Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-11 / 264. szám

BsszeSjtaák a Szovleftmiő Legfelső Tanácsának 5. üfésszaitá! Moszkva, (TASZSZ): A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége december 9-re összehívta a Legfelső Ta­nács 5. ülésszakát. Külföldi küldöttségek Kosziginnél Moszkva (TASZSZ): Koszigin, a szovjet minisz­tertanács elnöke kedden fo­gadta az algériai párt- és kormányküldöttséget, amely Hadzs Ben Álla vezetésével részt vett az októberi forra­dalom 47. évfordulója alkal­mából rendezett ünnepsége­ken. Később az Egyesült Arab Köztársaság kormányküldött­sége tett látogatást a szovjet kormányfőnél Abdel Hakim Amer marsall alelnök veze­tésevei. Ünnepi ülés Moszkvában Kedden Moszkvában az If­júság szállóban több száz moszkvai és a szovjet főváros­ban tanuló külföldi diák részvételével ünnepi ülést tar­tottak a Világifjúság Napja alkalmából. Az ülésen ünne­pi beszédet mondott Abdu­rahman Bezirov, a Komszo- mol Központi Bizottságának titkára. Elvetették a toryk indítványát íkridon (MTI): Keddre virradó éjjel. az angol alsóhoz szavazott ar­ról a bizalmatlansági indít­ványnak minősülő konzer­vatív javaslatról, hogy a parlament vesse el a Wil- son-kormánynak a trónbe­szédben bejelentett acélipar- államosítási programját. A szavazás kimenetele az utol­só percig teljesen bizonyta­lan volt, mivel a munkás­pártnak mindössze öt mam- dátumnyi többsége van, s képviselői közül kettő beteg­ség miatt távol volt, többen pedig Skóciában tartózkodtak és a köd miatt nem indulhat­tak el időben repülőgépen Londonba. Végül is a köd felengedett és a szavazás pillanatában elegendő munkáspárti képvi­selő volt jelen ahhoz, hogy az alsóház 307:300 arányban elvesse a toryk indítványát. Feszült a helyzet Szudánban Tüntetések, Amerika-ellenes jelszavak, gépkoc&itoxlaszok a tőváros útjain Kairó, (MTI): Szudánban, ahol az októ­ber 21-i felkelés megdöntötte a katonai rendszert és polgári kormánykoalíciót állított az ország élére, ismét feszült a helyzet. A hétfői nap zavaros eseményeiről nehéz pontos képet nyerni, annál is in­kább, mert az egyetlen hírfor­rás, az omdunnani rádió ma­ga is több ízben egymásnak ellentmondó jelentéseket su­gárzott az eseményekről. A délutáni órákban arról adott hírt, hogy „reakciós katonai ál­lamcsíny” készül, harcko­csik vonulnak a rádió épülete és a középületek ellen, majd a kormány- hatalmat gyakorló „nem­zeti front” nevében fel­szólította a lakosságot, vonuljon az utcákra, tün­tessen és védelmezze meg a fenyegetett középülete­ket. Egyben általános sztrájkra hívta fel a dol­gozókat. — Rádiófelhívás eredmé­nyeképpen, — nyugati hírszol­gálati irodák értesülése sze­rint — mintegy GO 000 ember gyűlt össze Khartoum, a fő­város utcáin a rádió épülete és p kormányhivatalok köze­lében. Röviddel később ugyancsak az omdurmani rádióban ma­ga a tájékoztatásügyi minisz­ter cáfolta meg az előző be­jelentést. Ar.nyi bizonyossággal meg­állapítható a jelentésekből, hogy a kormány a hétfői nap során — négyórás mi­nisztertanács után — el­határozta Abdel Rahman hadseregfőparancsnok és más katonatisztek levál­tását. Abdel Rahman október 27-én vette át a főparancsnokságot Hasszán Besir tábornoktól, a régi rendszer egyik támaszá­tól, aki t vasárnap a megbuk­tatott katonai főtanács hat másik tagjával együtt letar­tóztattak. Ugyancsak letartóz­tatták a rendőrség két ma­gas rangú vezetőjét. Közlemény az SZKP és a szovjet kormány vezetőinek az MIK párt- és kormányküldöttségének tárgyalásairól Moszkva (TASZSZ): A barátság és a szívélyesség cJ5.?dd?n’ november 10-én az légkörében és a nézetek teljes SS- “■»* sokat folytattak a Német De- tárgyalásokon megvitatták az mokratikus Köztársaság párt- SZKP és a NSZEP kapcsolatai-/ és kormányküldöttségével. nak, a Szovjetunió és az NDíJ A tárgyalásokon szoviet , , , ,, .... ^ részről Brezsnyev, az SZKP s°Eoldalu egyuttmukodesene}: Központi Bizottságának első további fejlesztését, valamint a titkára, Kcszigin, az SZKP két ország pártjai és kormá Központi Bizottsága Elnöksé- nyai szempontjából közös ér- genek tagja, a szovjet minisz- - , , , , ., . . . . tertanács elnöke, Mikojan, az dekkel birÓ nehany maS ker' SZKP Központi Bizottsága El- d®st* nökségének tagja, a Szovjet-1 unió Legfelső Tanácsa Elnöksé­gének elnöke, Podgornij, az SZKP Központi Bizottsága El­nökségének tagja, a Központi Bizottság titkára, Andropov, az SZKP Központi Bizottságának titkára és Gromiko, az SZKP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter vett részt. A Német Demokratikus Köz­társaság részéről a tárgyaláson részt vettek Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsá­nak elnöke, és Willi Stoph, a NSZEP Politikai Bizottságá­nak tagja, miniszterelnök, a küldöttség vezetői, valamint a párt- és kormányküldöttség tagjai, köztük Lothar Bolz kül­ügyminiszter. Az események előzményei­ről szólva az AP elmondja, hogy a feloszlatott katonai fő­tanács hét tagja három nap­pal ezelőtt beadványt intézett a kormányhoz és ebben a kormányzatnak és a hadse­regnek ,,a kommunistáktól va­ló megtisztítását” követelte. Mint ismeretes, az október 31-én uralomra jutott polgári kormánynak négy kommu­nista tagja van. Az elrendelt letartóztatá­sok tehát lényegében egy újabb készülő katonai ál­lamcsínyt folytottak cl csi­rájában. Mint a Reuter-iroda jelenti, Szudán fővárosában kedden folytatódtak a tüntetések. Nagy tömegek lepték el az utcákat, gépkocsikat törtek össze, felvonultak az amerikai nagykövetség épülete elé, Amerika-ellenes jelszava­kat kiáltoztak és az épü­let falára felírták: „Le az Egyesült Államokkal!” Az új szudáni kormány tag­jai napközben gépkocsin az utcákat járták és hangszóró­kon intették nyugalomra a lakosságot. A kormányhivata-j lókat bezárták. A tüntetők kövekkel, fa- törzsekkel és gépkocsik­kal torlaszolták el a város főbb útvonalait és a hida­kat. A helyzet áttekinthetetlen, és a Reuter szerint nem tel­jesen világos az sem, hogy a tüntetést kik szervezték. A szudáni rádió műsort nem közvetít, csupán azokat a fel­hívásokat ismerteti, amelyek a dolgozókat, elsősorban a re­pülőtéri alkalmazottakat arra sürgették, hogy folytassák a munkájukat. Külpolitikai széljegyzet: Magándlptonrácla Elutazott Moszkvából a csehszlovák, a jugoszláv és a lengyel küldöttség Moszkva, (TASZSZ): Kedden Moszkvából haza­utazott az a csehszlovák párt és kormányküldöttség, amely Jiri Hendrichnek, a párt el­nökségi tagjának, a párt Központi Bizottsága titkárá­nak vezetésével tartózkodott a Szovjetunóiban. Ugyancsak kedden utazott haza Moszkvából a jugoszláv párt- és kormányküldöttség, amelyet Vjelko Vlahovics a A volt nyugatnémet kancel­lár vasárnap óta Párizsban tartózkodik, már két alkalom­mal is tanácskozott De Gaulle elnökkel, s a diplomáciai tu­dósítók értesülései szerint a tábornok korántsem csak az öreg barátnak. kijáró udvari­asságból áldoz ennyi időt Ade- nauerre. Erhard bonni kan­cellár kijelentette, hogy elődje felhatalmazások nélkül kísérletezik Párizsban a fran­cia—nyugatnémet kapcsolatok javításával. A jelek szerint azonban ez nem egészen így van, hiszen Adenauer társasá­gában van Krone miniszter, aki a kormánynak m,a is tag­ja. viszont politikai „főfog­lalkozása” Adenauer egyik legmegbízhatóbb embere, po­litikájának nemcsak híve, ha­nem aktív formálója. A hírek szerint Adenauer arra szeretné rávenni De Gaul- let, hogy enyhítse nyomását a Közös Piac egységes gabona­áraiért vívott küzdelmében, cserébe ezért Bonntól a NATO sokoldalú atomerejének elodázását kapja. A kompro­misszumos manőver célja, hogy oldódjék az a kínos fe­szültség, amely egy idő óla a francia—nyugatnémet kapcso­latokat jellemzi. A helyzet furcsasága eközben, hogy von Hassel nyugatnémet hadügy­miniszter Washingtonba uta­zott, éppenséggel nem a multilaterális atomfegyverke­zés lemondására, hanem az utolsó simítások előkészítésére. Alig egy héttel tehát az­után, hogy Adenauer egy nyugatnémet lapnak adott in­terjújában megtámadta Erhard politikáját, s ezt követően a bonni kormánypárt, a CDU, amolyan vezérkari értekezle­tet kényszerült tartani a párt belső egységének meg­mentésére, a nyugatnémet kül­politika gyakorlatilag is a nyílt ellentmondások fázisába került. Az adenaueri és az erhardi elképzelések küzdelme nem ú - keletű. A Párizsban tárgyaló volt kancellár azért akarja megerősíteni a Bonn—Párizs tengelyt, mert véleménye sze­rint De Gaulle „Európa le­gyen harmadik erő” elképze­lése az egyetlen járható út a szövetségi köztársaság agres­szív keleti politikájának fenn­tartásához. Vele szemben Er­hard azért tart ki Washington mellett, mert a multilaterális atomterv révén gyorsan bejut a nukleáris hatalmak klubjá­ba és az Egyesült Államokat továbbra is maga mögölt tudja tartani — legfőbb ha­talmi garanciaként — ugyan­csak a keleti, pontosabban a „birodalmi” törekvések fede­zésére. Adenauer és Erhard tehát nem a nyugatnémet kül­politika célkitűzéseiben nem ért egyet, hanem e cé­lok elérésének módjában. Adenauer magándiplomáciája mögött pedig nagyonis hatal­mas és befolyásos körök áll­nak az NSZK-ban. és mint Krone miniszter párizsi jelen­léte mutatja, nemcsak a kor­mányon kívül. A jelenlegi nemzetközi hely­zetben a Bonn—Párizs tengely erősítése, Adenauer kísérlete­zése, azért különösen veszé­lyes, mert a tengely nyugat­német oldalán a legagresszí- vabb erők csoportosulnak. Azok, amelyek élesen szem­ben állnak Erhardnak és Schröder külügyminiszternek még azokkal a minimális realitásérzékről tanúskodó lé­péseivel is, mint pédául a berlini látogatási egyezmény tudomásul vétele, vagy a szö­vetségi köztársaság kereske­delmi képviseleteinek létreho­zása a népi demokratikus or­szágok egy részében. Jurij Tisza: Párbeszéd a paradicsomban A bostoni székes- egyházban mély a csend. A lelkész a testvériségről prédi­kált. Azt mondta, hogy a paradicsom egyforma a fehérbő- rüelc és a színesek számára egyaránt. Olyan ünnepélyes volt a hangulat, hogy Isten nevében majdnem összecsó- kolóztunk. Az istentisztelet után egy fiatal amerikai az egyik sarokba hívta a lel­kipásztort és meg­kérdezte: — Az következik- e ezek után szent atyám, hogy ha meghalok és a mennybe kerülök, ott is találkoznom kell majd négerek­kel? — Hát hogy kép­zeled másként drá­ga gyermekem? — Én nem képze­lek semmit. Én ba­se-ball csapatkapi­tány vagyok. — Kedves gyer­mekem, mindnyá­junkat a mennybéli Isten teremtett, még a base-ball csa­patkapitányokat is. Csak az egyiket fe­hérnek teremtette, a másikat feketének. Az Ür tudta, hogy mit alkotott. Aka­rod e te, keresz­tény testvérem, hogy a paradicsom­ban is legyen autód? Vagy nem? — Természetesen akarom. _ A paradicsom­ban ám különleges paradicsomi tiszta­ságnak kell ural­kodni. Valakinek kell mosnia a kocsi­kat, eltakarítani a szemetet, törölgetni az ablakokat, tiszto­gatni az angyalok szárnyait, kihordani a paradicsomlakók, éjjeli edényeit. Ha mindezt a fe­héreknek kellene csinálni, hát miféle paradicsomi élet lenne az? Fordította Sigér Imre Varsóban, a Swierczewski utcai hatalmas bírósági épü­letben normális, mindennapi élet zajlott. Néhány perc hí­ján tiz óra volt, így hát mind­két bejárati forgóajtóból igazi emberfolyam ömlött a tágas hallba. Az ügyvédek a ruha­tárból megkapott tógájukat az emeletre vezető széles lépcsőn, sietve öltötték magukra. A pa­vilonokban újságokat, cigaret­tákat vásároltak, hiszen tud­ták: a bíróságon mindenkinek a maga ügyére sokszor órák hosszat kell várakoznia. Az ügyfeleket az altisztek tájékoztatták, hol, melyik eme­leten találják meg az idézésen feltüntetett termet. Az ügyé­szek gyors léptekkel jártak- keltek a hosszú bírósági folyo­sókon; siettek a tárgyalásokra. Az ügyfelek ügyvédeiket ke­resték; az ügyvédek meg nyugtalankodtak, hogy a ta­núk pontosan érkezzenek. A mozgalmasságot még csak nö­velték az újságírók és a tár­gyalótermek állandó látogatói. Á tágas udvarra megérkeztek a „szukák” — a rabszállító kocsik, melyek a büntetőbíró­sági tárgyalásokra hozták a rabokat. A negyedik emeleten, a Var­sói Vajdaság Ügyészségén, sokkal nyugodtabb volt a lég­kör, mint az alanti emelete­ken. Ezen a napon az ügyész­ségen nem volt ügyfélfoga­dás, a tisztviselők zavartalanul dolgoztak szobáikban. Az egyik szobából éppen kijött egy tisztviselőnő és megállította a folyosón menő társnőjét. — Halina, megyek a főnö­ködhöz. Szeretném, ha aláír­ná a megbízást a túlórái má­solásra, — Ma ne menj be hozzá. Kur ma olyan csípős, mint a torma. Semmit sem intéznél el vele, csak magadra haragí­tanád. — Mi történt vele? — Dühöng, mert a joggya­kornok még nincs itt. Megpa­rancsolta, hogy minden szo­bában keressem, de a fiatal úr este biztosan szórakozott va­lahol, és elaludt. — Miért olyan fontos neki Kalinkowski? — Danka, hát nem tudod, hogy Kur vezeti a „fehér gengszterek” ügyét, és Kalin- kowskit mellé osztották be se­gítségül? Együtt írják a vád­iratot. Már csaknem készen volt; Kalinkowskinak csak ki kellett egészítenie és kijavíta­nia a vallomások lapszámozá­sát. Reggel telefonált az ügyészség elnöke: Kur tizen­két órára vigye el hozzá a vádiratot végső megbeszélésre és jóváhagyásra, de a vádirat nincs sehol. Kalinkowski biz­tosan bezárta a fiókjába, Kur persze dühöng. Na. rohanok is hozzá! Kedvesem, gyere hol­nap, talán több szerencséd lesz. A 483-as szobában Jerzy Kur helyettes ügyész, aki a titkárnőjére és a joggyakorno­kára várt, valóban nagyon rossz hangulatban volt. Fáradt és agyonhajszolt. A „fehér gengszterek” ügye már néhány hónapja megakadályozta ab­ban, hogy késő este előtt hagy­ja el az irodáját. Minden szabadságterve felborult. Hó­napok óta nem volt moziban; már azt is elfelejtette, milyen egy színház, vagy egy kávé­ház. Szüntelenül csak rend­őrtisztekkel tanácskozik, aztán a „gyanúsítottak” véget nem érő kihallgatása, tanúk felde­rítése és egy sereg más „ügyé­szi nyomozási” tevékenység. Igaz, hogy Kalinkowski jog­gyakornok — ezt Kur még haragos pillanataiban is elis­merte — sokat segített a komplikált ügy kibogozásában, de azért most mégis dühös rá! Tudta, hogy neki ma végleges formába kell öntenie a vád­iratot, és ezt meg kell beszél­nie a vajdasági ügyésszel, a vizsgálat befejezése érdekében. Még sok munka várt rá, Ka­linkowski pedig bezárt min­dent a fiókjába, és késik, egy­re késik. Kurt azt is tudta, hogy a főnök nem szereti, ha beosztottjai a kapott feladatok határidejét nem tartják be, be nem fejezett, vagy kapkodva elkészített munkát tesznek elébe. Nem lehet tehát cso­dálkozni azon, hogy az ügyész­helyettes hangulata a percek múlásával egyre rosszabbo­dott. Az ajtó kinyílt, és a dolgo­zószobába Halina Wilska, a titkárnő lépett be. — Nos? — kérdezte türel­metlenül az ügyész. — Nincs sehol, senki sem látta. Átmentem a fővárosi bíróságra is, mert azt gondol­tam, hogy útközben talán be­ugrott Zcsiához, az 511-esbe. Mindig keres valami ürügyet, hogy odamehessen. De Zosia már néhány napja nem látta. — És a vádirat? — A szobájában senkinek sem mondott semmit. Talán estig dolgozott, és ő volt az utolsó, aki elment. Biztosan hamarosan megjön. — A tit­kárnő próbálta megvigasztalni főnökét. — „nagy szerelmét”, ahogy a rosszmájúak mond­ták, márpedig az ilyenek egy ügyészségen sem hiányoznak. — Még egyszer nézd meg a szekrényben, a „fehér gengszterek” aktáit. Talán va­lamelyik dossziéba tette a vádiratot. A titkárnő engedelmesen ki­nyitotta a sarokban álló nagy, vasalt szekrényt, a felső polc­ról kivett hét vastag világos rózsaszínű dossziét és mind­egyiket gondosan átnézte. — Nincs sehol. Sőt, az ügy utolsó kötete sincs itt. Bizto­san azt is elzárta a vádirattal együtt az íróasztalába. Hiába, várni kell. Jerzy Kur valamilyen más munkával próbálta magát el­foglalni, de állandóan idege­sen tekintgetett az órájára. Amikor tíz óra elmúlt, me­gint a titkárnőjéhez fordult: — Két óra múlva a főnök­nél kell lennem. Nekem szük­ségem van a vádiratra. Nem várhatunk tovább. Ebben a pillanatban meg­csörrent az ügyész asztalán lé­vő telefon. Kur gyorsan fel­kapta a kagylót. — Igen, én vagyok. Tes­sék... Tessék... Köszönöm. Lassan a villára akas t a a telefonkagylót. — A főnök titkárságáról te­lefonáltak. A mentőktől értesí­tést kaptak, hogy Kalinkowski! baleset érte. összeesett az ub cán. A Hoza utcai kórházbl vitték. (Folytatjntf Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége Végrehajtó Bizottsá­gának tagja vezetett. A lengyel párt- és kor­mányküldöttség hazautazásá­ra is kedden, került sor. A vnukovói repülőtéren Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, Pjotr Gyemicsev, az SZKP Központi Bizottságá­nak titkára és több más hi­vatalos személy búcsúztatta a küldöttséget. 2. 1964. november 11. *1 tn*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom