Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-29 / 100. szám

A munka ünnepének alkalmából Intézkedések közérdekű kiváló termelőegységeknek adták át az élüzem kitüntetést \ alamennyi tizemben gazdaságos a munka, jó Megyei Növényvédő Állomás Az 1364. évi eredményes munkájuk alapján a Szabolcs- Szatmár megyei Növényvédő Állomás elnyerte az „Élüzem” címet. 1 A növényvédő állomás 1964. évi 63 895 holdas tervét 123 404 holdra tel­jesítette. Működési ki­adásukból 600 ezer forin­tot takarítottak meg, amely a vegyszerek gon­dosabb és gazdaságosabb felhasználásából, a gépek­re fordított javítási és fel­újítási költségek csökken­téséből ered. Míg 1963-ban az egy növény- védelmi hóidra eső gépjavítá­si költség 7,34 forint volt, 1964-ben már csak 5,90 forint esett. — Célunk az volt — mond­ja Benke Gyula, a növényvédő állomás igazgatója —, hogy a gazdaságosság mellett eredmé­nyes növényvédelmi munkát vé­gezzünk a mezőgazdasági kár­tevők ellen és megfelelő szak­mai segítséget adjunk a ter­melőszövetkezetek növényvé­delmi munkájához. Mivel megyénk jelentős burgonya- és gyümölcs­termesztő megye, a nö­vényvédő állomás szerepe egyre nagyobb jelentőségű. Például az elmúlt év tava­szán — a kedvező időjárás hatáséra — három héttel ko­rábban jelentkezett a burgo­nyabogár, mint várták. A nö­vényvédő állomás gyors intéz­kedése és az erők átcsoporto­sítása révén sikeresen véde­keztek ellene. Á kétszeri vé­dekezés során mintegy 72 ezer holdon elérték, hogy na­gyobb kór nem jelentkezett a burgonyában. Nem kis izgalmat oko­zott az elmúlt évben me­gyénkben az itt-ott fclbuk- k:',<•! sáskajárás. Ám a növényvédő állomás dol­gozói ez ellen is sikeresen felvették a harcot. Szinte napok alatt tettek ártal­matlanná a veszedelmes kártevőt. Idejében ott voltak a szövő­lepke és más, a gyümölcsfákat megtámadó kártevők elleni védekezésben is. forintra emelték fel vállalá­sukat. Végül a vállalati ered­mény majdnem tizennégymil- lió forint lett. Nyereséges volt a gazda­ságban nemcsak az alma, szőlő, hanem a baromfi, a nízómarba és a takar­mánytermesztés is. Pillangós és silótakarmányból annyit termeltek, hogy még más gazdaságokat is segíteni tudtak. Nagy szerepe van az ered­mények elérésében a gazda­ság párt- és szakszervezeté­nek. Nevelő, mozgósító mun­kájukkal jól segítették a szak­vezetést. A tegnapi élüzemünnep- ségen említették a Nyír­egyházi Tanárképző Főis­kolát, a Zrínyi gimnáziu­mot, a nagykállói gimná­ziumot, mind a három in­tézmény hasznos segítséget nyújtott a betakarításban. Az 1965-ös évet a Központi Bizottság decemberi határoza­tának szellemében kezdték. A dolgozók a vállalati tervezett nyereségre még kétmillió 400 ezer forintot rátettek. Eddig csak a gyümölcsösben vol­tak, most a gazdaság minden Szem- ágában alakultak szocialis­ta címért küzdő brigá­dok. A termelést szakmailag is jól előkészítették. Az új lu-‘ cernavetésük már zöldell, a burgonya és kukoricavetést néhány hold híjéval befejez­ték. A gyümölcsösben a har­madik permetezést végzik. A gazdaságot dicséri még az a tény is, hogy a télen negyven termelőszövetkezeti traktorost képeztek ki a kör­nyező szövetkezetek segítésé­IC. Hodászi Áll ami Gazdaság A Hodászi Állami Gazdaság az 1964-es évre kilencmillió­háromszázezer forint nyeresé­get tervezett. A hodászi, kán- torjánosi és a többi községek homokos határából — ahol a gazdaság fekszik — ilyen mérvű nyereséget kivenni nagy dológ. A szakértelem, a szorgalmas munka meghozta gyümölcsét. A vállalati eredményük vé­gül is tizenhárommillió-két- százötvenezer forintra alakult. A nyereség nagy részét az alma adta. 432 hold ter­mő gyümölcsösről 592 va­gon termést szállítottak el. A termőfaegységenkénti hozamuk 139 kilogramm volt. Az exportarány 72 százalék. Külön dicsérendő, hogy az alma mellett egyéb gyümölcs­fajokkal is foglalkozik a gaz­daság. Besztercei szilvából már 70 holdja van, telepítet­tek málnát és szőlőt is. A növénytermelésen belül a homoki lucernával ér­tek el jó eredményt, a holdankénti hozamuk — száraz állapotban — mázsa volt. Állattenyésztésük a tervezett eredményt hozta. Mindezekért elnyerték — most másodszor — az élüzem címet. Az élüzem cím átadása­kor nyolc dolgozó kapott kitüntetést: négyen kiváló jelvényt, négyen kiváló oklevelet. ötvennégy dolgozó pedig juta­lomban részesült. Likőripari Vállalat A nyírbátori bóni telep leg­kisebb üzeme a Likőripari Vállalat az 1964. évi ered­mények alap ján élüzem lett és elnyerte az ÉDOSZ vörös ván- dofzászlaját. Az üzem először 1955-ben, majd 56-ban, 63-ban kapta meg az élüzem címet. A telepen dolgozó 22 munkás 1964-ben 120 millió forint ér­tékű forgalmat bonyolított, több mint 200 vagon árut ke­zelt, illetve továbbított. A ter­vet 130 százalékra teljesítet­ték. úgy. hogy csökkentették az önköltséget, minimálisra szorították le az üvegtöréseket. A jó munka eredménye, hogy a vállalat dolgozói 26.3 nap nyereségrészesedést kaptak. Az őlüzem címmel együtt Fafudi Györgyöt, Jámbor Mihálvnét kiváló dolgozó jelvénnyel tün­a szervezettség tették ki. A Nyírbátori Likőr­ipari Vállalat dolgozói élüzem- avató ünnepüket 30-án tart­ják, ahol 2500 forint jutalmat osztanak ki az élenjárók kö­zött. Gyümölcs és Szeszfőzde Vállalat Tegnap délután 6 órakor a Sóstógyógyfürdő étterem helyi­ségében ünnepélyes keretek között avatták élüzemmé a Nyíregyházi Gyümölcs és Szeszfőzde Vállalatot. Ugyan­akkor a központi megbízottak átadták az Élelmezési Minisz­térium és az ÉDOSZ vörös vándorzászlaját, öten kaptak kiváló dolgozói oklevelet és öten jelvényt. Az ünnepség után a dolgozók között jutai­mákat osztottak szét. A válla­lat dolgozói egy hónapi fize­tésnek megfelelő nyereségré­szesedésben is részesültek. „Királó szövetkezet“ a Nyíregyházi Kárpitos és Üveges Kísz Tíz év a közönség szolgála- ] tában. elismerés mellett. A > Nyíregyházi Kárpitos és i üveges Ktsz másodízben nyer­te el a „Kiváló szövetkezet” elismerését. 49 dolgozója ün­nepelte tegnap az 1964 év jó eredményének megérdemelt jutalmát. A KISZÖV elnöke, Czimbal- mos István köszöntötte a ktsz dolgozóit. Ez alkalommal ad­ta át a vándorzászlót, s a ve- j le járó oklevelet. Érdemes megemlíteni, hogy a ktsz működését a megye egész területére kiterjesztette. Az elmúlt évben négymilTói egyszázezer forintos tervüket túlteljesítették. 1965-ös tervükben fontos helyet foglal el a közönség­szolgálat • munkamenetének még jobb megszervezése és a szolgáltatási határidő rövidí­tése. A jól dolgozó ktsz há­rom dolgozója „Kiváló dolgo­zó” jelvényt kapott, míg a ktsz elnökét. leső Ottót a „Szövetkezeti ipar kiváló dol­gozója” címmel tüntették ki. Az elmúlt évben — a ve­szélyes munka ellenére —■ egyetlen baleset sem történt. Az 1965. évi munka még nagyobb feladatokat ró a nö­vényvédő állomásra. Nemcsak azért, mert növekedett a nö­vényvédelmi terület, hanem még eredményesebben kell küzdeniük a mezőgazdasági kártevők ellen. Az eredményesség érdeké­ben új, hatékonyabb per- melczőszerekkel kísérle­teznek. A növényvédő állomás nagy­üzemi gépparkjának növelése mellett nagyobb gondot for­dítanak a termelőszövetkeze­tek mintegy 600 ^növényvédő gépeinek javítására, felújítá­sára. Apagyi lllami Gazdaság A* Apagyi Állami Gazdaság dolgozói szerdán vették át jó munkájuk elismeréseként _ az élüzem kitüntetést. Az eredmények elérésében nagy része van annak a lelkes verseny mozgalom­nak, ami ebben a gazda­ságban évek óta él. Három és fél millió forint nyereséget tervezett a vezető­ség. a dolgozók a tervismerté- \ő üzemi értekezleten ötmil­lióra tettek vállalást, majd év közben hatmillió 200 ezer Gergely Sándort Régi magyar májasok A májusi ünnepségek a Horthy-Magyaroiszá. gon jóval május előtt kez­dődtek. Április közepe táján a gyárakban a munkapadok, s a hivatalokban az íróasz­tal mellől, a falvakban és tanyákon az ekeszarva, vagy a kubikoscsákány mellől ci­pelték börtönbe a munkások, értelmiségi dolgozók, szegény­parasztok, földmunkások szá­zát a burzsoázia rendőr- és csendőrlegényei. Az ország „letartóztatási intézetei” meg­leltek azokkal az emberekkel, akikről a rendőr- és csendőr­csizma feltételezte, hogy meg­ünnepelnék május elsejét, amelyet nagyon gyakran, kényszerű körülmények mi­att május első vasárnapjára „tett át” a föld alá kénysze- rített KMP. Május elsején évtizedeken ót, amióta a nemzetközi szo­lidaritás ünnepe ez a nap, _ de különösen 1919 óta — bur- zsoá Magyarország városai­ban riadóztatott rendőrszáza­dok, katonai egységek, s pán­célautók — a falvakban ha­dikészültségbe helyezett gya­logos és lovascsendőrszaká- szok vártak a beavatkozó pa­rancsra. Május elseje kora haj­nalán Budapesten, s kör­nyékén és az ország legkülönbözőbb tájain ezer, meg ezer ember vetett szá­mot önmagával... Volt, aki a hátát tapogatta, volt, aki pelyhedző állát simogatta, lány, asszony, aki kissé el* búsultan a haját nézegette: az élettől, testi épségüktől búcsúzva, sortüzekre, szu- ronyrohamokra, lovastámada- sokra, rendőr- és csendőr­csizmák rúgására készültek fel A felvillanó rémségek ri­asztó hatását el-eloszlatta az 1919-es év első szabad május elsejének az emléke... De az évek múlásával egyre többen akadtak, akik a győztes ma­gyarországi forradalom máju­si ünnepségeit nem látták, csak apjuk, anyjuk, idősebb testvérük, társuk elbeszélé­seiből tudtak róla. Erre a szabad májusra is gondolva, vállaltak bajt, kínt, börtönt ezrek és ezrek. Kora reggel az utcára sur­rantak, felugrottak a villa­mosra, egy-két megállóval odébb leszöktek róla, eltűn­tek a mellékutcákon és nagy kanyarral a Duna-hidak felé lopakodtak... Ha Ismerős elv­társakkal találkoztak, elfordí­tották. fejüket, vagy elnéztek fölöttük... Kopógyanus alakot, ha láttak — elsősorban nem magukra, hanem társaik biz­tonságára gondolva — kaes- karingós utakon, néha csín- tévő gyerek módjára „sé­tálni” vitték a vérebeket... addig-addig, amig sikerült eiugrani előlük. A villamos végállomásán emberek ácsorogtak. — Jobbra fel. S egyenesen előre — suttogták a város­ból jöttéknek vigyázva, s közben ajkuk is alig mozgott. A hegyoldalt valósággal el­lepték a fölfelé igyekvő em­berek. De csapatba sehol se verődtek. Gondtalan ma­gányos túrázókként igyekez­tek valamerre. A lombkoronákban megbúj­va fiatal elvtársaink vigyáz­tak. Csak annyit mondtak: kellemes túrázást... Ha mást mondtak volna, mindenki megfordul és siet visszafelé... Hegy tetején, tisztáson, tán ötszáz ember várt. A tömeget hatvan, száz lépésnyi távol­ban, laza láncban kis őrség vette körül. Ők már nem az idesurranó kopóktól tartót­javaslatok alapján Egészségház a pusztán, buszváróterem, lerövidített út a tanyavilágból — 35 házhely Balkány belterületén ■— Uj bölcsedé Balkány csaknem 9 ezer lakójából a többség, 56 száza­lék a tanyavilágban él. Né­mely tanya 16—18 kilométer­re fekszik a községtől. A Bal- kányi Községi Tanács a közel­múltban foglalkozott a tanyák helyzetével. Huszonhárom tá­voli településük van. melyek közül néhány továbbfejlesz­tésre vár, nagy része pedig be fog olvadni a községbe. Az első negyedévi tanácstagi beszámolókon a dolgozók sok közérdekű javaslattal éltek. A hatvanhárom tanácstag, akik közül negyvenen, a tanyákon laknak, vaskos füzettel érke­zeit vissza a tanácstagi be­számolóról. Huszonhárom jo­gos és megvalósítható közér­dekű javaslat sorsát vitatta meg a községi tanács. Tíz javaslat a villany be­vezetésére vonatkozott. Ennek megvalósítása két nagyobb külső településen . csak a kö­vetkező években várható. Abapusztán második éve van villany, nemrég önálló mozit lélesítettek. Görénypuszta, Ba­logh- Nádaí-, és Mardelpuszta vegyesbolttal a Tormáspuszta italbolttal rendelkezik. A dolgozók javaslata alap­ján Abapusztán 50 ezer, Ba­logh tanyán 20 ezer forintos községfejlesztéssel és társadal­mi munkával egészségházat építenek. Százezer forintot köl­tenek a községbeli és a ta­nyákat a központtal összekötő utak, szárazhidak javítására. Buszváróterem is épül ebben az évben Balkányban a piac­téren, ugyancsak a lakosság közérdekű javaslata alapján. Elkészül a nagyon hiányzó és évek óta napirendér) lévő te­relő út, amely 2—3 kilométer­rel hozza közelebb a tanyákat azzal, hogy lerövidíti a község­be vezető utat és egyben szá­mos baleseti gócot szüntet meg. A dolgozók negyvenezer forint értékű társadalmi mun­kát végeznek a júniusra elké­szülő út építésénél. Az utóbbi tizenöt évben 800 lakóház épült Balkányban. Az idén részben a tanyai dolgozók beköltözésének segítésére 35 eddig beépítetlen belterületi házhelyet értékesítenek az OTP-n keresztül. Nemrég ad­ták át rendeltetésének az új bölcsődét, s a 200—250 gép­járműtulajdonos kívánságára megépült és üzemel a földmű­vesszövetkezet kezelésében lé­vő üzemanyagtöllő-állomás. Sürgősen meg akarják olda­ni azt a különben örvendetes gondot, hogy a községi épít­kezésekhez új agyagbányát tárjanak fel. Ugyanis az utób­bi húsz év alatt egy tízholdas terület vályognak használható földjét építették be az elké­szült lakásokba. Ez a közér­dekű javaslat is nemsokára napirendre kerül. Tágas gépcsarnokban, korszerű gépekkel dolgoznak a Kis- várdai Bútor és Faipari Vállalat újonnan kialakuló üzemé­ben. Hammel József felvétele tak, hanem arra ügyeltek, hogy amig az ünnepség be nem fejeződik, a tisztásra gyűltek közül el ne távozzék a tömegbe esetleg befurako­dott besúgó. Nehogy a kör­nyéken cirkáló rendőr- és csendőr őrjáratnak hírt vi­hessen. Az imperializmus szovjet­ellenes hadikészülődéseiről, a békés építésben sikereket el­érő szovjet népről, a világ­szerte erősödő munkásmozga­lom eseményeiről és a ma­gyar munkásság, paraszt és szellemi dolgozók vezető­jének, a föld alá szorított Kommunisták Magyarországi Pártjának* áldozatkész harcá­ról beszélt a szónok az egy­begyűlteknek. Aztán Majakovszkij „Bal­ra mars”-át és Petőfi: Akasz- szátok fel a királyokat” — című versét szavalta égy zö­mök műkedvelő. A szavaló­kórus a nemzetközi és ma­gyar forradalmi Irodalom forró harci termékeit zengte. Aztán énekelt a tömeg. A Barikád-dalt. a Bunkocekát... S amikor rákezdték: Föl-föl ti rabjai a földnek... sokak szeméből kicsordult a könny. Az előadást, a verseket, s az énekszámokat halkan, tompítva mondta el egyén és tömeg. Ezen a napon tucatnyi ün­nepség volt a Budapest kör­nyéki hegyeken, tisztásokon. S szerte az ország városaiban, falvaiban — bújva-rejtve ki­sebb-nagyobb forradalmár csoportok ünnepeltek és tet­tek hitet a kommunisták tör- hetetlenségéről. Voltak gyülekezők, amelyeken zavart okoztak a kopók, vagy a forradalmi munkásság so­rait megbontó árulók. S vol­tak tisztások, amelyeken dü­höngve, s átkozódva csak re­negátok, s rendőrbesúgók gyülekeztek... Az elvtársak ugyanis, az utolsó pillanat­ban megtudván, hogy ügyet­lenség, vagy árulás miatt, a rendőrség megneszelte egy- egy gyülekező kiszemelt he­lyét...., a vezető szervek ügyes csellel, az utolsó pil­lanatban másfelé irányították a tagságot és a rokonszenve­zőke t... A május elseje, szerte az országban megduzzasztotta a népért harcoló forradalmi tá­bor erejét. Hiába kötözték csendőrló farkához a magyar falvak és tanyák legjobb fia­it, hiába „talpalták”, verték bikacsökkel, s „ugratták” ki a harmadik—negyedik eme­letről a város ipari munkás­ságának és értelmiségének le­fogott legjobbjait, május el­seje a magyar dolgozók nagy ünnepe volt, s maradt... s 1965. április 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom