Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-22 / 275. szám

Őszinte szavak és tettek ideje Megjegyzések egy pártiaggyűlésről 1 » Elkészült a sóslói közmű — Mikor lesz aszfalt, világítás az Arany János utcán — Lj bölcsőde csak jövőre... Beszélgetés dr. Ördögit Jánossal a városiéilesztés niwimniM iiwn «IP idei r eredményeiről, »7 elmaradt építkezések ről Egy évvel ezelőtt beszámol­tunk arról, hogy a város veze­tői milyen új létesítményekkel akarják fejleszteni Nyíregyhá­zát 1964-ben. Közeledik az év vége s dr. ördögh Jánostól, a városi tanács végrehajtó bi­zottságának elnökhelyettesétől kértünk tájékoztatást: hogyan sikerült megvalósítani az el­képzeléseket, terveket. — Mennyi volt a város fejlesztési alapja, hogyan állnak a teljesítéssel? — A fejlesztési alap közel 15 millió forintra emelkedett. A harmadik negyedév végéig a tervet 84,2 százalékra telje­sítettük. Néhány betervezett építkezés azonban különféle okok miatt elmaradt, de he­lyette mást valósítottunk meg, vagy valósítunk meg a még hátralévő időben. Van remény arra, hogy év végére 100 szá­zalékos lesz a teljesítés. Sze­retném kiemelni, hogy ebben igen nagy szerepük van azok­nak a fiataloknak, üzemek, vál­lalatok dolgozóinak, akik tár­sadalmi munkában segítettek. Különösen szembetűnő ez az igyekezet a Sóstón. Néhány példát szeretnék említeni. Az Építőanyagipari Vállalat be­tonvonatot készített a gyerekek részére, a Mezőgazdasági Gép­javító pedig 30 ülőpad és 20 fekvőpad vasvázát állította elő. De kivette részét a Faipari Ktsz, VAGÉP, Vas- és Fémipa­ri Ktsz, házipari szövetkezet is. A társadalmi munka értéke, beleértve természetesen a par­kosításnál, utcaépítésnél vég­zett munkát is, megközelíti a 300 ezer forintot. — Melyek a leglényege­sebb munkák, amelyeket már befejeztek, vagy a befejezéshez közelednek? — Igen nagy volumenű mun­ka az északi nagykörút építé­se. Tizenkét lakást kellett sza­nálni, hogy zavartalanul to­vább dolgozhassunk. Ez évben befejezzük a földmunkát, kö­rülbelül egymillió forint érték­ben. Igen sok helyen építet­tünk járdát, aszfaltburkolattal láttuk el az úttesteket. Folya­matban van a déli ipari bekö­tő út építése, mely a nagykállói és a debreceni utat köti össze, és ugyanakkor biztosítja a ké­sőbb meginduló ipari központ építéséhez a forgalmat. A munka jó ütemben hajad, az 1964-re tervezett alapozást el is végezzük. Két új kutat léte­sítettünk a Benkő és a Manda bokorban. A kutak nemcsak az iskolák, hanem a kultúrház ivóvizproblémáját is megold­ják. Befejeződött a stadion kö­rülkerítése, elkészült az MHS kispuska lőtérnél az öltöző. Igen nagy építkezés folyt a Sóstón. Elsősorban közművesí­tést végeztünk, a csatornák miatt sokat bosszankodtak a túlzott türelmetlenségével, az egymás közt jelentkező gya­kori súrlódásokkal kapcsolat­ban — mert úgymond: a terv érdekében tették. A vezetőség általánosságban elhangzott beszámolóját a gon­dokkal kapcsolatban olyan — szintén általános — felszólalá­sok követték, hogy „elvtársak, mondjuk meg bátran a véle­ményünket, rendet kell terem­teni” és így tovább. Mi a való helyzet mind Má­tészalkán, mind a többi üzem­ben? — Nem más, mint az, hogy mind a pártvezetők, párt­tagok, mind a gazdasági veze­tők szeretnék megszüntetni a korábbi évek áldatlan állapo­tát, csak nehezen birnak sza­badulni a régi értelemben vett utasítási, alárendeltségi hely­zetből. Hiányzott Mátészalkán is eddig a nyílt, őszinte be­szélgetés; a pártszervezet fel­adatának tisztázása, a gazdasá­gi vezetőkkel való kapcsolat rendezése. Az újjáválasztott pártvezetőségnek ezt mielőbb meg kell tennie. E lépés megtételében ma már segítségükre lehet és van a termelési igazgatóságon ki­bontakozó egészséges szellem, s nem kisebb támogatást vár­hatnak — a járási pártbizott­ságon túl — az igazgatóság pártszervezetétől. Hibák jócskán vannak még a szálkái gazdaság vezetésében, s a pártszervezet is küzd az örökséggel, amelynek korábbi nyomasztó hatása kezd felsza­kadozni. Ma már nincs szükség a régi hibák ismételt felhány- torgatására, de arra igenis fontos törekedni, hogy a még meglévő egyenetlenségeket bá­tor, őszinte légkörben nyese­gessék. S ezt úgy kell tenni, hogy a gazdasági vezetők ne nélkülözhessék a pártszervezet a pártvezetőség segítségét a ter­melés, a munkaszervezés alap­vető kérdéseiben; úgy, hogy a következő évben maradéktala­nul érvényesüljön a párt ter­melést irányító, ellenőrző sze­repe. Samu András ban fellelhető hiányosságok. A munka gazdasági értékelése hangzott el, s nem a számok mögötti gondok feltárása. Sajátos helyzetet hozott fel­színre a szálkái gazdaság tag­gyűlése, olyat, amely nem ki­zárólag mátészalkai, hanem legtöbb üzemben kisebb vagy nagyobb mértékben még meg­található. Ezért is nem lehet egyértelműen a szálkái állami gazdaságban meglévő, ható helyzetet csak erre az üzemre korlátozni. Több mint egy évtizeden át hatott igen-igen károsan az ál­lami gazdaságokra egy vezeté­si stílus, amelynek következté­ben kialakult az üzemekben az a gazdaságvezetési módszer, amely a termelési célok eléré­sében csak másodrendűén fog­lalkozott az emberrel, az ember nevelésével, aki a feladatok megvalósításának elsőrendű ré­szese! így került sokszor hát­térbe a pártszervezet kezdemé­nyezése is a termelésben, a ten­nivalók meghatározásában, elő­készítésében, s tevékenysége legtöbbször arra korlátozódott, hogy enyhítse, azokat a súrló­dásokat, amelyek a szakvezetők és a dolgozók között jelentkez­tek. Nem a termelési utasítá­sokkal volt a baj, hanem azok merevségével. A feladatok meghatározása nem járt együtt a kellő felvilágosítással, buzdí­tással. A dolgozók legtöbb eset­ben csak a fizetésen keresztül voJt érdekelve a termelésben, nem érezte, nem tudhatta tevé­kenységének jelentőségét, így csorbát szenvedett kezdemé­nyező készsége is. Mátészalkán nemrég előfordult — nem a taggyűlésen hangzott el! —, hogy néhány dolgozót a mun­kából haza akartak küldeni amiatt, hogy nem vett reszt a véradásban... A taggyűlésen egyik felszólaló elmondotta: a szakszervezeti bélyegeket azok­ra az időszaki dolgozókra is rá­erőszakolják, akik nincsenek benne a szervezetben. A szál­kái pártszervezet vezetősége „várakozási álláspontra helyez­kedett” a gazdasági vezetők Mi az hogy bakó? Kopott házak végnapjai — „Ta^v áruház, nagy választék“ íjfehértón, 1964-ben vendégek. Viszont ezzel a mun­kával végeztünk, és jövőre már sokkal impozánsabb kör­nyezet fogadja a kirándulókat. Tovább folytatjuk a lelátóval kombinált öltöző építését. A le­látó alatt ötszázan öltözhetnek, s mivel a medence vizének hő­mérséklete szabályozható lesz, szeretnénk az úszósportot télen is folytatni. A villanyhálózat bővítésére 1,2 milliót fordítot­tunk, igen sok tanyaközpont ; került bekapcsolásra. Több tervezett építkezés j elmaradt. Mi ennek az oka. és mikor fogják meg­valósítani? — Terveztük, hogy az Arany János utcán aszfaltutat épí­tünk és felszereljük az utcai világítást. A kandeláberek már állnak, de az út építése elmaradt. Ennek elsősorban az az oka, hogy a jövő évben el­készül a csatorna, víz- és gáz­vezetékek lefektetésének terve. A kivitelezés nagyarányú föld­munkát Igényel, s ezért fel kellett volna vagdalni az út­testet. Úgy terveztük, hogy elő­ször a vezetékrendszert épít­jük ki, csak utána aszfaltozunk. Elkészült a Hunyadi utca csa­tornázása, de ott ennél jóval nagyobb volt az Igény. Szeret­tek volna betonutat kapni. Er­re nincs lehetőség, mert a Hu­nyadi utca egy belső gyűrűs- forgalomnak lesz szerves ré­sze, de a megvalósításra csak később kerül sor. Kisajátítási problémák miatt nem készült el a Sarkantyú utcai 60 szemé­lyes bölcsőde. Jövőre fog­juk megvalósítani. Elmaradt a borbányai kultúrház építkezé­sének beindulása. Egyrészt, 1945 tavaszán Nagykállóból Debrecenbe egy hosszú közsé­gen gyalogoltam keresztül. Ak­kor Ujfehértó házai ütötten, kopottan — talán nem is a há­borútól, inkább a mérhetetlen szegénységtől és nyomortól — szinte összerogyni készülve áll­dogáltak az út mentén. A máiét már magyarázni kell Húsz év múltán a főutca nem rövidült, ma is nyolc kilomé­ter hosszú és sok az új ház. A piactéren tábla hirdeti „Nagy áruház, nagy választék”. Az áruház valóban nagy és szép, ám vele szemközt földhöz la­pult épület áll, benne piszkos portálu kis üzletek. Ez még idézi a régen látottakat, de a kopott üzletek, műhelyek helyén 1966-ban több mint 10 millió forintért kultúrkombi- nátot, művelődési házat, étter­met és OTP-palotát építenek. Ujfehértóról, a község jele­néről és jövőjéről Tószegi Fe­renc tanácselnököt és Füzes József párttitkárt faggattam. Igazat kellett adni: a megye legnagyobb, több mint 15 ezer lakosú községéről nem lehet csak jelenben és jövőben be­szélni. Az elnök azt mondta: — A fiam megkérdezi tőlem, mi az. hogy bakó. Mert néha mesélek arról, hogyan és mint volt, amikor még én jártam is­kolába. Csodálkozik, hogy a bakó vászontarisznya, s abban volt az irka, ceruza és ha ju­tott, máié. A mélát is magya­rázni kell. Hogy mi mit él­tünk át, a fiaink csak beszéd­ből ismerik. Mi tudjuk, hogj az akkor még 18 ezeT lélekszá mű községben — Kálmánház: önálló község lett — 38 iskola tanterem volt 45 tanítóval é a község lakosainak 60 száza léka analfabéta maradt. Ma 4 mert nem kaptunk kivitelezőt* másrészt felmértük az igénye­kéi és megállapítottuk, hogy nincs szükség egy 2,5 millió forintos nagyságrendű kultúr- kombinátra. A fiatalok nagy része a városba jár, könyvtár­nak, tánchelyiségnek, mozinak egy kisebb is megfelel. A ter­veket már ennek figyelembe vételével készítjük el. Á Széna téren elhúzódott a benzinkút építése, emiatt ki kellett hagy­ni egy útépítést. Felsőbb i”"on mintegy 25 házban a lakók már beszerelték a villanyt. Azonban ahhoz, hogy meg is gyújthassák, legalább 600 mé­ter vezeték szükséges. A váro­si tanácsnak megvan hozzá a pénze, de szeretnénk megkérni a MEGYEVILL-t, hogy segítsen a kivitelezésben. Több mint 25 családról van szó. Ezek lettek volna azok a fontosabb létesítmények, ame­lyeket különböző okok miatt nem sikerült megvalósítani. A jövő évi tervezésnél azonban fokozott figyelemmel kísérjük őket. Bogár téren« Decemberben, januárban• Tapasztalatcsere-sorozat a csengeri járásban Négyszázhuszonöt, zömében mezőgazdasági ismereteket nyújtó előadáson több, mint 12 ezer hallgató volt jelen az elmúlt népművelési évad so­rán a csengeri járásban. Fél­ezer felnőtt dolgozó vizsgázott eredményesen az általános is­kola felső tagozatán, míg a kihelyezett technikumi osztá­lyokban, a gimnázium leve­lező tagozatán 106 dolgozó tett eleget a vizsgakövetelmé­nyeknek. Ezenkívül 63 anal­fabéta tanult meg írni, olvas­ni. Idei gazdag művelődési programjuk központjában to­vábbra is a szakemberképzés áll. Csengerben, Gacsályban, Komlódtótfalun, Nagygécen, Pátyodon és Porcsalmán nyí­lik szakmunkásképző ^skola első évfolyama, míg Csenger- újfaluban és Tyúkodon má­sodéven tanulnak a termelő- szövetkezetek tagjai. A hall­gatók többsége a növényter­mesztés, az állattenyésztés, a gyümölcstermelés és az öntö­zéses gazdálkodás tudnivalóit sajátítja el. Nyolc községben rendeznek december és ja­nuár hónapban tapasztalat- csere jellegű előadásokat. Nagyhódoson a gyümölcstele­pítésről, Csengersimán a tej­termelés fokozásáról. Számos- becsen a növényvédő szerelt alkalmazásáról, Csengerújfa- luban a helyes takarmányo zásról. Tyúkodon pedig • magkender termeléséről ta­nácskoznak a környékbeliek. 20 év létesítményeiből Szatmárcsekén emeletes Iskola épült. Hammel I. felvétet* igen figyelemre méltó gondolat hangzott el a vezető­ségi ülésen. A vezérgondolat, amely köré a részletkérd ések tömörültek: a párt termelést befolyásoló, ellenőrző szerepe az üzemben. És ezzel kapcso­latban az összesített vélemény: a párttagok, túlnyomó többsé­gükben, saját termelési terüle­tükön becsületesen helytállnak, de a vártszervezet kollektív ereje nem érvényesül az üzem gazdálkodásának politikai irá­nyításában. Több megtörtént példát mondtak el a gazdasági vezetők türelmetlenségéről. S arról, hogy az üzem vezetői a pártvezetőség tagjaival szinte nem találkoztak mint párt­munkásokkal, csak akként, hogy ki-ki milyen munkakört tölt be a termelésben, és ezt a munkaszervezésben meglévő beosztott — és vezető viszonyt, amelynek, ahogy kifejezték, a hangneme sem volt mindig egészséges, * vezetőségi tag mint pártmunkás soha nem tudta igazán áttörni A hosszantartó vita után kezdte meg a pártvezetőség be­számolója elkészítését. A Mátészalkai Állami Gaz­daság pártszervezetének veze- tőség-újjáválasztó taggyűlésén nemcsak annak volt szokatlan a beszámoló, aki részt vett a ve­zetőségi ülésen; a párttagok is csalódtak, ami kifejezésre ju­tott a felszólalások gyér voltá­ban, A vezetőség, szemben a ko­rábban elhangzottakkal, általá­nos kritikáját adta a pártmun­kának, a gazdasági vezetőkkel való, kapcsolatának. A beszá­moló bevezetőben bőven ismer­ete a szervezeti szabályzatnak azokat a részeit, amelyek a bí- rálat-önbírálattal, a kollektív vezetés fontosságával, a hibák feltárásának jelentőségével foglalkoztak: azokat, amelyek az üzemben égető probléma­ként jelentkeznek. A pártszer­vezet életében, belső tevékeny­ségében meglévő gondok fel­színre kerültek, de általános felsorolásként jelentkeztek a termelésben, annak irányitásá­tanulócsoport van, kilencven- hét nevelővel, ezenkívül gim­názium, kihelyezett mezőgaz­dasági technikum, 400 szemé­lyes tanyai kollégium. A me­zőgazdasági szakmunkásképző tanfolyamon négy osztályban 150 fő tanul. A szobába, ahol beszélge­tünk, minduntalan bekopog va­laki. Jön a védőnő, kocsit kél másnapra, hogy tanyai látoga­tásokat tegyen. Meglesz. Másik embér közli, hogy kimegy a Kossuth Termelőszövetkezetté a házhelyeket rendezni. Har­mincnyolc modern lakást épí­tenek a tanyaközpontban. Me­gint másik ember a Hajdúság; Iparműveknél szeretne dolgoz­ni. Majd intézkednek!, A hosszúság titka — Mindennap így van. De ki törődött így vélünk, az emberekkel. Éppen a napokban tartottuk meg a község fel- szabadulásának évfordulóját. Ott elmondtam, hogy szülőott­hont építettünk, tbc-gondozót, korszerű kenyérgyárat, két napköziotthont, nagy áruházat, tizenhat kilométer villanyháló­zat-bővítést végeztünk és az állami gazdaságokban, terme­lőszövetkezetekben se szeri se száma a beruházásoknak. Ar­ról nem beszéltem, hogyan él­tek a cselédek, agrárproletárok Volt 55 nagybirtokos, a föld­területnek 75 százaléka a; övék és volt a községnek 1? ezer lakosa, ebből 2100 cseléd 5—6 ezer olyan ember, ak örökké éhezett. Hogy a közsés ilyen hosszú, az is annak kö , szönhető, hogy a földesural csak az út mellé engedélyeztél , az építkezést. í A tanyákat már villamosítot i ták, iskolákat is építenek: ; - Mályvás kertben például c 3 tan termeset. A még több mun kaalkalom biztosítására is j vannak elképzelések, tervek. Erről a párttitkár beszélt: Elvándorlók és otthonmaradók — A község határterületének túlnyomó része homok, legin­kább csak a gyümölcstelepítés­re alkalmas. A föld most két állami gazdaság, két tsz, nyolc tszcs között oszlik meg. A tszcs- tagokkal beszéltünk, hogy te­lepítsenek táblás gyümölcsöst. Az elgondolást helyeselték, így tavasszal már 300 holdat ültettünk és fokozatosan el­érjük majd a 2500 holdat. A kísérleti gazdaság 100 holdas faiskolát létesít, ez is enyhíti majd gondunkat. A ktsz láda­gyárat akar építeni, van hozzá alkalmas épületünk. így, ha nem is szüntetjük meg teljes egészében az elvándorlást, de módunk lesz csökkenteni. Közmű, gimnázium, ivóvíz Nehéz megértetni az em­berekkel, hogy amit kapott és kap a község, nem az égből pottyant. A távlati tervünk például tartalmazza a közmű­vesítést. Három törpe vízmüvet építünk majd, hogy mindenki­nek és mindenütt legyen jo ; ivóvíz. A gimnázium nyolcmil- . lió forintért épült. Ezekért ne- 1 künk is adni kell valamit. ! Délután a kísérleti gazdasag • fiatal mezőgazdasági mérnöké- : vei beszélgettem. A vendéglo- : bői, ahol a feketekávét ittuk, a térre lehetett látni, A mér- - nők arról beszélt, monográfiát i kellene írni a községről. I Seres Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom