Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-14 / 88. szám
Események sorokban Glenn Seaborg, az amerikai atomerö bizottság elnöke bejelentette, hogy kéthetes látogatásra az Egyesült Államokba érkezett tíz szovjet szakember, akik az 1963-ban kötött egyezmény keretében amerikai nukleáris berendezéseket tekintenek meg. Nagykövetségi szinten diplomáciai kapcsolatra lép Izrael Nyugat-Németországgal. Kézigránátos merényletet kíséreltek meg Diori Hamani, a Niger Köztársaság elnöke ellen. A robbanás köve kéziében egy gyermek életét vesztette, néhányan megsebesültek, az elnök azonban sértetlen maradt. U Thant, az ENSZ főtitkára felhatároz a, hogy április 21-re Összehívja az ENSZ leszerelési bizottságát. A bizottság a Szovjetunió javaslatára újítja fel munkáját. A Német Szövetségi Köz" társaság hadügyminisz ériuma hivatalosan bejelentette, hogy „Ricketts” rakétákkal felszerelt amerikai torpedóromboló látogatást tesz nyugatnémet kikötőkben. Hazánkba érkezett Vaclav David, csehszlovák külügyminiszter Vaclav David, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere — Otto Klicka külügyminiszter-helyet- tes és több vezető munkatársa kíséretében — kedden Péter János külügyminiszter meghívására néhány napos látogatásra hazánkba érkezett. A Ferihegyi repülőtéren a csehszlovák külügyminisztert Péter János fogadta. A fogadtatásnál jelen volt Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője, Erdélyi Károly és Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettesek, Cséby Lajos, hazánk prágai nagykövete, továbbá a Külügyminisztérium más vezető munkatársai. Ott volt Fran- tisek Pisek budapesti csehszlovák nagykövet és a nagy- követség munkatársai Megkezdődtek a szovjet—mongol tárgyalások Moszkva, (TASZSZ): i A Kremlben kedden megkezdődtek az SZKP és a szovjet kormány vezetőinek tárgyalásai a mongol párt és kormányküldöttséggel. Szovjet részről Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők vesznek részt a tárgyalásokon. A mongol párt- és kormányküldöttség vezetője: Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a mongol minisztertanács elnöke. Az alabamai Selmában megkezdődött James Reeb bostoni lelkész gyilkosainak pere. A fehér Reebet azért gyilkolták meg. mert a négerek oldalán tüntetett. a Heves diáktüntetések déi'Horeai—japán egyezmény ellen Johnson elnök jelenlétében felavatták Franklin Delano Roosevelt washingtoni emlékművét. Paul Scholz, az NDK miniszterelnök-helyettese úton a Jemeni Arab Köz'ársaság felé kedden megszakította útját Kairóban. Pietro Nenni miniszterelnök- helyettest, az Olasz Szocialista Párt főtitkárát hétfőn este háromnegyedórás beszélgetésen fogadta VI. Pál pápa. Peking—London, (MTI): Nagy-Britannia pekingi ügyvivője április elején azzal a javaslattal fordult a kínai külügyminisztériumhoz, hogy fogadja az angol kormány képviselőjét, aki megbeszéléseket folytatna a kínai kormányai a vietnami és indokínai problémáról. Wilson miniszterelnök Gordon Walker volt munkáspárti külügyminisztert bízta meg a megbeszélések lefolytatásával. A kínai külügyminisztérium hétfőn válaszolt az angol indítványra. A pekingi jegyzék Szöul, (MTI): Második napja heves tüntetések folynak Dél-Koreában. A szöuli diákok elkeseredetten ítélik el a néhány napja parafáit dél-koreai—japán államközi szerződést, amit a koreai érdekek kiárusításának tartanak. A két ország viszonyának „normalizálására’ hivatott szerződést, amely Dél-Korea szempontjából sérelmes és megalázó, az emlékeztet rá, hogy az angol kormány — mint az 1954-es genfi értekezlet társelnöke — nem teljesítette feladatát: nem ítélte el az amerikaiak vietnami agresszióját és nem is igyekezett odahatni, hogy az megszűnjék. Sőt, Nagy-Britannia kormánya támogatta az Egyesült Államokat az agresszív háború kiszélesítésében, s ezzel megsértette a genfi egyezményeket. Ilyen ; körülmények között őt Peking- ben nem fogadják. Hivatalosan közölték, hogy a VDK kormánya is nemleges választ adott London javaslatára. Egyesült Államok erőteljes szorgalmazására, tíz évi huzavona után hozták tető alá. A tüntetések még hétfőn kezdődtek. Diákfelvonulások, ülősztrájkok követték egymást, s a dél-koreai főváros szánxos kerületében elterjedtek az egyezmény ellen tiltakozó röpcédulák. A diákság kedden értesült arról, hogy a megmozdulások miatt 53 diákvezért, $ további 1500 személyt letartóztattak. Ez méginkább felkorbácsolta az egyetemisták haragját. Kedden, helyi idő szerint a déli órákban, öt szöuli egyetem 3000 diákja vonult az utcákra. A tüntetők összecsaptak a kivezényelt rendőrséggel, s a gumibotos rohamokat kőzáporral verték vissza. Az utcákon a diktátor Pák Csöng Hi-t, s a japán dél-koreai szerződést megbélyegző jelszavakat hangoztak el, A tüntetések szervezésére megalakult diákbizottság közölte: olyan megmozdulásokat szervez, amilyenre csak öt évvel ezelőtt, a Li Szín Man-rendszer megdöntésekor volt példa. Kína és a VDK nem fogadja Gordon Walkert Rendőrattak Madridban Két hirhedt fasiszta diktátor sanyargatja még az emberek millióit Európában, az Ibéria félszigeten. Az egyik Franco, a másik Salazar. De politikailag mindkettőjük talpa alatt reng már a föld, s egészen bizonyos, hogy közeledik véreskezű uralmuk teljes összeomlása. Franco 26 évvel ezelőtt „győzött” a polgárháborúban. Hitler és Mussolini rohamosztagai, páncélosai és repülői nagyarányú beavatkozásukkal döntötték el a küzdelmet Spanyolországban a nép ellenségeinek javára. Hitler és Mussolini „örök” birodalma azóta a történelem szemétdombjára került. De a „nagy süllyesztő” szája már nyitott, nem húzhatja sokáig többé Franco sem. É® hasonló sors vár Salazarra is. Mindkét országban változásokra készül % munkásság, a parasztság és az intelligencia haladó része. Tüntetések, sztrájkok, különféle politikai akciók követik egymást. A két fasiszta diktátor a régi eszközökkel — tűzzel* vassal, börtönnel és bitóval lép fel, de a tömegindulatokat mind nehezebb visszaszoríta* niok. A nyugatnémet Quick riportere azt a pillanatot örökítette meg, amikor Franco rendőrsége megrohanja a diktatúra ellen tüntető diákokat. De ezek a tüntetések szinte naponta folytatódnak. A dolgozók ellenállása jelzi: a nép a régi módon nem akar többé élni... Újabb légitámadás a VDK ellen Saigon, (AFP, UPI): Nyugati hírügynökségi jelentések szerint a dél-vietnami légierő hét Skyraider mintájú vadászbombázója kedden délután — helyi idő szerint 16,00 órakor — Dong Hói várostól 30 kilométernyire és északnyugatra Thanh Yennél bombatámadást hajtott végre a Rao Da folyó hídja ellen. A bombázókat amerikai vadászrepülőgépek kísérték. A dél-vietnami katonai hatóságok szóvivője azt állította, hogy a repülőgépek, bár erős légelhárító tűzbe kerültek, sértetlenül tértek vissza támaszpontjukra. A keddre virradó éjszaka a partizánok Saigontól 610 kilométernyire északnyugatra aknavető tűz alá vették Guang Tri tartományi székhelyet és a környező katonai táborokat. Súlyos kánokat szenvedett az amerikai „katonai tanácsadók” lakótelepe és két délvietnami kormányalakulat tábora. A támadás halálos áldozatainak száma 32, a sebesülteké mintegy 20. Három amerikai katona is megsérült. Hajnalban a partizánok visszavonultak, anélkül, hogy a maguk részéről bármiféle veszteséget szenvedtek volna. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint kedden több mint 80 amerikai és dél-vietnami repülőgép Hanoitól délre mintegy 210 kilométerre légitámadást hajtott végre a Vietnami Demokratikus Köztársaság területén két radarállomás és egy híd ellen. Max Reintann nyila tkoxata A Le Monde beszélgetést közöl Max Reimannal. A német kommunisták magatartása a kormánnyal szemben attól függ — hangoztatta a Német Kommunista Fárt első titkára —, hogy Bonn az európai béke fenntartására, a jószomszédi kapcsolatok ápolására törekszik-e. vagy pedig a revans, a területi hódítások politikáját akarja felújítani. A bonni kormány jelenlegi politikája — hangoztatta Max Reimann — ebből a szempontból aggasztó. Reimann kifejtette: a Német Kommunista Párt újbóli engedélyezését elsősorban a szociáldemokrata vezetők gátolják. Az illegális kommunista pártnak jelentős befolyása van ma is egy sor szakszervezetben. amelyek a Német Szociáldemokrata Párt hivatalos politikájával ellentétben a* afomfegyverkezés ellen, a nemzetközi enyhülés politikája mellett foglaltak állást. A szociáldemokrata párt jelenlegi elnöksége attól tart, hogy a kommunista párt szabad működése esetén eddigi szavazatainak egy része a kommunista pártra esne. Sípos Gyula: A nagy éjszaka 3. — Nem idevalósiak, de higgadt emberek, az egyik olyan velem egykorú. Azt mondja, ő is ebben a sorsban nőtt fel. Na. mondom, akkor megérti, hogy én nem akarok belépni. Ötvenéves múltam, megvan ez a két hold szőlőm, a kis gazdaságom, miért akarják ezt most elvenni tőlem. Hát hogy ő megérti, meg hogy nehéz, de az állam, meg a nagyüzem, szóval mondta, amit már ezerszer hallottam. De barátságosan, mintha csak szomszédolni jöltek volna. — Hanem azután, úgy négy óra felé, már sötétesen, beállítottak egy dzsippel még hatan. Azok már ihattak valahol, különösen egy sovány bőrkabátos, mindjárt hegyesen kezdte: — Segítsünk? — kérdi az előbbieket. Mert ha szükséges, mi tudunk ám segíteni. —- Én még erre se szóltam, csak poharakat vettem elő és töltöttem nekik is. De ezek nem szabadkoztak, mint az első kettő, rögtön nyúltak a pohárért. Aztán még jöttek valami négyen, vagy öten. Teli volt velük a konyha, alig fértünk már. Én mondogattam, hogy nem írok alá, de a sovány csak tüzelt. — Na papa — azt mondja — önként választhat, melyikkel írja alá — avval elővett négy ceruzát és tartja az orrom elé. Én elhajtottam a kezét. csak visszanyomja. Amikor már mérgesebben elhajtottam, aztán csak érzem, hogy rámesnek, ütöttek is. le is fogtak, volt nagy kiabálás, az asszony sikítozott, az első kettő kizavarta a többieket, végre aztán elmentek. — Azt se tudom, hogyan keltem föl az asztaltól. Az asszony egész éjjel riadozott, hogy berreg az autó, visszajönnek. Hát berregjen! Én nem szököm el a saját házamból, senki elől. Lesöpörte a morzsát, ráütött az asztalra, s újra kitört belőle a keserűség. — Vegyék el. fosszanak ki mindenemből, fojtsanak meg, de én magam nem hajtom nyakamat a kés alá. Csukjanak börtönbe, egyszer már úgyis azt akarták. János mogorván káromkodott egyet. — Most még mondjad te is, hogy lépjek be. János friss vizet öntött a lavórba, hozzáfogott a mosakodáshoz, és úgy közben válaszolhatott, hogy oda se nézett a vendégére. — Nézze Kálmán bátyám, én senkinek se mondom se azt, hogy lépjen be, se azt, hogy ne lépjen. — Mikor dől már össze ez az egész! — Enni kell ezután is. — Csak legyen mit. Várj csak, milyen világ lesz még itt. János hallgatta a panaszkodó embert, ijedezés. jóslás, tiltakozás keveredett szavaiban és Jánost valami bizonytalan rosszérzés fogta el, mintha fülébe két húrt pöngettek volna egyszerre egymást zavaró ritmusban és összehangzás nélkül. Meghökkentette ez a verekedés. Akárhogy is történt, keserves dolog és éppen ez az, amitől ő félt már az első pillanattól fogva, hogy akarva, akaratlanul dúrvára fordul a hang, makacs ember is van, türelmetlen is, a bor is beszállhat valamelyiknek a fejébe, hiszen most még az is vedéi, aki máskor csak nyalogatta a poharat. Nincs még elég tüske az emberekben” Végül majd itt lesz egy csomó sértett, összeterelt ember, befelé az egyik így vadult el, a másik úgy, és akkor, lessék gazdálkodjanak szép egyetértésben. Miért kell Így siettetni Sós Kálmánt, vagy akár mást is? Mire való ez a nagy sietség? Ez a Sós Kálmán igazán szelíd ember, olyan mint a bivaly, erős, dolgos és a csökönyösségig állhatatos a munkában is, elhatározásaiban Is. Igaz, egyszer majdnem le is csukták, amikor az a szőlőügy volt. De ami akkor történt, az a börtönnél is rosszabb. Éppen termőre fordult volna egy hold szőlője, tiszta ezerjó, maga telepítette, mi munka volt avval! és akkor beleakasztotta az ekét, kiezántotta az egészet. Különben jött volna a szorzószám ós vele együtt a kulák- sors. Mit érezhetett akkor, amikor sorra fordultak ki az egészséges fiatal tőkék? El tudja egy ember felejteni valaha is az ilyen szántást? Dehát mit akar ez a Sós Kálmán is? — pöngette a másik hang. Kivel akar szembeszállni? Egy egész állam apparátusával? Avval, ami a világon mindenütt így vagy úgy, de bekapja, megemészti a Sós Kálmán-féle hat holdakat. És mit akar éppen tőle? Persze, könnyű volna majd hivatkozni: te mondtad, hogy lépjek be, én nem akartam. Letenni a felelősséget. Úgy, ahogy többen mondták már a népnevelőknek is: ha nincs önkéntesség, akkor kár a sok szóért, hozzon a kormány rendeletet, ettől meg ettől a naptól kezdve mindenki szövetkezeti tag, vagy akár állami gazdasági munkás. Akkor aztán, aki fizet, parancsolhat. Ez mind azon siránkozik: — jaj, mi lesz velünk! Közben egyik sem tud igazán a jövőbe gondolni, hanem a múltba kapaszkodik, a tegnapba, meg a mai napba. Hát senki se tudja ezt józanul végiggondolni? Jaj, mi lesz velünk! Igen* arról kellene beszéni, hogy mi lesz velünk, miből lesz pénz meg jövedelem, meg egyetértés. De ki gondol most erre? A népnevelők is csak erősködnek, hogy gyerünk befelé a boldogságba, minél előbb legyenek meg az aláírások, avval vége a munkának. A Sós Kálmánok meg belevesznek ebbe az oktalan ellenkezésbe. Egészen elkomorult. — Mi most a szándéka — kérdezte nyersen. Sós Kámán fölriadt a nyers hangra és segélykérőén nézett körül. — Nem tudom, igazán nem is tudom — motyogta. Avval fölállt és indult kifelé. — Ne menjen már, egyen velünk egy falatot — szólalt meg végre Kati és tányérokat vett elő a kredencből. — Én már reggeliztem... meg hát éppen csak ezt akartam mondani. És szinte szökve kilépett M ajtón, elment köszönés nélkül. (Folytatja
