Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-13 / 87. szám
A hagyományos technológiákat is fejleszteni kell! Az építőiparban egyre többen a korszerű technológiai eljárások megvalósításától várják a megoldást. Házgyárak, különféle telepek, épületgépészeti munkák korszerű alkalmazását sürgetik és általában segítik is. Keveset fordítanak ugyanakkor a hagyományosnak tetsző technológiák fejlesz- tésre. Pedig amíg a korszerű technológiák f elvesztése a központi elképzeléseken túl általában nagyobb összegű beruházásokat is igényel, addig a hagyományos technológiák — rendkívül nagy termelékenység emelő — továbbfejlesztése általában kevésbé pénzigényes a néhány eset kivételével. Az itt végrehajtandó fejlesztésről elmondható. hogy az általában a vállalati kezdeményezések súlyterülete. Hogyan lehet ezt megvalósítani pl. a földmunkánál? Az egymondatos válasz erre csak az lehet, hogy a kis, közepes, vagy nagytömegű földmunkákat egyformán gépláncok figyelembe vételével kell gépesíteni. Az ellentmondás e szűkszavú megfogalmazásra sok lehetne, hiszen úgy hangzik, mintha ugyancsak nagy beruházásigényes fejlesztéssel volna dolgunk. Azonban szinte minden vállalatnál azt tapasztaljuk, hogy a földmunka gépláncok kialakításának legalább a korlátozott lehetőségei megvannak. Ezekkel a lehetőségekkel a legritkább esetben élnek. Az egy gépláncba sorolható (ebből kifolyólag együttesen sokkal termelékenyebben dolgozó) gepeket egyes helyeken szinte minden meggondolás nélkül szétszakítva alkalmazzák a munkahelyeken. abból a meggondolásból, hogy valami kevés gép mindenütt legyen. Eközben szem elől tévesztik azt, hogy a rendelkezésre álló gépek kevesebb munkahelyen történő összekapcsolt, gépláncba foglalt, hatékony foglalkoztatása, végül is nagyobb termelékenységet eredményez. A gépek kihasználási fokának növelését is így fokozhatnák a legmegfelelőbben. Van tennivaló; ha a gépek kihasználását az egyműsza- kos termeléshez viszonyítva vizsgáljuk, tapasztaljuk, hogy a kívánt minimális 33%-on is alul marad. A gépek tehát már szétszórtságuk miatt csökkentik a kihasználás lehetőségét. Ehhez még járul az is, hogy az egyik technológiai folyamat gyors lesz — így termelékenyebb is — a másik viszont nem (pl. árokásás géppel, a többi folyamat pedig kézi erővel). Az előző termelékeny munka is elveszti értelmét. Nem éri el tehát a célját az építőipari vállalat, ha az árok kiásásával kapcsolatos munkát „megnyomja” a többi munkafolyamatok pedig kézi erővel, nem is közvetlenül utána kerülnek magvalósításra. Egy-egy munkahely gépesítése akkor helyes, ha a földkiemelés, ducolás, víztelenítés, fektetés, földvisszatöltés munkálatai összehangoltan haladnak előre. Ez eddig vállalati érdek is lenne. Mégsem ment így — ahol csak közművesítés van, feltúrt árkokat látunk hónapokon keresztül — miért? A válasz rendkívül egyszerű. Azért, mert a vállalatok helytelen anyagi ösztönzés miatt nem igyekeztek lerövidíteni ezt az időt. , A víztelenítés legalábbis forintban mérve, jó' fizető munkának látszik. Ebből kifolyólag nem az volt a fő törekvés, hogy a közmű minél gyorsabban megépüljön, hanem az, hogy a víztelenítési munkát minél tovább lehessen folytatni, mert ebben ai esetben a vállalat megtalálja a számítását. Egyetlen példából is kitűnik, hogy nem is annyira a hagyományos technológiában van a hiba — hiszen azt is lehet, sőt kell fejleszteni hanem inkább a szemléletben. Ezen is lehet változtatni az irányban, amit a mindnyájunk, a népgazdaság érdeke megkövetel. Végh János Bemutatjuk a Tomasovszky• r T| j Hat jclréiiye§, meg a többiek — Ahire Í-'A a-*-l neheztelnek — Amikor megbomlott az egység — Életünk egyharmadát itt töltjük együtt. Én tizenhar- •madik esztendeje kerültem a Kelet-magyarországi Faipari Vállalathoz. Segédmunkásként kezdtem, tanultam, itt szabadultam, s úgy lettem később brigádvezető — kezdi a bemutatkozást Tomasovszky István, ez a fiatal, energikus ember. Hangját el-elnyomja a felzúgó fűrész és gyalugépek zaja. Hét gép, hét pár ember. Plusz egy, az anyagelőkészítő. Egymás mögött dolgoznak a hosszú, nagy tágas munkateremben. Ez a Tomasovszky- brigád. Három éve még sok volt a Társadalmi tervezők tanácskozása A Hazafias Népfront Sza- bolcs-Szatmár megyei bizottsága és a tanács végrehajtó bizottsága szombaton délelőtt ankétot rendezett Nyíregyházán a társadalmi tervezést végző műszaki dolgozók részvételével. Az értekezleten megállapítottak. hogy a társadalmi tervezők tevékenysége igen hasznos. Az elmúlt években sok olyan kisebb-nagyobb — főként községfejlesztésben szereplő — létesítmény készült el, amely tervdokumentációk hiányában elhúzódott volna, mert a tervező irodák az ilyen munkákat kapacitás hiányában rendszerint nem tudják vállalni. Az utóbbi négy évben pl. több mint 3.5 millió forint értékű tervet készítettek el ily módon. Arra törekednek, hogy a szakemberek munkája ne korlátozódjon csupán a tervek elkészítésére, hanem szakmai tanácsokat, felvilágosításokat is adjanak a községeknek, és a termelőszövetkezeteknek. — Egyelőre, azonban csak hatan vagyunk birtokosai a szocialista jelvénynek — mondja. — Róluk szeretnék szólni. Igaz, a napokban a többiek is csatlakoztak hozzánk. Egy esztendeig vártunk erre, Tizenötünk közül egy ember nem vállalta a kötelezettségeket. Emiatt neheztelnek rá a többiek. így nem is indíthatunk versenyt a szocialista üzemrész címért. De erről majd később. Három évvel ezelőtt döntöttek. Az alkotmányünnep tiszteletére alakult a brigád. — Nem tagadom, sok volt a baj. Laza munkafegyelem, késések, igazolatlan mulasztások. Sok egyéb. Megtörtént, hogy némelyik ember másnapos mámoros hangulatban jött munkára. Haza kellett küldeni. Veszélyeztette a munkát. Az értekezleten meg csak a szót csépeltük a fegyelem javításáról. Hát mi döntöttünk — emlékezik Tomasovszky. — önkéntes volt a jelentkezés. Heten vállaltuk a kötelezettségeket. Ez megi bontotta a brigádot. Fele el- | távozott, a többi meg ittma- j radt még munkaidő után is. J Deszkát pakoltunk, műhelyt meszeltünk, karbantartottuk I a gépeket. Ennek előnyeit azonban a j többiek is élvezték. Némelyik még mosolygott is. — Mi tudtuk ezt — foly- ; tatja — de arra számítottunk, i egyszer majd ők is belátják, közöttünk a helyük, s érde- ! mes többet vállalni a szocia- ■ lista brigád cím elnyeréséért és jobban dolgozni. Hódi, Kovács, Kresztvankó, Gráf... A bejárat melletti első gép ! munkására mutat. — Hódi József. Jól dolgo- | zik, de néha ő is téved. Leg- * utóbb az anyag szabásánál tévedett, 164 cm helyett 190- re szabott. Megbeszéltük. Persze mindnyájunkkal előfordul ilyen. Ezután a helyettesét, Tóth Jánost jellemzi. Az a véleménye róla, talán jobban vezeti a brigádot, mint ő. — Szótlan, csendes ember. Pontos és precíz. Mindig okoskodik valamin. Mikor a baromfitenyésztéshez szükséges felszereléseket készítettük, sehogy sem haladtunk. Ittmaradt munkaidő után, kísérletezett, hogyan lehetne meggyorsítani a munkafolyamatot. Addig törte a fejét, míg sikerült két pár kést felszerelnie a gyalugépre. Másnap duplájára emelkedett a termelés. Tomasovszky István mosolyog. — Azt látni kellett volna, hogy meszelte a műhelyt Kovács Pista bácsi _mutat egy ötven év körüli emberre. — Ö a legidősebb a brigádban. Meszet. meszolőt szerzett. Nem azért vállaltuk ezt. mert nem volt pénze rá a vállalatnak. Ha más vállalat bérbe elvállalta, hetekbe telt, s a munkát is hátráltatták. így aztán magunk csináljuk. Szikár, vékony ember irányítja az egyik gépbe a faanyagot. A másik oldalon a lehúzó munkás, jól megtermett ember, — Nem is gondolná, hogy mi mindent kibír Krcsztyan- kó Imre. . Tudom nem fog megharagudni, ha elmondom róla, hogy már ott tartottak, hogy kizárják a brigádból. Itt nincs baj vele. Lelkes és önfeláldozó. Ö az, aki a nyolc órás műszak minden percét iedolgozza. Otthon van gondja. Azt tapasztaljuk, hogy nem tudják beosztani a keresetet. Sokat beszélgettünk vele, és nem panaszkodhat, mert a vállalat anyagilag is segíti. Ha csak öt ember kap jutalmat, ő közöttük van rendig. De meg is érdemli. Nem ismer lehetetlent. Télen, akármilyen jeges, havas volt a deszka, cipelte, pedig folyt róla a víz. Csodálkoztunk, hogy bírja, hisz az egész ember alig ötven kiló. Felcsillan a szeme Toma- sovszkynak, amikor Gráf Mi- hályra kerül a sor. — Öt én neveltem — mondja büszkén. — Én tanítottam be gépmunkósnak is. Pedig rettentő félt a géptől. Hosszú ideig mellettem dolgozott mint lehúzó munkás, s egyszer véletlenül belenyúlt a körfűrészbe, s a kezét megvágta... Egy időben kevés volt a gépmunkás. Jött a főmérnök, s mondta, hogy szükség lenne egy emberre, kit javasolok. Gráf Miskát említettem. 8e- hogysem akarta vállalni. Három napig gyúrtam. Mondtam, hogy mindenben segítek neki. Elvállalta. Négy éve dolgozik gép mellett, de semmi baj vele. Kiválóan végzi a munkáját. Heten kezdték, hatan maradtak. Németh Jánost sajnálják, hogy elment, de gyenge fizikumú ember volt. Nem bírta. — Pedig nagyon felférne. Szorgalmas munkás volt — jegyzi meg Tomasovszky. Ezután lio«y lesz? Minden feltételt teljesített a brigád. Ezért kapták meg most az 1964. évi eredményeik után a szocialista jelvényt. Ez jó hatással volt a többiekre is. — így most már tizennégyen vagyunk. Egyedül Tóth László maradt ki. Ez bosz- szant engem is, a többieket is. Pedig már 4—5 éve itt dolgozik az üzemben. Nyirpa- zonyból jár be. A múltkor i» eljegyzésről jött be, haza kellett küldeni. Pedig rá is számítunk, mert mi naponta egy vagon deszkát dolgozunk fel... Eddig nem sok gondom voít. Ezután hogy lesz? Nem tudom, mert most már tizennégyen vagyunk. Fogadkoz- nak a fiúk. Reméljük, a többiekkel sem vallunk szégyent, s ha az ez évben vállalt kötelezettséget is teljesítjük, akkor már a nagy brigád is elnyeri a szocialista oklevelet. Farkas Kálmán Épül a körút Lehetőség új autóbuszjáratra — Villanyhálózat a KISZ lakótelepen — Sétány a szanatóriumig 1965-ben tovább fejlődik 1 Nyíregyháza városképe. Űjabb 1 létesítményeket építenek, foly. i tátják a város külterületi részének villamosítását, útburkolásokat, járdaépítéseket végeznek. Az egyik legjelentősebb munka a város útjainak rendbehozása, aszfaltozása. Az első fél évben befejezik az ipari gyűjtőút több, mint háromkilométeres szakaszának végleges kiépítését. Ennek befejeztével lehetőség nyílik arra is, hogy a nagy TÜZÉP-lelepet és Borbányát összekötő ti ton a lakosság régi kérését teljesítve autóbuszjáratot indíthassanak. Ugyancsak az első fél év folyamán végzik el a Kölcsey út és j Kölcsey köz, a Zalka Máté ut- ; ca csatornázási, illetve útburkolási, aszfaltozási munkála- í taít. A Ságvári telepen az új házhelyosztáss&l új utca is I keletkezett, amelyet korszerű, bitumenes útnak képeznek ki. Már most javában építik a Báthori utca burkolatát teljes hosszában. Ennél a munkánál a Köz- gazdasági Technikum pénzügyi tagozatának diákjai 1800 óra társadalmi munkát vállaltak, amelyből eddig mintegy hétezer forint értékű munkát . el is végeztek. A Báthori utcán a még hiányzó járdát is pótolják. Ugyancsak elkezdődik a Vasgyár, Arany János és Toldi utca szélesítése, illetve aszfalttal való burkolása is. A körút kiépítésének előmunkálatai jelenleg tartanak, a Széna tér és Erdősor térségében eddig mintegy 35 ezer köbméter földet mozgattak meg. Most a távfűtési vezetékrendszer szerelési munkáit végzik; ugyanitt fektetik majd le az épülő gázvezetéket is, így a körút burkolása uíán útfelbontásra már nem lesz szükség. Jelentős járdaépítéseket tm megkezdenek ebben a fél évben. A Sóstói úton tovább építik a tavaly a stadionig elkészült 2,25 méter széles sétányt: ezt összesen 1100 méteres hosszban a szanatóriumig készítik el. Az útépítésekkel párhuzamosan csaknem mindenütt járdákat is építenek, amelyek összterülete jóval meghaladja a hétezer négyzet- métert. Tovább folytatják a város külterületének villamosítását. Ez évben 8,5 kilométer új villanyhálózat kerül megépítésre. Ezenbelül a KISZ-lakótelep, & Stefkó József utca mögött ki- alakult új utca, és főleg a tanyavilág egy részének villamosítását végzik el többek között a községfejesztési alapból) (marik) Körhinta Ü ltem az étteremben és ebédeltem. Senki sem zavart. Végre egyszer ide is eljutottam. Egy sarokasztalnál helyezkedtem el, nem szeretek feltűnést kelteni. Meglát valaki és még pletykálni kezd; ..Lám, lám, ez az A. elvtárs étteremben ebédel... Az 6 fizetéséből...” Nem, nem, jobb szerényen elbújni. Vártam a rántott húsra. Egy- szercsak bejön B., a főnököm, kolléganőmmel C.-vel. „No — gondoltam — elvesztem! Mindjárt észrevesz. Aztán kezdődik a pletyka...” Az asztal fölé hajoltam, be- letemetkezlém az újságba... Talán nem vesz észre... Észrevett... Elnézést kért a kolléganőmtől és hozzémlépett... — Lám, lám — mondja — étterembe járogatunk? — Végre egyszer eljutottam — feleltem. — Ismerjük ezt a végre egy- szer-t... De rendben van... Mi sem vagyunk hibátlanok... Megjegyzem, te nem láttál itt engem! Helyes? Én meg téged nem láttalak. — És vele nem láttalak, vagy nélküle? — Természetesen vele! A feleségemnek pedig azt mondom, hogy részt vettem veled egy esti értekezleten. — Jól van — mondtam —, de ha C. férje megkérdez, hogy nem láttam-e a feleségét? ■ _ Mondd, hogy nem láttad. — Ez gyanús lesz. — Akkor mondjad, hogy moziban voltál vele. Hiszen a férje barátod. — Jól van, de hát én veled voltam az esti értekezleten. — Mondd, hogy elengedtelek és moziba mentél vele. — Rendben, de tudd meg tőle. hogy milyen filmet láttunk. Főnököm, B., távozott és enni kezdtem. Valaki megkopog- tatta a hátam. Elszakadtam a rántott húsól és megláttam D.-t, az ellátási osztály munkatársát. — Üdvözlet — szólt lágyan. — Én nem voltam Itt. Helyes? — Itt ül B. és C. — mondtam — és észrevesznek. — Ök nem láttak engem és én nem láttam őket — felelte D. — Minden eshetőségre készen te és én a könyvtárban voltunk. — De én moziban voltam C.- vel. — Szó se lehet róla — mondta D. — C. nem.akart moziba menni veled. A barátnőjénél volt. Mellesleg két órával ezelőtt itt járt E. Akkor őt szintén nem láttad. — Öt valóban nem láttam. Két órával ezelőtt még nem voltam itt. — Tegnap F. éjszaka két órakor ment haza és azt mondta a feleségének, hogy azért késett, mert találkozott veled, teljesen eláztál és kénytelen volt hazatámogatni. Nehogy eláruld! — Én? Eláztam? — Mit tehetett volna? Valamit csak ki kellett találnia. Te jutottál először az eszébe. Mellesleg, majdnem elfelejtettem... Ha arról mesélnek, hogy múlt kedden hívtál az étterembe, akkor mondd, hogy nem álltam kötélnek és előadásra mentem. Nehogy elfelejtsed! Ezzel D. otthagyott. — Bocsánat, van szabad hely az asztalánál? — csendült fel egy újabb hang a hátam mögött. — Tessék — mondtam. Az illető, aki az asztalomhoz ült, ismerősnek látszott. — Bocsánat — mondtam — mihtha már találkoztunk volna valahol. — Hol? — kérdezte asztaltársam félénken. — Valahol — feleltem. — Ott én nem voltam! — Hol? — érdeklődtem. — Ott, ahol mi találkoztunk. — Nem ott találkoztunk, ahol gondolja. — Ott se voltam. És egyáltalán. Mindjárt jön a feleségem. Szóval én nem ismerem magát, maga nem ismer engem. A mellettünk lévő asztalnál ülő nőben ráismertem unokabátyám feleségére. — Nem láttalak — súgtam a fülébe —, mert én nem vagyok itt. A könyvtárban vagyok. A pincér félrehívott: — Figyeljen .de! — mondta pergő nyelvvel. — Maga rántott húst evett, és ha megkérdezik, akkor azt mondja, hogy nem. A számláról van szó. Én beírom, hogy négy kie- vi ketlettet evett, de maga egy saslikot fizet... Éreztem, hogy lassan megőrülök. Valóban, ha átgondolom életem utóbbi napjait, enyhén szólva, kissé különösek. Egy héttel ezelőtt a barátomat étterembe hívtam, mert nem akartam, hogy elmenjen egy előadásra. Tegnap egy kolléga holtrészegen cipelt haza. Ma egyazon időben a barátom feleségével moziban voltam, és értekezleten és a könyvtárban. Ezenkívül most sikerült egyszerre négy kievi ketlettet befalnom. Gondolataimban úgy téve- lyegtem. mint pók a hálójában s hazavánszorogtam. Alighogy betettem magam után az ajtót, megszólalt a telefon. Annak a C.-nek a férje hívott fel, aki az étterembe* üldögél főnökömmel, B.-vel. — Figyelj ide!* — mondta C. férje. — A feleségem ma a barátnőjénél volt. Én azt mondtam neki, hogy veled és a főnököddel, B.-vel vacsoráztunk. Ha megkérdez, nehogy összezavard a dolgokat. Még azt is megkérdezte, hogy hol a fizetésem. Azt mondtam, hogyösz- szeverekedtél a pincérrel, feldöntötted az asztalt az edényekkel és nekem kellett helyetted megfizetnem a kárt. Levágtam a kagylót és rájöttem, hogy végem van. Csak egy menekvésem lenne — ha mindent megcáfolnék. Senkit sem ismerek. Senkit se láttam. Sehol se voltam. Ezért van egy nagyon nagy kérésem; Önök ezt az írást nem olvasták, én semmit sem írtam és Önök pedig soha nem hallották ezt a nevet: Arkgyíj Arkanor (Fordította: Pető Miklós) 1965. április 13. s
