Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 14. szám
Váci Mihály — a miénk! Gondolatok A zsezse-madár olvasása közben Váci Mihály minden új kötete jelentős eseménye mai irodalmunknak. Uj kötete „A zsezse-madár’’ emellett azért is jelentősen érdekes, mert — próza. Éspedig nem akármilyen. A költő Váci szépséges, érzékletes nyelve lüktet soraiban, a közéleti személyiség felelősségteljes lelkiismeretótől lángolnak gondolatai s a szenvedélyes igazságkereső kortárs mondja ki ezeket a súlyos, éles és igaz szentenciákat. A kötet tanulmányokat, cikkeket, riportokat ad közre, izgalmas külön-külön valamennyi, együtt pedig keresztmetszetben felméri a kötet mai gondjainkat. Amikor szíikebb hazánk, Szabolcs-Szatmár tanyavilágának szorító gondjairól szól, akkor is az egész ország lelki ismeretét mozgatja meg, s ha jobban odafülelünk, kihalljuk a szívdobogásból, hogy az egy egész új korszakért, a szocializmusért dobog. Ennyi nemes veret egy köteten izgató kérdést hagy az emberben, menynyire igaz? De ebben kételkedni sem lehet. Ritka az a költő, akinek egyénisége, személyi élete, hétköznapja, álma any- nyira eggyéforrott költészetével, mint Váci Mihályé. „A- mindenütt otthon” költője, a „Bodza” emlékezője, a „Szegények hatalma” kiteljesedő nagy művésze mindig és mindenütt a liöltő, aki ebben a prózai kötetben is a költő, akinek szíve kitárulkozik társadalmunk, a közösség gondjai előtt és magába fogadja. Szerény. Mintha immár nem is ő lenne mai irodalmunk egyik legjelentősebb alakja, a közösségi gondolat legszenvedé- lyesebb képviselője, korszakot teremtő költője. Amint a kötet első részében, az „Uj barázdákban” vall nagy művészekről és kortársakról, hangja csendesen komoly, csak ntt forr türelmetlen lázassággal, ahol értetlenséggel, haladás-el- lenességgel találkozik. József Attiláról szóló tanulmányit így kezdi: „Honnan veszem a jogot, hogy hozzád folyamodjak? Hiszen én nem voltam egyike nagyszámú barátaidnak, nem ismertem a nyomorod, nem adtrim neked kölcsön se pénzt, se nadrágot...” De amikor Solohov „Feltört ugar” című művével kapcsolatban a hazai kritika itt-ott elmarasztaló hangjáról ír, élesedik a szava. „Az önhitt és újra merész polgári álláspontú kritika nem tud mit kezdeni ezzel a számára szőrös től-bőröstől idegen... következetesen új törvényű művészi világgal” — jegyzi meg Váci, majd lejjebb így folytatja: „Némely emberek azt hiszik: mert megma-i radt polgári életszínvonaluk, poziciójuk, — ezért úgy látszik — megmaradt osztályuk történelmi pozíciója is” ...s ..pusztába kiáltott szó dz ő régi kőtábláiknak tízparancsolata.“ Biztos alapállású, határozott állásfoglalás ez! S még kiál- tóbb, amikor az idézőjelbe tett irodalmi életet teszi mérlegére. a kötet második részében. Számunkra, szabolcsiakra legszívheaszólóbb a kötet további része, a harmadik, negyedik és ötödik rész, amelyekben a szőkébb ház« földje indíttatja kezében a tollat. „A mohos favödör” csodálatosan szép, tisztahangú emlékezése, melyet már jó néhány éve ismerünk. annak az elkötelezettségnek hangja, amely Váci és szülömegyéje között kimondatlanul láncolódik. „— És te ittál abból a vödörből. — Nagyon sokszor ittam. — Hát innen ismerjük egymást! — Igen — innen ismerjük egymást. Ismerjük annak a favödörnek a tiszta vizét — és azok szomjúságát, akiknek ajkai elkoptatták a favödör szélét.” Ez a favödör a tanyai kocsma udvarán állt, jelképesen azonban a tanyák kulturális, emberi szegénységének kútja, amelynek egyszerű favödrét eikoptatja Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből (1919 —1929) I. kötet ság \ádirata arról tanúskodik, hogy a proletárdiktatúra leverése után tovább éltek a forradalmi erők és már újak is születtek. Létüket és ujjászerveződésüket a dokumentumkötetben a Kommunisták Magyarországi Pártjának első röpiratai adják hírül. A KMP akkori elméleti munkásságát a kor illegális sajtójában hagyta az utókorra. 1920-ban a Proletárban. 1922- ben K orr műn ben, a huszas évek közepén az Uj Márciusban és 1928-ban kiadott Kommunistában napvilágot látott cikkek ennek az elméieti tevékenységnek egyes fejezeteit mutatják. Nincs a magyar társadalom politikai, gazdasági életének olyan jelensége, amelyre a kommunisták ne reagálnának. Hogy nem mindig helyesen, azt a közreadott dokumentumok is bizonyítják. Mindez azonban nem csökkenti, hanem emeli pártunk harcának jelentőségét. Megmutatja, hogyan harcolták meg a magyarországi forradalmi munkásmozgalom harcosai — a mai fiatalok számára elképzelhetetlen terror közepette _ saját elméleti fejlődésüket, hogyan kovácsolódott ki ezekben az években nagy győzelmek és tévedések árán a Kommunisták Magyarországi Pártja. A huszas évek közepén a KMP-nek sikerült kitömi az illegalitás fojtogató szorításából. Politikájának megnyerte a szociáldemokrata pariban létrejött ellenzék jelentős részét, és vezetésével új legális munkáspárt született, — a Magyarországi Szocialista Munkáspárt, a népszerű MSZMP. Az illegális kommunista mozgalom — a helyzeténél fogva viszonylag kevés dokumentumot hagyott az utókorra, az MSZMP felhasználva féllegalítása minden lehetőségét röpiratak és újságok gazdag anyagát készítette. Ebből az anyagbőségből készített válogatás sokoldalúan mutatja be az MSZMP harcát. Az MSZMP szétverése után a Kommunisták Magyarországi Pártja új fejlődési korszakba lépett. Felhasználva az előző időszak gazdag tapasztalatait erősítenie kellett szervezetét, új módon kellett dolgoznia a legális szervezetekben is. Hogy miképpen kereste a felvetett kérdésre a választ erről adnak hírt a huszas évek végén keletkezett anyagok, újságcikkek, röplapok. A dokumentumkötet hűen kíséri végig a magyar forradalmi munkásmozgalom fejlődésének útját és a maga korlátozott lehetőségei keretében a magyar forradalmi munkás- mozgalom harcosainak is emléket állít. Olykor nem név szerint, de a közreadott dokumentumok bizonyító erejével. Éppen ezért a forradalmi munkásmozgalom dokumentumainak közreadásával hozzájárul pártunk és a magyar munkásmozgalom történetének tanításához, dolgozóink szocialista tudatának formálásához, nemzeti hagyományaink alaposabb megismeréséhez és még nagyobb megbecsüléséhez. Sz. A. A „Nehéz emberek64 című film — a tanuk padján ! A Szabó féle görgőseke évek óla tartó közismert bonyadal- maihoz most újabb esemény kapcsolódik. A sokat vitatott eke rövidesen sorra kerülő újabb bírósági tárgyalására a „Nehéz emberek” című filmet is megidézték. A bajai bíróság a jövő év elején tárgyalja Szabó István feltaláló és a Bajai Állami Gazdaság perét, s a szakvélemények alapján dönti el, hogy a görgős eke valóban megfelel-e a szerződésben vállalt követelményeknek, jár-e díj a feltalálónak. A feltaláló Rázsó Imre professzort is megidéztette tanúnak, a neves szakember azonban időközben meghalt. Megmaradt viszont a „Nehéz emberek” című film, amelyben éppen Rázsó professzor méltatja a görgős eke előnyeit, jó tulajdonságait, ezért a feltaláló jogtanácsosa a tárgyalásra tanúként megidéztette a filmet. A „Nehéz embere”-et tehát levetítik a bíróság előtt, így a magyar — s valószínűleg a nemzetközi jogszolgáltatás történetében is — első ízben egy játékfilm tanúvallomása segíti a bíróság munkáját. A vádlott Magyarul beszélő csehszlovák film A Karlovy Vary-i fesztiválon a legtöbb vitát Jan Kádár és Elmar Klos a Vádlott című filmje váltotta Icb elsősorban témája miatt. A film a szocializmus építésének jelenlegi problémáit veti fel, és azt, hogyan lehet jobban és gyorsabban célhoz érni ezen az úton. A vádlott egy elektromos centrálé igazgatója, akit az állami vagyon elherdálásának vádjával állítanak törvényszék elé. Szemére vetik, hogy termelési jutalmakat adatott ., dolgozóknak, jogtalanul. Ez a módszer elősegítette a centrálé gyorsabb felépítését, hamarabb lehetett működésbe hozni, és ezáltal az áramellátási igényeket jobban kielégíthették. A per folyamán világossá válik, hogy a vádlott száz százalékig becsületesen járt e', és nem fordított egyetlen koronát sem a saját hasznára abból az ötmillióból, amit felrónak neki. De az ügyben ugyancsak érdekelt két munkatársa nem így viselkedett: visszaéltek az igazgató bizalmával, nyugtákat írattak vele alá olyan pénzösszegekről, amelyeket ők vettek fel. A film érdekessége akkor sem csökken, amikor ez kiderül, ugyanis a bíróság bűnösnek mondja ki a két szélhámost, és súlyos börtönbüntetésre ítéli őket, ám az igazgató is három hónap fegyházbüntetést kap gondatlanságáért. Míg a két másik belenyugszik az ítéletbe, az igazgató fellebbez, azzal, hogy ő nem vétett a törvényesség ellen, ha nem cselekedett volna ónálló felelősséggel, bizonyára nem a vádlottak padján lenne, és így a gazdasági élet kárt szenved. „Ez semmiféle megoldást nem jelent — mondja — senkit nem rázunk fel álmából, ez csupán bujócs- ka-játék.” Ezzel a magatartással szemben az ügyész, a törvény betűje szerint kénytelen reagálni, és n vita felsőbb, fórumon tovább folytatódik. Ha beillesztjük A vádlottat a fiatal csehszlovák filmművészet felvetette témák közé, Kádár és Klos filmje erősíti a filmnek, mint kora tanújának izgalmas felfogását, azt, ahogyan ez a művészet az életből meríti ihletét, és dialektikus módon visszahat a valóságra. Ebben az értelemben sorolhatjuk A vádlottat a konstruktiv kritika körébe, nevezhetjük a társadalom motorjának. Az „őserdő orvosa“ Schweitzer elhárította a meghívást és — mintegy visszavágásként a gőgös germán fenn- héjazásra — így fejezte be levelét: „Közép-afrikai üvdözlet- tel, Dr. Albert Schweitzer.” Schweitzer a közép-afrika Gabonban először igyekezet1 eltitkolni a háborút az érzékeny afrikaiak elől, amikoi azonban a világégés forrósáéi az Ogové partjára is eljutott amikor az afrikai asszonyol sírva búcsúztatták az európa: és észak-afrikai hadszínterekre vonuló fekete katonákat maga is könnyezni kezdett. A; első atombomba robbanása pedig még hangosabb tiltakozásra serkentette az akkor már világhírű tudóst és orvost. Nobel-békedíj Schweitzer azokhoz állt, akik az emberiséget igyekeztek rádöbbenteni az atomrobbantások veszélyére, a kormányokat pedig figyelmeztetni felelősségükre. 1957-ben az oslói rádióban öt nyelven sugárzott beszédében követelte az atomrobbantások beszüntetését, s irodalmi munkásságát is ennek a célnak szolgálatába állította. „Béke vagy atomháború”? című könyvében a tudós és orvos alaposságával mérlegelte a helyzetet, őszinte elismeréssel méltatva a Szovjetunió erőfeszítéseit a leszerelésért és a békéért. Akkor már mint a Nobel békedíj kitüntetettje jelenthette ki: „Én a béke munkása vagyok!” S amikor Európába hívták, így válaszolt: „Kérem hagyjanak dolgozni. Én itt nélkülözhetetlen vagyok. Tovább kell építenem az új lepra-telepet és ehhez nagyon jól jött a Nobel-díj, sok hullám lemezt vehetek ezért a pénzért és betegeim tető alá kerülhetnek.” Pedig a munka, az élet az isten háta mögötti Lambareneben nem könnyű. Amikor a 29 éves Olga Deterding, egy angol milliomos lánya, csalódva az életben, ápolónőnek jelentkezett az őserdei kórházba, hamarosan otthagyta Lambarenet... Mert az őserdei kórház embert követel, olyan embereket, mint Albert Schweitzer, az „őserdő orvosa.” Sebes Tibor Szabolcsi zeneoktatás Több mint ezer növendéké van a nyíregyházi, a mátészalkai és kisvárdai zeneiskolának. Ezenkívül számos általános iskolában működik zenetagozatú osztály. A megnövekedett igényeket azonban még igy sem tudják kielégíteni. Ezért évről évre egyre több művelődési otthon kapcsolódik be e munkába. Jelenleg 25 falusi művelődési otthonban van zeneoktatás. Felszereléssel a megyei művelődési osztály támogatja az intézményeké:. szaktanárokról a művelődési otthonok gondoskodnak. A tanulók az állami zeneiskolákban vizsgáznak. Ily módon kb. kétszáz gyerek ismerkedik a zenével a megyében. A kötet két dátuma a magyar és a nemzetközi munkás- mozgalom történetének két fontos időpontját jelenti. Az egyik 1919. augusztus 1., a Tanácsköztársaság megdöntésének tragikus időpontja, a másik 1929. augusztus 1., a forradalmi munkásmozgalom hábo- rúellenes tüntetésének napja. E két történeti esemény közti időben szerveződik újjá a magyar forradalmi munkás- mozgalom. A kommunista pártnak mély illegalitásban és az ellenforradalmi rendszer kegyetlen körülményei küz'.f kellett kialakítani illegális taktikáját és szervezeti módszereit. A dokumentumkötet lényegében ennek a folyamatnak a bemutatására vállalkozott. A Somogyi Munkás tudósítása még arról számol be, hogy a szakszervezeti ülésen Kaposvár dolgozói a proletariátus hatalma mellett tettek hitet, amikor a „szakszervezeti" Peidl-kormánv már egymás után adja ki a kapitalizmust visszaállító rendeletéit. Kibontakozik a fehérterror, ezreket gyilkolt, tízezereket hurcolt börtönbe, internáló táborokba. A kommunista, szociáldemokrata dokumentumok, a hatalom urai által kiadott rendeletek és intézkedések közrebocsátásával a kötet betekintést nyújt az olvasónak a fehérterror hónapjaiba. Mialatt Újjáalakult a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. a munkásosztály legális pártja és jobboldali vezetői osztálybékére hívnak fel röplapjukban, a kommunista és szociáldemokrata bányászok szervezett megmozdulásokban lépnek fel a kapitalista restauráció ellen. A szászvári csendőrőrs jelentése csak úgy, mint a győri ügyészcsinyes pózáii”. A tanyasi1 gyermekek továbbtanulása érdekében emeli fel szavát. S a zseszé-madár gyönyörűséges, pirosán pettyezett mellű kis madarát sem azért írja' meg hallatlan tömör szép nyel-! ven, mert egy érdekes embert i akar az olvasónak bemutatni, i a madarászt. Nem. Itt egysze- í rtien Nyíregyháza iparosítását sürgeti, jól ismerve a szapora népű megye ipartalanságának fájó pontját. A Jezsi-baba problematikája a Népszabadban is megjelent, de másutt is írt már róla; a homokverte területek öntözéséről szól. S ahogyan szól, s amit mond, eb- j ben a gazdag kötetben, az mél- j tó folytatása a költő Váci mun- j kásságának. De nem is helyes így széttagolni tevékenységét. Ha van ember, akiben így egyesül a közéletiség és a legbensőbb személyes líra, érzés, az azt a ritka és nagyon értékes jellemzőt mondhatja el magáról, mint Váci Mihály: másokért él. Ennél embpribo, szebb, nagyobb jellemzőt, vagy jelzőt nem érdemes kutatni, nincs. Nagy öröm A zsezse-madár kötetet olvasni. Nekünk, szabolcsiaknak külön öröm, hogy Váci a miénk — a miénk is —, de egy kicsit mégis inkább a miénk. Nemcsak azért, mert ez a táj, ez a sokféle gonddal egyenesedő nép nevelte, hogy itt irta meg első táskára való versét titkon, ismeretlenül tanyai tanító korában, hanem mert ma is haza jön, ha jön és sokszor jön, s azért mégis az itteni boldogság számára az igazi boldogság. Váci Mihály — Miska — költészete, munkássága az országé, — az idő hozza el, hogy a határok meddig tolódnak —, de felfedező szeme, szelíden-hareos embersége csak a miénk — önző szeretetünk parancsa Íratja ezt velem. Sipkay Barna az igazi szomjúság. A t; nya' Napjaink egyik legégetőbb kérdése, különösen megyénkben, ahol a lakosság jelentékeny része él távol a nágyobb közösségek óvó erejétől. Leg- megkapóbbau talán az „Innen még nem látszik” c. riportja ábrázolja azt a küzdelmet, amelyet a tanyasi embernek meg kell vívnia az élettel. Halasi Marika, nagykáta—alsóegres- kátai iskolai tanuló a riport hőse, akit nemcsak megsajnálunk, de szívünkbe is zárunk, Váci legbelsőbb akarata szerint. Ebből is hadd idézzek, nem lehet azt se jobban, se megközelítőleg olyan szépen elmondani, mint ahogy a költő. Marika reggele: „Marika köré seregük ez az egész elmerülő, kiveszőiéiben levő. más gyerekeknek csak leporellókban, biológiai órán kitömve és tv-ben mutatott világ, ez a rezervátum, ez a halálra ítélt dzsungel: — a disznóólak kócossága, a kazalaljak gizgaza, a kertalja rendetlen nyomora, a bocibőgés szomorúságának köve a nyakban, a kutyahízelgés térddöfö- lése, a malacetetések sodrása, a talpak alatt a sár boszorkánymotyogása, a homok monoton mániája, a szél sivatagi karavánimája, a homokdombok ringató tevehátai. Jön ez az egész történelem alatti világ, az emberiség történetéből kivesző dolgok. lények, eszközök, körülmények és már alig ismert tevékenységek, munka- folyamatok utolsó rohama — és nekimennek, húzkodják, lökdösik, húzzák a szoknyáját, vállára szálnak, megrikatják, elszomorítják a szívét, és ledöntik a lábáról, mielőtt elindulna.” És miért szeretteti meg Váci velünk ezt a kis tanyasi lányt, miért dobogtatja meg szívünket sorsáért? Talán rálátni irodalmi siker érdekéből? Távolról sem. Maga vallja „Kelet felől” című költeményében: „Kik innen jönnek, mind keveslik a költészet kjdolta, ezzel lehet majd a legtöbbet, — szülei haragja, barátainak megrökönyödése ellenére, az első világháború kite f é- se előtt Afrikába indult. Tudta, hogy új munkahelyén, a francia gyarmati rabságban sínylődő Gabonban teljesen magára lesz utalva. A gyarmati hatóságok cseppet sem örültek a „különcködő orvos” vállalkozásának. Albert Schweitzer, a fiatal orgonaművész mindenét pénzzé tette, hogy legalább a legszükségesebb felszerelést beszerezze, orvosságokat vásároljon jövendő kórháza számára. így érkezett Lambarenebe Azóta a Grand Docteurt megismerte az egész világ, ő azonban csak néhányszor hagyta el az Ogové menti telepet. Az első világháború alatt a franciák fogolytáborba zárták, de Schweitzer visszatért. Ezután már csak akkor hagyta el Lamberene-t, amikor európai és amerikai hangversenykörút- jaival szerzett, anyagi bázist kórházának fenntartásához és bővítéséhez. Felolvasó köruta- kat tartott, Bach szerzeményeit orgonálta, azután sietett vissza, megüzdeni a gyarmati hatóságok gáncsoskodásával, az ezeréves babonákKal, a bizalmatlansággal, tudatlansággal és álomkórral, leprával... A francia hatóságok igyekeztek lehetetlenné tenni munkáját, mert Schweitzer nyíltan ostorozta a koloniaüzmus kegyetlenségét, „ faj üldözést, Afrika kirablását. „ kösép-afrikai üdvözlettel44 Közvetlenül a második világháború előtt látogatóba jött Európába, amikor az Atlantióceánon hajózva a rádióból Hitler egyik fenyegető beszédét hallotta. Még a hajón elhatározta, hogy azonnal visszatér Afrikába. Elítélte a nemzeti gőgöt és a fasizmust, s amikor a hitlerizmus tobzódása idején Németországból meghívólevelet kapott, befejező sorában „német üdvözlettel”, Albert Ahol már nincsenek utak. ahol véget érnek az ösvények, ahol csak fatörzsből vájt csónakkal, piroggal közlekednek ahol gz esztendő háromszáj napján szakad a trópusi eső néhány kilométerre délebbre az Egyenlítőtől az Ogové folyó partján több mint ötver évvel ezelőtt deszkabódékai ácsoltak. Kórházat építettele s varázslókkal gyógyító afrikaiak számára a kontinens legelmaradottabb vidékén Egy halk szavú ember, aki maga is ácsolta a gerendákat* biztatta az építőket, s gyújtotta meg a vidék első petróleum- lámpáját. Azután gyalogosan és csónakkal járta a feketék falvait, kunyhóit, igazi gyógyítást ígérve a varázslók és a hokusz-pókuszozó „orvosságos emberek” helyett. Lanibarene így született ötvenegy esztendővel ezelőtt Gabonban, az Ogové partján Lambarene, Először sárból tapasztott „kórtermekből” állt, azután egyre bővült, s ma már 400 beteget fogad be és külön 150 személyes lepratelep tartozik hozzá. S alti építette, vezette, aki a betegeket gyógyította: Albert Schweitzer, az elszászi születésű orvos és tudós, január 14-én ünnepelte 90. születésnapját. Az „őserdő orvosa” a Grand Docteur, a Nagy Fehér Doktor — ahogyan a gaboniak nevezik és tisztelik őt, — korunk egyik legérdekesebb, s legkiemelkedőbb személyisége. Strasbourg- ban. majd Berlinben és a párizsi Sorbonne-on tanult, harminc éves korában már a filozófia doktora, teológus, ismert író. ünnepelt orgonaművész Romain Rolland elismerően írl nagyszerű Bach-játékáról. Sokan „csodagyereknek” tartották, ő pedig egyetemi tanári elfoglaltsága mellett harminchat éves korára négy tudományágban szerzett doktori oklevelet! Már huszonegynéhánj esztendős korában elhatározta hogy 36 éves »korától minder erejét és tehetségét embertársainak megsegítésére fordítja És amikor megszerezte orvosi diplomáját is, mert úgy gon-
