Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-29 / 303. szám

Események sorokban U Thant, az ENSZ főtitká­ra, aki gyomorfekély kezelés után egy héttel ezelőtt hagyta el a kórházat és azóta ottho­nában pihent — a Reuter iro­da értesülése szerint — hétfőn ismét megjelent hivatalában és tárgyalásokat kezdett az ENSZ „pénzügyi válságának” megoldásáról. Alekszáj moszkvai pátriár­ka 100 000 rubelt fizetett be a társadalmi erőből létrehozott szovjet békealap javára. A békealapnak folyószámlái vannak az állami bank külön­böző fiókjaiban és bárki, bár­milyen összeget befizethet er­re a folyószámlára. A guatemala! partizánok elfoglalták két helységet — Sampurt és Pansost. A Pren- sa Latina tudósítójának jelen­tése szerint a lakosság öröm­mel fogadta a felszabadítókat. Az SZKP Központi Bizott­sága elméleti és politikai fo­lyóiratának — a Kommu- nyisztnak — most megjelent legfrissebb száma Oszipov tollából „A szocialista építés magyarországi tapasztalatai­nak összefoglalása” címmel ismertetőt közölt Kádár János műveiről. Rendkívüli állapot Saigonban Ejtőernyős járőrök cirkálnak az elsötétített utcákon — Amerikai egyházi vezetők levele Johnson elnökhöz A Mocambique-i Felszaba- j ditási Front harcosai decem- ] bér hónapban jelentős helyi j sikereket értek el a portugál gyarmatosítók ellen vívott i küzdelemben. Novemberben I és december első felében az összetűzések során negyven- ! két portugál katona esett el, j vagy sebesült meg, míg a front harcosai csak jelenték- í télen veszteséget szenvedtek. Az Indiai Kommunista Párt Országos Tanácsa Bombay-i ülésén elnökévé ismét S. A. j Dange-t és főtitkárává Cs. R. j Raot választotta. Megválasz- j tották a kilenctagú központi ! titkárságot is. A Szovjetunió állami ta­lálmányi és felfedezésügyi bizottsága hétfőn nyolc új szovjet tudományos felfedezés­re adott oklevelet. A Szovjet­unióban jelenleg mintegy 170 ezer bejegyzett találmány van. Hétfőn délután Szófiában véget ért a bolgár nemzetgyű­lés négynapos ülésszaka, ame­lyen a képviselők megvitat­ták és egyhangúlag elfogadták az 1965. évi népgazdasági ter­vet és az ország jövő évi költ­ségvetését. SAIGON: A dél-vietnami fővárosban továbbra is igen feszült a légkör. A helyőrsé­get teljes riadókcszültségbe helyezték, sőt egy egész ejtő­ernyős zászlóaljat szállítot­tak a fővárosban állomásozó csapatok megerősítésére. A dél-vietnami államfő rende­letét írt alá, amely újabb egy hónappal meghosszabítja a kivételes állapotot. Az ame­rikaiak által lakott körzete- i két amerikai tengerészgya- j Iogság őrzi. Az elsötétített ; utcákon állig felfegyverzett | ejtőernyős járőrök cirkálnak. I A különleges intézkedéseket a csütörtöki bombamerénylet­tel indokolják. A merényletet a Saigonban állomásozó ame­rikai katonatisztek egyik kör­lete ellen intézték, s a leg­utolsó jelentések szerint két halálos és 98 sebesült áldo­zata van. A bombamerényletet köve­tően Saigon valamennyi ame­rikai katonai körletében lázas kutatásba kezdtek, hogy megállapítsák, nin- csenek-e elrejtett bombák. Külföldről repülőgépeken kü­lönleges felszereléseket hozat­tak, amelyek alkalmasak rej­tett bombák felderítésére. Az amerikai haditengerészeti kórházban még a betegek részére ér­kező csomagokat is fel­bontják, pokolgépek után kutatva. Miközben a kormány a me­rényletek ürügyén meghosz- szabbította az ostromállapotot, a jelentős politikai erőt kép­viselő buddhista mozgalom ve­zetői bejelentették, hogy pén­teken este mintegy 100 terrorista késekkel és botokkal felfegyverkezve kétszer is megrohanta a buddhisták székházát, amelyet fel akartak gyújtani. Változatlanul feszült a hely­zet a saigoni amerikai nagy- követség és a Khanh tábornok vezetése alatt álló puccsista tisztek között. A dél-vietnami államelnök Amerika-bárót hangú karácsonyi üzenete el­lenére Khanh és társai foly­tatják támadásaikat az ame­rikaiak dél-vietnami politiká­ja ellen. Legújabb jelentések szerint az Egyesült Államok felfüggesztette a tárgyaláso­kat a Dél-Vietnamnak nyúj­tandó amerikai segély növe­léséről. Washington ugyanis biztosítékokat kíván a dél­vietnami kormány stabilitásá­ra vonatkozólag. A vasárnapi harctéri jelen­tések két nagyobb csatáról számolnak be. Az egyik Sai­gontól 150 kilométernyire délnyugatra zajlott le. Itt a dél-vietnami kor­mánycsapatok egyik száza­da kelepcébe került és ezért két zászlóaljat küld­tek felszabadítására. Harc­ba vetettek az ebben a térségben tartózkodó ösz- szes amerikai helikopte­reket is. A kormánycsapatok veszte­sége tizenöt halott, 39 sebe­sült, köztük nyolc amerikai, két amerikai helikoptert le­lőttek, egyet pedig a földön találtak el n szabadságharco­sok gránátvetői. A második csatában, amely Saigontól 80 kilométerre délnyugatra zajlott le, a dél-vietnami kormánycsa­patok — saját bevallásuk szerint is — súlyos vere­séget szenvedtek. A veszteséglista: 43 halott, 36 sebesült — a sebesülteik közül 3 amerikai — és 32 kor­mánykatona eltűnt. A szabad­ságharcosok veszteségéről nem érkezett jelentés. Washington: A hű-ügynök­ségi jelentések szerint az Egyesült Államokban a hiva­talosan hangoztatott véle­ménnyel ellentétben egyre in­kább erősödik az a meggyő­ződés, hogy az amerikaiak dél-vietnami politikája telje­sen zsákutcába jutott. Mint az AP közli, 105 ka­tolikus, protestáns és zsi­dólelkész és vallási veze­tő vasárnap levélben for­dult Johnson elnökhöz, felszólította, hogy töre­kedjék a dél-vietnami tűzszünet mielőbbi meg­kötésére és a dél-vietna­mi helyzet tárgyalások útján való rendezésére. A levél írói hangoztatják: ..rendkívül nyugtalanítanak bennünket azok a legutóbbi jelentések, amelyek hírt ad­nak a dél-vietnami hadvise­lés módszereiről, falvak le­bombázásáról, napalm-bomba bevetéséről és kínvallatások­ról. Elképzelhetetlen, hogy kormányunk szentesítsen, vagy eltűrjön ilyen embertelen módszereket. Ezért tisztelettel kérjük önt, haladéktalanul ne­vezzen ki pártatlan és felelős bizottságot e jelentések kivizs­gálására”. A hétfői amerikai sajtó szintén kilátástalannak ítéli meg az amerikaiak dél-viet­nami harcát. A New York Herald Tribune megállapítja, hogy Dél-Vietnamban „csak­nem teljes a zűrzavar”, és immár ki tudja hányadszor egy szilárd saigoni kormány megalakítását sürgetik. A New York Times azt írja, hogy a saigoni poli­tikai válság a jelek sze­rint teljesen orvosolhatat­lan. e válságot el lehet leplezni, vagy katonai erő­szakkal vissza lehet foj­tani, de — mutat rá „ lap — megfelelő együttműkö­dés. a buddhisták támo­gatása nélkül, vajmi ke­vés remény van arra, hogy ez a helyzet rendeződik. Bármi Jegyen is a hivatalos álláspont — mutat rá a lap „számos demokratapártí kép­viselő elégedetlen délkelet­ázsiai politikánkkal. A dillem- ma az, hogy mindeddig még senki sem tudott helyette olyan utat javasolni, amely ne járna a háború kibővíté­sének roppant kockázatával, vagy vállalt kötelezettségeink feladásával”. A nyugatnémet parlament újabb provokatív nyugat-berlini ülésre készül Mint a Welt Am Sonntag című lap közli, bormi hivata­los körökben olyan döntés született, hogy 1965-ben úgy­nevezett „berlini parlamenti héttel” kezdik „ parlamenti évadot. A nyugatnémet kor­mány ilyen módon próbálja alátámasztani Nyugat-Berlínre vonatkozó törvénytelen igé- nvét. A városban, amely sem te­rületileg sem közigazgatásilag nem része a nyugatnémet ál­lamnak, január 11-én össze­ülnek a nyugatnémet szövet­ségi gyűlés bizottságai. Az ülésre a képviselőkön kívül a kormánynak szinte valameny- nyi tagja Nyugat-Berlinbe utazik, köztük Erhard kancel­Düsseldorf nagyváros az Al- só-Rajnavidéken. Hitler 1932- ben itt kötött szövetséget a monopóltőkével. A Kapp-puccs és a szeperatista törekvései? idején itt harcoltak a munká­sok a reakció ellen, s itt szü­letett Heinrich Heine. Köve­tik-e vajon az ő figyelmeztető versét: „Ha éjszaka Németor­szágra gondolok, elkerül az álom”? Betört-e a megújulás szelleme a reneszánsz városhá­zára? E Heine vers szellemében működött itt a múltban Kari Schabred, Perleburg díszpol­gára. Ezért zárták őt börtönbe 12 évig a fasiszták. Hajtóvadászat Schabred újra szabad lett és Németország demokratikus újjászületéséért dolgozott. A Mühlen-strasse-i tartományi bíróság ezért 1964 október el­sején a maga módján fizetett a rajnai hazafinak. Az ítélet a monopolista körök hajtóvadá­szatának eredménye. A kereszténydemokrata Duf- hues belügyminiszter, a CDU ügyvezető elnöke „Fecske ak­ciódnak nevezte el boszor­kányüldözéseinek egyikét. A különböző kiadók elleni házku­tatásokkal elérkezett Klein rendőrkapitány órája. Wehner volt SS főrohamcsapatvezető parancsnoklása alatt feldúlták a szerkesztőséget, majd Klein betiltotta Kari Schabred „A szabad gondolat” című kis fo­lyóiratát és bezáratta a kiadót. A közigazgatási bíróság előtt a rendőrfőkapitány fondorlatos jogászi okoskodást fejtett ki. — Nincs szó, az újság, csupán az üzem betiltásáról, — mon­dotta Klein — hiszen a sajtó- szabadságot meg kell védeni! A közigazgatási bíróság a betil­tást törvénytelennek minősítet­te. Klein a végzést megfelleb­bezte, s kijelentette, hogy a be­tiltás a jogerős ítéletig érvény­ben marad. Hogy a felső bí­róság végső döntésére mikor kerül sor, azt senki nem tud­hatja, hiszen az elsőfokú dön­téshez kereken 43 hónap kel­lett I'üggetlenségi jelölés — 9 hónap! A boszorkányüldözcs nem­csak Schabrednak az újság­írónak szólt, hanem Schab­rednak a képviselőnek is. 1958- ban független jelöltként fel­lépett a tartományi gyűlési választáson, ezért 9 hónapot kapott. 1961-ben pedig, mint függetlent, a szövetségi gyűlés­be akarták jelölni és kiadta „A szabad gondoiat”-ot. Ezért 24 hónapra ítélték, hivatása, ál­lampolgári jogai gyakorlásától pedig öt évre eltiltották. A tartományi bíróság 300 oldalas indoklása megállapítot­ta. Schabred beszédei és cikkei tartalma alapján ugyan nem volna büntethető, de éppen ezért „veszélyes az államra” mert Schabred a kommunista. 1946—1954-ig a párt tartomá­nyi gyűlési frakciójának elnö­ke és éveken keresztül kom­munista tanácstag volt Düssel­dorfban. Mindenütt marxistá­nak ismerik tehát — „álcázla” magát. „Egyéni foglalkozás“ Ezt a logikátlanságot a szö­vetségi bíróságnak el kellett marasztalnia. A harmadik büntető tanács érvénytelenítet­te az ítéletet és hangoztatta, kellőképpen kell lékelni Schabred érdemeit áz antifa­siszta harcban és az 1945 utáni újjáépítésben. A düsseldorfi államügyész ezt a megállapí­tást a maga módján értelmezte, mondván „az 1959 évi értéke­lés beigazolódott, a büntetést tehát végre kell hajtani”. Hozzáfűzte, a vádlottakkal egyénien kell foglalkozni. A fellebbviteli tárgyaláson Leuchter államügyész óvta a bíróságot, nehogy „túlértékel­je” Schabred érdemeit. Boehm bíró és társai október 1-én meghozták az új ítéletet: 24 hónap helyett „csak” 20 havi fogház, az állampolgári jogok gyakorlásától három évre, hi­vatása gyakorlásától pedig öt évre fosztották meg Schabred- ot. Ez utóbbi azt célozta, hogy a közigazgatási bíróság ítéletét hatástalanítsa. Mert mit használ ha engedélyezik „A szabad gondolat” előállítá­sát és terjesztését, de azt nem szabad megírni! A vádlottakkal egyénien kell foglalkozni. Ezen „egyéni foglalkozás” alapján mentette fel ugyanez a bíróság Puls és Fischer nácitiszteket, akikre 15 gyilkosság bizonyult, ame­lyeket szovjet nők és gyerme­kek ellen követtek el. Ugyan­ezen „egyéni foglalkozás” alap­ján helyezték idő előtt szabad­lábra Oberg és Knochen, • hír­hedt SS-tiszteket, „Párizs hó­hérait.” SS-ek vezető poszton Lüktető nagyváros az Alsó- Rajnavidéken — ilyennek tű­nik Düsseldorf az utazó számá­ra látogatása alkalmával. E közben nem veszi észre, hogy a Papír- és Cellulózművek Rt. felügyelő-bizottságban ott ül, Bütefiseh, egykori SS főroham­csapatvezető, Himmler kebel­barátja, aki mint az IG Far­ben igazgatója embermilliók haláláért felelős. A futó láto­gató nem veszi észre, hogy a rendőrség és a gazdasági élet vezető posztjain egykori SS tá­bornok, hollandiai és francia- országi tömegmészárlások szer­vezői és vezetői terpeszkednek. Nem veszi észre, hogy uralkod­nak el az igazságügyben a mo­nopóliumok. Egy futólagos lá­togatás alkalmával mindez nem látható- Ehhez a csillogó oszlopok mögé kell nézni me­lyeken ugyan ott olvasható Heine verse, amelyet azonban nem vesznek figyelembe. 39. — Mi történt? — rémüldö­zött Mária, a felesége, aki még nem ébredt fel teljesen az álmából. — Milyen ostoba is vagyok! — az őrnagy kijött a fürdő­szobából, félarca beszappanoz­va, a másik már sima. — Úr­isten de hülye vagyok! Min­den világos volt, mint a te­nyerem. Tízszer is elolvastam, és mégis semmi. De most megvan, megvan!... — Mi van meg? Mi tör­tént? — Mária nyugtalanul figyelte férjét. Kiugrott ágyá­ból, és magára kapta pongyo­láját. — Hetek óta gyötrődöm ez­zel a csekk-üggyel. Neked is beszéltem róla nem egyszer. 1964, december 29. Már úgy látszott, minden megállt, minden mozdulatlan. Fogalmad sincs róla, mennyit kínlódtam, aludni sem tudtam az ügytől. Pedig milyen egy­szerű volt! Milyen világos, kezdettől fogva. Ó, én ostoba, én meg semmire se jöttem rá. Csak most borotválkozás közben... — Ha ilyen jő gondolataid vannad borotválkozás közben, akkor hagyd ott a rendőrsé­get, és írj karcolatokat, az irodalmi lapokba — nevetett Mária, végre megnyugodva férje lelkiállapota felől. — Rendben van! De azzal a feltétellel, ha te viszont éne­kelni fogsz! Mindketten felnevettek. — Te bolond, fejezd be a borotválkozást, én meg rög­tön elkészítem a reggelit — vezényelt Mária, a fürdőszo­ba felé taszigélva férjét. — Ne csinálj most semmit. Azonnal rohanok a hiva­talba! — Nem engedlek el reggeli nélkül. Már adom is! Az őrnagy gyorsan megitta a kávéját, de a vajas kenyér­ből csak egy falatot, evett, és máris rohant. Hivatali szobá­jában azonnal elővette az ügy aktáit. Lázasan átlapozta és elégedett volt. Szolgálati ko­csit kért, Előbb egy lakóbi­zottsághoz hajtatott, a Powis- le negyedbe. Később meglá­togatta az ügyészséget és ott átnézett egy személyzeti akta­tartót. Aztán a nyilvántartóba ment, majd látogatást tett a Mostowski Palotában, az útle­vél osztályon, végül az utazá­si irodában, ahol figyelmesen tanulmányozta a külföldi prospektusokat. Csak négy óra előtt tért vissza a hivatalába. Nagyon vidám volt. — ötös találatod van? — kérdezte egyik kollégája. — Sokkal több. A lottó csak egyetlen milliócskát hoz­hat, én meg rögtön nyolcat találtam. Krzyzewski őrnagy másnap reggel Zienkiewicz ezredesnél jelentkezett. Az ezredes meg­hallgatta az őrnagy jelenté­sét, és feltétel nélkül jóvá­hagyta további tervét. — Igaza van, őrnagy úr — mondta —, így lesz a legjobb. Nagyon óvatosan kell dolgoz­ni. Ma a miniszterhez me­gyek, és elmondom neki a ma­ga felfedezését. Biztos megör­vendeztetem vele, mert a Külkerből naponként telefo­nálnak neki szemrehányóan és követelőzőn, hogy mi sem­mit sem csinálunk. Én is ki­kaptam néhányszor az öreg­tői. Nos, gratulálok magá­nak. Ugyanezen a napon az őr­nagy meglátogatta az ügyészt. A szokásos kérdésre, hogy mi újság; elmondott egy-egy új viccet, aztán megkérdezte: — Nincs valami érdekes munkád? Szívesen foglalkoz­nék most valamivel. .— A guta megüti az em­bert, ha veled dolgozik. Nyögd ki már végre, hogy mi van a csekk-ügyben. — Ö, azt már befejeztem, Kalinkowski ül. Minden rend­ben. — És mi van a „sápadt Ni- kóval”? — Köszönöm, megvan, egészséges. Tegnap a Palla­dium moziban volt, a Gavallé­rok szövetsége című filmet nézte meg. Láttad ezt a fil­met? Érdemes megnézni! Jó kis komédia. Szeretem a szá­raz angol humort, — Viszont, én nem szeretem a te humorodat. Tudod, hogy ki a „sápadt Niko” és nem tartóztatod le? Mi van a csek­kel? — Úgy gondolom, hogy a „sápadt Niko” jól elrejtette, és az égvilágon nincs semmi baja. Az ügyész még kérdezőskö­dött, puhatolódzott, de az őr­nagy továbbra is kitérő vá­laszokat adott. Végül azt Ja­vasolta: — Tudod, ezután a Kalin­kowski ügy után nem ártana egy kicsit kirúgni a hámból. Mondjuk a legközelebbi szom­baton, elmehetnénk víkendez- ni. Zienkiewicz ezredes a belügyiről megígérte, hogy kölcsön adja a kocsiját. Le­szaladnánk Sziléziába. De nem a fekete, füstös Sziléziá­ba, melyet mindnyájain isme­rünk, hanem a szép, zöld fes­tői Sziléziába. Megnéznénk a Pszczyni Palotában Lengyel- ország legnagyobb kínai por­celán- és vázagyűjtíményét. Aztán fürdés Wisle-ban. Út­közben érinthetjük Zywieczet, ahol a legjobb sört mérik egész Lengyelországban. Majd megismeritek ezt a nektárt! Rögtön, munka után indul­nánk, két óra tájban. Ha aka­rod, értetek jövök. Rendben van? •k A hideg, csúnya, esős au­gusztus egy nap hirtelen rá­döbbent, hogy ő az esztendő legforróbb hónapja, mert Varsó felől egyetlen éjszakán elfújták a szelek a sötét fel­hőket; kora reggeltől minden napfényben sütkérezett. Más­nap már olyan meleg volt, hogy a trolibuszok hatalmas kerekei nyomot hagytak a megolvadt aszfalton. Pénteken Krzyzewski őr­nagy kora reggel telefonált az ügyészségre: ne feledkezzenek meg a kirándulásról — Tudod, Jerzy, olyan hő­ség van, jobb ha korábban indulunk. Tizenegy órakor megyek értetek. — Micsoda ötlet! Hiszen mi szombaton is két óráig dolgo­zunk. — Holnap korábban hagy­játok abba! A parkírozó he­lyen várok, a tejcsárda előtt. — Ez a Stach megőrült! — mondta az ügyész titkárnőjé­nek. — Azt gondolja, hogy mi itt az ügyészségen semmit sem csinálunk és munkaidő alatt kirándulhatunk. Ugyancsak csodálkozott az ügyész és a titkárnője is, ami­kor néhány perccel később, a főnök titkárnője telefonon közölte velük: a vajdasági ügyészség vezetője szomba­ton tizenegy órától engedé­lyezi az eltávozást. Amikor másnap Halinka Jerzy Kurral együtt kiment a bíróság épülete elé, egy va- donat új, zöld „Volga” várt rájuk. Az őrnagy mellett egy ismeretlen férfi állt. — Ismerkedjetek meg! A barátom, Durko kapitány. Wilska üdvözölte a civilru­hás kapitányt. Amikor keze nyújtott neki, azonnal megis­merte. Nem egyszer látta, mint szakembert autóbalese­tek ügyében. Azt is tudta, hogy Durko a rendőrségen a „speciális ügyek tiszt”-je funkcióját is betölti. A kapitány a volán mögé ült Wilska pedig mellé. (Folytatjuk) A „Fecske akció11 Irta: CARLHEINZ V. BRÜCK, az emberi jogok védel­mére alakult Bizottság elnökségi tagja Fordította: Bába Mihály 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom