Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-14 / 88. szám
40 eve, 1925 április 14-én alakult meg a Magyarországi Szocialista Munkáspárt. Az ellenforradalmi Magyarországon legális forradalmi munkáspártként működött. Az MSZMP a kommunisták köré tömörítetté a Szociáldemokrata Pártból kizárt és kivált baloldali szociáldemokratákat. Az új párt előkészítette és tíz nap múlva már megtartotta Budapesten az Aréna úti (ma Dózsa György út) Crado kávéházban nyilvános alakuló gyűlését. A párt elnöke Vági István lett. Országszerte csakhamar megalakultak az MSZMP csoportjai, Budapesten kívül 83 vidéki szervezete volt. A pártot sok dolgozó támogatta, különösen az ifjúmunkások. 1926—1927- ben az üzemi dolgozók és a szegényparasztság jelentős tömegei követték a párt politikáját. A Bethlen-kormány nyilt törvénytiprással és erőszakkal tört a párt jelöltjeire az 1926. é»i országgyűlési választások idején. A hatósági üldözés fokozása. a párt vezetőinek és tevékeny tagjainak sorozatos letartóztatása megbénította, majd 1938-ban lehetetlenné tette az MSZMP további működését. Tagjainak zöme azonban hű maradt a párt harcos szelleméhez. 1925: MSZMP színvonalon Tervszerűség és hiba a mezőgazdasági szakmunkásképzésben Kellő szakmai „...hozzáláttunk Nagyvarsány csinosításához“ fcgy község és egy Innncselnök másfél evlizede A mezögazdasagi szakoktatás legnagyoDb tömeget érintő része a szakmunkásképzés. Az országban mintegy millióra tehető a tsz-ekben dolgozók száma, de ezeknek csak valamivel több mint fele vesz részt jó közepes színvonalon a termelésben. Ha ezzel ösz- szevetjük azt, hogy jelenleg mintegy 800 ezer jó erőben lévő olyan dolgozóra lenne szükség, akiknek többsége a fejlett termesztéstechnikának megfelelő szaktudással is rendelkezik, akkor országosan is, megyénkben is kiderül: a tsz-ek elöregedési folyamata miatt nagy gondokkal jár a munkaerő, ezenbelül a jó szakmai színvonalon lévő munkaerő biztosítása. „Felhígulás — túltermelés“ A szakmunkásképzés megyei tapasztalatai is azt mutatják, hogy jelentkezett bizonyos „felhígulás”: a számszerű eredmények mögött nincs meg a kellő szakmai színvonal. Másrészt találkozni egészségtelen aránytalansággal is, amikor a tsz-en belül — szinte a vállalkozók hangulata következtében — „túltermelés” van például ba. romfinevelő szakmunkásból, s nincsenek speciális növény- termesztők. Egyes, kevesebb szakmunkást igénylő munka- területeken aztán fölösleg jelentkezik: a tagok nagyobb része nem dolgozhat a korábban választott szakmájában. A szakmunkásképzéssel kapcsolatban nemrég megjelent intézkedések egyik fontos célja a nagyobb tervszerűség biztosítása elsősorban a termelőszövetkezetekben. Valahogy eképpen: pontosan felmérni egy-egy szakágban a szükségletet, s annyi szakmunkást képezni — de a lehető legmagasabb szakmai felkészültséggel, — amennyi az egyes munkaterületeken nélkülözhetetlen. Ezeknek aztán, a tsz-ek tényleges igénye alapján biztosítani kell a felkészülés minden alapvető feltételét az oktatásban, a gyakorlati képzésben. Ezért épülnek a megyében az ifjú szakmunkások képzésére a szakmunkástanuló iskolák, s jelölnek ki néhány állami gazdaságot és tsz-t, a gyakorlati képzés megoldására. Továbbképzők jövője Az intézkedésekben nagy súlyt fektetnek a fiatalok képzésére. Gond, hogy az iítartja magát a mezőgazdasági szakmák elsajátításától. Ennek oka ma is, hogy a tsz-ek egy részében nem biztosítják a minimális feltételeket a képzéshez, majd a végzettek elhelyezéséhez. Tavaly például 553 fiatal kötött szakmunkástanulói szerződést a megye tsz-eiben. De negyedrészük lemorzsolódott. Különösen a gyümölcstermesztő ifjú szakmunkástanulóknál volt nagy kiesés: a nyíregyházi járásban 82, a nyírbátoriban 80. a naménvi járásban 50 százalékos. Az általános iskolák nyolcadik osztályát elvégzett fiatalok kétéves továbbkéoző (régi ismétlői iskolája szakmai perspektívát nem nyújtott a középfokon tovább tanulni nem szándékozó falusi fiataloknak. Elérkezett az ideje, hogy ezekben a továbbképzőkben. a helyi tsz igényének megfelelő szakágban betanított mezőgazdasági dolgozókat neveljenek. Egyes szakágak szakmunkás színvonalon történő elsajátítása — mint például sertéstenyésztő, juhtenyésztő _ nem igényel három évet: itt a jövőben egyharmadával kevesebb idő alatt szerezhetik meg a fiatalok a bizonyítványt. 'S valamennyi szakmánál lényeges, hogy az eredményes vizsga utón — különbözetivel — középfokon magasabb osztályban tanulhatnak azok, akik erre kedvet éreznek. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Vincze Gézát, a nagyvarsányi Községi Tanács VB elnökét a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki hazánk felszabadulásának 20. évfordulóján. Halkszavú, csendes ember. 1950 augusztus 20-án választották meg tanácselnöknek, s azóta megszakítás nélkül ebben a beosztásban dolgozik. — Amikor megalakítottuk a termelőszövetkezetet, mindösz- sze tizenhárom tagja volt. Később csatlakozott hozzánk néhány fiatal és húszán lettünk. Ma már 1560 holdon gazdálkodunk és nem is rosszul. Egy munkaegység 36 forintot ért, s az idén azt szeretnénk, ha még többet érne. Ma már természetes a tár* •adalnii munka — Még 1951-ben hozzáláttunk Nagyvaisány csinosításához. Szinte teljes egészében társadalmi munkával épült a kultúrház, az állatorvos lakása. Sokat segítettek az emberek a posta építésénél is. Pedig 14 évvel ezelőtt valamivel nehezebb volt társadalmi munkát szervezni, mint napjainkban. Ma már szinte természetes, hogy szívesen jönnek segíteni a járdaépítésnél, a villanyhálózat bővítésénél. Áll már a klubszoba és a tűzoltószertár is. A felszabadulás óta 280 új lakás épült a községben, a múlt évben végzett 31 általános iskolás közül 29 továbbtanult, kettő szakmát választott magának. Beszélgettem a termelőszövetkezet egyik traktorosával. Elmondta, hogy több, mint 3000 forintot keres havonta. összehasonlítottam azoknak a keresetével, akik ingáznak. Az ország legkülönbözőbb részeibe járnak dolgozni. örülök, hogy ezt az ösz- szehasonlítást nemcsak én. hanem az ingázók is megcsinálták. S az eredmény? Lassú még a visszaszivárgás, de már érezhető. Egyre többen cserélik fel a 200 kilométerre lévő gyárat a termelőszövetkezettel. „Egyszer elérjük44 Vicze elvtárs 53 éves. — Szeretnék még nagyon sokat dolgozni — mondja. De érzésem szerint ebbe a szívem is beleszól. A nehéz esztendők, a sok munka, megerőltetés nem múlt el nyomtalanul. Pedig annyi tennivaló van hátra. Szeretek Vitatkozni, beszélgetni, s ha határozatot hozunk, abban benne kell lenni a tanácstagok, és rajtuk keresztül az egész község véleményének. Még most is megtörténik, hogy egy-egy ember éppen reggel négy órakor akarja velem megbeszélni a legfontosabb problémáját. Az ilyen kora reggeli ébresztőkért, vagy a késő éjszakai lefekvésekért sohasem haragudtam. Van miről beszélgetni. Sok utcában elférne a járda. hiányzik legalább négy kilométernyi villanyhálózat. Ezt a nagyarányú bővítést még az idén szeretnénk megoldani. Elavult a itanácsháza épülete is, újat készítünk helyette. Az utódom majd onnan fogja irányítani a község életét. Egyszóval azt szeretném, ha minden ember elégedett lenne. Tudom, ez még messze van, de bízom benne, hogy egyszer elérjük. Bogár Ferenc A felnőttek szakmunkás- képzése kétévessé válik azok számára, akik elvégezték a nyolc általánost, vagy idősebbek esetében részt vesznek a járási művelődési osztályok és a TIT által szervezett előkészítőn. 4 bérezés sem mellékes Még mindig sok a nehézség a szakmunkásokat megillető bérezések alkalmazásánál. A bérezésre, az anyagi érdekeltség rendezésére a közeljövőben jelenik meg irány- mutatás. Ezt az állami gazdaságok esetében nem nehéz realizálni, a tsz-eknél viszont a meggyőzés eszközeivel keli elérni, hogy az általuk tervezett munkakörök ellátására szerződött tanulók, majd szakmunkások valóban képzettségüknek megfelelő bérezésben részesüljenek. Megyénkben csak valamivel több mint másfél ezer a szakmunkások száma, s ezeknek csupán egyharmada a fiatal. Többen vannak a betanított gépész dolgozók. A tennivaló sok és sürgető, hogy mielőbb elég speciális szakmunkás álljon rendelkezésre a termelésben jelentkező megnövekedett feladatok ellátására. Samu András Gólyák Megyénkbe is megérkeztek hazánk legnagyobb madarai, a gólyák. Alig felszáz gólyapár épít fészket az idén a megye falvaiban. Ez a „madármostohaság" feltűnt az embereknek, akik megszokták már, hogy korában alig volt falusi ház gólyafészek nélkül. Ez a megye volt a legszegényebb az országban a felszabadulás előtt, s ebből eredt, hogy itt volt a legtöbb fészekrakásra alkalmas nád, szalmafedeles ház és gé- meskút. A nagy madarak élelmét csaknem száz mocsár, természetes tó és folyóholtág biztosította. Most már egyre inkább elkerülik a szabolcsi falvakat a gólyák, mert eltűntek a szalmafedeles házak, csűrök, gémeskutak, s helyüket csaknem teljesen cserép és palafedésű épületek, illetve fúrott kutak váltották fel. A mocsarakat lecsapolták, avagy vízét felhasználják a mezőgazdasági növények öntözésére. Így a békák, a gólyák eledele is megcsappant. Ezzel magyarázható, hogy csak min. den öt-hat községre jut egy-egy gólyapár. Nyíregyházán is csupán egyetlen gólyapár épít fészket, a városgazdálkodási vállalat kéményének tetejére. Iparvállalataink exporlter- 'ének teljesítése népgazdasá- [ilag igen fontos. Éppen ezért íülönös gondot kell fordítani i megrendelt termékek gyártásra. a határidők pontos meg- artására, a minőségi munkára. Megyénk legjelentősebb exportra termelő vállalata a Ti- szavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár. A gyár dolgozói, szocialista brigádjai. csakúgy mint a többi üzemekben, az év eleji tervtárgyaló termelési tanácskozásokon túlteljesítést, anyagtakarékosságot, minőségi munkavégzést vállaltak. A vállalás a gazdálkodás eredményességében közel 1 millió forintos többletet jelent. Á vállalat vezetői hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára negyedéves szinten értékelték a vállalások teljesítését. Ennek alapján az Alkaloida negyedéves tervét 100 százalékon felül, a vállalásokat 170 százalékra teljesítette. A terv túlteljesítésében, az meghaladja a 200 százalékot. A negyedévben végzett jó munkának jutalma nemcsak anyagiakban, de az erkölcsi elismerésben is kifejezésre jutott április 4-én. A vállalat két dolgozója kormánykitün- tetést. három a „Nehézipar kiváló dolgozója” kitüntetést, kettő „Kiváló dolgozó” jelvényt kapott. Bővíti a lakossági szolgáltatást a háziipari szövetkezet Kedden tartó!ta mérlegbeszámoló küldöttgyűlését a Nyíregyházi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. A szövetkezet munkahelye a központon kívül huszonnyolc községben van, ahol a bedolgozókkal együtt több mint 1100 főt foglalkoztat. A szövetkezet dolgozóinak 65 százaléka csökkentett munkaN em tudom megmaradt-e ég hogy van, Mert, bizony, az idő rendjében megint eljött tél után a tatasz. A huszadik azóta. Rügy fakad, virág nyílik, madarak szállnak. Én meg, ilyenkor. kiülök ide. a kiskertbe, nézni az élet derülelét. Nekem ez is nagy öröm. Nyugdíjban, harminchat év, meg három hónapi szolgálat után. A vasútnál. Tehetetlen a két kezem, állandóan reszket. Még ha alszom is. Pedig, mikor szolgáltam, nemigen hittem, hogy így leszek vele öregségemre... De azért, megvagyok. Nagyon szeretném tudni, megvan-e az az orosz is? Akkor még fiatal volt, szép, szőke, nagy gyerek... S most, örül-e ő is az ú.i tavasznak?... Nem lehet feledni azokat a napokat. Nagy napok voltak. Veszélyesek is, remény- keltőek is. Viaskodott az emberben a kettő... Álltam a szolgálatot rendesen. Pedig a parancsolom már csak a megszokás volt, összezavarodott itt is, „Tu- zséron minden. Vonatok nem jöttek, én meg ültem a bakterházban, jártam ösztönösen a sínek között vagy egyik váltótól a másikig. Mert az voltam én mindig, váltókezelő. Egyszer látom, hogy a vasút mellett alattomos, sunyi igyekezettel német SS- ek aknákat ásnak el. Tudtam, hogy aknák, mivel... nekem is jutott az első világháborúból. Az aknák elrejtése után azonnal eltűntek a németek. Az oroszok nagyon közel lehettek, ide hallatszott lövéseik zaja. A faluban nem volt semmi rend, csak vágyakozás: vége lenne már! Gyorsan, gyalog indultam a községházára. A bírót kerestem. Mondom neki, ' a németek aknákat ástak be a vasút melletti kövesútba, csináljon valamit. Küldjön oda embereket, ha jönnek az oroszok, figyelmeztessék őket. A bíró csak öregembereket tudott küldeni, a fiatalokat mind elvitte a háború... Révész P. Kálmán tudott valamit oroszul, az első világháborús időkből. Ö lett a civil őrség parancsnoka. Jöttek az oroszok. Hamarabb, és gyorsabban, mint vártuk. Lóháton, meg szekereken. Révész P. Kálmán fehér zsebkendőt lobogtatott eléjük. Aztán magyarázni kezdte, ne jöjjenek tovább a kövesúton, mert a falu felőli része alá van aknázva. Az oroszok leugráltak a szekerekről, lovakról. Egy ősz hajú tiszt parancsot osztogatott. Többen előre jöttek, és kezdték kiszedni az aknákat. A mi civiljeinket elküldték onnan. Hanem az osztag nagyrésze, megkerülve a veszélyes helyet, az útmenti földekre kikanyarodva, tovább haladt A németek ekkorra már áthúzódtak a Tisza túlsó oldalára... Ahogy megfigyeltem, tizenhárom aknát szedtek ki. Én úgy gondoltam, még több is van. Mire az oroszokhoz futottam, éppen készülődtek tovább. Kérlelésemre, hogy nagyon vigyázzanak, még mindig lehet ott akna, az a fiatal gyerek ember, ahogy éppen akart lóra ülni, gyeplőszáron fogta az állatot és előre indult. Keresgélt a feltúrt helyen. Kezével fellel intett, s ilyenkor nevetett is vissza a többiekre. Aztán mutatta, induljanak Nincs semmi. Lova nyerge mellett himbálódzott egy odakötött, piros színű harmonika. Aztán.. a következő pillanatban nagy robbanás... A ló, amely az aknára lépett, szétroncsolva távolabb vágódott. A fiatal katona is összerogyott. Ügy látszott — vége. De élt. Egyik lábát — nem tudom biztosan, a jobbot vagy a balt-e — írtózaiosan csúnyán megsebesítette a felrobbant akna. A fájdalom sh’t az arcán. A vállábó! is szivárgott a vér, hamar átszívódott a zubbonyán. Egy szemüveges orvosiéle volt köztük, mert az magyarázta, hogy tegyék pokrócba a sebesültet. Azután szekérre emelték és hajtottak vele vissza. amerről jöttek. A szemüveges mellé ült. A többiek pedig indultak. Erre előre, a falunak. Több akna nem robbant... Azóta húsz év telt el. De én most is gyakran gondolok arra az orosz katonára. Él-e? Olyan fiatal, szőke, nagy gyerek volt... Elmondta: Rácz Pál, tuzséri nyugdíjas vasutas. Lejegyezte. Asztalos Bálint képességű és mintegy 90 százaléka női dolgozó, A szövetkezet 1964 évi terve 19 millió 200 ezer forint volt, amit az év végére 20 millió 200 ezer forintra teljesítettek. Az egy tőre eső termelés 1531 forint volt, ami tíz százalékkal haladta meg az előző évit. A dolgozók többsége régi, úgymond törzsgárdái a szövetkeze'nek. Az elért sikerek alapját ez képezi. Nem egyszer előfordult: ha a munka ügy kívánta, éjjel, vagy vasárnap és ünnepnap Is dolgoztak, hogy a bel- és külföldi megrendeléseknek eleget tegyenek. Bár a szövetkezet dolgozói elég szétszórtan munkálkodnak, mégis egységesek a munkában, s kölcsönösen segítik egymást. Különösen megmutatkozo.t az egyes időszakokban az anyaghiány idején. Jól tükrözi a dolgozók helytállását, hogy az elmúlt évben bárom brigád — a Vörös Csillag, a Béke és a Zója — nyerte el a szocialista brigád megtisztelj címet. Most újabb három brigád kapcsolódott be a szocialista cím elnyeréséért folyó versenybe. Jó munkájuk nyomán megérdemelt jutalomban is részesültek a szövetkezet dolgozói. A nyereségrészesedésen kívül 11 000 forint jutalmat osztottak szét, 12 dolgozó ingyenes üdültetésben részesült. Az 1965. évi feladat 19 millió 800 ezer forint. S ami jelentős, a hagyományos termékek készítése mellett bővítik a lakosság közvetlen szolgáltatását kielégítő munkákat Is. Húsz éve történt Éle még ? Helytállnak az üzemrészek, brigádok Egymilliós többlet az Alkaloidában anyagtakarékosságban különösen kitűnt a Kémia I. üzemrész: tervüket 173 százalékra, anyagtakarékossági vállalásukat 106 százalékra teljesítették. Az anyagtakarékosságban valamennyi üzemrész jelentős eredményeket ért el, és ez leginkább azzal mérhető, hogy a négy üzemrész összeredménye
