Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-23 / 120. szám
Eleiem-, vízhiány Dominikában Helyzetkép a 24 órás tűzszünet után Santo Domingo, (MTI): Mint mar jelentettük, a Dominikai Köztársaságban pénteken megvalósult a 24 oras tűzszünet és a Vörös- keresztes egységek megkezdték a sebesültek kórházba szállítását.' A tűzszünet szóm baton, magyar idő szerint 18 órakor jár le. A hírügynökségek közlik, hogy Santo Domingo északi része romhalmazzá változott, az utcákat vastagon borítja a törmelék, nincs víz, nincs villany. Az ENSZ megbízottai három kórházat kerestek fal Santo Domingóban. Megtudták, hogy a héten megsebesült 1700 dominikai közül kétszázán meghaltak. Több kórházban nincs víz, a betegek igen nyomorúságos körülmények között vannak. Élelemhiány lépett fel. és immár 23 napja csak rizst és lisztet adnak - á bete- geknek. A sebesültek nagy része a kórházakban a padlón hevér, a műtéteket az orvosok zseblámpa fényénél végzik. Az ENSZ és az AASZ képviselői arra kérték a szembenálló feleket, hosz- szabbítsák meg a tűzszünetet még egy nappal. Caamano ezredes, az alkotmányos. kormány vezetője jelezte, hogy kész tartós fegyverszünet megkötésére.. A katonai junta még nem adott választ, de a jelek arra vallanak, hogy a jobboldali erők nem akarják abbahagyni a harcot. Washingtonban ismét ülést tartott az AÁSZ. Bunker amerikai nagykövet bejelentette, hogy az Egyesült Államok bizonyos létszámú katonáját kivonja Dominikából, mihelyt megérkezik a Brazília által beígért katonai kontingens. Az Amerikai Államok Szervezetének tagállamai közül Hondu- rasnak 250, Nicaraguának 158 katonája van Dominikában. A hadsereggel nem rendelkező Costa Rica húsz rendőrt küldött Santo Do- mingóba. Az amerikai küldött bejelentéséből arra lehet következtetni, hogy az Egyesült Államok mindössze 1700 katonáját rendeli vissza. Letartóztatások Bolíviában La Paz: .Pénteken, a bolíviai általános sztrájk ötödik napján a hatóságok újabb le-, tártóztatásokat rendeltek , el és .megszállták a sztrájkolok rádióadójának épületét. Á bolíviai szakszervezeti ' központ közleményt adott ki, amelyben tiltakozását fejezte ki a szak- szervezeti vezetők letartóztatása és a rádióadó megszállása miatt. A közleményben újból megerősítette azt a szándékát, bogi' az általános sztrájk folytatására szólít fel. Hírügynökségi jelentések szerint a bolíviai légierők repülőgépei felderítő repüléseket hajtottak végre és .röpcédulákat dobáltak le a bányavárosok , felett. A fővárostól- s .körülbelül 20 kilométernyire fekvő. Millu-Ni bányavárosban a bányászok túszként fogva tartanak öt repülőtisztet biztosítékul esetleges repülőtá- madásokkal, vagy a bányavidékek közelébe kirendelt katonaság támadásaival szembén,, . Terror Ezt a három döbbenetes felvételt egy amerikai, méghozzá Pulitzer-díjas fotóriporter készítette: Horst Faas. DébVietnam mai hétköznapjait örökítette meg. Drámai képek kerültek lencsevégre anélkül, hogy a fotós különösebben törekedett volna rá. Maga a helyzet drámai, maguk az események fel- háborítóak, maga a terror kezd egyre elviselhetetlenebbé válni Dél-Vietnamban. Aki tehát tollal, v,agy fényképező masinával a kezében ott jár, aligha tudja elkerülni, hogy ennek dokumentációját fel ne jegyezze, le ne fényképezze. íme. uz első kép. A sai- göni bábkormány egyik katonája előhúzza hosszú kését, hogy „megbüntesse" egyik honfitársát: egy dél- vietnami parasztot. Mi a bűne? Az. hogy „félrevezette”, hamisan informálta a jenki megszállókat és sgj- goni zsoldosokat. A délvietnami lakosság túlnyomó többsége nanonta elköveti ezt a „bűnt”. Nem adja ki saját véreit: a partizánokat a terroristáknak. Miért is adná? Hiszen a dél-vietnami paraszt fia. öccse, vagy bátyja is köztük van, ha éppen nem ő maga is partizán az éjszaka leple alalt. Miért adná ki azokat, akikről tudja: az ő szabadságáért, függetlenségéért és jobb életéért harcolnak! Amikor húsz esztendővel ezelőtt az első amerikai harcoló katonák megérkeztek Dachauba, Buchenwaldba. Mauthausenba, sírtak. Nem akartak hinni a szemüknek; ilyen borzalmak csakugyan léteznek? S íme. alig két évtized múltán, e harcosok mai utódai Dél-Vietnamban, szintén szögesdrót-kerítette koncentrációs táborokat hoznak létre. (Második képünk.) A fasiszták vandalizmusára emlékeztető kegyétien terrort honosítják meg Dél- Vietnam földjén, ahová illetéktelenül betolakodtak. A koncentrációs táborba zárt hazafiakat ábrázolja a második felvétel. A harmadik kép pedig a dél-vietnami főváros: Saigon utcáin készült fényes nappal. Diákok, fiatalemberek tüntettek a jenki betolakodók és a dél-vietnami bábkormány ellen, szabadságot. demokráciát követelve. A képen láthatóik: ho- Eryan bántak el a tüntetőkkel, e/en a felvételen efrr fiatal leánnyal és fiúval az imperializmus védelmezői. Sipos Gyufa: A nagy éjszaka 33. Lé se oltja a villanyt, úgy táiitorodik ki a szobából, s ahogy a nyitott ajtón ki vetődik a 'fény, a konyha derengésében ■ látja a nagy ásztalt, a* ágyon a fölpuposodott dunyhát, Eszti néni szürke haja látszik a párnán, a kislány belül alszik, a kis Kati, a® ő lánya. Tudják ezek a gyerekek, mit szenved értük a szülő, az apa? Megtudják valaha is? A kínokat, az aggódást, a fegyelmet? Mit tudnak a papok? — semmit se tódnak! Szerzetesinél nagyobb fegyelmet vállal az, aki gyermeket nevel. Emlékként is, újult áradással is az a torkot fojtogató tragédia tört rá újra, amit a kórház felé vezető úton érzett két esztendeje; amikor Janika bent feküdt súlyos diftériá- val és a teléfonérdeklődésre csak annyit mondott az ápolónő: rögtön jöjjenek a szülők, Most csak áll János megbénulva, szemét is behunyja, olyan éles az emlék, mint a villám fénye és olyan .hirte- lenüt sújtó is, nem a gondolat egymásutánjával sorakozik föl, . hanem egyszerre zúdul rá, egyszerre izzítja át az idegeket. — Rögtön jöjjön — mondta az ápolónő és ő sürgette volna a vonatot, a legrosszabbra gondolt és babonásan hesegette el magától a szót, jaj: csak ki ne mondja, mintha ebben lenne a veszedelem, mintha a szó távoltartásával a bajt is el lehetne távolítani. Emberek utaztak a vonaton, jártak az utcán, sétáltak, mentek dolguk után és beszélgették, mint most a szomszéd szobában, élték a maguk életét, csak ő viaskodott a szóval, ment a kórház felé, mint az alvajáró, akinek a teste, a mindennapi lénye mély öntudatlanságba zuhant, csak belül él a megbüvöltségben, egyetlen görcsös mozdulatban, viaskodásban a szóyal, amit nem szabad kimondani. És akkor, amikor a gyermek- osztály épületéhez ért. a szürkeruhás kórházi szolgák éppen egy letakart kis testet hoztak ki az épületből, négykerekű kocsira tették, s tolták tovább közönyös arccal. Nem ment hozzájuk, csak rohant föl a lépcsőn, az ápolónő szavát se hallotta, benyitott a kórterembe és ott éppen szemben az ajtóval ott ült Janika, már ült az ágyban és hintázta magát. Jobban volt. Megérti-e ezt valaha is a gyerek? — Meg- érez-e valamit belőle? És megértik-e az emberek a szégyent, ami éppen a-könnyebbítő sírással ' tört föl Jánosban: hát az a kicsiny test,- melyet viaszosvászonnal takartak le a szürke köpenyes kórházi emberek? Az is valakinek a gyermeke volt! Érte nincs könnyed, érte nem viaskodsz a rosszal? Nem is az emlékek sora, a gondolatok rendje vonult föl János előtt, hanem az érzés támadt föl, annak a napnak, azoknak a perceknek hirtelen ható mérge áradt szét egyszerre testében. A titok Most odalép a gyermek ágyához, mely a konyha homályos részében áll, s a homályban is látja, hogy az ágy sfzélén Janika mellett ott fekszik Kati ruhástól. Fehér arccal feküdt ott az asszony, jobb karjával a gyermeket öleli, alszik mély egyenletes lélegzéssel, mint áki sírásban fáradt el. János mintha még a fölszáradt könny árkait, is tisztán látná az. arcán. Óvatosan megcsókolta az asszony szemét. Kati nem ébredt föl és nem rázkódott meg, csak úgy álmában kivonta karját kisfia feje alól és átkarolta Jánost. A gyerek anyja felé fordult összekucorodva és nyitott szájjal lélegzett mintha susogna. — Katikám, édesanya, aludjál, jövök mindjárt. Az asszony János nyaka köré fonta karját, úgy álmában dünnyögött és mosoly futott át arcán. Az udvaron már hangok hallatszottak, Jánost keresték. — Hol a gazda? dörmög Csekő és többen is ott toporognak már a veranda ajtajánál. János kibontotta magát az asszony öleléséből és megy a vendégekhez. Azok már a kabátokon osztoznak, az öreg Lovas a kucsmáját keresi, nem leli sehol, végül is a szépszemű Rózsika kabátjából pottyan elő. Nagy nevetés, a többiek ugratják Keceli Ferit is, meg az őre- get is. János úgy hallja az egészet, mintha mindez távoli. nagyon távoli lenne, csak hagyja, hogy megöleljék, kezét szorítsák, két kézzel hátba veregessék, nem is tudja, melyik kinek a keze, kinek a hangja. — Szép kis gazda, megszökik a vendégektől! _ Hej, de sötét van! — Hát akkor reggel az irodában. Kezdjük. — Hidd el, komám, nincs itt mit meggondolni. — Sok sikert, Takács elvtárs! — Köszönjük a vendéglátást. — Köszönjük, köszönjük. Kézfogások és ölelések, nyílik a kapu, tódulnak ki rajta az emberek, némelyik nótát diinnyög csöndesen, aztán halkul a beszéd. Lépések koppannak, páros lépések, meg csoportosan egymásra- koppanók. — Nálam van még hely — hallja Csekő hangját, azután fölgyiíl egy másik autó reflektora is, ott van Sárika, Tibort segíti be a hátsó ülésre és amint libegve átmegy a reflektor előtt, olyan egy nlTanatra, mintha a fény körűi repülne. fndul az- autó, a fény még végigtapogatja a szomszéd kerítést, az utat, kúszik tovább / elégedetlenül, maga mögött hagyva, amit már egyszer végignézett. Eltűnnek a fények, a hangok is elcsöndesednek, mindent elnyel az éjszaka. Nagy éjszaka van. Nyáron itt galambrajok köröznek az égen, egy-egy fordulónál eltűnnek, aztán fölvillannak újra. Éjszakánként meg csillagok ragyognak, azok között is. van. eltűnő és újra fölragyogó, van olyan halvány is,' hogyha sokáig nézi az ember, nem tudja, csillagot lát-e. vagy csak valami tünemény játszik vele. Most nincs az égen se gá~ lamb. se csillag. Innen, az udvarról nem látszik semmiféle fény. Más a sík vidék, ott kilométerekre világít egyetlen lámpa, egyetlen tanyai ablak fénye. Itt dombok vannak, hordók, erdők és gyümölcsösök. itt megbűvik á fény, nem látszik messzire, ha van még egyáltalán egyetlen lámpa is ébren a környéken. Alszik a falu És az ember egyedül van a hűvös éjszakában, a csillag- taian ég alatt. Mégsincs egyedül. Azok a galambok most benn ülnek a dúcokban, a padlás rekeszeiben a csillagok is ott fénylenek messze, fönn az éjszakában és talán az köztük a legnagyobb, a legizzóbb amelyiknek csak pislákolva éi- ide a fénye. ' És az emberek, akiknek a lépései elkoppantak az utcán, mégis itt vannak, elérhető közelségben közelebb mint bármikor. szólni, Kiáltani se keü utánuk. János áll -•->•» éjszakában es valami fűre- - é’es józanságén! egyszerre világosan áraz mindent. Máskor is volt már így, leginkább mulatság, lakodalom után; rövid ...alvás, korai, ébredéssel, mikor: az ember mintha fokozottabban érzékelné a világot, a színek is frissebbek,- a hangok jobban elválnak egymástól és.; összekuszált emlékek. ízek, illatok meglepő egyszerűséggel- - helyükre találnak. Nyugmlanítő érzés ez; mintha titokba látna bele az ember, titokba, amit nem élég egyszer meglátni, • mit egy alvás, Vagy az ébrenlét gondja újra elhomályosíthat. Talán a fekete Kósát látja legvilágo- sahbnak; ‘ meg az öreg Lovast, az ő titkukat. Ezek az emberek tudják,, hogy szüksége van rájuk a világnak. Céljuk van. Mértékük. Mert nem a1 két fit a gond. nem az. hogy két út van előttem, választanom' kell mindennap, és minden órában. Bármelyik úton eltévedhet az ember, ha elveszti önmagát. Úrrá kell lenni asszonyon, helyzeten, sorson és önmagunkon elsősorban. Alszik a falu. Ernyedten szétnyílnak a kezek. a munkában megkérge- sedettek, az eres-csontosak, a finemfogásúak, és a görbén maradt ujjúak, a kezek, melyek teremtik, formálják az emberi világot. S az igazság, a fölismerés nem olyan, mint a csöndes otthon. amelybe megpihenni érkezik az ember. Olyan mint az út, amelyen el kell indulni, s amely csak a céltalan embernek kusza szövevény. — Nem lesz könnyű- — mo- soiyodik el János. De. széjl lesz. Férfimunka. :És- talán a! a legfontosabb, hogy az- ember, önmaga előtt ne maradjon soha szégyenbe .............. VÉGE 1965. május 23, 2
