Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 26. szám

Képviselőink előtt valamennyiünk költségvetése A szabolcsi közvélemény ál­talában csak a hírlapokból, rá­dióból értesül az országgyűlés) sepviseiők munkájáról, s leg­többször akkor amikor egy-egy parlamenti ülésszakon felszólal valamelyik szabolcsi képviselő. Pedig küldötteink hétköznapjai is bőségesen szolgálnak munká­val. A szabolcsi képviselők na­ponta jönnek-mennek válasz­tóik ügyeiben a megyeszék­helyre, a fővárosba. a taná­csokhoz és a minisztériumokba, az országos főhatóságokhoz. Részt vesznek a községi, járási es megyei tanácsok munkájá­ban, az oi'szággyűlés bizottsá­gaiban vitatkoznak és rendsze­resen megbeszéli a teendőket a Szabolcs megyei képviselő- csoport is. Barczi Gyula elv­társat, a képviselőcsoport el­nökét kérdeztük meg: — Milyen a megye képviselőinek az aktivi­tása. részvétele a köz- ügyek intézésében? — E pillanatban az ország­gyűlés legközelebbi ülésére ké­szülünk. Minden képviselő megkapta a legközelebbi ülés anyagát, s tanulmányozza az ország idei tervét, költségveté­sét. Annyit máris elmondha­tok: a célkitűzések olyanok, hogy minél jobb feltételeket teremtsünk a III. ötéves terv indulásához. Ehhez a szabolcsi­szatmári országrész dolgozói­nak a segítségére is számít az ország. A képviselők legfőbb kötelessége tehát: a megye to­vábbi fejlődése érdekében is szervezni, mozgósítani a mun­kát. ’ — A napokban közölte lapunk, hogy a csoport megtartotta idei első ülé­sét. Megtudhatnánk, mit tárgyaltak? — Idei programunkat beszél­tük meg, amely a tavalyihoz hasonlóan szép célokat rögzít. Kevesen tudják, hogy 1964-ben kilencszer ülésezett a szabolcsi képviselőcsoport. Olyan dolgo­kat vizsgáltunk meg, mint a termelőszövetkezetek megszi­lárdítása, a megye egészségügyi helyzete, a zöldség-gyümölcs­termesztés növelésének, a fel­vásárlásnak a kérdései. Vitat­tuk az öntözés gondját, baját. öbb kormányhatározat érvé­yesülését, a szocialista törví nyesség betartását, s más fon­tos problémát. Valamennyi közvetlenül, vagy közvetve minden lakosunkat érinti. Az idei programunk is lénye­ges kérdések tanulmányozását célozza. Ä munka középpontjá­ban továbbra is a termelés fej­lesztése szerepel — hisz ez minden másnak is az alapja. De megvizsgáljuk például az i skolareíorm érvényesülésének tapasztalatait, a társadalmi tu­lajdon helyzetét, a tanyai tele­pülések gondjait, a lakossági javítást, szolgáltatást, az isko­lák egészségügyi ellátottságát és más ügyeket. — Gondolom, ezek a dolgok a képviselők egy­hangú tetszésével talál­koznak, hisz mindegyi­kük a megye egészét is­meri meg általuk. Ezen túl azonbaji egyéni ügyekben is eljárnak. — Képviselőink közvetlenül tanulmányozzák. vizsgálják, tárgyalják a megye összefüggő problémáit, s napi munkájuk közben, vagy a legtöbbször azon túl is, szívesen teszik. Sok-sok megbízatást kapnak a csoporttól. A közelmúltban ilyen megbízások alapján jár­tak el képviselőink a főható­ságoknál mezőgazdasági prob­lémák megoldása, a megye vil­lamosítása ügyében. Külön ál­landó megbízatással foglalkoz­nak képviselőink a megye ön­tözési problémáival, a Tanár­képző Főiskola építésének szor­galmazásával, a gyógyintézeti fejlesztéssel. Ezen túl számos más, a lakosság. vagy csak egyes embereket érintő kisebb- nagyobb ügy megoldásában is sokai, tettek, tesznek képvise­lőink. Egyúttal felhasználom az alkalmat arra is, hogy képvi­selőtársaim nevében elmond­jam: nagyon szívesen vesszük és hálásak vagyunk azoknak a választóknak, akik a közössé­get érintő javaslatokkal, gon­dokkal jönnek. E tekintetben sokat segíthet a közvélemény. De hadd mondjam el itt is, hogy vannak irreális igények is. S rendkívül nagy megterhe­lést jelent a képviselőknek, ha egyesek, akik már végigjárták a különböző hivatalos utakat, jogtalan, vagy teljesíthetetlen igényeikkel, most a képviselő­nél kezdik ugyanezt élőiről. Tudni kell, hogy ilyenkor hiá­ba akar segíteni, ő sem csinál­hat törvénytelen dolgot, nem teljesíthet a lehetőségeket meg­haladó követelést. E tekintet­ben nekünk is következeteseb­beknek kell lennünk, s ott, helyben megoldani ezt. — Nagy fejlődésen ment át az utóbbi évek­ben Szabolcs-Szatmár. Ehhez a megye képvise­lői is jelentősen hozzájá­rultak. Mondana elnolz elvtárs néhány ilyen pél­dát? — Munkánkat a part. tanácsi és gazdasági szervekkel szink­ronban végezzük, a népgazda­sági terveket, lehetőségeket fi­gyelembe véve. Munkánk egy része, hogy szerepelünk az országgyűlésen, a lehetőségek szerint kérjük és sokszor igen komolyan meg- is kapjuk a kormányzat segítségét. Ennek kézzelfogható példája a nyír­egyházi konzervgyár telepítése, a gyümölcs-szőlőterület fejlesz­tése. az öntözés, gépesítés, do- hánypajta építés előrehaladá­sa, a kulturális, egészségügyi fejlődés. A mi kötelességünk, hogy ezeket a termelés növelé­sével viszonozzuk, több és jobb minőségű árut tegyünk az or­szág asztalára. Ehhez viszont — főképp a burgonya vetőgu­mó ügyében — különösen a Földművelésügyi Minisztérium megértőbb támogatását kér­jük. Éveken keresztül tettünk erre vonatkozóan javaslatot, mégsem jutottunk előre. Joggal várjuk, hogy ha nem intézked­nek, bízzák Szabolcsra: a me­gye vezetése megoldja a prob­lémát. Képviselőink állásfoglalása eljutott és eljui a legmagasabb fórumokig. A kapott válaszok általában kielégítőek. Inkább azt mondanám. hogy néhány megyében működő tanácsi szerv szemléletén kell változ­tatni. Ugyanis előfordult, hogy egy-két képviselőnk levelére nem válaszolt a nyíregyházi, a nagykállói, s más járásbeli ta­nács: Ennek nem szabad meg­történnie — javítani kell tehát az együttműködésen is. Közös a munkánk és a cé­lunk: még gondosabban tanul­mányozni és ki is használni a lehetőségeket, feltárni a tarta­lékokat minden szabolcsi-szat­mári lakos jobb, könnyebb éle­te hasznára. Kopka János — . . -I-. V Ti i il i l u 11 II mmmm' i I'i. ■ 1 . ■ »III Mi négyen, a Hintés utcában N em nem ülök le. Külön­ben is állva dolgozom. Meg másznom kell. Nyolc órán keresztül. Fel a moz­donyra, le a mozdonyról. Most ennek a 411 399-es masinának a légsűrítőjével bajlódunk... És nekem meg rosszabb is, ha ülés után felállók. Érzem még a fájásokat. Pedig régen 'rolt. A háborúban sebesültem'. Itt a jobb lábamra. A sarok­csontomat szakította keresztül valami repeszdarab. Magam operáltam ki. így került az- orvosi minősítési lapomra a íelszabadulás után: „utazási szolgálatra nem alkalmas.” E miatt nem lehettem mozdony­vezető. Pedig minden vágyam egy volt: utazni, utazni... Itt maradtam a fütőházban. Még 1939-ben kezdtem a muntaít. Akkor még végig kelleti próbálni minden re­szortot, ha az ember vinni altarte, valamire. Voltam én salakos, kazáncsőfuvató, ka­zánmosó, vizsgázott mozdony­fűtő, hogy egyszer azt mond­ják majd: vezér. Nem sike­rült. Itt maradtam örökre a íűtőhúzban; Dolgoztam pen­gőért* összeszorult a szivem, mikor megláttam a rommá lőtt, agyonbombázott fűtőhá­zat, de újjáépítettük. Igaz, hogy altkor még millpengőveü, Bösikével fizettek, de dolgoz­tam, mert szeretem ezt a munkát. Később aztán megér­kezett a kemény forint is..; H uszonhatodik éve járok be. Minden reggel. Az út mái' megszokott a Hímes utcától a koromfüstös fűtő­házig, Még soha nem késtem. Én kelek elsőnek a család­ban. Utánam a feleségem, majd a két lányom: Marika és Magdika. Meleg' konyhával várom őket, s reggelivel, ami rendszerint tejeskávé vagy kí­vánság szerint sült szalonna. Utána és búcsúzom. Fél héttre beöltözöm ebbe az olajos szere­lőgúnyába. s kezdődik a mű­tét. Nem fázom, nézze, bekecs van alatta. Ha hidegebb lesz, felkerül a pufajka is. Eddig nem volt szükség rá. Komo­lyan még nem is voltam be­teg... De mégis. Egyszer. Ez is otthon történt, amikor a házacskánkat megloldottuk egy szobával és előszobával. A családdal építettem. A só­gorok igaz segítettek. Egész szép lett, mint mondják. Csak a „kandurlépcső” nem sikerült valami fényesen. Ennyi hiba egy ilyen szakembernek mint én vagyok megbocsátható. Nem? Majd megjavítom. Csak pénz kell rá. S nálunk, akár csak a népgazdaságban szigo­rú takarékosságot vezettünk be. Tervgazdálkodást folytatunk. Fő terves a feleségem. Ö gyűjtögette össze a pénzt a lakásberendezésre a takarék-' ban. A fizetésem 2400—2500 között mozog, s jó beosztással telik mindenre.;. 7/ ét éve kezdtük a lafcás- bővítést, s már be is rendeztük. Több mint 18 000 torintot költöttünk rá. Mindig megbeszéljük, mikor, mit ve­gyünk. Csak egy baj van. Egyedül vagyok férfi a csa­ládban. s a nők vannak több­ségben. ley aztán engem le­szavaznak. Tavaly én a tv mellett voltam. Nem és nem. Először a lakásszépítés. Vásá­roltak is sok csiribiri dolgot, díszeket, njppeket meg mit tudom én. De már „ Kékes tv is megvan. A 25. éves jubi­leumi hűségjutalmamból vásá­roltuk meg részletre. Nagyon boldog voltam, amikor össze­hívtak bennünket, s ott szere­peltem a hűséges munkások között én Papp András is a fűtőház géplakatos csoportjá­nak a vezetője. Természetes meg is ünnepel­tük. Ott a folyóparti cukrász­dában. Tavaly 6 magamfajta már több mint negyedszázada egy helyen dolgozó kapott pénzt. Jólesett elbeszélgetni, emlékezni a nehéz időkre, a kezdeti inas és segédévekre. Pedig még nem vagyok öreg, hisz negyvenöt év meg nem kor. Nem igaz? Persze azért sokmindenen mentem keresz­tül. Negyvenhétben nősültem, s bizony a feleségem hosszú ideig izületes volt. Sok pénzbe került a gyógyíttatása. Én mostam, főztem, s még pelen­kát is mostam, mert Magdi lá­nyom akkor még kisbaba volt. De elmúlt ez is... Most a fe­leségem takarítónő a mező- gazdasági technikumban. Nem keres túl sokat, de az is jó. S főleg, hogy dolgozik, mert az orvos is azt ajánlotta, hogy legyen elfoglaltsága. Hát aztán ő ezt megtalálja. Stra­pás a munkája, szeret ren­det tartani, s örülök mert jobb az egészsége. Csak egy dolog hantja. Mindig mondja: „én csak egy takarítónő vagyok”. Hiába mondom, ne törje ma­gát, de most elhatározta, hogy Szombaton Nyírbátorban megnyílt a megyei mezőgazdasági liöiiyvtiónap Szombaton tartották Nyír­bátorban a mezőgazdasági könyvhónap megyei megnyi­tóját. A megnyitón részt vet­tek a termel ősaö vetkezeti és állami gazdaságok vezetői és dolgozói, a járási könyvtáro­sok és a könyvesboltok veze­tői. Zsukk Miklósnak, a járási könyvbarát bizottság elnöké­nek megnyitója után dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács elnökhelyettese mondott ün­nepi beszédei. Mezei -Gyula, a megyei MÉK főosztályvezetője a ház­táji termelés problémáiról tartolt előadást. A mezőgazdasági könyvhó­nap megnyitása alkalmából könyvkiállítást is rendeztek. Este a mátészalkai cigány­együttes szórakoztatta a meg­nyitó vendégeit. Ez évben mintegy 60« ezer forint értékű mező- gazdasági szakkönyvvel készült fel a kereskede­lem megyénkben a tava­szi mezőgazdasági könyv­hónapra. A termelőszövetkezetek már előre rendelhettek könyveket a mezőgazdasági könyvhónap anyagából. Ebben a csengéri Lenin és a Gacsályi Dózsa Tsz járnak az élen. Előbbi hatezer, utóbbi ötezer forint értékű könyv vásárlását ter­vezi a tsz kulturális alapjá­ból. A házról-háara árusításban az ímsz, népfront és a nőtanács aktívái, valamint az úttörők vesznek részt, Az elmúlt években is jól bevált a be- csületkosár. Valamennyi járásban áru­sítással egybekötött szak­könyvkiállításokat ren­deznek. Ezek szervezésében a kisvár- dai, tiszalöki, nyírbátori, má­tészalkai és fehérgyarmati já­rások az élenjárók. A tisza- löktek Szorgalmatos tanyán is rendeznek szakkönyvkiállí­tást. Külön színfoltja .lesz a könyvhónapnak a több he­lyen megrendezésre kerülő szakíró-olvasó találkozó. A könyvek közötti eligazo­dást segíti a megyei könyv­tár által összeállított, mint­egy 120 könyvet tartalmasé szakkönyvjegyzék.. „Anyukám, ha ré«ze<r, pálinkával kínál...44 Igazgató: „Jó tanuló lehetne" Olyan, mint egy Móricz-no- vellából kilépett figura. Gu­micsizmáját jól megtermett féríilábra szabták, viselője vi­szont alig múlt 12 éves. Nem csoda, 'Jancsi, a hodászi álta­lános iskola tanulója esetle­nül mozog. Értelmes, nyílt te­kintetű fiúcska. Már van ben­ne valami az utcán nevelke­dett. elhanyagolt gyéreitek ma­gabiztosságából, modorából. Az igazgató véleménye szerint a jó tanulók között lehetne, ha lennének szülei. Igaz, édes­anyja van, de mégsincs ... Vacsora helyett pálinka — Anyukám takarítónő — kezdi —, csak este hat óra után tér haza. Addig azt csi­nálok, ami nekem jólesik. Egy darabig zavartan koto­rászik a zsebében zsebkendő után, aztán kabátja ujjávai törli meg izzadó homlokát. — Anyuka meg szokta kér­dezni, hanyasra feleltél az is­kolában? — Soha. Őt nem érdekli, hogy mi történik az osztály­ban. £3 Az a ti v a: „Kossz a&azony vagyok én?" sa A laiiácscinök: „Mielőbb állami gondozásba vesszük őket* — Szokott vacsorát készí­teni? — Nem mindig. Sokszor megtörténik, hogy italosán jen haza. Ha egyáltalán haza tud jönni. Mert az is előfordult, hogy mások hozták. Elsején például az összes fizetését el­itta. Ilyenkor a vacsora elma­rad, de ha nincs pénz, hiány­zik másnap is meg azután is. A szomszédok szoktak néha adni... Anyukám, ha iszik, pálinkával, vagy borral kínál. — Szereted anyukádat? — Néha nagyon jó hozzám. Cigarettát ad. Naponta 6—7 darabot. Kossuthot. .. „hz uramtól tanultam“ K. Jánosné 32 éves. de leg­alább negyvennek látszik. Az alkohol nem kíméli a szerve­zetet. — Az uramtól tanultam in­etvégzi a hetedik és a nyolca­dik osztályt. Nem mondom, hogy ne csi­nálja, mert az az igazság, hogy nehéz ellenőrizni a két gyere­ket. Marika harmadikos a Köleseyben, Magdi meg hete­dikes. Marikát éppen a mi­nap dorgáltam meg. Mert nem mondom én, hogy ne korcso­lyázzon, hagyja abba a szín­játszást, vagy ne menjen pingpongozni, de azért a ta­nulásról se feledkezzen meg. Néztem az ellenőrzőjét, s két egyest találtam benne. De majd a kicsi. Manyi, majd megmondja, mi a hiba Mari­kával. A tv mellett rendszere­sen járnak moziba, színházba. Menjenek. Hisz „ tv mellett más is kell, minden művelő­dési igényt nem elégíthet ki én belátom, de a kötelesség. Ez az elsődleges. Ezt tanulják meg. E zt látják az anyjuktól. Ezt tanulhatják tőlem is. Én, ha a fűtőházban befe­jeztem 3 munkám, addig nem jövök él, míg nem jelentem, melyik mozdonnyal hogyan is állunk, mit szükséges javíta­ná rajta másnap. S előkészü­lünk rá. Tizennyolc lakatos­nak rendezem a munkautal­ványát. igazolom munkájukat, s átadom a művezetőmnek. Ezután következik a fürdés. Átöltözöm, s azon, az úton. amelyiken már huszonhatodik esztendeje járok, elindulok haza. Nem mondom, hogy be­be nem térek egy-eay féldeci­re valamelyik vendéglőbe, ab­ból a pénzből, amelyet „ fele­ségem ad reggelenként, mikor elindulok otthonról. De túlzás nincs... Csak akkor, ha név­nap van. Ezeket mindig együtt ünnepei a család. A sláger az Ardrás-nap, az én nevemnapja. Ilyenkor aztán megajándékozzuk egymást. Most a feleségem, Júlia nap­jára készülünk, mely február 16-án lesz. Nagyon készül a két lányom. Engem sarkallnak, hogy döntsünk, mit vegyünk. Mondtam kérdezzék meg az anyjukat. Én leginkább azt szeretem, hogy odaadom a pénzt, s azt vegyen belőle, amit a legjobbnak lát. Legkorábban a kisebbik lá­nyom érkezik haza. Utána Marika, s a feleségem meg megy takarítani. Kétműsza- kos. Reggel öttől nyolcig, s délután háromtól este nyolcig. Mindig ellenőrzőm a kedvenc galambjaimat. Kaptak-e enni. Magdi látja el őket. Ha fütyü­lök, köhögök, már megismer­nek a kis jószágok, s turbe- kolnak. Igaz. hogy csak hat galambom van, de ezek na­gyon szép páva galambok... Este aztán újságolvasás, rádió, tv-nézés. Most bővült az ott­honi szórakozás. Vettem e«y Piccoló szájharmonikát. Én tudok játszani, a lányaim most. tanulnak. Magdi meg nem régen kapott egy szilo- font, s azzal bajlódik. Szeret­ne egy tangoharmonikát. Ez évben megveszem neki. Az üzemi KST-nek a tagja va­gyok, jut rá pénz. Persze ez is a közös tervben szerepel a nyárikonyha építésével és a lakás csatornázásával. Í gy élünk mi négyen a Himes utca 41-ben. És másnap kezdődik élőiről minden. Feleségem takarítani megy, a lányok az iskolába, én pedig a fűtőházba. A jel­iemért útvonalon, a huszonha­todik év valamelyik napját taposva. De szeretném majd a negyvenediket is. Az lenne nagyon szép dolog... Farkas Kálmán ni! Öt ritkán lehetett józanul látni. Eleinte mérgelődtem miatta, később már nem szól­tam semmit. Én is ittam. Per­sze az nem igaz, hogy mindig. Ha akad valami, nem mon­dom, hogy meg nem iszom a magamét. Talán nem szabad? — Mennyi a havi keresete? — 1136 forintot kapok. A gy.-ék, ha segítek egy ki­csit a háztartásban, még ad­nak havonta 350 forintot. Havi 1500 forint. Szépen be­osztva meg lehet élni belőle. K.-né viszont ki nem fogy a panaszból: nem telik semmi­re. Pedig érthető az egész. A/ ital, cigaretta sokba kerül. A fiáról kérdezzük. Már felve­tették előtte, hogy állami gondozásba kellene küldeni. — Én örömmel odaadnám. Biztosan jobb lenne neki. Többet tudnának vele foglal­kozni, mert nem buta gyerek. Csak egy dolog aggaszt. Az is­merőseim azt mondják, hogy a rossz asszonyok adják be gyermekeiket. Valóban olyan rossz asszony vagyok én? ... Talán még nem késő A kérdés színpadias. Az említett aggodalomnak nyomát sem lehet felfedezni mögötte. Az asszony szeméből nem ne­héz kiolvasni: örülne, na mi­nél előbb elvinnék a gyerme­két. Az üggyel a közelmúlt­ban foglalkozott a községi ta­nács végrehajtó bizottsága. — Sajnos, — mondja Si­mon István vb-elnök —, már van tapasztalatunk, hogy ez az út hová vezet. A gyerek 12 éves. dohányzik, pálinkát iszik, csavarog. A nagyszülei próbálták fegyelmezni, de be­teges, idős embexek, nem sok eredményt érhettek eL A gyermek nevelese elsősorban a szülők feladata. Ha ennek nem tudnak eleget tenni, vala­mennyien felelősek vagyunk a további sorsukért. így van ez Jancsi esetében is. Alapos mérlegelés után szü­letett meg a döntés: Jánost és két öccsét minél előbb állami gondozásba kell venni. Minéj előbb, annál jobb. Mert né­hány év múlva esetleg az in­tézeti nevelés sem segíthet rajtuk. Még néhány okmány beszerzése szükséges, és lehet felterjeszteni az iratokat. Az iskola igazgatója biza­kodik. A gyerek egykedvűen tekint a jövő elé. Nemigen ér ti, miről van szó, de egyel már tud: többé nem kell me­leg vacsoráért a szomszédba menni ... Bogár Ferenc a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom