Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-15 / 269. szám
Őszinte légkörben Vezetöségxálasztó taggyűlés Fűlpösdarócon Kiegyenlítődik a parasztcsaládok jövedelme KEI ESZTENDŐ MUNKÁJÁBÓL szamot adni félórás beszámolóban, s egyetlen taggyűlésen sokoldalúan és a rea" Utasnak megfelelően értékelni a kommunisták munkáját, szinte lehetetlen. Teljességre nem is törekedett a fülpös- daróci Petőfi Tsz pártszervezete vezetőségének a beszámolója, ennek ellenére elmondhatjuk. hogy a lényeges problémákkal megfelelően foglalkozott. A Kovács Miklós párttitkár által elmondott beszámoló a tsz-ben végzett munkák helyes elemzésével, a kommunisták tevékenységével úgy foglalkozott, hogy alapot; adott a további munka végzéséhez. Nagyon helyesem, a vezetőségválasztó taggyűlés vitája középpontjában, a termelés állt. Ebből a szempontból értékelték a 27 tagú pártszervezet tevékenységét. Csupán egy összehasonlító szám arra vonatkozóan, hogyan is dolgoztak a kommunisták az elmúlt két esztendőben. Míg 1962-ben egy munkaegységre 61 fbrintot osztottak a fülpös- daróci Petőfi Tsz-ben, addig a múlt esztendőben már 64 forint volt egy munkaegység értéke. Ebben. sűrűsödik az a politikai munka, amelyet a kommunisták végezték a múlt években. HELYES LETT VOLNA, ha két év távlatából alaposabban vizsgálják a kommunisták egymás közötti, .valamint a párttagok és a pártonkívüliek közötti viszony fejlődését, alakulását. Kitűnt a beszámolóból és a hozzászólásokból is kicsendült, hogy e tekintetben vannak még tennivalók. Nem mindig a megfelelő módszereket választja a pártvezetőség a gazdaságvezetők segítésére. Ebből nézeteltérések, súrlódások vannak ma is. A taggyűlésen elhangzott hozzászólásokból arra lehetett következtetni, hogy néfia nem elég meggondoltan vonnám felelősségre párttagokat, más •esetekben viszont eltekintenek a hibát elkövetők megbüntetésétől. Ennek ellenére is figyelemre méltó, hogy a taggyűlésen nem maradt nyitott kérdés. Az egyik felszólaló bírálta a párt és a gazdasági vezetőket, mivel nem ellenőrizték, igy nem akadályozták meg, hogy első osztályú búzavetőmag helyett rossz minőségű búzát vetettek egy darab földbe. Csak dicsérni lehet, hogy Kovács Imre, a magtáros, őszinte volt, s elmondta, hogy a hibáért ő is felelősséget érez. A vezetöségváiasztó taggyűlés valóban az egész falu jövője iránt érzett felelősség tudatában tárgyalt sok fontos problémát. Érezni lehetett, hogy jtt a kommunisták valóban cselekvő és első számú részesei a szövetkezeti gazdálkodás megerősítésének, az egységes paraszti osztály kialakításának. Szenvedélyesen szembeszáll! a párttaggyűlés azzal a helytelen nézettel, hogy nincs szükség szakemberekre. Sokat, tettek a kommunisták azért is, hogy a fiatal, s az ellenforradalom után alig 13 taggal s alig 90 hold szántón és gyümölcsösön alakult közösség erős gazdasággá fejlődjön. A fülpösdaróci Petőfi Tsz gyümölcstermelő gazdaság. Ahhoz, hogy a hagyományokat megfelelően folytassák, s még szebb eredményeket érjenek el, egyre több gyümölcstermelő szakmunkásra van szükség. NEM REJTETTÉK VÉKA ALÁ azt sem, hogy ezek a szakmunkások nem élvezik a rendelet biztosította előnyöket. Erről beszélt Szabó József az egyik fiatal szakmunkás, aki elmondta, éppen azért álltak kihasználatlanul az öntözőberendezések, mert a tsz vezetői sajnálták tőlük a jogosan járó plusz 15 százalékot a munkaegység járandóság mellett. Hiba még mindig az, hogy a párttagság nem értesül megfelelő időben fontos kérdésekről. Hibás ebben a pártvezetőség is. A taggyűlés beszámolójában szóvá tették, hogy 6 traktorost kellene küldeni tanfolyamra, s nincs jelentkező. Elsősorban azért, mert sem a párttagok, sem a pártonkívüliek nem tudtak eddig erről, s így nem is jelentkeztek. Nem hivatkozhatnak arra, hogy nincs meg a tanulási kedv R párttagokban, hisz akkor nem emelték volna határozattá a pártvezetőségnek azt a javaslatát, mely szerint minden párttag — IVy! rbát orból Havannába Györfi Antal főművezető másfél éve Kuba szigetén Csengetett a telefon. A Növényolajipari Vállalat országos igazgatósága Győrfi Antal főművezetői. kereste. A hidegsajtoló gépeknél akadtak rá. A zömök, fekete hajú, középkorú férfi szó nélkül megtörölte olajos kezét és indult az irodába. Nem akart hinni a fülének. — Hogy én Kubába menjek? De miért? A személyzeti osztály vezetője közölte; a TESCO Magyar Külkereskedelmi Társaság a kubai kormány kérésére a kubai olajgyárak karbantartásának megszervezésére szaktanácsadót küld. Győrfi Antal gondolkodási időt kapott. Két őrs múlva igennel válaszolt és 1963 április 14-én a Ferihegyi repülőtérről a gép a Nyírbátori Növényolaj ipari Vállalat dolgozójával a fedélzetén szállt a magasba... — Jóformán még körül sem néztem Havannában és máris megkezdtem a munkámat. A vállalat központjában a főmérnök mellett dolgoztam. Tizenkét olajgyár tartozik a vállalathoz és feladatom volt, hogy javaslatot készítsek a gépi kapacitás jobb kihasználásává, a termelékenység fokozására. Győrfi Antal munkához látott. Egy irodába vezették, mti- atták íróasztalát. „Nem, nem" íiltakozott, neki nem íróasztal, hiunkaruha kell, ő az üzemben äkar dolgozni. Az üzemben irtán mért és jegyzetelt. Megállapította, hogy a gépek csak 40—50 százalékos kapacitással dolgoznak. Rövid idő múltán jelenthette: Alkatrész kell és szerszám. — Egy angol katalógusból írtuk ki a szükséges alkatrészeket. De addig is, amíg az alkatrészek megérkeztek, házilag segítettünk a bajon. Az erősen megkopott tengelyeket, felhegesztettük, az alkatrészeket kijavítottuk. A javítás nehezen ment, hiszen kéziszerszámokon kívül a vállalat területén semmit sem találtam. Kértem a főmérnököt, hogy létesítsenek egy központi javítóműhelyt. Győrfi elvtárs rengeteget dolgozott. Erről a hazaküldött jelentések tömörek, szűk szavunk. Egyetlen szó sincs bennük arról, hogy Győrfi Antalnak nemcsak műszaki feladatokat kellett megoldani, de szakembereket is kellett képezni és ehhez nem állt rendelkezésére tolmács. Amikor elindult Magyarországról, nagynehezen Nagykátáról kapott egy magvar—spanyol szótárt. Első időben ennek a segítségével próbált a kubai szakmunkásokkal szót érteni. Később beiratkozott egy havannai iskolába, munkája mellett napi négy órát tanult és megtanulta a nyelvet. — A spanyol nyelv ismeretével elértem” hogy gyorsabban haladt a munka és a kubai embereket is, azoknak életét közelebbről megismerhettem. A központi javítóműhelyben volt akinek nincs meg — elvégzi a VIII, általánost. Ezt a vezetőségválasztó' taggyűlést nem jellemezte az ünneplés. Ha csak az nem jelentette az ünnepet, hogy pontosan a vezetőségválasztó taggyűlés napján végeztek a betakarítással, s egyenesen a munkából jöttek el a kommunisták, hogy új vezetőséget válasszanak. Figyelemre méltó: minden párttag és tagjelölt jelen volt. Mindenki akart valamit mondani, javasolni, eredményesen hozzájárulni a pártszervezet még jobb munkájához. Tapasztalható volt, hogy a kisebb hibáktól eltekintve valóban érvényesül a kollektiv vezetés a pártszervezetben. Csak arra van szükség, hogy jobbá, elvsze- rűbbé tegyék a viszonyt a pártszervezet vezetősége és a tsz. vezetősége között. TÖBB FIGYELEMRE MÉLTÓ javaslat hangzott el a beszámolóban és a felszólalásokban a gazdasági-szervező munka megjavítására vonatkozóan is. Egyik ilyen: ma már elérkezett a tsz a fejlődésnek arra a pontjára, amikor az agronómusnak és a brigádvezetőknek nem közvetlen, feladatuk a tagok irányítása. Elsősorban a munkacsapat-vezetőkkel szükséges foglalkozniok. Bírálták a gazdasági vezetőket azért is, mert nem mindig következetesek. Arról viszont már megfeledkeztek, hogy e tekintetben a pártvezetőség a sajtó hibájáról is szóljon. Hisz ők is elnézték ezt. A fülpösdaróci Petőfi Tsz új pártvezetőség-választó taggyűlése valóban kommunista munkaértekezlet volt. Elősegítette, hogy a jövőben még tovább erősödjön a pártszervezet, s a párttagság tekintélye — melyet sok éves politikai munkával és példamutatással vívott ki — még csak növekedjen. Ezt érezte az ember az őszinte, kritikai légkörben, a szókimondásban, s a feladatok világos meghatározásában, amelyet a taggyűlés elfogadott, s az új pártvezetőség lesz hivatva végrehajtani a párttagsággal és az egész szövetkezettel együtt. i ■ i ] F. K. Egy család nettó jövedelme hat százalékkal nőtt négy év alatt Előtérben: a lakás, öltözködés Százhúsz Szabolcs-Szatmár megyei parasztcsaládnál végzett háztartási megfigyeléseket a Központi Statisztikai Hivatal Szabolcs-Szatmár Megyei Igazgatósága, elemezte, a családok 1958—1960—1962-es adatait. A parasztcsaládok egy része tisztán bérből és fizetésből élő családdá vált, másrészt a család egy-egy tagja — elsősorban a fiatalok — a népgazdaság más ágában helyezkedett el, s így a család kettős jövedelmű lett. A megfigyelt 120 családon belül az un. „kettős jövedelmű” családok száma és aránya 1962-re az 1958. évhez viszonyítva emelkedett. A megfigyelt 120 családnál az egy családra jutó nettó jövedelem 1958— 1962 között csaknem 6 százalékkal emelkedett. Az eltelt négy év alatt különösen a korábban 1—7 ka- tasztrális holdon gazdálkodó családok jövedelme növekedett. A különböző csoportokba tartozó családok jövedelmi színvonala így közelebb került egymáshoz. Az összes fogyasztási kiadáson belül az átlagosnál kisebb ütemben emelkedett az clel- miszerfogyasztás, a ruházkodási, valamint az. egészségügyi — szépségápolási kiadás. Kedvező viszont — és ez is a javuló életszínvonalat jelzi — hogy az átlagosnál lényegesen magasabb ütemben növekedett (27,5 százalékkal) a lakberendezési. lakásfelszerelési cikkekre fordított kiadás. Az egy főre jutó kiadásnál is .végbement bizonyos kiegyenlítődési folyamat. Elsősorban azoknál a csoportoknál növekedett nagyobb mértékben a nettó kiadás, ahol 1958-ban ez alacsony szintű volt. A korábban is termelőszövetkezetben dolgozó családoknál az egy főre jutó természetbeni fogyasztás csökkent. Az. igy megtakarított pénzösz- szegeket a családok inkább ruházkodásra. lakásberendezésre fordítják. Figyelemre mc’tó. hogy ■a többletjövedelem nagyobb hányadát a családok tartó, fogyasztási cikkek beszerzésére fordítják. Ma már a paraszti háztartások mind nagyobb részénél megtalálható a rádió, a kerékpár és a háztartási gép. Ez azt bizonyítja, hogy a parasztság életútja evyre kulturáltabbá válik. A megfigyelt családok közül 1958-ban csupán 36 százalék rendelkezett saját rádióval. Ez az arány 1962-ig 56 százalékra emelkedett. Szilágyi Szabo’es „Megtaláljuk a módját az újabb elbocsátásnak. . Visszahelyezte őket a TEB, de mégsincs nyugalmuk 'Nem alakult jobban a sorsa Polgár Jánosnénak, a nyírma- dai fmsz bolti alkalmazottjának sem. Ö férjével együtt dolgozott a vegyesboltban. Mivel férje időközben beteg lett egyedül vezette a boltot. 1964 március 16-án azért mondtak fel neki, mert „csak a férjével együtt tudja ellátni feladatát...” — hangzott az indoklás. A TEB 1964 május 12-1 határozatával visszahelyezte munkakörébe, mert az is kiderült, hogy Polgár Jánosné gyermeket várt. Viszont az fmsz elnöke a határozat ellenére sem helyezte vissza munkakörébe, hanem a község szélén lévő telepen alkalmazta. Alaptalan vád Antal János, az igazgatóság elnöke erről így nyilatkozott: — Azért nem helyeztük visz- sza, mert szakmailag képzetlen, s ezért feladatát sem tudja ellátni. Másrészt 1963 karácsonyakor betörtek az üzletbe, s a leltárkor tizennyolcezer forint hiány mutatkozott. Az a véleményünk, hogy önbetörést követtek el... A rendőrség megindította a nyomozást, viszont Polgár János és felesége ellen beszüntette a vizsgálatot, mert bebizonyosodott, hogy az említett időszakban nem tartózkodtak a faluban, hanem távol, a szüleiknél ünnepeltek. Az igazgatóság elnöke továbbra is tartotta véleményét, valószínű ez vezette a TEB határozatának figyelmen kívül hagyására. Azonban ennek eldöntése a felettes szervre tartozik. íme néhány példa. Van ahol győz az igazság és a felismerés a hibák ellen. De van még ahol a „csak azért is” elv uralkodik. Végsősoron nem lehet számunkra közömbös, hogy az igazságukat kereső emberek hátrányt szenvedjenek. Bálint Lajos műveszövetkezetnél voltak boltvezetők. 1962-ben, illetve 1963-ban egy és ugyanazon okok miatt bocsátották el őket: leltárhiány és szakképzetlenség miatt. Az előbbinek 64, az utóbbinak 49 forint leltárhiánya volt. Sőt, az is beigazolódott, hogy mind a ketten jelentkeztek szakmai képzésre, de ez mindig a süllyesztőbe került. A TEB nem látta megalapozottnak az elbocsátásukat, visszahelyezte őket munkakörükbe. Amikor megkerestük őket, már egyikük sem dolgozott munkakörében. Hogy miért nem? Kormány István erről így nyilatkozik: — Az igaz, hogy visszahelyeztek régi munkakörömbe, de nem mertem újból elvállalni, mert az igazgatóság elnöke úgy nyilatkozott: „Megtaláljuk a módját az újabb elbocsátásnak...” Mivel családom van, nem akartam ennek a veszélynek kitenni magamat, ezért a kendergyárban helyezkedtem el, ahol munkám után ma is megbecsülnek. Kovács Andrásné sorsa már érdekesebben alakult, őt ugyan továbbra is alkalmazták boltvezetőnek, csak olyan „légkör alakult körülötte, hogy mindenben hibát találtak. A 160 ezer forint árukészlettel rendelkező boltban egymást érték a leltározások — de azok egyeztek. Viszont idegileg nem bírta. Ö erről így vall: — A határozat után úgy éreztem, mintha kegyelemke- nyeren volnék. Idegeim és családom féltése miatt nem bírtam tovább és 1963 novemberében felmondtam. Az igazgatóság ekkor félműszakos takarítói állásba helyezett, de foglalkoztatásom egésznapos volt — 450 forintért. Ezt többször szóvá tettem, de nem hallgattak meg. Ezt az állásomat is f elmondtam. A kép hátlapján: „Győrfi Antal bajtárs! Neked ajánljuk ezt a képet, megemlékezésül a te kubai barátaid az olajipari vállalat dolgozói”. (Györfi jobbról a második.) MEGJEGYZÉS: Kislakásépités — nagy hibákkal egy szerelőbrigádom, a brigád vezetője Gáspár Alveiez. Ez az ember már a gondolataimat is ismerte. Én tanítottam meg a szakmára és ezen keresztül megkedveltük egymást, többször meghívott családjához is. Egyik alkalommal, amig ebédeltünk elmondta, hogy a sziget lakóinak 60 százaléka színesbőrű, és ezeknek az embereknek saját hazájukban nem volt egy fikarcnyi becsületük. _ A kubai szxnesbőrüek minduntalan szembe találták magukat a „Vedádó’“ szóval, a védett területtel, amelyre színes bőrű nem tehette a lábát. Vedádó volt a park, a szálloda, az iskola, Vedádó volt minden. Ettük az ebédet a gyümölcskoktélt, vajat és zsemlét, a gyümölcslevest, a tengeri csigával megtűzdelt marizkóst és egyre jobban megértettem a kubaiak lelkesedését, elszánt kiállásukat az új rendszerük mellett. Győrfi Antalnak egyéves kubai szerződése 1964 április 14-én lejárt. Mégsem jött haza, mert a kubaiak kérésére a szerződést egy fél évig meghosszabbították. Folytatta munkáját. Javaslatára és vajzai alapján új üzemrészek alakultak. új olajgyártási és olajfi- nomítási eljárásokat vezetett be, a 12 gyár termelése ugrásszerűen növekedett, a gépek kapacitása 100 százalék körül mozgott. — Amikor elváltam a kubai barátaimtól, spanyol nyelven mondtam búcsúbeszédet. Ök megköszönték a munkámat és marasztaltak, nem akarták megérteni, hogy miért kell már hazajönnöm. A Nyírbátori Növényolaj- ipari Vállalat főművezetőjének szakértelmére most itthon is nagy szükség van. Üzembe állítják az extrahálórészt. Seres Ernő Kisvárdán, a Bódy Lajos utca 77—78 szám alatt Buda- házi József megrendelésére kislakást épített a Kisvárdai Építőipari Ktsa. A 114 ezer forint értékű kislakásból az építkezés befejezése után bírósági ügy lett, A kisvárdai járásbíróság 14 pontban foglalta össze az épületen található hibákat, és kötelezte a ktsz-t, hogy október 30-ig többek között cseréljen ki egyes szarufákat, javítsa meg az ajtókat, ablakokat. összegezve az épületen annyi1 a hiba, hogy kijavításának anyagi és munkaértéke meghaladja a 10 ezer forintot Is. A Kisvárdai Építőipari Ktsz hibáit növelte, hogy a bírósági ítéletet figyelmen kívül hagyva október 30-ig hozzá sem kezdett a javítási munkához. A vállalat elnökhelyettese kérdéseinkre ilyen válaszokat adott: elismerik, rosszul dolgoztak, de a kislakásokra nem fordíthatnak kellő gondot, mert tavaly veszteséggel dolgoztak és most minden igyekezettel azon voltait, hogy ezt megszüntessék. Véleményünk: a veszteséget nem az építtetők rovására kell megszüntetni, hanem jó munlsával, jobb munkaszervezéssel. És vajon mit szólnának a kisz dolgozói ahhoz, ha pénBükért ők is ilyen árut, munkát kapnának?! B. E. A TEB alapos vizsgálatot tart, mielőtt határozatát meghozná. Ahol megalapozatlan, vagy törvénysértő elbocsátást állapít meg, jogerős határozatával visszahelyezi a dolgozót eredeti munkakörébe. Igen ám, de furcsa dolgokat is produkál az élet. Az a vezető, aki „szentesíteni” akarja a törvénysértést, sértve érzi magát és továbbra is „igazát” keresi. Aki odébbállt, mert... Elővettünk több, már korábban lezárt ügyet, melynek során a TEB határozata visszahelyezte munkakörébe a dolgozót. Vajon mi történt ezekkel az emberekkel, hogyan alakult a sorsuk? Kormány István és Kovács Andrásné, a nagyhalászi föld
