Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

Város a Mecsekalján

ti Mecsek aljai panoráma,

V ezetők

és beosztott vezetők

A nyíregyházi járás egyik tsz-ben nemrég tanácstalanul álltak a fogatosok. Nem volt otthon az elnök, a fő- agramónus, s nem í'kadt egy másik vezető, aki megmondja nekik; hol folytassák a terület trágyázását.

Nem ismeretlen ez a jelenség, nagyon sok termelőszövetkezetben. Megyeszelte előfordul, hogy fontos tennivalók végzése késik amiatt, hogy as elnök nincs otthon, s nem mondja ki a végső szót. Aztán az apró—cseprő dolgok százai fordulnak elő, amelyekkel az elnököt keresik fel, pedig ezeket minden nehézség nélkül megoldhiénák a brigádvezeíők is.

Több forrásból táplálkozó gondok ezek, amelyek minden esetben a vezetési módszerben gyökereznek. Vannak elnökök, akik azzal — a különben helyes elgondolással —, hogy nekik mindenről tudniok kell, kisebb és nagyobb ügyekben is egy; tránt fenntartják maguknak azt a jogot, hogy azt a bizonyos végső szót ők mondhassák ki. Másokban a bizalmMlanság él a beosztottakkal szemben, s még akkor is a személyes döntés mellett maradnak, ha előzőleg a vezetői testület meghatározta a tennivalókat.

Az ilyan vezetési módszerből következik aztán az, hogy még egy mr-rék szalmáért is az elnökhöz kopogtatnak be a tagok, s az elnökre kell várnia a traktorosnak, ha munkába akar állni, mert

ebben nem dönthetnek azok a vezetők, akiknek éppen munkakörébe tartozik.

Legtöbb helyen az a tapasztalat, hogy nem nevelték önállósági';- a kisebb beosztású vezetőket. Gyakori eset, hogy a tsz vezetőségi ülésén, munkaértekezletein — bár kisebb és nagyobb jelentőségű kérdésekben meghozzák a határozatokat— nem jelölik meg az egyes vezetők feladatát a végrehajtásban. így következhet be aztán az, hogy a brigád vezető azt mondja; a testületi határozathozatalban Lg; z, hogy részt vettem, de miért éppen én vállaljam a felelősséget? — És ezt mondja a második, a harmadik Is. S így érthetően, ha kéznél van az elnök, ő dönt. ha nincs, akkor a dolog intézése — bármilyen fontos Is — nap mint nap tovább halasztódik.

Az ilyen bizonytalankodó kisebb beosztású vezetőkhöz aztán a tagok sem mennek szívesen, mondv;: úgysem

tudja elintézni. Megint csali az elnöknél kopogtatnak, akinek már ki sem látszik a feje a sok—sok elintéznivalóból. ugyanakkor £ z egész közösség érdekében szükséges tennivalóinak a megoldása csorbát szenved.

Minden vezető maga alakítja lri munkarendjét, irányítási módszerét. Az a helyes, ha nem veszi ki a kisebb beosztású vezetők kezéből az irányítást, a kezdeményezést, hanem a helyes munkamegosztássí-1 fokozza azok felelősségérzetét, segíti önállóságuk kialakítását. Ne féljen attól egy tsz-elnök sem, hogy az agronómusa, brigádvezetői esetenként kisebb hibát elkövetnek önállló munkájukban. Mindig megvan a mód ; rra, hogy kijavítsák azokat, és így mind riikábban fordulnak majd elő az : lyem gondok. Ha esetleg sorozatos melléfogásokat csinálnak, azokért felelősségre lehet és kell vonni őket. Egy biztos: ha minden fölött állandóan az elnök gyámkodik, a beosztottak éveken keresztül nem fejlődnek. Előbb bántja a beosztott vezető önérzetét, ha helyette intézkednek, de később közömbössé váln; & számára a dolgok, s még a természetes felelősségérzete ia eltompul.

A tapasztalat ázt mutatja, hogy csakis úgy megv jól a munka. ha szervezésében, irányításában. a vezetők megosztják egymás között a tennivalókat, s azokat önálló in, felelősséggel hajtják 'égre. A közös döntéseken elhatározást feladatok végrehajtását igenis ellenőrizze az elnök is: cs;P.cis így tarthatja kezében a két—három vagy többezer holdas gazdaság irányítását, és így lesz ideje arra is, hogy a tagoknak olyan személyes problémáival mélyrehatóan foglalkozzon, amelyek fek/daSkörébe tartoznak.

(s. a)

Az új pécsi erőmű.

Baranya híres borvidékén V51 lénybon szüretelik az Opportút.

Erb János felvételei.

Bemutatójára készül a Pécsi Balettcgyüttes.

Országos fesztiválokkal zárul a fiatalok kulturális szemléje

Országos fesztiválokkal és találkozókkal zárul az idén az ifjú műkedvelők ötéves kulturális szemléje. Az esemény- sorozat, amelyet 1960-ban a KISZ, valamint a különböző társadalmi és tömegszervezetek, illetve állami szervek együtt hirdettek meg 1965- ben a felszabadulás 20. évfordulóját és a vjlág ifjúságának IX. találkozóját köszönti.

A következő hónapokban Pécsett az ország legjobb népi táncosai. Békéscsabán a falusi, Székesfehérvárott pedig az üzemi színjátszók adnak számot tehetségükről, fel- készültségükről. A szimfonikus zenekarok seregszemléjét Budapesten, a kamarazenekarokét Veszprémben tartják. Az országos társastáncverseny részvevőit Miskolc látja vendégül. Az amatőr

tánc- és dzsessz-zenekarok Szombathelyen lépnek pódiumra. Az irodalmi színpadok hetének eseménysorozata a költészet napjához kapcsolódik majd és Győrött körül sorra.

Az országos eseményeket széles körű bemutatósorozat előzi meg. Az együttesek és szólisták előbb szűkebb hazájuk közönsége előtt lépnek fel, majd — teljesítményük arányában — fokról fokra továbbjutnak; járási, városi, kerületi versenyeken vesznek részt. Végül a megyei seregszemléken szereznek jogot arra, hogy egy-egy művészeti ág országos fesztiválján is elinduljanak. A legjobbakat a kulturális szemle arany-, ezüst- és bronzjelvényével, illetve oklevelekkel és emléklapokkal jutalmazzák.

Tudósítónk jelenti:

7

Üj kenyérgyár Baktalórántházán

Az új év első napjaiban újabb létesítménnyel gyarapodott Baktalóróntháza. Megkezdte próbaüzemelését az új, korszerű kenyérgyár, amely a járási székhelyen kívül 11 községet Iát el naponta friss kenyérrel, péksüteménnyel. A munkát csaknem teljesen gépesítették. A dagasatóüstök- bői emelőszerkezet borítja be a nyers tésztát az adagológépekbe, ahonnan a feldolgozó gépsorra kerül osztásra, göm- bölyítésrc, formázásra, majd vetőszalagon a két olajtüzelésű 4 sütőteres kemencébe.

A rövidesen két műszakban üzemelő kenyérgyár jelentősen

javítja a járás kenyér- és péksütemény-ellátását. Az új üzemben nemcsak a termelés korszerűsödött, hanem a dolgozók munkakörülményei is. Mosdó, öltöző áll a dolgozók rendelkezésére, és minden helyiségben központi fűtés biztosítja a megfelelő hőmérsékletet.

Koncz Imre üzemvezető elmondta, hogy rövidesen zárt tehergépkocsi váltja fel a jelenlegi lovaskocsit, így gyorsabban, higiénikusabban kerül a kenyér, a sütemény a boltokba.

Kricsfalussy Béla

tudósító

KIS TÖRTÉNET

A bajusz

*

Estébe hajló délután volt. A gyér .világításé csgrdábarj alig lézengett néhány vendég. A íehérkabálos pincérek ott melegedtek a fűtött .cserépkályha mellett. Csak néha szólították egyiket másikat fvöccsért, egy korsó sörért. így aztán nem sok dolga akadt a kármentős, köpcös asszonyságnak sem. Leült maga is az egyik asztal mellé, s onnan figyelte a vendégeket.

Az egyik asztalnál, a mennyezettartó oszlop mellett két gyűrött arcú, szeszgőzös alak ült. Lerítt róluk, hogy elmennének a munka temetésére, ha arról volna szó. Unatkoztak. Egyikük, a nyurga kidüllett szemű a pincért szólította:

— Laci úr! Két kisíröcs- csöt a kocsisból — fordult a kályha felé. Laci úr, az alacsony, elhízott pincér először úgy tett, mintha nem hallotta volna. Csak a többszöri szólításra volt hajlandó odasétálni a jól ismert

törzsvendégekhez. Nem kérdezte, hogy mit óhajtanak, csák ennyit mondott:

— Mára éppen elég volt. Nem szolgállak ki benneteket. Menjetek haza, — s faképnél hagyta őket.

A két szesztestvér azonban nem mozdult. Könyör- adományra vártak. Talán valamelyik vendég mégiscsak megszánja őket, s kér valamit részükre, ha már nekik nem lehet.

A pincérek felgyújtották a villanyokat; Kinn besötétedett. A nyurga és a társa azonban még mindig ott ültek, vártak. Hogy mit, kire, miért, maguk sem tudták.

Egyszer nyílik az ajtó. Szép szál, jegenyetartású, igazi nagy fekete bajuszé parasztember lépett be a csárdába. Rajta fél vihar- kabát, lábán fényes csizma, kézében a levetett kucsma. Feltűnő egyéniség. Néhány pillanatra még a kármen- tősné szeme is megpihent az alakján.

Az ötven felé tartó parasztember nagy lépésekkel elindult az oszlop irányéba. A két szesztestvér szomszédságában foglalt helyet. Ezek rögvest észrevették. A nyurgát megbökte barátja.

— Nézd csak?

A másiknak felcsillant a szeme. Mintha egyszerre kiszállt volna mindkettőjük fejéből a kocsisbor maradványa, amit már korábban ittak. A paraszt felé fordultak. A nyúrga elismerően nógatta a fejét.

— Ez igen, ez egy igazi, szép magyar bajusz. Ilyent még soha nem láttam — fordult társához, s dicsérte a paraszt bajuszát, hogy az is hallja. A szesztestvér megtoldotta:

— Nem mindenki dicsekedhet ilyen bajusszal. De hát, magyar emberhez, ilyen igazi magyar bajusz illik.

— Magyar bajuszt visel az igazi magyar — mondta a nyúrga.

Egy ideig a csizmás magyar közömbösen hallgatta.

De az egymást túllicitáló dicséret hallatán egyszer csak odanyúlt a bajuszához, s szépén sodort rajta egyet. Mikor megitla a naéjyfrüccsöt, akkurátusán, annak rendje és módja szerint meg is törölte kél oldala ra.

— Gyönyörű bajusz —• áradozott a nyúrga.

Dicsérték az öreg bajuszát. De már célozgatlak a saját szándékukra is.

— Az igazi magyarnak ilyen bajusza van mint a bátyámnak-e, s igazi, valódi magyar' bort iszik. Ez dukál a bajuszhoz. — elmélkedett a nyúrga barátja. S addig-meddig beszéltek a bajuszról, míg az öreggel szóba nem elegyedtek, melynek az lett a vége, hogy egy asztalhoz üllek. A szesztest vérek úgy érezték, védőszentre akadtak, mert nemcsak a szemük csillant tel de nagyobb lett a hangjuk is. Potya piára lestek, vártak. Szédítették az öreg fejét, dicsérték magyarságai, s annyira a szívére hatottak, hogy már intett is Laci úrért a pincérért, alti viszont nem volt hajlandó kiszolgálni a jól ismert, de az öreget annyira dicsérő két alakot. Kitessékelte őket a csárdából, s a nagy bajuszé egyedül maradt az asztalnál.

Farkas Kálmán