Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-13 / 292. szám

Egy tanulmány került a Kis- várdaá Járási Tanács Végrehaj­tó Bizottsága ©lé a gyenge ter­melőszövetkezetek idei gazdál­kodásának várható alakulásá­ról. Az értékelés összegezése: a felsorolt tizenegy tsz közül kettőnél vagy háromnál felte­hetően megszűnik a mérleg­hiány. Ez a rossz időjárás után jó. Azonban nem e három tsz, hanem a többi miatt érde­mes közelebbről megnézni a k'svárdai és a többi járás gyenge gazdaságainak a hely­zetét. Éspedig azért, mert leg­többnél visszatér egy problé­ma: o vezetés gyenge, nem kielégítő egyes vezetőknek a közösséghez való viszonya. A dombrádi Szőke Tisza Tsz- né! megjegyzik: bevételeiből komoly kiesés várható, terve­zett kiadását több mint egy­millióval túllépi, a kedvezőt­len időjárás ellenére nem használta ki megfelelően az öntözőberendezését. Meg kell változtatni a tsz-vezetők szem­léletét, elsősorban a termelés­sel, annak szervezésével tö­rődjenek. Pap község: nem volt összhang a két agronó- inus között sem... Tornyos- pálca: feltétlen meg kell ja­vítani a tsz vezetését... Elóg is a felsorolásból. Az aszály — minit a nyírtassi, révközberencsi, tiszrszen tmár­tom, lövőpetri gyenge tsz-ek és a környező jó gazdaságok példája mutatja — másod­rendű tényező volt az ered­mények alakulásánál. Első a vezetésben megnyilvánult la­zaság. Messzemenő következ­tetések levonása nélkül azt lehet megállapítani, hogy az említett és más tsz-ékben is a vezetők, „ termelőszövetke­zetek sajátos tulajdonviszo­nyai között, igen liberálisan iogják fel a tsz-demokráciát, <t figyelmen kívül hagyják közösségi, társadalmi felelős- ségüket, a rájuk is érvényes állami fegyelmet. A termelőszövetkezeteik — tudvalévőén — nem tervkö­telezettek, viszont a közgyű­lés által jóváheigyofct tervmu­tatóknak a lehetőleg m; ra- (lékialan teljesítése köteles­ség a közösséggel szemben. Talán éppen a dombrádi Sző­ke Tisza Tsz-nél világlik ki, mit jelent az, ha a vezetők minden mással foglalkoznak, csak a termelés helyes irá- vnitásával nem. Ebben a köz­ségben a Kossuth Tsz tavaly igen jó eredményeket ért el. az idén is megbirkóztak az óőjárással. Egy határban van­nak, de más a vezetés, ennek következtében mások a tagok ts. De csak a termelőszövetke­zeti közösséggel szemben van felelőségük „ tsz-vezetőknek? Amikor gépet, műtrágyát, nö- ’ ényvédőszert, öntözőberende- 7"«t, különféle állami kedvez­ményeket kapnak, akkor ezek z eszközök, értékek a népgaz- •”«ágtól, az össznépi tulajdon­ból jutnak el „ t.sz-ekbe azért. ■'tv 3 tagok többet termelve jobban éljenek. Az ilyen tsz- ' °zetők már azt is termesze- tűsnek veszik, hogy éveken m fiira és újra belenyúljanak siránkozva az állam zsebébe — ítzotanak a zsebébe, akik becsületesen helytállnak posztjukon. Megkapják az állami dotációt azt sem hasz­nálják fel maradéktalanul rendeltetésének megfelelően — és a következő évben újra tartják a markukat: adjatok, mert rossz volt az időjárás... Az időjárás valóban nem volt kedvező éveken át. De nem ez a döntő, ezt számos gazdaság megcáfolta eddig! A bajokat máshol kell keresni. Ott, hogy a hozzá nem értő vezetők elmérgesítertték a kö­zösség morálját, több helyen dúl az ellenségeskedés a ve­zetők között, márészt kisebb- nagyobb pecsenyéiket igye­keznek sütögetni és elég mo­hón, és mindaddig, amíg a széket ki nem húzzák a rajta ülő alól. Az nem igaz egyetlen járás gyenge tsz-eiben sem, hogy a tagok nem érdek, nem érhet­tek még meg a közösségi élet­re, a közös tevékenységre. Az ilyen helyeken is a tagok többsége, túlnyomó többsége a közös termelés nyomán, sze­retné biztosítani családjának a becsületes megélhetést. Egyet­len becsületes tsz-tag sem akarja szívesen otthagyni fa­luját, csak akkor teszi, ha zilált a tsz anyagi helyzete, nincs rend a vezetésben, emiatt megbomlott a közös­ségi fegyelem. Ha ezek meg­szűntek — igen sok példa bizonyítja — az eltávozottak szíves-örömest mennek visa- sza a termelőszövetkezetbe. Semmiféle tsz-demokrácia nem biztosít szemernyi jogot sem a tsz-vezetőknek arra, hogy bármilyen formában is megsértsék a közösség érdeke által megkövetelt fegyelmet. Persze, hogy ez be ne követ­kezhessen, arról elsősorban a közösség tehet: követelje meg, tartsa nyilván a határozatok végrehajtását; jó emlékeztetni a vezetőket, milyen kötelezett­séget vállaltak, amikor a ta­gok bizalmából beosztásukba kerültek; a tagok ne kövessék el, és ne is tűrjék meg a leg­kisebb lazaságot sem, mert ez többet és nagyobbat szül, míg végül egyes vezetők lehetet­lenné teszik magukat, s anyagi és erkölcsi válságba jut a kö­zösség. Nemsokára megtörténik egy esztendő számvetése. Azoknak a tsz-vezetőknek sem lesz könnyű dolguk, akik a tagok­kal együtt vállvetve sem bír­ták elérni a tervezett eredmé­nyeket. ott mégis lesz meg­értés és közös erő, hogy reá­lis reményekkel induljanak a következő évben. De elég lesz-e egy-egy sablonos meg­nyilvánulás. hogy ..elismer­jük, a vezetőség követett el hibát...”, ott, :fhol a szemé­lyes civódás, az alapvető szervezési, gazdálkodási nor­mák megsértése következté­ben újra fél-, egy vagy két­milliós mérleghiányt tesznek majd a közgyűlés asztalára — forintok helyett? Samu András nem lehet kifogni Több, mint ezer létesítménnyel gyarapodnak Idén a tsz-ek Elmarad a határidőkkel az ÉM vállalat — Előtérben a nagy kapacitású csibenevelők, tehénfarmok A mezőgazdaság szocialista átszervezése után mindinkább előtérbe kerül, hogy a beru­házások koncentrálásával is elősegítsük termelőszövetke- seteinik erősödését, a termés­hozamok növelését. Ennek egyik módja az építés-beru­házások növelése a megye sz-eiben. A termelőszövetke­zetekben folyó építkezésekről és a tsz-ek közötti beruházá­sok eredményeiről és a prob­lémákról beszélgettünk Juha Istvánnal, a Szabolcs-Szatmár megyei Beruházási Iroda fő­mérnökével. — Milyen nagyobb beruházások kerülnek megvalósításra ebben az évben? Megvalósul-e minden beruházás, amit 1964-ben terveztek? — Ebben az évben összesen csaknem 300 millió forint ér­tékben, több mint 1000 léte­sítmény, istállók, borjúneve­lők, tojóházak, magtárak, bur- gonyaesiráztatók, mezőgazdász lakások, 400 dohánypajta stb. kerül megvalósításra. Ezek közül azokat, amelyeknek az építési költsége meghaladja az 1 millió forintot, az É. M. Szabolcs-Szatmár megyei Épí­tőipari Vállalat végzi. így az ő feladatuk 10 tojóház és 12 darab szarvasmarha-istálló ki­vitelezése. Ezeknek az átadá­sára legkésőbb december Adalékok a vidéken élni vitához Fél szélességben A ház előtti gyalogjárót, a mindenki útját csak fél szélességben seperték el. Má­sik felén falként húzódik vé­gig a hótömeg, várva az első enyhébb, vagy fagyosabb napra, hogy fizikai tulajdon­ságai révén latyakossá, eset­leg jégpályává változtassa az utat Az ablak mögött lévő ismeretlenekre gondolok: be­tegek? öregek? Vajon nem .iárnak-kelnek a városban és ők nem bosszankodnak, ha besározódik ruhájuk, vágj7 a ikós úton hanyatvágódnak? Erről a fél szélességben el­söpört járdáról jutott eszem­be a vidéken élés most sokat vitatott problémája. Vitákra gondolok, amelyekben a hoz­zászólók a vidékén élés elő­nyeit és hátrányait taglalva mondták el a magukét, fog­laltak nagy horderejű kér­désekben állást mint pél­dául ipartelepítés, városkép, kultúr központ, közlekedés és így tovább. Oly bagetell do­logról, mint egy félig elsö­pört járda, senki sem szólt, mégis úgy érzem, ez is bele­tartozik a vitába, ez a félig elsöpört járda. Pontosabban az a szemlélet, amely a jár­da fél szélességénél vissza­fogta a seprüt tartó kezet. És ha ez a szemlélet csak a sep- regetésnél mutatkozna meg, csak egy ház előtt, csak egy embernél! Milyen könnyen tudnánk rajta segíteni. A baj ott kezdődik, hogy nemcsak ez az egy járda maradt sep- retlen, nemcsak egy háztu­lajdonos közönyéről van szó- A leesett hó zöme még ma is a városban található, ez pedig már nem egy ember közönyére vall. De ne szűkítsük le a té­mát egy bizonyos jelenségre. A vidékén élni című vitában sok szó esett a Város-ról, amely színházainak, autóinak számával, tömött! kirakatai­val, zsúfoltsága ellenére is tágasabb voltával, kulturált életformájával vonzza a vi­dékieket. Ha valamennyi vá­rosunk nem is terülhet el a Duna két partján, azért le­het vonzó és kulturált. Nyír­egyházának löszben már el­készült, részben most készül a városrendezési terve. 15—20 év múlva más város áll majd a mostani helyén. De akik itt élnek, dolgoznak, már ma jó) akarják érezni benne magu­kat. Szép és vonzó-e a mi vá­rosunk? Bizony nem annyira az, mint lehetne. Az ízléste­len vásáros bódék, a szemét, a por, a város főterén levő zöld házikó, mázolmányok és üzleti porták, az ócskapiac, a szépet is csúnyává, a jót is rosszá, a várost is falusias jellegűvé teszi. — A fővárosban minden megtalálható, megvásárolha­tó, mi szem, szájnak ingere, — mondják akik húzódoznak vidékre jönni és vallják a vi­déket elhagyók. Valóban így van. A fővárosban minden kapható. De vajon mi az aka­dálya, hogy bármilyen cikk, ami az országban fellelhető, ne jusson el Nyíregyházára és kisebb helyekre is? Mi­lyen sokat lehetne javítani a kereskedelem, a közellátás területén is milliós beruhá­zások nélkül, olykor csak fi­gyelmességgel — mint pél­dául a legújabb cikkek be­szerzése, olykor tarthatatlan kereskedelmi szemlélet meg­szüntetésével, mint az egy időben való leltározás, az üz­letek déli bezárása, öncélú rendeletek bevezetése, üzlet- helyiségek évekig való ki­használatlansága. Mindezek a jelenségek vajon nem a tart­hatatlan szemlélet következ­ményei-e. városban megho­nosodott, jobbanmondva még fel nem számolt falusi mód­szerek'! És beszélhetnénk még a vendéglátóiparról, a szállodák helyzetéről, a hide­gen feltálalt ételekről, az el­romlott kazánokról, áruvá­laszték hiányról, arról, hogj taxik állnak a garázsban csal azért, hogy ne legyen túlóra­többlet, ugyanakkor az utasok hiába várakoznak az álló máson. Ezer apró jelenség, amelj külön-külön csak apró bősz- szúság, de együttesen nap, mint nap találkozni velük, érezni hatásukat, tudva azt, hogy nem szükségszerűen a vidéken élés velejárói: több, mint bosszúság. Olyan jelen­ségek ezek, amelyeknek ál­landóságát nem fogadhatjuk el, amiutén nem szükségsze­rűen velejárói a szocializmus építésének, sokkal inkább a maradi szemléletnek, a kö­zönynek, — tennünk kell el­lene. A város és a vidék kö­zötti nívóbeli különbséget nem az emeletek, a színhá­zak és az autók száma tünteti el, hanem lakóinak életfor­mája, ezt pedig csak az itt élők alakíthatják ki. Elsősorban a fél szélesség szemlélet megszüntetésével. Arató Erzsébet Fiatalok, akiken nem lehet kifogni Előzmény: a letagadott diploma — Teieskanna és röntgengép — A sikerek titka nak középiskolába, négyen fel­sőfokúba, de rendszeres a szakmai továbbképzés házán belül is. — Tanulás nélkül itt csak elbukni lehet — mondja a fő­mérnök. miközben sorolja a nagy műveltséget igénylő gép­ritkaságokat: áz ultrahangos repedés vizsgálót, a gyári rönt­genberendezést, a különböze célgépeket. Lépést tart n fej­lődéssel a 30 éves „főnök" is: aspiranturára jár, ha jól megy, két és fél év múlva a műszaki tudományok kandidátusa lesz... Időközben kinőtték a jelen­legi üzemet: már készül is az új telep, 4,5 millió forintos költséggel, tavasszal megkez­dik az átköltözést a Jármi útra, közelebb Szálkához. Ott már egy fedél alatt lesz a gép­javító. a műhelyeket üvegfal választja el egymástól: még jobb lehet a technológia, erő­sebb a munkafegyelem. — Áttérünk majd az alkat­részek javítására. Sokkal ne­hezebb lesz a dolgunk, de a fiatalok üzemén nem lehel egykönnyen kifogni!... Angyal Sándor félezret is rendbe hoznak évente... — Magamról tudom a siker titkát: csak meg kell bízni szép feladatokkal n fiatalokat, s ők helytállnak. Az én kihe­lyezésem sorsforduló volt az életemben, s ez megsokszoroz­ta akaratomat. így van ezzel itt mindenki. „Házi továbbképző" és aspirantura De a titkok közé tartozik még az is, hogy itt közvetle­nebb a kapcsolat vezetők és beosztottak között, mert szinte egyformán fiatalok. A brigá­dokat is úgy szervezték meg, hogy a jóbarátok együvé ke­rüljenek. Vékony Sándorhoz is gyakorta kopognak be az ifjúmunkások a legszemélye­sebb problémáikkal, segítsé­gért. Volt eset, hogy fiatal há­zaspár családi életét kellett egyenes irányba terelni, az anyós kikapcsolásával. Más­kor rendkívüli segély a téma, vagy éppen az önképzés, amely iránt itt rendkívüli az igény. Húsznál is többen jár­jeskairmáktol kocsitengelyig úgyszólván minden jelentékte­len dolgot javítottak, ott egy esztendő alatt teljesen új pro­fil alakult ki. Borsod, Hajdú és Szabolcs megye állami gaz­daságainak valamennyi Diesel­motorját itt javítják — éven­te ezret —■ s a társműhe­lyek egy sor tevékenységet végeznek a nyugati határszél­től keletig. Munkájuk évi ér­téke megközelíti már a 25 mil­lió forintot! Persze az idáig vezető út korántsem ilyen egyszerű volt. Jól emlékeznek még az „RS 09-es akcióra”: ez a német eszközhordozó gép konstruk­ciós hiba miatt gyakorta mond csődöt a gazdaságokban. Ne­hezen ment a javítása, túllép­ték a határidőket, amikor a fiatal Pénzes Kálmán műve­zető és társai — Magyar György, Oláh János, Oláh Jó­zsef, Herdon Béla — addig kísérleteztek az olajozással, a javítással, amíg kitapogatták a fogásokat. „Ekkor nem is­mertük azt a fogalmat, hogy műszav vége.” Jelenleg már A történet tulajdonképpen ott kezdődik, hogy Vékony Sándor hat évvel ezelőtt le­tagadta a mérnöki diplomáját. Miskolcon végzett, ígérték, a gépüzem tanszéken tartják ta­nársegédnek, — s aztán nem volt státusz. Végigkilincselt a város üzemeiben, de ekkorra már beteltek a mérnöki állá­sok. „Elmentem ekkor az AKÖV-höz. diploma nélkül, s mondtam: kellő gyakorlatom van a motorszerelésben, még apámtól tanultam Szeghal­mon...” A mérnökségről hall­gatott. Felvették, három hét után már csoportvezetővé ütöt­ték. De megérkezett a munka­könyv, s kiderült a csel. Ott tartották, gyakornok lett, majd egy év után mégiscsak meg­hívták a gépüzem tanszékre. „Mit akar itt ez a gyerek ?“ A hat év előtti tanársegéd­del Mátészalkától 5 kilomé­terre, az állami gazdaság gép­javító üzemének irodájában találkoztam. Ő az üzemvezető főmérnök, 24 éves kora óta. —Egy évről volt szó, párt­munkára érkeztem ide. meg­szervezni egy Diesel-motor ja­vító üzemet. S lám, már „bennszülött” szálkáinak vél­nek. Vékony főmérnök mátészal­kai története már túlnő az önéletrajz szűk keretén: egy­befonódik az országos hírűvé lett gépjavító üzem és mun­kásai életével. „Mit akar itt ez a gyerek?” — súgták egye­sek az első időkben, s várták rá a feleletet. Nem kellett so­káig várniuk: megyénk legfia­talabb üzeme, ahol 110 dolgo­zó közül közel száz 30 éven aluli ® a jelenleg 30 éves üzemvezető főmérnök is a ..vének” közé számít, kivívta a szakmai körök, a „vasas vi­lág” elismerését. Apróhirdetés, vagy...? Két lehetőség között kellett választani hat évvel ezelőtt: vagy apróhirdetés útján csa­logatnak szakembereket a Diesel-motorok javításához, vagy maguk nevelik ki őket. Csőd.öt mondott a hirdetés, hiszen nem írhatták le mézes­madzagként a lakást, a ked­vező körülményeket. — Az akkor harmadéves ipari tanulókkal próbálkoz­tunk: maradtak munka után is, hogy elsajátítsák a Diesel- motorok titkait. Vékony Sándor itt vette elő­ször hasznát annak, hogy az egyetem műhelyében éjsza­kánként. nagy gyakorlatra tett szert. Dobó Sanyi, Oláh Já­nos. Magyar György és a töb­biek ma már a törzsgárda tag­jai. Egy év alatt közel 30 em­ber pótkíiképzése történt meg s aztán megkezdték a ..dtese- lesek” iskolaszerű oktatását. Ahol hat évvel korábban te­Demokrácia és fegyelem 31 -ig került volna sor, sajnos azonban, az építőipari válla­lat különböző anyaghiányok­ra való hivatkozással csak néhányat tud átadni rendel­tetésének ebben az évben. — Az Építő és Szerelő Vál­lalat 120 létesítmény építésé­vel vesz részt az építési prog- romban. örvendetes, hogy az 50 darab dohánypajtát idejében úgy készítették el. hogy eze­ket hasznosíthatták termelő- szövetkezeteink az idei ter­més feldolgozásánál. Ellenben adósok még ötven létesítmény befejezésével, melyeket évvé­géig kellene átadniok. Me­gyénk építőipari ktsz-ei is kapcsolatban vannak a Beru- háaási Irodával, s a szerződé­sek alapján az idén száz lé­tesítmény építése a feladatuk. Ebből 50 dohánypajta, melyek építését lényegében be is fe­jezték. Csupán a nagykállói ktsz kivétel, amelyik még min- dig 10 dohánypajta átadásá­val adós. A felsoroltak mel­lett tsz-eink házi kivitelezés­ben csaknem 500 létesítményt építenek. Ezekből december elejéig 350-et be is fejeztek. — Ügy tudjuk, hogy néhány termelőszövet­kezetünk az elmúlt években egy-egy na­gyobb beruházás megva­lósítására közösen vál­lalkozott... Milyen ta­pasztalatuk van a tsz- közi beruházásokkal? — Ismertes, hogy a terme­lőerők koncentrálásával nö­velhetjük a terméshozamokat. Ezért a korábbi években szo­kásos kisebb összegű beru­házások helyett mindinkább a nagy volumenű és a terme­lést jobban segítő beruházá­sokat szorgalmazzuk. A 2— 3000 férőhelyes csibenevelők és tojóházak, a kislétszámú tehenészeti telepek helyett nagy kapacitású, 20—30 000-es csibenevelők és 5—600 férő­helyes tehenészeti telepek hasznosabbak, s ezért ilyene­ket építünk. — Természetes, hogy az ilyen nagy beruházások, amelyek több millió forintba kerülnek, csak úgy gazdasá­gosak, ha a tsz-ek összefog­nak, közösen építtetik meg. Ennek szép példái vannak me­gyénkben. így valósult meg az ibrányi Dózsa, a Petőfi és a Hunyadi Tsz-ek összefogá­sával egy 20 000 férőhelyes csibenevelő és két 5000 férőhe­lyes tojóház. Az ilyen közös erőfeszítésnek az eredménye a tunyogmatolcsi öntözőfürt építése, melyhez a környező 6 tsz járul hozzá. A közös vál­lalkozásoknak sok haszna van. Többek között az is, hogy így az üzemeltetési költségek csök­kennek, kisebbek az építési ki­adások is, s megoszlanak a já­I rulékos beruházási összegek Is. I így a termelést jobban lehet gé- I pesíteni, fejlettebb nagyüzemi j módszerek alkalmazhatók, me­lyek eredménye a jövedelem növekedésében jelentkezik. — Sajnos, a tsz-közi beruházások | lehetőségével kevés szövetke- í zetünk él még, pedig 3 jövő ! útja ez. — Milyen beruházá­sokra kerül sor 1965-ben termelőszövetkezeteink­ben? — Egyik legfontosabb fel­adatunk a jövő évben az lesz, hogy az 1964. évről áthúzódó beruházások építését befejez­zük. A jövő évben összesen mintegy 200 millió forint ér­tékű beruházásra kerül sor a megye termelőszövetkezetei­ben. 1965-ben 2000 hold do­hány terméséhez szükséges dohánypajtát építünk 70 mil­lió forint értékben. Ezenkí­vül 60 tsz-telepen fejezzük be a villamosítást, s 16 tehénis­tállót építünk. Ezeknek a be­ruházásoknak a tervei részben elkészültek, s folyamatosan készülnek. A tervek jóváha­gyására a jövő év elején ke­rül majd sor. r. k.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom