Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-14 / 38. szám

Barangolás Szatmárban Ahol a világ legjobb diója terem Tizenöt méterre a Tisza gát­jától emberek beszélgetnek. — Én 72 éves vagyok. — Annyi? Én csak 52 vol­nék. igaz, hogy maga már megjárta Amerikát. — Meg. Ott asszonyt, meg 4 gyereket szereztem. — Hol dolgozott? — Sörgyárban ... — Akkor még nem volt itt ■kövesút. — Nem vét... Három na­pig tartott az út Fehérgyar­matig. — Ügy igaz! Emlékszem, a vizitálás idején, gólyalábon jártak a falusiak. — Akkor még két vízima­lom is vét a szomszédban, Milotán. — Igen. csakhogy, azelőtt még több volt a Tiszán, a Krasznán, á Túron, a Szamo­son, errefelé mindenütt.., Az öreget idősebb Nagy Ferencnek hívják. Kiesi em­ber, a Szeme alig látszik, mert beszéd közben titokza­tosan hunyorít. Takács József a társa, har- csabajszú, csontos, tiszaháti paraszt, nem bánja, hogy az öreg oldalt foixluljon, s a kovácsműhely falához igazítsa a rövdiszárú pipáját. ;ii: Dióverseny Mindketten a régi időkön tűnődnek. Száz esztendeje hat lóval, vagy négy ökörrel huzatták Tiszacsécsén, Kocsordon, Mi­lotán. a Tisza mentén a ter­hes igásszekereket. — Jó az autóbusz, de még jobb volna, ha az isten háta mögötti falvakba gazdasági vasút járna —, tereli a szót hirtelen, a világ mostani ala­kulására az amerikás öregeb­bik magyar. A kovács veri a ráfot. Az öreg meg piszkálja a pipáját. — Én azt tpcmdohj. , iSbgy ha a diófa koporsónak jó' is, ne csináljunk mi diófából ko­porsót! Hanem éltessük mind­annyit még vagy száz évig! Én mondom nektek, hogy míg Amerikában időztem, mindig azt hallottam, hogy milyen világraszóló csudás a szatmári dió! Ha hiszi teli, ha nem; Dctroitban mindig az­zal piszkáltak, hogy hogyan tudtam otthagyni ■ Szatmári, ahol a világ legjobb diója te­rem. Haza is jöttem ... Dióversenyt is csináltak Amerikában. A világ minden tájáról. Ott a tiszaháti dió győzedelmeskedett. Az­óta is a milotai dióhoz mérik a világ diótermését, erejét, értékét az amerikai tőzsdén... Igy-így emlékezik az ameri­kás magyar s a pipáját pa­kolja. — Azt mondom, hogy ma­radjak meg a diónál — ré- vedez a messzeségbe. A kovács a műhely elé ló­dítja az új kereket. A csécsei parasztok bólinta­nak. £1* * Hol a hiba? 1964 nyarán a Kertészet és Szőlészet című lap szerkesz­tősége arra kért, hogy vizs­gáljam meg a Felső-Tisza menti dió múltját, jelenét s jövőjét. Nyíregyházára utaztam. — Hány diófát számolnak a megyében — kérdeztem Nagy Sándortól a megyei ta­nácson. — Ahányat meghagytak — felelte bölcsen. Azzal kezdem tehát, hogy 1924 évben ?. statisztikai hi­vatal Szabolcsban 45 460, Szatmár-Beregben 63183 dió­fát számolt. Magyarország te­rületén 1 901 480-at. 1926-tól 1934-ig 136 000 q diót hoztak be az országba, a diókivitel csak 6581 q-ra rúgott. Most is keresett a dió. 1959- ben csak 60 vagon diót szü­reteltek a Tiszaháton. Ez ke­vés. Ebből nem telik exportra, karácsonyi—húsvéti beiglire. Hol a hiba? Miért nem nö­veljük a tiszaháti diósokat, hiszen a Felső-Tisza táján te­rem a világ legjobb diógyü­mölcse. Járom g diót termesztő köz­ségeket. .Nagyar. A tsz 100 holdon szeretne nagyüzemi módon diót telepíteni. Nem tudják, hogy honnan — melyik fais­kolából kapják kézhez a cse­metéket. Milotai tiszaháti magból kelt csemetéket sze­retnének, mert a dunántúli fajta fagyérzékenyebb s a ti­szaháti dió értékesebb a vi­lágpiacon. A nyugtalanságuk könnyen szűnne meg — ha a járás, a megye, vagy a cse­metét szállító vállalat né­hány sorban közölné a diófa­csemetét váró szövetkezetek­kel, hogy a Kertészeti Kutató Intézet figyelme révén nekik is a tiszaháti magból nevelt csemetét küldenek Szabolcs- Szatmárba. Kétszáz öntözőberendezés a megye tsz-eíben Fokoznunk kell a kihasználásukat Kísérletek Gyors ütemben leptük a Nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasáli Technikum Három éve 16 hallgatóval kezdte meg az ; oktatást a Nyíregyházi Felsőfokú Mező­gazdasági Technikum. Akkor beiskolázási nehézségékkel küzdöttek, most az előzetes ' felmérések alapján mintegy 150 jelentkezőre számítanak. A három év ■ alatt a létszám is ugrásszerűen megnőtt: a nappali és levelező tagozato­kon több, mint háromszázan tanulnak. A felsőfokú képzés meg­kezdése óta háromszor ál- lamvizsgáztak hallgatók. 103- an kerültek már ki, zömmel Szabolcs, Borsod és Hajdú megyékbe. A legtöbben — 67-en — megyénk közős gazdasá­gaiban, kutatóintézeteiben helyezkedtek el. A technikum vezetői nem­rég tapasztalatcserére hívták a végzett hallgatókat. A har­mincnégy felszólaló közül leg­többen szakmai kérdésekkel foglakoztak. A tapasztalatcserén — ame­lyet ezentúl minden évben megrendeznek — maguk a végzett hallgatók mondták el a még tanuló társaiknak, hogy innen nem főagronómuso- kat várnak a gazdaságok, hanem a munkákat köz­vetlenül irányító, a szőiő- és gyümölcstermesztés te­rületén kiváló agrárszak­embereket. Arra, hogy a hallgatók va­lóban azokká is váljanak, a tehetőségek megvannak. Az egyre fejlődő intézmény csak a gyakorlati képzést segítő gépek beszerzésére két és fél millió forintot fordított. A gyakorlati oktatást köny- nyiti, hogy az 1100 holdas tangazda­ság kiválóan működik. Az utóbbi két évben a terve­zett bevételt hétmillió fo­rinttal teljesítette tűL Az oktatás eredményességét — kísérletképpen — most az­zal próbálják növelni, hogy a szőlészeti gyakorlatok egy ré­szét a tolcsvai gazdaságban, a gyümölcstermesztést pedig Szabolcs egyik jó almaterme­lő gazdaságában Is tartják. A kötelező tanulmányok mellett többen tudományos alapossággal Is foglalkoznak a mezőgazdasági munkával. így érték el, hogy a széles körű elméleti és gyakorlati ismereteket kí­vánó országos versenyen tavaly a felsőfokú techni­kumok között mind a csa­pat, mind az egyéni ver­senyt megnyerték. A felsőfokú technikum, amely eddig zömmel a közép­fokú oktatás tantermeit hasz­nálta, új épületeket kap. Há- romszázhúsz fős kollégiumot új tanulmányi épületet, könyvtárat, tornatermet, tan­műhelyeket. 'pitének. Itt afölött vitatkoznak, hogy a diófa korszerű telepítése előtt minden válogatás nól- j kül irtsák — pusztítsák — a ' dzsungel gyümölcsöst? A hűi- | lámtéri dzsungel kertben i ugyanis a termőfa a haszon­talan vaddal keveredik. Hagy­ják meg a termőfákat s alá­juk telepítsék a nemesebb csemetéket? Ez a kérdés vé­gigkísér a Tisza menti közsé­gekben. Tlszakóród! A tsz diót öt holdon telepít. Tlszabecs! 65 holdon tele­pítenek diót. Milota! 80—100 éves diófák váltják egymást a keskeny tiszta udvarokon. A termelőszövetkezetben a korunkbeii dióvásárt tudako­lom: — Eddig volt primőr saláta, primőr borsó, primőr bab, primőr uborka. Legyen pri­mőr dió is. Ilyen alapon a nyers diót drágábban veszik, mint a szárazát! Aztán a csemetefa keres­kedés: — 1960-ban diófa faiskolát állított fel n milotai tsz. Ügy gondoltuk, hogy a nemes mi­lotai dió fajtamagból mind maguknak, mind a tsz-nek diófacsemetét nevelünk. Ne­veltünk is, 90 holdon. De ar­ra gondoltunk, hogy a mi faiskolánk nem szerepelt a bank listáján, tehát a szat­mári termelőszövetkezetek csemetét nem vásárolhattak. Panyolának. Szatmárosekének így is adtunk diófacsemeté­ket. Csakhát a felesleggel nem tudtak mit kezdeni. „Befog­tak” teát a Zetort, s a diófa- csemetéket vontatóval vitték Fehérgyarmaton. Ott ingyen osztogatták. Vihette boldog, boldogtalan. A szabály az szabály. A botpaládnak, a kis- paládiak is hallottak a mi­lotai diófa-veszedelemről, ök is jelentkeztek. Barátságból -•„rtvon vitték a csemetéket. Így szűnt meg a „cégjelzés 1!« • 1 i'' milotai diófái’kola ... Dohognak is a milotaiak. Tisasacsécse. Makkai Sándo- nék 160 éves diófája a temp­lomtornyot is tetézi. Két em­ber is alig éri át a kétágú diófa törzsét. Az öregek még­is a Tiszacsécsén telepített 2 éves diófacsemetékre figyel­nek. A Kertészeti Kutató In­tézet ugyanis diófaoltvány csemetekertet varázsolt a fa­lú szélére. Ez nagy dolog. Eddig úgy mondták, hogy áz ember a diófát a.z unokájának ülteti, mert emberöltő kell a diófa termőre fordultáig. * Most a dió termesztése s ennek nyomán „ szólásmon­dás is változik. A tudós a diófaoltvány csemetekertet éppen azért varázsolta Ti- szacsécsére, hogy az új mó­don nevelt 8 éves tiszaháti diófa már termőre forduljon. Ez azért !s nagy dolog, mert csak a nagyüzemi diósgyü­mölcsösök termésével elégít­hetjük ki a beiglit kedvelők népes gyülekezetét. Hatalmás. futballpálya nagyságú — a csécsei oltvány csemetekert. A sátorszerü nylon takaró titkokat rejt, vagyis Szentiványi Péter tu­dós, meg Makkai Sándor ti- szacsécsed diónemesítő évti­zedes munkáját. Rendkívül értékes dióegyedeket talál­tak Tiszacsécsén és Milotán. A dió fajta szaporításának igen jó módját a szabadföldi oltást hasznosították meg Ti­szacsécsén. Fekete dió alanyt és fri'sen szedett nemes oltó­vesszőket használtak. Néhány esztendő múlva sor kerülhet {•z üzemi méretű oltvány sza­porítására is! Dehát küzdel­mes út. vezet a tiszaháti dió nemesítésig a diótermés forradalmi változásáig. Balázs Árpád A termelőszövetkezeti moz­galom kezdetétől 1963-ig 99 öntözőberendezést szereztek be a közös gazdaságok. A nagyarányú fejlődés ezen a téren 1964-ben következett be: egyetlen év alatt 90 da­rabbal bővült az öntözőgép­park. Az idén kettő és egy­negyed milliós beruházásból körülbelül 12-t kapnak. így összesen elérik a 200 darabot. A tavalyi nagy felfutás azért is kedvező, mert a beszerzett berendezé­sek többségéhez már megkapták a terme1 őszö­vetkezetek az AGROKER­től a vezetékcsöveket, a, szórófejeket és sok más" fontos alkatrészt. A többi alkatrész is megvan, csak arra vár. hogy a gazda­ságok mielőbb elszállítsák. A múlt évben közel húsz­ezer hold volt az öntözésre be­rendezett terület, azonban ténylegesen csak 16 000 holdon pótolták mesterségesen a hiányzó csapadékot. Legnagyobb kiesés —■ kö­zel kétezer hold — a fe­hérgyarmati járásban volt, ahol sok területet kikap­csoltak a rlzstermesztés- ből. Itt több mint ezer holdon szükséges elvé­gezni az öntözőtelepek re­konstrukciós munkáit is. Több helyen — mint a nyír­egyházi, mátészalkai, vásáros- naményi járásokban is — a szivattyúk, öntözőberendezé­sek meghibásodása miatt nem valósult meg egyes területek öntözése. A baktalórántházi járásban vízkorlátozási gon­dok voltak. De volt néhány termelőszövetkezet — például a csengeri, kisvárdai, nyír­egyházi járásokban —, ahol a szakmai hozzáértés hiánya okozt., a kiesést, a berende­zés-kapacitás kihasználásának alacsony fokát. A megyei tanács illetékes szakvezetőinek a tájékoztatá­sa szerint az idén legfontosabb a berendezett területek és a meglévő öntözőberende­zések kihasználásának a fokozása. Elmondották azt is, hogy te­rületbővítés lényegében nem lesz az idén. hanem a húsz­millió forint értéket kitevő áthúzódott és átment beru­házásokat szeretnék ,ri3go:- dani. Űj búzafajta» A Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti In­tézet kiszombori kümaházá ban ellenőrzik a kalászok fej­lődését. A teli búzanevelés fe’ére csökkenti az űj fajták előállítási iiajét. Tóth Béla felvétele Milliós iiicgisikarílá§ok célsxeríi ten ekéssel Harmadik 5 éves terv: több házgyári etem — Egyedi tervek gazdaságosan Egy új létesítmény tervezése mindig izgalmas feladat a ter­vező számára: hogyan tudná minél gazdaságosabban, a ren­deltetésnek megfelelő célszerű­séggel megoldani? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Sol­tész Bélával, a Megyei Tervező Iroda igazgatójával. — Milyen intézkedések­kel, módszerekkel segí­tik a takarékosságot a tervezők? — A gazdaságos tervezésre több lehetőség kínálkozik. Egyik legfontosabb a típuster­vek helyszínre alkalmazása. Minden olyan épület tervezé­sét, amelyre típusterv van, azt annak felhasználásával oldjuk meg. Ha ilyen nem áll rendel­kezésünkre, akkor jól bevált egyedi tervek ismételt alkal­mazásával tesszük olcsóbbá a tervezést. — Nem rejti ez magá­ban a városkép egyolda­lúságát? — Ilyen veszély nincs, hiszen bebizonyosodott, hogy az új la­kótelepek nem egyhangúak. A különböző színtű és formájú épületek ritmikus változatai, az épületformák, a zöldterüle­tek, mind a változatosságot szolgálják. Jól szemlélteti ezt a déli, vagy északi alközpont teljes beépítési terve is. A tí­pustervek készítői mindenkor a korszerűségre törekednek célszerűség, gazdaságosság, va­lamint építéstechnológiai szem­pontból egyaránt. A célszerű­séget szolgálja, hogy a koráb­ban megépített lakások hiányosságait a lakók tapaszta­latai alapján a tervezők újabb típusterveiknél már módosít­ják. — A modern építészeti eljárások mennyiben já­rulnak. hozzá az építkezé­sek gazdaságosságához? — A gazdaságos tervezés mellett az építőipari munka gyors kivitelezhetősége tartogat komoly megtakarítási lehetősé­geket. Az építési idő csökken­tése fő feladat. Ezt korszerű építési technológia, az épület- szerkezetek előregyártása nagyblokkok és panelek alkal­mazása nagymértékben előse­gíti. A nagyblokkos épületeket már most általánosan alkal­mazzák, a házgyári elemek a harmadik ötéves terv folyamán kerülnek felhasználásra. Az 1966-tól építésre kerülő és je­lenleg irodánk által tervezett épületeket pedig már a meg­építésre kerülő földgáz vezeték figyelembe vételével tervezzük a helyiségek fűtése is gázzal törénik. A tervezés alatt álló épületek lakásainak átlagos alapterülete 48 négyzetméter, ami azt jelenti, hogy a szük­ségletnek megfelelően az egyes épülettömbökön belül kisebb és nagyobb alapterületű laká­sok készülnek. Ezek általában véve az igényeket jól kielégí­tik. — Milyen szerepet kap­nak az egyedi tervek? Hol alkalmazzák ezeket? — Az egyedi tervezés általá­ban a foghíj beépítésnél jelent­kezik szükségszerűen. Igyek­szünk azonban itt is a típuster­veket a lehetőség szerint fel­használni. így például az észa­ki alközpontban bővítésként tervezett 12 tantermes iskolá­nál a tervezőnek mintegy 300 ezer forint megtakarítást sike­rült elérni azáltal, hogy teljes mértékben figyelembe vette a típustervek adta lehetőségeket. Az ilyen felhasználás lakóépü­leteknél is jó eredményeket ho­zott. A típustervek, valamint az egyedi tervek ismételt fel- használása a tervezési munkát lényegesen lerövidíti, a költsé­gek csökkennek és több terve­zési munka elvégzésére nyílik lehetőség. A gazdaságos terve­zés eredménye volt az a 10 millió forint megtakarítás, amelyet az iroda 1964-ben el­ért. — A termelőszövetkezeti épületek tervezésénél milyen szempontok ér­vényesülnek? — Tervezői irodánk munká­jának nagy részét képezi a ter­melőszövetkezeti épületek ter­veinek elkészítése. A rendelke­zésre álló típustervek ebben a munkában is nagy segítséget nyújtanak. Kívánatos lenne azonban, hogy a harmadik öt­éves tervben megépíthető léte­sítmények típustervei már most a tervezők rendelkezésére ál­jának, hogy a tervezés előké­szítése során azokat figyelembe lehessen venni, valamint és azok több évig használhatók legyenek. Ezáltal az építési munkák előkészítése a tervezés vonalán akadálytalanul végez­hető lenne — fejezte be nyilat­kozatát a Tervező Iroda igaz­gatója. Marik Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom