Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-18 / 296. szám
Események sorokban Ceylonban, a sziget főkormányzójának rendeletére feloszlatták a parlamentet és új választásokat írtak ki. A vá- lesztások időpontja 1965. március 22. Rapacki lengyel külügyminiszter december 9-töl 22-ig magánlátogatást tesz Londonban. Megbeszéléseket folytat majd Gordon Walker brit külügyminiszterrel. Csütörtökön délelőtt a Kremlben megnyílt az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának IV. ülésszaka. Az ülésszak napirendjén az 1965. érd népgazdasági terv és költségvetés szerepel. Az ENSZ sajtóosztályának képviselője bejelentette, hogy U Thant ENSZ főtitkár felépült betegségéből, s pénteken elhagyja a kórházat. A francia parlamentben 471 képviselő ellenszavazat nélkül elfogadta a benyújtott törvényjavaslatot, amely kimondja, hogy azok a háborús bűnök, amelyeket az ENSZ 1946 február 13-i határozatával az emberiség elleni bűncselekménynek nyilvánított, természetüknél fogva nem évülnek el. AT, Egyesült Államok és Románia között szerdán Washingtonban megbeszélések kezdődtek, az érvényben lévő négyéves kulturális, oktatási és csereprogram kibővítéséről. Az Antara jelentése szerint az indonéz biztonsági szervek Makasarban letartóztattak 59 ellenforradalmárt. A nyomozás során megállapították, hogy a szálak az ellenforradalmárok indonéziai főhadiszállásáról külföldre, nevezetesen Tajvanra, az Egyesült Államokba, Hollandiába, Franciaországba és Japánba vezetnek. ÍJfabh konfliktus Bonn és Párizs o •• .. . . franciák nem hajlandók elfeledni B 1. a második világháborúi ről anélkül, hogy tudná, milyen pótmegoldást kínálhatna neki Franciaország egy európai védelmi szervezetben.” A párizsi NATO-tanácskozás befejező szakaszában De Gaulle és Rusk második megbeszélése és a francia—nyugatnémet ellentétek hirtelen kiéleződése foglalkoztatta a NATO- palotában összegyűlt diplomatákat és újságírókat. Hivatalosan amerikai és francia részről is azzal magyarázzák az amerikai külügyminiszter újbóli látogatását az Elysée-palotában, hogy az első másfélórás eszmecsere során nem sikerült kimerítően megtárgyalni a problémákat. Jól értesült körökben azonban úgy tudják, hogy az amerikai külügyminiszter újabb utasításokat kapott Washingtonból. Aszerint Johnson nem látja célszerűnek, hogy tovább feszítsek a hurt Párizs és Washington között. Arra intette külügyminiszterét, igyekezzen alaposabban megismerni De Gaulle álláspontját és a francia kormány szándékait, mielőtt további konkrét tárgyalásokat folytatna a multilaterális atomhaderő létrehozásáról. Washington és London is meg Bírásági eljárás fenyegeti az Egyesült államok Kommunista Pártját New York, (TASZSZj: Az Egyesült Államok Kommunista Pártja sajtónyilatkozatot adott ki azzal kapcsolatban, hogy a hirhedt McCarran törvény alapján ismét bírósági eljárást akar indítani ellene az amerikai igazságügyminiszitérium. Két évvel ezelőtt ugyanennek a törvénynek az alapján a kötelező regisztrálás elmulasztása miatt 120 000 dollár pénzbírsággal sújtották a Mikojan Finnországba látogat Moszkva, (TASZSZ): Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke december 21-től 23-ig nemhivatalos baráti látogatást tesz Finnországban. A látogatás idején eszmecserét folytat Kekkonen finn köztársasági elnökkel a két országot kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Egyúttal átadja Kekkoinennek a Lenin-rendet, amellyel a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége 1964 szeptember 18-án tüntette ki a finn köztársasági elnököt a szovjet—finn baráti és jószomszédi kapcsolatok fejlesztésében szerzett érdemeiért, a nemzetközi feszültség enyhítése és a béke megszilárdítása érdekében kifejtett tevékenységéért kommunista pártot; az ítéletet nyolc hónappal később a legfelső bíróság semmisnek nyilvánította. Az Egyesült Államok Kommunista Pártja sajtónyilatkozatában leszögezi: az igazság- ügyminisatériumnak az az elhatározása, hogy újból bíróság elé állítja a pártot, tulajdonképpen gyáva meghátrálás Edgar Hoogver és az ultrák sértegető és fenyegető kijelentései előtt. Ez a választók akaratával ellentétbein álló goldwaterizmus megnyilvánulása, árulás azokkal a választás előtti Ígérgetésekkel szemben, hogy a demokratikus szabadságok alapján felépítik az ..egyetemes társadalmat”. Ezzel a cselekedettel semmibeveszik azoknak az amerikai polgároknak az akaratát, akik azt követelik, hogy vessenek véget e szennyes törvény alapján álló üldözéseknek. A párt végezetül felhívást intéz, hogy a goldwa- terizmus megszüntetésére, a McCarran törvény eltörlésére és az alkotmányos jogok helyreállítására indítsanak tömeges mozgalmat akarja^ akadályozni, hogy az élesedő ellentétek szakadást idézzenek a NATO-ban- Ez egyébként a többi ország álláspontja is. Washington ugyan nem ejtette el a közös atlanti atomerő tervét, a francia kormány érvelése azonban, hogy az MLF nem akadályozza meg az atomfegyverek elterjedését, sőt előbb-utóbb az atombomba birtokába juttatja Bonnt, nem maradt hatástalan. Ezt a magyarázatot fűzi a De Gaulle—Rusk találkozóhoz a Nation, a degaullei politika szócsöve is és kiemeli, Németország felelőssége a legutóbbi világháborúért még nem ment feledésbe, Bonn tehát ne lásson diszkriminációt abban, ha nem rendelkezhetik atomfegyverekkel. Franciaország határozottabb fellépése Bonn politikájával szemben kiélezte a viszonyt a két szomszédos szövetséges között. Schrődernek a NATO tanácsülésen elhangzott agresz- szív beszédére, amelyben a francia kormány szemére vetette, hogy egyszerűen elutasítja az MLF-t, de semmi kézzelfoghatót nem kínál helyette, visszavágásra késztette a francia külügyminisztert, akiről ■közismert, hogy nem szívleli bonni kollegáját. Couve de Murville nem volt hajlandó aláírni azt a Schröder által előterjesztett közös nyilatkozatot, amely szerint a három nyugati nagyhatalom Németország újraegyesítését a kelet— nyugati viszony kulcskérdésének tekinti. A francia külügyminiszter a NATO-miniszterck teljes ülésén is hangsúlyozta, az MLF létrejötte lehetetlenné teszi Németország újraegyesítését. A nyugatnémet küldöttség szóvivője végül is egyoldalú nyilatkozatban szögezte le, hogy a német kérdésről folytatott külön megbeszélés Franciaország ellenállása miatt nem vezetett eredményre. A francia—nyugatnémet ellentét a NATO-tanácsülés katonai vitájára is rányomta bélyegét. Von Hassel hadügyminiszter élesen bírálta azt a francia nézetet, miszerint az Egyesült Államok nem biztosítja „Európa védelmét” és kiemelte, hogy az amerikaiak a hirosimai bomba erejét ötezerszeresen meghaladó atomfegyvert halmoztak fel már az NSZK területén. Bonn provokatív javaslata, hogy Nyugat- Németország keleti határain ezer kilométer hosszú atomak- nazárat létesítsenek, a legtöbb küldöttségnél visszatetszést váltott ki és hír szerint csupán az amerikai katonai szakértők mutatnak iránta érdeklődést. Buddhista szerzetesek a kormány lemondását követelik Hanoi jelentés a dél-vietnami kormánycsapatok súlyos veszteségeiről Saigon, (MTI): Dél-Vietnambaa a buddhista szerzetesek csütörtökön befejezték 24 órás éhségsztrájkjukat, amellyel a Tran Van Houng-kormány elleni bizalmatlanságukat juttatták kifejezésre. A nap folyamán utcai tüntetésekre is sor került. A felvonulók a kormány lemondását követelték. Az Űj-Kína hírügynökség hanoi jelentésében hivatalos közleményt ismertet a délvietnami kormánycsapatoknak és az amerikai agresz- szoroknak 1961 óta elszenvedett veszteségeiről. A közlemény szerint a dél-vietnami néphadsereg 1961 elejétől ez év októberéig 400 000 ellenséges katonát — köztük háromezer amerikait — tett harcképtelenné. Ugyanebben az időszakban mintegy kétezer ellenséges repülőgépet lőtt le vagy rongált meg, több mint 800 hadihajót és motorcsónakot — köztük egy 15 000 tonnás re- pülőgépanyahajót — süllyesztett el, illetve tett használhatatlanná. Ezenkívül 400 szárazföldön és vizen egyaránt közlekedő „kétéltű” harckocsit pusztított el, vagy rongált meg és 148 katonai vonatszerelvényt robbantott fel. A zsákmányolt fegyverek száma meghaladja a 40 000 darabot. A közlemény bejelenti, hogy 1961 elejétől 1963 végéig a dél-vietnami bábhadseregnek több mint 90 000 katonája szökött meg alakulatától és állt át a néphadsereg oldalára. Ez év első kilenc hónapjában több mint 58 OCO délvietnami kormánykatona pártolt át a néphadsereghez. CSIZMATISZTITÓ Hír: Moíse Csőmbe kongói miniszterelnök párizsi, s római útját követően Bonnba is ellátogatott. (A Pravda karikatúrája) Fordította: Bába Mihály 32. Efelől az őrnagy maga is kételkedett, de mivel rendkívül fontos ügyben felelősség- teljes nyomozást vezetett, semmit sem mulaszthatott el, ami esetleg célhoz vezeti. Zienkiewicz ezredes, akinek az őrnagy a szabályoknak megfelelően jelentést tett a nyomozás utolsó fázisáról, ugyancsak szkeptikusan vélekedett a fáradtságosán összegyűjtött nevek listájáról. Az őrnagy mégsem vesztette el a kedvét. — Ezredes úr, a nevek alapján igyekszem megállapítani, hogy e személyek közül ki volt legszorosabb kapcsolatban az ügyészségnek és a bírósági apparátusnak a „fehér gengszterek” ügyével foglalkozó dolgozóival. Ki az, aki különösen érdeklődött az ügy iránt. Ez a módszer legtöbb nevet érdektelenné tesz, nem hiszem, hogy tíznél több név marad a listán. Ne felejtse el, őrnagy úr, hogy a csekket minden nap kivihetik Becsbe, és beválthatják a Donau- bankban. És ekkor eső után köpenyeg! Akkor aztán mindegyiknek külön külön járok a végére! — Csak szabályszerűen, erre nagyon vigyázzon! Krzyzewski szomorú arccal hagyta el az ezredes dolgozó- szobáját. Amikor a saját szobájában megtudta, hogy Kur ügyész kéreti; felült a gyorsjáratú „A” autóbuszra, és néhány perccel később már belépett a bíróság épületébe. Az ügyész szobájában már két úr volt: az egyik, a „Budex” Külkereskedelmi Vállalat központjának képviselője, a másik a Külkereskedelmi Minisztérium magas rangú tisztviselője. Mindketten azért jöttek az ügyészségre, hogy megtudják, miként áll a csekkügy? — Készek vagyunk nagyobb összegű jutalmat adni — jelentette ki a „Budex” képviselője. Ez talán új nyomra vezet. Körülbelül ötvenezer zloty jutalomra gondolunk. — Ez nem rossz üzlet. Az a lehetőség, hogy valaki ilyen összeget kereshet, nagyon csábító. Ehhez még büntetlenséget is kell szavatolni, ha bárki önként jelentkezik a csekkel — tette hozzá a Külkereskedelmi Minisztérium igazgatója. — Ez teljesen céltalan — mondta az ügyész, — akinek a kezében nyolcvanezer dollár van, nem fut ötvenezer zloty után. De magát az ötletet, a jutalommal, jónak tartom. Talán jelentkezik valaki, aki ismeri, vagy legalább is sejti, ki lopta el a csekket. Ha a „Budex” írásban adja hozzájárulását, holnap azonnal újsághirdetést tétetünk közzé. — A Külker, képviselője ellenkezett. Nyilvános nyilatkozat nem lehet, mert ez ártana kereskedelmi kapcsolatainknak. A külföldnek nem szabad tudni a „fehér gengszterekről.” Ha már tárgyalás lesz, az egészen más. Leleplezett tettesek, senki sem szenvedett kárt, sem mi, sem az osztrák kereskedelmi ügyfeleink stb., akkor természetesen a hazai és a külföldi újságírók írhatnak az ügyről annyit, amennyit akarnak. De egyelőre nagyon óvatosaknak kell lennünk. Nekünk előnyösebb elveszteni a csekket, minthogy nevetségessé tegyük magunkat. — Megértem önöket uraim —• mondta az őrnagy. Én az ügyész úrral ellentétben, szkeptikus vagyok: nem hiszem, hogy a hirdetés eredményt hozhat. De, mint már mondottam, az ügy specifikus jellegére és a sürgősségre való tekintettel nem hanyagolhatjuk el ezt a lehetőséget sem. Azért javaslom, hogy a hirdetésből hagyjuk ki az ügyészséget és a rendőrséget is. A hirdetést egyszerűen adja fel a „Budex” és kérje: hozzá küldjenek be minden információt, amelyek segíthetnek a csekk felderítésében, így az ügynek nincs szenzáció íze. — Mi pedig a „Budex”-hez delegáljuk egyik emberünket. A központ tisztviselőjeként fog dolgozni és minden információt, ami ebben az ügyben beérkezik, ö fogad majd. — Nagyszerű! — egyezett bele a Külker, képviselője, — sőt ebben a hirdetésben megírhatjuk azt is, hogy a csekk a tulajdonos számára nem jelent értéket, mert letiltottuk a bankban. Ha a csekk tulajdonosa beugrik, a hirdetésnek, joggal azt gondolhatja: jobb kisebb, de biztosabb összeget kapni a bizonytalan dollárok helyett. — Uraim, erre a cselre ne számítsanak — az őrnagy továbbra is pesszimista volt, — az, aki olyan ügyesen meg tudta szervezni a csekk ellopását, biztosan jól ismeri a bankjogot, és tudja, hogy a letiltást csak a bíróság hajthatja végre. A bankot a csekk felmutatása kötelezi a kifizetésre. Különben is ebben az esetben, nemcsak a csekk birtoklása szükséges, hanem Lisewski meghatalmazása is. Csak ez a két okirat ad a tulajdonosnak jogot arra, hogy beinkasszálhassa a pénzt. Tehát sem az osztrák bíróság, sem a bank nem fogadná el a letiltást a meghatalmazás nélkül. A mi emberünk jól tudja ezt. Ezzel a horoggal nem fogjuk ki a halacskát. Természetesen ilyen irányú letiltási eljárást meg lehet indítani. A jutalmat illetően úgy gondoljuk: a javaslatokat a rendőrség tegye az ügyészség beleegyezésével. — Helyes, mondta a „Budex” képviselője, és indítványozta a hirdetés megfogalmaz zását. Minden varsói lapban már másnap megjelent a hirdetések között szerényen elhelyezve, a következő szöveg: A „Budex” Külker, hivatal magas jutalmat fizet az egyik oszrtrák bank elveszett dollár csekkjének visszaszolgáltatásáért, vagy a csekk hollétét illető minden felvilágosításért. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a banknál történő letiltás után, a csekk sémi g He értéket nem jelent a birtokosának. Amint az őrnagy sejtette, a hirdetés nem keltett különösebb érdeklődést a sajtóban; egyedül csak megjegyzéseket váltott ki: „mi mindent tudnak elveszíteni az emberek!” Ugyanakkor a rendőrség egyik fiatal tisztviselője megkezdte hivatali munkáját a „Budex”- ben: minden telefonhívást hozzá kapcsoltak, minden jelentkezést ő fogadott ebben az ügyben. Sokan telefonáltak, és tettek fel kérdéseket, de olyan emberek telefonáltak, akik semmit sem tudtak az egész ügyről; ellenkezőleg, ők maguk voltak kíváncsiak, milyen csekkről van szó, milyen összegről szólt, hol vesztették el, és milyen nagy a jutalom. Két nap múlva, a megismételt hirdetés után, minthogy ez sem volt erdményes, az őrnagy úgy határozott: megszünteti a „Budex”-ban az őrhelyet. Ám Kur ügyész rendkívül csodálkozott, amikor egy reggel a portás névre szóló levelet tett le az asztalra. Jerzy Kur ügyészhelyettesnek. Vajdasági ügyészség. Varsó, Swierczewski u. 127, 483. szoba. (Folytatjuk) Bonn (MTI): Bonnban megdöbbenéssel vették tudomásul a párizsi NATO-konferencián elszenvedett kudarcot azt, hogy Franciaország nem fog csatlakozni a német kérdésben kiadandó négyhatalmi nyilatkozathoz. A nyugatnémet sajtó csütörtökön riadt hangon cikkezik arról, hogy újból megromlott a viszony Bonn és Párizs között, pedig Erhard kancellár az agrárkérdésben tett bonni engedménytől azt várta, hogy Párizs annak fejében nagyobb politikai előzékenységet fog tanúsítani a bonni kívánságok iránt. A Welt párizsi tudósítója rámutat: De Gaulle mindaddig nem hajlandó hozzájárulni az Erhard által sürgetett nyugat-európai csúcskonferencia megtartásához amíg fennáll annak lehetősége, hogy Nyugat-Németország részt vesz egy sokoldalú NATO atomhaderőben. „Ez a legsúlyosabb ultimátum, amelyet De Gaulle partnereihez intézett — hangsúlyozza a tudósitó — a tábornok teljesíthetetlen követelés elé állítja az NSZK-t: azt követeli, mondjon le az MLF1964. december 18. 2
