Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-24 / 20. szám
Ez lesz a divaí A CSAL AD OLDALA A szép lakás titka szeszélyes formájú száraz ágat tehetünk bele. Hangulatosabbá teszi a szobát, — ugyanakkor kíméli a falat, a heverő, vagy fekhely mellett a szőnyeg, vagy a textilfalvédő. A régi stílusú lakberendezés nem nagyon használta fel ezt az évezredes hagyományt. Az új lak- berendezés. — főleg a világos és célszerű bútorok — szinte követelik ezt a lakásokban. Egyik leggyakoribb és legjobban díszítő forma a heverők mellé 60—70 centiméter magasságba erősített torontáli szőnyeg, raffia, pamut, vagy plüss falvédő. A kárpit színe határozza meg, hogy az egyszínű, vagy mintás legyen. A legújabb lakberendezési elvek szerint az étkezősarokba, az asztal mögé falra függesztett, festett, hímzett, vagy kált mintájú falikép divatos. Ezenkívül sokféle hasznos tárgy, egy gitár is hozzájárulhat ahhoz, hogy otthonunk meghittebbé, egyénibbé váljék. A lakast a különféle apró tárgyak, díszek, a textil, a kerámia, a függöny, ■ a szőnyeg teszi otthonossá. Az egyik legrégibb és leggyakoribb a falra helyezett kép, ami megtöri a falfelület egyhangú cikkjét. A házak otthonteremtő ízlése szabja meg azután, hogy milyen a kép. Nagyon sokan a család tagjainak fényképéit tartják a legfontosabb dísznek a falon. Sok otthonban egész falfelületet elborítanak a különféle keretbe foglalt képek. Mások a festményt tekintik megfelelőnek, s ezért tájképeket vásárolnak ismeretlen vándorló árusoktól, akik széles arany- keretbe foglalt rózsaszínű naplementét, szökőkutakat és hattyúkat, esetleg táncoló ci'gánylányt ábrázoló képet adnak el, A kép széppé teszi otthonunkat, de ízléssel és gonddal válasszuk ki. De családtagjaink régebbi és újabb fényképeit inkább fényképalbumba rakva őrizzük. És ne vásároljunk, — sokszor többszáz foízlés is felhasználta a lakás díszítésére a kerámiát. Faluhelyen a karoslóca felett szépen sorakoztak a népi cseréptálak és korsók. Ezt a díszítésmódot bátran átvehetjük, a lakószobába, verandára egyaránt. Nyugodtan vásárolhatunk faira függeszthető tálakat és korsókat. Kellemes látvány, ha a forma és a szín megválasztására .ügyelünk. Ablak mellé ugyancsak falra' illik if kerámia kaspé, amibe cserepes virágainkat helyezhetjük el. Ezekben Is nagy a választék a . fekete mohácsi, vagy nádudvari népi cserepektől kezdve, az iparművészek által készített változatos színű és formá- juakig. Vannak kisebb cserép-virágtartók, amiket a falra erősítve, vágott virággal láthatunk el. Ezek kedves díszei a lakásnak. Télre szalmavirágot, fenyőágait, vagy akár egy-egy Ki mihez éri jobban ? rnitért — igénytelen, giccses, bizonytalan származású festményeket, Ma már igen szép reprodukciók, réskarcok, nemzetünk legtehetségesebb festő- és grafikusművészeink munkái vásárolhatok meg, — részletre is — a megfelelő iparművészeti boltokban. Mértéktartó ízléses keretbe foglalva, valóban díszéi lehetnek 01 thanunknak. A kepek mellett sokféle tárgy, lakberendezési cikk kölcsönözhet kellemes színit otthonunknak. Már a népi Meglepő szaibélyszerüsógek- re bukkantak az emberek ízlelő képességének kutatása közben a tudósak, köztük a mi szakembereink, a Budapesti Műszaki Egyetem élelmiszerkémia! tanszékének kutatói. Az élelmiszerek számos tulajdonságát ma már műszerekkel mérik, csak az íz, az illat és a zamat „meozásához” kell még mindig' az „organo- ieptikus" ' eljárás, a kóstoló-' bizottságok ízlelésre alapozott, tehát szubjektív ítélete. A tudósok pedig azt kutatják, hogyan lehetne ezeket a szubjektív észleléseket az értékeGYERMEKREJTVÉNY Vízszintes: -telező szócska. 22. BNP. 23. „ , . Ellenség, oroszul. 24. Bódult.-. Megfejtendő. 13. Ostobá- 25. Menyasszony. 26. Megfej- ía. ügyetlenje. 15. Szélső. 16 ‘tendő a vízszintes 2. folyiatá- Grof Monte Cristo ebben' a sa. (Hátulról a hetedik kocká- a urban raboskodott. 17. Je- ban kétjegyű msh.). 27. Aran- lez, gesztikulál. 19. A len- ka beceneve. 30. E napom! gyei légiforgalmi társaság 31. Kétlábori van. 32. Rokon- betűjelzése. 20. Kertimun- népünk az Ural előteréből, kait végez. 21. Nagy szibériai 34. Helyes viselkedés. 36. lolyó. 23. Világtalan. 25. Alu- Képességet alábecsül, fenn- manium vegyjele. 26. Ismert héjázóan viselkedik. 40. Ku- női név. .28, .Betűket ró. 29. tya. 44, Vak bétüi keverve. ÁM. 31; Sodrás (pl, víz-). 33. 45. Személyére. 47. Mézőgaz- Piros fűszer. 4 35, Borongós dasági gép.-. 48. Fölé ellentéte, hangulatú, tömör verses al- 49. Az, régiesen. 50; Bizony- kotás. 37, Hamis, 38. Római gató szócska. 52. Azonos 39• A föld istennője az mássalhangzók. 53. Tőszám- ókori görögöknél. 41. Tova. név (második kockában. két- 42. Puha ipari színesfém. 43. jegyű mássalhangzó). 54. Heg. 46. Alá. 48. AN. 49. „ gyomorra (üres gyomorra). Nagy magyar költő. 51. Né- 55. lr. . velővel, kocsi guruló része. 54. Jó gyakorlatai érzékkel, Megfejtendő: Egy magyar üzleti érzékkel rendelkezik, népdal kezdő strófája, amit egy neves XX. századi maFüggőleges; gyár költő versében is megörökített. 1. Római 2001. 2. Aaonos mássalhangzók. 3. Gyilkol- Múlt heti megfejtés: ja. 4. Tűznyelv. 5. SJT; 6. Gorkij: Az anya, Szimo- Fordított határozott névelő, nov: Élők és holtak. 7. Háziállat. 8. Azonos mássalhangzók. 9. Szájvíz- és Könyvjutalom: Ifj. Székely fogkrémmárka. 10. Hajó or- Károly Csenger. Vizler Lász- ra. 11. TL. 12. Túlfűszerezett ló Mátészalka, Pankotai étel. 14. A cérna. 18. Félté- Beáta Nyíregyhzáa. lésre, összehasonlításra is alkalmas objektív ítéletekké nemesíteni. Eközben jöttek rá, hogy a kósolóbizottságokban azok állják meg helyüket, a legjobban, akiknek sem gyo- morbánitalmaik, sem allergiás hajlamaik nincsenek, akik a vizsgálatra váró élelmiszert nem is'utálják, nem is szeretik túlságosan. Nem megfelelő vizsgálóbírái azonban az élelmiszereknek a túlzottan erős dohányosok, a 20 évnél fiatalabb és az 50 évnél idősebbek. Az előbbiek tapasztalatlanok, az utóbbiak tárgyilagosságát viszont már sok előítélet zavarhatja meg.- A legérdekesebb megállapítást azonban a két nem ízle- lőképességémek - összehasonlítása hozita. Kiderült ugyanis, hogy a nők nemcsak a fűszerezett ételek és az élvezeti cikkek minőségét tudják nagyon pontosan megállapítani, hanem a likőröknek és a pálinkának is nagyobb szakértői, mint a férfiak, akik viszont nemcsak a borokhoz és a do- hanyneműekbez ' értenek jobban. hanem még az illatszerekhez is. Volt egy faluban tíz buta legény. Hét vármegyére híre szállott példátlan nagy butaságuknak. De még a nyolcadikban is hallottak felőlük. Búsult is az apjuk eleget miattuk, mert semmiben hasznukat nem vette. Belefoghattak bármilyen munkába, a végére soha nem jutottak. Egy nap aztán megsokalía apjuk, hogy ingyen pusztítják a kenyeret. — Menjetek szerencsét próbálni — biztatta őket. Abban reménykedett, hogy a világban valamicske ész csak megragad rajtuk. Mielőtt útnak eredtek, nagy- szigoruan rájuk parancsolt: — Aztán hazajöjjetek mind a tízen! Különben megkeserü- litek. Megígérték a legények, hogy hiány nélkül térnek meg, s nekivágtak az országúinak. Messzire nem jutottak. Mikor megéheztek, letelepedtek a hűsbe, s kibontották a tarisznyájukat. Föl sem keltek, míg az utolsó harapásig föl nem falták az útravalót. Üres tarisznyával könnyebben esett a járás. De ez csak az első napon volt így. A második napon észrevették, hogy üres hassal bajos a vándorlás. A harmadik napon muzsikálni kezdett a gyomruk. A negyedik napon szikrát szórt a szemük, s úgy elhitvá- nyodtak éhségükben, hogy Falu Tamás; Békesség Éled a gyár, lágy füstje már Gomolyogva száll az égre, Fürge a kéz, alkotni kész... Ez a munka békessége„. A nedv kering, a búza ring, Kék mennybolt terül föléje, A magszem él, lesz majd kenyér... Ez a földnek békessége. Az est leszáll, csillagsugár Nézi, hogy lenn lámpa ég-e? A kapuban álom suhan... Ez az ember békessége. Budapest. A pesti divat nyári tnodelljeibíH. A tíz buta legény írta: Kolozsvári Grandpierre Emil 1965. január 24. most is a virágos völgyben legeltette nyáját. Megismerte a tíz legényt rögtön. Amazok már elfelejtették* hogy ezt a juhászt rabolták meg. Odamentek hozzá, s megkérték illedelmesen, hogy számolja meg őket. A juhász látíta, hogy megvannak mind a tizein. S az* gondolta, hogy most megfizet a birkáért. — Megszámollak benneteket szívesen — mondta —, de bújjatok be a birkaólba, s egyenként jöjjetek ki. így aztán nem lesz tévedés. A tíz buta legiény bement az ólba, a juhász meg fogta a botot, s számolni kezdett. Ügy számolt, hogy amikor az első legény kibújt az ólból, nagyot sújtott a hátára. — Egy! — mondta. A másodiknak kettőt, a harmadiknak hármat ütött. Ilyenformán kiszámolta őket tízig. Ordítottak a legények, jajgattak. Mikor ki jajgatták magukat, szépen megköszönték a juhásznak a számolást, s esitére hazaértek mind a tízen. Otthon az apjuk látra, hogy semmivel sem okosabbak, mint mikor elindultak. Erre jól elpáholta őket ő is. s nézte, mint dolgoznak az emberek a váron. Az ispán szeme megakadt a tíz markos legényen. Nem sokat kérdezte, van-e kedvük, vagy nincs, munkára hajtotta őket. Elítélt egy esztendő, a vár felépült, a tíz buta legényt szélnek eresztették. Egy darabig tanakodtak, hogy mitévők legyenek. Nem jutott eszükbe semmi, megindultak hát hazafelé. Félúton a legidősebb legény hirtelen megállott. — Had lám — mondta —, megvagyunk-e mind a tízen. Azzgl hozzálátott, és megszámolta testvéreit. Megszámolta egyszer, megszámolta kétszer, de akárhányszor számolta mindig csak kilenc jött ki. Mivelhogy saját magát mindig kihagyta a számításból. Megijedt a tíz buta legény erősen. Tudták, hogy az apjuk cudarul megveri őket, na csak kilencen térnek meg. Egy darabig mentek. Aztán megállották, s elölről kezdték a számolást. Ahogy így mentek, meg számoltak, egyszercsak összetalálkoztak a juhásszal. A juhász magd eldőltek. Néztek jobbra, néztek balra, néztek mindenfelé valami eleség után, de nem találtak semmit. Nagy butaságukban eszükbe sem jutott, hogy munkát keressenek. Ahogy vizsgálódtak, egy virágos völgybe érkeztek. Abban a völgyben egy juhász legeltette nyáját. Buta volt a tíz legény, de most okosat gondolt mind a iáz. Azt gondolták . hogy itt az alkalom, s jóllakhatnak. _ Adj egy birkát — mondták a juhásznak. A juhász nem adott szép- szerével, elvették hát tőle erővel. Tízen voltak egy ellen, nem tehetett a juhász semmit. Csak fogadkozott ádázul, hogy ezért még megfizetnek. A tíz buta legény elhajtott egy kövér birkát. Levágták, kibelezték, megsütötték nyárson, s megették jóízűen. Azzal megint űzni kezdték a szerencsét, s meg is találták Nem a maguk érdekéből azonban. A földesúr éppen várai építtetett. A tíz buta legénj megállott, -eltátatta a száját frizurái:
