Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-11 / 264. szám
Minden gyermekért Rövid hír számol be arról, hogy a Szabolcs megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Bizottság ülést tartott Nyíregyházán, s a tanácskozók megvitatták a gyermek- és ifjúságvédelem érdekében hozott védő- és óvintézkedések eredményeit. Általános vélemény Volt, hogy nagyon hasznos a különböző társadalmi szervek segítsége, és az eddiginél még fokozottabban kell reájuk támaszkodni. A nyíregyházi tapasztalat nem egyedülálló. Napjainkban valóságos mozgalom bontakozik ki a gyermekes ifjúságvédelem jobb megszervezésében. A népi ellenőrzés novemberben vizsgálja meg ezt a problémát* Tévedés ne essék, ez a fokozódó figyelem nem azt jelenti, hogy eddig nem törődtünk volna messzemenően az ifjúság gondjaival. Nincs erről szó, hiszen jól berennézi gyermeke sorsát, a rossz baráti környezet pedig a züllés útjára taszítja őt. De a széthulló család, az elfoglaltságra panaszkodó szülő sem törődik eléggé gyermeke nevelésével. S a tapasztalatok szerint akadnak olyan szülők is, akik tudnának ugyan gyermeküknek családi otthont biztosítani, de kényelemszeretetből inkább nevelőintézetbe adják gyereküket, s ezzel megnehezítik azok bejutását, akik valóban rászorulnának az állami gondozásra. Megtörténik, hogy éppen a családi nevelés hiánya miatt, vagy a rossz baráti társaság hatására üressé, tartalmatlanná válik a serdülő fiatal élete. Fontos tehát az összefogás, mert rendet kell teremteni mindenütt, ahol ilyen eset található. S az is igaz, hogy a gyermek és ifjúságvédelem feladatát, — a hivatalos szervekkel karHúsz év létesítményeiből Nem különbözik a községek főutcáitól a tanyavilágban az utóbbi években megépült sok-sok korban is szép házak szorították ki az egykori sárból készült falakat, zsúp fedeleket. új házsor. A Bedő-bo- Hammel íclv. Négvezeritszáz szabolcsi üdül szakszervezeti beutalóval Előnyben a jól dolgozó fizikaiak — Gondoskodás a gyerekekről, családosokról ti Gr qsícs", az agronóm Az aranybányász — Tervek hosszú távra dezett gyermekvárosaink, nevelőotthonaink vannak, melyekben azok a gyerekek is meleg otthont kapnak, akik nélkülözik a szülői gondoskodást. Az otthonokban, s a többségükben igen lelkiismeretes nevelőszülőknél elhelyezett állami gon- doaott gyermekek sorsa jó kezekben van. A gyermek és ifjúsági feladatok még jobb megoldása állandó teendőnk. Több fiatal kallódik felügyelet, megfelelő nevelés és ellátás nélkül. Sok esetben a felelőtlen szülő is közönyösen öltve — az életet közvetlen közelről figyelő és ismerő társadalmi szervek tagjai tudják legeredményesebben megoldani. Ezért fontos különösen a népfrontbizottságok, a nőtanácsok aktíváit részletes, pontos feladatokkal ellátni, segítségüket kérni. A mi társadalmunkban a gyermekek sorsa nagy, fontos gond. Nem mehetünk el közömbösen egyetlen kallódó fiatal élet mellett sem, hiszen a fiatalok — a ma ifjúsága — társadalmunk holnapja. Megyénkben évről évre nö- A hazai üdülőkön kívül év- vekszik azok száma, akik ked- ről évre emelkedik a külföldi vézményes SZOT üdülésben csereüdülés is. Bulgáriában, részesülnek. Erről informált Lengyelországban, az NDK- bennünket Baraksó Zoltán, az ban, Jugoszláviában, Auszt- SZMT főkönyvelője. riábart — aránylag kisebb 1964-ben közel 4500 dolgozó összegű térítéssel — közel üdül kedvezményes szakszer- száz fő töltötte pihenését és vezeti beutalóval — hat szá- gyönyörködött a szebbnél Zalákkal több, mint az elmúlt szebb tájakban, évben. A legkedveltebb üdü- A szakszervezet gondosko- lőhelyek, a Balaton, a Mátra, dik a gyerekek üdültetéséről a Bükk és a Dunakanyar. is. Arról is gondoskodnak, Az ország különböző üdühogy a dolgozók szanatóriu- tőiben 720 gyerek élvezte mokban pihenjenek és keres- a nyár örömeit, senek felüdülést. Ez évben Sok játék, kellemes kömye- például zet és szerető óvónők gondosHévizen, Párádon, Bala- kodtak a gyerekek szórakozátonfüreden 200 dolgozó sáról. Ezenkívül 130 családtöltötté szabadságát gyénkből. inénak tették lehetővé a gyerekekkel való üdülést. Megyénk üzemei, vállalatai mint például a Kisvárdai Fémszerelvényárugyár, a Vízügyi Igazgatóság, a Nyíregyházi MÁV, a szakszervezetek segítségével megfelelően gondoskodnak a dolgozók rendszeres üdültetéséről. Azt a helyes elvet tartják, hogy a jól dolgozó fizikai munkások kapják meg elsősorban a beutalót. Sőt, az igazgatói alapból — jutalomképpen — a beutaló árát is kifizetik. Ma már a megyében is mind többen felismerik a téli üdülés szépségét. A SZOT közös programokkal, autóbuszkirándulásokkal teszi változatossá, kellemessé a pihenést. Több szakszervezeti alapszervezet nem törődik megfelelően a dolgozók üdültetésével. A dohányfermentálóban, a Gyulatanyai Kísérleti Gazdaságban, a Tiszalöki Faipari Vállalatnál például a megkapott beutalókat sem osztják szét, ami más dolgozókat von el a megérdemelt pihenéstől. Rendszerint évről évre egy és ugyanazon személyek kapják a beutalót — főleg adminisztratív munkaerők. Pedig a helyes, ha a beutalójegyet megtiszteltetésnek és kitüntetésnek szánják. (b. 1.) A mátészalkai KISZ küldöttgyűlésen figyeltem fel reá, Magas a termete, kisportolt az alakja, megnyerő a külseje. Amikor felszólalását mondja, meglepő csendre és figyelemre inti a küldöttgyűlés részt vevőit. Hiszen olyan meggyőzően vázolja szavaival a nyírmeggyesi Petőfi Tsz és a fiatalok jövőjét, a reájuk háruló szép feladatokat, hogy a mellettem ülő fiatalok egyike — bár üzemi küldött volt — így sóhajt fel: „Itt már én is szeretnék dolgozni...” A tanácskozás végén sokan körülveszik és elismerően ráznak vele kezet. Talán ebben a kézszorításban benne van az az elismerés is, hogy a mátészalkai labdarúgó-csapat már megnyerte megyei I. osztályban a „labdarúgó-bajnokságot.” Ö a csapat „Grosicsa”. Az agronómussal, a sportemberrel ismerkedünk. FŐISKOLÁRÓL NYÍRMEGGYESRE Radványi János két évvel ezelőtt még a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskola padjai között ült, 1963-ban kapta kézhez a diplomát. Nem érte váratlanul a nyirmeggye- si tsz-be való helyezése. Már az iskolán „aranybányásznak” hívták tanárai, mert szabad idejében is az arany színű sárga homok kincseinek kibá- nyászásáról ostromolta a tanárokat, Most a gyakorlatban veszi hasznát, mert a szövetkezet jórészt homokos területen gazdálkodik. A fiatal agronómus nyáron motorral, télen vonattal jár Mátészalkáról a tsz-be. Minden reggel öt-hat órakor a „fiai” között van. Hisz ő a hetven- három tagú KISZ alapszervezet titkára. Ha néha rakoncátlanok is a fiatalok, azért jól megértik egymást az idősebb tagokkal. Amikor a munkájáról esik szó szerényen csak annyit mond: „Szeretem a kertészetet, meg a gyümölcsöst...” Amikor elképzeléseiről faggatom, inkább titkolja, mint bevallja: olyan vegyeskertészet megvalósítását tervezik, amely az országban is egyedülálló lesz. Elképzelés született, hogy az ország első bemutató mintaüzemét nálunk szervezik. Viszont azt már nein titkolja, hogy ennek megvalósításában nagy szerep vár a fiatalokra. Hisz nemcsak egyszerűen munkáról, hanem hozzáértésről, a kertészet minden csinja-bin- jának az alapos elsajátításáról FÉLEZER SZAKMUNKÁS KELL! Szerényen, mindenkitől elfeledne ültem a sarokban, türelmesen várva, hogy a sors és valamelyik ügyintéző felém fordul, amikor váratlanul felcsörgött a telefon. A szőke, kissé idősecske kartársnő finom újakkal és még finomabb hallóval felemelte a kagylót és az irodán éppen átviharzó fiatalabb kolléganője után szólt: — Pirikém, Elemért keresik — s letette a kagylót az asztalra. Ültem és vártam, néztem a letett kagylót és hallgattam a kedélyes diskurzust, amely az íróasztalok felett kanyargóit ide-oda, de mindig kikerülve engem. Elemér nem jött, a csevegés folyt tovább, én ültem szerényen a sarokban. A telefon türelmesen feküdt az asztal tetején. Ki lehet ez az Elemér és ki hívhatta telefonon? Természetesen semmi közöm az A telefon egészhez, nekem egyelőre még a saját ügyemhez sem lehet közöm, s nem is vagyok az a természet, aki más dolgába üti az orrát. Most az a dolgom, hogy üljek nyugodtan... de azért már jöhetne az az Elemér. Lehet, sőt most már biztos, hogy „Pirikém” elfelejtett szólni, sőt az a legbiztosabb, nem is hallotta, hogy neki valakinek szólnia kellene. A telefon az akták tetején, egy ember a vonal másik végén. Lehet, hogy csak egy barát, aki most óhajtja megbeszélni a vasárnapi ultipartit... De az is lehet, hogy a feleség, mert miért ne lehetne feleség... Elemér nem jön, mert nem is tudja, hogy neki jönnie kell. Beteg a gyerek. Hazaküldtek az iskolából. Ezért telefonál a felesége. Vagy elütötte egy autó és már ott fekszik a kórház műtőasztalán és a feleség is a kórházból telefonál sírva, félve, miként mondja meg Elemérnek, hogy a fia... Szerényen ülök a sarokban és a telefonnal, feleséggel együtt várjuk Elemért. Lehet, hogy éppen a bicskájával most csinál „katonákat” a hazulról hozott vajas kenyérből, s teli szájjal, vidáman meséli a legújabb viccét, miközben a felesége és a gyereke és a műtő és a telefon. — A telefon... kérem... Elemér — hebegtem kissé idegesen, megfeledkezve arról, hogy nekem semmi közöm az egészhez. A kissé idősecske kartársnő felhúzott szemöldökkel rámnéz, sőt meglepve is, hogy a széken kívül még valaki volt a sarokban, aztán halvány megértés suhan az arcára és felemeli a telefonkagylót: — Halló... halló... Jó, már letették... Biztosan elfelejtett a Piri szólni Elemérnek... Na, szóval Bőgős kartárs, ott hagytam abba... Kiosonok a szobából, most már ügyemmel mit sem törődve, letörtén és aggódva Elemér családjáért. Talán az égvilágon semmi bajuk nincs, de lehet, hogy nincs is családja, s vasárnapi találkára hívták ezt az Elemért, akit nem is ismerek. De mit lehet tudni, hátha mégis az a komisz kölyök autó alá került... Melyik kórházba vihették a szerencsétlenül járt gyerekeket? Gyurkó Géza Jelenleg a községben működő szakmunkásképző iskolán negyvenen tanulnak. Szükség is van erre. Gyors számítás Után mondja: ötszáz állandó, jól képzett szakmunkásfiatalra lesz szükségük. Úgy tervezik, hogy minden ötven főre egy közép, vagy felsőfokú végzettségű technikus, százötven főként pedig egy kertészmérnök jusson. Ha elképzelésüket valóra váltják — erre minden alapjuk megvan —, a szövetkezet évi bruttó jövedelme elérheti a nyolcvan—százmillió forintot! Most azon töpreng, hogyan tudnák az öntözéses kertészetet megvalósítani. Hét csőkút ugyan működik már, de főleg a gyümölcsösök permetezéséhez használják fel a vizet. Ha a későbbiek során sikerül eredményes vízbőséget szerezni, akkor lehet majd igazán megnézni a kertészetet. Jövőre már kísérleti parcellán munkálkodnak. EDZÉS MUNKÁRA A fiatal KISZ-titkár a munka mellett sok idejét áldozza arra, hogy rendszeresen legyenek irodalmi esték, új számokat próbáljon a tánccsoport, nivós előadásokat tartsanak a színjátszók, tv-t, mozit nézzenek a fiatalok. De nem maradnak el a zenés klubesték sem. Amikor azt kérdem, nem za- varja-e munkáját az aktiv sportolás, csak ennyit mond: „A sport engem a munkára edz...” Bálint Lajos 8 1964. november 11. így az ingatlakezelő, a kéményseprő, a városgazdálkodási vállalatoknál elhanyagolták az utánpótlás nevelését A megye szocialista iparában foglalkoztatottak száma a harmadik ne- negyévben csaknem 20 ezerre emelkedett, ami 10,9 százalékkal több a: előző év hasonló időszakánál Az ipar a mezőgazdaságbó már nem tud megfelelő létszámot kapni. A műszak szakkáderek hiánya mellet már szak- és segédmunkáshiány is jelentkezett, ezért gondosabb tervező munkára van szükség mind a létszámtervezés, mind a szakmunkásképzés és a munkaerő helyes felhasználása tekintetében. Szó esett arról, hogy az utóbbi években az utolsóból „ hetedik helyre küzdötte fel magát Szabolcs helyiipara. Eközben azonban megfeledkeztünk a vállalatok szociális létesítményeinek építéséről. Ez most a legfontosabb tennivaló, mert gyakran oka a munkaerő vándorlásnak a nem megfelelő munkakörülmény is. Az e célra fordított másfél millió forint szétaprózódott. Ebben az évben a munka- védelmi és munkásellátásí helyzet nem javult. Az első fél évben 36 százalékkal nőtt a balesetek száma. Több helyütt nincs megfelelő porelszívó berendezés, nem tesznek eleget a legelemibb üzemegészségügyi követelményeknek sem. (Tudósítónktól) A megyei helyiipari vállalatok vezetői tanácskozáson vitatták meg az eddig végzett munkát és a jövő évi terv megalapozására tett munkaügyi, bérgazdálkodási intézr- kedéseket A vitaindító előadást Nemes Imre, a megyei tanács vb. elnökhelyettese tartotta. Megemlítette, hogy a megye könnyűipari vállalatai nem teljesítették az előírt termelési feladatokat. Elsősorban a VAGÉP, az Építőanyagipari, Cipőipari, a a Tiszalöki és Kisvárdai Bútoripari Vállalat elmaradása szembetűnő. Az Építő- és Szerelő Vállalat az év háromnegyed részében az éves_ építőipari tevékenységnek' mindössze 57 százalékát teljesítette. A tizenhárom könnyűipari vállalat közül nyolc még túl is lépte a munkáslétszám keretet. Különösen rossznak ítélhető a textilipari, a tiszalöki faipari, az építőanyagipari és a VAGÉP Vállalat létszámgazdálkodása. Ezeken a helyeken a munkásfelvételek előtt nem vizsgálták meg, hogy a meglévő termelési adottságok biztosítják-e a felvett dolgozók folyamatos munkaellátottságát. A létszámgazdálkodás utánpótlási forrása az ipariianuló-képzés — mondotta Nemes elvtárs. Nagyobb gondot kell fordítanunk szakmai és elméleti képzésükre. Nem történhet meg, ami a kertészeti vállalatnál volt, hogy az általuk kiképzett ifjú szakmunkásoknak nem tudtak munkát biztosítani. Másutt Sok a tennivaló a helyiiparban A könnyűipar adós a tervteljesííéssel Gondosabb létszámgazdálkodást, munkásvédelmet
