Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-14 / 62. szám

XXIL ÉVFOLYAM, 62. S7ÁM ARA: 80 fillér 1965. március a. Vasárn ap Életkörülményeink alakulásának tükre Az 1965. év! terv szerint ebben az esztendőben sta­bilizáljuk az életszínvonal eddig elért szintjét. Mit je­lent ez? A tények egyértel­műen válaszolnak erre! Tény ugyanis, hogy a tervezettnél kissé előbb teljesítettük az ötéves terv életszínvonal ^fejezetének” időarányos ré­szét — miközben az elő­irányzottnál valamelyest ke­vésbé valósultak meg azok a tervszámok, amelyek pedig az életszínvonal emelkedésé­nek fedezetét adják, tehát a nemzeti jövedelem növe­kedése, a termelékenység emelése, stb. Előreláthatóan idén az egyenleg helyreáll, s 1965 végéig, az ötéves terv záróakkordjaként végered­ményben teljesítjük, de né­mileg túl is haladjuk a reál- jövedelemnek — mint egy életszínvonal „gerincét” adó tényezőnek — öt esztendeje elhatározott színvonalát. Érdemes emlékeztetőül fel­idézni a törvényt, amely an­nak idejan feladatainkat, s az életszínvonal további ja­vítását is törvényerőre emel­te. Az ötéves tervről szóló 1961. évi II. törvény kimond­ja: ,„..16—17 százalékkal kell emelni a munkások és alkal­mazottak egy főre jutó reál- jövedelmét". Az immár meg­valósult terv szerint, egy esz­tendővel korábban, 1964 vé­géig az emelkedés elérte a 18 százalékot A négy esztendeje megszavazott törvény azt is jogerős paragrafusba foglal­ta, hogy a „kiskereskedelmi áruforgalmat legalább 23 százalékkal kell növelni... „Nos, 1964 végéig a kiskeres­kedelem forgalma 25 száza­lékkal nőtt. Ha ezeket a tömörségük­ben is sokatmondó, de azért átfogó, általános számokat néhány alkotóelemre bontjuk, a mozaikokból még plaszti­kusadban kirajzolódik az életkörülmények alakulásá­nak tükörképe. Pillantsunk be például a boltokba. A múlt évben, 1964-ben összesen 84,6 milli­árd forintot költöttünk el az üzletekben — 16,8 milliárd- dal többet, mint 1960-Ban. (Az emelkedés egyetlen év alatt, 1964-ben 6 milliárd volt!) Érdemes a közgazda­ság vizsgáló mikroszkópjá­val még mélyebbre hatolni és az áruforgalom összetételét, szerkezetét szemügyre venni. Kiderül ebből, hogy az emel­kedés ütemében a korszerűbb életformát, a modernebb igé­nyeket kielégítő árucikkek vezetnek. Elsősorban ide so­rolható a kereskedelmi szak­nyelven „vegyes iparcikknek” nevezett csoport: erre 1960- ban 19 milliárdot, 1964-ben már 25 milliárdot költöttünk. Ha csak egy évet vizsgálunk, 1964-et, a következő, rendkí­vül gyors fejlődés látható: a háztartási elektromos gépek és készülékek forgalma 25 százalékkal, a rádiók, televíziók eladása több mint 30 száza­lékkal, a bútoroké 7, egyéb tartós fogyasztási cikkeké 9 százalékkal nőtt. Fordítsuk még szemléletesebb „nyelvre" ezeket az arányokat: 1964- ben mintegy 200 ezer mo­sógépet, több mint 50 ezer hűtőszekrényt, csaknem 9000 autót, 40 ezer motorkerék­párt, 200 ezret meghaladó tv- készüléket adtak el a boltok. (Táviratstílusú egybevetés: nálunk 1964-ben 63 televízió­előfizető jutott ezer lakosra, Ausztriában 53, Franciaország­ban 73.) A korábbinál magassabb színvonalú kulturáltabb élet­forma ismertető jelei úgy­szólván valamennyi árucso­portban kimutathatók. Az 1960 évinek mintegy a har­madával többet — 14 milli­árdot — költöttünk tavaly vendéglői étkezésre; az élel­miszerforgalom statisztikai ^sztárjai” olyan cikkek, mint a kávé, tea, kakaó, déligyümölcs ■_ az egy főre jutó kávé és tea- fogyasztás például négy év alatt több mint megkétszerező­dött, Ruházkodásra megközelí­tően annyit költünk, mint négy esztendővel ezelőtt — ami egyebek között azt is jelenti: a kiadások szerkezete áttolódott más cikkekre, például a tartós fogyasztás cikkek nagyobb ará­nyú vásárlására —, de a ru­házati forgalmon belül a kor­szerű, műszállal kevert ruhák, textiliák kereslete ugrássze­rűen nőtt. (Ismét egy pillantás a határon túlra: a Belkereske­delmi Kutató Intézet által köz­zétett összehasonlítható ada­tok szerint nálunk átlag 3,11, az NSZK-ban 3,2 kabátja van egy férfinek: a női kabátoknál 3,55, illetve 4,3 az arány — ami legalábbis arra mutat: jólöltözöttek vagyunk!) A vásárlások ilyen nagymér­vű emelkedése mellett jutott — méghozzá nem kevés — a takarékoskodásra is: a lakos­ság takarékbetét-állománya 1961 január 1-én 5,8 milliárd forint volt, s azóta az emelke­dés csaknem háromszoros: 1964 .végén 16,5 milliárd várta a takarékban, hogy lakássá, bú­torrá vagy külföldi utazássá „változzék”. Az adatok e tényszerű bi­zonysága korántsem azt akar­ja bizonyítani, hogy gondtala­nul élünk. Különösen az ala­csonyabb keresetű családoknál nem könnyű « hó eleji számve­tés. Akad még sok javítaniva­lónk az áruellátásban is. De ezúttal csupán azt a tervben rögzített előirányzatot körvona­laztuk, amely az eddig elért életszínvonal megszilárdítását tűzi elénk erre az esztendőre. Lám _ ezt a szivonalat stabi­lizáljuk! A nemzeti jövedelem gyorsabb ütemű emelése, a ter­melékenyebb, gazdaságosabb munka alapot teremt ahhoz, hogy a következő években még magasabbra Íveljen az életszín­vonal grafikonja. Y. A. • • Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottság március 11—12 és 13-án ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain és póttagjain kí­vül részt vettek: a Központi Revíziós Bizottság elnö­ke, a Központi Ellenőrző Bizottság titkára, a Köz­ponti Bizottság osztályvezetői, a megyei pártbizottsá­gok első titkárai, a Budapesti Pártbizottság titkárai és a kormány tagjai. Az ülés résztvevőit Nemes Dezső elvtárs, a Köz­ponti Bizottság titkára időszerű nemzetközi kérdé­sekről tájékoztatta. Beszámolt a 19 testvérpárt már­cius első napjaiban Moszkvában megtartott konzul­tatív találkozójáról, a Magyar Szocialista Munkás­pártot képviselő elvtársaknak az értekezleten foly­tatott munkájáról. A Központi Bizottság a beszámo­lót helyesléssel tudomásul vette, jóváhagyta a moszk­vai konzultatív értekezleten részt vett magyar kül­döttség munkáját és a tanácskozásnak a nyilvános­ságra hozott közleményében kifejezett álláspontját. Biszku Béla elvtárs, a Központi Bizottság titkára időszerű belpolitikai kérdésekről számolt be. Foglal­kozott a Központi Bizottság 1964. december 10-i ha­tározatainak folyamatos végrehajtásával, a létszám- gazdálkodásra, a normák rendezésére, a termelé­kenység növekedésére, a takarékosabb gazdálkodásra vonatkozó kormányrendeletek végrehajtásával és a további teendőkkel. A Központi Bizottság a beszá­molót egyhangúlag tudomásul vette. Szirmai István elvtárs, a Központi Bizottság tit­kára előterjesztette a Politikai Bizottság javaslatait a párt időszerű ideológiai feladatait összefoglaló irányelvekre. A Központi Bizottság az előterjesztést egyhangúlag elfogadta és úgy határozott, hogy ,.a Központi Bizottságnak a párt időszerű ideológiai fel- adatan-a vonatkozó irányelveit” és Szirmai István bevezető referátumát a Társadalmi Szemle és a Párt­élet áprilisi számaiban nyilvánosságra hozza. Cseterki Lajos elvtárs, a Központi Bizottság tit­kára jelentést adott az oktatási reform végrehajtásá­nak főbb tapasztalatairól. A jelentést a Központi Bi­zottság egyhangúlag tudomásul vette, megállapította, hogy az eddigi tapasztalatok további tanulmányozá­sára van szükség és javasolja a Minisztertanácsnak, hogy megfelelő időben az oktatási reformtörvény végrehajtásának kérdéseit tűzze napirendre. A Központi Bizottság ülése napirendjére lűzött kérdések vitájában 28-an vettek részt. Az előterjesz­tések felett folyó vitákban felszólalt Kádár János elvtárs. a Központi Bizottság első titkára is. (MTI) VIETNAMI JELENTÉS A Da Nang-i légitámasz­pontra a hét elején szállított amerikai tengerészgyalogosok a szombatra virradó éjjel első ízben ütköztek meg a szabad­ságharcosokkal, amikor a partizánok 320 méterre köze­lítették meg a Da Nangtól, nyolc kilométerre nyugatra lévő dombon kiépített egyik amerikai hadállást. Az Uj-Kína hírügynökség jelentése szerint a dél-vietna­mi szabadságharcosok feb­ruár 6-a és 21-e között a dél-vietnami kormány 7100 katonáját és 484 amerikai katonát semmisítettek meg. Az említett időszakban a szabadságharcosok a földön 44 amerikai repülőgépet pusz­títottak el, 12 gépet lelőttek és tizenkettőt megrongáltak. A szabadságharcosok 159 helységet szabadítottak fel, amelyekben több mint há­romszázezer ember él. Johnson elnök pénteken es­te a Fehér Házban félórás megbeszélést folytatott Rusk külügyminiszterrel, McNama­ra hadügyminiszterrel és Bun- dyval, különleges nemzetbiz­tonsági tanácsadójával. A szokástól eltérően a megbe­szélést nem jelentették hiva­talosan és a Fehér Ház szó­vivője az érdeklődő újság­íróknak semmit sem volt hajlandó elárulni Johnson tárgyalásairól. Rusk amerikai külügymi­niszter egyórás megbeszélést folytatott Alphand washing­toni francia nagykövettel Vietnamról és „a két országot érdeklő egyéb kérdésekről”. Az AP úgy értesült, hogy Rusk elzárkózott a vietnami kérdéssel kapcsolatos tárgya­lások elől, minthogy azokra a jelenlegi helyzetet nem tart­ja alkalmasnak. Képünkön: Jenki tengerészgyalogosok tü előá’lásba vonulnak Dél-Vietnamban. Az elmúlt hét évtize. ; során eg,ellen egyszer sem volt arra szükség, hogy ezeket az alakulato­kat az Egyesült Államok területének védelmében vessék he — annál inkább váltak hír­hedtté a támadói, agresszív akciókban. 1898: Kubában és a Fülöp szigeteken, 1900-ban Kí­nában az úgynr vezett boxerlázadásban hárult ezekre a „katonákra” a rablás, a kínai ha­zafiak kínzásár ek és meggyilkolásának feladata. 1903-ban Panamában szálltak partra c« azóta is ott va anak, beavatkoznak «őrtüzekkel a „csatornanrszág” életébe. 1918: A fiatal szovjet közt? rsaság elleni intervencióban vettek részt az amerikai tengerészgyalogosok — ám, ezútt j először, ezek a jenkik megtanultak futni hátrafelé!... Nicaragua, Haiti, Hawaii, s n ég tucatnyi más ország szerepel az Egyesült Államok „büntető rendőrsége­ként” bevet *sre került tengerészgyalcgság listáján. A más dik világháború után 1916- ban ismét x Fiilöp-szigetek, 1950-ben Korea, 1958-ban Libanon és Kuba ellen vet'k be őket. És a napokban Dél-Vietnamban is megjelentek a békés lakosság gyilkolására. Em- lékezinök kellene azonban, mi történt velük Koreában? A „mindenre elszánt" és állig felfegyver zett tengerészgyalogosokat megfutamították a náluk is elszántabb koreai ha­zafiak. A rablók szerepét vállaló jenkik visszavonultak. Mi más lehet a sorsuk Viet­namban? (MTI Külföldi Képszolgálat) Az ame rikai ENSZ-küldött- ség vezet ője közölte, jelenleg semmi je l sem mutat arra, hogy a Biztonsági Tanács a vietnami problémát napirend­re tűzne':. A I’Sínai Népköztársaság kormán ya nyilatkozatban til­takozol. t amerikai tengerész- gyalogi jsok Dél-Vietnamba küldés e ellen. A nyilatkozat megállapítja, hogy ez a VKD elleni légitámadásokkal együtt komoly lépést jelent az indo­kínai háború további kiszéle­sítésének útján. A kínai kor­mány határozottan támogatja a VDK kormányának jogos követeléseit. Az Egyesült Ál­lamoknak haladéktalanul meg kell szüntetnie agresszióját és Vietnam elleni provoká­cióit, az amerikai fegyveres erőknek távozniuk kell Viet­namból. George Thomac angol kül­ügyi államminiszter kijelen­tette: Angliának az a fel­adata a vietnami kérdéssel kapcsolatban, hogy nyomaté­kosan rámutasson a kompro­misszum lehetőségére és szük­ségességére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom