Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-21 / 93. szám
II moszkvai figyelmeztetés ..Mit válaszol Moszkva?" találgatták a kommentárok nyugaton, amikor néhány nappal ezelőtt elhangzott Johnson elnök emlékezetes nyilatkozata a „feltétel nélküli" vietnami tárgyalásokról, amelyek egyetlen feltétele — a dél-vietnami nép kapitulációja lenne. Az az érdeklődés, amely- lycl a szovjet kormány állásfoglalása elé tekintettek érthető és jogos volt, hiszen a vietnami háború kiterjesztésit célzó amerikai terveknek feltétlenül számot kell vetniük azzal, hogy a Szovjetunió, a szocialista világhatalom szolidaritásáról biztosította a Vietnami Demokratikus Köztársaság népét, amely ellen az Egyesült Államok — a délen elszenvedett vereségeiért — egyre durvább légiprovokációk sorozatát hait ia végre. Az a válasz, amely a húsvéti ünnepek napjaiban Moszkvában a szovjet—mongol baráti gyűlésen Koszigin elvtárs beszédében elhangzott, egyúttal komoly figyelmeztetés: a Szovjetunió továbbra is kész megadni minden segítséget a VDK népének, sőt beleegj ezését adja ahhoz, hogy állampolgárai önkéntesként Vietnamba utazzanak. Ezt a fontos állásfoglalást az a közös köziem is tartalmazza, ame- lv»t a VDK párt- és korma nvküldöttségének moszkvai látogatása nyomán adtak ki. Koszígin szovjet miniszterelnök ugyancsak az említett gyűlésen a vietnami delegációval folytatott tárgyalásokról mondotta: kedvező eredménnyel jártak, elősegítették a szocialista Vietnam védelmi képességének fokozását. A szovjet kormányfő — az amerikai katonai tevékenység. az éppen tegnap kezdődött honolului amerikai stratégiai értekezlet, és a „végsőkig kitartunk” amerikai nyilatkozatok ismeretében — joggal nevezte kényszeredett manővernek az amerikai kormánykörök „békés rendezési” szózatait. Kézenfekvő, hogy az effajta washingtoni kétkulacsosság nem mulathat valódi kiutat a vietnami hadüzenet nélküli háború dzsungeléból. A megoldást a szovjet kormány is abban látja, amiben a VDK kormánya, -- amint azt Pham Van Dong miniszter- elnök egy hete megfogalmazta —: az 1954-es genfi egyezmények tiszteletben tartásában, az amerikai csapatok kivonásában, a VDK elleni provokációk beszüntetésében. Dél-Vietnam ügyeit magának Dél-Victnamnak kell megoldania a Nemzeti Felszabadítás! Front programja alapján, külső beavatkozás nélkül... Folytatódnak a dél koreai tüntetések katonai segítség a tüntetések leverésére Szöul, (MTI): Újabb tüntetésekről érkezett jelentés Dél-Koreából: Szöultól délre egy kisvárosban, körülbelül 500 egyetemista tüntetett a Japánnal folytatandó diplomáciai tárgyalások ellen. A rendőrség szétverte a tüntetőket; a jelentések szerint négy diák megsebesült. Szöulban két egyetem 700 diákja tartott gyűlést. Az egyik 90 perces összejövetelen a diákok egy papírból készített japán zászlót égettek el. A nemzetgyűlés több mint egy órára kénytelen volt abbahagyni munkáját, mert ellenzéki politikusok megrohanták XI Kuon Csüng miniszter- elnököt, aki kétértelmű megjegyzéseket tett Korea és Japán diplomáciai tárgyalásaival kapcsolatban. A nemzet- gyűlés csak akkor folytatta munkáját, amikor a miniszterelnök visszavonta szavait. Időközben a Dél-Koreában állomásozó ENSZ-csapatok szóvivője bejelentette, hogy Hamillon H. Howze tábornok jóváhagyta koreai katonaság bevetését, segítségül a rendőrségnek a tüntetések leverésére. Az ellenzéki pártok a csapa tok bevetését a tüntetések ellen „de facto haditörvénynek” nevezték. A hadügyminisztérium hétfőn bejelentette: utasította a hadsereg körzet- parancsnokait, mozgósítsák csapataikat, ha a vidéki rendőrség segítséget kér a tüntetések le verésére. Bonn liúsvétI szenzációja: Adenauer levelei irt De Gaulle-nak Bonn, (MTI): Bonnban a húsvéti ünnepek alatt nagy feltűnést keltett az a hír, hogy Adenauer — még április elején _ levelet írt De Gaulle-nak, s abban „mélységes aggodalmát" fejezte ki a francia—nyugatnémet kapcsolatok rosszabbodása miatt, s a tervezett nyugat-európai politikai unió mielőbbi megvalósítását sürgette. A keddi sajtókommentárok egyöntetűen hagsúlyozzák: — Adenauert nemcsak a Bonn és Párizs közötti súrlódások aggasztják, hanem mégin- kább nyugtalanítja a szovjet —francia viszony javulása. A i volt kancellár levelében fel- ! hívta De Gaulle elnök fi- 1 gyeimét, hogy a „kommunista ! veszély továbbra is fennáll, s ' ugyanakkor szívhezszóló felszólítást" intézett a francia államfőhöz: ne térjen le a 1 Bonn-nal való szoros együttműködés útjáról. Kedden délben közölték Bonnban, hogy De Gaulle már válaszolt Adenauer levelére. De Geulle hír szerint — válaszában türelemre intette Adenauert a nyugateurópai politikai együttműködés ügyében és azt hangsúlyozta, hogy „tartózkodni kell az elsietett lépésektől ezen a téren". Ugyanakkor közölték még Bonnban, hogy Erhard kancellár is írt levelet De Gaulle elnöknek, s a válasz már meg is érkezett a Shaumburg palotába. Ennek a levélváltásnak a tartalmáról azonban a hivatalos szóvivők mindeddig megtagadtak minden közelebbi felvilágosítást. Öl veiiezres békena^ygyűlés a Trafalgar téren — Szovjet—mongol barátsági gyűlés a Kremlben. Képűn-; kön: A. Koszigin, a szovjet minisztertanács elnöke a szónoki emelvényen. A háttérben balról L. Brezsnyev, az SZKP, KB első titkára és J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi j Párt KB-nak első titkára, miniszterelnök. | London: Héfőn délután az angol főváros középpontjában levő Trafalgar téren hatalmas tömeg várta a háromnapos húsvéti békemenet részvevőit. A 70 kilométeres útvonal utolsó 15 kilométeres szakaszán 20 000 tüntető vonult végig, s a béike- harcosok arcába csapó jég- és hózáporok, metsző szélrohamok sem hűtötték le az izzó hangulatot: London kormányzati központja az „El a kezekkel Vietnamtól!” „Vesszenek az amerikai agresszorok!" jelszavaktól visszhangzott. A Trafalgar téri békenagygyűlésen mintegy 50 000 ember hallgatta meg a szónokokat, köztük öt munkáspárti képviselőt, akik 15 más képviselőtársukkal együtt részt vet tek a tüntető menetben Is. Ünnepség Moszkvában a szovjet— lensyri. barátság szerződés iiuszadin évfordulója alkalmából Moszkva, (TASZSZ): A szovjet fővárosban népes nagygyűlésen emlékeztek meg a szovjet—lengyel barátsági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződés aláírásának 20. évfordulójáról. A Kreml színházban tartóit nagygyűlésen — amelyen megjelentek az SZKP és a szovjet kormány vezelői, ott volt a lengyel—szovjet baráti társaság küldöttsége i élén Marian Jaworskival, a I LEMP Központi Bizottságé- ! nak tagjával, Kirill Mazurov, | az SZKP Központi Bizottsága , Elnökségének tagja mondott ünnepi beszédet. Lengyel részről Marian Jaworski szólalt fel. Véget ért a Luxemburgi KP kongresszusa EsantCHifßk sorokban Saszíri indiai miniszterelnök lemondta az Egyesült Államokba tervezett láiogatását, miután Johnson elnök megkérte. hogy a tavaszra tervezett látogatását halassza el őszig. A Kremlben szovjet—mongol közös közleményt és kormányközi megállapodást írtak alá. A Szovjetunió gazdasági és műszaki segítsége' nyújt Mongólia 19(i6—70-es ótéves tervének teljesítéséhez. Abdel Aziz Buleflika. algériai külügyminiszter kedden reggel négynapos hivatalos látogatásra Kuwaitba érkezett. McNamara amerikai hadügyminiszter Honoluluba érkezett, hogy részt vegyen az Egyesült Államok legfőbb katonai vezetőinek titkos tanácskozásán, amelyen meghatározzák az Egyesült Államok stratégiáját a CSendes-óceán medencéjében. A VDK párt- és kormányküldöttsége hétfőn a kínai kormány meghívására Pekingbe érkezett. A küldöttséget, amelynek élén Le Duan, a Vietnami Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára áll, megkezdte tárgyalásait a Liu Sao-csi elnök vezette kínai párt- és Kormányküldöttséggel, Aldo Moro olasz miniszterelnök és Amintore Fanfani külügyminiszter hétfőn hatnapos hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba érkezett. VI. Pál pápa vasárnap délelőtt húsvéti misét celebrált a római Szent Péter bazilika lépcsőjén felállított oltár előtt. A szertartás titán a pápa ä bazilika erkélyéről felolvasta húsvéti üzenetét. Luxemburg, (TASZSZ): Befejezte munkáját a Luxemburgi Kommunista Párt XVIII. kongresszusa. A küldöttek egyhangúlag elfogadták a XVIII. kongresszus határozatát. A határozat egyebek mellett üdvözli a 19. kommunista és munkáspárt március elejei moszkvai konzultatív találkozójának eredményeit és úgy véli, hogy ezek az eredmények jelentősen erősítik a kommunista világmozgalom egységét. A Luxemburgi KP kongresszusa egyetért a konzultatív találkozóról kiadott közleménnyel és szükségesnek tartja, hogy összehívják az összes testvérpárt újabb jói előkészített tanácskozását, amelyet meg kell előznie az 1960-as moszkvai tanácskozáson i^szt vett 81 kommunista és munkáspárt konzultatív találkozójának. Az ú.i központi bizottság első ülésén Dominique Ur- banyt, megválasztotta a párt elnökévé. Hétfőn Vietnamban összeült a három laoszi politikai csoport képviselőinek értekezlete, amelynek célja, hogy meghatározzák a politikai csopor- | tok vezetői tanácskozásainak ! helyét és időpontját. Kétnapos látogatásra hétfőn Rabatba érkezett O. Gersten- mai'er, a nyugatnémet Bundestag elnöke. Gerhard Weiss, az NDK miniszterelnök-helyettese. aki jelenleg Kairóban tartózkodik, átnyújtotta Nasszer elnöknek Walter Ulbricht meghívását, hogy látogasson a Német Demokratikus Köztársaságba. Sipos Gyula: A nagy éjszaka 8. — Gratulálok — állt fel az egyik minisztériumi ember és Janos már látta, hogy ez az idő nem alkalmas a magya- rázlkodasra. A franciáknak is fordították már, miről van szó. _ Á! — monda a sovány kis ember, ő is felállt, kezet rázott Jánossal, aztán rögtön a pohár után nyúlt és föltartotta, mint valami ünnepségen: — Felicitation! — intett János felé a pohárral. Ittak egy pohárkával, kutya- erő* szilvapálinkája volt az állami gazdaságnak, de nem az a marós, vegyesízű, hanem tiszta, könnyű mint a hajnali harangszó, üde gyümölcsillat maradt utána az ember orrában. Csekő újra töltött, de most már a francia tiltakozott, az óráját nézte és pergő gyors szavakkal az indulás felől érdeklődött. — Meg kell még várnunk a feketét — ültette vissza a ké- szülődőket Csekő. — Rögtön hozzák. — Szóval a csirkékhez — mondta a minisztériumi ember, aztán meg a tehenészetbe, de úgy, hogy nekünk ebédre a nyékieknél kell lennünk, várnak bennünket. Különben te is jössz velünk, Csekő elvtárs. — Nem megyek, mert levesztek a lábamról — tréfálkozott Csekő — és elmesélte, hogy a keltető a nyékieknek akarja adni az ő kiskacsáit. — Legalább megegyeztek. — Dehogy egyezünk! Egyda1 rabot se adok át. Sajnos, különben sem tudok menni, a járáshoz kell beugranom ebéd után, nyakig benne vagyunk a tsz-szervezésben. Ez a minisztériumi ember előtt is olyan érv volt, amire egy szót se lehetett szólni. Erzsiké közben behozta a feketét, a francia még megivott egy pohárkával a szil- vapálinkából, nyilván azért, hogy ne a fekete ízével hagyja el a helyiséget, a többiek követték példáját, így aztán vidám zsongással indutak útnak. A régi — meg aw új A két terepjáróba szálltak be mindnyájan. Csekő előrement a franciával, meg két minisztériumi emberrel, János a második kocsiba került, a zsúfoltabbikba, itt a vezetőn kívül négyen is szorongtak: a gazdaság főállattenyésztője, az újmajori ag- ronómus és egy ismeretlen ember, nyilván a minisztériumból. — Abesszín-telep — mutat a régi cselédházak felé az újmajori agronómus. — Lefény- képeztettük az egészet, még • régi sütőkemencék is, meg belül a konyhákat, a szélső ház tetejét is, amelyik minden tavasszal úgy kizöldell, mint » gyomos kert. — Talán az újságba akarjátok kitétetni? — Lehet — büszkélkedik a kis agronómus. — Biztosan bele kerül ez még az újságba, de ha nem közölnék, akkor is megérte, legalább lesz emlékünk róla. El se hiszitek, minden család rendelt a képekből, tehenészek, baromfigondozók, kocsisok, mind-mind. Van, aki be akarja kereteztetni a régi ház képét, azt mondja, az lóg majd az ágy fölött az új lakásban. Mert ahogy bekanyarodnak a nagy tehénistálló mellett, a régi puszta folytatásaként már látszik az új is. Fönn a domb tetején új utcasor kezdete, igaz, még csak három-négy ház áll belőle jobbról is, balról is, azok közül is van kettő ablaktalan, befejezetlen, de a telkek rendje, a kijelölt utca árka, az elültetett fácskák sora, már mutatja a folytatást. (Folytatjuk) 1965. április 21. 2 Letértek a műútról, kocsik- ; ;ól feltört úton himbálózott a < Dodge, mint valami bárka, néha keréknyomokban haladt és a tengely szinte gyalulta a két kerékvágás között fönnmaradt magaslatot, néha meg letért az út szélére, majdnem az akácsor mellé és a fölvá- gatlan gyepes részen haladt előre. Aztán két akácfa között egy vékonyabb dülőútra tértek rá, és újra jobbra és újra balra meglepő biztonsággal. — Minden utat így ismer a gazdaságban? — kérdezte a minisztériumi ember a sofőrtől. — Kocsis voltam én itt tíz évig, megjártam az egész határt, észreveszem, ha egy akácfa hiányzik a sorból. A kis akácos mögött előtűntek már Ujmajor házai, első szempillantásra felemás volt ez a major is, mint odabent a kastély, csakhogy itt az új ki- áltabban új volt, a régi pedig ócskán és koszlottan régi. Van annak már száz éve is, mikor ezt a pusztát Ujmajornak nevezték. A széles, térszerű utcán, mint valami különös vonalrendszer, többféle kerékcsapás keresi a kevésbé sáros utat annyira sikeresen, hogy egyik sem vezet i terecske közepén sötétlő tó- :sán át. Pedig hurkok, kanyarok, egyenes és átlós vonala firkáltak itt be minden talpalatnyi helyet, vékonyan a szekerek sáfjaival és vastagon a vontatók gumikerekeivel. A térnél kanyarodik az út és a kanyaron túl balkéz felől, a domb lejtőjének alsó részén áll az öt hosszú cselédház az útra merőlegesen. Köztük az udvaron összeeszkábált tyúkólak, farakások, az elsőnél egy összedőlt sütőkemence, a házak másik végénél pedig a kiskertek húzódnak le egészen a patakig, mely nagyobb esők után, enyhe télben, olvadáskor mindig mocsarat támaszt a sá- sos réten. Az út jobboldalán, a magasabbikon állnak a gazdasági épületek, elől a magtár hatalmas tömbje kis börtönablakaival, hárább istállók, műhelyek, szinek, végül a silók, vermek, széna és szalmakazlak. Ez a régi. Az út kátyúiban letaposott csutkaszár kerékfogónak, az épületek olyanok, mintha mos! vedlenék le bőrüket, a tyúkólak sározott tetején még ott virít a tavalyi gaz elszáradl maradéka.