Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-22 / 94. szám
Születésinek 91 évfordulóján Visszaemlékezések Leninre T erűn idejében pezsgő és tevékeny élet zajlott a Népbiztosok Tanácsában. Már akkor kialakultak az ügyvitel külsőségei. Rendkívül szigorúan szabták meg a felszólalók számára rendelkezésre álló időt, akár saját előadók voltak, akár meghívottak, vagy éppen egy vita résztvevői. Mindenkitől megkövetelték, hogy mondanivalóját fogja rövidre: tömören és a lé- nyégről beszéljen. A Népbiztosok Tanácsában valami összpontosító légkör uralkodott, s úgy tűnt, mintha még az idő is tömörített lett volna, annyi tény, gondolat és határozat elfért egyetlen percben. Lenin szerette a jókedvet. Arcán gyakrabban jelent meg a mosoly, mint bárki másén. Ransom, ez a jószemű angol figyelt fel egyszer arra, hogy korunk nagy embereinek e legnagyobbja mennyire kedveli a vidámságot, az önfeledt ka» cagást. Ransom ezt is helyesen értelmezte, amikor azt mondotta: „Az ő nevetése az erejéből fakad, de ennek az erőnek a forrása nemcsak Lenin rendkívüli képességeiben kere- sendő, hanem kommunista mivoltában is. Tökéletes kulcsa van a társadalom titkainak és nehézségeinek feltárására, a kommunizmus a megdönthetetlen prognózisalkotás olyan magabiztosságával ruházta fel, hogy természetes, ha nincs 'még egy politikus, aki annyira biztos lehetne önmagában, terveiben és elképzeléseiben, mint Lenin.” így vagy legalábbis ilyen formán beszélt Ransom (de hegy szavainak ez volt az értelme, azért kezeskedem.) A Népbiztosok Tanácsában serényen, frissen, tréfálkozva folyt a munka. Lenftn, valahányszor mulat- ságos ellentmondáson kapott rajta valakit, jóízűen el- nevette magát, s ilyenkor vele nevetett a hosszú tanácskozó asztalt körülülő tekintélyes teiület' amelynek tagjai nagynevű forradalmárok és korunk új típusú emberei voltak. Nevettek: vagy az elnök tréfáin — ment nagyon szerette a tréfát —, vagy az egyes előadók tréfás megjegyzésein. Ám amint* elült a nevetés vihara, ismét.korábbi, élénk és friss Nyolc törpe vízmű épül tjabh községek jeleni kézi ek az igénnyel I A megye lakosságának ivó- vízellátása — bár állandóan javul — mindmáig megoldásra váró probléma. Ebben segít, hogy a vidéki községekben évente 5—10 új fúrott kutat építünk. Az 1965. évi községfejlesztési tervben hat járásban 10 fúrott kút építése szerepel. i Átmenetileg ez jó, kielégítő, de a falu kulturálódásához, 'közegészségügyéhez — amelyben mind magasabb fokot kívánunk elérni — szervesen hozzátartozik a vízműépítés, közművesítés. A vidéki lakosságot ivóvíz- ! zel ellátó törpevízmű-építés megyénkben 1963-ban kezdődött. 19G4-ben mindössze egyetlen vízmű épült Szamostaiárf alván. A számos tatárfalvi vízmű — bár csak közkifolyókon szolgáltatja a község la- j kosságának a jó vizet —- bi- | zonyítja, hogy a törpe vízmü- ' vek építésének szorgalmazása j nagyon is indokolt. A törpevízmű-építésben az 1965-ös évvel nagyfokú Bár a költségek nagy része a vízmű társulások tagjait terheli, a megyei tanács eddig 2 millió 600 ezer forinttal, a Vízügyi Igazgatóság több mint 3 millió forinttal járult hozzá az építéshez. A törpevízmű-építés iránt megyeszerte megnőtt az érdeklődés. Legújabban Kisvárda és Mátészalka készítette el programtervezetét vízműépítésre. De jelentkezett ilyen igénnyel Tiszabczdéd, Tunyogma- íolcs, Záhony, Nagyhalász és még számos község. A lakosság, valamin! a tanácsok szorgalmazása jó lehetőséget teremt annak a távlati tervnek a megvalósításához, amely szerint megyénk lakosságának 25 százaléka 1970-ig, 50 százaléka 1980-ig törpe vízműről kapja a vízellátást. Az igény es szorgalmazás melled olyan Problémákat is idejében kell megoldani, mint a költségvetésben gazdálkodó szervek anyagi hozzájárulása az építkezésekhez. Ezek jelenleg is akadályozzák, de a jövőben is késleltethetik a kivitelezést. fi. E. IEl üzem címei mg ért: ■ ■■■■■■ ii i - ' ....... az apagyi és hodászi állami gazdaság, valamint a megyei növényvédő állomás fellendülés mutatkozik. komolyság lett úrrá a testületen, s a beszámolók, viták, határozatok folyama épp oly gyors volt, mint annakelőtte. Bosszankodni — különösen a Népbiztosok Tanácsában — rendkívül ritkán látták Lenint. De ha megharagudott, akkor aztán alaposan. Ilyenkor nem válogatott a kifejezésekben. „Begyepesedett szovjet méltóság«; urak”, „szájtátiak”, „fejletlenek”: ilyen és más, korántsem hízelgő szavak! hagyták el ajkát — találkozunk j ezekkel a kifejezésekkel fel-! jegyzéseiben, távirataiban, tele- i fon-üzeneteiben is. De fejmosásért senki i sem neheztelt meg Le-1 ninre. Az olyan kommunista,1 illetve szovjet ember, — akii „megsértődött” volna Leninre; — egyszerűen elképzelhetetlen. í A. Lunacsarszkij Lenin emlékest Nyírbátorban A párt és a Hazafias Népfront nyírbátori községi bizottsága „Lenin munkássága a békéért” címmel szerdán emlékestet rendezett Lenin születésének 95. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen Tóth Gyula gimnáziumi tanár, községi népfrontelnök megnyitója után Kovács József, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola Kossuth-díjas igazgatója mondott beszédet. Ezt követően a „Lenin illegalitásban” című dokumentumfilmet vetítették. A korábban alakult vízműtársulások, tanácsok jó mun- I kája révén nyolc helyen épül j a megyében törpe vízmű. A | gávai, tiszavasvári, rakamazi, I nyírbátori, vásárosnaményi, í hermánszegi. szamosbeesi és jékei törpe vízművek közel 50 millió forintos beruházással készülnek. Ezek 4ő ezer ember vízellátását oldják meg. Az újonnan épülő törpe vízművek, eltérően a szamosta- tárfalvitól, már nemcsak közkifolyókon keresztül, de házi, “illetve udvari bekötéssel is szolgálják a lakosságot. Ti- szavasváriban például, a község lajtosainak fele házába kapja majd a vizet. Gáván az arány 80, Rakamazon 40, Nyírbátorban 60, Vásárosnamény- ban 66. Hermánszegen. Sza- mosbecsen, Jékén 100 százalékos lesz. A törpe vízművek építését a megyei tanács, a Vízügyi Igazgatóság jelentős anyagi támogatással segíti. A földművelésügyi miniszter, a mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi, a vegyipari, valamint a helyiipari és vár rosgazdasági dolgozók szak- szervezetének elnökségével egyetértésben — az 1964. év gazdasági eredményei alapján — mezőgazdasági üzemeknek élüzem címet adományozott. Ezek között megyénkből a következők szerepelnek: Apagyi Állami Gazdaság, Hodászi Állami Gazdaság és a Szabolcs-Szatmár megyei Növényvédő Állomás. Megkezdik a Nagykörút beépítését Két éve alakult a Szabolcs- Szatmár megyei Kisipari Szövetkezetek Lakásépítés Szervezési Irodája. Ez alatt a 2 év alatt épült a Kórház utcai 48 lakásból álló épületcsoport, a Tűzoltó utcai és a Toldi utcai 12 lakásos ház. A KISZ társasházakció keretében épült a GaribaldiközRen a hat 24 lakásos ház is. Ez évben kerül átadásra a Színház utcai 9 lakásos és a NnsjyfcöriWon épülő 28 laki ü álló 3 cmele- épület. Tervbe vették 5, vagy 6, huszonnégy lakásból álló, KISZ társasház építését is. Jövőre készül el, ugyancsak ■ Nagykörúton épülő négyemeletes szövetkezeti ház. A lakásépítési iroda nemcsak Nyíregyházán, hanem a járási székhelyeken is vállal munkát. Elkészült a kisvárdai 1 emeletes, új technikai eljárással épült ház. Falait előregyártott gázszilikát elemekből emelték. Szervezés alatt áll a tiszavasvári és újfehértói szilikát házak építése is. baonyid Rahmanov: A QOMB I? gy német szociáldemok- ** rata 1920-ban Oroszországba utazott, hogy saját szemével lássa az ottani helyzetet és találkozzék Leninnel. (Sokan érkeztek akkor ezzel a céllal:) Vrangel és Pilsudski ellen még folyt a harc, s a vendég szemében Oroszország a teljes összeomlás és éhínség képét mutatta. „No igen, va. lanti csoda folytán átvészelte néhány nehéz esztendejét, ezután azonban — gondolta a német — a forradalmi lelkesedésnek már el kellett apadnia, az emberek halálosan kimerültek.” Kertelés nélkül akart beszélni Leninnel — éles, nyílt kérdéseire ugyanolyan nyílt válás :okat várt. Felkészült, hogy elfogulatlan bírája legyen mind innak, ami Oroszországban végbemegy. Ehelyett periig lé'ekszakadva kellett váll olnia azokra a kérdésekre, ; :r.e yekkel Lenin halmozta el öt. Lenin arról faggatta: miiént volt lehetséges, hogy az i">vik német fejedelemségben k kiáltott tanácsköztársaság., clynek kormányzatában ez a í ;,getlen szociáldemokrata is részt vett, mindössze három napig tarthatta magát. A német logikusan kifejtette, hogy a szociáldemokrata párt jobbszárnya elárulta őket, a nép nem volt eléggé öntudatos, nem készült még fel eléggé a szocializmusra S a döntő pillanatban nem támogatta mun- kaskormányát. — És maguk mit tettek azért, hogy a nép higgyen és támogatást nyújtson önöknek? — kérdezte bizalmatlanul Lenin. — Kellett, hogy higgyenek nekünk — felelte sértődötten a „független”. — Mi hús vagyunk a nép húsából. Ügy vagyunk a néppel... no, mondjuk, mint a gomb a kabáttal, amelyhez hozzávarrták. Lenin elmosolyodott: — Hm, tegyük fel, hogy így van. De mégis, mit tettek önök saját népükért? — Mit tehettünk volna három nap alatt? — álmélkodott a német. — Ügy? Nos, nevezzen meg csak egy olyan törvényt vagy rendeletet, amelyet a három nap alatt kihirdettek és megpróbáltak végrehajtani. — Törvényekre, rendeletekre nem is került sor. Kormányunk. ismétlem csak három napig létezett. Lenin azonban kérlelhetetlenül folytatta: — Három nap! Önök ezt egyáltalán nem használták ki! Hogy is támogatta volna önöket a proletariátus, amikor még a gyárak munkásönkormányzatát se tudták életbe léptetni! A parasztok azért nem álltak önök mellé, mert önök egy mukkot sem ejtettek ki arról, hogy felosztják a nagybirtokokat. Egyáltalán mit értek el önök? Annyit, hogy feszesen begombolkoztak és ünnepélyesen bevonultak a megszökött miniszterek dolgozószobáiba? Ez kevés. Ez megbocsáthatatlanul kevés.! Ezért nem tarthatták magukat három napnál tovább. Mi viszont. amint látja, már több mint három esztendeje tartjuk magunkat és bízunk benne, hogy örökre! A „függetlent" lenyűgözte ez a sok önbizalom és hirtelen elvesztve hidegvérét, így kiáltott fel: — örökre? Hát a gomb? — Miféle gomb? — kérdezte csodálkozva Lenin. — Ha holnap akár önnek, akár énnekem leszakad és elvész egy gombunk, akkor mi lesz? Őszintén megmondom: mint volt szabó, utána érdeklődtem ... — Á, ön szabó? — érdeklődött Lenin. — Az, de mit érek vele? Itt, önöknél, Oroszországban nem árusítanak gombokat. Az ember a hősiesség csodáira képes, legyőzi minden ellenségét és egyszerre csak eg_y nevetséges apró dologban tehetetlen: elvesztette a gombját! önöknél leálltak azok a gyárak, amelyek a legegyszerűbb, mindennapi holmikat állították elő. Az emberek már évek óta úgy élnek, hogy képtelenek beszerezni azt, amire szükségük van. Nem luxustár- gyakról beszélek, hanem a gombokról! Lenin elnevette magát: — Azt akarja ezzel mondani, hogy ha leszakad a nadrágunkról a gomb . .. Valóban igaza van: a nehézkedési törvény értelmében le kell csúsznia. (És bizalmasan közel hajolt a némethez.) Elárulok egy titkot önnek: nem fog lecsúszni. A zsineget még szorosabbra húzzuk a hasunkon és remekül tartani fog, amíg csak el nem űztük Vran- gelt. Azután pedig lesz bőven a mi országunkban gomb is meg minden egyéb hasznos holmi. Nem kisebb lelkesedéssel fogjuk gyártani ezeket, mint ahogyan harcoltunk. Addig azonban arra kérném, kedves elvtárs, hagyja békében az én gombomat. — Bocsánat — hebegte a német, aki heves vitájuk során mindvégig csak csavargatta Lenin kabátgombját. Később együtt indultak egy munkásklubba, ahol Leninnek gyűlésen kellett felszólalnia. Nyár volt, Leninnek a sietségtől melege lett, kigombolta kabátját, s ekkor — lepattant a gomb, amelyet vitapartnere oly buzgón csavargatott. lepattant és elgurult a járdán. Lenin észre se vette. De nem úgy a német, ő észrevette, még nagyobb zavarba jött, felvette és zsebretette a gombot. Minden eshetőségre — ezt gondolta —, aztán valahogy majd módja lesz helyrehozni baklövéseit. Miután a klubban a gyűlés véget ért — Lenin a szovjet hatalom időszerű feladatairól a katonai és a termelési arc- vonalról beszélt —, ismét kiléptek az utcára. Ekkor a német elképedve látta, hogy Lenin minden gombja a helyén van. Hát ez miféle csoda? Hiszen Lenin alig tíz percre tette le a teremben a kabátját és maga mögé. a székre rakta. Kinek sikerült ezalatt felvarrnia a gombát? És honnét vette? Kétségtelen: az ország vezetőjének öltözékét egy külön ember figyeli állandóan, másként nem is lehetne megmagyarázni a történteket — hiszen a lepattant gomb még változatlanul ott lapult meg a német vendég zsebében ... Néhány évvel később, amikor Lenin már nem élt, az említett független szociáldemokrata, aki kommunista lett, újra a Szovjetunióba utazott, örömmel tapasztalta, hogy az ország feléledt, pezsgő építőmunka folyik benne és sok mindenféle áru kapható nemcsak Moszkvában, hanem az általa felkeresett falvakban is. Az egyik parasztházban, amikor belépett, mindjárt Lenin képe vonta magára figyelmét- A fényképből nagyított képen Lenin kabátot, sapkát viselt: pontosan ugyanazt, amely az emlékezetes séta idején volt rajta. Az idős paraszt- asszony látta, hogy a külföldi vendég figyelmesen nézegeti a képet, büszkén mondta hát neki: — Iljicsnek ezt a kabátját különösen jól ismerem. — Mit akar ezzel mondani? — kérdezte értetlenül a németAz asszony erre elmesélte hogy öt .évvel azelőtt, amikor még a városban dolgozott — egy gyári klubnak volt a takarítónője —. Lenin odaérkezett egy gyűlésre. Ö szokás szerint egy pohár teát tett a szónok elé, s közben egy gyors pillantást vetett Leninre, majd a széken fekvő kabátjára. Feltűnt neki, hogy a nem új, de még jól hasznaiható bársonygalléros kabátjáról hiányzik egy gomb. Lopva elvette a kabátot és bevitte saját kis kamrájába a lépcsőfeljáró alá: Node ezután mit tehetett? Tartalék gombjai nem voltak, és hát az idők L megváltoztak. Azelőit elszaladt voina a boltba vásárolni... Nos, gondolta. hátha sikerül, és lelépte saját mellényének egy gombját (persze nem volt ugyanolyan, mint Leniné: kisebb és az alakja is más), aztán jó erősen, legvastagabb fonalával hozzávarrta a kabáthoz. Nemrég a községi szövetkezeti boltban járt. s ott Lenin nagyméretű képét pillantotta meg. Ránézett és — egek! — ott látta a kabá on azt a gombot (jobboldalt, felülről a másodikat), amely az ő mel- lénj’éről származott... Elkérte a képet, hazavitte és a tükör mellé tette. Azóta naponta többször is megnézte. — Az én gombom látható rajta! A német vendég végighallgatta a történetet, alaposan szemügyre vette a képe;, némán bólintott, mini ha ezt mondaná: „pontosan így történt” — majd előhúzta mellényzsebéből a gondosan papírba göngyölt gombot (a papíron ott állt a séta dátuma), s a sok éve magánál őrzött emléktárgyat Lenin gombját az asszonynak ajándékozta. Őszinte örömmel. így gondolkozott ugyanis: minden jog és méitányosság értelmében csak ez az asszony lehet annak tulajdonosa. íme, gondolta, bizonyítéka ez annak, hogy a szovjet hatalom belső lényegénél fogva a nép hatalma, s a világhírű po iti- kai vezető meg a takarítónő e hatalomnak nem két pólusát jelenti. Hanem ez a paraszt- asszony Lenin valamiféle né nikéjének, dajkájának érzi magát... Nos hát, am n mondani szokás: Isten adja hogy örökké így is marad óit (Fordította: Radó György*
