Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-16 / 90. szám

Események sorokban A TASZSZ jelentése szerint Mihail Zimjanyint külügy­miniszter-helyettesé, Szergej Lapint pekingi nagykövetté nevezték ki. Z;mjanyin 1953 óta dolgozik a külügyminisz­térium szolgálatában a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ságban, majd Csehszlovákiá­ban volt nagykövet, Lapin 1955 óta több felelős diplo­máciai tisztséget viselt. Leg­utóbb külügyminiszter-helyet­tes volt. NDK kormányküldöttség ér­kezett Jemenbe Paul Szholz- nak, a minisztertanács elnök- helyettesének, az Arab—Német Baráti Társaság elnökének ve­zetésével. Gordon Walker volt angol munkáspárti külügyminiszter csütörtökön megérkezett ázsiai kőrútjának első állomáshelyé­re, Malaysiába. Panama fővárosában általá­nos sztrájk volt. A város for­galma teljesen megbénult, a legtöbb üzlet is zárva tartott. Ellsworth Bunker, John-on einök különmegbízottja befe­jezte 15 napos tárgyalássoro­zatát az indonéz vezetőkkel — közöttük Sukarno elnökkel — és csütörtökön hazaindult. ítéletet hirdetett a bíróság Ippolitónak, a híres tudósnak, az Olasz Atomenergia Bizott­ság titkárának hónapok óta íolyó perében. A bíróság Ippo_ látót 11 évi börtönre ítélte. Lubke nyugatnémet állam­éinál szerdán a világ minden részéből beérkező tiltakozá­sok ellenére aláírta a náci és háborús bűnök nyugat-német­országi elévülésének határide­jéről szóló törvényt, amely a bonni hivatalos lapban törté­nő közzététellel lép hatályba. A törvény értelmében a náci és háborús bűnök 1969 decem­ber 31-ével évülnek el. Prágában csütörtökön meg­kezdődött a csehszlovák nem­zetgyűlés külügyi bizottságá­nak kétnapos tanácskozása. Az első napon Otakar Simunek minis»terelnök-helyettes tar­tott beszámolót a KGST tevé­kenységéről és feladatairól. Tod-or Zsivkov miniszterel­nök. a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön fo­gadta Berecz Bertalan kohó- ég gépipari miniszter­helyettes, a napokban meg­alakult magyar—bolgár közös vállalat, az Intranzmas igaz­gató tanácsának elnökét. Több ezer diák tüntetett Szöulban Húsz isko/ásfiú megsebesüli Csütörtökön is folytatódott a dél-koreai diákok napok óta tartó tüntetéssorozata. A tiltakozó mozgalmat az rob­bantotta ki, hogy Dél-Korea parafába a Japánnal kötött államközi szerződést, amely az ország érdekeire sérelmes. Csütörtökön is több ezer középiskolás indult el a kor­mánypalota felé. A rendőr­ség a tüntetőket könnygáz gránátokkal kergette szét. A város szívében azonban 400 diáknak sikerült áttörnie a rendőrsorfalat. Ezek eljutot- lak a nemzetgyűlés épületé­ig, itt azonban a tömeget a riadórendőrség szétoszlatta. A rendőri beavatkozás kö­vetkeztében húsz iskolásfiú megsebesült, további húszat pedig őrizetbe vettek. Negyvenöt éves a Spnyoi Kommunista Párt Dolores Ibárruri cikke a Pravdában Moszkva, (TASZSZ): A Pravda csütörtöki szá­mában közli az SZKP Köz­ponti Bizottságának a 45 éves Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságához in.é­zetc üdvözlő táviratát. A Spanyol KP 45 éves ju­bileuma alkalmából, Dolores Ibárruri, a Pravdában elemzi a jelenlegi spanyolországi helyzetet. Hangoztatja, hogy a Franco-féle fasiszta diktatúra válságba jutott és a spanyol társadalom minden rétege mozgásba jött. Most az a fel­adat. hogy újabb polgárhábo­rú nélkül véget vessünk a fasiszta diktatúrának és meg­nyissuk az utat a demokrácia előtt — írja a Spanyol KP elnöke. Az évfordulón a Spanyol Kommunista Párt újra leszö­gezi: változatlanul hű a mar­xizmus—leninizmus és a pro­letár internacionalizmus elvei­hez. Csakúgy, mint sok éven át, most is a Szovjetunióval és az SZKP-val való barátság­ban látja a párt forradalmi harca sikerének egyik fontos­ságát — írja befejezésül Do­lores Ibárruri. Letartóztatták a Mexikói Kommunista Párt főtitkárát Mexikó, (MTI): A mexikói baloldali szemé­lyiségek ellen hétfőn foganato­sított rendőrségi akciót szer­dára az ellenzéki mozgalom országos méretű üldözése kö­vette. A jelentések szerint a rendőrség váratlanul rajta­ütött a Mexikói Kommunista Párt székházán, letartóztatta Arnoldo Martinez Verdugot, a párt első titkárát és a La Voz című lap szerkesztőit. Hasonló sorsra jutott a né­pi választási front és a független paraszt szövetség több vezetője, összesen 34 személy. A francia liadiigyminiszter a A V I O-ii belüli ellentétekről Bonn, (MTI): Messmer francia hadügymi­niszter a Frankfurter Allge­meine Zeitung munkatársá­nak adott nyilatkozatában ki­jelentette: jelenleg nem lát lehetőséget arra, hogy közele­dés következzék be Franciaor­szág és az Egyesült Államok Tito Algírban Jokzíp Broz Tito jugo­szláv köztársasági elnök feleségével és kíséretével csütörtökön megérkezett Al­gírba. A kikötőben a jugo­szláv elnököt Ben Bella el­nök, a kormány, valamint a Nemzeti Felszabadítást Front (FLN) Politikai Bi- ' zottsága tagjai fogadták. Az algériai főváros la­kossága lelkesen üdvözölte a jugoszláv vendégeket. stratégiai koncepciója között Éppen ezért nem jósolhat si­kert a NATO hadügyminisz­terek tervezett konferenciájá­nak sem. Messmer továbbá kijelentet­te: sajnálattal kell megállapí­tani azt is, hogy pillanatnyi lag nem mutatkozik kilátás az európai atomhaderő lé *rv hozására sem, éppen ezért egyelőre „meddő dolog euró­pai atomhaderőről beszélni.”. A fegyverkezési ipar terüle­tén való együttműködésről szólva Messmer kijelentette: ezen a téren van ugyan együtt­működés az NSZK és Fran­ciaország közöt, de nem rejt­heti el csalódását afölött, hogy az itt elért eredmények messze elmaradnak az eredeti várakozások mögött. Baráti együttműködéssel A nagy folyam új korszaka Légáramlattal is végeznek kísérletet a modellen. Fél évszázad telt el azóta, hogy a Duna Pozsony—Buda­pest szakasza villamos energiai hasznosítás szempontjából fel- vetődött. Schmidthauer Antal mérnök tervét azonban — amelynek finanszírozására a svájci Buss cég vállalkozott — az első világháború meghiúsí­totta. 1922-ben a budapesti Duna Vízierő RT az említett cégtől átvette a folyam haszno­sításának a jogát és új tervet készített. A Duna mellékágá­nak hasznosítására tervezett 10—37 megawatt teljesítményű erőmű dokumentuma ugyan­csak feledésbe merült. A második világháborút kö- vetően, 1948-tól a szakemberek szämoß változatban foglalkoz­tak a Pozsony—Budapest kö­zötti dunai vizíerőmű-rend- szer létrehozásával. A végső, most már megvalósításra érett tervet a két baráti ország, ha­zánk és a Csehszlovák Szocia­lista Közársaság közös beruhá­zással oldja meg. Közös erűvel Mindkét országnak nagy ka­pacitású energiaforrásra van szüksége. A megnövekedett igény, és természetesen a gaz­daságosságra való törekvés alapján született a Gabcsikovo —Nagymaros vízierőmű-rend- szernek az elgondolása. Az 50-es évek végétől nap­jainkig a két ország szakembe­rei a tervezés és kísérleti fel­adatok nagy részét elvégezték és nincs messze az az idő, ami­kor hazánk és szomszédunk történetében is egyik legna­gyobb építkezést megkezdik. Mit mond a pozsonyi Víz­erőmű Tervező Vállalat spéci a- listája dr. Damisovits Péter a leendő erőműrendszerről? — A Dunának a Pozsony— Budapest szakaszán másodper­cenként átlagosan 2000 köbmé­ter víz áramlik. Ezt a hatalmas vízmennyiséget a legésszerűb­ben két egymással összekötte­tésben dolgozó erőműre''dszer- rel lehet hasznosítani. A folyam felső szakaszán — Dunakiliti- vel egyvonalban a csehszlová- kiai Gabcsikovo község térsé­gében létesül az egyik vízi erő­mű. A másik erőmű Nagyma­rosnál épül fel. Különleges műszaki megoldások A gabcsikovoi csúcserőmű a Duna átlagos vízhozama négy­ötödének a felfogását és táro­lását igényli. Ehhez ki keil alakítani a Pozsonytól keletre — a Körtvélyesig tartó 1000— 3000 méter széles és 25 kilo­méter hosszú 50—60 négyzet- kilométer felületű víztárolót. A Duna napi 16 órás feltartózta­tása a jelenlegi vízmagasságot lényegesen megnöveli. Érthe­tő, ha a kialakítandó vízgyűjtő töltéseit különleges biztonság­gal szükséges készíteni. A gabcsikovoi csúcsé t őin ü nyolc hatalmas Kaplan turbi­nája 710 megawatt teljesítmé­nyű lesz és 2.58 milliárd kilo­wattóra energiát szolgáltat. A nagymarosi erőmű tíz kisebb Kaplan turbinával 200 mega­watt áramot termel majd. Ez az erőmű folyamatosan üzemel és 1,1 milliárd kilowatt óra villamos energiát biztosít. A nagymarosi erőműnek — az áramszolgáltatással együtt — nagyon fontos feladata: a két erőmű között a víz szintjét úgy szabályozza, hogy Gabcsikovo- tól Nagymarosig a hajózás ál­landóan biztosítható legyen. A két erőmű összesen 910 megawatt energiát szolgáltat. Az áramfejlesztő rendszer Kö­zép és Nyugat-Európa egyik legnagyobb vízi erőmüve lesz. (Csak a Szovjetunióban és az Amerikai Egyesült Államokban működnek nagyobb vízi erő­művek.) A csehszlovák—ma­gyar közös alkotás nagyságára jellemző, hogy a tiszalöki ví­zi erőműnél (amely 11,5 mega­wattos) a nagymarosi tizen­nyolcszor, a babcsikovoi pedig hatvannégyszer több energiát ad. Amikor a Gabcsikovo— nagymarosi erőműrendszer el­készül, mindkét szocializmust építő ország 455 megawatt ára­mot kap. Ilyen nagy mennyisé­gű villamos energia előállításá­hoz Magyarországnak és Cseh­szlovákiának is évente 5—5 millió tonna szenet kellene felhasználnia. A pozsonyi Hidrotechnikai Kísérleti Intézet ablakai alatt békésen hömpölyög az öreg Duna. Bent, az intézeti labora­tóriumokban pedig már azt fi­gyelhetjük, miképpen alakul majd a nagy folyam új kor­szaka. Lónyai Sándor Sipos Gyula: Ä nagy éjszaka 5. Csak a gyanúját éreztette, meg a présházról faggatózott: kivel találkoztál, hol aludtál? Hát ennyire maga van végül is az ember? Hogy egy asszony vele él, vele hál esztendőkig, ismerik egymás minden külső mozdulatát, hangárnyalatát, és mégis alig tudnak valamit ab­ból, mi van a másik lelkében! Igaz, vadászat után mindig a szőlő felől jött haza, sárosán, lépetten, néha borosán is, de sohase garázdán. Egy jó szó, simogatás, az kellett volna ilyenkor, asszonyi gyöngédség, de Kati már az első eset után napokig nem szólt hozzá. Mi­kor az ágyban békiilni akart, az asszony megrázkodott, mint­ha álmából ébredt volna vala­mi kellemetlen érintésre. Pedig talán nem is aludt. János leg­alábbis nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy ilyenkor nem alszik, lehetetlen, hogy valaki nyugtalan lélekkel ilyen hamar el tudjon aludni. Csak teteti magát. Hazudik. Mégis mindig ő alázkodott meg előtte, ő a férfi, nem ál­szentségből, a békesség ked­véért, hanem szíve szerint is. Ennek már vége. Jöhet a hangoskodás, a „mért csak most szólsz?” a „hová mész?”. „Kiket vársz?” vagy a gúnyos hidegség, „hát csak tartsd jól a vendégeidet”, vagy akár az ajtócsapkodás, János úgy állt, mintha búra volna körülötte, s ezen a bú­rén belül ő már sérthetetlen. Ügy nézett az asszonyra, szána­lommal, mint valami idegenre. Hát nincs ennek szíve? Mikor fiatal házások voltak, egyszer ebédnél leesett a kanál, ketten nyúltak érte, még a fe­jük is összekoccant az asztal lapjánál. Milyen jót nevettek akkor! így kellene lenni min­denben. De azóta Kati azt vár­ja, ő hajoljon, akármelyikük is ejtette le a kanalat. Ez az asz- szony tizenkét év .alatt egyet­len egyszer se mondta, hogy jaj ezt rosszul csináltam, vagy : neked van igazad. — Most mit akarsz? — kér­dezte János, de Kati csak állt szótlanul, a szeme sarkából ki­buggyant két könnycseppé, vé­gigfolyt arcán és pergett lefe- lé. A másik asszony árnyéka Másodpercekig így álltak egymással szemben, aztán az asszony hirtelen megfogta Já­nos kezét, könnyes arcához szo­rította és csókolta, szinte esze­lősen. — Édesapa, Jánoskám, men­jünk el innen! János elrántotta kezét, ez a megalázkodás teljesen megza­varta. A visszahúzó mozdulat­tal együtt tántorodott hozzá az asszony. Mi történhetett vele? — Jánoskám, édesapa, men­jünk el innen! Nem bírom to­vább! Ne hagyj el. itt olyan rettenetes. Bemegyünk a város­ba, most még lehet, ne hara­gudj rám. a gyerekek is tanul­nak tovább, mi lenne itt ve­lünk? Menjünk innen, men­jünk... Ahogy érezte az ismerős test apró rándulásait, hallgatta ezt az összefüggéstelen, kétségbe­esett könyörgést, valami nagy szégyenkezés támadt föl János­ban. Hiába próbálta fölidézni az elmúlt hónapok keserűségét, hiába próbálta megkeményíteni magát. A rossz emlékek hirte­len megfakultak, a kegyetlen szavak, melyeket pár perce még úgy tartott maga elé, mint áttörhetetlen pajzsot, me­lyekről azt hitte, örökre elvá­lasztjuk kettejüket egymástól, most semmiségnek tűntek, ér­telem nélkül, némán tátogtak. A forróság lepi el így az em­bert, az ár sodorja el, gyere­kesnek tűnnek a logika apró kapálózásai, csak ez az egy marad élő valóság, ez a síró, szenvedő asszony, aki kezelcsó- kol, könyörög, és búvik hozzá: a felesége. — Mit akarsz, no ne sírj. Tizenkét év kegyetlenül nagy idő egy ember életében. Külö­nösen ez a tizenkét év, amit ők együtt töltöttek. Maga az élet. Mi volt előtte? A gyerek­kor, tanulás, készülődés. És mi jöhet még utána? Negyven felé közelednek, ilyenkor már nem tud kibújni a bőréből az em­ber. Nem a kötelesség, a tör­vény kötelezi meg, nem a kül­ső világ, hanem a szokás, az emlék, mindaz, ami belül kia­lakult, megkeményedett. Ezt a tizenkét évet semmi ki nem ol­vaszthatja már életükből. Az embert bezárják elmúlt eszten­dei, mint a csiga a háza. — No, ne sírj. — Ne haragudj rám, bántot­talak, olyan nehéz volt. Leültek a díványra egymást átkarolva. az asszony János mellére hajtotta a fejét és szipogott tovább. — Menjünk el innen. — Hová mehetnénk? — Beszélj Csekővel, ő oda­vesz agronómusnak... hányszor hívott már az állami gazdaság­ba. — Az akkor volt. — /Vagy Pestre, én is elme­gyek dolgozni... Ugye nem hagysz el, ugye megérted? Én úgy szégyellem magam. — Ne sírj. — Ha a gyerekek nem let­tek volna, én már régen, már régen... Es rázkódott a zokogástól. — Szamárságot beszelsz — suttogta János és megdöbbenve érezte, hogy az asszony meny­nyire igazat mond. Az igazsá­got. Nem lehet föllázadni a ti­zenkét év ellen. Az a halál, vagy még annál is rosszabb: gyilkosság. — Neked is könnyebb lesz, itt mire jutnánk? Mi lenne be­lőlünk? Beszélj Csekővel, ő lakást is ad, vagy veszünk há­zat a közben. Olyan jó lenne együtt, mint azelőtt... János fejében is megfordult már régen, hogy bemegy az állami gazdaságba, Csekő a ré­gi katonapajtás hívta is több­ször, mért fizesse ő a tandíjat itt egy új szövetkezetben? Mert lényegében új lesz ez a sző'» vetkezet, mi az a párszáz hold, amin már nyolc éve gazdálko­dik a Dózsa? Egybeálí az egésa határ, az egész falu, keserve^ lesz az első néhány év, az bi< zonyo«. > (Folytatjuk#' 1965. április 16. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom