Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-21 / 68. szám

ügyi törvény végrehajtására?

— Fontos feladatunk például az Országos Ár- es Belvízvédelmi Szabályzat korszerűsítése: a tanácsok vázügyi feladatainak kiszélesítése; az árvízvédelmi gátak közötti területek, az ún. hullámterek hasznosításra. A vízgazdálkodási társulatokra vonatkozó jogszabályok korszerűsítését is fontosnak tartjuk. A vízi társulatok működésük óta bebizonyították alkalmasságukat a helyi erők összefogására, a kisebb vízrendezési munkák. öntözés-üzemelési feladatok, a falusi lakosság vízellátásának megoldására. Jelentőségüket érzékelteti,

hogy

ez évben csaknem 100 millió forint értékű munkát végeznek a kisebb

vízfolyások, a helyi csatornahálózat fejlesztésére és karbantartására, a belvízkárok csökkentésére, öntözőművek építésére,

üzemelésére és a lakosság ivóvízellátására.

— Mint ismeretes, az öntözés területén az utóbbi éviekben igen jelentős volt a fejlődés. Hogyan látja az OVF az elért eredményeket és a következő időszak fő feladatait?

— A második ötéves tervidőszakban az öntözött terület — amely a felszabadulás előtt mindössze 23 ezer hold, 196U-ban pedig 160 ezer hold volt, az év végéig mintegy 540 ezer holdra növekszik, holott a tei'v előirányzatában csak 370 ezer hold szerepelt.

Nagy a fejlődés az öntözőberendezések műszaki fejlesztésében. A műszaki haladás legkorszerűbb színvonalát az automatikus vezérlésük felszín alatti nyomócsöves esőz- tető rendszerek képviselik. Ilyenek már épültek.

Az egyik legTupß teendő most a meglévő öntöző- berendezések jobb, eredményesebb hasznosítása, az öntözött területek bőségesebb szerves és -tű- trágya ellátása, az öntözés üzemi szervezetének stabilizálása, járulékos üzemi beruházásainak tervszerű biztosítása.

Az öntözés szakmai színvonalának emelése érdekében az FM a vízügyi szervezettel együtt gondoskodik a rendszeres üzemi szaktanácsadás megszervezéséről, amelybe a

brigád nem fizethet rá, s egy ember hanyagságáért nem lehet egy kollektívát büntetni. Nem igaz?

— Akadnak olyan állandó, kilépőt kérők mint P. Mátyás, akitől rendszeresen megtagadtam az engedélyt. Az ilyenről ki gondolja, hogy egyszeregyszer valóban nyomós okkal kér kilépőt az orvoshoz? S ha akkor nem hiszek neki, még baj is történt volna. Elengedtem. Még akkor este megoperálták. Nagyon lényeges. hogy egymással szemben őszinték legyenek a munkások és a vezetők. Sok bajt el lehet kerülni. Itt volt például az egyik munkás, aki rendszeresen késett. Mindig a vonatra hivatkozott. A brigád mindig elmaradt miatta. Megmondtuk neki, ha ez így megy tovább, másik brigádba kerül. Meglepődött. Jött hozzám: „ilyet ne tegyenek velem. Inkább 4 kilométert gyalogolok, csak maradjak meg a brigádban.” Azóta semmi baj vele. Egyik emberre így lehet hatni, a másikra másképpen.

— Csak az egyéni és a társadalmi érdekek figyelembe vételével lehet eredményt elérni. Ezt nem könnyű megértetni egyesekkel. De mi azért vagyunk, hogy ne azt lássa a munkás: ha ő léből ezzel neki jobb, hanem fordítva. Érezze a felelősséget a másik munkájáért is.

r^sdig akkor gondolkozik mar, amikor a hibát elkövette. Az az éjszaka több mint 300 forintomba került, mert nálunk az egy napi igazolatlan mulasztás a nyereségrészesedés 10 százalékának a megvonásával jár. Nekem meg két nap volt ilyen. Egy évben: Talán túl szigorú, de belátom, mi lenne, ha nem vennék keményen a dolgot. Azóta, de azelőtt sem volt velem soha semmi baj. Nem is értem, hogyan történhetett. Hatodik éve dolgozom itt. Itt neveltek belőlem szakmunkást, sokat köszönhetek a kollektívának.

— Nem tudom haragszik-e Sz. diszpécser rám. Eddig nem mutatta, s talán a jövőben sem _ lesz nézeteltérésünk. Én szeretném. Szép szóval mindig többre lehet jutni, mint a durva hanggal. Csak ezt akartam mondani.

Ha sok gonddá? is. de munka közben egymást formálják az emberek. Vezetők és mun- . kások küzdenek az új, a magasabb munkamorál, a szó- ; cialista munkafegyelem meg- : teremtéséért.

Farkas Kálmán

mezőgazdasági tájkutató intézetek, a vízügyi igazgatóságok és az AGROTUöSZT szervei intézményesen bekapcsolódnak.

Az öntözésfejlesztés további alapvető feladata újabb öntöző főművek építése. Bár a helyi vizek nagyobb mértékű kihasználása még bizonyos lehetőséget ad az öntözés ki- terjesztésire, de a nagyobb arányú fejlesztés — különösen a Tisza völgyében — újabb főművek és vízpótló létesítmények nélkül nem lehetséges. A harmadik ötéves terv időszakában a meglévő öntő* zőüzemek gazdálkodási színvonalának emelése, járulékos beruházásainak biztosításán kívül főként uj főművek létesítésére kell erőforrásainkat összpontosítanunk, hogy», ily módón a későbbi erőteljesebb öntözésfejlesztési program megvalósítását megalapozzuk.

Különösen az esózíeló öutó- zésmőd fejlődött erőteljesen: részesedése az 1960. évi 27 százalékról 70 százalékra növekedett. Ahol. a felületi öntözési modok számára kedvezőek a feltételek, — különösen a kötött talajú sík vidékeken, — elsősorban a felületi öntözési mód alkalmazása indokolt.

Öntözőgazdaságaink ma még általában fejlődésük kezdeti szakaszában vannak. Az öntözés megalapozott, tervszerű fejlesztése, az öntözöinüvék- kel összhangban a járulékos és kapcsolódó beruházások megvalósítása, az öntözéses gazdálkodás színvonalának emelése rövidesen már országos méretekben is erezieti hatását a termésátlagokban.

Az idén következetesen tovább fejlesztjük ár- es belvízvédelmi rendszerünket. Erre a célra mintegy SOt) millió forintot fordítunk.

Az alkun által megvalósított nagyobb munkák mellett különösen fontos, hogy a vízrendezés helyi feladatai, a tanácsok, vízgazdálkodási tár-“ sula ok és maguk az érdekeltek öntevékenyen végezzek, a kisebb merem csatornahálózatot rendszeresen karbantartsák, a csatornákból a lefolyást akadályozó anyagokat eltávolítsák.

L. U

— Sokszor hallom: könny(

a* igazgatónak, neki csak a; a feladata, hogy megkövetel je a munkafegyelmet. Ak megsérti, azt megbünteti é: kész. Nem ilyen egyszerű < dolog. Tizenhetedik esztendeje dolgozom vezető munkakörben, 1951 óta vagyok í vállalat igazgatója, de őszintén mondom, a legtöbb gondo' mindig a döntés okozza. Ér a vezetés talán leglényegesebb teendőjének az emberei nevelését és a munkafegyelerr megtartását látom. E kette nagyon összefügg. Emberei vagyunk, hibákkal. Én mindig ebből indulok ki. Eszembe jut sokszor: nos, helyesei döntöttem-e ebben vagy abban az ügyben? Élérem-e azt amit akarok? Fáj is, kellemetlen is az embernek ha büntetni kell, de szükséges. A

2 ember nem alapozhat az érzelmeire. Mert ha ezt teszi hibát követ el. Túl szigoré vagy túl enyhe büntetési szab, márpedig az emberei annak alapján is ítéletet mondanak a vezetőről, hogy az elkövetett hibával aránybar álló szankciót alkalmazott.

— Elmondok erre egy esetet. Sokat tudták, hogy S András, ez a fiatal, igyekve géplakatos a szívemhez nőtt Rá is szolgált a bizalomra, kiváló dolgozó lett. Egy ide után romlott a munkája, éjszakai műszakban aludt, i arrogánsán viselkedett. A fegyelmezetlenségek ismétlődtek. Bántott, hogy fegyelmü kell adnom, de meg kelleti állítanom. Hittem, hogy használni fog. Tévedtem. Éjszakai műszakban újra csak aludt, ügy éreztem, az egész kollektíva ítélkezésére var szükség. Társadalmi bíróság előtt mosták meg a fejét. A közösség előtt történt felelősségre vonás használt.

Sokkal könnyebb volt a döntés Sz. A. esztergályos esetében, aki a harmadik műszak alól mindig kibúvót keresetű Nem engedte el a művezetője. Erre eltörte az esztergapad foggantyúját. A munkatársai követelték, hogy azonnal távozzon. Ezzel csak azt akarom bizonyítani, hogy nagy erő van a kollektívában, s a vezetőnek mindig figyelembe kell venni a hibát elkövető munkatársainak is a véleményét. De a vezető a legapróbb tények ismerete alapján mondjon csak ítéletet. Mert ha téved, ez a bizalom elvesztésével járhat.

Balogh János művezető

„Felelősség a mások munkájáért is“

— Rólunk szokás mondani, hogy két tűz között vagyunk. Ha elnézők vagyunk, felülről bírálnak, a munkások szemében viszont „jó emberek” vagyunk és fordítva. Én nem ezt vallom. Szerintem ami jc a munkásnak, az jó az igazgatónak, az egész társadalomnak és fordítva. Elmondok erre egy tanulságos esetet Az e°; ik brigádom csupán egyetlen ember, K. Zoltán hanyagsága miatt esett el a szocialista címtől: Tudja mire lettek v Ina képesek a? emberek? Korábban pedig ők is elnézték, hogy igazolatlanul mulasztott. Most úgy döntöttek, ha még egyszer valak: igazolatlanul mulaszt, irgalmatlanul kizárják a brigádból Itt mutatkozik meg igazán í kollektíva nevelő ereje. Én mint művezető is rá vagyok kényszerítve a munkafegye

Szabó György:

Milyen is volt ez a város?

Emlékezés a régi Nyíregyházáid

1.

Milyen volt régem ez a város? Milyen volt az élet Nyíregyháza „felhőtlennek”, fényben „dúsgazdagnak” dicsért ege alatt? A mai fiatalok bizonyára sokat hallottak és tanultak arról a korról, de beleszületve a mi új életünkbe természetesnek vesznek számtalan olyan dolgot, araiért egykor harcolni kellett és a harc nem egyszerűen valamely cél érdekéb n kifejteti cselekvést jelentett, hanem olyan küzdelmet, ami a kenyérvesztés, a megbélyegzés és olykor a börtönbekerülés veszélyévei is járt. Az. a korszak ugyan örökre letűnt, de megaláztatásaival, keserveivel

ba voltak a téli estek hosszú vitái, városig tarló gyaloglások, a vonatos utazás beszélgető alkalmai, nem jutottak más bölcsességre, minthogy ki tudja hányadszor is kimondták:

— Karélyonként kellene osztani az igazságot, mindenkinek egyenlő darabot belőle!

Alig hangzott azonban el. máris kifogást talált benne a tapasztalatra alpozo értelem:

— Á, azt az urak nem esi. nálják. hiszen mindenki másképp kanyarít, ha a maga gyermekének szeli a karéiyt. mintha idegennek sze'i!

De bizony a karélyszelu a varmegye volt, amiről mi akkori gyerekek sokáig azt hittük, hogy egy élő személy. Én magam is sokszor lerajzoltam a palatáblámra, ami akkor az. iskolai vonalas és kockás füzet helyett szolgálta a ..szegény néposztály'’ oktatását. A táblán mindig azonosult egy úriemberrel, aki a városból kijárt vadászni falunk határába. A mi „vármegyénk” is nagyszélű kalapot, hetyke pödört bajuszt, dup'a miskát, magas fűzős cipőt és csattos lábszárvédőt viselt. Abban különbözött a vadásztól, bogy

jobb kezébe koronát, baljába pedig irótollat adtunk. Ezzel a kis fonáksággal ösztönösen : á- tapintottunk arm az iga/ Ságra. hogy a vál-megyének csak másodlagos, balkézről va'ó a hivatal, az első feladatú a hatalom őrzése.

Talán azért képzeltük a varmegyét éló egy embernek, mert a nagyapáktól tokszor hallottuk azt az anekdotát, amelyben egy szegény-ember nem bírva jegyzője gonoszságait. begyalogol a vármegyeházára panaszra. Elmondta baját egyik, másik, majd a legíőbb tisztviselőnek .le azok mind a jegyzőnek adtak igazat. Ekkor a szegényember így szólt nagy elhatározással:

— Bocsássanak a vármegye elé. majd ő igazságot tesz nekem!

Hamar tudtára adtak, hogy a vármegye azonos azokkal a hivatalnokokkal, akik a vár- megyeházában parancsolnák, de panaszával elmehet feljebb is. A szegényember ezeket hallva megcsóválta a fejét— Ha így van. akkor feljebb nem megyek, mert otl meg az sülne id, hogy a kormány is magukból van!

‘Fotytaljuk

I

Hazánk iparosodásával, a í városias életforma terjedésevei, továbbá a falusi lakosság I ivóvíz és a mezőgazdaság I öntözővíz szükségletének nö- j vekedésével a vízgazdálkodás j az ország lakosságát mind ! közelebbről érdekli. Felkeres- ' tűk Dégen Imre elvtársat, az j Országos Vízügyi Főigazgató- I ság (OVF) vezetőjét, aki kér- ! déseinkre a következőket mondotta el.

— Melyek az OVF 1965. évi tervének legfontosabb célkitűzései?

— Az idén vízgazdálkodási célokra a mezőgazdaságban, az iparban, a vízellátás, a csatornázás, az öntözés, az árvízvédelem területén, — tehát az egész népgazdaságí ban — összesen 3 milliárd forintot használunk fel, ami az előző évhez mérten mintegy 22 százalékos csökkenést mutat. A második ötéves terv vízgazdálkodási célkitűzéseit ennek ellenére lényegesen túlteljesítjük:

a különböző vízgazdálkodási ágazatok fejlesztésére és a meglévő létesítmények felújítására előirányzott 13 milliárd forint helyett 1965 végéig csaknem 15 milliárdot használunk fel.

A vízellátási és csatornázási beruházások eredetileg tervezett 1.6 milliárd forint előirányzatával szemben a közműves vízellátásra és a városok csatornázásának fejlesztésére 2,5 milliárd forintot fordítunk.

— Hogyan fejlesztik az ország vízellátását?

— A lakosság vízellátásának javítására további határozott intézkedéseket teszünk.

A vízellátási nehézségek megoldásának egyik fontos eszköze a regionális vízművek építése. Ezek nagyobb területre kiterjedő körzetek ipari és mezőgazdasági víz- szükségletét egységes rendszerben elégítik ki. Ilyen a már néhány éve üzemelő borsodi területi vízellátási rendszer.

A kisebb települések közműves vízellátásának fejlődési ütemét gyorsítja az eiőregyártott vizműgép- házak, tisztítóberendezések és a hidroglóbus alkalmazása.

— Milyen intézkedéseket tervez a főigazgatóság a vízÍH év alatt 15 millSái*«! forint víxii^^i célokra

Intézkedések o vízügyi törvény végrehajtására — 540 ezer holdra nő

az idén az öntözött terület

luterjú Déjieu Imrével, az OVF vezetőjével

Özemről—üzemre

Egyéni és közösségi érdek

A munkafegyelem kérdései a mezőgazdasági gépjavítóban

Bejczi Ferenc igazgató:

„Csak a tények ismerete alapján“

Szikszói Miklós munkás:

„Sokat köszönhetek a kollektívának“

— Talán semmi sem érinti olyan rosszul az embert, mint az, amikor jogtalanul akarják felelősségre vonni. Holott tudja, hogy nem ő követett el fegyelemsértést. Velem történt meg, hogy az egyik diszpécser rosszul adta meg a méreteket, s ennek alapján szabtam le az anyagot. Persze, hogy selejt lett. Minden áron engem hibáztatott, velem akarta megfizettetni. Ez bizony nem kis összeg volt, s nekem meg három gyermekem van.

— Szólt a meósnak, hogy selejtezze rám a 109 kiló lapos vasat. Miből fizettem volna ki? Még szerencse, hogy az igazgató elvtárs alaposan megvizsgáltatta a dolgot. Ha hibás vagyok, vonjanak felelősségre. Volt eset, amikor magam jelentkeztem. Egyik alkalommal Hekmann elvtár- a párttitkárt a lakásán kerestem fel. Előző éjszaka ittam, s nem éreztem magam pihentnek. Megmondtam neki, hogy ne számítsanak rám az üzemben. Igaz, megbántam az egy napi igazolatlan mulasztást. De az ember sajnos

lem betartására. A gyártmányoknak pontosan el kell készülni, s mindenkinek megvan a feladata. Ki is számítom mindenkire, hogy mit dolgozzon. S csak képzelje el: egy munkás két nap nem jön be. Ezzel tizenhat óra esett ki a termelésből. De ez így még félmagyarázat. Harminckét órába kerül annak a bizonyos munkadarabnak az elkészítése. Honnan vegyünk rá pénzt?

— Igaz, a művezető nem büntethet, de sok múlik rajta. Megtörténik, hogy valaki késik, s időre nem készül el a munkadarabbal, vagy elront valamit. Mit gondol mit csinálunk? Megmondjuk neki: barátocskám, itt maradsz, s munkaidő után szépen megjavítod amit elrontottál, vagy amit nem csináltál meg. Á

vezetőket és munkásokat t a párt múlt év december tervek születtek, új és hasz- ttak a gazdaságos termelés, a érdekében.

ről—üzemre” címmel új ro- kap a munkás, a különböző elmondja tapasztalatát, az it, az előrehaladást gátló tározóidnak a végrehajtását, ezögazdasági Gépjavító Vál- \ szól alábbi írásunk, amelymáiról vallanak hárman.

Minden üzemet, vállalatot, egyaránt érint és foglalkozta XO-i határozata. Intézkedési nos módszereket foganatosító munkafegyelem megjavítása Ügy határoztunk, hogy „üzem vatot nyitunk, melyben szót beosztásban dolgozó vezető, eredményeket és a hibák oka nyezöket, segítve a párt haté Elsőnek Szabolcs megye M lalatához látogattunk el. Errő ben a munkafegyelem problé

toltak meg. Az erőt — ahogy mondták — „az isten adja”, de a krajcárért keservesen meg kellett dolgozni, nagy nyereség volt hát minden réz filléres. Az első házaknál lábukra húzták a láb be it és to vább szaporáztak, hogy meghódítsák a városból, ami krajcárral meghódítható.

A messzebb lakók vonattal erkeztek és a nagyállomásról csoportosan lépkedtek befelé. Korán volt, se bolt, se hivatal nyitva.

— Kétfelé vágták az igazságot. mint a kenyeret: egyiknek egyik fele, a másiknak másik fele jutott, a többieknek pedig a morzsája! — mondta valaki.

Ezzel olyan problémába vágtak, amit akkor sehogy sem lehetett megoldani, Hiámég él az idősebb korosztályok emlékezetében. Nem árt hát felidézni.

\ ármeg> e a palatáblán

A régi időben hajnalonként a kanyargós nyírségi utakon csapatostól mentek a megtört : férfiak, hervatag asszonyok,

, lányok és gyermekek a város felé. Mezítláb, kézbe fogott cipővel szaporáztak a hűvös porban, amin sokan elha'ad- tak már előttük és sokan igyekeztek utánuk. Amikor a reg- , geli Ír esség ben elérték a sóstói átjárót és rájuk fütyült a kisvonat, megédesedett a 1 kedvük: egyszerre étiek a vá- i ros alá a vicinálissal. Diadal - ömlött az arcukra, mert ha s korábban indultak el és erőt 1 veszítettek, de krajcárt takart-