Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-04 / 53. szám

Események sorokban A náci bűnök elévülésének kérdése a döntés felé köze­leg. A parlament március 10- én vitatja majd meg az igasságügyminiskter jelenté­sét, továbbá az elévülés kér­déséről a parlament elé ter­jesztett törvényjavaslatokat. A jelentés 'nem loglal állást az elévülés ügyében. Az Afrikai Egység Szervezet­nek a kenyai fővárosban ülé­sező kongói békéltető bizott­sága Jomo Kenyatta elnökle­tével szerdán befejezte hat­napos tanácskozását és elké­szítette jelentését a szervezet­nek jelenleg szintén Nairo­biban tárgyaló miniszteri ta­nácsa számára. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége több ipar­ági állami bizottságot minisz­tériummá alakított át. Az át­szervezés következtében hat bizottság alakult miniszté­riummá: a repülőgépipari, a honvédelmi ipari, a rádióipari, a hajógyártási, az elektroni­kai, a középgépipari. Ezzel égyidőben megalakult egy újabb országos főhatóság, az általános gépipari miniszté­rium. Az Egyesült Államok ENSZ- küldöttsége bejelentette, hogy az 1965-ös évre 60 millió dol­láros határig hozzájárul a vi­lágszervezet úgynevezett kü­lönleges alapjához, s a bőví­tett műszaki segélyprogram költségeihez. Az Európai Gazdasági Kö­zösség Brüsszelben ülésező miniszteri tanácsa felhatal­mazta az Európai Gazdasági Közösség Bizottságát, kezd­jen tárgyalásokat Ausztriával. II kommunista- és munkáspártok konzultatív összejövetele résztvevőinek nyilatkozata a vietnami eseményekről Moszkva, (TASZSZ): A kommunista és munkás­pártok konzultatív összejöve­telének részvevői szerdán egyöntetűen elfogadták a vietnami eseményekről szóló alábbi nyilatkozatot: • A kommunista és munkás­pártok képviselői, akik egy­begyűltek Moszkvában, hogy megbeszéljék a kölcsönös ér­dekű kérdéseket, felhívják az összes haladó és békeszerető erők, a nagy néptömegek fi­gyelmét arra a veszélyes helyzetre, amely az amerikai imperializmus dél-vietnami katonai beavatkozásának ki- szélesítése folytán, valamint a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen elkövetett agresszív cselekményei követ­keztében kialakult. A.z amerikai imperializmus vereséget szenvedett azokban a próbálkozásaiban, hogy el­fojtsa a dél-vietnami haza­fiak felszabadító mozgalmát, s most a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság elleni nyilt agresszió útjára lépett. Az amerikai hadvezetés, láb­bal tiporva a nemzetközi jog elemi szabályait, a legdúr- vább és legleplezetlenebb for­mában kolonialista politikát folytat. A szocialista Viet­nam területén fekvő lakott területek barbár bombázá­sa új helyzetet teremt Dél- kelet-Ázsiában, új helyzetet, amely az egész nemzetközi helyzetre nézve súlyos bonyo­dalmakkal. járhat. Az Egyesült Államoknak az indokínai népek ügyeibe tör­ténő fegyveres beavatkozása nemcsak e térség független államainak szuverénitását és területi épségét veszélyezteti, hanem egyszersmind súlyos kárt okoz a béke megszilár­dítása érdekeinek is. Mindez ismét arról tanúskodik, hogy az imperialista reakció akti­vizálódik, megpróbálja kiélez­ni a helyzetet a világ külön­böző térségeiben, agresszív akciókra ragadtatja magát a szocialista országok ellen, a gyarmati rendszer alól felsza­badult államok ellen, a né­pek felszabadító mozgalma ellen. Az amerikai imperializmus vietnami cselekményei felidézik az összes forradalmi, demok­ratikus és békeszerető erők ha­tározott elmarasztaló ítéletét. A gyarmati járom alól felsza­badult és a függetlenségük megszilárdításáért küzdő népek joggal értékelik úgy c/:eket a cselekményeket, mint kísérletet arra, hogy erőszakkal fojtsák el a nemzeti felszabadító moz­galmat, mint leplezetlen me­rényletet minden nép szert jo­ga ellen, hogy maga intézhesse saját sorsát. A kommunista és munkás­pártok képviselői kifejezik in­ternacionalista szolidaritásukat a Vietnami Demokratikus Köz­társaság testvéri népével, a vi­etnami dolgozók hős pártjával, a Dél-vietnami Nemzeti Felsza- baöítási Fronttal, amely bátor küzdelmet vív az imperialista agresszió ellen. A marxista— leninista partok internaciona­lista kötelességüknek tartják, hogy szorgalmazzák haladó és demokratikus erők egységes akcióit a vietnami nép szabad­ságáért és függetlenségéért ví­vott hősies harcának határozott támogatására. Követeljük, hogy haladéktalanul vonják ki dél- vietnamból az Egyesült Álla­mok és csatlósaik fegyveres erőit, hogy haladéktalanul szűnjenek meg a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elleni fegyveres támadások. A kommunista és munkás­pártok Moszkvában össze­gyűlt képviselői felhívnak minden kommunista pártot és szocialista országot, a nemzeti felszabadító és munkásmozga­lom összes erőit, mindazokat, akik védelmezik a békét és a haladást. Erősítsék az akció­egységet és a szolidaritást az imperialista agresszió ellen, a nemzeti függetlenségért, a békéért és a népek biztonsá­gáért vívott tevékeny küzde­lemben. Tito üzenet«* Jolinsouhoz Belgrád, (MTI); Joszip Broz Tito, Jugoszlá­via elnöke a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság ellen inté­zett legutóbbi amerikai légitá­madást követően üzenetet in­tézett Johnson elnökhöz. A jugoszláv kormány mély­séges meggyőződése — hangoz- ■ tatja az üzenet —. hogy a Vi­etnami. Demokratie us Köztár­saság területe ellen intézett újabb amerikai légitámadás a háború kiszélesedésének veszé­lyével fenyeget. Az Amerikai Egyesült Államok kormányá­nak az a nézete, hogy a hosz- szantartó dél-vietnami válság okát a szomszédos Vietnami Demokratikus Köztársaság bea­vatkozásában, és nem pedig belpolitikai okokban kell keres­ni, arra a nyilvánvaló követ­keztetésre veze.t, hogy a meg­oldást csak e szomszédos állam ellen intézett katonai akciók­ban lehet találni. Ez a követ­keztetés rendkívül veszélyes. A jugoszláv kormánynak az a véleménye — folytatódik az üzenet —, hogy a háború ki- szélesítését célzó akciók be­szüntetésével kiutat lehet és kell is találni a délkelet-ázsiai válságból. Az összetűzés ki- szélesedését csak akkor lehet megakadályozni, ha azonnal megkezdődnek az előzetes fel­tételek nélküli politikai tár­gyalok, — írja üzenetében Tito elnök, majd befejezésül felszólítja Johnsont, hogy te­gyen lépéseket a béke biztosítá­sa érdekében. Sáci vérliíróságok és SS-iegények vandalizmusa A Csehszlovákiában talált titkos német okmányok a nyilvánosság előtt Prága, (MTI): Bejárta a világsajtót a hír, hogy Csehszlovákia délnyu­gati szögletének kót eldugott tavában, a Fekete és az Ördög- tavakban titokzatos ládákat találtak, amelyek feltehetően bizalmas náci okmányokat tartalmaznak. Az első feltevé­sek később beigazolódtak, a ládákban valóban 20 évvel ez. előtt elrejtett titkos iratok voltak. A titkos náci okmá­nyok két nagyobb anyaga ke­rült a csehszlovák hatóságok kezébe. Az egyik berlini biro­dalmi háborús bíróság doku­mentációs anyagának egy ré­sze, ezek elsősorban Francia- országot, Hollandiát ér Belgiu­mot, továbbá Jugoszláviát érintik. Arról rántják le a leplet, hogy a náci vérbírósá­gok milyen vad kegyetlenség­gel számoltak le az egyes or­szágokban a hazafiakkal­Az iratok másik csoportja SS-egységek irattárába helye­zett feljegyzéseit tartalmaz­zák. A rövid jelentések önma­gukért beszélnek. Az SS 1. gyalogos dandárja 1941. szep­tembere és decembere között a Szovjetunióban 6720 sze­mélyt lőtt agyon. Az SS lo­vasdandárja 1941. augusztusá­ban két hét alatt 10 844 sze­mélyt gyilkolt meg. Egy má­sik jelentés tizenhatezer zsidó likvidálásáról számol be. Elő­került az a parancs is, amely Szerbiában elrendeli minden gyanús egyén,-zsidó és hazafi túszként való letartóztatását és közülük minden megölt né­met katonáért 100 személy meggyilkolását. A dokumentu­muk meggyőzően bizonyítják, hogy teljesen hazug egyes nyugatnémet bíróságoknak az az állítása, hogy ezek a gyil­kosságok nem bűncselekmé­nyek, . hanem katonai akciók voltak. Koszigin visszaérkezett Moszkvába Berlin, (TASZSZ); Alekszej Koszigin és a ve­zetésével a lipcsei vásáron részt vett szovjet kormány- küldöttség szerdán délelőtt re­pülőgépen hazaindult a Szov­jetunióba. Az Alekszej Koszigin vezet­te szovjet kormányküldöttség búcsúztatására a berlini repü­lőtéren megjelent Willi Stoph a minisztertanács elnöke és a Központi Bizottság Politikai Bizottságának tagja, a kor­mány és az NSZEP Központi Bizottsága Politikai Bizottsá­gának több tagja. A szovjet küldöttség búcsúztatására sok száz berlini gyűlt össze. A szovjet kormány vezetője nvjg- egyszer köszönetét mondott a szíves vendéglátásért. Willi Stoph pedig kellemes utat kí­vánt a távozó vendégeknél:. Alekszej Koszigin, vala­mint a lipcsei vásáron részt vett szovjet kormányküldött - ség tagjai szerdán visszaérkez­tek Moszkvába. Ulbricht Port Soid-1 sajtónyilatkozata Port Said, (MEN, ADN, MTI): Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke, aki kedden délután Port Said-ból hazaindult, elutazása előtt nyilatkozatot juttatott el a sajtó képviselőinek. A nyilat­kozat hangsúlyozza, hogy az NDK ugyanúgy, mint a szue­zi agresszió idején, most és a jövőben is szilárdan kitart az Egyesült Arab Köztársa­ság mellett az imperializmus, a gyarmati Uralom és a neo- kolonializmus ellen vívott harcban. Az NDK kormánya — hangsúlyozta Ulbricht — az egész német nép nevében beszél, amely baráti és jó kapcsolatokat kíván fenntar­tani az egész arab nemzettel. A továbbiakban rámutatott, hogy a nyugatnémet kor­mány az arabok és az EAIC ellen elkövetett minden ag­resszió, minden zsarolási kí­sérlet. a szabadságukért küz­dő afrikai és ázsiai népek el­nyomása minden esetében az imperialisták, a zsarolók, az agresszorok kisegítője volt. Németország szerencsétlensé­ge, hogy a nyugatnémet kor­mány teljes mértékben függ az Egyesült Államoktól, s le­mondott legelemibb jogáról, arról, hogy az NDK-val együtt gondoskodjék Németország nemzeti újjáteremtéséről. Wilson nyugat-berlini „repiilőstartja“ London, (MTI): Wilson miniszterelnök szom­baton Nyugat-Berlinben kez­di meg négynapos nyugat­németországi látogatását, hogy ezzel a szolidaritási aktussal „kedvező légkört” teremtsen hétfőn és kedden sorra kerülő Sasztri: „Békében élni!66 Űj Delhi, (TASZSZ): A miniszterelnök ezután ki­fejezte azt a reményét, hogy Az indiai parlamentben az afro-ázsiai országok közel- Saszíri miniszterelnök vitazá- gő algíri második konferen- ró beszédében kijelentette: ciája az el nem kötelezettség, „India célja a szocializmus”, a békés egymás mellett élés A miniszterelnök hangsú- és a leszerelés jegyében fog lyozta, hogy India —, mint lezajlani és erősíteni fogja az fejlődő ország — érdekelt a afro-ázsiai országok egységét, beke fenntartásában, éppen __ ,, . T .. ezért az el nem kötelezettség, Hangsúlyozta, hogy India a békés egymás mellett élés nem szándékozik atombombát politikáját folytatja. létrehozni. (MTI) <5 erő János: Kicsi Biri királysága Szatirikus kisregény 16. — Micsoda? — Nem, mert Debrecenbe menekült, a rokonaihoz. Kicsi Biri a haját tépte. — Kérész, Kérész! Becsuk­ni ezt a gazembert. Azonnal, mert kitaposom a belét. Ké­rész! Az „ezredes” kétségbeesve rohant be a szobába. Az el­nök toporzékolva megismétel­te a parancsot: — Becsukni! Becsukni! A fejeddel felelsz érte. Kérész csodálkozva bámult, nem is sejtette, miről van szó. De azért kihúzta forgó­pisztolyát. meglökte vele a fiút, és vitte kifelé a börtön­be. A többiek közé... Csípősen fúj a téli szél, du­dál a fák között. A havas esőt hordja, keveri, szembe­csapkodja a vacogó fogakkal baktató közbiztonságiakat. Négyen vannak járőrben. Az elnök parancsára a határ­karókat vizsgálják végig a megnagyobbított ország hatá­rán. Az a helyzet ugyanis, hogy hiába vezényeltek ki a minap harminc embert határ­cölöpöket leásni, a békéshá­ziak felhuzigálták a nehéz verítékkel odacsákányozott jelzőkarókat. Még a földet is elegyengették, a lyukak he­lyén, és beszórták hóval. Ez­zel tiltakoztak a Liesthein- uradalom erőszakos bekebe­lezése ellen. A közbiztonságiak éppen azt vették számba, hogy hány helyen kell pótolni a jelzése­ket. Sajnos, majdnem min­denütt. Vagyis lehet újabb harminc embert ‘ kivezényelni közmunkára. Ez pedig nem megy könnyen mostanában. Hé(főn is. amikor a békéshá­zi határ felé elindították azt a bizonyos harmincat csá­kánnyal, ásóval, valaki elhí­resztelte, hogy Szibériába mennek, odahajtják Biriék az emberek színejavát. Még azt is tudták, hogy fejenként tíz liter bort kaptak az első transzportért. Lett is belőle nagy feljajdulás, az asszonyo­kat alig lehetett lecsendesíte­ni. Csak későn este, amikor az emberek a cövekásásból hazatértek, hallgattak el. A hír kapóra jött a parasztok­nak, erre hivatkozva nem jönnek közmunkára a szent­nek se. Hiába dobolnak nap nap után, s hiába megy értük a kisbíró. Ha a közbiztonsá­giaknak mégis sikerül néhá­nyat összeszedni utat javítani, árkokat tisztítani, nincs abban semmi köszönet. Csak lötyög­nek az emberek egy-két óra hosszat, mimelik a munkát, és az első adódó alkalommal eltűnnek. _ Na mindegy. A holnapi har­minc embert előteremtik azok, akik szolgálatban lesz­nek. Nekik éppen elég ez a határjárás, átfázik itt a lé­lek is. Sajnos, menni kell, mert az elnök nem ismeri a tréfát. Hogy mennyire komoly államérdek ez, amit most csinálnak, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy Molnár Anti, a „százados” vezeti az őrjáratot. Legnagyobb boldogságukra már közelednek a kövesúthoz. Az utolsó száz métereket bukdácsolják a havas tarlón. Szántáson jönneü keresztül, aminek egyáltalán nem örül­nek, mert a hó belepte a gödröket, sima a föld, mint a nyújtódeszka, s így nem tudja az ember, mikor esik hasra egy gödörben vagy vakba­rázdában. Az utolsó métere­ket Különösen szaporázzák, s megkönnyebbülten érnek ki a kövesúthoz. Itt nincsen sem­mi baj. Helyén van a tepsi­forma, újonnan felállított helységjelző tábla. Topognak, megdörzsölík el­gémberedett kezüket, és ki­gombolt kabát mögött cigaret­tára gyújtanak. Alig szusszan­nak azonban egy kicsikét, máris készültséget kiált Molnór Anti, mert fekete autó közeledik feléjük az úton. Orosz tisztek szoktak ilyen kocsin utazni. Most is azok lesznek, úgy gondolják, ezért félreállnak az útból. A kocsi, ahogy közejedik. lassít. A helységjelző táblánál fékez, s megáll. Két civilruhás száll ki az autóból. Odamen­nek a táblához, csodálkoznak. A magasabb, feketeEepü em­ber megszólal, méghozzá ma­gyarul : — Hát ez mi? — Köztársaság, valódi, össz­komfortos köztársaság — mondja az alacsonyabb és ne­vet. Elolvassák a feliratot há­romszor is, és egyre job'öan nevetnek. Ismétlik a szöve­get, egymással szembefor­dulva. „Itt kezdődik a Bihar- berettyói Köztársaság terüle­te”. Molnár Anti szigorú tekin­tettel nézi őkel. Amikor tisz­tán érti, hogy magyarul be­szélgetnek, int a többieknek. — Kéznél légyen a puska, s nem megijedni! A figyelmeztetés éppen jó­kor történik. A civilek elin­dulnak feléjük a túisó oldal­ról. Mielőtt megszólalhatná­nak, Molnár Anti előlép és rájuk szegezi a géppisztolyt. — Sztoj! Hová tartanak! A két idegen nem lepődik meg. Barátságosan mosolyog­nak. A fekete képű a tábla felé int, s mondja: — Engedelmével Debrecen­be tartunk. De most már megnézzük ezt a Köztársasá­got közelebbről. Molnár Antira hiába mo­solyognak, nem lehet ked­vességgel levenni a lábáról. Durván kérdezi: — Van dokument? — Igazolványt gondol? — kérdezi a kisebbik Őlvil és előhúzza az Iratait. A maga­sabbik, a feketeképű úgyszin­tén. Az mutatja először a papírjait a „századosinak. — Én vagyok az Ideiglenes Kormány belügyminisztere — mondja csendesen és szúró­san nézi Molnárt. Olyannyira, hogy a „századosinak bor­sózik a háta ettől a nézés­től. Még jó, hogy nála van a géppisztoly, és az emberek a háta mögött állnak. így nla- rad bátorsága még egy kicsi. Megnézi az igazolványokat. Rendben van mindegyik: a fekete képű csakugyan bel­ügyminiszter, a kisebbik meg képviselő. Most mit tegyen? Most len­ne jó okosnak lenni. Az uta­sítás úgy szól, hogy el kell fogni minden idegent a falu területén. De ez még nem az, s a fekete képű mégiscsak mi­niszter. Egy eleven, valódi miniszter, amilyet ő még so­hasem látott. Az autója Is bizonyítja, hogy az. Miniszter­rel kikezdeni pedig sosem volt jó dolog. Hej. Kicsi Biri, erre nem adtál utasítást. Mi most a teendő? ★ ­Mentő gondolata támad: — Van belépési engedé­lyük a köztársaság területére, az elnökünktől? — kérdi a minisztert, noha tudja, hogy nincs, hiszen még most járt Rt először. (Folytatjuk! bonni tárgyalásaihoz. Erhard kancellár „felhangolása” mel­lett ez a repülőstart arra is alkalmat ad Wilsonnak, hogy kortes nyilvánosságot bizto­sítson „természetes szövetsé­gesének”, Willy Brandt nyu­gat-berlini főpolgármesternek, a szociáldemokraták kancel­lárjelöltjének. A Times szerdai vezércik- ■ kében hangsúlyozza, hogy amikor a hét végén Wilson megérkezik. Nyugat-Németor- szágot végtelenül ideges han­gulatban fogja találni. Bonn közel-keleti politikája romok­ban hever; a külső nyomás rákényszerítette, hogy további nácikat állítson bíróság elé: megfosztották kedvenc MLF- tervétől; bizonytalanná vált az amerikai, a szovjet és a brit politikát illetően; bizony­talan még afelől is, hogy mit diktálnak saját jól felfogott érdekei, tehát nagyon rászo­rul némi bátorításra”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom