Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
A közúti közlekedés helyzete a megyei tanács yégrehajtó bizottságának ülése előtt „Világosságot kellett gyújtani44 Húsz éve újjáteremtették az áramszolgáltatást Megjegyzés Félmillió forintról termelőszövetkezetek vezetőinek figyelmét, hogy csak a műszaki szempontból kifogástalan járműveket használják a forgalomban. A balesetek megelőzése céljából két évvel ezelőtt megalakult a megyei közúti balesetelhárítás! tanács, sőt a múlt év őszén megkezdték a járásokban is szervezését. Közreműködésükkel egy év alatt közlekedésrendészetről 823 előadást tartottak 59 000 hallgató előtt. A járási székhelyeken KRESZ-vetélkedőket rendeztek, s három helyen: Nyíregyházán,, Kisvárdán és Mátészalkán kiállítást mutattak be a helyes közlekedésről. A propagandamunkán túlmenően az illetékes hatóságok szükség esetén keményebb eszközöket is alkalmaztak a közútak rendjének megbon- tóival szemben. Számos szabálysértési eljárás lefolytatása mellett 1964-ben 447 személytől, köztük 130 hivatásos gépkocsivezetőtől vonták be rövidebb-hosszabb időre, vagy véglegesen a jogosítványt. A végrehajtó bizottság határozata szerint felhívják a tanácsokat, hogy segítsék elő a közlekedési önkéntes rendőri csoportok szervezését, valamint a járási balesetelhárítási tanácsok megalakulását. A tanácsok és más szervek közreműködésével a megye forgalmasabb községeiben megszervezik a kerékpárosok, fogatolt járműhajtók, gyalogosok KRESZ-oktatását, s a jövőben fokozottabban gondoskodnak a közútak karbantartásáról. a hóeltakarítás- rol, a síkosság megszüntetéséről. h. 1. A megye közúti közlekedé- •ének helyzetéről tárgyalt legutóbbi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A jelentés szerint „ közúti járművek állománya tavaly majdnem 3400-zal gyarapodott a megyében. Sajnálatos körülmény azonban, hogy fokozatosan emelkedett a balesetek száma is. 1960-ban például 215, a múlt évben pedig 669 közúti baleset történt. Ezek közül tavaly 210 súlyos, 38 halálos kimenetelű volt. Az ily módon keletkezett anyagi kár 1964-ben meghaladta az egymillió forintot. A balesetek színhelyének, vizsgálatából kitűnik, hogy első helyen Nyíregyháza város és járás áll. A város belterületén különösen veszélyes a Rákóczi és Bethlen utca. ahol szerdán és szombaton * zsúfolt és vegyes forgalom miatt sok a baleset. Számos közúti karambol történik a 4-es számú országos főútvonalon. Sorrendben a kisvárdai járás a második, a mátészalkai a harmadik, a nyírbátori járás a negyedik helyen szerepek Az okok között leggyakoribb a figyelmetlen, gondatlan vezetés. Sok karambol származik még a szabálytalan előzésből, az elsőbbség meg nem adásából, a gyorshajtásból. E szabálytalanságok jórészét ital hatása' alatt követték el. Műszaki hibából egy év alatt 24 szerencsétlenség következett be. Előfordultak olyan esetek, amikor egyes gazdasági vezetők kötelezték beosztottjukat, hogy műszakilag hibás járművel vegyenek részt a közúti forgalomban. Ezért a végrehajtó bizottság a szakosztályokon keresztül felhívja a különféle szervek, vállalatok, főként a Politúrozás helyett nitrolokk Cj bútorkészítő módszer Mátészalkán Dömperek reflektorfényben Lj ház születésének első napjai Nyíregyházán Reflektorok éles fénykévéi metszik át az esti sötétségét. Nyíregyháza szivében, a Zrínyi Ilona utcai új épület születésének első napjai ezek. Az építkezés főhadiszállásán, a jól fűtött felvonulási épületben Bodnár Mihály technikus hajol a tervrajzok fölé. A kályha körül hárman melegednek: Lencsés István, Farkas János, és Kovács Imre dömperesek, a nyíregyházi fuvarozási vállalat munkásai. Ismerkednek egymással. Február végéig három és fél ezer köbméter földet együtt emelnek ki innen és szállítják el egy új nyíregyházi bölcsőde alapozásához. Először a városban Én már jó néhány lakast felépítettem Nyíregyházán — kezdi a beszélgetést Farkas János, a legidősebb. — Mi kezdtük a konzervgyárat, és az almatárolót is. A konzervgyár helyén még jól emlékszem a kukoricafölöre, amikor először odaálltunk a géppel. — Én ma dolgozom először a városban — mondja Lencsés István — eddig mindig vidéken voltam. Ott voltam Záhonyban, a mátészalkai fürdő alapozásánál, a homok- terenyei külszíni fejtésnél és még ki tudja hány helyen. A szakmát Gödöllőn tanultam, még 1959-ben, azóta ülök a dömperen. Kovács Imre a legfiatar- labb dömperes, még csak egy éve dolgozik a szakmában. — Majd megtudod pár év múlva — tréfálkozik Farkas János — aki ezen a masinán lehúz 5—6 évet, le a kalappal előtte. — Nem könnyű munka, az igaz, — bizonygatja Lencsés. — Hol az eső, hol a hó veri az embert, nem is beszélve az állandó rázkódásról. Dobálja magát a „táltos“ — No. meg a veszélyek — teszi hozzá Kovács Imre. — Nem iekszi az utat a dömper, kanyarokban észnél kell lenni, mert dobálja magát a „táltos". A meleg pufajkák a széktámlára kerülnek, még van egy negyedóra a műszak kezdeteiéig. Nyílik a szoba ajtaja, középtermetű, kemény kötésű férfi lép be. — Molnár Endre vagyok — mutatkozik be a 302-es kotrógép mestere, a gép „legénységének” parancsnoka. A hatalmas piros-sárgára festet gépen hárman dolgoznak. — Én csak bejáratok és tanítok — mondja. — Csak egy-két hónapig vagyok egy gépen, amíg az új masina nem tanulja meg a rendet. Na és a kezdő gépkezelő mellett is ott kell lennem eleinte. « Egy műszak 250 köbméter 1 Molnár már 18 éve dolgozik gépen. Hol traktoron, hol meg hómarón, úthengertón. j — Az én szakmám: „csavargó”, — tréfálkozik a mester, jelszavam: „Ismerd meg hazádat". Az országban Szeged kivételével minden városban dolgoztam már, a csaknem két évtized alatt. — Mit szól ehhez az asz- szony? — kérdi . az egyik dömperes. — Megszokta már. Most örül, mert egy kicsit közelebb kerültem a családhoz. Ajaki vagyok. Innen hét végén haza is mehetek mindig. „Kapavágás** a belvárosban Molnár Endre mély basz- szus hangja betölti a kis szobát. Szeme az ablakból az üres telek talaját vizsgálhatja: egy műszakban majdnem 250 köbmétert kell gépével kiharapni ebből a földből. Az íróasztalon a kiterített tervrajzon nyitott füzet fék- szák Bodnár Mihály technikus előtt. Az első oldalon adatok: hétszintes üzletház, irodaház és lakóépület. Benne 33 kétszobás lakás, két üzlethelyiség, s 35 irodahelyiség. Építési költség: 11 millió 547 ezer 181 forint. Építi: a Szabolcs Megyei Építőipari Vállalat Kezdés: 1965. február 9. Befejezés: 1966. június 30. Molnár Endre az órára pillant — Hat óra. Kezdhetünk fiúk. A négy munkás magára veszi a pufajkát, a bundasapkát és kilép a reflektor fényébe. Molnár beül a há- romszázkettes volánjához. Mozdít egyet az irányi tókaron. A gép belevágja acél körmeit a fagyos földbe. Megtörtént az első „kapavágás”, Nyíregyháza egyik leendő legszebb épületének talaján. Szilágyi Szabolcs Ebéd a Szabolcs Megyei Ép ítőiparl Vállalat korszerű, munkásszállójának étkezdéjében. Hammel J, felvétele 1965. február 14 Elgondolkodtató megállapításra jutott a KISZÜV vezetősége. miközben értékelte az elmúlt évben végzett munkát. Amellett, hogy, örömmel nyugtázta: 1964-ben a megye kiszemelt többségében sokat javult a munka termelékenysége, még a legjobb termelő egységnél is bőven van kiaknázatlan lehetősége az egy főre jutó termelési érték emelésének. A dicséretesen termelő Nyíregyházi Asztalosipari Ktsz példája azonban nem egyedülálló. Ebben a szövetkezetben elvileg 48 órás heti munkaidőben dolgoznak. A hiányos munkaszervezés következtében azonban ez a munkaidő a gyakorlatban nincs meg. Kiszámították, hogy engedély nélkül 52- főnél egy év alatt 8112 munkaórára jutó termelési érték esik Isi: ennyi idő alatt majdnem félmilliós értéket, lehet termelni. Igaz. a munkaidő lehető legjobb kihasználásának vannak technikai, szociális feltételei is. (Például a szerszámozottság, az üzemben, vagy ahhoz közel lévő ebédlőhely stb.) Azonban nem ezek szabják meg döntően az egy főre jutó termelési érték alakulását: sokkal inkább a munkaidő ésszerű beosztása, a csellengés megszüntetése, a munkafegyelem ellen vétők következetes elmarasztalása. Ugyanezt szolgálja a termelés folyamatossá tétele, amelyhez gyakran anyagi áldozatra sincs szükség. a. % lyezés hátrányos következményeit, s visszahelyezik Nyíregyházára. Igazgatói állást ajánlanak fel neki. Nem fa* gadja el. Több mint tizenkét esztendő telt el azóta. Iszály Péter ma a TITÁSZ Nyíregyházi Üzemvezetőségének a vezetője. Negyven esztendei kiváló szolgálata után még nincs kitüntetése. Pedig ha valaki rászolgált, ő igen. De Iszály Péter erről nem beszél. Inkább dolgozik. —. Én annak élek, hogy a villamoskultúrát a legeldugottabb tanyára is eljuttassuk. Az eredmények? Nézzen körül — mutat az elismerő oklevélre, amelyek bizonyítják, hogy évek óta a 15 üzemvezetőség között mindig előkelő helyet i foglalt el a nyíregyházi. Villa- ' mosítottuk a várost, s ez jól halad a tanyavilágban is. Ta- ' válj' kétmillió forintból fej- 1 lesztettük a városban a közvi-1 tágítást. Az idén is csaknem ■ kétmilliót használunk fel. Kezük munkája nyomán I úszik majd fényárban a Kos-1 suth tér, Beloiannisz tér, Jósa j András utca, Vörösmarty tér,' a Guszev lakótelep és a többiek, amelyeknek a korszerű villamosítására az idén kerül sor... „Negyven év egy helyen, munkában. Felér a legnagyobb elismeréssel. (farkas kJ Nyíregyházán. Mindössze 9 kilowatt volt a város közvilágításának fogyasztása... Hol van '• ez a mai 367 kilowatthoz..; Iszály Péternek az élete ösz- 1 szefonódott ennek a városnak ; az újjászületésével, villamosí- 1 tásával. Negyvenedik esztendeje dolgozik egy helyen, a ’ TITÁSZ-nál, Tanoncotthonban kezdi az ‘ árvákkal és az elesettekkel. Alig tizennégy esztendős. 1948-ig a városi üzemvezetőségnél dolgozik. Államosítja, i Pestre rendelik, s itt is a fő- t városi központ államosításán . munkálkodik. Visszahelyezik Nyíregyházára... Kinevezik a TITÁSZ Vállalat igazgatójává. Elvégzi a Vörösakadémiát, mérnöki képesítést szerez. NEGYVEN ÉV EGY HELYEN I — Es 1954-ben leváltanak — mondja szomorúan. — Miért? — Nem szívesen beszélek róla, mert nagyon fáj. Alaptalanul tette a pesti központ. „Népgazdasági érdekből Debrecenbe a TITÁSZ központjába helyezzük diszpécsernek.” Egy évig járt be Nyíregyházáról Debrecenbe. Fél év múlva azonban megszüntetik az áthe• Olyan volt Nyíregyháza, mint egy halott város. A pusztítás, a háború nyomai minden felé. Romokban az állomás, a villanytelep, a fűtőház, a villamosvezetékek a földön, a sínek az égnek meredve, elhagyott otthonok és sötétség. — Megrendítő volt a látvány — emlékezik vissza Iszály Péter, a város villamosításának nesztora. — Éppen a felszabaduláskor volt húsz esztendeje, hogy a szakmában dolgoztam. Nincs a városnak olyan utcája, haza, ahol ne szereltem volna villanyt. És látnom kellett a sötétséget. Az élet a romok eltakarításával kezdődött, ELSŐ HETEK Egy kis bilétát mutat. — Emlékként őrzöm. Az állomásnál végzett társadalmi munkáért kaptam. De mindenki a fény után vágyott, s világosságot kellett gyújtani a fejekben, szívekben és a város utcáin, intézményeiben is. A sebesültek operálása, a szülési műtétek, a tanítás, mind mind áramot követeit. És szórakozni is vágytak az emberek. Filmet nézni. Csak éppen áram nem volt. Teremteni kellett. Zajácz József, Iszály Péter és a többiek ösz- szedugták a fejüket. — Tudomásunkra jutott, hogy a Demecseri Burgonyakeményítő Gyárban épségben maradt egy kis erőmű. Aki csak mozgatható volt ment Demecserbe. Transzformátort létesítettünk, s innen biztosítottuk Nyíregyházának az áramot. Iszály Péter, villanyszerelő nyakába vette a várost. Megvizsgálta az összes intézmények és lakóházak vezetékeit. Rá lehet-e kapcsolni a rend- beliQzott villamoshálózatra? — Sok lakás még üres volt, de már „ villany égett. Emlékszem, hogy egy alkatrészért Pestre kellett felutazni. Egy hétig bumliztunk tehervonattal. Lisztet vittünk a GANZ munkásainak, hogy az egyik 3000-res gőzturbinának a tö- mitőszelepjét megjavítsák. Megvártuk, s egy hétig tartott az út vissza. így kezdődött a város villamosítása, a felszabadulás utáni első hetekben. A KOSSUTH TÉREN ■ 1945 őszén Iszály Péterék már helyreállították a városi villanytelepet is. — Soha nem felejtem el. 1945 augusztus 23-án, húsz éve, újra kigyult a fény a város utcáin. Nagy öröm volt, az em- i berek sírtak. Ott voltam a I Kossuth téren. Nem volt köny- ; nyű, mert a szükséges villany- körtéket úgy szedtük össze az elhagyott lakásokból. Akkor összesen 196 darab negyven. 2 darab kétszázas és egyetlen öiK7.Á7. wattos Í77n világított 1 nem politúrozással, hanem nitrolakkos mártással fényezték. Piszárcsik József és Kárpáti József újítása az elgondolásoknak megfelelően, tökéletesen bevált. Nehéz Imre főmérnök szerint: — A nitrolakkos mártással az asztalok a fényt jobban tartják, tartósabbak és szebbek, a vásárlók végeredményben ugyanazért a pénzért jobb minőséget kapnak. A gyártás szempontjából viszont az a lényeges, hogy a nehéz fizikai munkát igénylő politúrozás elhagyásával időt, energiát és bért takarítottunk meg. A nitrolakkos máriással havonta 25 százalékos költségmegtakarítást érhetünk el. Az év eleji kezdet bíztató, s az eredményeknek — úgy ígérik — folytatása is lesz. (S. E.) Egy évvel ezelőtt csak némi restellkedéssel lehetett a Szat- már-vidéki Faipari Vallalat januári tervteljesitéséröl beszélni. Akkor. 1964. első hónapjában mindössze 14 „Balassa” kombinált szekrényt és 380 párizsi asztalt készítettek. A 20—25 százalékos tervteljesítés a vállalat pénzügyi egyenlegében is zavart keltett, a dolgozók bérkifizetésénél is probléma volt. Hogy a dolgozók mégis pénzt kaptak, ahhoz a felügyeleti szervek külön engedélye kellett. Mindez már a múlté, mégis szükséges feleleveníteni, hogy legyen egy összehasonlítási alnp a jelenlegi helyzethez. — Ma — mondja Kun István igazgató — vállalatunknál merőben más az állapot. Januári tervünket teljesítettük; 90 kombinált szekrényt, 820 párizsi asztalt gyártottunk le. Nem volt könnyű dolog. Okultunk az elmúlt év hibáiból és intézkedési tervünket már úgy szövegeztük, hogy az év végi hajrát és ebből következően a hó eleji pangást csökkentsük. Ä párizsi asztalokhoz 40 százalék nedvességtartalmú bükköt kaptunk és ennek kiszárítása késleltette a feldolgozást. Az objektív nehézségeken dolgozóink helytál'ása segített. Január végén a gondos előkészítés ellenére is rá kellett verni a munkára és itt a szocialista brigádok szervezett munkája volt a döntő. Változás a Szatmár-vidéki Faipari Vállalatnál, nemcsak a mennyiségi tervteljesítésben történt ez év elején. A szak- irányítói kötelességet megtoldottak egy helyes törekvéssel, azzal, hogy az eddigieknél jobb minőségű bútorokat adjanak a kereskedelmen keresztül a vásárlóknak. A párizsi asztalok gyártásánál például új módszert vezettek be januárban. Az asztallábakat