Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-26 / 21. szám

Brexsuyev és Kelta levélváltása Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első tit­kára és Modibo Keita, a Mali Köztársaságban működő Szu- dáni Unió Párt főtitkára között levélváltás zajlott le a közel­múltban, amikor Sarai Rasi- do.v vezetésével szovjet párt- küldöttség járt Baltiakéban. — Nagy örömmel állapítjuk meg. hogy pártunkat egybefűzi az érdekek és célok fokozódó egysége az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen, a bé­kéért, a nemzeti függetlensé­gért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcban —- írja Brezsnyev. Közli, hogy az SZKP Központi Bizottságá­nak Elnöksége ellenszolgáltatás nélkül segítséget kíván nyújta­ni a baltiakéi pártfőiskola fel­építéséhez és megismétli azt a korábbi meghívást, hogy Modi­bo Keita neki alkalmas bár­mely időpontban látogasson el a Szovjetunióba. Keita válaszában rámutat: „Pártunk felbecsülhetetlen előnyként értékeli azt a lehe­tőséget, hogy élhet az SZKP értékes tapasztalataival és tá­mogatásával”. Egyben közli, hogy elfogadja a meghívást és pártküldöttség élén a Szovjet­unióba látogat. Meghalt Winston Churchill London: Sir Winston Chur­chill, volt brit miniszterelnök, vasárnap reggel londoni ott­honában elhúnyt. Képviselői mandátumát csak az elmúlt őszi választások al­kalmával adta vissza, no­vemberben még szellemi fris­sességben ünnepelte kilencve­nedik születésnapját az elmúlt fél évszázad legjelentősebb imperialista politikusa, Sir Winston Churchill. A parlamentbe 1900-ban vonult be először, konzervatív programmal, de nemsokára két évtizednyi időre a liberá­lis pártban kereste és találta meg politikai karrierjének le­hetőségét. Már az első világ­háborút megelőzően is több­ször tagja volt a brit kor­mánynak. a háború második felében pedig Lloyd George kormányának hadügyi minisz­tereként irányította az angol hadigépezetet. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után Churcill az elsők között hir­dette meg a kommunistaei- lenes kereszteshadjáratot: a szovjet állam ellen indított in­tervenciós háborúknak egyik fő szervezője és állandó pro- pagátora volt. Szélsőséges kommunistael- lenessége sem akadályozta meg azonban Churchillt ab­ban, hogy fel ne ismerje a harmincas évek derekán nagyra növekvő fasizmus ve­szélyét. Chamberlain münche- nista, gyáva és áruló politi­kájának következetes ellenfele volt, s a szégyenletes emlékű politikus után ő kerüit Anglia kormányának élére. A máso­dik világháborúban végig ő állt Nagy-Britannia kormány- rúdjánál, ő kötötte meg az antifasiszta harc közös foly­tatására az egyezményt a Szovjetunióval. Már a háború utolsó évei­ben megmutatkozott azonban mélyen gyökerező antikommu- nizmusának következménye: a második front megnyitását következetesen halogatta. Az 1945-ös választásokon a kon­zervatívok megbuktak. Chur­chill befolyása azonban to­vábbra sem csőiéként hazája és az egész burzsoá világ po­litikájára. A hidegháború po­litikáját 1946-ban ő hirdette meg. Amit Dulles később megvalósított, annak Churchill volt az egyik szellemi atyja. A volt angol miniszterelnök halálhíre percek alatt elter­jedt Londonban. Angiig egész területén a középületeken fél- árbócra eresztették a lobogó­kat. Hasonlóképpen jártak el a külföldi államok londoni nagykövetségei is. Részvéttáviratok tömege ér­kezett a kormányhoz és az elhúnyt özvegyéhez, Alekszej Koszigin. a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke a következő táviratot küldte Harold Wilsonnak, Nagy-Britannia miniszterelnö­kének: Koszigin úgyszintén távirat­ban fejezte ki részvétét Chur­chill özvegyének, „Sir Winston Churchill, a kiváló brit államférfi elhuny­ta alkalmából fogadja őszinte részvétemet, mind a szovjet kormány, mind a magam ne­vében. A Szovjetunióban jól emlékeznek arra, hogy milyen fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki sir Winston Chur­chill a hitleri Németország elleni háborúban és osztoznak p brit népnek e vesztesége miatt érzett fájdalmában”. Statárium Dél-Vietnamban Hétfőn Dél-Vietnamban folytatódtak a kormányellenes és Amei ika-ellenes tüntetések. Huéban 2000 ember tüntetett, Saigonban pedig az ejtőernyős csapatok újabb haditettet haj­tottak végre: elfoglaltak egy buddhista iskolát. Mint az AP jelenti, az ejtőernyősök könny­gázgránátokat dobtak az osz­tálytermekbe. A tudósító be­számol arról, hogy az utcákról hallani lehe­tett a kisgyerekek jajga­tását és kiáltozását: töb­ben elájultak. Amikor az ejtőernyősök látták, - hogy a támadás „túl jól” sike- 1 rült, kihívták a tűzoltókat. < A tűzoltók létrákon másztak be az osztálytér- ! mekbe és lehozták a 9—10 * éves gyerekeket, az ej- 1 töernyősök legújabb cl* 1 lenfeleit. A magasabb korosztályban 1 azonban a diákok nem voltak '• hajlandók felszólításra elhagy- 1 ni az iskolát és bennmaradtak az osztálytermekben. Ekkor újabb könnygázgránátokat i dobtak az iskolába, sőt egyes ; rendőrtisztek revolverükkel a ] levegőbe lőttek. Ezután az ejtőernyősök rohammal elfoglalták az iskolát. i és összetörték azt a hangosbe- i szélét, amely a diákok kor- ’ mányellenes jelszavait erősí­tette fel. Hue városban és a környe­ző Thua Thien tartományban Phan Khac Suu dél-vietnami államfő hétfőn statáriumot rendelt el. A rendelkezés értelmé­ben minden hatalmat a hadsereg, illetve Nguyen Khanh Thi dandártábor­nok, a tartomány katonai parancsnoka gyakorol. Minden bűncselekmény kato­nai bíróságok elé tartozik és két hónapi időtartamra éjsza­kai kijárási tilalmat léptettek életbe. A városban hétfőn mintegy húszezer tüntető vonult fel csendes, fegyelmezett menet­ben. A felvonulók táblákat vittek magukkal, amelyeknek feliratai a Tran Van Huong- kormány lemondását és Taylor amerikai nagykövet távozását követelték. Nguyen Khanh tábornok, hadseregfőparancsnok újság­írók előtt kijelentette, hogy az Amerika-ellenes tüntetése­ket feltétlenül meg kell fé­kezni, mert veszélyeztetik a „háborús erőfeszítéseket”. Hangoztatta, hogy a hadsereg n buddhistákkal szemben to­vábbra is támogatja Tran Van Huong kormányát. Megemlékezés Au«c!iwstz felszabadulásának 20. évfordulójáról Magyar ellenállók tiltakozása a náci bűnök elévülésének kimondása ellen A Magyar Partizánszövetség sét. Tegyenek megfelelő intéz­és a Nácizmus Üldözöttéinek kedéseket, — hangsúlyozzák — Bizottsága az auschwitzi kon- hogy a megbúvó volt náci ha- centrációs tábor felszabadulá- talmasságok. tábornokok, vér- sának huszadik évfordulója al- bírák tetteikkel arányban álló kalmából vasárnap délelőtt em* példás büntetésben részesülje- lékünnepséget rendezett az nek. Egyetemi Színpadon. Gáti Ödönnek, a Nácizmus Üldözöttéi Bizottsága ügyvezető titkárának megnyitó szavai után a részvevők egyperces né­ma felállással adóztak a mártí­rok emlékének. Ezt követően Fodor Zoltán, az ellenállók nemzetközi szövetsége főtaná­csának tágja mondott megem- lékezési beszédet. Az auschwitzi haláltábor fel- szabadulásának 20. évfordulója alkalmából a volt magyar el­lenállók és nádi haláltáborok­ban szenvedett üldözöttek tilta­kozásukat fejelték ki a Némeit Szövetségi Köztársaság kormá­nyának intézkedése ellen, amellyel törvénybe akarja ik­tatni- a náci bűntények elévülé­A Vörös Brigád partizáncsoport 1945 január 26-án, a Vörös Brigád partizáncsoport ifjú hő­sei közül gyilkosság áldozata lett Braun Éva, Rónai Ferenc, Füredi László, Füredi Lászióné, Absolon Sarolta, Fuhrmann Vilmos, Dálnoki Nagy Ferenc, Nyeste Kálmán, Vargha Ká­roly, Bauch Sándor és Varga Ernő. Fiatalok voltak egytől egyig ;s kommunisták. Elmondhatat­lanul szerették hazájukat és mérhetetlenül gyűlölték a né­met és a magyar fasisztákat. Szabad Magyarországot akar­tak, szocialista jövendőt, bé­két, Igen jól tudták, hogy a hUleiizmus győzelme a végét jelenti mindannak. ami az embert emberré teszi. Ismerték a nemzetközi erőviszonyokat, a szívük mélyéig hittek a Szov­jetunió hős katonáinak le­győzhetetlenségében és a hu­manista módon gondolkodó emberiség szolidaritásában. Fegyvert ragadtak tehát. Siettetni akarták a nemzet­rontó, emberellenes erők ve­reségét. ügy érezték, minden­nap, amellyel megrövidíthetik a magyar nép és a főváros la­kosságának szenvedését — hoz­zájárul ás a jövendőhöz, egy új honfoglaláshoz a szocializ­mus építésének szolgálatában. Nem kímélték tehát erejüket és nem féltették fiatal életüket. Vállalták a hősi harcot. Elsősorban Kőbánya és Zug­ló területén tevékenykedtek, mindenekelőtt a gyárak kör­nyékén, a munkásnegyedekben, de igyekeztek kapcsolatot te­remteni kivétel nélkül min­denkivel, aki a népi és nemze­ti összefogás jegyében hajlandó volt antifasiszta érzelmeit tet­tekkel iá bizonyítani. Azt akar­ták elérni, hogy a lakosság legkülönfélébb rétegeiből mennél többen forduljanak szembe a hitlerista megszállók­kal és cinkosaikkal. Történel­mi tény: hősies fellépésük ha­tására Kőbánya és Zugló'lakói közül igen sokan — sokféle­képpen, kisebb-nagyobb antifa­siszta cselekedetekkel — való­ban ráébredtek történelmi kö­telességükre. A fegyverforgatás mellett igen hatásosan terjesztették a felvilágosító, mozgósító, tettek­re ösztönző röpirataikat. fel­hívásaikat és szóbeli agitációt is folytattak. Bátor magatartá­suk nem maradt hatásta' jji, s az úgynevezett KISKA alaku­latok keretében számos — név­telenül maradt _ követőjük akadt. Füredi László esett el közü­lük először a Garai téren, ahol az őrizetével megbízott csend­őr is elpusztult. A többieket Budán végezték ki, Horthy re­zidenciájának teraszán Akkor már a főváros pesti oldala a felszabadító szovjet katonák kezén volt. Haláluk időpontjá­ban, egy ködös, késő délutáni órában, éppen szünetelt a tűz­harc. Az átmeneti nyugalom­nak ezt a rövidke pillanatát használták ki a csendőrök és a nyilas karszalagos bestiák. A Vörös Brigád valamennyi tagja hős módjára halt meg, bátran, az utolsó pillanatban is a szabad Magyarországot élte • ve. A Vörös Brigád partizáncso­port két kimagasló alakja volt Braun Éva és Rónai Ferenc. Braun Éva már kora ifjúságá­tól részt vett a baloldali diák­mozgalmakban s 1939-ben az Országos Ifjúsági Bizottság tagja lett. A munkásifjúság e vezető szervében mind komo­lyabb feladatokat vállalt. 1910 tavaszán, súlyos betegen fe­küdt. amikor rátörtek a ..Def’- nyomozók és a hírhedt alagi kínzókamrába hurcoltak. Nem tudták megtörni. Csak a teste volt törékeny, az akarata nem. Nem vallott, nem tudtak meg tőle semmit, sőt még a társait is lelkesítette. Miután kiszaba­dult börtönéből, 1942 májusá­ban ismét letartóztatták és másfél évre internáló táborba zárták. Innen 1944 március 19-én, a fasiszta megszállás napján keletkezett pillanatnyi zűrzavarban — kiszabadult. Ettől kezdve teljes Illegalitás­ban dolgozott. Munka közben fogták el. Rónai Ferenc hasonlóképpen kora ifjúságában ismerkedett meg a baloldali mozgalommal. A nyári szünidőben a diósgyő­ri vasgyárban és más ipari üze- ■mekben dolgozott. Érettségi után a fővárosban vállalt mun­kát. 1944 márciusában elfogták a német fasiszták, de sikerült megszöknie. A legpuska'ioro- sabb időkben került a Vörös Brigád partizáncsoportba, s an­nak legjobb harcosai közé emelték bátor tettei. A Vörös Brigád valamennyi tagja egyaránt rászolgált az utókor tiszteletére. Eggyé for­rasztotta őket a közös cél és a rettenthetetlen bátryság. Gyil­kosaik örök gyalázatával szem­ben tündöklőén ragyog az ő dicsőségük. Történelmi tanul­ságtevésük pedig abban áll, hogy minden tisztességes hon­fitársuknak az alkotó nemzeti egység szükségességét hirdet­ték, mégpedig a szocialista jö­vendő plattformján. Interkontiiienfális rakétalmrdazik Moszkva (MTI): ségű üzemanyagot visznek ma­gukkal, de sokszor előfordul, A vasárnapi Krasznaja hogy lalálygépekről útközben Zvezda érdekes riportban mu- keli átszivattyúzni a nagyfo- tatja be a szovjet légierő in- gyasztasú hajtóművek táp­teikontinentális raketahordo- katonai feladatok bonyo­zóit, amelyeknek ma a szovjet lultséga szükségessé teszi az hadászat különleges jelentősé- állandó gyakorlatozást, amely get tulajdonít. mindig harcszerű körülménye­A riportból kitűnik, hogy e két feltételez. A parancsnokok hatalmas gépek összes műsze- távoli óceánokon tartózkodó rei kölcsönösen ellenőrzik egy- hajók koordinátáit adják meg, mást, párhuzamos ellenőrző s a rakétahordozó parancsno- műszerrendszerrel vannak el- kának a repülési adatokkal látva. együtt az előírt hajó fényképét Az interkontinentális ráké- kell bemutatnia kiindulási tá- tarhordozpk hatalmas mennyi- maszpontján. Gerencsér Miklós-* TANÚK NÉLKÜL Kisregény /4. — Sn röstellem, hogy ilyen buta vagy. Na menj csak, ves­setek számot magatokkal! Ma­radjatok mindig jókedvüek, ha már egyszer ilyen komoly a já­ték! — Komoly bizony, öregem. Megyek is. Gyorsan fogj ve­lem kezet, amíg legény vagyok! Legközelebb egy családapának ütsz a markába. — Szavadon foglak, te be­tyár! — Soha se legyen nehezebb dolgod az életben! — kiáltja távoztában jókedvűen a legény, majd búcsút intve nekivág a kaptatónak. Zsupán helyeslést bólogat, de nem szól, csak gondolja: — Bizony, volt már nehezebb is, jópajtás. Azóta többet tu­dok, de kevesebbet örülök. 1965. január 26. Téged akarlak a szavadon fog­ni, holott magamat kellene. Ne­ked esélyed van a szerencsére, én meg a veszteségeim elől menekülök. Na, ha nem is egé­szen mindegy, de azért men­jünk tovább... A távolodó alak egyre ki- sebbedik, a hegy teteje táján nem egyéb, mint parányi, kö­zömbös látvány. Zsupán kocsi­ja úgyszintén,, amely lent a völgyben robog már ellenkező irányban. XVI. A szokásos kihaltság ólál- kodta körül Szabados Valiék házát. Senki nem yolt otthon, csak a lány, Zsupán éppen most fejezte be a vizitet. Nem mon­dott semmit. A minden vizs­gálat alkalmával kijáró ked­vessége is hiányzott. Izgatott­ság vibrált benne, kissé fur­csán viselkedett. Halkan szólt a lányhoz: — Öltözz fel! — s indult ki | a házból. —Rendes ruhába?! — kér­dezte csodálkozva a lány. _Rendes ruhába!... Zsupán az udvarra lépett. Valósággal rárobbant a nyári napfény. Ismerkedőén nézett körül, mintha most járt volna itt először. Enyhe szédülettel támolygott a gémeskúthoz, vi­zet húzott magának, mohón ivott. Pacallá ázott mellén az ing, cipője csatakos lett, de mit törődött most ezzel. Dia­dalmas pillanatokat élt át. Amikor a tanácstalan, rosszat gyanító Vali megjelent az ud­varon, hosszan és hitetlenked­ve nézte. Boldog megrendült- séggel, nagyon egyszerűen mondta: — Meggyógyultál! Vall majdnem összeesett az örömtől. Tétován meg is in­gott, de aztán határozottan re­pült az orvos nyakába. Való­sággal fojtogatta Zsupánt és nagy ragaszkodásában csókolta az arcát, ahol érte. — Sándor bácsi... Drága, egyetlen Sándor bácsi... — mondogatta, miközben hango­san sírt. Zsupán egyre zavartabban védekezett a roham ellen, mig végre megértette, hogy Vali szeretetnyilvánítása több a hálánál. Gyengéden bár, de határozottan józanságra intette a lányt. — Na... Valika... Nézz .rám! De a lány ezt nem merte megtenni közelről. Örömmámo­ra hirtelen elcsitult, komoly és zavart lett. Elhúzódott az or­vostól, távolabbról nézett vele szembe. — Menjünk el... vigyen el valahova! — könyörgött. Az orvos csodálkozva me­resztette a szemét. — Itt mindenki ismer. Fél­reértik. Vall mintha nem Is hallotta volna. — Messzire vigyen. Egy ide­gen városba, ahol soha se jár­tam. Menni akarok. Élni... él­ni... — és küzdött a sírással, de már nem annyira az öröm­től, mint inkább a keserű dac­tól. Sürgetve, türelmetlenül, majdnem parancsolóan nézett az orvosra. — Hát menjünk! Zsupánt szíven ütötte a bi­zonyosság, hogy a lány szerel­mes belé. Gondterhelten této­vázott, alig tiikolt ijedelemmel fürkészte a lányt. Mégis eltö­kélten egyezett bele: Sokáig utaztak, aztán eléjük tárult az élénk, frissen tataro­zott barokk városka, szokatlan színekkel és nyugodt emberek­kel. Az orvos, meg a lány ön­maguknak is idegenül, kama­szos feszélyezettségge.1, de vi­dáman nézelődtek a városká­ban. Egymásra csak kapkodva, némi zavarral mertek pillan­tani, noha a zavarnak mind­kettőjüknél más-más volt az oka. őszintén örültek, de a viselkedésükbe belevegyült va­lami elkerülhetetlen mester­kéltség. Vali naiv, lelkendező érdeklődését megragadta az egyik gazdagon díszített, zárt sarokerkély. — Jé, ott lehet jó! Mint a páholy! — Az is — bólintott az or­vos. — Az új házakon nincs ilyen. — Fölösleges. — Hát régen miért nem volt az? — Más szokásuk volt az em­bereknek. Szerették lakásba zárni az asszonyokat de épí­tettek nekik ilyen páholyab­lakot, hogy lássanak valamit a világból. — Ennyire féltették a nőket? — érdeklődött nevetve a lány. — Talán nem is egészen ok nélkül. Akkoriban nagy ázsió­ja volt az erénynek. — És most?... — Kapásból nehéz felelni — nevetett az orvos is. — Ma­napság is szép az erény, csak más róla a vélemény — móká­zott Zsupán, s komoly tréfá­san tette hozzá: — szerencsére a nők javára! — Osztom a véleményed! — hallatszott egy harsány hang és abban a pillanatban egy te­nyér csattant Zsupán vállán. Az orvos meghökkent, szinte levegőt is elfelejtett venni. Ho­mok Lajos, a sógor meredt rá széles vigyorral. Agyarainak patkója szemtelenül előtolako­dott feszes ajkai közül. Zsupán azonnal hűvösen rea­gált a meglepő találkozásra. — Miért osztanád? A szor­zás jobban Illik hozzád. Egyéb­ként hogy kerülsz ide? Elhozott a Lajhár — kö­zölte változatlan szeretetre- méltósággal a sógor, és köny- nyed karlendítéssel mutatott batárszerű, régi típusú Chev­rolett:'! éré, amely a közelben várakozott és tetőre szerel: csomagtartóján a vásározáshoz szükséges kellékek tornyosul­tak: lécek, ládák, ponyvába burkolt csomagok. — Vásár volt ebben a romantikus vá­rosban. Ide húzott a szívem. —- Homok Lajos máris megejtő pillantásokkal bűvölte Valit, miközben Zsupánhoz beszéli. — Meglepően hasonló az ízlé­sünk. Érdekes, neked is ez a város tetszik. Az orvos félig lehunyta sze­mét és Homok Lajos rendetlen nyakkendőcsomóját nézte. — Tedd hozzá, hogy szells- meskedni akarsz, különben nem jönnék rá. A város, vagy­is a kislány hozzám tartozik, ö pedig — mondta Valinak — a sógorom. Homok Lajos ma­szek vásározó. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom