam 16 000 forintot fordít egy-egy mezőgazdasági tech­nikumban tanuló tsz-tag és egyéb dolgozó képzésére. Ke­vés a tanításokhoz használt szemléltetőeszköz. Javítani kell a tanítás színvonalán is. Nem biztosítják a gyakorlati oktatáshoz szükséges erö- és munkagépeket, s ezeknek a kihelyezett osztályoknak nincsenek gyakorlókertjeik Száz lépcsőfok VASALT KAPUJÁVAL, vastag mogorva falaival , olyan mint egy középkori erődítmény. Évtizedek óta búzái, életet tárolnak ben­ne. Valamikor az egyik ti- szavasvári hatalmasságé volt. Négy emelet, Száz kőlép­csőtök. Zsákokat • eipelő, izzadt testű, beesett arcú munká­sok vonultak rajta évti­zedekig. Szinte most is hal­lani cipőjük ütemes kopo­gását. S amint egyre fel­jebb es feljebb' lépnek, úgy fogy ai erejük, lassulnak lépteik. De mennek, egyre csak mennek. Koptatják a köveket, vékonyodnak s. lépcsők, a az izmok ^eler- nyednek, elfogy az erő. Ök falták a lépcsőket évtizede­kig fillérekért Ahol a ci­pők ránehezedtek, vajuk, békítők keletkeztek * köve­ken. A lépcsőfokok húsz centiről alig ötre zsugorod­tak, mint az emberi erő. De mi lesz az utódokkal? Még ők is koptatták, ci­pelték rajta a súlyos terhe­ket. 1963. Huszonháromezer vagon gabonát zsákoltak fel. 1964-ben huszonnyolcez­ret. A valamikor deli Bren- csák Miklósból éjjeliőr lett Kisvárdán. A nyíregy­házi erős ember, Bankó János egészségi állapota megromlott. Ej pedig, hogy szaladt a lépcsőkön. Ezer mázsában mérhető a meny- nyiség, amit vállán beci­pelt. Vállak. A súly megbillen­tette. Egyik lejjebb állt, mint a mérleg serpenyője, amelybe nehezéket raktak. LEVENKI A ZSÁKOKAT 3. váltoóM Elég vök a ne­héz fizikai munkából — ha­tároztak a Gabonafelvásár­ló és Feldolgozó Vállalat vezetői. A zsákolok arcán kétség­beesés. „Mi lesz velünk?1’ ,_Nem lesz kenyerünk!1’ Sok helyen ellenkezés. Megnyugszanak, mert talál­nak részükre más munkát. S a nyíregyházi TMK üzem­ben Gutyán Béla vezetése alatt munkához látnak. A vállalat műszaki osz­tályán mindenki töpreng, dolgozik. Üj konstrukció terveit készítik Bódi Mik­lós osztályvezető elképzelé­se alapján. Vajon sikerülnek-e a kísérleti darabok? Dolgozik Tóth Sándor la­katosbrigádja. Sistereg az esztergakés, s ügyes moz­dulatokkal formálja a mun­kadarabot Balogh Gyuszi, » fiatal esztergályos. Elkészül az első felvo­nócsiga. Munkába állítják a nyíregyházi 100 esztendős malomban. Körülállják a zsákolok. Az arcokon kí­váncsiság. Pillanatok alatt elnyeli a zsák búzát, s el­tűnik a szemek elől. Már fenn van az emeleten. Mosolyognak. S KÉSZÜL A MÁSODIK, ötödik, tizedik. És lassan a megye malmaiban, tárolói­ban, lekerül a zsák az em­berek válláról. A zsákoló- bői szakmunkás lesz, a ke­verőüzemben dolgozik. Elbocsátás nincs! Nem is. lesz. Valasinyovszki Miklós is örül. A nyírségi malomban dolgozik. Most negyvenöt esztendős. Tizenhét évig zsákolt. Naponta kétszázöt­ven mázsát. Mennyi is len­ne ez, ha beszoroznák. Csil­lagászati szám. ...És nem kopnak bo- vább a lépcsők. INvrkas Rahman sem, ahol a szakmát meg­felelően elsajátítanák. Az elmúlt években nem volt megfelelő ezeknek az osztályoknak a szervezése sem. Ebből adódott, hogy a hallgatóknak több mint 50 százaléka nem fejezte be iskolai tanul­mányait. Ezen sürgősen változtatnak. Baj volt az is. hogy a megye szatmári részének községei­ben nem képeztek kertészeti technikusokat, s ugyanakkor a Nyírségben a növény és állattenyésztő technikusok képzését hanyagolták el. Hol­ott mindkét területen szük­ség van szakemberekre. Több segítséget kértek a nő- tanácsoktól, a KlSZ-szerve- zetektől, hisz kevés a fiata­lok, illetve a nők száma ezekben a kihelyezett osz­tályokban. Az 1961—62-es tanévben 1800 hallgatója volt az ezüstkalászos gazdatan­folyamoknak, jelenleg % szakmunkásképzőkön 5200 fő tanul. Ezekben az iskolákban is, elsősorban a tanulási szín­vonallal van a legtöbb prob­léma. Megoldatlan dolog a szakmunkásképzőt végzettek bérezése, anyagi megbecsü­lése is. Ez elsősorban a tsz- ek vezetésétől függ. A szak­munkásképzésről szóló új rendelkezés elsősorban a mi­nőségre hívja fel a figyel­met, s arra, hogy csak ott képezzenek kertész, gyü­mölcstermesztő stb. szak­munkást, ahol azokat tudják is foglalkoztatni. Növeked­ni fog a szakmunkásképző tanfolyamok ideje is. A ta­nulók képzését gyakorlógaz­daságokban végzik. Me­gyénkbe e célra a nyíregy­házi tangazdaságot, a nyír meggyesi Petőfi Tsz-t és a Balkányi Állami Gazdaság nagykállói üzemegységét je­lölték ki. A szakmunkáskép­zést hátráltatta eddig az is, hogy nem volt részükre ele­gendő és megfelelő iskola. 1970-ig a megyében erre a célra több iskolát épí­tenek. Nem kielégítő még mindig a fiatalok szervezése ezekbe az iskolákba. Jelenleg 450 fi­atalt tudnának beiskoláz­ni, de ennek csak egyharma- da jelentkezett. Gond az is, hogy nem minden fajta szak található meg Szabolcsban, ö a fiataloknak- más «megyék­be kell elmenniok. Gátját kel! állnunk a- hal- va született műszaki fej­lesztésnek! — hangoztad iák t.z üzem kommunistái. Sza­kítottak azzal a helytelen gyakorlattal, hogy a eé pro- miumot már akkor megkap­ták egyesek, amikor oemil­lat iák készítményüket. így fizettek ki pénzt például azért a szerelőgépért, hajtár karcsiszolóért és négyorsós fúrógépért, amely korábban vagy az udvaron rozsdáso­dott, vagy valamelyik mű- hely zugában árválkodott, hasznosítás nélkül. Ma már a prémium csak akkor' fizet­hető ki, ha a készítmény fo- lyamatosan üzemel az egésa gyár javára. Legtöbbször műszaki• ta­nácskozás jellegű a pártve- zetőségi ülés, ahol állan. dóan napirenden van a ta­karékosság, az önköltség, a programozás. (A vezetőség túlnyomó része műszaki dol­gozó!) • • •. ; - . v.; " .. Progra mo/ott hajrák Nemrég például az egész tagság előtt kellett válaszol­nia az igazgatónak és a fő­mérnöknek, milyen intézke­déseket kívánnak tenni a szürkeöntödében a selejt csökkenésére. Máskor a furánkötésű magok gyártá­sának eihamarkodása miatt vonták felelősségre a gaz­dasági irányítókat, melynek nyomán visszatértek a gaz­daságosabb, folyamatosabb termelést biztosító technoló­giához. A taggj’ülés határo­zata alapján dolgozzák most ki a leghatásosabb mód­szert a selejtcsökkentés pre­mizálására. Ostorozták a rossz munkaszervezést is & hó végi hajrák miatt. Ko­rábban előfordult, hogy az öntödének abban a hónapban volt beütemezve a satutes­tek leöntése, amelyik hó­napban a satuműhelynek már készre kellett gyártania. Ebből adódott a hajrá — a minőség rovására. Meg­esett az is, hogy egy ko­rábban gyártott radiátortí. pushoz elkészítettek 800 ma­got — nyolcezer forint ér­tékben — holott tudták: ezt a típust már nem gyártják tovább. Felfigyelt a párttag­ság az indokolatlan túlórá­zásra is. Kényelmesség miatt adódnak elő olyan .Aprósá­gok”, hogy a kazánfűtőt ak­kor is berendelik vasárnap, amikor egyáltalán nincs fagy veszély. De sok pénz vész kárba azáltal is, hogy nem takarékoskodnak eléggé egyesek az importanyagok­kal. Két éve még hiánycikk volt a koksz — még ez. év elején is sokat lehetett látni ebből a drága anyagból az udvaron, sárba taposva. A taggyűlés óta nagyitóval sem lehet ott találni, s a munka-, gépek, szerszámok is fris­sen festve, olajozva várják a váltó csoportot. »* Ok Mxá/nyolcan Formaszter János segéd­munkás, Papp András nor­más. Fülöp István műveze­tő, Durucz János technológus és a többiek felszólalása a párttaggyűlésen tehát netrt pusztába kiáltó szó. Ök száz- nyolcan olyan problémákat feszegetnek, amelyek az egész gyári kollektívát köz­vetlenül érintik. S, hogy felvetéseik helyeslésre talál­nak, igazolja ezt az első negyedévi eredmény: a terv 102,2 százalékos teljesítése. Ez a százon túli kicsi szám forintban négymilliót adott a kisvárdai öntödének, az or­szágnak, mindnyájunknak. Angyal Sándor % 1965. május &

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom