Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-09 / 288. szám
Frank Géza holnap utazik Mai kubikosok . mert kettő sógorom, egyik komám„ ss tök ki szomszéd!” — SS Sakás 22 nap a Suit Tull vonások egy szabolcsi KISZ kongresszusi küldött arcképéhez látszatra minden SZÉPNEK TŰNT: érettségi után íróasztalt kapott, ' üzem- ellenőr lett az SZTK-nál. Gyakran mosolyra kerekedő arcáról senki sem olvashatta le, hogy ő állandóan arra gondol: zsákutcába jutott az élete. „Másként képzeltem én az egészet... ha itt maradok, Koptathatom a könyökvédőt. Más semmi...” Egyszer szokás szerint böngészte az újságot, amikor rábukkant a hírre: leendő szakmunkásokat toboroznak az épülő nyíregyházi konzervgyárhoz. Jelentkezett, s 1961 őszén már Nagykőrösön tanulta a konzervkészités ezernyi csínyját. Érettségivel tíz hónap után szabadult, ott maradt egy évig, amíg megindult a termelés Nyíregyházán. Akkor viszont rpásodmagával jött. Utast Mária, a felesége társaságában, akivel Nagykőrösön ismerkedett meg. Hanem ő korántsem a küny- nyű karrierek útját járja. Albérlet, nyirkos szoba, havi négyszázért. Birkózás egy új gyár napi gondjaival a készáruraktárban, majd a dunsz- toláanál, t végül vezetőfőzöi beosztás. S tovább: felvételi a felsőfokú technikumba, vizsgák, éjszakázások, huszonhárom éves fejjel. S idén tavasszal „hazajött” az utód, a kicsi Géza. Alig látszott ki a gondokból, de így is felfigyeltek szorgalmára: szervező titkárrá választották a KISZ- s/ervezetben. Hónapokon át nem volt egy szabad vasárnapja: három műszakos termelés az üzemben, utána tagnyilvántartás, kérések, panaszok meghallgatása, továbbítása. Szezonban félezernél is több fiatal dolgozik itt... Sikerek és bosszúságok váltották egymást. Együtt örült az ..Ifjúsági műszak” tagjaival a szép eredményeknek, s vállalta a népszerűtlen feladatot is. Éppen az ő csoportjában volt az a kislány, afcme* már-már a kijáratot akarták megmutatni fegyelmezetlensége miatt. Amikor a szervező titkár a kislány fejére olvasta a kifogásokat, valószínű a pokolba kívánta. De ma is itt dolgozik lány, egyike a legjobbaknak... S MEGINT AZ ALBÉRLET. A gyerek többször kapott tüdőgyulladást a penészes fallá szobában, ahová hidegebb napokon éjjel külön be kellett fűteni. Azon kapta magát, való tággal eszi a cigarettát. A 1" »erősebbeket. Tudtak gondjóról a vezetők, és ha várnia is kellett, nem feledkeztek ív eg róla. Az őszi elosztáskor kétszobás lakáshoz juttatták a Toldi utca 93. szám alatt, az első emelet kettőben. Aligha lehetett boldogabb embert találni nála az egész gyárban... Részletre vettek egy variát, bölcsődet kapott a gyerek, s most már a felesége is bejárhat az üzembe dolgozni. Nem volt lakásszentelő, de majd pótolják. „Minden álmom egy tv is. Valahogy kiszorítjuk...” Korábban naponta olvasta Thomas Mann-t, Ha- mingway-t, most pedig az újságokra is alig van ideje. Januárban gyakorlatozik a „felsőfokú” második évén la- borátásból, s vizsgázik enzi- mológiából, gyártástechnológiából. Már a gondolattól is melege van, feljebb tolja fején a hófehér egyensapkát... Mégis ezt tartja, ennek is vége lesz egyszer, s fellélegezhet. Kijárhat majd kedvenc csapata, a Spartacus meccseire, vagy szurkolhat tv-ben az MTK-nak. Addig persze nemcsak tanulni, dolgozni kell sokat. Már megkezdődött a KISZ-esek politikai oktatása: A falvak villamosításának befejezése után előtérbe került a termelőszövetkezeti gazdaságok villamosítása. A nyíregyházi TITÁSZ és a MEGYE- VILL 1964 évben ötvenhat termelőszövetkezet villamosítását vette tervbe. Az illetékes szervek jóváhagyták és a munkálatok megindultak. Igen ám, de legutóbb arról értesültünk, hogy 27 tsz-köz- pontban az év végéig nem lesz bekötve a villany. Annak ellenére sem, hogy megépültek a magas feszültségű vezetékek és a trafóállomások. A tsz vezetői hiába nézik a trafóállomást, azzal még nem tudják működésbe hozni az istállók vízvezetékeit tápláló szivattyúkat, a gazdasági épületek világításait és más villamos meghajtású gépeket. Amikor megkérdeztük ennek okát, a TITÁSZ igazgatója ezt válaszolta: — Mi az anyagellátás nehézségei ellenére is megépítettük a magas feszültségű vezetékeket és a trafóállomásokat. Viszont az már nem rajtunk múlik, hogy az épületekbe is bevezessék a villanyt... A MEGYEVILL-nél Plank Ferenc mérnök így válaszol: — Sajnos, a legjobb akaratunk mellett sem tudjuk bekötni a villanyt. Legfőbb problémánk az anyaghiány. Ezenkívül tizenhárom tsz villamosítási tervét későn kaptuk , kézhez, ezért más munkát százhuszan jelentkeztek, gondoskodni kell színvonalas előadásokról. Azt is a tejükben forgatják, hogy nyélbe ütnek a télen egy szakmai továbbképzőt a betanított fiataloknak, hadd tudjanak többet a gyártási folyamatokról. És ha elkészül végre az ebédlő, amely kultúrteremnek is nagyszerűen használható majd, a szervező titkár gondjai tovább szaporodnak. „Bár már csak ott tartanánk...!” NAGY ÖRÖM ÉRTE A NAPOKBAN: küldöttnek választották a KISZ-kongresszusra. Most szépen felkészít három napra való alágyújtóst, fát, szenet, hogy kevesebb gondja legyen a feleségének, aki így is csak rohanva ér majd be a Guszev telepi bölcsődétől a konzervgyárba reggelente. Frank Géza holnap utazik. kellett vállalnunk. így e tsz- központok bekötését csak jövőre tudjuk megvalósítani. Mégis azt mondhatom: ha december 20-ig négy tonna csupasz aladur kábelt kapnánk, közel húsz termelőszövetkezeti központban tudnánk bekötni a villanyt év végéig... A nehézséget valóban az anyaghiány okozta. Az illetékes szervek menet közben csökkentették az anyagkeretet- Hiába fordult a MEGYEVILL a budapesti VILLÉRT Ellátó Vállalathoz és az illetékes minisztériumhoz, a válasz mindig elutasító volt. Legutóbb már a Miskolci December 4 Drótművekhez fordultak segítségért, a négy tonna aladur kábelért. Itt a következő szóbeli választ kapták: „Az alapanyag gyártó vállalat az anyagból kifelejtette a szilieiumot, ezért a kapott alapanyag nem alkalmas a drótsodrásra..” Sajnos e feledékenységért most súlyos árat fizetnek a szabolcsi termelőszövetkezetek, ha... ha valami csoda nem történik. Talán nem is kerülne nagyobb erőfeszítésbe, ha a csepeli alapanyagellátó és a miskolci drótművek ügyes kooperációt hajtana végre. Hiszen a négy tonna aladur kábel leszállításával közel húsz tsz-központ villanybekötésérői lenne szó! A MEGYEVILL emberei készen állnak erre... Bálint Lajos Angyal Sándor Diszpécserszolgálat Anyaghiány késlelteti 27 szabolcsi tsz villamosítását Arányúiét Másodmagával jött a mázoló. Álltam az ajtóban. Ke- ) esztülvágtak az udvaron — c i látszottam a legbiztosabb 1 • ntnak az eligazodáshoz. — • j reggel! — köszönt. Lábához eresztette az alumínium- ?• öndöt, s beletúrt mély kahl ízsebébe. — Mázolás lenne, no, kinél is... Markából ki- zálazott egy cédulát, olvasta. Mutattam, melyik ajta. — Itthon van valaki? — kérdezte. — Nem hinném — bizonytalankodtam — mindketten dolgoznak. Csöngessenek be. Megnyomták a csengő gombját, kétszer, háromszor, sokszor. — Ugye, mondtam — vigyo- redott el a tanuló. A mester visszaballagott a b ’i'ündjéért. Mielőtt lenyúlt volna érte, rámnézett. — Termelj no — mondta Mérgesen. — Szóljanak talán a társbérlőnek, hátha ő tud a dologról. — Nyomd meg a másik csengőt! — parancsolta a fiúnak. Borzas vénasszony dugta ki a fejét. — Kit keresnek?! Mit akarnak?! — Az asszony hangja ellenségesen csengett. — Mázolás lenne — hebegte a legényke. — Mért nem mondja — enyhült meg a vénasszony ábrázata. — Azonnal telefonálok. — Termelj no — mondta megint a mester. Kapta magát, letelepedett bőröndjére. Kossuthot vett elő. Mutatóujjával megrúgta a doboz fenekét — nyújtotta, gyújtsak rá. — A guta akarja megütni az embert — dühösködött. — így megy ez mindenütt, majdnem mindenütt. Látja — mutatta karóráját — most hét óra tíz mire hozzáfogok, legalább tíz óra. Elloptak a munkaidőmből kerek három órát. Ha meg nem teljesítem a tervet, még nekik áll feljebb. — Kiknek áll feljebb? — kérdeztem, hogy én is szóljak már valamit. — Gondolhatja — rántotta meg a vállát. — A vezetőségnek. Kiosztják n munkát. Te, Jóska ide mégy, Pista meg oda. Felírjuk a címet, szétrajzunk. A lakó meg csak annyit tud az egészről, hogy majd jönnek festeni; hogy mikor jönnek, azt nem tudja. Majdnem mindenütt zárt ajtó fogad. No, mester, keresd „ gazdát. Ha nagynehezen előkerítetted, segíts kihordani a bútort. De még mindig nem láthatsz munkához. Várod, hogy hozza az autó az anyagot. Végre az is megjön. Kérded a lakót: milyen színt akar? Zöldet. Nézed a festéket — zöld nincs közte, minden van, csak éppen az nincs, ami kellene. Zörög a házigazda, hozzanak zöldet, nem kell neki a sárga, a kék se smakkol. Ad pénzt, elugrik a gyerek zöldért. Ezzel is megy az A falat grafikonokkal és oklevelekkel tapétázták. A grafikonokon az építkezés ütemtervei, az okleveleken, valamennyin egyetlen név: „Drotár András kubikos.” Az oklevelek alá két szocialista brigúdzászlót is állítottak. Ha más nem, ez már elég ahhoz, hogy Drotár András és szocialista brigádja kíváncsiságot ébresszen. Cerazol, perlittel A brigád tagjai most, hogy beköszöntött a tél. a kinti szabadlevegős munkáról beszorultak egy újonnan felépített ház földszintjére és — kubikosokhoz eléggé furcsán — egy különleges eljárás megvalósításán dolgoznak. Habhomokos téglát gyártanak, összetétele homok, cement és cerazol hab. A eera- zol hab alapanyaga lópata, köröm, vagyis szárú, és tulajdonsága, hogy felduzzaszt- ja a homokkal kevert cementet, így igen alkalmas lesz a keretvázas épületek kitöltő falazására, mert jó hő és hangszigetelő. — Ez még kísérlet — mondják a brigádtagok — közben mi is kísérletezünk, -a cerazolt perlittel és fűrészporral helyettesítjük. Hátha sikerül egy új, a habhomokos téglánál is jobb építőanyagot előállítani. „Az égig magasztalnak. Minek?" A hrigádvezető nincs az épületben. A zömök, kemény kötésű emberrel, ahogy az ebéddel végzett, mér az udvaron találkoztam és csak a szeme villant kérdezve; keresett? — Igen, kerestem. — Hát jó, de ne haragudjon érte, ha megmondom: itt nem én, és nemcsak a brigádom csinál mindent. Már megjelent egyszer egy cikk rólunk. Az égig magasztaltak. Minek? A többi brigád ugyanolyan jól dolgozik, mint az enyém. Az építkezés párititkára, Ölti Sándor erre már fgyel- meztetett. Drotár András nem szívesen beszél majd magáról és a brigádjáról. S egy kicsit iga?a van, mert az északi alközpont építésén négy szocialista, háio.u munkabrigád dolgozik. Hogy huszonkét nap alatt, rekordidőre szereitek össze egy-egy 56 lakásas házat, abban mindenki részes. Az összerakás dupla normát teljesítettek, .csakúgy, mjnt a kubikosok, akik különösen kitettek magukért. A megmagasított ta’icska Állunk a panelek tövében és figyelem a brigadéros,. Ö meg csak dohog. Úgy csattog szavaival, mintha haragudna. — Tudja meg, ml azért dolgozunk jól, mert a brigádom tagjaiból kettő sógorom, az egyik komám, a másik kettő tőszomszédom. így megértjük egymást. Egyhely- ről, Nyírtelekről járunk be dolgozni. Ezért megy nálunk jól. Együtt vagyunk már több mint tíz éve. — És a talicskamegmaga- sítás? — Ki mondta? — Beszéltem a sógoraival. Ledner Jóska mesélte, hogy megmagasították a talicskát és egy keverés betont, ót forduló helyett háromszorra vittek el. Még most is sajog a derekuk, hiszen majdnem dupla normát teljesítettek. Egy hónap alatt 40 köbméter betont dolgoztak be. egy embernek háromszáz mázsát kellett a keverőtői a szerelőhelyig eltolni. — Ez így volt. De megmondtam mindegyiknek, ha pénzt akarnak keresni, dolgozzanak. A Jóskának külön szóltam: „Jóska, te fiatal házas vagy, házat építel, fel kell kötni a nadrágot.” A fiú háza szépen készül, az egész brigád segít az építkezésben, tavasszal már be: ö tűzhet. — Ledner József, viszont azt is mondta, hogy nemcsak a pénzért vertek iá a munkára, a tervteijesítésért is, azért, hogy előbb kész Lepek el a házak, hiszen va a- mennyien tisztába vannak azzal, mii jelent majd a lakóknak, hogy előbb beköl öz- aenok. A brigádéezető kifakad; „Miért kérdezem ép öt, ha a brigád tagjait már kifaggattam.” Cigarettával kínálom. Néz rám, vajon ugratom-e? Eltaposott cigarettái... Nem ugratom, esak kíváncsiságból teszem. Német Pál mondta: a brigád tagjai leszoktak a dohányzásról. A hrigádvezetőt győzték meg a legnehezebben. Ö volt a legszenvedélyesebb dohányos, ette a cigarettát, de mindig rászóltak: — Már megint kéményt csinálsz a szádból. És a brigádvezető rendre eltaposta a cigarettát. Egyre kevesebbet szívott, majd végképp abbahagyta. Várom, hogy ő is mondjon erről valamit. Mielőtt szólna, fejetetejére tolja a kalapját és már mosolyog. — Hát leszoktam a cigarettáról. Káros a szervezetre. Aztán a kubikosnak, ha dolgozik. mind a két kezére szüksége van. Egy cigaretta elszívása öt perc, tizenkét cigaretta már egy óra, eny- nyit minden dohányos elszív egy műszakban, és végül nem dolgozik csak hét órát. Silóval meggyőztek, igaza volt a Palinak, meg a többieknek. Mire végére érünk a beszélgetésnek egészen megbarátkozunk. A brigádveaető enged és elejt egy-két szót magáról: „Cseléd voltam én, részes arató, tudom hogy mi a munka.” Most ötszörösen kiváló dolgozó. És a jelvényei nem jelképesek. Seres Ernő Ismeretterjesztő füzetek II háztáji gazdaságok és a saezggazdasági temetés Szaheles-SzaiMár megyéden A megye dolgozóinak ezrei, tízezrei tanulnak a téli időszakban a legkülönfélébb oktatási formákon. E hosszabb- rövidebb tanfolyamok célja: alakítani, fejleszteni azt a politikai tisztánlátást, amelynek segítségével az üzemi dolgozók, termelőszövetkezeti tagok jobban megértik azokat az alapvető gazdasági összefüggéseket, amelyeknek az ismeretében zavartalanabbá válik, fokozható a termelés: a mindennapi lét, a kulturális élet alapja. Az MSZMP Szabolcs-Szat- már megyei bizottsága az e idő. Szemügyre veszed a lakást, aztán megnézed a létrát. A guta akar megütni, ötös létrát hoztak, pedig nyolcas kellene, ötösről nem éred el a plafont. Kérded, van-e a háznál nyolcas létra? Hát nincs, miért is lenne? Nosza, keress telefont, telefonálj a Központba. hogy hozzanak. Visszaszólnak, hogy még nem jöttek he a kocsik, várjak soromra. Hát várok, vagy az ötös létrával próbálkozom, szappanozok róla, ameddig érem. — Mit szól hozzá, aranyélet, mi? — Néz rám ültéből, várja, hogy ellenkezzem, vagy igazat adjak. Csak igazat adhatok neki. — Az a baj, tudja — fog megint mondókájába —, hogy a vezetők nem aszerint kapják a fizetést, mi mennyit termelünk, tehát nincsenek érdekeltté téve, hogy jobban megszervezzék a munkát, ahogy e.'.iK, úgy puffan — ez az eredménye. Hányszor, de hányszor felvetettük már termelési értekezleten, hogy bajok vannak a munkaszervezéssel. Elsoroltuk töviről-he- gyire, hogy kéne, mint kéne. A mázoló dolga nem az, hogy célt szolgáló országos ismeret- terjesztő anyagok mellett mind nagyobb figyelmet fordít arra, hogy a járások, községek vezető és egyszerű dolgozói megyei Összefüggéseiben lássák mindazokat a politikai, gazdasági, kulturális kérdéseket, amelyek rendezésével, megoldásával juthatunk előbbre. Ennek a gondolatnak a jegyében hagyta el a nyomdát a napokban, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési, valamint mezőgazdasági osztálya gondozásában a legfrissebb kötett: „A háztáji gazdaságok és a festék után futkosson, létrát kerítsen, keresse a lakót, ci- pekedjen a bútorral. Javítson a falon, szappanozzon, ha meg megszái-írtt, elő az ecsetet és rajta. Ki kellene minket szolgálni a munkaszerve zésnek, hogy mire odaérünk, legyen munkaterület, dolgozhassunk. Végső soron csak a mi munkánk az igazi munka, a lényeg, ebből lesz a pénz is. Nem igaz? Hát már hogyne lenne igaz — bólintok. Elgondolom magamban, hogy a gondoknak ez a nyomasztó lajstroméi — a bosszúságok hétköznapi eseteivé osztódva — mennyi borsot tor a szobafestők orra alá. Ez a mester, aki most itt ül nyikorgó fémbőröndjén, szívesebben fogná az ecsetet, szívesebben dolgozna. A rossz munkaszervezés ellopja munkaidejének egy jelentős részét, aztán, ha szorít az idő, bármennyire is becsületes, a minőség rovására, mennyiségi munkát kénytelen végezni, hiszen ha teljesítménye alatta marad a száz százaléknak, vékonyabb lesz a boríték, s ezt megsínyli a család. Gulyás Mihály mezőgazdasági termelés Sza- bolcs-Ssatmár megyében” címmel. A kötet előszava aláhúzza a téma jelentőségét: „Megyénk területén az elmúlt évben a háztáji és egyéb gazdaságok az ossz felvásárlásnak $2 százalékát biztosítottákA megye háztáji gazdaságainak a helyzetét elemző munka részletesen foglalkozik e kisegítő üzemek szükségességével, politikai-gazdasági jelentőségével, feladataival mind a tsz-csalá- dok önellátásában, mind az árutermelésben. De megindokolja azt is, hogy a háztáji gazdálkodás rendszere nem egy rövidtávú átmeneti jelenség; szerepe — röviden szólva — a kommunizmus építésének hosszú korszakában is megmarad. Nemcsak általános ismeret- terjesztő a kötet, hanem egy kicsit kézikönyv is mindazok számára, akik a háztáji gazdálkodás néhány problémájúra igyekeznek választ keresni, mint amilyen a háztáji gazdaság helye, mérete, termelési kedvezményei, lehetőségei stb. Indokolva a háztáji gazdálkodás egészséges fejlesztésének szükségességét rámutat, hogy kollektivebbé, társadalmibbá kell tenni az ezzel való foglalkozást. Ennek hatékony eszköze a létrehozandó háztáji bizottságoknak a község vezeti), társadalmi szerveivel kialakuló szoros kapcsolata. Ahelyett, hogy a háztáji gazdálkodás helyzetének jellemző adatait kiemelnénk, ismét az előszó egy részével húzzuk alá a kisegítő üzemű: jelentőségét: „..•Ehhez kívánunk segítséget nyújtani e kis füzetünkkel, melyet azzal a céllal adunk ki, hogy pártbizottsági, tanácsi, szövetkezeti és tömegszer- vezeti vezetőink és tagjaink olvassák, tanulmányozzák és t gyakorlati munkában hasznosítsák.”
