Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-10 / 263. szám

Adenauer De Gaulle-Ial találkozott Párizs, (MTI): tConrad Adenauer, aki va­sárnap este családjának több tagja kíséretében Párizsba érkezett, hétfőn délben há­romnegyedórás megbeszélést folytatott De Gaulle-lal. Utá­na a francia köztársasági el­nök ebédet adott Adenauer tiszteletére. Délután Ade- nauert az erkölcsi és politi­kai tudományok akadémiáján a társaság külső tagjává vá­lasztották. Az ünnepségen De Gaulle köztársasági elnök és a francia kormány több tagja is részt vett. Adenauer hétfőn délelőtt a sajténak adott nyilatko­zatában kijelentette, Er- harddal és a bonni kor­mány több tagjával foly­tatott megbeszélése után Események sótokban A szovjet és a zambiai kor­mányküldöttség tárgyalásain megegyezés jött létre a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételéről nagy­követi szinten. Csütörtökön délelőtt a tör­ténelmi nevezetességű prágai vár Wladislav-termében össze­ül a csehszlovák nemzetgyű­lés, hogy megválassza a köz­társaság elnökét, Harminchárom görög ügy­véd felhívásban fordult a királyhoz, a miniszterelnökhöz és az igazságügyminiszterhez, s kérte 125 politikai fogoly szabadon bocsátását. Az ügy­védek beadványukban megál­lapították, hogy a foglyokat — volt védenceiket — kizá­rólag politikai nézeteik miatt ítélték eL A Sasebo-i amerikai hadi­tengerészeti támaszpont kör­nyékén negyvenezer diák, kommunista, szocialista és szervezett munkás tüntetett amerikai atom-tengeralattjárók tervbe vett látogatása ellen. A rendőrség több diákot őrizet­be vett. Az Angol Munkáspárt lon­doni főhadiszállásán, a Trans­port House-ban hétfőn zárt ajtók mögött megkezdte két­napos értekezletét a szocia­lista intemacionálé irodája, Szalal jemeni elnök bejelen­tette, hogy életbe lépett a jemeni köztársasági erők és a királypártiaic közti fegyver­szüneti megállapodás. Krakkóban kegyeletes ün­nepség keretében emlékeztek meg a krakkói egyetemi taná­rok fasiszták által történt el­hurcolásának 25. évfordulójá­ról. elvállalta, hogy „kísérle­tet tesz a Franciaország és Németország között fennálló nehézségek tisz­tázására”. Adenauer az akadémián mondott beszédében is kitért a francia—nyugatnémet vi­szonyra és azt hangoztatta, hogy a De Gaulle-lal megkö­tött egyezmény „a közös jö­vőért folytatott közös munka alapja marad, hosszú időre szól és meg fogja hozni gyü­mölcsét’*. Bár De Gaulle és a francia kormány Adenauer fogadta­tásának külsőségeivel is igyek­szik aláhúzni a volt kancel­lár látogatásának a fontossá­gát a francia megfigyelők mérsékelt jelentőséget tulaj­donítanak Adenauer „közvetí­tő” szerepének. Francia politikai körök­ben változatlanul súlyos­nak ítélik Párizs és Bonn viszonyát Elfogadhatatlannak tartják a nyugatnémet sajtóban újab­ban felajánlott alkut, amely­nek az a lényege, hogy Nyu- gat-Németország, nem fogja sürgetni a multilaterális átm­érőt, ha Párizs cserébe bele­egyezik, hogy az egységes mezőgazdasági árak megálla­pítását 1965. őszére, a nyu­gatnémet választások utánra halasszák. Párizsban rámu­tatnak, ha a közös atomerő kérdése még sokáig elhúzó­dik, úgy ez nem Bonn érde­me, hanem az atlanti országok nagyrészének ellenállása miatt Johnson elnök tanácskozásai Washington, (MTI): Johnson elnök hétfőn texasi birtokán tanácskozásokat kez­dett Robert McNamara had­ügyminiszterrel és Cyrus Vance miniszterhelyettessel. Kedden csatlakozik hozzájuk Rusk külügyminiszter, aki Washingtonban szombaton Luns holland, hétfőn pedig Spaak belga külügyminiszter­rel találkozott. McNamara viszont visszatért a főváros­ba, hogy von Hassel nyugat­német hadügyminiszterrel ta­lálkozzék. Jól informált körök szerint hétfőn az elnök elsősorban az USA katonai költségveté­sének kérdéseivel foglalko­zott. Szorosan kapcsolódik ehhez a megbeszéléshez Rusk be­számolója, ama'y főként a NATO újjászervezésének problémáit érinti. A nagy­szabású tanácskozássorozat, amelyet, Washington kezde­ményezett, arra mutat, hogy aa Egyesült Államok — Fran­ciaország határozott ellenke­zése és Nagy-Britannia vo­nakodása ellenére — erőlteti a multilaterális atomütőerő megvalósítását, azon van, hogy az amerikai tervet mindenképpen elfogadtassa. Ellenállás a bolíviai lontával szemben La Paz, (MTI): Hírügynökségi jelentések szerint a Bolíviában alig né­hány napja uralomra jutott katonai juntával szemben több oldalról is mutatkozik el­lenállás. A népi forradalmi bizottság — a kommunisták kivételével az összes bolíviai pártok képviselője — egy va­sárnap kiadott nyilatkozatban a többi között helytelenítette azt, hogy a junta elnöke, Bar­rientos megerősítette a meg­döntött elnök, Paz Estenssoro által kinevezett nagyköveteket funciójukban. Tizenegy éve független Kambodzsa Moszkva (TASZSZ): Anasztasz Mikojan, a Legfel­ső Tanács Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a mi­nisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Norodom Szihanuk kambodzsai államfőt és Noro­dom Kantol miniszterelnököt a független Kambodzsa megala­kulásának 11. évfordulója al­kalmából. A szovjet vezetők kifejezik meggyőződésüket, hogy a Szov­jetunió és Kambodzsa együtt­működése sikeresen továbbfej­lődik mindkét nép érdekében, az általános béke javára. Hétfőn a kambodzsai fővá­rosban katonai díszszemlét és ünnepi felvonulást tartottak az ország függetlenné válásának 11. évfordulója alkalmából. A kormány páholyában helyet foglaló vendégek között jelen volt a szovjet küldöttség, ame­lyet Ignatov, az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnöke vezet. Újra választották Burgibát Tunisz, (MTI): Vasárnap választásokat tar­tottak Tunéziában. A szavazók elé az uralmon, lévő Szocia­lista Desztur Párt listáját ter­jesztették, élén vezetőjével Burgiba köztársasági elnök­kel. A választók 94,6 százaléka adta szavazatát Burgibára és a párt parlamenti képviselői­re. így a köztársasági elnök és a parlament mandátumát újabb öt évvel meghosszabbí­tották. A népi forradalmi bizott­ság, amely a múlt héten alakult meg az Estensso­ro elleni katonai felkelés támogatására, most memo­randumot intézett a kato­nai kormányhoz, s a me­morandumban kifejtette politikai célkitűzéseit. Ezek között szerepel a bányák államosításának fenntartása, a földreform, az egyetemes tit­kos választójog, az állam poli­tikai szerkezetének reformja, a demokratikus szabadságjogok és az alkotmányos garanciák tiszteletben tartása, a nemzeti ipar védelme, a túlságosan magas adók mérséklése, stb. Külföldi diplomaták megfi­gyelései szerint Barrirentosnak nehéz lesz elegendő támoga­tást szerezni a polgári pártok politikusaitól, s ugyanakkor szembekerült a baloldali be­állítottságú diákokkal és a bányászokkal, akik elsősorban a junta nyíltan Amerika-barát politikáját helytelenítik. A bolíviai katonai hatósá­gok vasárnapra virradó éjjel letartóztatták Anibal Aguilar Penarrieta volt munkaügyi minisztert, a milicia vezetőjét Paz Es­tenssoro kormány., alatt, aki magát sebesültnek álcázva akart bejutni La Pazba. Pe- narrietát azzal vádolják, hogy málicistáival gerillaharcokat akart folytatni az új katonai kormány ellen. Sssesto lett Ifspén új mlsiiszterelnSSse Tokió (MTI): A Japán Liberális Demokra­ta Párt Ikeda voit miniszterel­nök javaslatára Eiszaku Szato 63 éves politikust jelölte a mi­niszterelnöki tisztségre. A je­lölést a parlament, amelyben a Liberális Demokrata Párt a mandátumok túlnyomó többsé­gével rendelkezik, jóváhagyta. Az Eiszaku Szato vezetésé­vel megalakult új japán kor­mány Hirohito császár jelenlé­tében letette a hivatali esküt. Az új kormányban az előzőhöz képest csak két lényegtelenebb poszton történt változás. A nyugati hírügynökségek jelentései szerint az új japán miniszterelnök „mérsékelt kon­zervatívként” ismeretes, aki fenntartja majd Japán és az Egyesült Államok szoros kap­csolatait, de ugyanakkor számí­tani lehet rá, hogy bővíteni fogja az ország kereskedelmi kapcsolatait a keleti országok­kal. % pénzügyi válság - taktikai csapás az EIISZ egységére A szovjet ENSZ-képviselet nyilatkozata New York, (TASZSZ): Fedorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője fel­kereste U Thant ENSZ-főtit- kárt és átnyújtotta neki a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselete november 7-i nyi­latkozatát, amely kapcsolatos az Egyesült Államok 1964. ok­tóber 8-i emlékiratával. Az amerikai emlékirat a világ- szervezet úgynevezett „pénz­ügyi válságának” kérdésével foglalkozik. Ez az amerikai okmány — hangoztatja a szovjet nyilat­kozat — újra megismétli azo­kat a régi ismert állításokat, amelyekkel az Egyesült Álla­mok és néhány nyugati ország hozakodik elő. Ezek szerint az ENSZ tagállamainak — úgy­mond — részt kell venniük a kongói és közép-keleti ENSZ- hadműveletek finanszírozásá­ban. Azokkal az országokkal szemben, amelyek nem hajlan­dók részt vállalni ezekből a költségekből, az ENSZ alapok­mányának 19. cikkelyét kell alkalmazni. Ez a cikkely egyebek között a közgyűlési szavazati jog megvonását is előirányozza. Emellett kísérle­tek történnek a helyzet oly­módon való feltüntetésére, mintha az Egyesült Nemzetek Szervezetének jelenlegi pénz­ügyi válsága annak lenne a következménye, hogy a Szov­jetunió és egész sor más állam nem hajlandó részt vállalni e törvényellenes kiadások fede­zéséből. Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány felhatalmazta a Szovjetunió állandó ENSZ- képviseíetét, hogy kijelentse a következőket: A szovjet kormány 1964. március 21-i nyilatkozata és a szovjet külügyminisztérium 1964. szeptember 11-i emlék­irata kimerítő teljességgel megmutatta: nincs semmi törvényes alap arra, hogy az ENSZ-tagállamokat kötelezzék, járuljanak hozzá a kongói és közép-keleti ENSZ-hadműve- letek költségeinek fedezéséhez. Az ENSZ alapokmánya ki­zárólag a Biztonsági Tanácsra ruházza azt „ jogot, hogy ha­tározatokat hozzon a nemzet­közi béke és biztonság fenn­tartását célzó hadműveletek­ről. A kongói és közép-keleti ENSZ-hadműveletek finanszí­rozásának rendjét viszont a Biztonsági Tanács megkerülé­sével állapították meg, tehát az említett költségekből való részvállalás senki számúra sem lehet kötelező. Ezért a Szovjetunió, az ENSZ alapok­mánya tiszteletben tartásának elveihez szilárdan ragaszkodó más államokhoz hasonlóan nem vett és nem vesz részt a kongói és közép-keleti ENSZ- hadműveletek költségeinek fe­dezésében. Ha másként csele­kedne, ez azt jelentené, hogy megszegné a ENSZ alapokmá­nyát, azzal ellentétesen járna el. Az Egyesült Államok 1964. október 8-i emlékirata hallgat arról az igen fontos kérdés­ről, milyen körülmények 1. Nyolc óra előtt az Aleja Szucha melletti trolibusz meg­állónál, az Aleja Ujazdowski sarkán álldogáló emberekhez odarohant egy fiatal férfi. — Amott, ni! — mutatta — az Agrykolán, egy ember fek­szik, eszméletlen. Azt hiszem, epilepsziás rohamot kapott. Előttünk ment, és néhány lé­pés után hirtelen összeseit. A kollégám ott maradt mellette. Rohanok és értesítem a men­tőket. Hol van itt a legköze­lebbi telefonfülke? Valaki azt javasolta, hogy a legjobb a közeli közoktatás- ügyi minisztérium épületéből telefonálni; néhány ember vi­szont azonnal a baleset színhe­lyére sietett. A férfi, aki riasztotta a trolibuszmegálló­nál álldogáló embereket a mi­nisztérium szürke épülete fe­lé szaladt. A közeli „finn” házak koló­niáján áthaladó ösvény köze­pén feküdt az esőkabátos fia­talember. Kigombolták a gal­lérját, ám ettől nem nyerte . vissza eszméletét. Amikor fel- ‘ emelték a fejét, hogy alája te­gyék valakinek a táskáját, fel­nyögött, és sápadt, falfehér ar­cán fájdalmas fintor futott át. ! — Elszaladok egy kis vízért. A közelben van egy sörös bu­tik — mqndta az a férfi, akit a fiatalember mellett találtak. — Valaki álljon a járdára, az úttest mellé, hogy a mentő­autót megállítsa, mert az utcá­ról a bokrok miatt semmit sem látni. Senki sem ellentkezett. Egy idősebb ember jelentkezett, hogy kiáll a járda szélére, és megvárja a mentőket; a másik férfi meg elfutott a Nowowi- ejska utcába, vízért. A mentőautó néhány perc múlva megérkezett. Az orvos a beteg fölé hajolt, felületesen megvizsgálta, azután úgy ha­tározott: beszállítják a Hoza utcai mentőkórházba. Valaki megjegyezte, hogy az a két úr, akik tanúi voltak a szerencsét­lenségnek és felhívták rá má­soknak a figyelmét, eltűntek. Sem az, aki telefonálni ment, sem az, aki vízért szaladt, már nem tért vissza az eset színhe­lyére. Időközben hárman, a men­tőorvos, egy ápoló és a sofőr hordágyra fektette a beteget és elhelyezték a mentőautóban. A kocsi azonnal elindult, átvá­gott az úttesten és eltűnt a Koszkowa utcában. — Meg is halhatott volna — jegyezte meg egy idősebb em­ber a csődületből —, ha arra a vízre kellett volna várnia, amiért az a feketekabálos el­szaladt. A Hoza utcai mentőkórház­ban gondosan ápolták a bete­get. Az orvosok a koponya hát­só részén erős ütést és agyráz­kódást állapítottak meg. A röntgenlelet azonban koponya­csonttörést nem mutatott ki. A férfinál egy pénztárcát ta­láltak, kétszázötven zlotyval, meg valami aprópénzzel, ezen­kívül egy „Atlantic” gyártmá­nyú karórát, a villamosbérle­tét, a személyazonossági iga­zolványát, valamint a joggya­kornoki tanúsítványát. Mind­két okirat a 24 éves, varsói la­kosú Zygmunt Kalinkowski ne­vére szólt, lakcíme: Varsó, a „finn házak” kolóniája, az Ujazdów. Joggyakornoki tanúsítványá­ban megtalálták a bíróság el­nökének igazoló írását, amely szerint: nevezett a gyakorlati idejét a vajdasági ügyészségen tölti ki. Ezeket az iratokat egyelőre a megőrzőnek adták át. — Mária nővér — fordult az ügyeletes orvos az egyik ápo­lónőhöz — telefonáljon az ügyészségre és közölje az ille­tékesekkel a balesetet. Azt is mondja meg, ki találta meg a beteget és ki értesítette a men­tőket. El lehet készülve arra, hogy felelnie kell ezekre a kér­désekre. Sajnos, Mária nővér nem tudta teljesíteni főnökének utasítását. Csak annyit tudott meg: a közoktatásügyi minisz­tériumból valaki telefonon je­lentette, hogy az Agrykola ut­cában egy epilepsziás beteg fekszik. Az ügyeletes orvos, ki a betegért ment, közölte, hogy a baleset közvetlen tanúi el­tűntek. Kallinkowskit közben a kö­tözőteremből a negyedik eme­letre vitték, a mentők szolgá­latában álló kis kórházba. Az ügyeletes orvos, az általa ki­töltött beteglapot Kalinkowski ágyára akasztotta, majd még- egyszer felületesen megvizsgál­ta a beteg pulzusát és utasítot­ta az ápolónőt: maradjon a beteg mellet, amíg az vissza nem nyeri eszméletét. (Folytajuk) folytán került sor az ENSZ kongói és közép-keleti had­műveleteire. Köztudott, hogy a közép-ke­leti ENSZ-hadművelet Anglia, Franciaország és Izrael Egyip­tom elleni agressziója volt. a kongói ENSZ-hadműveletekre pedig Belgium fegyveres ag­ressziója miatt került sor, amelyet egy sor más NATO- ország is támogatott. Mindkét esetben az ENSZ olyan körül­ményekkel került szembe, amelyek független ENSZ-tag- államok ellen kirobbantott agresszió következményeként alakultak ki. Ennélfogva azo­kat terheli a felelősség az ag­resszió következményeinek felszámolásáért, akik ezt az agressziót elkövették. A nyilatkozat hangsúlyozza, a kongói ENSZ-művelet egész története azt tanúsítja, hogy ez nem állt összhangban a kongói nép érdekeivel, nem segítette elő a Kongói Köztár­saság függetlenségének, szuve­renitásának és területi épsé­gének biztosítását. Nem felelt meg az ENSZ érdekeinek sem, ellenkezőleg a gyarmato­sítók érdekeit szolgálta. A Szovjetunió, amely szi­lárdan támogatja az imperi­alizmus és a gyarmatosítás el­len küzdő népeket, ellenzi az olyan kísérleteket, amelyek célja: a nemzeti felszabadító mozgalom elnyomására hasz­nálni fel a világszervezetet Az, hogy a Szovjetunió nem hajlandó részt vállalni ezek­nek az ENSZ-hadműveletek- nek a költségeiből. kifejezi változatlan elvi politikáját eb­ben a kérdésben. Az ENSZ-ben kialakuló helyzet azt mutatja, hogy a „pénzügyi válság” kérdésével előhozakodva egyes országok kormányai komoly és a világ­szervezet szempontjából igen veszélyes célok elérésére töre­kednek. Minden erejükkel azt próbálják megakadályozni, hogy az ENSZ a béke meg­szilárdításának, a gyarmati rendszer felszámolásának, az egyenjogú nemzetközi együtt­működés fejlesztésének haté­kony eszköze legyen. Az Egye­sült Államok és néhány más ál­lam szemmel láthatólag csapást akar mérni az ENSZ-re annak érdekében, hogy megossza a békeszerető erők egységét és ily módon aláássa, az ENSZ- nek, mint a tartós békéért, a népek szabadságáért folyó harc eszközének hatékonysá­gát. Az Egyesült Államok és né­hány más állam azzal, hogy az ENSZ-alapokmány 19. pontjá­nak alkalmazásával fenyegető­zik. válaszút elé akarja állí­tani a Szovjetuniót: vagy be­letörődik az ENSZ-alapok­mány megsértésébe, tehát ab­ba, hogy a gyarmatosítók saját érdekükben használják fel a világszervezetet, vagypedig arra kényszerül, hogy felül­vizsgálja viszonyát az ENSZ- hez, a világszervezet egész te­vékenységéhez. Gyakorlatilag minden ENSZ-tagországot az egész világszervezetet ilyen választás elé akarják állítani. Minden ENSZ-tagországnak , meg kell értenie, nem csu- 'pán bizonyos dollármennyiség­ről van szó, amelyet annak­idején törvényellenesen elköl­tötték és amelyet most vala­miképpen pótolni kell. Nagy fontosságú politikai kérdésről van szó, amelytől sok tekin­tetben az ENSZ-nek, mint vi­lágszervezetnek egész jövője függ. Az ENSZ-re mindenkinek szüksége van. Mindenekelőtt az olyan országoknak, amelyek kénytelenek védekezni a külső merényletekkel szemben. Most ezeknek az országoknak is fel kell emelniük a maguk nyo­matékos szavát. Néhány or­szág már nyilatkozatot tett annak érdekében, hogy meg lehessen akadályozni az ENSZ felbomlását, biztosítani lehes­sen a világszervezet megszilár­dulását. A Szovjetunió, amely az ENSZ egyik alapítója volt, s amely mint a Biztonsági Ta­nács egyik állandó tagja kü­lönösen nagy felelősséget érez, mindenkor síkraszállt és a jö­vőben is síkra fog szállni az ENSZ megszilárdításáért, an­nak az elvnek az alapján, hogy minden tagállamnak ma­radéktalanul tiszteletben kelf tartania az ENSZ alapok­mány elveit — fejeződik be * nyilatkozat. 2 1964. november 10.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom