Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-10 / 58. szám

Világszerte tiltakoznak az amerikai tengerészgyalogság partraszállása miatt Ez is Japán Amerikai hírügynökségek washingtoni jelentései sze­rint a Pentagon komolyan foglalkozik azzal a tervvel, hogy rendszeres „járőrszol­gálatot” létesít a vietnami partok előtt a 7. amerikai flotta tengeri és légierőivel. A UPI szerint Sharp ten­gernagy, a csendes-óceáni és távol-keleti amerikai flotta parancsnoka törzskarával már dolgozik az ezzel kapcsola­tos részletes terveken. Az AP úgy értesült, hogy a járőrszolgálatot 12'. haSib^íó s «50 repü­lőgép látja majd el. fogja elkönyvelni, amely ku­darcot vallott. Kacumata, a Japán Szo­cialista Párt nemzetközi osz­tályának vezetője megállapí­totta, hogy az amerikai ten­gerészgyalogság Da Nang-i partraszállása a vietnami ncp elleni közvetlen katonai táma­dásnak tekinthető, ame­lyet a világ közvélemé­nyének el kell ítélnie. Szato japán miniszterelnök Macumoto ismert diploma­tát ténymegállapító körútra küldi Dél-Vietnamba, Kam­bodzsába és Laoszba Tüntetésre készülnek Selmában Az alabamai Selma város­ka néger lakossága újabb til­takozó felvonulást készül tar­tani, hogy síkra szálljon a színesbőrűek választójogának biztosításáért. Martin Luther King Nobel- díjas lelkész kijelentette, hogy folytatja harcát, nem retten vissza a letartóztatás­tól és a fenyegetőzésektől. Az utóbbi időben több színes képriportot láthatott a magyar közönség a szép­séges Japánról. A képripor­tok nem hazudtak: Japán va­lóban szép ország, fiai és lányai kedves emberek, szeré­nyek és szorgalmasak. Az olimpia óta ’ — amely való­ban grandiózus volt és a japán rendezők valóban ki­tettek magukért — világ­szerte ismertté vált a zenei japán szó: sayonara — a viszontlátásra. E képek hangulata alap­ján azt hihetné az ember, hogy a tókés termelési rend­re berendezkedett Japán a Munkáspárti győzelem Dél* Ausztráliában Az ausztráliai sajtó terje­delmes kommentárokat fűz ahhoz, hogy a munkáspárt győzött DéMAusatrália ui- lamban megtartott választáso­kon. A Mail című lap rámu­tat arra, hogy a kormányon lévő liberális párt 32 év óta most szenvedett először tel­jes vereséget. Az Afrikai Egység Szervezet határozata Az Afrikai Egység Szerve­zet miniszteri tanácsa hétfőn délelőtti ülésén több kérdés­ben határozatot hozott. Az értekezlet felhívta az afrikai országokat, hogy ratifikálják az ENSZ alapokmány módo­sítását, továbbra is bojkottál- ják a fajüldöző politikát foly­tató Dél-Afrikát és felszólítot­ta az összes államokat, szüntessék meg a katonai, ke­Pérlzs nem hallja Bonn segélykiálíásaít Tel-Aviv kereszttűzébe ke­rült Erhardnak a „nyugati szolidaritásra“’ hivatkozó se­gélykiáltásai alig találtak visszhangra Európában. Egyetlen európai ország sem hajlandó kockára tenni kö­zel-keleti gazdasági és poli­tikai érdekeit Nyugat-Német- ország kedvéért. Franciaor­szág nem mutatott semmi­féle rokonszenvet bajbajutott szövetségese iránt Párizsi diplomáciai körök­ben jellemző tünetként eme­lik ki, hogy a nyugatnémet— EAK válság tetőfokán egy hivatalos és egy tekintélyes francia gyáriparos küldött­ség utazott az EAK-ba. Mindkét delegáció arról tár­gyalt, hogy milyen szállí­tásokkal, műszaki segítség­gel vehet részt Franciaország a Bonn által bojkottált má­sodik egyiptomi ötéves terv megvalósításában. A poli­tikai megfigyelők szerint a francia magatartásban, a pia­cokért folyó természetes harc mellett, az is közrejátszik, hogy a bonni külpolitika, Pá­rizst mellőzve, továbbra is Washington tanácsait követi. reskedelmi és kulturális kap­csolatokat Portugáliával, amely kíméletlen fegyveres erőszakot alkalmaz afrikai gyarmatainak felszabadító mozgalmaival szemben. A kongói kérdésró! folytatott vitát teljes titoktartás övezi. Az értekezlet hétfőn éjfélig ülésezett és kedden folytatta munkáját. Gerö János: Kicsi Biri királysága Szatirikus kisregény 21. Legalább meglátják a hi­re# debreceniek, hogy a nép ki mellett áll. Eltelt egy óra. mire az első küldönc megérkezett. Űj- sájJlta, hogy Mihályiéknál, Széles Jóskáéknál, Süket Ka­baláknál jártak a kormány­biztosék, később arról hoz­tak hírt. hogy a Kishangyá- ban összeszaladt vagy tizen­öt ember a két debreceni hírére. Késő délutánig szaladtak a küldöncök, a közbiztonságiak meg várakoztak. Kártyáztak a tanácsteremben, egyik csa­pat huszonegyezett, a másik ultizott. Játék közben pedig iszogattak is. Méghozzá kis­üstit. Ezt kapták szíverősí­tőnek. Enni nem engedtek haza senkit, mert az elnök 1965. március 10. megtiltotta. Kárba veszne az egész napi rostokolás, ha ak­kor térnének vissza a debre­ceniek, amikor a közbizton­ságiak éppen ebédelni van­nak. Majd esznek, ha az ide­genek kitakarodtak a falu­ból. A Liesthein-birtok új tu­lajdonosai közül néhány szintén ott lézengett egy da­rabig a községháza előtt. Faggatták az elnököt, tudni akarták, miféle emberek ezek a debreceniek. Akadt ame­lyik látatlanba äzt tanácsol­ta, hogy zsuppolják ki őket a faluból. Mások a megverés mellett szavaztak. Kicsi Biri mégsem adott parancsot egyikre sem. Várt, és a szo­bájába zárkózva, gondolko­zott. Az új birtokosok nem győzték türelemmel. Ácsorog- tak délfeléig, aztán lassan szétszéledtek. A tanácsteremben strázsáló közbiztonságiak, jobban mondva rendőrök viszont nem mehettek el. Meg is éheztek alaposan, mert már sötédedett, amikorra a kor­mánybiztosék előkerültek. Kérész parancsa szerint há­rom pár rendőr a községhá­za előtt cirkált, négy ember meg a folyosón állt. A töb­bi fegyveres a tanácsteremben várakozott, készen arra, hogy beavatkozzanak, ha szükség lesz rájuk. Jöttek Siposék, és itt is, ott is fegyveres emberekkel találkoztak. Két járőr a nyomukban volt egész nap, itt a községháza körül meg valóságos főhadiszállásra bukkantak. Amerre csak te­kintettek, mindenütt puskás, géppisztolyos embereket lát­tak. Amikor a községházára befordultak, Sípos odasúgta Nagy Daninak, a kísérőjé­nek: — Ezek alaposan felkészül­tek a fogadtatásunkra. — Mert vaj van a fejükön — mondta a fiatalember. — Ha egy mód van rá, nem visszük most kenyér­törésre a dolgot — válaszolt Sipos, és előresietett, hogy elsőnek nyisson ajtót. Az elnöki szobában Kicsi Biri az „ezredes” társasá­gában fogadta őket. Biri kényelmesen elterpeszkedett egy fotelben, cigarettázott, és az asztal közepén heverő kozáksapkája mellett ereget­te a füstöt a mennyezet fe­lé. Egyikük sem állott fel amikor a debreceniek be­léptek a szobába. Kicsi Biri várt egy ideig, majd félváll­ról megkérdezte: — Na, mit láttak, mit lát­tak? Sipos nem sietett a vá­lasszal. Gondolkozott, mit is mondjon ennek a suszter­elnöknek. Azzal a feladattal jöttek ide, hogy derítsék ki, mi a valóságos helyzet. En­nek lényegében eleget tet­tek. Rengeteg emberrel be­széltek, és mindenki egyfor­mán nyilatkozott. Egyebet most már úgysem csinálhat­nak mert Biri megakadályoz­ná. Nem véletlen, hogy a fegyvereseit mind ide csődí- tette. — Sok mindent láttunk, meg hallottunk — felelt dip­lomatikusan Kicsi Biri kér­désére. Az elnök fölényesen elmo­solyodott. Feltápászkodott a fotelból és megveregette a fi­atal kormánybiztos vállát. — Na, mégis... csak el me­ri mondani, hogy mit hallot­tak? — Hosszadalmas lenne az. — Mondja csak bátran, ha valami kifogása van. Sipos magában nevetett. Mi lenni itt, ha mindent elso­rolna? A haját tépné mérgé­ben az örökös elnök, vagy talán azonnal szitává lövet­né mindkettőjüket. Minden­esetre óvatos volt, és újra kitért az egyenes válasz elől. — Majd beszélgetünk még erről. Most egyelőre vissza­megyünk Debrecenbe. Kicsi Biri megelégedetten bólogatott. — Azt lehet Nagyon is lehet... Szabad érdeklődnöm, mivel mennek haza? — Kimegyünk az állomás­ra _ mondta Nagy Dani. — Majd csak jön vonat. Ha ide eljutottunk, vissza i9 megtaláljuk az utat. Biri alig tudott magán uralkodni, annyira örült. Szinte fizikai fájdalmába ke­rült hogy visszatartsa dia­dalmas felkiáltását. # Hát ér­demes volt ezektől megijed­ni? Máris visszamennek. — Fogjatok be! — paran­csolt Kérészre. — Vigye ki a hintó az állomásra a pol­gártársakat. Biztosan elfá­radtak az egész napi járká- lósban, — mondta határozot­tan, közben arra gondolt, hogy ezzel is hamarabb meg­szabadul tőlük, s ráadásul azzal se érvelhetnek Debre­cenben, hogy udvariatlanul fogadták őket Hiszen gyalog jöttek, de hintón távoznak. Kérész buzgón indult a parancsot végrehajtani. Sze­mélyesen szaladt a községi istállóba és maga is segített a lovakat felszerszámozni. Nem telt bele tíz perc, az elnöki hintó már ott állt a bejárattal szemközt. Akkor aztán megkezdődött a búcsúzkodás. A rendőrök nagy csodálkozására az el­nök, meg Kérész barátságo­san, szinte örömmel szoron­gatták a két dedreceni kezét, a karbidlámpával kivilágított hintó mellett. Nem látszott ezeknek az embereknek az arcán semmiféle harag, vagy harciasság. Megvárták, amíg elindulnak a lovak, addig egy tapodtat se tágítottak. Kérész még integetett Is, mivel úgy látta, hogy az egyik debreceni kihajol a hintóból. Nagyot haladt a kocsi, már nem hallatszott a zör­gés sem, amikor Biriék visz- szaballagtak az épületbe. Odabent egymásra néztek mosolyogva, aztán Kicsi Biri így szólt Kérésznek: — Küldjed az embereket pihenni. Ezektől kár volt be- rezelnünk. Maga is szedelőzködnl kez­dett, s csak most vette ész­re, milyen kegyetlenül meg­éhezett. * Kergette a gyomra, igyeke­zett hazafelé a legrövidebb úton. Gyalog ment, mert nem volt másik hintó, ame­lyikbe befoghatott volna. (Folytatjuk) Nincsen kizárva az sem, hogy több repülőgép- anyahajót küldenek a vietnami vizekre. Az amerikai tengerészgya- ogság Da Nang-i partraszál- ásának híre tiltakozást vál­tott ki világszerte. Morse szenátor az oklahomai Tul- sában mondott beszédében megállapította, hogy az Egye­dit Államok kormánya Dél­kelet-Ázsióban agresszív po­litikát folytat. A szenátor megállapította: ha az ame­rikai kormány a mostani po­litikai irányt követi, akkor a történelem olyan kormánynak ígéret van, de megállapodás nincs Befejeződtek Wilson bonni tárgyalásai podás azonban nem történt. Ez majd a két pénzügymi­niszterre vár, akik tavasszal Ismét találkozni fognak. Er­hard kancellár azonban meg­ígérte, hogy „megjavítják” a korábbi egyezményt, Vagyis Bonn az eddiginél nagyobb összeget helyezett kilátásba az angol fizetési mérleg tá­mogatására. A közlemény szerint a két kormányfő megtárgyalta a „nyugati szövetség nukleáris szervezetének” kérdéseit is, s abban állapodtak meg, hogy „valamennyi érdekelt kor­mánnyal együtt folytatják a tárgyalásokat az atomhaderők­nek a szövetségen belüli sok­oldalú megszervezéséről”. Eközben tekintetbe veszik mind az MLF-ről folytatott eddigi tanácskozásokon elért eredményeket, mind a brit részről tett javaslatokat. További tárgyalásokra vo­natkozó kölcsönös ígéretekkel zárult Erhard kancellár és Wilson miniszterelnök bonni találkozója. Amint a kiadott záróközleményből kitűnik, Wilson miniszterelnök közölte, hogy az amerikai és a francia kormánnyal együtt meg fog­ják vizsgálni, milyen javasla­tokat lehetne a Szovjetunió elé terjeszteni a német kér­désben. vagyis hajlandó tá­mogatni Bonnak a „közös nyugati kezdeményezésre” irányuló kívánságát. Cseré­ben Wilson azzal a nyugatné­met ígérettel távozott Bonn­ból, hogy ismét megvizsgálják majd azt a deviza-segély- egyezményt, amelynek kereté­ben Bonn eddig támogatást nyújtott a Nyugat-Németor- ■zágban állomásozó brit csa­patok fenntartási költségeinek fedezéséhez. Konkrét megálla­élelmiszereké és a közmű­vek díjai — emelkednek. Legutóbb a japánok fő élel­micikkének, a rizsnek árát emelték fel. A japán dolgo­zók elkeseredése fokozódik, egymást követik a kormány népszerűtlen politikája elleni tüntetések. Első képünk a szükségmunkát végző asszo­nyokat ábrázolja sovány ebédjük elköltésekor. Második képünk egy ja­pán munkásnőt ábrázol. Ö a munkaügyi minisztérium­mal tartott kollektív szerző­désre vonatkozó vitaülésen szólalt fel. Elkeseredett kér­dése: „Hogyan lehet az, hogy a napi bérünk körülbelül 500 jen, amikor egy állatkerti csimpáz 450 jen értékű ételt eszik naponta?” A kérdés valóban tragikus. A reá adott válasz nem ismeretes. Mit is tudna ilyen kérdésre vá­laszolni az „illetékes fórum” anélkül, hogy ne hívná ki maga ellen a dühös ellenke­zést? A japán dolgozók nyomo­rúságának elsősorban a ki­zsákmányolás rendszere a legfőbb okozója. De ezenbe- lül, vagy ezenfelül _ a fegy­verkezési kiadások növeke­dése, a támaszpontokon „grasszáló” jenki katonák je­lenléte is közrejátszik, mint a nyomor tényezője. (“Hl Párizs, (MTI): A francia sajtó leplezetlen káröröm­mel ír Bonnak az arab vi­lággal és Izraellel támadt nehézségeiről. A francia la­pok abban látják a nyugat­német külpolitika kudarcso­rozatának alapvető okát, hogy Bonn görcsösen ragasz­kodik a tarthatatlanná vált Hallstein-doktrinához. A Le Monde Diplomatique rámutat, hogy a Kairó és boldog és elégedett emberek s országa. Persze, hibák és hiányosságok mindenütt akadnak, az emberi boldog- : ságot nem lehet abszolutizál­ni sehol. De azért az emberi boldogság akadályai között vannak olyan tipikusak is, amelyek csak a profitra be­rendezett termelési viszonyok között lehetségesek. Például: A liberális demokratapárti japán kormány monopolka­pitalista politikája következ­tében egyre fokozódik a sze­gények kizsákmányolása és mig a munkabérek csökken­nek, vagy a régi szinten ma­radnak, az árak — főleg az

Next

/
Oldalképek
Tartalom