Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-18 / 296. szám

A nők a k Nem ritka dolog manapság, hogy külföldről érkező látoga­tóink meghökkennek, elcso­dálkoznak rendszerünk ered­ményein. Az elismerésüket ki­váltó tények közt szinte vala­mennyien kiemelik a magyar asszonyok, lányok nagy közéle­ti aktivitását, társadalmi sze­repét. A lényeg ugyanis az, hogy nálunk meg züntek azok a kor­látok, amelyek gátat szabtak a nők fejlődésének, előbbre ju­tásának, útját állták annak, hogy a nők beleszóljanak az ország dolgaiba, helyet foglal­janak a gazdasági, a politikai, a kulturális élet minden terü­letén. Nemcsak, hogy megszűn­tek a korlátok, hanem olyan törvények, rendelkezések szü­lettek, amelyek biztosítják a nőknek a férfiakkal egyenlő utat a munkához, a tanulás­jogokat, megnyitják előttük az utat a munkához, a tanulás­hoz, az érvényesüléshez. Nagyon sok tény tanúsítja, hogy a nők élnek is ezekkel a törvény adta lehetőségekkel. A valóban sokatmondó számok, adatok sem bizonyítanának annyit, mint az a látszatra ta­lán szerény, de rendkívül fon­tos munka, amit a közélet ki- sebb-nagyobb posztjain kifej­tenek- Hivatkozzunk csupán azokra, akik a tömegszerveze­tek, szakszervezetek vagy a ta­nácsok aktivistáiként intézik munkatársaik ügyes-bajos dol­gait s akik a fárasztó napi munka után saját családjuk, háztartási gondjai mellett is vállalják a köziigyek intézését. Beszéljünk azokról, akik társa­dalmi vagy népi ellenőrként, bírósági ülnökként, vagy a la­kóbizottságban fáradoznak a közszellem formálásán, a la­kosságot foglalkoztató kisebb- nagyobb hibák, visszásságok megszüntetésén. Szóljunk ar­ról a nagyon hasznos közéleti munkáról is, amit a szülői munkaközösségben fejtenek ki a jövő, az ifjúság érdekében. Vajon nem mondhatjuk-e er­ről a sokrétű tevékenységről, hogy fontos, nélkülözhetetlen tényezője a mindennapi élet­nek, az ország fejlődésének? A kívülállók csodálata arra figyelmeztet, hogy becsüljük, értékeljük az eddiginél többre a nők ilyesfajta közéleti sze­replését is. Természetesen ez nem jelentheti azt, hogy elé­gedjünk is meg vele. Törvé­nyeink, rendeleteink még sok­kal nagyobb fejlődéshez nyit­nak utat. Még sokat kell ten­nünk azért, hogy ez az út egyenletesebb, simább legyen s kitérők nélkül lehessen rajta célba jutni. Mert ma még van­nak olyan akadályai a nők fo­kozott részvételének a közélet­ben, amelyek lassítják s az indokoltnál szűkebb területre szorítják társadalmi érdeklő­désüket és aktivitásukat. A közéleti tevékenység azt követeli például a nőktől, hogy szakmailag és politikailag ké­pezzék magukat, tájékozottak legyenek akár a népgazdaság fejlődését érintő, akár peda­gógiai, erkölcsi problémákban, legyenek tisztában a nemzet­közi helyzet legaktuálisabb kérdéseivel. Időt kell szoríta- niok tehát a kereső foglalko­zással vagy háztartási elfog­laltsággal — esetleg mindket­tővel járó — munka mellett a tanulásra is. Igen sok erőfe­szítést kíván ez az asszonyok­tól, és csak akkor járhat ered­ménnyel, ha a munkahely, a család és a társadalom segítsé­gükre siet. Szorosan összefügg ezzel a háztartással, gyermekgondo­zással töltött idő lerövidítése. Különböző statisztikák és fel­mérések tanúsítják, hogy az asszonyok szabad idejük igen nagy részét kénytelenek be­vásárlással, főzéssel, takarítás­sal, mosással, tehát fárasztó háztartási munkával eltölteni. Mennyivel hasznosabban lehet­ne ezt a szabad időt kamatoz­tatni akár tanulás, akár köz­életi tevékenység céljára. To­vábbi intézkedésekkel. nem utolsó sorban az üzlethálózat fejlesztésével, a nyitvatartási idő ésszerű megválasztásával, az eddiginél olcsóbb készétel- és mirelitáruk tömeges for­galomba hozatalával lehet és kell tovább javítani a nők helyzetén ilysn szempontból is. Nehezebb probléma a gyer­mekintézmények — óvodák, bölcsődéit — hálózatának bő­vítése, ami pedig lényeges előfeltétele a nők fokozott köz­életi tevékenységének. Anyagi erőforrásaink korlátozottsága e tekintetben nem tesz lehetővé olyan fejlesztést, mint amire szükség lenne. Mégis, érdemes szóvátenni, hogy — különösen a falvakban — helyi erőforrá­sokból, a községfejlesztési alapból többet áldozhatnának erre a célra, még esetleg a kulturális költségek, beruházá­sok rovására is. És amikor gyermekintézményekről van szó, nem kell mindjárt a le­hető legmodernebb, legfény­űzőbb megoldásokra gondolni, hanem abból kiindulni, hogy a nők számára könnyebbséget jelent, ha elfoglaltságuk ideje alatt megfelelő helyen, jó ke­zekben tudják gyermekeiket. S említsük meg végül a fo­kozott közéleti szereplés szub­jektív akadályát, az emberek ben még erősen élő előítélete­ket. Nemcsak a férfiak, hanem a nők előítéleteiről is szó van- A női egyenjogúság teljes meg­valósítása nem férfiellenes harc, mint azt sokan gondol­ják, hanem harc az előítéletek, a maradiság, a régi életformá­kat megkövesítő konzervatíviz­mus ellen. Ebben a harcban azoknak a nőknek a példája a leghatásosabb fegyverünk, akik áldozatkész munkájukkal, talpraesettségükkel és kitartá­sukkal bebizonyították, hogy a nők részvétele ma már a köz­élet minden területén nélkü­lözhetetlen. S. E. Az új Mátészalka körvonalai Vízmű, kultúrkombinát, többszintes lakóházak — Nyolcvanöt üzem, intézmény — Szatmár központja városiasodik Az elmúlt húsz év megvál­toztatta Mátészalka f-rculatát. Itt épült fel az ország egyik legkorszerűbb tej- és kazein üzeme, modern kenyérgyár, korszerű baromfikeltető állo­más, az ÉRDÉRT több mint ezer ember: foglalkoztató vál­lalati-, a szatmárvidékl bútor­ipari vállalat és szerszám­készítő üzem. A gimnáziu­mokban és a mezőgazdasági technikumokban közel 1400 halig áo tanul. A kétszáz agyas kórház mellé új SZTK rendelőintézet, mentőállomás épült. Országos hírű strandot é* termálfürdőt létesítettek, melynek költsége meghaladja a hatmillió forintot. Térkép és valóság A több mint 13 000 lakosú Mátészalka elindult e> váro­sias fejlődés útján. Nyolcvan­öt üzem, vállalat, intézmény működik a községben. Ez megváltoztatta a lakosság ösz- szefcótelét is. A bérből és fi­zetésből élők száma 6006 fő, önálló kisiparos 105, az élet­hivatásként foglalkozó mező- gazdasági munkások száma 444 fő, míg a vidékről bejáró dolgozók száma 2750 fő. A községi tanács már el­készítette az általános távlati fejlesztési tervét. Részletes ki­dolgozása most van folyamat­ban. A térképien a színes be­jelölések, rajzok már a vá­rosias jellegű Mátészalkát vetítek elénk. Az első gy;*- korlati lépéseket is megtették. Megkezdődött a község cent­rumának kialakítása, ahol már helyet kapott az emeletes középiskola, több négyszintes lakóliáz, re új kiképzésű park. Itt képzelik el az igazgatási szervek irodaházát is. A jelenlegi főútvonal, a Bajcsy-Zsilinszky üt alkot­ja jövőben is a község köz­pontját. Ide épül az üzleti negyed, r .melyre kereskedel­mi fejlesztési tervet dolgoz­nak lü. Felmérték és kijelöl­ték azokat a telkeket — mint­egy négyszázat — ahová eme­let*«, vagy sorházakat építe­nek. Az OTP-vel karöltve kö­zel száz kijelölt telekre készí­tették már el az épülő házak tervrajzát. Kijelölték az új kultúrkombinát helyét a Le­nin téren, ahol filmszínház, művelődési ház és klubszo­bák vonzzák a lakosságot. Az új vasútállomás r tejüzem és a keltetöállomás előtti téréin épül fel, ahol korszerű utas­ellátó és a II. számú posta­hivatal szolgálja a létesít­ményt. Elkészült a község vízműve- sítésének tanulmányterve is. Most van folyamatban a beru­házási porgram elkészítése. A jövőben megépülő üzemek zavartalan vízellátását is biz­tosítják. Tervbe vették a szennyvízcsatornák építését is. Rendezés alá kerülnek az utcák: a község központi fek­véséinél fogva mindinkább előtérbe kerül a közlekedés, a parkolási lehetőségek, az átmenő forgalom biztosítása. Üj bitumenes makadám út építésével, a régi utak kiigazí­tásával oldják meg a problé­mát. A korszerű utak men­tén kétoldalt zöldsávos sé­tányokat létesítenek. A köz­világítás r. főútvonalakon már modern, neonfényes. További korszerűsítést vettek tervbe más utcákon. A zöld parkok, virágos li­getek sora hozza majd be a friss levegőt a jövő városába. A parkokat a köaség történel­mével kapcsolatos szobrok dí­szítik nrK.jd. 24 ezer négyzet­méteres parkokon kívül több játszóteret létesítenek — amennyit csak be lehet szoríta­ni. Gépjavító, bensinállomás Kidolgozták a jövő Máté­szalkájának napi friss zöld­ség- és gyümölcsellátását. A városban pedig korszerű zöldség- és gyümölcsboltok; elárusítóhelyek fogják bizto­sítani a háziasszonyok napi bevásárlási helyét. Több milKió forintos beru­házással már épül a* ország egyik legkorszerűbb mező- gazdasági gépjavító és szere­lőcsarnoka. Elkészült a terve a modern, automatikus ben­zintöltő és adagoló állomás­nak is. Hosszú évek kellenek még az új arculat kialakításához. De körvonalában már kibon­takozott az új Mátészalka. B. L. Már a jövő évi terv megváló sításán dolgoznak a kisvárdal radiátoriizemben. Balogh Gyu­la megmunkáló célgépen kön nyedén végzi a régebben nehéz kézi munkát igénylő fú­rási, menetvágást, peremmarást egy művelettel. Foto: Hammel J. Kinek a számlájára ?! Elfuserált csibenevelő és anyagi-erkölcsi károk Jegyzőkönyvek, levelek és pereskedés intézkedés helyett Jegyzőkönyvek, levelek so­kasága. Nem érdemes meg­számolni, hisz csaknem két esztendő bő termése. Emberek idejét rabolta el, energiáját emésztette, s idegeit őrölte a perlekedés, a bizonygatás, a heszíni szemlék, a hibák el­ismerése vagy cáfolása. Érték­ben nem is lehet kifejezni. Mindez egyetlen, a nyíregyhá­zi Ságvári Tsz telepén épült korszerű, önitatós, önetetős, égkondicionáló berendezéssel felszerelt 15 000 férőhelyes csi­benevelő miatt. A tsz nem ismeri a tervet Egy csibenevelöi-e még ak­kor sem lenne különösebben érdemes szót vesztegetni, ha az, mint n Ságvári Tsz-é is, több mint másfél millió forin­tos érték. De itt túlságosan sok a ..ha” és a „de”, ame­lyek fényt derítenek felelőt­lenségre, szervezetlenségre, po- esékoíásra, hibás gazdasági szemléletre és sok másra is. Ismeretes, hogy termelő- szövetkezeteink specializálód­nak. A nyíregyházi Ságvári Tsz-nek például a baromfi- tenyésztést javasolták két év­vel ezelőtt. A szövetkezet ve­zetői már akkor kérték a Be­ruházási Irodát, hogy az épí­tendő csibenevelő tervdoku­mentációját adják meg ré­szükre, hogy a közgyű­lésen ismertessék a ta­gokkal. Ezt — az épület már kész, s súlyos hibái vannak — a mai napig sem kapták meg. így a tsz nem tudta, milyen lesz az a csibenevelő, amely nekik épült. Amikor a Beruházási Irodán érdeklőd­tek, csak ennyi volt a válasz: „Hitel nincs, csak ha ezt a típusú csibenevelőt építik”. De, hogy milyen az az „ilyen”, azt n tsz vezetői nem látták. Az ÉM. Szabolcs-Szatmár me­gyei Építőipari Vállalata, mint generálkivi telező, hozzálátott az építkezéshez 1903 januárjá­ban. Október végéig tető nél­kül állt az épület. A tsz fő­könyvelője hosszas utánjárás után tudta meg, hogy a tető- szerkezetet az egyik debrece­ni üzem gyártja. Felkeresték az építésvezetővel. Itt meg­tudták, hogy statikai hiba miatt leállították a csibeneve­lők tetőszerkezetének a gyár­tását, mert amit felhasznál­tak, az több helyen beszakadt. Üj tetőszerkezet gyártását kezdték meg, s ennek szállí­tására várni kell. Tizenkét műszaki hiba Tavaly november elejére el­küldte a gyár „ tetőszerkeze­tet, s megkezdték a felszere­lését. A csibenevelőbe 60 kályhát állítottak be, hogy melegítsenek, a munkások el tudják végezni az épület bel­ső falazásí munkáját. A pró­baüzemelésre ez év januárjá­ban került sor. Mivel a tsz- nek szüksége volt az épületre, kénytelen volt azt átvenni — műszaki hibákkal. Nem mű­ködött a technológiai beren­dezés, a ventillátorokat for­dítva kötötték be, az épület külső vakolási munkáját nem végezték el. Jegyzőkönyvben megálla­podtak abban, hogy a hibá­kat záros határidőn beiül meg­szüntetik. Ez azonban még ma nem történt meg. Január óta csak levelezés folyik. Ez év május 4-én újabb jegyző­könyvben rögzítették le, hogy az épületen belül és kívül ösz- szesen 17 kisebb-nagyobb hi­ba van. Veszélyben a csibék — és a gondozók Ficsor bácsi azok közé az emberek közé tartozott a vál­lalatnál, akik elvárják, hogy róluk névnapon, születésnapon, házassági évfordulón, s a kü­lönböző jubileumokon megem­lékezzünk, (s ez a megemléke­zés látható, s fogható módon is megnyilatkozzék.) Ficsor bácsi valóságos nap­tárt fektetett fel az osztály egyes dolgozóinak életében várható eseményekről, s erre az osztály tehetősebb tagjait figyelmeztette is. Tehát Ficsor bácsi volt az élő naptár, figyelmét semmi sem kerülte el. S ha valaki mégis nemtörődöm lett volna a megemlékezésben, az öreg bérszámfejtő szemrehányó pillantásait hosszú ideig érez­nie kellett. így hát inkább mindenki megadta magát sor­sának, s minthogy az osztály­nak huszonhárom dolgozója volt, alig akadt a naptárban olyan nap, amely Ficsor bácsi naptárában ne pirosbetüsként szerepelt volna. Amikor három évvel ezelőtt őikiitíöl liter/Itwó nyugdíjba ment, kissé felléle­geztünk. Akkor azt hittük, hogy meg fog szűnni Ficsor bácsi ünneplő kedve. Csalódot­tan tapasztaltuk, hogy nem szűnt meg teljesen, mert Fi­csor bácsi a családi ünnepek előtt hazajáró lélekként, s élő mementóként visszajárt az osztályra, s kellő hangsúllyal felhívta a figyelmet a csökke­nőben levő kartársi szolidari­tásra, amit különösen akkor ápolt, amikor ötszáz forint ere­jéig a vállalathoz kisegítő munkára behívták, Ficsor bácsi — magam sem tudom, miért — hozzám külö­nösen vonzódott. Szívesen meghallgattam ügyes-bajos dolgait. Néha tűkön ültem a sok munka miatt, de Ficsor nem zavartatta magát. Azt mondta ráér, mert nyugdíj­ban van. A napokban ismét felkere­sett, de már az ajtóban közöl­te velem, hogy ezúttal rövid lesz. — Csak ezt hoztam neked — s ezzel díszes borítékban es­küvői meghívót nyújtott át ne­kem. Az esküvői meghívóból meg­tudtam, hogy Ficsor Mancika és Szabó József folyó hó 30- án kötnek házasságot a tanács házasságkötő termében. A boldogság csak úgy su­gárzott Ficsor bácsi arcáról- Én is boldog voltam, hogy az ünnepi alkalomhoz Ficsor bá­csinak gratulálhattam. Elkez­dődött a beszélgetés. A szoká­sos frázisok (mennyire fog ne­kem hiányozni ez a kislány; hiába, ez az élet rendje; így van ez az öregekkel, észre sem vesszük, hogy a fiatalok kiröppennek a házból, $tb. stb) mind elhangzottak... Ismét megráztam a megha­tott Ficsor bácsi kezét, s meg­ígértem, ha egy lehetőségem van, én is ott leszek a házas­ságkötő teremben. Ficsor bá­csi azonban még ekkor sem gondolt a távozásra. Éreztem, hogy valamit akar még mon­dani. Végül is kibökte: — Nem szólt még neked a Böröcz Pista, meg a Kovács Anci?... Arról, hogy a Ficsor bácsi lánya egy kis esküvői hozzájáruláshoz jusson, mert tudod, én nyugdíjban vagyok... Nem engedtem tovább mon­dani. Diszkréten elfordultam, s egy százast csúsztattam Fi­csor bácsi kezébe- ö is disz­kréten elfordult, mialatt egy könnyed mozdulattal zsebébe csúsztatta a pénzt, majd könnyekre fakadva: halk kö­szönetét rebegve felállt. Elmenőben még megjegyez­te: — Most hosszú ideig nem zavarlak. Remélem, hogy a kislányomnak ez a házassága jobban fog sikerülni, mint az előző kettő. Végeredményben három a magyar igazság... Szekeres Károly Nyáron nem volt szükség a légkondicionáló berendezések­re. Most azonban, hogy beállt a hideg idő, használatuk fel­tétlen szükséges. De négy ven­tillátor közül csak egy hasz­nálható, a többit úgy szerel­ték be, hogy vagy leszakadt, vagy egyéb ok miatt nem jó. így a csibenevelő ablakait ál­landóan nyitva kel! tartani, hogy benne lévő 18 000 csir­ke némi frisslevegohöz jusson. Az állatok ammónia termelé­se viszont olyan nagy, hogy az elpusztulás veszélye áll fenn, s már az állatorvos sem vállalja a felelősséget. Ve­szélyben van viszont négy ái- latgondozónő — Ambrusz Jó- zseíné, Kása Jánosné, Kiss Jó- zsefné és Gyurján József né — egészsége is. Szinte kibírha­tatlan az ammóniákkal telí­tett levegőn az állatok között dolgozni. A generálkivitelező az al­vállalkozóra, a Csőszerelő­ipari Vállalat 4. számú gyár­egységére hárítja a felelőssé­get. Az ÉM. Szabolcs-Szat­már megyei Építőipari Válla­lat elismeri saját hibáját, jegyzőkönyvben rögzítik, alá­írásukkal szentesítik, fogad- koznak hónapról-hónapra, de nem csinálnak semmit. Az idő múlik, a hat hónap sza­vatosság lejárt, s ekkor kije­lentik: „A határidő lejárt a szavatosságra, bár a hibák ténylegesen fennállnak, ezek megjavítását csak plusz meg­rendelésre végezhetjük el.” Ez újabb kiadás, és időelhúzó­dás. Meddig tarthat a per? Ezek után nyilvánvaló, hogy a jegyzőkönyvbe ez ke­rült: „A tsz peres úton érvé­nyesítse követelését”, ök már az épület átvételekor szóltak, s a hibapótló jegyzőkönyvbe rögzítették a teendőket, me­lyeket aláírásával elismert a generálkivitelező vállalat is! Csak a pereskedés segít­het? Meddig tarthat, amíg ki- evickélnek ebből a perből? Addig az elhullt kétezer után pusztulhat az egész csibeállo­mány! Kinek a számlájára írják majd a pereskedést, a termés- kiesést? — A tsz-ére, a nép­gazdaságéra! S ezért ki vállalja a felelős­séget? Farkas Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom