Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-30 / 101. szám
Gromiko befejezte párizsi megbeszéléseit Közlemény a szovjet külügyminiszter látogatásáról Párizs, (MTI): Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter párizsi tanácskozásai befejeződtek. A szovjet külügyminiszter pénteken délben hagyta el a francia fővárost. Elutazása előtt sajtóértekezletet tartott a szovjet nagykövetségen. Gromiko szovjet külügyminiszter párizsi látogatásának befejeztével közleményt adtak ki. A közlemény szerint a felek elsősorban a délkelet-ázsiai helyzettel kapcsolatos kérdésekről folytattak eszmecserét. Megállapították, hogy az utóbbi események következtében Indokína térségében cs különösen Vietnamban a helyzet kiéleződött és veszélyezteti a békét, A szovjet és a francia külügyminiszter kijelentette, a két kormány egyetért abban, hogy az említett térséggel kapcsolatos problémák megoldását csak úgy lehet megtalálni, ha visszatérnek az 1954-ben Vietnamra, Kambodzsára és Laoszra vonatkozólag létrejött genfi egyezményekhez, valamint az 1962. évi laoszi egyezményhez. Ezek az egyezmények az említett államok függetlenségének és szuverenitásának elismerésén alapulnak és megengedhetetlennek nyilvánítják a külső beavatkozást a szóban forgó országok belügyeibe. A szovjet és a francia külügyminiszter kifejtette kormányának nézetét az európai j biztonság különböző kérdéseit' illetően. Hangoztatták, hogy a Szovjetunió és Franciaország, mint európai hatalmak, elsősorban érdekeltek abban, hogy megállapodásos döntés szülessen ezekben a kérdésekben. Ezzel kapcsolatban Gromiko kifejtette a szovjet kormány nézeteit a német kérdés békés rendezéséről. A Szovjetunió és Franciaország külügyminisztere kormánya nevében reményét fejezte ki, hogy megegyezés jöhet létre valamennyi érdekelt fél között. A leszerelés problémájával kapcsolatban Gromiko kijelentette: kormánya egyetért azzal a francia javaslattal, hogy az öt atomhatalom tanácskozásán vitassák meg a nukleáris leszerelés kérdését. Az Egyesült Nemzetek Szervezetére vonatkozólag a szovjet és a francia külügyminiszter egyetértését nyilvánította azzal, hogy vissza kell térni az ENSZ alapokmányában lefektetett elvek szigorú betartásához. Megvitatták a két ország gazdasági, kulturális, tudományos és technikai kapcsolatainak kérdéseit is, beleértve a Szovjetunió és Francia- ország együttműködését a színes televízió terén, aminek mindkét kormány nagy jelentőséget tulajdonít. Mindkét fél kifejezésre juttatta, hogy valamcny- nyi területen Franciaország és a Szovjetunió kapcsolatainak fejlesztésére • törekszik. A szovjet és a francia külügyminiszter megegyezett abban, hogy folytatni fogják az eszmecserét a feleket kölcsönösen érdeklő összes problé- mákról. Ennek alapján Couve de Murville francia külügyminiszter a szovjet kormány meghíváséra 1965. őszén hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. A látogatás közelebbi Időpontját később állapítják meg. Amerikai katonák harca Dominikában Santo Domingo. (MTI) Johnson elnök a csütörtökre virradó éjjel összehívta az amerikai kongresszus vezetőit és a dominikai helyzetről tárgyalt velük, majd váratlanul televízió- és rádióbeszédet mondott. Ebben azt jelentette be, hogy a dominikai felségvizeken hívő amerikai haditengerészeti egységekről tengerészgyalogosokat Tűzszünet! tárgyalások India és Pakisztán között Kéroés és válasz Vietnam frontjain Április utolsó hetében folytatódtak a terrortámadások az észak-vietnami terület ellen. Izgatott megbeszélések folynak Washingtonban és az amerikai katonai vezetés fenyegető nyilatkozatok egész sorában arról számol be, hogy elkészültek a háború további kiszélesítéseinek tervei. Az amerikai propaganda ismételgeti a tények által szinte 24 óra alatt többször leleplezett Johnson-féle baltimorei kijelentést. Az amerikai elnök „békeszándékokat” emlegetett, s cinikus javaslatot tett „egymilliárd dolláros segélyről”, ami szerinte akkor lehetne Délkelet-Azsia országainak folyósítani, ha „sikerül ott megteremteni a békét.” Ezt az USA-tervet nemsokkal a baltimorei beszéd után leleplezte a kommunisták iránti szimpátiával aligha gyanúsitható párizsi napilap, a „Figaró”, saigoni tudósítója. Max Clos, a francia újságíró megírta, milyen új amerikai fegyverek érkeztek a dél-vietnami hadszíntérre. „Üj apró gázbombák, a „lusta kutyának“ nevezett vékonyfalú lövedék, amely apró vasnyilakat szór szét, vegyi anyagokkal telt kis tartályok, amelyek elpusztítják a növényzetet — ezek az amerikai arzenál új fegyverei” — írja Max Clos és megjelöli az új fegyverek bevetésének ,okát. „Vietnam az amerikai hadmérnökök kísérleti telepe lett. A Vietkong elszántságát, bátorságát, taktikai fölényét technikával igyekeznek ellensúlyozni. Kérdés azonban, vajon anyaggal meg lehet-e nyerni egy forradalmi háborút? Az amerikaiak számára azonban nem így vetődik fel a kérdés. Egyelőre úgy lát-* szik, a kudarcot akarják elkerülni a lehelő legkisebb amerikai veszteség árán,” — írja Clos, aki beszámol arról is, hogy az amerikai katonákat új puskával látták el, amelynek rendkívül gyors lövedéke az eddiginél tíz6zer- te nagyobb sebet ejt. Washington izgalmát bizonyltja John Lavelle vezérőrnagy, helyettes vezérkari főnök most nyilvánosságra hozott nyilatkozata is. Lavelle egy képviselőházi bizottság zárt ülésén elmondotta: elkészültek a részletes tervek a további bombázásokra, kijelölték a megsemmisítendő célpontok egész sorozatát. A Reu- ter-iroda washingtoni tudósítója arról közölt jelentést, hogy „az USA szükség esetén nukleáris fegyvereket is fog alkalmazni...” A dél-vietnami nép ellen folytatott irtóháború idején, ugyanakkor, amikor a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen gyakorlatilag szünet nélkül folyngk a légitámadások, az USA „győzelmi esélyei” távolabb vannak, mint valaha. A VDK légterében már kétszázötven amerikai repülőgépet lőttek la. Saigon, a dél-vietnami főváros közvetlen közelében és Nanh Dan, a legnagyobb és legjobban felszerelt amerikai támaszpont környékén folynak a Dél-vietnami Nemzeti Felsza- badítási Arcvonal egységeinek harci akciói. A délkeletázsiai katonai kérdések szakemberei kétségbeesetten figyelmeztetik az amerikaiakat: mivel most már néhány nap múlva beköszönt a monszun-időszak, „nem lehet számítani az amerikaiak térnyerésére, mert a monszun-időszakban gyakorlatilag megbénul a légitevékenységA nyugati katonai szakértők hozzáteszik: ez az idő „a leghatározattabban előnyt jelent a partizánakció végrehajtásában, segítség a köny- nyűfelszerelésű, kis létszámú egységek mozgásában, márpedig a Vietkongnak eddig is ez volt a főereje.” Az amerikaiak _ közel a dél-vietnami hadszíntérhez — egyszer már kínos tapasztalatokat szereztek, s nem is monsEun-időszakban. Ha a Pentagonban elővennék Marshall és Stilwel tábornoknak emlékiratait az 1948—1949 évről, érdekes összehasonlításokat tehetnének. Akkoriban. a sok-sok millió dolláros amerikai fegyverzettel állig felszerelt csangkajsekista csapatok futottak a kínai frontokon a népi erők elől.’’ A kudarc oka nem elsősorban a fegyverzet, vagy az időjárás. Védenceink sajnos hitelüket vesztették, alkalmatlanok, korruptak, népszerűtlenek” — írta Marshall. Stilwell meg azt állapította meg. hogy a másik oldalon bátor és a nép érdekeit szolgáló katonák küzdenek. A vietnami őserdőkben, rizsi'öldek kozott, faltak es városok . peremén is tehetné* nek hasonló megállapításokat a mai amerikai tisztek; a korrupt, népszerűtlen, évente öt—hat kormányt és katonai „juntát” elfogyasztó dél-vietnami rezsimmel szemben a Nemzeti Felszabadítást Front oldalán állnak a bátor, lelkes, a nép jövőjéért küzdő hazafiak. Elgondolkodtató a Délvietnami Nemzeti Felszabadí- tási Front Központi Bizottságának március végi kiáltványa, amely megállapítja, hogy az észak-vietnami városok és falvak elleni barbár támadások valódi oka az amerikaiak kudarca. Az amerikaiak nem voltak képesek arra, hogy 11 éves háborújukban — eddig több mint 4000 mijlió dollár költséggel — leigázzák a tizennégymilliós dél-vietnami népet. „Semmi reményük nem lehet tehát arra, hogy újabb katonai kalandokkal, a háború kiterjesztésével egész Vietnam harmincmillió embere fölött győzelmet vívhassanak ki44 — állapítja meg a kiáltvány. Max Clos, a francia újságíró, kérdésként veti föl, vajon meg lehet-e nyerni anyagfölénnyel egy forradalmi háborút? A választ erre az amerikaiak maguk megtalálhatnák saját egykori tábornokaik könyveiben. De úgy tűnik, a mai USA-tá- bornokokméga tegnapi USA- tábornokok figyelmeztetését sem hallgatják meg, nemhogy a számukra egyre több keserű tapasztalatot hozó vietnami valóságból tanulnának. A VDK tiltakozó nyilatkozata Jelentés újabb harcokról Hanoi: A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma csütörtök délután közzétett nyilatkozatában mélységesen elítéli az Egyesült Államok kormányát a Vietnam ellen folytatott agresszív háború fokozása miatt. Az agresszió erőteljesebbé vált a közelmúltban, a Honoluluban megtartott értekezlet óta. A VDK a szocialista testvérországok támogatásával az egész világ békeszerető népeinek és kormányainak rokon- szenvétől kísérve mozgósítani íögja minden erkölcsi és anyagi erejét az amerikai imperializmus agressziójának leverésére, védelmezni fogja a Vietnamra vonatkozó genfi egyezményeket, az ország függetlenségét és szuverenitását — hangzik a VDK külügyminisztériumának nyilatkozata. Saigon: A Reuter csütörtök esti jelentése szerint két partizán- zászlóalj a Da Nang-i amerikai légitámaszponttól mindössze néhány mérföldre beásta magát futóárkokba és föld alatti erődítményekbe. Az amerikai hírszerző szervek jelentése után az amerikai haditengerészet vadászbombázói pásztázták végig a vidékét, hogy előkészítsék a talajt a dél-vietnami gyalogos egység támadására. A nagy előkészület és a túlerővel végrehajtott támadás ellenére mindössze két szabadságharcost fogtak el. A többiek visszahúzódtak. Sipos Gyula: A nagy éjszaka 16. — Hogyhogy mit szól? Mit tudom én. Nem szólt semmit. Nehézkesen föláll a székről, odabot ;;kal a heverő- höz. — Elfáradtam. Lefekszik úgy ruhástól, még a cipőjét sem vetette le. — A tűzre nem kell tenni, hanem kicsit kinyithatnád az ablakot. — Egyetlen rántással széthúzza nyakkendőjét, úgy, hogy a felső gomb is leszakad ingéről. — Te csak igyál — nagyot sóhajt. — Elfáradtam. — Néhányszor erélyes fordulattal jobbra, meg balra vágja a fejét, aztán úgy marad mozdulatlanul, hanyattfekve, csak a lélegzete riad meg néha, kapkodó lesz, szipogó, mint a kisgyermeké sírás után. Elaludt. Emlékek Búcsúzni jöttem, elbúcsúzni — ismételgette magában János, de sehogysem tudott rátalálni a szóra, mit is mond majjd, ha Sárika belép az ajtón. Szenthe Sárika. Halványan emlékszik még a szolid kis iskoláslányra, akin semmi különös nem volt, úgy elvegyült a többi lány között. Még később is, amikor már a Vargha Pali révén rokonságba kerültek, Sári olyan volt mint a többi fiatalasszony, legfeljebb avval vétette észre magát, hogy férfimódra véleménye volt olyan dolgokról is, melyeknél nem szokták meg az asszonyok hozzászólását. Össze is jártak, táncoltak is együtt bálban, lakada- lomba, de, hogy tetszett volna, vagy érzett volna vele valami kicsi megkülönböztetést is — még így utólag sem tud rábukkanj. Hogyan is van ez? Az ember találkozik száz lánnyal, asszonnyal és eggyel is százszor és egyszer csak sejtjei, mint a lép sejtjei, mézzel telnek meg, fölfedez valamit a világból, ami addig is ott volt, s mint a mesebeli gyerek kavicsdarabja, egyszer csak világítani kezd, beragyog mindent és ez a fény, ez a sugárzás új színekkel, új érzésekkel tölti meg napjait Köd van ugye? — ez volt az ő titkos szótáruknak újra meg újra visszatérő mondata. Bort adott át Nagyligeten, mert közeledett a szüret, szükség volt az edényekre és a nagyligeti borforgalmi vezetőjével volt valami baráti megállapodása. Akkor még megvolt a nagydarab heréit ló, a Bandi, délben indult két nagy hordóval a gumikerekű kocsin. Későn végeztek es akkor — szeptember végén — már rövidültek a nappalok, holdas hűvösséggel és a réteken terjengő fátyolködökkel hamar jött az éjszaka. Akkor, már alkonyat táján találkoztak össze véletlenül. Sári éppen az állomásra ment és megismerte, ő ismerte meg. meg kellett állnia* János éppen akkor kanyarodott ki az országútra, mely az állomástól egyenesen Szőlősnek tart, ő önkéntelenül is megállította Bandit. az asszony meg fölszállt melléje, az első ülésre. Igaz, a vonat hamarabb hazaér, de olyan természetes volt ez a fölszállás is, a mozdulat is, ahogy a pokrócot a térdére terítette, rokoni, tiszta, emberi mozdulat volt: nem megyünk egyedül. Sárika éppen a férje ügyében kutakolódott egész nap, egy halott, aki él, vagy élő, aki meghalt és elfeledni mégse hagyja magát, nincs és mégis számolni kell vele, nem úgy. mintha itt lenne, s a szemébe lehetne mondani: vége közöttünk mindennek, szelleme, aki talán Nyugatra szökött és ott éli világát, vagy gyötri magát, talán jeltelen sírba nyugszik valahol Budapesten, vagy egy erdőszélen, ahol hirtelen elföldelték. Iszonyatos, nem lehet menekülni tőle, nem lehet vele szembenézni, egy ember, aki még eltemetni se hagyja magát. S az özvegy, a csinos özvegy, vagy talán nem is az, csak magáramaradt asszony, rá most minden férfi úgy tekinthet, mint a prédára. Reggeltől járta már a hivatalokat, ismerősöknél próbálta fölkutatni az utolsó nyomokat: hol lakott, mit tudnak róla, akik utoljára látták. És át kellett élni a megaláztatást, hogy a barát aki Pestről jött, aki eltűnése előtt talán utolsónak beszélt Palival, nem mond semmit, csak általánosságokat: hogy egy fröccsöt ittunk, komor volt és a forradalomról beszélt —• és közben, emlékezés közben az ő térdét nézi és meg kell igazítania a szoknyáját feltűnés nélkül és föl kell kelni, mert tudja, hogy jön az ellágyuló férfihang, az ajánlat, hogy mért siet, találkozzunk még egyszer és a „maga olyan csinos”, „ne gondoljon a múltra”. És a hivatalban a hiábavaló kilincselés, a gyanakvás: mért keresi ez a nyilván forradalmár férjét? És ugyancsak a tekintetek, a térdet kutató, a lemesztelenítők és cirógatók. Hát minden férfi egyforma? Hát mindnek csak ebből áll a világ, hogy préda a nő. akit le kell teperni, hogy egy darab gusztusos húst rávág a hentes a mérlegre és becsomagolja, úgy nézni rá? Ennyi az egész? És aztán másnap fröccsözés közben, vagy feketézés közben összecsípett szemmel, kissé bágyadtan hunyorogni a cimborák előtt, titokzatoskodva, vagy aljas módon célozgatva is: micsoda remek fogásom volt tegnap! Ezek férfiak? Rongyok. Mocskos kankutyák. Mit tudnak ezek a szerelemről? Köd van ugy-e? Mégis így kezdődött, ezen az estén, minden itt kezdődött. Magányos asszony Az állomás előtt már égett a villany, ő föllépett a kocsira, derékig pokrócba bu- gyolálták magukat, mert a mező felől, a rétekről, talán még a magasságból is hűvös nagy légtömegek úsztak, hogy elárasszanak mindent. Mint mikor nyár végi napokon tóban úszkál az ember, meleg foltok vannak még a vízen, de mér egy mélyebb mozdulatnál föltör a borzongató hűvösség. Ügy szeretett volna akkor panaszkodni, de kinek panaszkodhat ő? (Folytatjuk! küldött Dominikába, „az országban tartózkodó amerikai polgárok elszállítására”. A szuverén ország belügyeibe való újabb leplezetlen beavatkozási Johnson azzal a klasszikus gyarmatosító érvvel okolta meg, hogy „katonai hatóságok szerint Dominikában amerikai életek forognak veszélyben”. Amikor ez a beszéd elhangzott, a dominikai partközeiben horgonyzó Boxer repülőgép- anyahajó fedélzetéről már felszálltak a helikopterek, amelyek több mint 400 tengerészgyalogost vittek Santo Domin- góba. Az amerikai tengerészgyalogság csütörtökön este beavatkozott a dominikai fővárosban folyó csatározásokba. A tengerészkatonák egyik hetven főnyi különítménye az amerikai nagykövetség épületénél tűzharcba bonyolódott dominikai fegyveresekkel. A tűzharc körülbelül 15 percig tartott. Az amerikai katonák a nagykövetség kertjének gyepszőnyegén gépkocsik mögül tüzeltek. teket nem közölt a tanácskozásokról. Az indiai és a pakisztáni erők között összetűzés csütörtökön nem történt, mintegy há. romezer pakisztáni katona azonban délnyugat felé vonul délre India terültén és „további támadó akcióra késszül”, Üj-Delhi. (MTI) Az indiai kormány szóvivője csütörtökön bejelentette, hogy folyamatban vannak a tüzszüneti tárgyalások India és Pakisztán között. A megbeszéléseket közvetítők útján bonyolítják le. A szóvivő részle1965. április 30. 2
