Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-31 / 305. szám
Események sorokban Antarktis* szovjet kutatóinak központi telepe eddig a „Mirnij” volt, amely azonban kedvezőtlen fekvésénél fogva meglehetősen sok problémát okozott. Ezért olyan döntés született, hogy az Enderby-földön elhelyezkedő Mologyozsnaja állomást építik ki a szovjet sarkkutatók „fővárosává”. Saragat, az új olasz köztársasági elnök felkereste Segni volt elnököt, akit betegsége kényszerített december 6-án lemondásra és 20 percet töltött elődjének betegágyánál. Louis Harris amerikai közvéleménykutatási szakértő szerint az Egyesült Államok minden négy polgára közül három támogatja a szocialista országokkal folytatandó tárgyalások eszméjét. Az amerikaiak 74 százaléka szeretné, ha megkezdenek a nemzetközi tárgyalásokat az atomfegyverkísérletek teljes beszüntetéséről. A Stimme der Gemeinde című frankfurti folyóiratban Martin Niemöller lelkész nyugatnémet közéleti személyiség élesen bírálta az NSZK kormányának bel- és külpolitikáját. Niemöller azzal vádolja a bonni politika irányítóit, hogy tetteik miatt egyetlen nép sem hisz Nyugat-Német- ország őszinte béketörekvésá- bem 79 éves korában, súlyos betegség következtében elhunyt Vlagyimir Andrejevics Favor- szkij Lenin-díjas grafikus és festőművész, a Szovjet Képző- művészeti Akadémia rendes tagja. Nigériában a napok óta tartó politikai válság „ szerdán lefolyt választásokra is rányomta bélyegét. Az ország déli, keleti és középnyugati területein a választópolgárok nagy tömegei megfogadták az UPGA-nak a választások bojkottálására szóló felhívását és csak elenyésző számban jelentek meg az urnák előtt. A szavazófülkéket spk helyen, összetörték. Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök — az AFP jelentése szerint — szerdán hivatalosan értesítette Szufanu- vong herceget, a Laoszi Hazafias Front pártjának elnökét a kormánynak arról a döntéséről, hogy áprilisban általános választásokat tartanak, a nemzetgyűlés újraválasztására. Laoszban utoljára 1 960-ban voltak választások. Az Afrikai Egységszervezet oldja meg a kongói kérdést A guineai küldött javaslata a Biztonsági Tanácsban New York, (MTI): A Biztonsági Tanács szerdán ismét összeült, hogy folytassa az amerikaiak és a belgák kongói fegyveres beavatkozásáról immár három héttel ezelőtt megkezdett vitát. Amint annak idején már jelentettük, a tanács asztalán Marokkó és Elefántcsontpart közös határozati javaslata fekszik. Ez a javaslat — mint erre Marof guineai delegátus 18 afrikai állam nevében rámutatott — nem tartalmazza több független afrikai ország álláspontjának egyes fontos mozzanatait. A guineai delegátus indítványozta, hogy a határozati javaslatból iktassák ki a 6. pontot, amely lehetővé tenné, hogy a jövőben is neokoloni- alista mesterkedések eszközeként használhassák fel Kongóban az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Ez a pont ugyanis a főtitkárra bízná, hogy továbbra is kísérje figyelemmel a kongói helyzetet. A guineai küldött módosító javaslata így hangzott: „A tanács kéri az Afrikai Egységszervezetet, hogy az alapokmány 54. cikkelyével összhangban folyamatos m tájékoztassa a tanácsot minden olyan akcióról, amelyet az AESZ foganatosíthat, e határozat alapján.” Utalt arra, hogy a 18 afrikai állam csak e módosítás elfő. Johnson ás Risk megbeszélése a dél-vietnami helyzetről Johnson, (Reuter, AP AFP): Johnson amerikai elnök texasi farmján hosszabb megbeszélést folytatott Rusk külügyminiszterrel, aki beszámolt neki a világpolitika legújabb fejleményeiről. Az elnök környezetéből származó értesülések szerint a külügyminiszter tájékoztatta az elnököt a délvietnami helyzetről és azokról az erőfeszítésekről, amelyeket amerikai részről tesznek az ottani polgári kormányzat és a katonai vezetők közti ellentétek elsimításáért. Az AP a kormányhoz közelálló körökre hivatkozva közölte, hogy Johnson és Rusk megbeszélésén nem került szóba az Egyesült Államok Délkelet-Ázsiából történő esetleges visszavonulásának kérdése. A Reuter jelentése szerint az amerikai külügyminisztérium szóvivője kedden Washingtonban kijelentette, hogy az Egyesült Államok mindent elkövet a dél-viet- nsmi hatalmi csoportosulások erőinek egyesítése érdekében. Ebből a célból Saigonban megbeszélések folytak az Egyesült Államok képviselői Tran Van Huong dél-vietnami miniszterelnök között. A dél-vietnami hazafiak lankadatlan harci tevékenysége súlyosbítja az általános politikai zűrzavart Saigonban. A legkülönbözőbb híresztelések keringenek a fővárosban, többek között újabb államcsíny lehetőségéről. Tran Van Huong miniszterelnök a szerdai nap folyamán tárgyalt Taylor amerikai nagykövettel. A dél-vietnami fővárosban a felszabadítási front erőinek általános offenzivájáról beszélnek. Az Egyesült Államokban fokozódó nyugtalansággal figyelik a dél-vietnami eseményeket. gadása esetén támogathatja Marokkó és Elefántcsontpart javaslatát. Fedorenko szovjet, küldött felszólalásában követelte, hogy szűnjék meg a külföldi beavatkozás, a zsoldosok fel- használása a kongói nép ellen, s rámutatott, hogy a kongói kérdést az afrikai népeknek, e'sősorban a kongói népnek kell megoldania, továbbá, hogy igazságosabb képviseletet kell biztosítafii a tanácsban a fiatal, független államoknak. Marof guineai megbízott kijelentette, hogy a 18 afrikai állam nem azért bírálja a hatodik pontot, mintha nem bíznék U Thant személyében, hanem azért, mert ez a pont nem az Afrikai Egységszerve- zeúre, hanem az ENSZ-re bízná a határozat végrehajtásának ellenőrzését. Az afrikai országok jól tudják, hogy az ENSZ — a kongói akciók négyéves kudarca után — politikai csődbe jutott ebben az országban. Mint mondotta, mégis hajlandó elfogadni a marokkói— elefántcsontparti engedményt, de csak akkor, ha az eredeti szövegből eltávolítják azt a részt, amely az ENSZ főtitkárára bízná a határozat végrehajtásának ellenőrzését. Mivel azonban Marokkó és Elefántcsontpart megbízottai ragaszkodnak ehhez a szakaszhoz, a Biztonsági Tanács további megbeszélések végett megszakította ülését. Az ülés magyar idő szerint este fél tízkor folytatódott. Moszkvában megnyílik a Dél*Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front állandó képviselete Moszkva, (TASZSZ): Az új év elején Moszkvában megnyílik a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front állandó képviselete. Nguyen Van Thien, a front jelenleg Moszkvában tartózkodó küldöttségének vezetője a TASZSZ tudósítójával folytatott beszélgetése során ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: az állandó képviselet létrehozásáról szóló megállapodás megerősíti a dél-vietnami népnek azt az eltökélt szándékát, hogy folytatja a hazája szabadságáért és függetlenségéért vívott harcot. — Mostani moszkvai látogatásunk — mondotta Nguyen Van Thien — nagymértékben hozzájárul a baráti kapcsolatok fejlődéséhez. Ismét meggyőződtünk arról, hogy a szovjet emberek milyen meleg, őszinte rokonszenvvel viseltetnek felszabadító harcunk iránt. Biztosak vagyunk abban, hogy a szovjet emberek rokonszenve és támogatása közelebb hozza harcunk győzelmes befejezését. F«€fOT©I©w KGST-tithár nyilatkozata a tanács 198$. évi munkájáról Moszkva, (TASZSZ): Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának. Nyilatkozatában elmondta, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácséinak legfontosabb feladata 1965-ben az 1966—1970. évi népgazdasági tervek végleges egybehangolása lesz. Faggyejev közölte, hogy a KGST-országok tevhivatalai- nak vezetői máris elvégezték az előzetes konzultációt. A tanács számításokat végzett arra vonatkozóan, hogy a legfontosabb termékeket milyen mennyiségben kell előállítani és milyen fogyasztásra lehet számítani a szocialista országokban. Az elvégzett munka lehetővé tette a kölcsönös áruszállítások volumenének hozzávetőleges meghatározását, felszínre hozta a fő gazdasági problémákat és megoldásuk módját Is »égjél ölte — fűzte hozzá a KGST titkára. 1965-ben a tanács tagországai megkötik az 1966—1970. évi hosszú lejáratú árucsere- egyezményeket. A tervek egybehangolása természetesen nem zárja ki, hanem ellenkezőleg feltételezi a gazdasági, valamint tudományos és műszaki együttműködés egyéb formáinak tökéletesítését és elmélyítését — hangsúlyozta Nyikolaj Faggyejev. A tanács szervei csakúgy, mint korábban, jövőre Is :org?l - mazni fogják a sokoldalú és a kétoldalú együttműködést. A jövő év tehát hasznos munka éve lesz. Ez a munka arra hivatott, hogy biato. sítsa valamennyi KGST-or- szág népgazdaságának gyors ütemű fejlődését — mondotta befejezésül Nyikolaj Fagy- gyejev. ü Pravda vezércikke a szocialista országok epiittsitiikedéséröl A Pravda szerdai számában vezércikkében méltatja a szocialista országok együttműködésének idei eredményeit. A lap megállapítja, hogy a szocialista világrendszer még nem tekinthet nagy múltra vissza, de máris egyre nagyobb hatással van a társadalmi fejlődés egész menetére. A szocialista országok nélkül napjainkban egyetlen nemzetközi problémáról sem dönthetnek és még a legfékeveszettebb reakciós imperialista körök is kénytelenek számolni a szocialista közösség álláspontjával. Fiatalsága ellenére a szocialista világrendszer hatalmas erőre tett szert, befolyása és tekintélye évről évre növekszik, mindinkább érezhetőbbé válik — hangsúlyozza a cikk. A szocialista világrendszer szabad szuverén népek társadalmi, gazdasági és politikai közössége, — hangsúlyozza a vezércikk. — Ezeket a népeket az érdekközösség, a barátság és a testvériség fűzi össze; ez erejük, energiájuk, a szocializmus sikereiért, a béke és a haladás diadaláért vívott ihletett harcuk forrása. A Pravda ezután arról ír, hogy 19S4-ben sok olyan fontos esemény ment végbe, amely a szocialista országok baráti kapcsolatainak erősödését, a testvéri együttműködés fokozódását tanúsítja. Meghosszabbították a szovjet—lengyel barátsági szerződést, számos kétoldalú magasszint.ű tanácskozásra került sor, több ország párt- és kormányküldöttségei látogattak el egymáshoz. A nemzetközi együttműködés új formái születtek meg. A KGST keretein belül gondos munka folyik a népgazdasági tervek egybehangolására, a termelés szakosítására és a kooperáció megvalósítására. A lap rámutat, a szovjet kormány, az egész szovjet nép gyakorlati tettekkel igyekszik elősegíteni, hogy az imperialista igától megszabadult országok dolgozóinak testvéri szövetsége a legteljesebb bizalomnak, a testvéri egység világos tudatának, és a teljes mértékben önkéntes egyetértésnek az alapjaira épüljön. A Pravda hozzáfűzi, hogy az ilyen kapcsolatok nem alakulnak ki maguktól, a testvérpártoknak, c szocialista országok kormányainak és népeinek erőfeszítéseket kell tenniük az ilyen kapcsolatokért. Az SZKP és a szovjet kormánv elsőrendű kötelességének tartja, hogy mindent megtegyen a szocialista országok egységének és össze- forrottságának megszilárdításáért, a marxizmus—leniniz- mus és a szocialista internacionalizmus biztos alapján — hangsúlyozza a cikk. A Pravda végül megállapítja, hogy a testvéri országok erőfeszítései az élet minden területén kellő eredményekkel járnak. „Az a békeszerető lenini külpolitika, amelyet a Szovjetunió és a többi szocialista ország folytat, aktívan elősegíti a béke fennmaradását, a népek biztonságának növekedését,. A Szovjetunió és a többi szocialista ország erőfeszítései jóvoltából 1964-ben egy sor olyan intézkedést sikerült tenni, amely előmozdi tóttá a nemzetközi feszültséc bizonyos fokú enyhülését”. 4/. A határőrök összeszedték és epecsételték a személyi iga- ',<■] vánvoksat; feljegyezték a le vizákat, ellenőrizték a cso- na gokat. A peronra senki- iek* sem volt szabad kimen- iie. Az őrnagy, aki kirohant z állomás épületéből, egy .•i lanat múlva nagyon, izgatót- ;an tért vissza. ■— Horogra kerültek, suttogta, bár a váróteremben hármójukon kívül nem volt jeníki. — Az ügyész észrevette, hogy a kis állomás váróterme körül van zárva. A peronra nyíló ablak előtt két határőr állt. Az ajtóban is egy rendőr; egy másik meg a közelben posztolt. A peronra vezető ajtó kinyílt. Előbb egy zöld egyenruha s vámos lépett be. Mögötte három férfi bőröndökIfföá. december 31. kel és csomagiokkal, aztán a főnök. Majd felbukkant a főhadnagy allakja is. Az egyik utas, középtermetű, sovány, napbarnított arcú fiatalember érdeklődéssel nézett körül. Amint az ügyészre pillantott, elsápadt és visszahSkölt, mintha menekülni akart volna. De amikor látta, hogy az út mögötte el van vágva, ledobta a csomagokat a kezéből és a nyitott ablak felé ugrott. Az útjában álló Halinát olyan erővel lökte félre, hogy az elesett. Az őrnagy, a rendőrök és a határőrök a szökevény után vetették magukat. Az ügyész felemelte a földről a fájdalomtól eltorzult arcú leányt. Elestében nagyon megütötte magát, és az üvegszilánkok felsértették a kezét. Kis idő múlva az őrnagy és a rendőrök a váróterembe vezették a szökevényt, akit rövid üldözés után elfogtak. Amikor az őrnagy meglátta a lány vérző kezét, így szólt: — Azonnal be kell kötözni! Hol van mentőszekrény? ezt az embert pedig kísérjék a szomszéd szobába, alaposan motozzák meg. Majd ők segítenek — mutatott a két uti- társra — azok az én embereim. Varsótól kezdve vigyáztak a fickóra. Tudják, mit kell keresni nála. Azonnal verjék bilincsbe! — Az utolsó parancs már feleslegesen hangzott el, minthogy az egyik rendőr éppen abban a pillanatban kapcsolta a bűnös kezére az acél „karperec”-«! , Az állomásfőnök ids men- tőszekrénn yell érkezett meg. Az őrnagy ügyesen kimosta Halina könnyűnek látszó kéz- sérülését és bekötötte. Kinyílt a szomszéd szoba ajtaja. — Megtaláltuk — jelentette diadalmasan az egyik nyomozó. — Ügyes fickó, az ördög vigye el! Két új százast ösz- saeragasatott, zacskót csinált belőlük és abba dugta a csekket — mondta — és átadta az őrnagynak a kis téglalap alakú papírlapot. Krzyzewski rápillantott és azt mondta: — Ügyész úr, ime a Donau- bank csekkje. Megengedi, hogy egyelőre nálam maradjon? Ha visszatérünk Varsóba, az ügyészségen hivatalom san átnyújtjuk. Bevezették a letartóztatottat. Már teljesen nyugodt volt. Csak n szemében tükröződött gyűlölet és düh. Az ügyész kíváncsian nézegette a fiatalembert. Először látta életében, vagy mégsem? Igen, azt hiszem láttam ezt az alakot valahol a bíróságon, — latolgatta. — Engedjék meg, hogy bemutassam a „barátunk”-at, mondta végül csipkelődő hangon az őrnagy — Halina kisasszony már ismeri. — Neve: Wiktor Samaszek, a barátai „sápadt Nikó”-nak hívják. Különben Zosia Samaszkovná- nak, a fővárosi ügyészség tisztviselőjének testvére, aki nemrégen még boldog tulajdonosa volt nyolcvanezer dollárnak. Nem készpénzben, az igaz, hanem csekkben, de ez Ausztriában egyre megy. — Elindíthatjuk a vonatot? — kérdezte az állomásfőnök. — Ha a vámosok, és a határőrök végeztek, altkor igen, mert nekünk nincs itt már semmi dolgunk. Mindenesetre az egyik turista nem látja meg sem Bécset, sem Jugoszláviát. Legalább is hosszabb ideig. A váróteremben Durko kapitány terjedelmes jegyzőkönyvet írt. A rendőrőrs parancsnoka sugárzott a büszkeségtől. Utasítást kapott az őrnagytól, hogy reggel telefonáljon a rendőrfőkapitánynak, és jelentse neki: a bűnöst elfogták és megtalálták nála 3 csekket, valamint emelje ki a helybeli rendőrök, a határőrök és n vámosok segítségét Wiktor Samaszek kézrekerítésében, akit erős rendőri fedezet mellett a legközelebbi vonattal Varsóba irányítanak. — Stach, kérlek, magyarázd meg az egészet... kérlelte az ügyész az őrnagyot. — Majd Varsóban. Most ideje lefeküdni. Nem volt könnyű nap. — Reggel kiderült: vagy a seb volt komolyabb, mint ahogy kezdetben feltételezték, vagy Wilska belső sérüléseket, is szenvedett, mert rosszul érezte magát; lázas volt és panaszkodott, hogy lélegzetvételkor fájdalmai vannak. Minden tiltakozása ellenére lemondtak a tervbe vett kirándulásról, és ahelyett, hogy Cieszyn-ba és Wislába utaztak volna, a legrövidebb úton Varsó felé hujlottak. Ismét Durko kapitány vezette a kocsit. A sebességmérő mutatója mindig nyoxvan felett állt. Csak az útkereszteződéseknél és a sűrűn lakott, kis sziléziai városokban kellett lassítani a tempót. Amikor Czestochowa után végre kijuttotak a széles, egyenes országúira, a Volga motorja a legnagyobb fordulatszámmal pörgött; a sebességmérő százhúszat mutatott. Semmi ördöngösség, hogy ilyen sebesség mellett már délután három óra előtt Varsóba értek. A kap lány minden további nélkül fordult „ Grójecka útról a Zwirki, majd a Wigury utcába, aztán a Raciawieckán át a Wolowskába, és megállt a belügyminisztérium kórháza előtt. Itt megvizsgálták Wiis- kát, és megállapították, hogy két bordája eltörött. Az orvosok a kórházban akarták tartani, de Wilska nem egyezett bele. Ezekután megfelelően bekötötték és a kapitány az ügyésszel együtt elkísérte a beteget a lakására. Az őrnagy, aki csaknem szemben lakott 3 kórházzal, elköszönt, ígéretet téve a lánynak, hogy holnap délután folyamán meglátogatja. Az őrnagy amint hazaér, azonnal telefonált közvetíti, felettesének, Wlcchowicz ezredesnek, jelentette, hogy megkerült 3 csekk *s a tolva,, letartóztatták. Az ezredes sz.- vélyesen gratulált az őmagj nak. — Ami a csekket illeti, azt beszéljétek meg a belüggye!. ügy gondolom, hogy fotókó piát kell róla készíteni az ügyészség számára. A csekké, pedig azonnal átadjuk n Külkereskedelmi Minisztériumnak, mert nemcsak a nyomozás fontos dokumentuma, hanem elsősorban nyolcvanezer dollár értékű okirat. — Nos, éppen erről van szó. Ez a csekk itt van a zsebemben, ., pénztárcámban lapul és én a lehető legrövidebb időn belül szeretnék tőle megszabadulni. Nem szívesen várok ezzel holnapig. A feleségemmel szeretnénk círnenni valahová, de ilyen „csomaggal” kényelmetlen. Otthon, az íróasztalom fiókjában sem szívesen hagyom. Az ezredes felnevetett. — Igaza van! Vigye el a főkapitányságra és adja át megőrzésre az ügyeletes tisztnek, hogy zárja el a pánuél- szekrénvbe. — Igenis, ezredes úr! De én már ismerek egy emberi aki magánál hordta a csekket és tudom, hogy mi lett vele. — Ne túlozzon, őrnagy. Különben magunk között, igaza van. Minek „ legiki- sebb kockázat is? Azonnal magáért küldök egy kocsit valamelyik emberünkkel. jFojy tatjuk) 2
