Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-31 / 305. szám

Események sorokban Antarktis* szovjet kuta­tóinak központi telepe eddig a „Mirnij” volt, amely azon­ban kedvezőtlen fekvésénél fogva meglehetősen sok prob­lémát okozott. Ezért olyan döntés született, hogy az Enderby-földön elhelyezkedő Mologyozsnaja állomást épí­tik ki a szovjet sarkkutatók „fővárosává”. Saragat, az új olasz köztár­sasági elnök felkereste Segni volt elnököt, akit betegsége kényszerített december 6-án lemondásra és 20 percet töl­tött elődjének betegágyánál. Louis Harris amerikai köz­véleménykutatási szakértő szerint az Egyesült Államok minden négy polgára közül három támogatja a szocialista országokkal folytatandó tár­gyalások eszméjét. Az ameri­kaiak 74 százaléka szeretné, ha megkezdenek a nemzetkö­zi tárgyalásokat az atomfegy­verkísérletek teljes beszünte­téséről. A Stimme der Gemeinde című frankfurti folyóiratban Martin Niemöller lelkész nyu­gatnémet közéleti személyiség élesen bírálta az NSZK kor­mányának bel- és külpolitiká­ját. Niemöller azzal vádolja a bonni politika irányítóit, hogy tetteik miatt egyetlen nép sem hisz Nyugat-Német- ország őszinte béketörekvésá- bem 79 éves korában, súlyos be­tegség következtében elhunyt Vlagyimir Andrejevics Favor- szkij Lenin-díjas grafikus és festőművész, a Szovjet Képző- művészeti Akadémia rendes tagja. Nigériában a napok óta tar­tó politikai válság „ szerdán lefolyt választásokra is rá­nyomta bélyegét. Az ország déli, keleti és középnyugati területein a választópolgárok nagy tömegei megfogadták az UPGA-nak a választások boj­kottálására szóló felhívását és csak elenyésző számban jelen­tek meg az urnák előtt. A szavazófülkéket spk helyen, összetörték. Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök — az AFP je­lentése szerint — szerdán hi­vatalosan értesítette Szufanu- vong herceget, a Laoszi Ha­zafias Front pártjának elnö­két a kormánynak arról a döntéséről, hogy áprilisban általános választásokat tarta­nak, a nemzetgyűlés újravá­lasztására. Laoszban utoljára 1 960-ban voltak választások. Az Afrikai Egységszervezet oldja meg a kongói kérdést A guineai küldött javaslata a Biztonsági Tanácsban New York, (MTI): A Biztonsági Tanács szer­dán ismét összeült, hogy foly­tassa az amerikaiak és a bel­gák kongói fegyveres beavat­kozásáról immár három hét­tel ezelőtt megkezdett vitát. Amint annak idején már jelentettük, a tanács asztalán Marokkó és Elefántcsontpart közös határozati javaslata fekszik. Ez a javaslat — mint er­re Marof guineai delegá­tus 18 afrikai állam ne­vében rámutatott — nem tartalmazza több függet­len afrikai ország állás­pontjának egyes fontos mozzanatait. A guineai delegátus indítvá­nyozta, hogy a határozati ja­vaslatból iktassák ki a 6. pontot, amely lehetővé tenné, hogy a jövőben is neokoloni- alista mesterkedések eszköze­ként használhassák fel Kon­góban az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Ez a pont ugyanis a főtitkárra bízná, hogy to­vábbra is kísérje figyelemmel a kongói helyzetet. A guineai küldött módosító javaslata így hangzott: „A tanács kéri az Afrikai Egységszervezetet, hogy az alapokmány 54. cikke­lyével összhangban folya­matos m tájékoztassa a ta­nácsot minden olyan ak­cióról, amelyet az AESZ foganatosíthat, e határozat alapján.” Utalt arra, hogy a 18 afrikai állam csak e módosítás elfő. Johnson ás Risk megbeszélése a dél-vietnami helyzetről Johnson, (Reuter, AP AFP): Johnson amerikai elnök texasi farmján hosszabb megbeszélést folytatott Rusk külügyminiszterrel, aki beszá­molt neki a világpolitika leg­újabb fejleményeiről. Az el­nök környezetéből származó értesülések szerint a külügyminiszter tájé­koztatta az elnököt a dél­vietnami helyzetről és azokról az erőfeszítések­ről, amelyeket amerikai részről tesznek az ottani polgári kormányzat és a katonai vezetők közti el­lentétek elsimításáért. Az AP a kormányhoz közel­álló körökre hivatkozva kö­zölte, hogy Johnson és Rusk megbeszélésén nem került szóba az Egyesült Államok Délkelet-Ázsiából történő esetleges visszavonulásának kérdése. A Reuter jelentése szerint az amerikai külügy­minisztérium szóvivője ked­den Washingtonban kijelen­tette, hogy az Egyesült Államok min­dent elkövet a dél-viet- nsmi hatalmi csoportosu­lások erőinek egyesítése érdekében. Ebből a célból Saigonban megbeszélések folytak az Egyesült Álla­mok képviselői Tran Van Huong dél-vietnami mi­niszterelnök között. A dél-vietnami hazafiak lankadatlan harci tevékeny­sége súlyosbítja az általános politikai zűrzavart Saigon­ban. A legkülönbözőbb hí­resztelések keringenek a fő­városban, többek között újabb államcsíny lehetőségé­ről. Tran Van Huong minisz­terelnök a szerdai nap folya­mán tárgyalt Taylor ameri­kai nagykövettel. A dél-vietnami főváros­ban a felszabadítási front erőinek általános offenzivájáról beszélnek. Az Egyesült Államokban fokozódó nyugtalansággal fi­gyelik a dél-vietnami esemé­nyeket. gadása esetén támogathatja Marokkó és Elefántcsontpart javaslatát. Fedorenko szovjet, küldött felszólalásában követelte, hogy szűnjék meg a külföldi beavatkozás, a zsoldosok fel- használása a kongói nép el­len, s rámutatott, hogy a kongói kérdést az afri­kai népeknek, e'sősorban a kongói népnek kell meg­oldania, továbbá, hogy igazságosabb képviseletet kell biztosítafii a tanácsban a fiatal, független államoknak. Marof guineai megbízott ki­jelentette, hogy a 18 afrikai állam nem azért bírálja a hatodik pontot, mintha nem bíznék U Thant személyében, hanem azért, mert ez a pont nem az Afrikai Egységszerve- zeúre, hanem az ENSZ-re bíz­ná a határozat végrehajtásá­nak ellenőrzését. Az afrikai országok jól tudják, hogy az ENSZ — a kongói akciók négyéves kudarca után — politikai csődbe jutott ebben az or­szágban. Mint mondotta, mégis haj­landó elfogadni a marokkói— elefántcsontparti engedményt, de csak akkor, ha az eredeti szövegből eltávolítják azt a részt, amely az ENSZ főtitká­rára bízná a határozat végre­hajtásának ellenőrzését. Mivel azonban Marokkó és Elefántcsontpart megbízottai ragaszkodnak ehhez a sza­kaszhoz, a Biztonsági Tanács további megbeszélések végett megszakította ülését. Az ülés magyar idő szerint este fél tízkor folytatódott. Moszkvában megnyílik a Dél*Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front állandó képviselete Moszkva, (TASZSZ): Az új év elején Moszkvában megnyílik a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front állandó képviselete. Nguyen Van Thien, a front jelenleg Moszkvában tartózko­dó küldöttségének vezetője a TASZSZ tudósítójával folyta­tott beszélgetése során ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: az állandó képviselet létrehozásá­ról szóló megállapodás meg­erősíti a dél-vietnami népnek azt az eltökélt szándékát, hogy folytatja a hazája szabadsá­gáért és függetlenségéért ví­vott harcot. — Mostani moszkvai látoga­tásunk — mondotta Nguyen Van Thien — nagymértékben hozzájárul a baráti kapcsola­tok fejlődéséhez. Ismét meg­győződtünk arról, hogy a szov­jet emberek milyen meleg, őszinte rokonszenvvel viseltet­nek felszabadító harcunk iránt. Biztosak vagyunk abban, hogy a szovjet emberek rokonszenve és támogatása közelebb hozza harcunk győzelmes befejezését. F«€fOT©I©w KGST-tithár nyilatkozata a tanács 198$. évi munkájáról Moszkva, (TASZSZ): Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának. Nyilatkozatában elmondta, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácséinak legfon­tosabb feladata 1965-ben az 1966—1970. évi népgazdasági tervek végleges egybehango­lása lesz. Faggyejev közölte, hogy a KGST-országok tevhivatalai- nak vezetői máris elvégezték az előzetes konzultációt. A tanács számításokat végzett arra vonatkozóan, hogy a leg­fontosabb termékeket milyen mennyiségben kell előállíta­ni és milyen fogyasztásra le­het számítani a szocialista országokban. Az elvégzett munka lehetővé tette a köl­csönös áruszállítások volu­menének hozzávetőleges meg­határozását, felszínre hozta a fő gazdasági problémákat és megoldásuk módját Is »ég­jél ölte — fűzte hozzá a KGST titkára. 1965-ben a tanács tagorszá­gai megkötik az 1966—1970. évi hosszú lejáratú árucsere- egyezményeket. A tervek egybehangolása természetesen nem zárja ki, hanem ellenke­zőleg feltételezi a gazdasági, valamint tudományos és mű­szaki együttműködés egyéb formáinak tökéletesítését és elmélyítését — hangsúlyozta Nyikolaj Faggyejev. A ta­nács szervei csakúgy, mint korábban, jövőre Is :org?l - mazni fogják a sokoldalú és a kétoldalú együttműködést. A jövő év tehát hasznos munka éve lesz. Ez a mun­ka arra hivatott, hogy biato. sítsa valamennyi KGST-or- szág népgazdaságának gyors ütemű fejlődését — mondot­ta befejezésül Nyikolaj Fagy- gyejev. ü Pravda vezércikke a szocialista országok epiittsitiikedéséröl A Pravda szerdai számában vezércikkében méltatja a szo­cialista országok együttműkö­désének idei eredményeit. A lap megállapítja, hogy a szocialista világrendszer még nem tekinthet nagy múltra vissza, de máris egyre nagyobb hatással van a társadalmi fej­lődés egész menetére. A szo­cialista országok nélkül nap­jainkban egyetlen nemzetközi problémáról sem dönthetnek és még a legfékeveszettebb reak­ciós imperialista körök is kénytelenek számolni a szoci­alista közösség álláspontjával. Fiatalsága ellenére a szocialis­ta világrendszer hatalmas erő­re tett szert, befolyása és te­kintélye évről évre növekszik, mindinkább érezhetőbbé válik — hangsúlyozza a cikk. A szocialista világrendszer szabad szuverén népek társa­dalmi, gazdasági és politikai közössége, — hangsúlyozza a vezércikk. — Ezeket a népeket az érdekközösség, a barátság és a testvériség fűzi össze; ez erejük, energiájuk, a szocializ­mus sikereiért, a béke és a ha­ladás diadaláért vívott ihletett harcuk forrása. A Pravda ezután arról ír, hogy 19S4-ben sok olyan fontos esemény ment végbe, amely a szocialista országok baráti kap­csolatainak erősödését, a test­véri együttműködés fokozódá­sát tanúsítja. Meghosszabbí­tották a szovjet—lengyel ba­rátsági szerződést, számos két­oldalú magasszint.ű tanácsko­zásra került sor, több ország párt- és kormányküldöttségei látogattak el egymáshoz. A nemzetközi együttműködés új formái születtek meg. A KGST keretein belül gondos munka folyik a népgazdasági tervek egybehangolására, a termelés szakosítására és a kooperáció megvalósítására. A lap rámutat, a szovjet kormány, az egész szovjet nép gyakorlati tettekkel igyekszik elősegíteni, hogy az imperialis­ta igától megszabadult orszá­gok dolgozóinak testvéri szö­vetsége a legteljesebb bizalom­nak, a testvéri egység világos tudatának, és a teljes mérték­ben önkéntes egyetértésnek az alapjaira épüljön. A Pravda hozzáfűzi, hogy az ilyen kap­csolatok nem alakulnak ki ma­guktól, a testvérpártoknak, c szocialista országok kormá­nyainak és népeinek erőfeszí­téseket kell tenniük az ilyen kapcsolatokért. Az SZKP és a szovjet kormánv elsőrendű kö­telességének tartja, hogy min­dent megtegyen a szocialista országok egységének és össze- forrottságának megszilárdítá­sáért, a marxizmus—leniniz- mus és a szocialista interna­cionalizmus biztos alapján — hangsúlyozza a cikk. A Pravda végül megállapít­ja, hogy a testvéri országok erőfeszítései az élet minden te­rületén kellő eredményekkel járnak. „Az a békeszerető le­nini külpolitika, amelyet a Szovjetunió és a többi szoci­alista ország folytat, aktívan elősegíti a béke fennmaradá­sát, a népek biztonságának növekedését,. A Szovjetunió és a többi szocialista ország erő­feszítései jóvoltából 1964-ben egy sor olyan intézkedést si­került tenni, amely előmozdi tóttá a nemzetközi feszültséc bizonyos fokú enyhülését”. 4/. A határőrök összeszedték és epecsételték a személyi iga- ',<■] vánvoksat; feljegyezték a le vizákat, ellenőrizték a cso- na gokat. A peronra senki- iek* sem volt szabad kimen- iie. Az őrnagy, aki kirohant z állomás épületéből, egy .•i lanat múlva nagyon, izgatót- ;an tért vissza. ■— Horogra kerültek, sut­togta, bár a váróteremben hármójukon kívül nem volt jeníki. — Az ügyész észrevette, hogy a kis állomás váróterme körül van zárva. A peronra nyíló ablak előtt két határőr állt. Az ajtóban is egy rend­őr; egy másik meg a közel­ben posztolt. A peronra vezető ajtó ki­nyílt. Előbb egy zöld egyen­ruha s vámos lépett be. Mö­götte három férfi bőröndök­Ifföá. december 31. kel és csomagiokkal, aztán a főnök. Majd felbukkant a főhadnagy allakja is. Az egyik utas, középterme­tű, sovány, napbarnított arcú fiatalember érdeklődéssel né­zett körül. Amint az ügyész­re pillantott, elsápadt és visszahSkölt, mintha menekül­ni akart volna. De amikor látta, hogy az út mögötte el van vágva, ledobta a csoma­gokat a kezéből és a nyitott ablak felé ugrott. Az útjában álló Halinát olyan erővel lök­te félre, hogy az elesett. Az őrnagy, a rendőrök és a ha­tárőrök a szökevény után ve­tették magukat. Az ügyész felemelte a földről a fájda­lomtól eltorzult arcú leányt. Elestében nagyon megütötte magát, és az üvegszilánkok felsértették a kezét. Kis idő múlva az őrnagy és a rendőrök a váróterembe vezették a szökevényt, akit rövid üldözés után elfogtak. Amikor az őrnagy meglátta a lány vérző kezét, így szólt: — Azonnal be kell kötözni! Hol van mentőszekrény? ezt az embert pedig kísérjék a szomszéd szobába, alaposan motozzák meg. Majd ők segí­tenek — mutatott a két uti- társra — azok az én embe­reim. Varsótól kezdve vi­gyáztak a fickóra. Tudják, mit kell keresni nála. Azon­nal verjék bilincsbe! — Az utolsó parancs már feleslegesen hangzott el, mint­hogy az egyik rendőr éppen abban a pillanatban kapcsolta a bűnös kezére az acél „kar­perec”-«! , Az állomásfőnök ids men- tőszekrénn yell érkezett meg. Az őrnagy ügyesen kimosta Halina könnyűnek látszó kéz- sérülését és bekötötte. Kinyílt a szomszéd szoba ajtaja. — Megtaláltuk — jelentette diadalmasan az egyik nyomo­zó. — Ügyes fickó, az ördög vigye el! Két új százast ösz- saeragasatott, zacskót csinált belőlük és abba dugta a csek­ket — mondta — és átadta az őrnagynak a kis téglalap ala­kú papírlapot. Krzyzewski rá­pillantott és azt mondta: — Ügyész úr, ime a Donau- bank csekkje. Megengedi, hogy egyelőre nálam marad­jon? Ha visszatérünk Varsó­ba, az ügyészségen hivatalom san átnyújtjuk. Bevezették a letartóztatot­tat. Már teljesen nyugodt volt. Csak n szemében tükröző­dött gyűlölet és düh. Az ügyész kíváncsian nézegette a fiatalembert. Először látta életében, vagy mégsem? Igen, azt hiszem láttam ezt az ala­kot valahol a bíróságon, — latolgatta. — Engedjék meg, hogy be­mutassam a „barátunk”-at, mondta végül csipkelődő han­gon az őrnagy — Halina kis­asszony már ismeri. — Neve: Wiktor Samaszek, a barátai „sápadt Nikó”-nak hívják. Kü­lönben Zosia Samaszkovná- nak, a fővárosi ügyészség tisztviselőjének testvére, aki nemrégen még boldog tulaj­donosa volt nyolcvanezer dollárnak. Nem készpénzben, az igaz, hanem csekkben, de ez Ausztriában egyre megy. — Elindíthatjuk a vona­tot? — kérdezte az állomás­főnök. — Ha a vámosok, és a ha­tárőrök végeztek, altkor igen, mert nekünk nincs itt már semmi dolgunk. Mindenesetre az egyik turista nem látja meg sem Bécset, sem Jugosz­láviát. Legalább is hosszabb ideig. A váróteremben Durko ka­pitány terjedelmes jegyző­könyvet írt. A rendőrőrs pa­rancsnoka sugárzott a büszke­ségtől. Utasítást kapott az őrnagytól, hogy reggel telefo­náljon a rendőrfőkapitány­nak, és jelentse neki: a bű­nöst elfogták és megtalálták nála 3 csekket, valamint emelje ki a helybeli rendőrök, a határőrök és n vámosok segítségét Wiktor Samaszek kézrekerítésében, akit erős rendőri fedezet mellett a leg­közelebbi vonattal Varsóba irányítanak. — Stach, kérlek, magyarázd meg az egészet... kérlelte az ügyész az őrnagyot. — Majd Varsóban. Most ideje lefeküdni. Nem volt könnyű nap. — Reggel kiderült: vagy a seb volt komolyabb, mint ahogy kezdetben feltételezték, vagy Wilska belső sérüléseket, is szenvedett, mert rosszul érezte magát; lázas volt és panaszkodott, hogy lélegzet­vételkor fájdalmai vannak. Minden tiltakozása ellenére lemondtak a tervbe vett ki­rándulásról, és ahelyett, hogy Cieszyn-ba és Wislába utaz­tak volna, a legrövidebb úton Varsó felé hujlottak. Ismét Durko kapitány ve­zette a kocsit. A sebességmérő mutatója mindig nyoxvan fe­lett állt. Csak az útkereszte­ződéseknél és a sűrűn lakott, kis sziléziai városokban kel­lett lassítani a tempót. Ami­kor Czestochowa után végre kijuttotak a széles, egyenes országúira, a Volga motorja a legnagyobb fordulatszámmal pörgött; a sebességmérő száz­húszat mutatott. Semmi ör­döngösség, hogy ilyen sebes­ség mellett már délután há­rom óra előtt Varsóba értek. A kap lány minden további nélkül fordult „ Grójecka út­ról a Zwirki, majd a Wigury utcába, aztán a Raciawieckán át a Wolowskába, és megállt a belügyminisztérium kórháza előtt. Itt megvizsgálták Wiis- kát, és megállapították, hogy két bordája eltörött. Az or­vosok a kórházban akarták tartani, de Wilska nem egye­zett bele. Ezekután megfele­lően bekötötték és a kapitány az ügyésszel együtt elkísérte a beteget a lakására. Az őr­nagy, aki csaknem szemben lakott 3 kórházzal, elköszönt, ígéretet téve a lánynak, hogy holnap délután folyamán meg­látogatja. Az őrnagy amint hazaér, azonnal telefonált közvetíti, felettesének, Wlcchowicz ezre­desnek, jelentette, hogy meg­került 3 csekk *s a tolva,, letartóztatták. Az ezredes sz.- vélyesen gratulált az őmagj nak. — Ami a csekket illeti, azt beszéljétek meg a belüggye!. ügy gondolom, hogy fotókó piát kell róla készíteni az ügyészség számára. A csekké, pedig azonnal átadjuk n Kül­kereskedelmi Minisztérium­nak, mert nemcsak a nyomo­zás fontos dokumentuma, ha­nem elsősorban nyolcvanezer dollár értékű okirat. — Nos, éppen erről van szó. Ez a csekk itt van a zsebemben, ., pénztárcámban lapul és én a lehető legrö­videbb időn belül szeretnék tőle megszabadulni. Nem szí­vesen várok ezzel holnapig. A feleségemmel szeretnénk círnenni valahová, de ilyen „csomaggal” kényelmetlen. Otthon, az íróasztalom fiók­jában sem szívesen hagyom. Az ezredes felnevetett. — Igaza van! Vigye el a főkapitányságra és adja át megőrzésre az ügyeletes tiszt­nek, hogy zárja el a pánuél- szekrénvbe. — Igenis, ezredes úr! De én már ismerek egy emberi aki magánál hordta a csek­ket és tudom, hogy mi lett vele. — Ne túlozzon, őrnagy. Különben magunk között, igaza van. Minek „ legiki- sebb kockázat is? Azonnal magáért küldök egy kocsit valamelyik emberünkkel. jFojy tatjuk) 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom