Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-13 / 87. szám
Események sorokban Az űrhajózás napja Moszkvában Mongol pártós kormányküldöttség a Szovjetunióban A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa nevében Kurt Seibt miniszter 34 volt buchenwaldi fogolynak átnyújtotta az „Antifasiszta harcos 1933—1945'’ című kitüntetést. Az egykori náci koncentrációs tábor magyar foglyai közül Béres Márton, Kertész József, Fabriczki Imre és Gyöngyösi Nándor kapta meg ezt a kormánykitüntetést. Ajub Khan pakisztáni elnök, aki vasárnap Taskentből Visszatért Lahore-ba, a sajtó képviselőinek nyilatkozott szovjetunióbeli ■ látogatásáról. Kijelentette, hogy elégedett a Moszkvában mag'ártott „őszinte és szívélyes tárgyalásaival”. A kozmikus utak a békét szolgálják Hétfőn Moszkvában a Kreml kongresszusi palotájában ünnepi estet rendeztek az űrhajózás napja alkalmából. Több mint hatezer moszkvai üdvözölte a 11 tagú szovjet „űrhajós csapatot”, valamint a kozmikus technika alkotóinak — a tudósoknak és a gépszerkesztőknek — népes seregét. Az ünnepségen megjelent Leonyid Brezs- nyev, Alekszej Koszigin, Anasztasz Mikojan, valamint a párt és a kormány több más vezetője. A Szovjetunió ma elő] halad a világűr meghódításában. A Pravda, miután felsorolja a Szovjetuniónak az űrhajózás terén kivívott felülmúlhatatlan eredményeit, rámutat, hogy a kozmikus utak a béke és a haladás ügyét szolgálják. A szovjet nép, — amelyet örömmel töltenek el a világűrben aratott győzelmek — figyelmét elsősorban földi dolgainkra fordítja — hangsúlyozza a Pravda. — Nekünk pedig sok a megoldást követe-1 lő elodázhatatlan feladatunk. ! Ez az cv a nagy beteljesülések éve. A párt következetesen folytatja az SZKP Központi Bízottá- j gának októberi és novemberi plénumán elfogadott irányvonalat. A szovjet emberek kitartóan j küzdenek a szocialista gazda-1 ság tovább tökéletesítéséért és j fejlesztéséért, a hétéves terv, feladatainak sikeres teljesíté- J sóért. I Moszkva, (TASZSZ): Hétfőn mongol párt- és kormányküldöttség érkezett Moszkvába — jelenti a TASZSZ. A delegációt, amely az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány meghívásának tesz eleget, Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköz- társaság miniszterelnöke vezeti. A küldöttséget Leonyid Brezsnyev fogadta. A Cedenbal vezette mongol párt- és kormányküldöttség hétfőn látogatást tett Leonyid Brezsnyevnél, Alekszej Koszi- ginnál és Anasztasz Mikojan- nál. A küldöttség tagjai testvéri, szívélyes eszmecserét tartottak a szovjet vezetőkkel. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet minisztertanács hétfőn a nagy Kreml- palotában díszebéden látta vendégül a mongol párt- és kormányküldöttséget. A diszebéden szovjet részről megjelent Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin. Akasztasz Mikojan és több mi -zóvj'et vezető. Tüntetés Bcmdungban Johnson elnök William Rabom nyugalmazott altenger- j nagyot.nevezte ki a CIA (Köz-: ponti Hírszerző Hivatal) új j igazgatójának, John McCone j helyére. ! j Kantiunkban megkezdte j munkáját az indonéz ideigle- nes népi tanácskozó gyűlés — az ország legfőbb törvény-! hozó szerve — ülésszaka. Su-j karno elnök programbeszédé- j ben a képviselőket és az ország haladó erőit a nemzeti egység megszilárdítására, az indonéz forradalom vívmányainak védelmére szólította fel. Willy Brandt nyugat-berlini polgármester hétfőn az Egyesült Államokba utazott. Tíznapos amerikai tartózkodása során Johnson elnök is foI ! ! I gadja. Keldis, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke beszédében kijelentette: ma már kétségtelen, hogy az ember képes a huzamosabb űrrepülésre és a bolygóközi közlekedés megvalósítására. Az űrkutatások előrehaladott állapota azzal bíztat, hogy az ember az űrben megfelelő munka kifejtésére is ké- peá. A közeljövő távlatairól szólva Keldis akadémikus közölte, hogy a világűrben hamarosan laboratórium-űrhajók jelennek meg, amelyek belsejében az emberek asztronómia, a fizika, a geofizika és a kozmikus biológia problémáit tanulmányozzák majd. A kezelőszemélyzettel ellátott űrállomások „megállókként'’ szolgálnak majd a Holdra és más bolyA zanzibari kormány hétfőn öjabb hat élelmiszeripari gyárat vett állami kezelésbe. Az elmúlt tíz nap alatt össze- sen 25 gyárat államosítottak. Marseille-ben letartóztatták Gilles Buseia hirhedett OAS vezért, akit 1964 áprilisában távollétében egy francia bíróság halálra ítélt. Négytagú kínai küfHöttség utazott hétfőn reggel a Szov- '■ jetunióba, hogy részt vegyen Dubnában az Egyesült Atorp- kutató Intézethez tartozó országok kongresszusán. gókra irányuló repüléseknél, valamint a további kozmikus állomások szerelésénél. A szovjet sajtó nagy figyelmet fordít az űrhajózás évfordulójára. Négy esztendeje, hogy a Voeztok szovjet űrhajó emberrel a fedélzetén megtette első Föld körüli fordulatát. A kommunista Jurij Alekszeje- vics Gagarin, a Szovjetunió polgára lett a világ első űrhajósa. A földön ma valószínűleg nincs olyan ember, aki né ismerné azt az orosz szót, hogy „szputnyik” és azt az orosz nevet, hogy Gagarin. Megkezdődött a rokoni látogatás Kelet-Berlinben Berlin, (MTI): Hétfőn reggel a demokratikus Berlinbe megérkeztek az első nyugat-berlini rokonok. A Passierschein-egyezmény végrehajtásának ez a húsvéti szakasza április 12-től 25-ig tart. A Neues Deutschland hétfői száma „Egy őszinte szó” című glosszájában hangsúlyozza, hogy a Bundestag nyugatberlini ülésével kapcsolatos provokáció veszélyeztette a jelenleg érvényes Passierschein- egyezmény végrehajtását is és nyilván nagy nehézségeket fog okozni az idén ősszel kezdődő új tárgyalásokon. í Bandung, (TASZSZ): A bandungi egyetem diákjai j hétfőn tüntetésen tiltakoznak j Bunkernak, az amerikai elnök indonéziai különmegbí- zottjának jelenléte ellen. Búnkén a djakartai amerikai nagykövet társaságában éppen kilépett az ideiglenes népi tanácskozó gyűlés épületének kapuján, amikor az egyetemisták köréje sereglettek és Ame- rika-ellenes jelszavakat hangoztatlak. „Jenkik takarodjatok haza!” „Le az amerikai imperializmussal!”, „Szün essetek meg az agressziót Vietnamban!” — kiáltozták. Az amerikai diplomaták sietve távoztak a biztonsági szolgálat embereinek gyűrűjében, s a szomszédos szállodában kerestek menedéket. A diákok körülvették a szállodát, s folytatták tüntetésüket az Egyesült Államok délkelet-ázsiai politi* kaja ellen. Wilson Washingtonba utazik Wilson angol miniszterelnök goi kormánykörök nagy jelenkedden éjjel utazik New bőséget tulajdonítanak a „munYorkba, ahol szerdán a gaz- , , . , .. ' ... dasági klub ebédjén mond be- kael3t;clneli • de a brit sajtó szédet, majd U Thant ENSZ- washingtoni tudósítói eleve fifőtitkárral tanácskozik a viet- gyelmeztetnek Wilson „rendkí« nami helyzetről. Csütörtökön vül korlátozott lehetőségeire”. Alekszej Leonov, akinek sétáját a világűrben — a tv jóvol- a brit kormányfő Johnson el- mind a nyugati kapcsolatoktából — százmilliók láthatták: családjával, feleségével és ; nők ebédvendége tesz a wa- ban, mind a vietnami kérdéskislányával egy kiránduláson. shingoni Fehér Házban. An- ben. 2. Sós Kálmán ült a pádon a sarokasztal mellett, eíőtte fé- lígtelt borospohár. Szótlanul nézte a család sürgölődését. Eszti néni, a nagymama a tűzhelynél babrált, ki-kisza- ladt a konyhából csutáért, vízért, közben egy-egy szót vetett néha a búsuló vendégnek: — így van ez Kálmán. Hajjaj! Ilyen most a világ. Senki se tudhatja mit hoz a holnap. Nem hagynak ezek nyugtot az embernek. Jani, a nagyfiú, a tűzhely előtt ült egy kisszéken és a ceruzáit hegyezte. Kati a kislányt fésülte és látszott arcán, mozdulatain, hogy nagyon terhére van ez a korai látogató. Az ember már a saját fészkében sem maradhat soha magára, mindig jönnek mindenféle ügyekkel, tanácsért vagy csak jó szóért, esetleg csak szimatolni, hogy János hogyan csinálja, mit tervez, mi a véleménye a szerződésről vagy a musteladásról. Mintha ügyvéd vagy tanácselnök volna, de ez még annál is rosszabb, mert ott hivatalos idő van, ide meg jönnek hajnalban és zörögnek néha még késő éjszaka is. Már ő, a felesége alig tudja a legfontosabb dolgokat is megkérdezni az urától, olyan ez az istenverte ház. János meg hallgat, hallgat, sokszor már szégyellnie kell magát, hogy a vendégektől tudja meg azt, amit az urától kellene tudnia. Hol van már az az idő, amikor vacsora után asztalnál üldögélve, vagy este az ágynál duruzsolva megosztották egymással az elmúlt napot és az elkövetkezőt is! Hónapok óta már csak úgy beszélnek egymással mint az ügyfelek a hivatalban, csak a legszükségesebbet: ezt el kell intézni, ez maradhat, ez rád tartozik, ez rám. Kati érezte, hogy a szájában tartott hajcsat bevágódik ajkába s ettől ráeszmélt, hogy elég is a fésülésből. Ez volt még mindig a család igazi otthona, a nagy öreg konyha. Pedig a ház nagyobbrészt újjonnan épült, az utca felől nézve nagy háromrészes ablakaival, sárga redőnyeivel, üveges verandájával olyan volt mint egy balatoni villa, de az udvaron a régi házhá- tulsó részében folytatódott. Volt bejárata a verandán át is, de a?t soha nem használták, itt járt be mindenki a konyhán keresztül. Különösen ilyenkor, télen mintha csak gúnyolódott volna velük ez a sokszobás épület: — Ugye nem tudtok kibújni a bőrötökből, hiába költöttetek egy vagyont az építkezésre, csak itt töltitek életeteket a régi falak között. A konyha volta nappali, az ebédlő, de még a hálószoba is, itt aludtak a gyerekek, egyik ágyon a kis Kati nagyanyjavai, a másikon Jani egyedül, ök ketten Katival a belső kis szobában háltak, de azt soha nem. fűtötték, valóban csak arra volt jó, hogy az ember lerúgja a bakancsot vagy a csizmát és gyorsan ágyba bújjon. Télen különben is ez volt az oka az összehúzódásnak: csak nem fűthetünk annyi szobát! A gyerekek meg nem aludhatnak hidegben. Tavasszal jött a sár: vétek volna behordani a padlós szobákba, nyáron meg eszükbe se jutott a lakásrendezés, sok a dolog és a felnőtt is, a gyerek is alig van ilyenkor fedél alatt. János ugyan azt forgatta fejében még a tervezés, építkezés idején, hogy majd az üveges verandán ebédelnek, vacsoráznak, de mindössze egyszer-kétszer ha megtették, aztán kényelemből visszaszoktak ide a konyhába, azóta itt terítenek, még ha vendég van, akkor is. Sejtette János, hogy mi hozta ide Sós Kálmánt ilyen kora reggel. Persze, tegnap a szőlőhegyiek voltak soron, oda ment egy szervezőbrigád. Egy hete járják már a falut az agitátorok, a szövetkezeti bolt kirakatában kint van a község térképe, belerajzolva a szövetkezet táblái s egy mákszemnyi folt sincs, melyen az állna: a megmaradó egyéni gazdaságok területe. A hangszórók reggeltől estig szólnak, autók ácso- rognak a tanácsháza előtt és a gazdakör nagytermét emeletes ágyakkal szállónak rendezték be a népnevelők számára. Ott is főznek nekik, a volt gazdakörben, mintha hónapokra a községben akarnának megtelepedni. — Na, aláírt Kálmán bátyám? A vendég csak ingatta fejét és rekedten válaszolt, mintha valami szorítaná a torkát: — Nem. Aztán köhécselni kezdett, lehajtotta fejét s nagy gonddal a nadrágja térdéről ka- pargált egy odaszáradt sárdarabot. Kati közben szalagot kötött a kislány hajába, leengedte a székről és útnakbocsátotta, aztán meleg vizet öntött a lavórba, János meg előszedte a 'szappant, pamacsot s az ablaknál lógó tükörnél hozzákészült a borotválkozáshoz. — Hát magánál még nem jártak? _ nézett hátra szap- panhabosan. Sós Kálmán azonban nem válaszolt, csak még lejjebb ejtette a fejét és ült magába- voskadtan. János már a zsilettet hersegtette arcán, mikor valami vinnyogó hang hallatszott a konyhában, olyan, mint amikor a kutyát nagyon megverik s már ugatni se mer, csak tekereg és aprókat nyüszit a torka mélyéből. Mindannyian odanéztek. Sós Kálmán az asztalrabo- rult s mintha láthatatlan ellenféllel birkózna, úgy rázkódott, feszengett, küszködött evvel a föl-föltörő zokogással. — Sír a bácsi, sír — rémült meg a kis Kati és szipogva odabújt anyja mellé. János letette a borotvát az ablak szélére, úgy szappan- habosan odalépett, megrázta a rángatózó ember vállát. — Kálmán bátyám! Hát magának elment az esze? — és az asztal fölött még kérdő tekintetet Is váltott Katival, szemét a borospohár fölé villantva, de Kati a fejét rázta: nem, nem ivott. — Mit csináltak magával? — kérdezte most már szelídebben. A nagy darab ember hirtelen fölállt és magánkívül ordítani kezdett, mintha csak ez az őrjöngő üvöltés egyenesítette volna ki. Kisírt szeme félelmetesen tompán fénylett mint a halottaké. — Huszonötén jöttek rám a saját házamba. Teli volt velük a konyha. Hát mit akarnak ezek! Fölemelt kézzel, fenyegetően közelebb lépett Jánoshoz. A kislány sikítva bújt anyja mögé, Kati meg csak állt, nem is értette, mi történik itt a konyhában, csak azt érezte, hogy megdermednek tagjai, nem tud mozdulni sem, olyan idegen, olyan távoli ez az egész. Mi köze hozzá? Mit akar ez a kiabáló ember? — Te! — ordította Sós Kálmán. — Hát ezért jöttem én hozzád. — Na, üljön csak le —szólt rá János nyugodtan. És ettől a csöndes hangtól Sós Kálmán leejtette a kezét* szelíden leült előbbi helyére, mintha az ordítással minden felgyülemlett dühe kiömlött volna, a fenyegető óriás eltűnt, helyette csak egy szomorú ember ült az asztal sarkánál. Két húrt pengetnek János megvízezte a törülközőt, lemosta arcáról a rászáradt szappanhabot és leült vele szemben. Mi történhetett itt? Vele is beszéltek már, de hányszor, és egy rossz szóra sem emlékszik, még csak egy rosszízű hu- nyorításra sem. Igaz, őt már odatartozónak érzik, pedig véglegesen még nem mondott igent semmire, csak félig- meddig egyezkedtek, föltételekkel: 1 ha így lenne, így lenne. — Már reggel ott voltak a harmadik szomszédban, Bur- táéknál, hozzánk csak ebéd után jöttek ketten. — Nem húszán? Sós Kámán mintha nem is halottá volna a kérdést, csendesen beszélt, de zihálVa éa szaggatottan, közben nem nézett föl, hanem vastag mutatóujjával egy morzsát piszkálgatott az asztalon, azt nézte. (Folytatjuk) Sipos Gyula: A nagy éjszaka
