Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-21 / 93. szám

Kis befektetés, de lényeges A gazdaságosabb termelés­nek egyik fontos tényezője a vállalatok műszaki intézke­dési terve. Ez az okmány azokat az elképzeléseket, ja­vaslatokat és szükséges in­tézkedéseket sűríti magába, amelyek közvetlenül csök­kenthetik az önköltséget, a tartási időt. Nem lehet te­hát közömbös, miként válik valóra a „műszintterv.” Álljon itt mindjárt egy kö­zel i példa: a Közúti Üzemi Vállalatnál tavaly a műszaki intézkedési tervben előírt módon igyekeztek lerövidíte­ni a szállítási távolságokat, »mely végső soron hétszáz- e*er forint megtakarítást je­lentett. Ugyanitt a munka­szervezés részleges megvál­toztatásával csökkentett ál­lásidő értéke 50 ezer forint volt. Csupán ebből is kitű­nik a műszaki intézkedési terv' egyik nagy előnye: mi­nimális befektetéssel — vagy olykor beruházás nélkül — számottevő gazdálkodási eredményt lehet felmutat­ni. Esetenként lényeg­tel eat apróságnak tetsző intézkedések is sikerre ve­zetnek. Attól még ment a termelés például a nyíregy­házi cipőgyárban, hogy a termékek felesleges mozgást, sőt. visszaforgást végeztek. A gyártásfejlesztésen belül új technológiát képeztek ki és most már kevesebbet bpsz- azonkodnak a dolgozók, ter­melékenyebb a munkájuk a korábbihoz hasonló intenzi­tással is. A tejipari vállalat­nál javítottak a csarnokok műszaki állapotán, új kuta­kat építettek, emelővillás targoncákat állítottak mun­kába. Nyírmihálydiban meg­oldották a vasúti tartályko­csik távvezetékkel való tölté­sét: kedvezően befolyásolták a közvetlen költségek alaku­lását. Természetesen a műszaki intézkedési terv középpontjá­ban a ..pénzes” fejlesztések állnak. Olyan nagyobb mun­kák például, mint a sütőipar gépesítése, vagy a gépjavító vállalat korszerű szállító­pályájának elkészítése csak­is befektetéssel, anyagi áldo­zattal lehetséges. Azonban van más lehetőség is. Elenyé­sző összeget kapnánk, ha megpróbálnánk kiszámolni, vajon milyen kiadással járt az a közútiaknál, hogy a ko­hósalak szállítmányoknál je­lentkező vastapadványokat ma már haszonvasként érté­kesítik. A bevétel viszont éves szinten több tízezer forint is lehet. Hasonló, „kishord- erejü” téma volt a gumigyár tervében az üzembiztonság fokozása. Végrehajtása nyo­mán azonban kevesebb volt a balesetek miatt kiesett munkanapok száma, követke­zésképpen nyugodtabb, ki­egyensúlyozottabb munkával teljesíthették előirányzatu­kat. Negyedévi munka után egyre több üzemben lapoz­gatják már a műszintterve- ket. Ajánlatos, hogy ne ke­rülje el a figyelem ezeket a kisebb javaslatokat sem. Bár még nincs mérhető ered­ménye, de nagyon valószínű, hogy az építő szerelő válla­latnál közeleeen nyoma lesz a képesítéssel nem rendelke­ző művezetők továbbképző tanfolyamának, a télen meg­tartott munkásakadémiai elő­adásoknak. A százezres kor­szerűsítések mellett ilyen ap­róságok is meghúzódnak a műszaki intézkedési tervek­ben. I r. Magas szinti! képzés a muiikásakatléiitiákoii \agyobh figyelmet érdemelnek a szocialista brigádok Megyénk üzemeiben, válla­latainál hagyományai vannak az ismeretterjesztő munkának. A munkásakadémiákat — az ismeretterjesztés legmagasabb formáját — megyénkben 1500 dolgozó látogatja rendszeresen. Az akadémiák jelentős mér­tékben segítették a dolgozók szakmai és politikai fejlődé­sét. Alapozó témák Mindinkább helyet kapnak a tematikában az úgynevezett- alapozó témák: a matematika, kémia, fizika, biológia. Ebből a szempontból különösen a Kisvárdai Vulkán, a Nyírbá­tori Növényolajipari Vállalat és a Nyíregyházi Építőanyag- ipari Vállalat emelhető ki. Termelési feladatokat köz­vetlenül segítő tematikát dolgoztak ki a munkásakadé­miák szervezésénél a MÁV, a posta és a Közúti Üzemi Vál­lalat szakszervezeti bizottságai. Az ilyen szervezés azonban az egyoldalúság veszélyét rejti magában, mert csupán a dol­gozók szűk szakmai, illetve műszaki továbbképzésére ad lehetőséget és kirekeszti az ál­talános politikai és világnéze­ti felvilágosító munkát. Ezért kívánatos a kétféle tematikát összehangolni, különösen olyan munkahelyeken, ahol több munkásakadémia is működik: a műszaki tematika mellett általános témakört is fel lehet használni, s ezeket az előadá­sokat több tagozat egyszerre is hallgathatja. Ezt az elgon­dolást valósították meg a Kis­várdai Vulkánban is. A tematikák kidolgozásában követendő módszert dolgozott ki a Tiszavasvári Alkaloida: kérdőíveket osztott ki a dol­gozóknak. az igényeket össze­gyűjtötte és ezek összegezése Munkában a hegesztő a vasipari ktsz-ben. Foto: Hammei J. alapján állította össze a mun­kásakadémia témaköreit. Az utóbbi években fokoza­tosan nőtt a hallgatók száma, s ezzel együtt a szervezőmun­ka tartalma és minőségi szín­vonala is fejlődött. A további fejlődés érdekében azonban nagyobb figyelmet érdemelnek a szocialista brigádok, mert eredményes akadémiai okta­tást csak ott lehet szervezni, ahol egy-egy tagozat egy-egy brigádra épül. így szervezték a tagozatokat a Kisvárdai Vul­kánban. a záhonyi MÁV-nál, a Nyírbátori Növényolajipari Vállalatnál, a nyírlugosi és a Csengeri Állami Gazdaságban is. Iugázók szabad ideje Megyénk üzemeinek sajátos problémája, hogy sok a bejá­ró, úgynevezett ..ingázó" dol­gozó. Szabad idejük a közleke­déshez kötött. Amennyire ez; egyik helyen a népművelési munka hátráltatója, másutt épp a segítője. A záhonyi MÁV-nál pél­dául a vonatra váró munkások holt idejét már évek óta elő­adásokkal és filmvetítésekkel , kötik le. A bejáró munkások- j kai való foglalkozások alap- feltétele, a rendszeresség. A munkakezdés előtt, vagy után, előre meghatározott tematika szerint, pontos időmegtartással és érdeklődést keltő tematiká­val kell megszervezni a bejá­rók szabad idejének hasznos eltöltését, (Szilágyi) 500000 köbméter víz Húsvétkor már éjjel-nap­pal zuhogott a friss Tisza- víz a Keleti főcsatorna med­rébe, mert a tiszavasvári zsi­lip 75 tonnás kapuját az ünnep előtt kinyitották — s ezzel megkezdődött a fő­csatorna idei munkája. A csatorna által -táplált öntöző­rendszer feladata megnöve­kedett: összesen mintegy fél- milliárd köbméter vizet kell eljuttatnia a szántóföldekre, rétekre, legelőkre és a halas­tavakba. A főcsatorna ..ha­táskörébe” eső területeken 88 ezer holdnyi szántóföld várja a vizet, ezenkívül a esatorna mintegy 10 ezer hold halastó víz-utánpótlását is biztosítja. így történt Miért tüntették ki a dohány fér ment&át a Minisztertanács és a SZOT vor©* vándorzászlajával ? A Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajával tüntették ki 1904. évi ered­ményei alapján a Nyíregyhá­zi Dohányfermentáló Gyárat. Mivel érdemelte ki e magas elismerést Szabolcs egyik leg­nagyobb ipari egysége? Slalisítlika Százezer mázsa dohányt fermentáltak 1964-ben. Más­félszer többet, mint, egy év­vel korábban. Valaki kiszá­mította: 10 milliárd Kossuth­ra telne belőle. A terv ennél 7,4 százalékkal kevesebbet írt elő. A létszámterv viszont 5.1 százalékkal többet ajánlott, mint amennyit igénybe vet­tek. Ok másként kalkuláltak: jó gazda módjára. Húsvét előtt egy nappal háromheti, pontosabban 21,4 napi keresetnek megfelelően nyereségrészesedést fizettek. Ugrás Tavaly decemberben dicsé­retet kapott a gyár a párt Központi Bizottságától. Gra­tuláltak ahhoz, hogy kitűnő minőségű. termékük iránt ug­rásszerűen nő a kereslet kül­földön. Ez az „ugrásszerűen" egy év alatt két és félszeres nö­vekedést jelent. Ami megtérült Húsz év alatt ötször volt élüzem a fermentáló. Mind az ötször leginkább a munka­verseny segítette őket a ki­ugrásban. Most is. Tavaly év elején sorra álltak fel a bri­gádok a termelési tanácsko­záson, hogy megtegyék vál­lalásaikat, kihívják egymást versenybe az üzemek. Meg­becsülték ezeket a vállaláso­kat, rendszeresen értékelték, nem engedték érdektelenné válni a versenyt. S nem fu­karkodtak a jutalommal sem. A nehezebb napok kampány- feladataira tavaly 50 ezer fo­rint céljutalmat osztottak ki, fizetésen felül. Jó befektetés volt — hatvá­nyozottan megtérült... Finomabb a cigaretta Egy mázsa dohányt 1963- ban 34 óra ráfordítással fer­mentáltak természetes úton. Tavaly 21 alatt. Tizennégy­ezer mázsánál ez a 13 óra különbség — szerényen szá­mítva — egymillós megtaka­rítást jelent. S milyen egyszerű esz­közzel érték el ezt az egymilliót: a mis­kolci, meg a kisvárdai telep­helyükön saját rezsiben, a lehető legolcsóbb megoldassál fűtött raktárakat alakítottak ki. Ez meggyorsítja a kikép­zést, javítja a minőséget. Ma­gyarul: finomabb lesz a ci­garetta. A másik milliónak még rövidebb a története. Hat­vanháromban alig haladta meg a 20 ezret az újítások népgazdasági haszna. 1964- ben 21 bevezetett újítás 1 millió 200 ezer forinttal gaz­dagította a gyárat, a népgaz­daságot. Gondok Évek óta folyamatosan végzik a kamrák rekonstruk­cióját. Tavaly hat kamra nem üzemelhetett. Kerülget­ték az építőket, akik már jó­val túllépték a határidőt. Pe­dig ez a mostani hat kamra nagy tét. Mindegyik másfaj­ta, kísérlet arra, melyikkel a legcélszerűbb a fermentálás. 1964-ben fel szemmel ezt a munkát is figyelték, sürget­ték: ha törik, ha szakad, az idén próbát kell tartani ve­lük. Arra is kevesen gondoltak, hogy előbb kapják meg a vö­rös vándorzászlót, mint a bekötő utat az üzemhez. Eső« időben sártenger a gyár bejá­rata. Vessződnek a sofőrök, a íogatosok. Nem nagy dolog, de ezzel is meg kellett küzde­niük tavaly. Sikerült. Csak a tanácsnál nem sikerűit megtudni: mikor épül már meg a bekötő út? A fermen­táló egyébként is jogosult: évente több százezer község­fejlesztési hozzájárulást fizet. Menni fog Még tart a kitüntetésről szóló hír hatása, de a gyár­beliek már előre néznek. Azt mondják, van a dolognak másik oldala is: idei tervüket a tavalyi kiváló eredmények­hez igazították. A vörös ván­dorzászló ára ma már csak „a bázis”, amelynél az idén többet kellene felmutatni. Kiigazítják hamarosan azt a szépséghibát, hogy még nincs náluk szocialista brigádmoz­galom. ’Szezonális üzem, sa­játos körülmények. De meg­próbálják, s az is „hoz” va­lamit. Persze, akkor sem szé­gyenkeznek, ha tartani tudják a tavalyi eredményt. Ahhoz mindenekelőtt fermentálni kell 110 ezer mázsa dohányt. Azt mondják, menni fog. Áp­rilis 29-én tartják az ünnep­séget. Akkor hozzák a vörös vándorzászlót, amely mindig a tegjobbaknál időzik. Angyal Sándor VÉSZI ENDRE: ÜLJ LE, HAM! T> endula Géza h úszón­két éves volt, a Du­nántúlon szökött meg alaku­latától, amikor nyugatra irá­nyították s most már, hogy szabaddá vált az út, Buda­pestre tartott, hazafelé. De még nem fogta tel, hogy vé­get ért a háború. A napsütés magasba emel­te, áttetsző fényével szinte kirakatba helyezte a romba- dőlt várost. Az utcákon, a bombák hasította telkeken szörnyű sebeket mutatott. Roggyantlábú asztalkákon ci­garettát, szardíniát, katonai konzervet árultak. Szakállas kucsmás emberek nyüzsögtek az árusítóhelyek között. A szél megragadta és lebegtette a port, a kormot. A kettévált házak, mint valami borzalmas színház, ahol nem gördült le a függöny, a félbemaradt éle­tet mutatták. Egy félbemet­szett szobában virágmintás bölcső lapult a falhoz, egy másik lakásban, ég és föld között lebegve, nagy, sötét­barna zongora. A hepe-hupás, bombaverte utcákon a Ferencváros felé haladt. Ez itt az Üllői út. Em­lékezetében kilombosödtak a Népliget fái, bokrai, látta a vurstli bódéit, a festéktől íe- hér kikiáltót. Ahhoz a házhoz ért, ahol Nusival, a feleségével lakott. Pontosan hat hónapig tarlott ez a boldogság. Ez a ház most már nem létezik és Nusi sínes többé. A kapubejáró menvezete le­roskadt, de az omladékokon ál, embertaposta ösvény vezetett az udvarra. Mint a víz alatti csönd, úgy fogta körül ez a jelen. Valaki megszólította. A hang hideg volt és bizalmat­lan. — Mit akar itt? Mit keres? Kofabundába öltözött, dü­hödt emberke kérdezte ezt. A lábán posztóbetétes csizma. — Ne keressen itt semmit, jóember, ez romház. Még lak­ni is tilos benne, nemhogy ke­resgélni. Menjen szépen, uram, nincs itt semmi keresni­valója. Ami volt, elvitték a régi lakók, már aki életben maradt. A pincében pedig nyolcvan hulla. Hacsak azo­kat nem keresi? — Hát igen, éppen azokat keresem. — Akkor menjen le a pin­cébe, és beszélgessen velük. Tatán magának válaszolnak. Szó nélkül ment tovább. Most már szüleit kereste. A gyerekkori tájhoz ért. Milyen is volt ez? Két-háromemele- tes házak, amelyek itt-ott köz­refognak egy-egy ósdi föld­szintes épületet. Mi maradt ebből is? De az utca ahol ne­velkedett, alig változott. A háború buzogánya, amely szétzúzta a környéket, ezt az öreg utcát szinte épségben hagyta. Bendula kétszer is körüljár­ta a szülőházat. A kapuban a házmestemébe ütközött. Az egykor kövér szőke asszony csontig soványodott, megőszült. Tekintetében volt valami esze­lős. Nem ismerte föl a fiatal­embert. A kis konyha, amelyben megfordulni is alig lehetett, a régi volt. Még az illatai is a régiek. Görcsös mozdulattal lenyom­ta a kilincset, a rettegés el­gyengítette. Az utcára nyíló ablaknál ott ült az öreg: idősebb Btn- dula Géza. Töppedt volt. meg- aszalódott. Ott ült a sápadt fényben és erős, vastag, rozs­davörös bajusza ellepte zsugo­rodott kicsi arcát. Az arca majdhogy elfogyott, de a ba­jusz megmaradt. Mikor meg­pillantotta belépő fiát, kétel­kedő mosoly ült a szája köré. Mint aki azt mondja a láto­másnak, ne bolondozz! Fony- nyadt volt, sovány, de a hang­ja megőrizte régi meleg szí­neit. — Most már elhiszem, hogy vége a háborúnak. Ülj le, kis­fiam! Édesanyja csak estére került haza. Valami előkelő vendég­lőt rendezlek be a belváros­ban, oda járt takarítani. Ma­gas volt, termetes, szokásához híven most is egyenes derék­kal járt. Bendulában ismét gyűlt a keserűség. . — Hát maga takarítani jár, anya? Azért dőlt össze a régi, hogy maga megint csak taka­rítson? Az asszony vállat vont. ..Nem rendeződik el minden egycsapásra.” Egész éjszaka beszélgettek. Gondolataik szakadozottak voltak, nem ragaszkodtak az összefüggéshez. Az életüket mondták, hogy volt, amióta elszakította őket egymástól a háború. — Magadra maradtál, fiam — mondta az öreg, de többet nem beszéltek Nusiról. Másnap elindult végtelen útján. A régi üzemben mun­kának nyoma sem volt. Bará­tait szétíújta. széldobátta a háború. Márpedig akárhogy van, nem akart üres kézze hazamenni. Érezzék az öre­gek, hogy hazaérkezett a fiúk. Egy kifőzde kirakatánál megtorpant. Állt, állt és bá­multa a tüneményt, egy egész sült libát. Nem volt pénze, de belépett a hűvös, hosszú beit- ba. Hegyes áilú asszony fo­gadta. — A sült libát szeretném — dadogta, s maga sem tudta, mi lesz ebből. — Pénzért nem adom. — Pénzem nincs is. — Hát akkor? — az asszony már tuszkolta volna kifelé, de megakadt a szeme Bendula bakancsán. Jó, hibátlan ba­kancs volt az. — Ezért megkaphatja. — Ezért? Bendula elvörösödött a ha­ragtól. — Tudja, hogy mi maga? Hullarabló. Az asszony nem sértődött meg; vállatvont. Végül Bendula lekuporodott a földre, ki fűzte a bakancsát és elindult hazafelé a sült 11'oá' val. Mikor belépett a szoba-; ba, az öregek csak a sült libáit látták a kezében és nem vet­ték észre, hogy nincs a lábai'*'1 cipő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom