Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-22 / 94. szám

Események sótokban r A szovjet afro-ázsiai szoli­daritási bizottság nyilatkozatot tett közzé a bandungi értekez­let 10. évfordulója alkalmából. Alekszandar Rankovics ju­goszláv köztársasági alelnök szerdán délelőtt fogadta Mi­chael Stewart brit külügymi­nisztert. A fogadáson jelen volt Kocsa Popovics jugoszláv külügyminiszter is. Rómában szerdán megnyílt az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának és Központi Ellenőrző Bizottságá­nak együttes ülése. A plénu- mon Luigi Longo, az Olasz KP főtitkára tartott beszámo­lót. Az arab tájékoztatásügyi miniszterek április 19 és 21 között Ammanban tanácskoz­tak. Az értekezleten megala­kították az arab hírügynöksé­gek szövetségét. Szerdán Szudánban meg­kezdődtek az alko tmányozó nemzetgyűlési választások. A választások után összeülő nemzetgyűlés feladata lesz az ország új alkotmányának ki­dolgozása és az új • kormány megalakítása. A bonni hivatalos lap szer­dán tette közzé a náci és háborús bűnök nyugat-német- prszági elévüléséről szóló tör­vényt, amely az elévülés kez­detének időpontjául 1969. de­cember 3-át jelöli meg. A tör­vény csütörtökön lép hatály­ba. Kim ír Szén, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság mi­nisztertanácsának elnöke kísé­retével szerdán különrepülő- gépen hazaérkezett Indonéziá­ból. Kim ír Szén, aki Sukarno elnök meghívására hivatalos látogatást tett az Indonéz Köztársaságban, részt vett a bandungi értekezlet 10. évfor­dulójának ünnepségein. Souvsnna Phouma, a laoszi Koalíciós kormány miniszterel­nöke szerdán az indonéz kor­mány meghívására hivatalos látogatásra Djakartába érke­zett. Ko Le tábornok elkísér­te útjára a miniszterelnököt. Ivan Basev bolgár külügy­miniszter meghívására szer­dán feleségével hivatalos lá­togatásra Szófiába érkezett Ahti Karjalainen finn külügy­miniszter. A vendégeket a bolgár repülőtéren Ivan Ba­sev és számos más hivatalos személyiség fogadta. Vang Kuo-csuan, a Kí­nai Népköztársaság és John Cabot, az Egyesült Államok varsói nagykövete szerdán háromórás megbeszélést foly­tatott. A tárgyalás az ameri­kai—kínai nagyköveti szintű tanácskozások rendszeres so­rozatába tartozott. Moszkvába érkezett az afgán miniszterelnök Moszkva, (TASZSZ): A szovjet kormány meghí­vására szerdán hivatalos láto­gatásra Moszkvába érkezett dr. Mohammed Juszuf, az afgán királyi kormány mi­niszterelnöke. Mohammed Juszufot a vnu- kovói repülőtéren Alekszej Koszigin, Dmitrij Poljansz­kij és más szovjet állam­férfiak fogadták. Dr. Mohammed Juszuf af- I gán miniszterelnök szerdán a Kremlben látogatási tett Ko- I szigin szovjet miniszterelnök-1 nél. A baráti beszélgetésben Gromiko szovjet külügymi­niszter is részt vett. Az afgán miniszterelnök ugyancsak szerdán felkeres­te a Kremlben Anasztasz Mikojant, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnökét. A 14 milliós lakosságú Afgán Királyság hagyomá­nyos jóviszonyban van rég­óta a Szovjetunióval. Mo­hammed Juszuf több ízben volt már Moszkva vendége, legutóbb 1961 őszén, ami­kor a Szovjetunió nagy gazdasági és műszaki segít­séget ajánlott fel a második afgán ötéves terv megvaló­sításához. Afganisztán külkereske­delmének fele északi szo­cialista szomszédjára esik, amellyel ezer kilométeres közös határa van. A Szov­jetunió hosszú lejáratú hi­telekkel segíti a hegyi or­szág természeti kincseinek kiaknázását, atomerőművet épit számára, gondoskodik szakemberek képzéséről. A szovjet repülőgépek nem egyszer hárították el Afga­nisztán felől a sáskajárás veszélyét. Fejlődnek a két ország kulturális kapcsola­tai. Szovjet részről megelége­déssel beszélnek Afganisz­tán el nem kötelezettségi politikájáról, amely jelen­tős stabilizáló tényező egy korábban igen forrongó- nak ismert ázsiai térség­ben. Oilaííéhék az 1905. évi Lenin-díiakiat Moszkva, (TASZSZ): A Lenin-díj bizottság oda­ítélte az 1965. évi tudományos, technikai, művészeti és zsur­nalisztikái Lenin-díjat. Kiváló tudományos műve­kért és technikai alkotásokért tudósoknak, mérnököknek, az ipar különböző területein dol­gozó szakembereknek összesen 16 Lenin-díjat ítéltek oda. öt Lenin-díjat ítéltek oda kulturális eredményekért. Ki­tüntették Jurij Zavadszkij színpadi rendezőt, Grigorij Kozincev filmrendezőt, Nyi- kolaj Mordvinov és Innoken- tyij Szmoktunovszkij színészt, Leonyid Kogan hegedűmű­vészt, Szergej Szmirnov írót, és a három „kukrinyikszi” művészt:.Mihail Kuprijanovot, Porfirij Krilovot és Nyikolaj Szokolovot. A Lenin-díjakat minden évben április 22-én Lenin születésnapján ítélik oda. Vallanak a tanúk... Szerdán délelőtt dr. Sen, a lengyel igazságügyminiszté­rium képviselője sajtókonfe­rencián jelentette be: meg­kezdődött Varsóban a frank­furti Auschwitz-per lengyel tanúinak kihallgatása. Ezen az NSZK kérésére részt vesz­nek a frankfurti per ügyészei és védői. Sajnos — állapította meg dr. Sen —, a nyolc védő közül mindössze kettő jött el Varsóba, dr. Gerhard Göllner, Klehr és Kaduk védője és dr. Eugen Gerhardt, Baretzki vé­dője. A lengyel igazságügyi szer­vek — mondotta dr. Sen —, mindent megtesznek, hogy az NSZK-ból érkezett ügyészek és védők minél tisztább képet kapjanak a per összes részle­teiről. A tanúk kihallgatása — je­lentette be — lengyel törvé­nyek szerint lengyel nyelven történik, s a nyugatnémet ügyészek és védők részére tolmácsok állnak rendelkezés­re. Eddig körülbelül húsz ta­nú jelentkezett Katowicéből, Lodzból és Krakkóból, főként olyan tanúkról van szó, akik egészségi állapotuk miatt nem mehetnek el Frankfurtba. A kihallgatások már szerdán dél­előtt megkezdődtek és előre­láthatólag több napig tarta­nak. A világ if júsága a gyarmatosítók ellen és a békéért Április 24-én szerte a vilá gon tüntetnek a fiatalok a neokoIonializnj,us ellen, és a világ békéjéért, mint a Tan zániához tartozó Zanzibár fiataljai. (MTI—Külföldi Képszolgálat) Gyarmat! Hogy mit jelent ez a szó, igazán csak azok tudják, akik szenvedői vol­tak az indiai éhínségeknek, a szenegáli rabszolgapiacok­nak, a gambiai lepratelepek­nek, akiknek holttestei szol­gáltatták a franciák építette Kongó-vasút talpfáit... „A né­ger ingyen motor, amelyet" banánnal fűterek” — irta egy Kongóból visszatért francia író, megdöbbentő képet fest­ve három évtizeddel ezelőtt az ottani gyarmati állapotok­ról. A kínai kulit, az indo­néz parasztot, a kubai cu­kornádvágó munkást sem vették emberszámba. A má­sodik világháború után a for­radalmi erők számára bekö­vetkezett kedvező helyzetben másfél milliárd ember dön­gette a gyarmati rendszert, harcolt új erővel az ember­telen kolonializmus ellen, s köztük mindenütt az első so­rokban a fiatalok. Kezdetben világszerte feb­ruár 21-én a Bombayben hor­gonyzó Talvar angol hadi­hajó indiai matrózainak 1946- os lázadásának napja emléké­re rendezték esztendőről-esz- tendgfe a gyarmati ifjúság harci napját. Huszonkilenc független ázsiai és afrikai or­szág vezetőinek 1955-ben Bandungban megtartott érte­kezlete után karolta fel a Demokratikus Ifjúsági Világ­szövetség azt a javaslatot, hogy a világ fiataljai a „ban­dungi napon”, április 24-én tüntessenek a gyarmatosítás és az imperializmus ellen, a békés egymás mellett élés el­veinek diadalra juttatásáért. Április 24. azóta a kolonia­lizmus ellen, a békés egymás mellett élésért küzdő fiata­lok harca napja. Az idén is nagy megmozdulásokra kerül az imperializmus távozzék sor. Egymilliárd ember már péi-Vietnamból, Malaysiából* bebizonyította, hogy a még Kongóból, hogy a még mindig gyarmati sorban élők leráz- gyarmati elnyomás alatt hatják magukról az elnyomó- sínylődő 30 millió ember, ón­kat, s a nemzetközi szolidan- golaiak és brit-guayanaiak, tásnak ezen a napján a fia- adeniek és mocambiqueiak talok azért tüntetnek, hogy megszabaduljanak láncaiktól. Szöul, (MTI): A japán—dél-koreai egyez­mény ellen, amellyel a szöuli kormány kiárusította az or­szág érdekeit, a szerdai napon is heves tüntetések folytak. A dél-koreai fővárostól délre fekvő Puszanban többszáz diák vonult az utcákra, hogy tiltakozzék az egyezmény el­len. A rendőrség szétkergette a tüntetőket. Az ország ugyancsak déli felében levő Taeguban a ro­hamrendőrség 70 tüntető diá­kot terelt vissza az egyetemi épület udvarára. A dél-koreai parlament szerdai ülésén az ellenzék bi­zalmatlansági indítványt nyúj­tott be a kormány ellen, mert az engedélyezte, hogy a rend­őrség brutális terrorral verje szét a diáktüntetéseket. A bi­zalmatlansági indítványt 68:63 arányban elvetették. Mindez azonban nem aka­dályozta meg azt, hogy japán és Dél-Kprea új tárgyalásokba ne bocsátkozzék, a megbeszé­lések egy újabb kereskedelmi és fizetési egyezményről szól­nak. Kicserélték a szovjet—ieugyel szerződés ratifikációs okmányait Moszkva, (TASZSZ): 'Gromiko szovjet külügymi­niszter és Naszkowski lengyel külügyminiszter-helyettes szerdán Moszkvában kicserélte az új szovjet—lengyel barát­sági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerző­dés ratifikációs okmányait. A ratifikációs okmányok ki­cserélése után Naszkowski aa Újságírók előtt kijelentette, hogy a szerződés a lengyel és a szovjet nép, az egész szo­cialista közösség érdekeit szol­gálja. Biztosítja az Odera— Neisse határt. Ez a körülmény kétségtelenül elősegíti Európa és az egész világ békéjének és biztonságának fenntartását. Sipos Gyula: A nagy éjszaka 9. Bontunk > ütünk is — ne­vet a ómus, — és mu­tat' : .o aljában az új te­hén L o , a hozzátartozó épü­letekkel, éppen ennek a gépe­sítéséről lenne szó, a teljes gé­pesítéséről, — a csibenevelőt nagy ablakaival, facsemetékkel beültetett kifutójával, odébb a megkezdett nagy irodaépületet, melyben étkezde is lesz, kony­ha meg klubterem. A szakosí­tással a termelés két fő ága koncentrálódik itt, Ujmajor- ban: a tehenészet és a barom­fitenyésztés. Meg persze, ami szorosan vele jár. — Lassan megszokjuk már, hogy kicsit előre gondolkod­junk. Mennek egyenesen az új csir­kéólhoz. Újra együtt a társa­ság, a nagy darab minisztériu­mi ember tréfálkozva nyújtóz­kodik, mintha gúzsból szaba­dult volna. Fátyolos az idő, olyan halovány a napsütés, hogy éppen csak sejthető ár­nyéka van az embernek. Az egyik asszony szégyen­kezve nyújt kezet a vendégek­nek, éppen saalonnázott a ta- karmányelőkészítöben, zavará­ban még a kést se tette le ke­zéből, csak úgy nyújtja oda csuklóját és pirulva mond vala­mit. De a másik, a fiatalabb kezet fog férfiasán, határozot­tan s rögtön azt kérdezi, ho»v a lábukat rendesen megtöröl- ték-e a fertőtlenítőben. Csekő vissza is lép, hogy példát mu­tasson, alaposan megtörli a lábát. — Különben nem merném [megkérdezni: ez hogyan kerül I ide — mutat az ablakpárkány- ■a. ahol egy friss tollú fehér is csibe lógatja le a fejét élettelenül. Most már a fiata- 1 labbik asszony is elvörösödik, de hamar föltalálja magát: — Nézze meg igazgató elv­társ a százalékot. Pedig hála istennek, a veszedelmes hete­ken már túl vagyunk. Ez a hálaistennek még egy árnyalatot hozzáad korábbi pirulásához, mert mit lehet tudni, kik ezek a vendégek, külföldi is van köztük, talán orosz vagy német, vagy vala­mi más nemzet és nem azt ta­nulták ők se a szemináriumon, se a baromfinevelő tanfolya­mon, hogy a gondozónak hála- istenkednie kell. A francia megnézi a fűtést, kemencével fútenek. végigfek­tetett kéményen megy a me­leg a csibék közé, aztán föl­vesz egy csutkadarabot is, azt használják alomnak, a száraz kukoricacsutka minden más alomnál jobb, tisztán marad rajta a kiscsibe és még csipe­getni is tud, — Bon bon _ mondja a francia, de nyilván csak udvariasságból, őt mindez nem érdekli, ő a gépek embe­re. A lámpák nem égnek, hiszen a nagy ablakokon át, ha sá­padtan is, bevilágít a nap. Cse­kő most fölkattintja a kapcso­lót és a sok szaladgáló kiscsi­be rögtön irányt változtat, ahogy az infravörös lámpák melegíteni kezdenek. — Bon, bon — mondja a francia. — Dehogyis bon — nevet rá Csekő — és magyarázni kezdi, hogy rövidesen kidobálják eze­ket a vályúba ágyazott lámpá­kat, kis területre szórnak, sokat fogyasztanak, a gazdaság mű­helye sokkal jobb konstruk­ciót szerkesztett, majd megmu­tatjuk azt is. A francia kérdez, vitatkozik, végre elemükben vannak. Itaráli kérelem János alig várja, hogy Cse- kővel szót válthasson. Már bánja az egész kirándulást, lá­tott ő csirkeólat eleget, ennél modernebbet is, ott a központ­ban kellett volna Csekőt félre- hivni egy percre, csak egy percre, hiszen nincs mit sokat magyarázni, ismerik egymást is, a helyzetet is. De most a szellőzőberende­zést vizsgálják. Mert a kiscsi- bének egyik legnagyobb ellen­sége a rossz levegő, ha sok a széndioxid, az ammónia, a páratartalom, rögtön beüt a veszedelem. — És hogyan állapítják meg, mikor kell szellőztetni? — kérdezi a francia. — Érzi azt az ember gye­reke — mondja a fiatalabbik gondozónő. Csekő meg az orrát mutat­ja és szippant nagyokat. — Bon, bon, — mondja újra a francia. És akkor Csekő mond egy szót, valami idegen szót, amit János meg se ért hirtelené- ben, mire a francia elkezd ne­vetni és átöleli, veregeti Cse­kő vállát. És már az automa­táról vitatkoznak, mely pára- tartalomra és széndioxidra érzékeny és mindig kellő idő­ben megindítja a szellőztetést. Mert az ember tökéletlen. Ha bent van a jószágok között, hozzászokik a szagukhoz, né­hány óa múlva ziem is érez semmit A gép tökéletes. Nin­csenek elfogultságai, szokásai, addig szellőztet, míg újra tisz­ta nem lesz a levegő. ★ Közben telik az idő és Já nos már szabadulni szeretne Miért kellett ennek a franciá­sak éppen most idejönni? Miért is nem egyezett meg már előbb Qsekővel! Ez nem bújdosás, nem me­nekülés, itt lehet alkotni. Aki ért valamihez, itt megmutat­hatja, mit tud. Százezer ka­csa! És ahogy gépekről, tel­jes gépesítésről beszélnek! S mi gond van itt már az em­berekkel is? Megveszik az abesszin-telep fényképét és tudják, hogy jövőre meglesz az új ház, a klub, a járda, most szabadulnak ki a sárból, kivirágzanak, a lányok lev#, tik az örökös gumicsizmát, a vastag nadrágot. Itt lehet dol­gozni. De mi várna őrá amott, abban a fölbolygatott falu­ban? Otthagyta a vitatkozókat, kijött az épület végéhez és rágyújtott. Egy pillanatra föl­merült benne, mi lenne, ha itthagyna mindent, elmenne úgy ahogy van, akárhová, a világ végére, egyedül Játszott a gondolattal, mint a csillag- szóró csillagjaival a gyerek, meg nem égetheti, megfogni sem lehett, fölvillanó és el­tűnő semmi az egész. Mi len- ne akkor? (Folytatjuk? 1965. április 22. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom