Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-07 / 262. szám
,,Kárpát rózsái*' — kitüntetése A kárpáti borok híresek messze az ország határain Ezen az oldalon, test- vcrlapunh, a Kárpáti Igaz Szó munkatársai számolnak be a húsz éve felszabadult Kárpá- tontúli Terület életéről. A szovjet fiatalom csillaga alatt túl. Az utóbbi években igen sok nemzetközi kiállításon, kóstolókon vettek vészt, és mindenütt előkelő helyezést, s kitüntetést érlek el. Egy hónappal ezelőtt a „Kárpát rózsái” újból nagy örömet szerzett termesztőinek. A nemzetközi kiállításon és borkóstolón, melyet A Kárpá/tontúli Területről igen sokat beszéltek és írtak már a múltban is. Néhány an sok évre előre megjósolták Kárpát-Ukrajna sorsát. E. Egán burzsoá közgazdász még az első világháború előtt olyan elveket hirdetett, hogy Kárpát-Ukrajna 100 év alatt elhal, és egy üres, néptelen pusztasággá válik. A turista urak, akik a múltban Kárpát-Ukrajnába érkeztek, így beszéltek: „Ez — Európa legelmaradottabb csücske. Több mint száz évvel el van maradva a civilizált világtól.” űk — ezek az urak, — azt mondták, hogy ez „senki földje”! De a ml lakosságunk tudta, hogy milyen nemzetséget vall. És bár a Kárpátok ezen területein a rabság sötét éje, a szegénység, a reménytelenség uralkodott; ennek ellenére a Kárpátontúli Terület munkásságát baráti érzések fűzték keleten élő testvéreikhez, s tőlük várták a felszabadítást, onnan, ahol 1917. októberében kipattant a szovjet hatalom szikrája. Különösen jóleső érzéssel gondolok most a felszabadulásra. Most, amikor a népek baráti családjában ünnepeljük ezt a hatalmas ünnepet, — dicső októbert, — és egyben Kárpát-Ukrajna 20 éves felszabadulását is. Mi valóban 100 évvel voltunk elmaradva a kulturált világtól. De megérkezett a szovjet hadsereg, szétzúzta a burzsoá elnyomás gépezetét, nálunk Kárpát-Ukrajnában is. Megkezdődött az új élet Nekem a felszabadulásig nem volt, ahogy mondani szokták, se tanyám, se hazám. Apám 25 éven keresztül béreskedett, dolgozott harmadában az egyik falusi kuláknál, Sándor Orbánnál. Én jómagam is több évig szolgáltam a kuláknál, őriztem a mások disznóját idénymunkára jártam Csehországba. Morvába, Szlovákiába, majd később Magyarországra, Erdélybe. Építettem vasútat, szállítottam fát. Egy földnélküli paraszt lányát vettem feleségül, és 12 évig laktunk másnak a házában. Remélhettem-e én valaha, hogy lesz saját házam, hogy köztiszteletben álló személy lehetek? Nézzék csak meg ma Bükit. Két középiskola, és négy általános iskola működik a községben. Több mint félezer tanuló sajátítja itt el a tudást. Több mint 100 bilki lakos szerzett a szovjet hatalom fennállása óta magasabb iskolai végzettséget. Van egy nagyon szép kultúrházunk és mozink. A község teljes egészében villamosítva van és általános a hálózati rádió. Van egy új kórház, míg a múltban orvosi segítségért Bere- govóba kellett utazni. De ezt a luxust nem mindenki engedhette meg magának. Emlékszem, 1941-ben megbetegedett az anyám. Meg is halt, mert nem volt sem kellő táplálék, sem orvosság. A szovjet hatalom éveiben a község megfiatalodott. A kárpátukránok, akik már a kapitalista éra alatt is éltek, nagyon jól tudják, mit jelent a végtelen kizsákmányolás. A fél kolonializmus gyenge kis vállalkozásai, kézműves ipara jellemezte az akkori Kárpátontúli Területet. A szovjet hatalom éveitől felépítettünk többszáz nagyüzemet, korszerűsítettünk számos régit. A gyárakban és az üzemekben dolgozók száma megháromszorozódott. Az elmaradott mezőgazdasági termelőeszközökkel nadrágszíj parcellákon dolgozó parasztok ma hatalmas nagyüzemekben, korszerű mezőgazdasági gépekkel termelnek. A mezőgazdasági termelésben elért kimagasló sikerekért 1058-ban a Kárpátontúli Területet Lenin-renddel tüntették ki. A Szocialista Munka Hőse megtisztelő címet az ipar és a mezőgazdaság 31 dolgozója viseli. E rövid cikk keretében nincs lehetőségem felsorolni mindazokat az eredményeket, amelyeket a felszabadulás óta eltelt húsz év alatt értünk el. De lehetetlen hallgatni arról a hatalmas eredményről, amelyet a szovjet hatalom a népek barátsága területén elért. Az ukránok és oroszok, magyarok és románok és más nemzetiségűek élnek a mi területünkön egy nagy családban. A Kárpátontúli Terület lakossága igen mély és erős baráti kapcsolatokat tart fenn a szomszédos Magyarország és Csehszlovákia dolgozó népével. Az internacionalista barátság érzése egyesíti a szovjet embereket a szomszédos népekkel, mely szintén az elmúlt húsz év kimagasló eredménye. Ha végig tekintünk az elmúlt húsz éven, lehet látni mindazokat az eredményekeit, amelyeket kitartó munkával értünk el, s az is világos, hogy mindezek teljesítéséhez a feltételeket a szovjet hatalom teremtette mega bölcs kommunista párt és a szovjet kormány vezetésével. Jorij Pitra, a beregovói kerület „Űj Elet” Kolhozának brigádvezetője, a Szocialista Munka Hőse, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja. Yirócska iskolába ment A kukoricatcrmesztcsben kimagasló eredményeket éri el a mukacsevói kerület Le nin Kolhozában Ganni Mihaj- lovna Ladányi, a Szocialista Munka Hőse cimmel kétszeresen kitüntetett brigádja. A Képen Maria Luca, a brigád egyik tagja látható. Jugoszláviában Lubünban rendeztek, a legmagasabb kitüntetést, az aranyjelvényt ítélték oda a kóstoló szakemberek az Ízletes bornak. A kóstolók magasra értékelték a bor különleges zamatét. Körülbelül ugyanebben az időben Budapesten is nemzetközi verseny és borkóstoló volt. A bíráló bizottságnak egy egész sor országból hozott borok minőségét és ízét kellett elbírálni. Mi két fajtát állítottunk ki: a „Kárpátaljai rizfiinget” és a „Kárpátiát”. Mind a két bor bronz érmet kapott Á kommunista munka brigádjaiban Érdekes kezdeményezés Szeretném elmondani a következő esetet: Virocskánk 1957-ben másfél éves volt. Egyszer munka után siettem hazafelé. Jókedvem volt, cukorkát is vittem Virocs- lcának. Családunkba azonban beköltözött a bánat: Virocska váratlanul beteg lett. Felszökött a láza, jobb kezét nem tudta megmozgatni. A kislányt bevittük a csinagyijevói orvosi rendelőbe. Innen azonnal beutalták a mukacsevói gyermek- kórházba. Megállapították « diagnózist: gyermekbénulás. Míg a kislányommal a feleségem a kórházban feküdt, türelmetlenül számolgattam minden árát. S végre eljött a várva várt pillanat: feleségem boldogan érkezett haza. az egészséges, jókedvű Virocskával. örömünk határtalan volt. Virocska most a vele egyidősökkel az első osztályban tanul. A kislány egészséges. A rettenetes kór meghátrált. Leküzdötték az orvosok. A szovjet orvostudomány, amely mindig éberen őrködik a gyermekek egészsége fölött. Himinec T, munkás Csinagyijevo, mukacsevói kerület A műszak letelte után történt. A „vörös sarokban” gyülekezett a nemez és filcgyár előkészítő üzemének a brigádja Krisztina Vorovoknak, a párt tagjelöltjének a vezetésével. Összejöttek, és arról beszélgettek, hogy hogyan lehetne tovább javítani az eredményeket, hogyan lehetne észszerűbben élni. A brigád már elnyerte a Kommunista Munka-kollektíva megtisztelő elnevezést. De ez azt jelenti náluk, hogy az elért eredményeken nem lehet megpihenni. A brigád nem is pihent meg. Még az év elején emelték a kidolgozás normáját tiz százalékkal. Kitartóan dolgoztak. Ennefc- eredményeképpen már ezt a normát is megdöntötték. Normájuk teljesítésének a közepes áttaga 106 százalék. A brigádban majdnem mindem munkafolyamat gépesítve van. A brigádnak minden tagja állandóan kísérletezik, keresik az új lehetőségeket és be is vezetik azokat a termelésbe. Nemrég Vaszilij Korzs pártcsoport bizalmi egyik társával gépesített egy munkafolyamatot, mely a termelésben igen gazdaságosan vált be. Krisztina Vo rovok brigádvezető munkatársaival: Olga Pereccel, Magdaléna Szine- viccsel szintén ésszerűsítettek egy munkafolyamatot, melynek eredményeként évente 11 300 rubellel termelnek többet. Ehhez járul még az is, hogy Krisztina Vorovok munkatársnőivel elhatározta, hogy egy „közös alapot” létesítenek. Hogy mi ez? A brigád minden egyes tagja félretesz a terv túlteljesítéséből kapott fizetésből egy bizonyos összeget. Ezt a pénzt a brigád kollektíván költi el üdülésre, kirándulásra, mozira, színházlátogatásra, folyóiratok rendelésére és hasonlókra. Erre senkit nem kellett agitálni. — Ez az elhatározás augusztus elején történt, most ott tartanak, hogy Mária Mi- telova, Olga Perec, Margarita Volter, Elizavetta Baklaga- nios és a többiek egy-egy műszakban kereshető összegnél nagyob összeggel rendelkeznek a „közös alapban”. A brigád minden egyes tagjának van egy kartonja, amelyikre felírják „a közös alapba” helyezett összeget, melyet csakis a norma túlteljesítéséből származó keresetből lehet félretenni. T. Rafccun, a Vinográdi Pártbizottság ipari és termelési zónájának az instruktora. 600 dal, 50 t... Bemutatjuk a 10 éves Borzsávát Ék sevallávszki fakó mblnátban drótkötélen szállít ják a hasábfát, Foto: J. Koska A „Borzsáva” dal- és tánc- együttes neve ismerős mesz- sze a beregovói kerület határain túl is. Az 1954. októberében alakult együttes nagy, és művészi sikerekben gazdag utat tett meg az első fellépéstől a művészet e magas szintre jutásáig, a nézők sokezres táboránál!: a megnyeréséig. A tízéves fennállás alatt az együttes repertoárján több mint 600 dal és 50 táncszám szerepelt. A szovjet zeneszerzők dalai mellett előadtak magyar, cseh és román népdalokat, a Szovjetunió népeinek, valamint a szocialista országok népeinek táncait. Kimagasló helyet foglalnak el az együttes koncertprogramjában az együttes vezetőjének M. V. Maskinnak, az Ukrán Szocialista Köztársaság érdemes művészének a szerzeményei. A „Verhovina, édesanyám” című dalát éneklik az egész Szovjetunióban és a határain túl egyaránt. Szólni kell néhány szót az együttes tehetséges tagjairól, a veteránokról, akik már az alakulásnál is ott bábáskodtak. A „Borsává” megalakulása első napjától ott látjuk az együttes soraiban Alekszandr Popovics tervezőt, Sándor László szállítót, Anna Paekan osztályozni, Mihail Panics lakatost, Dmitrij Koszik számlázót, Anna Gajsz étteremvezetőt, Vaszilij Gics- ka aszalóst és másokat, ök az együttes alapítói, úttörői, akik a megalakulás után három évvel részt vettek a műkedvelő csoportok köztársasági seregszemléjén, ahol a díszoklevél első fokozatával tüntették ki az együttest. A műkedvelő művészet mesterei gyakran járnak turnékra a Kárpátontúli Terület különböző helységeibe. Hogy itthon és külföldön hol fordultak meg az együttes művészei az utóbbi években,? Alekszandr Popovics és Jemelján Bitljá- nyin szólisták felléptek Magyarországon; az együttes vokális kvartettje a Csehszlovák Népköztársaságban vendégszerepeit. Az ukrán művészet és irodalom harmadik fordulójában, Moszkvában, meg Ukrajna fővárosában, Ki- jevben szerepeltek. Ezt követően Lvovban a televízióban adtak műsort. A kvartett Anna Packán, Jolán Panjusnyik, Mária Pirki és Szófia Jakub összetételben Moszkvában harminc ízben mutatták be művészetüket. Felléptek a Kreml színháztermében és a Szakszervezeti Székház oszlopcsarnokában. Az ukrán kultúra és irodalom utolsó fordulójában az a kitüntetés érte a kvartett tagjait, hogy felléphettek a párt és a szovjet kormány vezetői előtt. A „Borzsáva” együttes kitüntetései között számos oklevél és díszoklevél van a járási, területi, köztársasági és országos szervektől. A Kárpátontúli Terület húszéves fel- szabadulásának az évfordulóján, — mellyel összeesett az együttes fennállásának tízéves fordulója is — a Beregovóban rendezett népek barátsága fesztiválon ötszázadik koncertfellépésével ünnepelt az együttes. B. Polják, a beregovói kerület kulturális osztályának a vezetője. 1961. no vem tant 2. 3
