Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-26 / 21. szám
Megjegyzés Miért nincs kellő szakmunkás-utánpótlás az építőiparban ? Évről évre visszatérő és egyre égetőbb gond az építőiparban a munkaerőhiány. Ennek egyik fő oka az, hogy mind több a beruházás, a megépítésre váró létesítmény, s a fejlődés követelményeivel nem tart lépést a szakmunliáskép- zés, az utánpótlás megfelelő nevelése. Ez jellemző az ÉM. Szabolcs-Szatmár megyei Építőipari Vállalatra is. Mégis azt kell mondanunk, hogy céltudatos és főleg tervszerű szakmunkásképzéssel, a munkaerőszükségletet rendszeres és tudományos mérésével már a korábbi években is lehetett volna enyhíteni a problémán. Ezt elmulasztották. Évekig nem végeztek felméréseket arra vonatkozóan, hogy milyen szakmából, hány szakmunkásra van szükségük. Nemsokat törődtek a beiskolázással. Ennek tulajdonítható, hogy például 1961-ben 15 villanyszerelő, 14 vízvezetékszerelő s mindössze egyetlen épületlakatos tanulót vettek fel. s még csak véletlenül sem akadt egyetlen kőműves, ács, burkoló vagy festő tanuló sem a beiskolázottak között, holott ezekre lett volna a legnagyobb szükség. S mivel nem folyt a vállalatnál szakmunkásszükséglet számítás így csak évek múlva — 1964 végén — vették észre a hibát. Csodálni való-e az, ha egyes építkezések átadásával bajok voltak? Igaz, hogy esztendőről esztendőre gyarapodott a beiskolázott szakmunlcéstanulók létszáma, mégis szakmunkáshiánnyal küzdenek. A különböző okok miatt a felszabadult tanulóknak csak egy része maradt meg a vállalatnál. Például az 1964-ben vizsgázott 42 fiatal szakember fele eltávozott. Hogy milyen-fokú volt a nemtörődömség a szakmunkás utánpótlással, azt mi sem bizonyítja jobban mint az erről vezetett, de áttekinthetetlen okiratok. Nem tudják pontosan kimutatni évekre visszamenően. hány tanuló is vizsgázott, s ebből mennyi maradt meg. Az építőipari vállalat feladatai növekednek. Sok szó esett erről a párt decemberi határozatában is. Ezért is elgondolkoztató, hogy az 1964-ben tanulónak jelentkezett 400 fiatal közül csupán I08-at vettek fel. És még ekkor sem számították ki, vajon mennyi a szakmunkás-utánpótlás szükségletük egy-egy szakmában. Országosan 300 tanulóval vettek fel kevesebbet az építőipari vállalatok, mint amennyit a minisztérium meghatározott. Ebből 100 Szabolcsra esik, ahol talán a legégetőbb ez a probléma. És csak a minisztériumnak a felszólítására módosították, s emelték fel a beiskolá- zandók létszámát 205-re. Ennek ellenére is jelentkeznek a fiatalok építőipari szakmunkásnak. Hogy aztán mégis kiábrándulás követi a lelkesedést, ennek több oka van. Első helyen kell említeni azt, hogy a tanulók egy része még a korábbi években is a felvonulási épületekben nyert elhelyezést. A munkásszálló megépítésével ez valamit enyhült. Most itt 56 tanuló lakik. A többi bejáró. Kevés idő van a tanulásra. Ezektől a fiataloktól elvárják, hogy kiváló szakmunkásokká váljanak. De hogyan, ha még azok a szükséges szerszámok sem állnak rendelkezésükre, amelyek hiányában lehetetlenség elsajátítani a szakmát. Egyes szakmák tanulóinak nem áll rendelkezésére fűrész, kalapács, gyalu, svédfogók, a kályhás tanulóknak csiszolókő, vízmérték, stb. Ki a felelős ezekért? Az oktatási felelős a szerszámigénylést még a tanév megkezdése előtt jóval, márciusban megkérte az építőipari vállalat anyagosztályától. Itt azt a választ kapta, hogy nem lehet beszerezni sehol. A gondatlanság miatt nem egyszer megtörténik, hogy a szakmunkástanulóknak hónapokig nem tudják kezükbe adni az oktatók a szerszámot. Legutóbb éppen e miatt nem tudták vizsgáztatni az asztalos tanulókat. A vizsgáztató bizottság jegyzőkönyvbe foglalta: ..A gyakorlati oktatás nem megfelelő.” Csak a tanulók szorgalmát és akaratát tudták mérlegelni. De vajon ennyi elegendő-e? Elvárhatjuk-e ezek után, hogy megfelelő, szakmáját kiválóan értő szakmunkások nevelődjenek az építőiparban? Számithatunk-e majd ezekre a fiatalokra? Fei lehet-e egyáltalán tételezni, hogy sikeresen vizsgázzon, s megmaradjon annál a vállalatnál, ahol képzéséhez még a legelemibb feltételeket sem biztosították? Ezekre a — törődéssel és előrelátással — nem megoldhatatlan problémákra gondolni kell, amikor az építőipari vállalat vezetői kevés szakmunkásra hivatkoznak. A szakmunkásproblémán segíteni egyetlen dolog szükséges: több felelősségérzet. Farkas Kálmán A közelmúltban indult meg a munka az autójavító vállalat helyen elkészült üvegíe; i'Htai üzemben. A többnyire női munkaerőt foglalkoztató üzemben a vegyiparban és az orvosi munkában hasznáia tos üvegeszközöket készítenek. Képünkön Farkas Zoltán né T elosztó csövet illeszt össze. Foto: Hammel József Arcok, etrb'irek: Made in Rakamaz A Kakamazi Cipész Szövetkezetben megkezdték az extra női csizmák gyártását. S hogy a mintapéldány felülmúlta a legmérvesebb reményeket is, mindennél ékesebben bizonyítja: értékét 520 forintban állapították meg. A szállítmányokat pillanat alatt szétkapkodták, néhol már a pult alól árusították.. Egy-két hét után jelentkezett a bosszantó meglepetés1 eltörött a csizmák sarka. Nem mindé, csak majdnem mindé. Válasz Rakamazról: ..Küldjék csak vissza, garanciával ingyen megjavítjuk. Elnézést.” S már hosszabb idő óta indulnak a csizma csomagok Rakamazra, a javítási idő — volt rá példa — két hétig is elhúzódik. Aztán újból és újból roppan* reccsen, roggyan, törik a* extracsizma sarka Hálásak a maszekok: néni győzik javítani azokat, esetenként 40—50 forintért. Lehet, hogy Rakamaz jó hírneve már a Borneo szigetekig is eljutott. Hazai viszonylatban azonban ez az egyszerű csizmasarok a „Made in Rakamaz” Achil- les-sarka! (a. ».) Nagyok!» fela«laíok Záhonyban Ahogy a vezéüylőlereriiből látui A záhonyi rendezőpályaudvar mozgalmas képet nyújt. Megszámlálhatatlan áruval megrakott vagont fogadnak itt, vagy továbbítanak rendeltetési helyére. Milliós megtakarítás A nemrég épült új állomás vezénylőtermében szakadatlan munkában vannak a forgalom irányítói. Pattogóan hangzanak a vezényszavak, gondos figyelemmel irányítják az áruval érkező és induló szerelvényeket. Mozog az egész rendezőpályaudvar. Az állomásfőnök-helyettes, Katón,, Lapos régi tudósa a vasutas szakmának; mellén három kitüntetés is jelzi ezt. — Feladataink egyre nagyobbak. Több árut kell megmozgatnunk és elszállítanunk, mint az elmúlt évben. — Néha a körülmények gátolják a munkánkat — teszi hozzá Móré Imre, a pártbizottság titkárhelyettese. — Január hónapban például elmaradtunk az áruszállítással, de a dolgozókkal beszélgetve vállaltuk, hogy a hó végére behozzuk a lemaradást.:. Erre minden alapúk megvan. Elismerésre méltó, hogy a záhonyi terület 1964. évi tervét 109,9 százalékra teljesítette. S ami figyelemre méltó: 8,8 százalék a termelékenységből ered. ugyanakkor egymillió 250 ezer forint megtakarítást jelentett a vasútnak. Lényeges változás Az eredménnyel párhuzamosan emelkedett a dolgozók keresete is. A törzsbér átlagosan 5,1 százalékkal növekedett, amihez természetesen jön még „ jutalom és a dolgozók szociális juttatása is. — Egységesebb. öntudato- sabb lett a vasutasgárda. A mennyiségi és minőségi munka után érvényesült az anyagi ösztönzés. A jobb munkaszerA darus a rendelőben Az üzemi orvos. Szabó doktor meglepődött, mikor a darus, Béla bácsi jól ismert, rekedtes baritonját meghallotta a váróban. — Csak nincs valami baja? — mondta aggodalmaskodva és megállt kezében egy pillanatra az injekciós tű. Vastag csontkeretes szemüvege mögül lányára, az asszisztensnőjére nézett. Tőle várt» a választ. — Nem árt Béla bácsinál; még a jégeső sem apáin. Az asszisztensnő jól ismerte Nagy Béla bácsit, ezt a kissé hajlott hátú, nagy pödrött bajuszé kedves és állandóan vitatkozó embert. Egyik első és törzslakója a megépült építőipari munkásszállónak, s kéthetenként utazik csak haza, Kiskunfélegyházára, hogy meglátogassa öreg édesanyját. Ö magának kotyvaszt, s minden szerdán és szombaton reggel szatyorral a kezében ott látni a vásároló munkásasszonyok között a piacon. — Biztos elunta magát odafenn — magyarázta az asszisztensnő az apjának. — Bevacso- rázott, s jön beszélgetni. így szokta. Szóval tartja az asszisztens- nőt, hecceli a szimulánsokat és politizál. Az a szokása, hogy fizetés napján kiszámolja, mennyibe kerül a szállás, mi szükséges a mamának, félreteszi a reggaii, ebed és vacsorapénzt, s egy féldecit is megenged magának. A negyvenes években még nem gondolta, hogy valaha még darus lesz. Kereskedősegéd volt, rőffel mért. Hosz- szú zongoraujjai vannak. Ha valaki kételkedik, odaül a zongora mellé, hogy Strauss Kék Duna keringőjét eljátssza. Nem cserélne mesterséget senkivel. Büszke arra, hogy darus, s nem akármilyen. Otthon kezdte. a városában. vezés, a felelősségérzet, az állomás műszaki állapotának javulása jelentős tényező. S nem utolsó sorban: sok munkás versenyez „ szocialista brigád cím elnyeréséért..: Az utóbbi lényeges változást hozott a munkások életében; nemcsak a munkában, hanem a dolgozók általános műveltségében is lemérhető, íme a szocialista brigádok helyzetének alakulása. 1963- ban 74 brigád 507 fővel versenyzett a szocialista brigád cím elnyeréséért, s jelenleg már 117 brigád 975 fővel versenyez. Bár néhány területen még van probléma, mint például a főtűháznál, de itt is kedvezően alakul a feltétel. A legutóbbi értékelés során 532 fő kapta meg a kitüntető jelvényt, illetve az oklevelet, és mintegy 10 ezer forint jutalmat osztottak ki a legjobbak között, Nem beszélve a kormányki- tüntetésekrőL Kevesebb legyen a kilépő — Természetes, hiba lenne azt mondani: minden rendben van — jegyzi meg a pártbizottság titkárhelyettese. — Például nem kis harcot kell folytatni a dolgozók javaslatainak, újításainak elfogadtatásaiért. Ennek meggyorsítása sok rejtett tartalékot tárnáiéi. Sok még a gond a kilépő és az új munkásokkal is. Amellett, hogy munkaerőhiánnyal küzdenek, több figyelmet érdemelne a kilépni szándékozókkal való foglalkozás. Hisz „ gépek jobb kihasználása és á biztonságosabb munka miatt is fontos lenne a jó összeszokottság, mert emiatt van a legtöbb baleset is. Az elmúlt évben 99 baleset 3363 munkanapkiesést okozott, míg a tárgyi baleset 156 esetben 683 ezer forint kárt eredményezett. A vasút minden területén javítaná a munkát, ha Mindewtf a maga idejében a szolgalelkű emberek közös érve: nem jó ujjathúzni a főnökkel. És hogy ez micsoda ostoba, gerinctelen idejét múlta félelemérzés. A főnök bólogatott, hogy bizony ez nagyon igaz. — A főnök mégis azt mondta ma reggel, hogy te nem érted a főosztály koncepcióját és nem tudja, hogy neki miért kell együtt dolgozni ilyen emberrel. Beszéltél valamit a főosztály munkájáról ? — Egy szót se. Csak felolvastam, hogy sajnos előfordul, hogy a szolgalelkűek elismerést aratnak kiváló munkájukért, míg a jobbat a szüntelenül kutató, vitatkozó embereket feleslegesen akadékoskodó, a munkát akadályozó elemeknek tekintik. — Tökfilkó! De remélem hozzátetted, hogy ilyen nálunk nincs? — A főnök azt mondta, hogy pompás kis cikk, bizony elgondolkodtató, hogy akad-e nálunk is ilyen figura. Erre én megjegyeztem — azt hittem örülni fog neki _ hogy egyet konkrétan tudok, a Pernyést. Ez a Pernyés közismerten gyenge munkaerő, ráadásul lóg is, de mindig a főnök körül sündörög, hízeleg és talán ezért a legjobban premizáltak közé tartozik. — Úristen, s erre mit mondott a főnök? — Azt mondta, hogy minden lehetséges, majd gondolkozik rajta és örül, hogy végre egy fiatal munkatársa bátran a szemébe mondta véleményét. Még akkor is Kiskunfélegyházán Csak véletlenül vetődött az építkezéshez. Ott dolgozott egyik cimborája, az beszélte rá. S mikor Kiskunfélegyházán befejezték az építkezést ő i» nyakába vette az országot: Odament, ahol a nagy darura szükség volt., összenőtt vele. Együtt él a hatalmas géppel. ezzel keresi a kenyerét. Ott volt a legnagyobb építko- zéseknél. s maga 6em tudja háíny lakóház, kórház, iskola, stadion létrehozásában segített. Percnyi pontos ember. És kötelességtudó. Mindenki tudja róla: ha Béla bácsi darujának a kürtje munkakezdést jelez, akkor nincs megállás műszak végéig. Gépjét, a vele együtt hosszú évek óta szolgáló masinát maga gondosra, ápolja... Most az újjászülető Nyíregyházát építi. Keze munkája nyomán, szeme láttára terebélyesedik a város. F. — örül, mondta, ha esetleg ea a vélemény megalapozatlan. Mert. ő csak a szándékot nézi és nagyon szereti a szem- től-azembeni, nyílt, őszinte magatartást. — Mégis el fognak helyezni a főosztályról. Nem érted a koncepciót. — De hiszen amiko- felolvastam neki, hogy az ilyen magatartás már idejét múlta, és hamarosan eljön az idő. hogii sehol sem less kifizető szolgalelkűnek lenni. Az öreg nagyon helyeselt erre is. — Mégis kirúg a főosztályról. — Dehát hamarosan eljön az ideje, hogy sehol... — Látod ez az. Itt még nem jött el az ideje. <o) 1965. január 26. tapasztalt, egymást jól ismerő munkások dolgoznának. Ezért is harcol a pártbizottság minden olyan panasz kivizsgálásáért, amely a kilépési szándékhoz vezetett. 1965-ben lényegesen nagyobb feladat előtt áll a záhonyi vasutasgárda. A párt és szakvezetés már kidolgozta annak tervét, hogyan tovább? Legfontosabbnak tartják: a vezetők és munkások jobb felkészülését, a szakmai továbbképzést. Azzal is számolnak, hogy sok még a rejtett tartalék mind a gépek jobb kihasználásában, mind a munkások alkotó tevékenységében. Harcot indítottak az újítási bürokrácia felszámolásáért. Minden javaslatot, elgondolást gondosan megvizsgálnak. Bálint Lajos — *Tf e szerencsétlen, mi * az istent csináltál, a főnök egészen ki van rád rúgva. — Én rám? Soha semmiért még nem is figyelmeztetett. — De valamit hallottam, hogy szombat délben az ebédlőben... — Ja, beszélgettünk. A bírálatról meg a fejbóloga- tókról. — Hülye! Te beszélgetsz a főnökkel?! Ö beszélhet veled, de te nem ővele. — Mór bocsáss meg Dezső bátyám és csak említettem, hogy milyen remek cikket olvastam az újságban és ö figyelt fel rá, hogy mi volt az, mi volt az Gerlaikám.... És akkor én elővettem az újságot és mutattam a vezércikket, alá is húztam a fő gondolatokat, például: hogy
