Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-18 / 271. szám
Események sorokban Politikai feszültség Törökországban Tüntetés Ankara utcáin — Tanácskoztak a pártok vezetői Gordon-Walker brit külügyminiszter kétnapos nyu- ga|t-németországi látogatás után hazatért Londonba. Megérkezésekor kijelentette, elégedett a nyugatnémet vezetőkkel folytatott megbeszéléseivel. Rómában és más egyetemi városokban diákok; és tanárok tüntettek aiz egyetemi tandíj csökkentéséért és azért, hogy az egyetemi tananyag kialakításában nagyobb szerepük legyen. November 20-án plenáris ülést tart a LEMP Központi Bizottsága. Az ülés napirendjén a IV. kongresszusi határozatainak a katowicei párt- szervezet által történő végrehajtása; a Moszkvában járt küldöttség jelentése és szervezeti kérdések szerepelnek. A munkáspárti kormány „nadrágszíj politikájának” ellenzőihez csatlakozott a Downing Street, a miniszter- elnöki palota szakácsnője is. Wilson miniszterelnök és családja ugyanis elhatározta, hogy a szigorú takarékosság dolgában is jó példát mutat: Wilsonné felmondott szakácsnőjének. A miniszterelnök felesége Id jelen tette, hogy maga óhajt főzni. A Kasira szovjet kereskedelmi hajó hétfőn a rpessinai kikötőbe vitte Guiseppe Gig- lio 25 éves olasz fiatalembert, aki megszökött a francia idegenlégi óbóL Gigliot a nyilt tengeren vette fel a Kasira gőzhajó. Kockázatos útját választotta a menekülésnek: gumicsónakon vágott neki a Tirrén-tengemek. Giglio há- r:m napig bolyongott a nyílt t ngeren, s már elhagyta minden ereje, amikor észrevette őt a szovjet hajó személyzete. A Kasira matrózai a szökevényt kimentették a tengerből és haza juttatták Olaszországba; A török munkaügyi miniszter bejelentése szerint Törökországban jelenleg 1 200 000 munkanélkülit tartanak nyilván. A hatalmas arányú munkanélküliség igen sok embert arra kényszerít, hogy az ország határain kívül, főként Nyugat-Európában keressen magának megélhetést. Ennek következtében meglehetősen nagyfokú a török munkások gazdasági emigrációja. Keddre virradó éjjel őszi viharok söpörtek végig az NDK egész területén. A szél sebessége helyenként elérte az óránkénti 115 kilométert. A kora hajnali órákban némi javulás mutatkozott, de a meteorológusok közlése szerint a viharos időjárás inég tovább tart. Ankara, (AFP, AP): Ankara utcáin diákok tüntetést rendeztek és nyilvánosan elégették azoknak a lapoknak a példányszámait, amelyek az 1960. évi forradalom által hozott reformok ellen írtak cikkeket. Hírügynökségi jelentések szerint egyébként is rossz hangulat uralkodik a török fővárosban a legutóbbi parlamenti viták miatt, amelyek során igen heves hangú beszédek hangzottak el. Ankarában ezt a feszültséget az 1965. júniusra kitűzött választások közeledtével, valamint aiz igazságpárt november végi kongresszusának előkészületeivel magyarázzák. Inönü miniszterelnök hétfőn megbeszélésre hívta össze a pártok vezetőit, s felkérte őket, hogy működjenek együtt a nyugalom helyreállításában. Egyes hírek szerint a megbeszélésen szóba került a katonai vezetők tiltakozása is az ellen, hogy az igazság párt támadta a hadsereget és az 1960. évi forradalom reformjait. Cevdet Sunay, a török vezérkar főnöke ezt a panaszt egyébként a nemzetgyűlés elnöke elé terjesztette. A nemze'gyűlés elnöke a levél kézhez vétele után azonnal tanácskozásra hívta össze valamennyi politikai párt parlamenti vezetőit. Időközben megbeszélést tartottak Izmirben a török fegyveres erők parancsnokai is. Gyilkolnak Csőmbe zsoldosai Moszkva, (TASZSZ): A Pravda londoni tudósítója beszélgetést folytatott Geoffrey Mann angol állampolgárral, aki Kongóban, Csőmbe hadseregében szolgáit zsoldosként, de onnan Londonba szökött. A tudósítónak Mann elmondta, hogy hét hetet töltött Csőmbe zsoldos hadseregében, s eztt Hí időt a gyilkolás, a vérontás és a gengszterizmus jellemezte. — Nem bírtam tovább elviselni azt, ami ott történik — jelentette ki. — Mint zsoldos, ártatlan asszonyok és gyermekek könyörtelen megsemnii s í tésgnek részesévé váltam. Sohasam fogom ezt elfelejteni. A múlt hétfőn 15 tagú szakaszunk csapdába került. Egy emberünk elesett, három pedig megsebesült. Alig tudtuk kivágni magunkat. Utána parancsot kaptunk, hogy álljunk bosszút g lakosságon. A legközelebbi faluban öljünk meg minden férfit, asszonyt és gyermeket, gyújtsunk fel minden házat... Mann hozzátette, hogy rpj- ta kívül még jónéhány angol — aki toborzás útján került a kongói zsoldos alakulathoz — foglalkozik a szökés szándékával. Szíria—Izrael ugye a Biztonsági Tanács előtt New York, (TASZSZ): A Biztonsági Tanács hétfőn este — mint már jelentettük — rendkívüli ülést tartott, hogy megvitassa az izraeli— szíriai tűzszüneti vonal mentén november 13-án kirobbant fegyveres összetűzés kérdését. Az ülés elején U Thant ENSZ főtitkár közölte: még nem kapott jelentést az ENSZ Palesztinái fegyverszüneti bizottságától a súlyos határincidens körülményeiről. A vitában felszólaló Rafik Asha szíriai delegátus elmondotta, hogy az izraeli repülőgépei:; nemcsak a határőr állásokat bombázták és lőtték rakétával, hanem a környező szíriai falvakat is. A támadásnak 7 halálos és 25 sebesült ál-* dozata van. A légitámadás előtt az Izraeli fegyveres erők egységei, amely a tűzszüneti megállapodások megsértésével teljesen ellenőrzésük alá akarják vonni a demilitarizált övezetet, fegyveres összetűzést provokáltak. Rafik Asha emlékeztetett arra. hogy a Biztonsági Tanács eddig már háromszor ítélte el Izraelt Szíria ellen irányuló fegyveres agresszió miatt. Végül felhívta a Biztonsági Tanácsot, hogy haladéktalanul tegyen intézkedéseket az agresszív izraeli cselekmények megakadályozása céljából. szjdj Bgbu marßklifii küldött támogatta a szíriai álláspontot. Rámutatott, hogy az izraeli légitámadás „a megelőző háború” politikájának a megnyilvánulásé. Ezt a politikát ízrael legreakciósabb körei vallják magukénak. Michael Comay izraeli megbízott a szíriai kormányra hárította a felelősséget a határincidensért. A Biztonsági Tanács ezután határozathozatal nélkül elnapolta az ülést. A francia szenátus a Concorde- ügyről Párizs, (MTI): A Concorde utasszállító repülőgép sorsa élénk vitára adott alkalmat a francia szenátusban a polgári légiközlekedés költségvetésének tárgyalásakor. A francia pártok képviselői csaknem kivétel nélkül a Concorde gyártásának folytatása mellett foglaltak állást még abban az esetbep is, ha a jorit kormány végleg visszalépne az együttműködéstől. Jacques Duclqs, a Francia Kommunista Párt nevében rámutatott a terv feladásának tragikus következményeire. A Sudaviationn repülőgépgyár és a Snecma központi tervező .aljaiét 11 500 szakmunkása állását vesztené, s q Cpncprde gyártására összpontosított francia polgári repülőgépgyártás jelentéktelen iparággá zsugorodna össze. A kommunista szenátor állami hiteleket követelt a tervezőmunka folytatásához és hangsúlyozta, hogy a Dassault, U Hispano-Suiza műveket és más francia repülőgépgyárakat államosítani kell, hogy a francia repülőgépipar a jövőben ne legyen kitéve a nemzetközi monopóliumok játékának. Jíutoíaatilca francia mádra WatOUKttt RiuKbchnu h ülpolitikai széljegyzet: Hideg — meleg Van abban valami jelképes, hogy Harold Wilson angol miniszterelnök első külpolitikai beszédét éppen az ország gazdasági és pénzügyi hatalmasságai előtt mondotta a londoni lordmayor hagyományos bankettjén. Wilson, aki szívesen emlegeti, hogy „a gazdasági hatalom minden más hatalom alapja.” Természetesen első külpolitikai beszédében megkísérelte megvédelmezni a behozatali vámok 15 százalékos emelését — azt az intézkedést, amely heves ellenérzést keltett a legtöbb nyugati partner körében, elsősorban Franciaországban. Wilson szükségmegoldásnak mondotta ezt az intézkedést és megígérte, hogy azonnal visszavonják, mihelyt az ország gazdasági helyzete erre lehetőséget nyújt. A brit miniszterelnök rend- | kívül óyatosap nyilatkozott kormánya külpolitikájáról. Kijelentette: nem részletezi az elképzeléseket, mert Anglia „hamarosan fontos tárgyalásokat kezd szövetségeseivel”. Világos utalás ez arra, hogy a kormány egyetlen kérdésben sem akar véglegesen dönteni, mielőtt Harold Wilson találkozik a£ Egyesült Államokban Johnsop elnökkel. ^lipüíttoellett, hogy az pvá- tos és csajt félmondatodban megfogalmazott nyilatkozat egyszerre mintha két nyugati szövetséges álláspontját keresztezné. Wilson a választási kampányban még csak azt emlegette: „munkáspárti miniszterelnök sohasem egyezhet bele abba, hogy német ujj is legyen az atomfegyver ravaszán.” Ezúttal viszont arról beszélt: „nem akarjuk, hogy több ujj nyugodjék az atomfegyver ravaszán”. Ez a kijelentés aligha okoz különösen örömet Bonnban, ahol a multilaterális atomerő hívei abban reménykedtek, hogy sikerül majd a tervnek Angliát is megnyerni. Wilson nyílt állás- foglalását a „különálló európai elrettentő atomütőerő terve” ellen Párizsban változatlanul hűvösen fogadják. De Gaulle nézete szerint az ilyen „európai atomütőerő” nemcsak a NATO-n belül fokozná az ellentéteket, hanem akadályokat gördítene a nyugat— keleti megállapodások útigba. Az angol miniszterelnök el§ő beszéde mindenképpen ellentmondásos. Mert beszédének egyik hangsúlyos része az volt, amelyben kifejtette: korunk legfontosabb kérdése a leszerelés problémája. Ám ugyanakkor részletesen (és angol kezdeményezéseket ígérve a nehézségek elhárításában) foglalkozott az agresz- szív Északatlanti Szövetség szervezetének megerősítésével. Leszerelésről beszélni és ugyanakkor a NATO megerősítését emlegetpi pggyon hasonlít sülit0?, amit. a pépnyelv úgy nevez: egy szájból fújpi hideget, s meleget. Tagod bécsi pnaréb@n Eichmann Jobbkeze Becs, (MTI): Franz Novak egykqri SS fqrohamosztag-vezető és Eiph- marm közvetlen munkatársa bécsi perében kedden megkezdődött a vádlott kihallgatása. Noyad, a bíróság éjé került többi náci bűnözőhöz hasonlóan viselkedik: igyekszik bagatellizálni a népirtásban vitt szerepét, másrészt kihívó modorban utasítja vissza a vádakat. Elmondotta, hogy 1934 után a nemzeti szocialistákból álló „osztrák légió” tagjaként" Németországba került, ahol különböző táborokban kaptak katonai előképzést jövendő feladataikra. Áz anschluss utáp az Eich- mann vezette bécsi „zsidó ki- vándorlási központban” látott munkához, „csak okmányokat rendezett” és „segédmunkaerőként” a deportált vonatok menetrendjét állította össze. „Nem tudott” sem arról, kiket szállítottak ezek a vonatok, sem arról, hova vezetett útjuk. Példátlan cinizmusára jellemző, hogy Auschwitz szerepével kapcsolatban csalc annyit jegyzett meg: „emlékszem, ez igen nagyforgalmú pályaudvar volt...’’ Bár a vádirat Novak által aláírt, a franciaországi és auschwitzi deportálásokra vonatkozó okmányokat is tartalmaz, a vádlott azokat hamisítványnak nevezte. Bár közvetlenül Eichmann mellett dolgozott, főnökét úgymond — „csak társas összejöveteleken látta”, Kihívóan fordult az ügyészr hez: „ha azt hiszik, hogy valamilyen pozícióm volt, azt b« is kell bizonyítani’’. Végül ISfovak annyit hajlandó volt elismerni, hogy 1944- ben Budapesten jelen volt egy deportált szállítmány elindulásánál a pályaudvaron; A bécsi esküdtszék előtt szerdán folytatódik Novak kihallgatása. Bekapcsolódott a perbe egy magyar származású magánvádló, a Bécsben élő Kepes Lajos képviselője is; fcepes családját az "Eich'mann- féle sonderkornmando közbejöttével Auschwitzban irtották ki. a. — Csináljuk másképpen — javasolta az őrnagy — reggeltől a Ksawerówán leszek és igyekszem, hogy ezt az ügyet, ha lehet nekem adják. Ha sikerül, telefonálok, és együtt megyünk a Hozára. Hivatalosan kihallgatjuk Kalinkowskyt, és legalább megtudjuk, mihez . tartsuk magupkat. Meg vannak a baleset tanúi? — Nincs, Kalinkowskyt egyszerű járókelők találták meg az utcán. Telefonáltak a mentőkhöz és gondoskodtak a betegről addig, amíg nem jött a mentő. Mindenki sietett, az orvos meg, aki odaérkezett, gyorsan átszállította a beteget 1964. november 18. a mentőautóval a Hozára. Nem is gondolt arra, hogy valakit igazoltasson. — Kár, mondta Krzyzewski — ezt is fel kell derítenünk. A mentőknél biztosan tudni fogják, honnan telefonáltak. — Ezt már kiderítettem. Az oktatásügyi minisztérium épületéből. A portás telefonált. Amikor kikérdeztem, közölte; egy férfi kérésére telefonált, aki elmondta, hogy az utcán egy epilepsziás beteg fekszik. Sajnos, a portás nem tudja, hogyan is nézett ki az a férfi. Éppen munkakezdés előtt volt, és olyankor a hallban nagy a forgalom. — Látom, az ügyészség a mi segítségünk nélkül is energikusan vezeti a nyomozást — mosolygott az őrnagy. 4. A megállapodás értelmében Krzyzewski őrnagy telefonált Jerzy Kur ügyészhez. Tizenegy órára beszélték meg a találkozót, a mentőkórház épületének földszinti várótermében. Mivel az orvosok beleegyeztek, hogy Kalinkowskyt meglátogassák, az ápolónő felvezette őket a negyedik emeletre, ahol a kiskórház egyik kórtermében feküdt a beteg. — Kérem, legfeljebb 10—15 percig beszélgessenek a beteggel és ne idegesítsék, az egészségi állapota még nem a legjobb, — figyelmeztette őket az orvos. Kalinkowsky a hasán feküdt és alig tudta fejét mozdítani, örömmel fogadta az ügyész látogatását és csodálkozva tekintett a mellette álló ismeretlen férfira. Az ügyész röviden elmondta, hogy ki az ismeretlen és milyen minőségben jött hozzá. — Tulajdonképpen a kellemetlen baleset körülményeit szeretnénk megtudni. — Kevésre emlékszem — válaszolt Kalinkowsky, — egyszerűen kiléptem otthonról, és a százas buszhoz siettem. Mivel hozzánk a Szucha utcai megálló közelebb van, mint a Piekna utcai, tehát ajz Agrykolán mentem. Ezen az utcán két ösvényt tapostak ki. Emlékszem nem jutottam el egészen az Alejáig. Hirtelen elvesztettem az eszméletemet, és itt ébredtem fel a mentőkórházban. — Reggel rosszul érezte magát? — adta fel a következő kérdést az őrnagy. — Nem! teljesen jól éreztem magam. Emlékszem éjszaka sokáig dolgoztam. Tudtam, hogy a vádirat lapszámozását be kell fejeznem. Még a nagynéném haragudott is, hogy olyan sokáig fent var gyök... Éjfél felé lefeküdtem, de reggel hat óra előtt felébredtem, és azonnal munkához kezdtem. Több, mint egy órát dolgoztam, de mindent befejeztem. Remélem, hogy az ügyész úr ellenőrizte, és mindent jól megcsináltam. Aztán reggeliztem, és mentem az autóbuszmegállóhoz. Nem tudom, hogyan történt ez. Soha életemben eddig nem ájultam el. — Észrevett valamit, amikor az Alejához ment? Kalinkowski próbált visz- szaemlékezni. — Ó a fejem — panaszkodott — nem, semmit nem vettem észre. Semmire sem emlékszem. Siettem; az utcán nem volt senki. Az utca ilyen időtájt mindig népte- len. De mégis... mögöttem két férfi jött. — Kik voltak? Hogy néztek ki? — Nem emlékszem. Nem néztem rájuk. Biztos valamelyik szomszédos házból jöttek ki. Akkor vettem észre őket, amikór a „Gwar- dia”- sportcsarnok mellett mentem el, ott, ahol a szódavíz gyár van és ahol régen síieugró volt. Kabátban voltak, mert az eső éppen cseperegni kezdett. De miért faggat ön enfiem? , — Zygmunt úr. magánál volt az aktatáskái? — kérdezte az ügyész. — Természetesen! Az, amelyik mindig, a sárga színű bőr aktatáska. Benne volt a vádirat, és magammal vittem a nyomozás utolsó kötetét is, mert szükségem volt rá a lapszámozásnál... Kalinkowsky hirtelen elhallgatott. Arcán átfutott a nyugtalanság felhője. Meg akart fordulni, majd fel akart ülni az ágyban, de fájdalmában felnyögött és ismét a párnára hanyatlott. — Elveszett a táska? — nyugtalankodott —. Nekem azt mondták, hogy semmi sem veszett el, hogy az óra, a tárcám állítólag a megőrzőben van, a táskáról viszont nem szóltak semmit, ön vitte el, ügyész' úr? A vádiratra szüksége volt tizenkét Órakor, mert a főnöknél konferenciát tartottak. — Ne nyugtalankodjon Zygmunt úr — az ügyész igyekezett a lehető leghiggadtabb hangon beszélni. — Éppen ezzel a táskával nem stimmel valami. Az emberek akik segítségére siettek, nem találták meg maga mellett. Az őrnagy úr a rendőrfőkapi- tányság részéről folytat viz*- gálatot ebben az ügyben. Kaliqkowsky fqlsóhajtott! — Üristen, mit tettem! Akkor a vádirat, meg a kihallgatási jegyzőkönyvek is elvesztek, mindent elölről kell megcsinálni. Ez rettenetes!... — Kérem, mondja meg nekünk — fordult hozzá az őrnagy — emlékszik-e arra, hogy a táskában volt a „Donau bank” csekkje is? — Benne volt. Hát persze* hogy emlékszem rá, VII. kötet, 184. oldal. Még javasolni is akartam az ügyész úrnak, hogy ezt a csekket tegyük át a dokumentumok dossziéjába, az aktákba pedig csak a lengyel fordítás szerepeljen. Hát az Is elveszett? Az ügyész bólintott. Zygmunt teljesen összetört. (Folytatjuk.) 2
