Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-14 / 62. szám

lUmUistóua L A MEGBÍZATÁS A maga ügyességétől függ a vasárnapi mérkőzésünk si­kere — fogta hangját sutto- góra a Főnök, jóllehet csak a bennfentesek voltak körülöttünk. — Fürkéssze ki a felállása rendszerüket, a straté­giát és a taktikát. Kémlelje ki az erőnléti állapotot. Tapo- gatódzék a vezetők hangulata, a szurkolók temperamentuma felől. Szerezzen adatokat a játékosok pillanatnyi formájá­ról, technikai tudásáról, moz­gékonyságáról, sportpályafutá­suk kiemelkedő fegyverté­nyeiről. Ne feledkezzék meg a pálya pontos méreteiről, tala­járól. az ottani levegő abszo­lút és relatív páratartalmá­ról. Informálódjék a szélsők indulási sebességéről, a csatá­rok lövőkészségéről, trükkjei- ről, a védők keménységéről, a kapus rugalmasságáról... — Nem lesz ez egy kicsit sok? — kérdezte elszontyo­lodva a sportkém. 4— Mindent tudnunk kell! A legapróbb részletek is sors­döntőét lehetnek! — emelte fel ellentmondást nem tűrő hangját a Főnök. — Igazítsuk ossza óráinkat. Magánál mennyi van? — Fél négy. — Rendben. Nálam há­romnegyed öt. Még tart az edzésük, most mindent kiszi­matolhat. Tessék, fogja ezt a szatyrot. — Mi van benne? — Három postagalamb. Egy közönséges, két ajánlott. Va­lamint három üres fogpaszta­tubus, és preparált papír. Amit csak megtud, azonnal felírja vegytintával, beteszi a tubusba, ráköti egy galamb lábára... — Kérem, én rossz levélíró vagyok. És nagyon félek, hogy észreveszik, amikor ezeket a madarakat málházgatom. ,. — Aggodalomra nincs ok! Ha bántódása esnék, egyesü­letünk majd gondoskodik a hozzátartozóiról. Induljon. Sok sikert! A kém kezetfogott a Fői- nőkkel, a vezetőségi tagokkal, és gondterhelt léptekkel ki­osont a szobából. II. VÁRATLAN ESEMÉNY Teltek-múltak a percek... A sportklub vezetői már egy­más körmét rágták idegessé­gükben. Csak a Főnök nem mutatott semmi nyugtalansá­got. Ö bízott az emberében ... Halk kopogtatás az ablak­üvegen .., Mindnyájan odaro­hantak . . egy postaga­lamb ... megfogták, leoldot­ták lábáról a tubust, kivettek a papírt... aztán elképedve néztek egymásra. „Azonnal küldjenek egy kis teherautót a Rozmaring út 117. alá. Feltűnés nélkül. Sporttársi üdvözlettel: A kém.” Ez állt a papíron. — Haladéktalanul cseleked nünk kell! — tért magához el­sőnek a Főnök. Felemelte a kagylót, tárcsá­zott, Tehertaxit hívott. III. TÖKÉLETES MEGOLDÁS Űjabb félóra telt el, ször­nyű izgalom közepette. Végül nehéz léptek dobogtak fel a lépcsőházban. Egyre közelebb. Nyílott az ajtó. A küszöbön boldog mosollyal a kém je­lent meg. Kezében nylon­zacskó. Mögötte két szállító­munkás viaszosvászonnal le­takart hosszú, széles tárgyat cipelt. — Mi történt? — sietett megbízottja elé a Főnök. — Mire kiértem, az edzés­nek már vége volt. így hát el­hoztam az egész cuccot. Szom­bat este majd visszalopom. Addig tanulmányozhatják. A pályát is, az ellenfél játéko­sait is. A nylonzacskóból műanyag korongokat szórt ki az író­asztalra. Lerántotta a viaszos- vásznat, mögüle zöldre festett nagy tábla tűnt elő. A gombfoci egyesület veze­tői boldogan hajoltak a zsák­mány fölé. Kürti András KERESZTREJTVÉNY MEGKEZDŐDTEK A TAVASZI MUNKÁK — Nem volt szívünk téli álmából felkelteni, majd odakínn a földeken... Endrődi István karikatúrája MIKES GYÖRGY: Munkamegosztás 1*68 március 14-én szüle­tett Maxim Gorkij orosz író az Anya c. regény szerzője. E regényéről maga Lenin is igen elismerően nyilatkozott. Többek között ezeket mond­ta: A könyvre szükség van... folytatása a sorrend­ben beküldendő vizsz. 1, függ. 13 vizsz. 21, függ 29 és 55 sorokban. Vízszintes: 13. Végrehajtó Bizottság. 14. Az alattomos. 15. Torok ré­ssé. 17. Éktelenül össze-vissza ráz! 18. Olaszországi folyó. 20. Elhunyt német író. 23. Felté­teles kötőszó. 25. Terem vé­gei. 26. Juttat e? 27. Szov jet gépkocsitípus. 30. Igekötő. 31. Összedőlt épület 33. Adnak neki. 34. ÁOR. 35. Visszhang (+’). 36. Nagy világosság. 37. A munka és az energia egysé­ge. 38. Csodálkozást kifejező felkiáltás. 39. A legtöbb vi­rágnak ilyen levele is van. 41. Két darab. 42. Végtag. 43, Ál­lóvíz. 44. Március 14-ei. 46. Ünnepélyes hangú költemény. 47. C az első osztályban, 49, Spanyol város. 52. Ifjúsági szervezetünk rövidített neve. 53. Ásztalcsszerszám. 56. Az emelő gép. 57. Üt-ver. 53. Drágakövet 60. .Fekvőhelye. 61. Szeszes ital. 62. 57 római számmal. 64. ZH. 66. Udvarias megszólítás. 67. Skálahang. 69. Város a Szu.-ban Alma... 73. A templomi szertartás. 76. Ko... köhögés elleni gyógy­szer. 77. Szó a Halotti beszéd­ből. 79. Tizenkét havi. 81. Vas vegyjele, Függőleges: 2. FoJyö a Szu.-ban. 3. A függ. 22-vel egyik szülő be­cézve. 4. Hideg vizű strand. ■>. Angol gyermekgondozónő. 6. Vissza: páncélos jármű. 7. AY. 8. Játékvezető munka­eszköze. 9. NG. 10. Kettőzve: Kelet-ázsiai eredetű gong ze- rű ütőhangszer. 11. Hegy a Szu.-ban. 12. A Divina Comé- dia írója. 16. Erősítő szócska. 19. Német fizikus volt (1789—1845). 21. Felindulás, erős érzelem lat nul. (+’). 22. A függ. 3 párja. 28. Vissza: Ludolf-féle szám. 32. Régi úi- megsport-mozgalom rövidített neve. 33. Festmény. 34. Do­hánybolt 40. Egyesületben van. 45. Orosz női név. 46. Állatlakás. 47. Forrasztó fém. 48. Hadonászik, hevesen gesz­tikulál. 50. Elkeseredett (pl. küzdelem). 51. Menyasszony. 52. Veszteség. 54. Zenei mű­vek elején lévő rövidített jel­zés. 57. Város az NSZK-ban. 59. Két személyes névmás. 63. Szamárhang. 65. Téli csa­padék. 66. Gyilkol. 68. Felvesz (pl. terhet). 70. Be­szédrész 71. Szint színvonal. 72. Határozott névelő. 74. IIM. 75. Évszak. 77. IO. 78. Végte­lenül öreg! 79. Létez.k. 80. Lám. 81. Erdőben van. A megfejtéseket legkésőbb március 22-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BEKÜLDÖTT MEG EJTÉSE­KET FOGADUNK EL. Február 28-ai rejtvény pá­lyázatunk megfejtése: Maguknak a tö­megeknek alkotó tette hozta létre a munkás és katona kül­döttek szovjetjeit. Nyertesek: Batiz Judit, Gombos Pál és özv. Pelsjczy Zoltánná nyíregyházi, Bállá Sándor cseng:rúj"alui, dr. Ka­lapos Mihályné gávai, dr. Ka- rajz Károly nyírbátori, Var­ga Ilus pátyodi, Korsós Judit tarpai, Hankó László tísza- vasvári, és F. Türk Mihályné vencsellői kedves rejtvény lej­tőink. A nyereménykönyveket pos­tán elküldtük, Reggel, alig értem be a hivatalba, Lipták kartárs, a főnököm bekéretett magához, hogy elújságolja: féláru vas­úti jegyet harcolt ki szá­momra. Ez ő. Lipták. Óriási jó ember. Csak rá kell néz­ni: gyermekien tiszta kék szemek, becsületes, nyílt homlok, férfias állkapocs, de­rűt sugárzó fülek. Bár min­denki olyan lenne, mint Lip­ták. Született jó ember. Alig értem be a szobámba, jöttek értem: azonnal menjek Ze- begényi kartárshoz. Ö a másik főnököm. Zebegényi kartárs kurtán, ellentmondást nem tűrő han­gon tudtomra adta, hogy át­helyeznek a kislőcei telepünk­re. Ha az új beosztást nem fogadom el, kénytelenek lesz­nek elbocsátani. Most kimutatta a foga fe­ketéjét. Alig értem vissza a he­lyemre, szólt a telefon. Lip­ták kért, fáradjak be hozzá. Már a hangja megnyugta­tott. Jóságos hangja van. Mi­dőn beléptem a szobába, nem szólt egy szót sem, csak né­mán, férfiasán kezet szo­rított velem, aztán leülte­tett, cigarettával kínált, és tüzet adott. Könnybelábadt a szemem. Ez ő. Születet jó ember. Fel a fejjel! — mondta később bátorító han­gon és közölte velem, hogy Kislőcén kevesebbet fognak levonni a fizetésemből. Csak néhány forintról volt szó, mégis jólesett nekem, hogy Lipták törődik velem. Bár mindenki olyan lenne, mint ő. Lipták szent ember, ember, emberséges ember, szentemberséges szentember. Alig értem, vissza a szobám­ba, Zebegényi parancsolt be magához telefonon, és ri­degen az arcomba vágta, hogy Kislőcén — természete­sen — kevesebb fizetést fo­gok kapni. Ez ő. 'Zebegényi. Született gonosz ember. Csak rá kell nézni: mosolya csupa tőrdö- fés, tekintete szinte ráteke- rődzik az emberre, hang.'a pattog, mint a kar.kásot.r. Ha valaki ránéz, vagy életunt lesz, vagy megfagy. Alig ér­tem vissza szobámba. Lipták jött be hozzám. Tündér ez az ember, angyal, arkangyal, atya, lelkiatya. Megtudta ez a drága ember, hogy kevesebb lesz a fizetésem, és azonnal elintézte, hogy alacsonyabb munkakörbe helyeznek. Majd bolond lesz — mondta ked­vesen — ugyanannyit dolgoz­ni kevesebb fizetésért. Ez ö, lipták maga a jóság. Szeret­tem volna kezet csókolni ne­ki. Csak hagyja, fiam! — szólt nyájasan, és elhúzta # kezét. Istenkém, bár minden­ki olyan lenne, mint ő! Kisvártatva Zebegényi tola­kodott be hozzám. Még min- d g nem hagyta abba az üldö­zésemet. Midőn belépett a szobámba, füst és kénszagot éreztem, mintha maga az ör­dög lépett volna be. hozzám. Csak azért jött, hogy meg­mondja: Kislőcén nekem kell gondoskodnom szállásról es ha lehet, minél előbb szedjem s sátorfámat. Ez ő. Zebegényi. Ml lenne, ha mindenki olyan lenne, mint ő? Szerencsére Liptákok is van­nak a világon. Ez a drága jó szent ember, apám helyett apám. nagyapám helye t nagy­apám, nagybátyám helyett nagybátyám, kiutalt nekem egy sátrat, hogy legyen hol laknom és a hozzávaló sátor­fákat, hogy legyen mit fel­szednem. Csodálatos em­ber. Csak hagyja, fiam! — mondta, amikor kezet akar­tam csókolni. Senkitől se bú­csúztam el, csak tőle. Zokog­va mondtam köszönetét a jó­ságáért. Lipták búcsúzóul homlokon csókolt, és mega án- dékozott a Kislőcei Operaháa páholybérletével. Ez ő. Szüle­tett jó ember. Á külföld huntora A »bátor» A rövidlátó Quiek karikatúrái!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom