Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-22 / 275. szám

Események sorokban A francia fővárosban véget ért az. UNESCO köz­gyűlésének ülésszaka. Az ülésszak részt vevői megvi­tatták a szervezet kétéves Tevékenységét és jóváhagyták a® UNESCO 1965—1966-ra szóló programiját és költség- vetését A venezuelai kormány be­tiltotta a baloldali La Extra napilap és a Venezuela Gra- fica hetilap terjesztését az or­szág területén, mert cikke­ket és tudósításokat közölt a venezuelai partizánok moz­galmáról. Cape Kennedy kísérleti telepén egy „Titán” rakéta segítségével felbocsátott kí­sérleti műhold útnak indí­tását péntekről szombatra, majd jövő hét szerdára kel­lett halasztani, mert zavarok támadtak a rakéta telemefc- rikus rádiórendszerében. Géniben véget ért a Nem­zetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) igazgatótanácsának ülésszaka. A tanácskozások középpontjában a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal felépíté­sében végrehajtandó válto­zások és az ILO programjá­nak módosítása állt. Conakry ban befejezte mun­káját a guineai nemzetgyű­lés és az országos forradalmi tanács együttes, rendkívüli ülésszaka. Az ülésszakon megvitatták és jóváhagyták az ez év november 8-án előter­jesztett reformtervezeteit, amely szigorú intézkedéseket (beleértve a halálbüntetést is) helyez kilátásba a spekuláció és a korrupció letörése, vala­mint a nacionalista izgatás megfékezése céljából. A braunschweigi bíróság január 19-én kezdi meg azon négy személy bűnperének tárgyalását, akik elősegítet­ték Zech-Nenntwich háborús bűntettekért négy évi bör­tönre ítélt volt SS-tisztnek külföldre szökését Az egyik perui bíróság elutasította az olasz hatósá­gok kérését, hogy adják ki Schwend volt SS-tisztet, nyu­gatnémet állampolgárként, aki a második világháború idején közreműködött több olasz meggyilkolásában. Schwendet távollétében az egyik olasz bíróság 21 évi börtönre ítélte. Az egykori háborús bűnös Limában él, ahol nagy Volkswagen javító- műhelye van. Egy hét a világpolitikában h A NATO BETEG” — írta az egyik frankfurti lap párizsi tudósításában. Ami­kor beszámolt az atlanti orszá­gok parlamenti képviselőinek a hét elején megnyílt konferen­ciájáról. A betegség most leg­többet emlegetett kórokozója az MLF, a NATO úgyneve­zett többoldalú nukleáris had­erejének terve. Noha Ball amerikai külügyminiszter-he- helyettes, aki a hét közepén tért haza bonni látogatásáról, ahol az amerikai—nyugatnémet álláspontot egyeztette a multi­laterális atomerő ügyében, ar­ról nyilatkozott, hogy még az év vége előtt meg lehet kötni az MLF-szerzödést. Az Egye­sült Államok NATO-partnerei- nek állásfoglalása megcáfolja azt a derűlátást. A hét fejle­ményei több mint valószínűvé teszik, hogy a tervezett határ­időig, január elsejéig semmi­képpen sem lehet tető alá hoz­ni a sokoldalú atlanti atom­erőt. Elsősorban azért nem, mert a franciák fenntartják el­lenzésüket A NATO párizsi parlamenti értekezletén Billot- te francia tábornok kijelentet­te: a francia kormány határo­zottan elveti az MLF tervét mert az katonai szempontból értelmetlen, politikai szem­pontból pedig csak megerősíte­né a tagállamok közötti egyen­lőtlenséget A FRANCIA KORMÁNY az atlanti atomflottát elutasí­tó álláspontjával nincs egye­dül. Az észak-európai országok képviselőit különösen aggaszt­ja Nyugat-Németország növek­vő szerepe, s ért nem titkol­ták a NATO parlamenti érte­kezletén sem. Lange norvég külügyminiszter hangsúlyozta, hogy az eredeti terv „csak bi­zonyos atomhatalomra törő or­szágok étvágyát hivatott kielé­gíteni”, s hogy Norvégia sem­miképpen sem csatlakozik a multilaterális atomhaderőhöz, mert „éppen elég megterhelést jelent számára a NATO-ban való részvétel”. Brosio, a NATO olasz főtitkára kifejtet­te: az Atlanti Szövetség kato­nai rendszerének olyan mély­reható módosításához, mint az MLF létrehozása, a tagállamok egyhangú határozata szüksé­ges: mivel ez az egyhangúság nyilvánvalóan nincs meg. Brosio valójában ellenezte az MLF megvalósítását. Miközben az angol kormány kompromisszumos javaslatot ígért (Wilson ezt a tervet akar­ja ismertetni Johnson elnökkel december 7-re kitűzött wa­shingtoni látogatásakor), s en­nek nyomán elterjedt az a hír, hogy elhalasztják az MLF-terv megvalósítását, teljes erővel fo­lyik Nyugat-Németország atomfelfegyverzésének előké­szítése. Ennek veszélyeire mu­tatott rá a TASZSZ még múlt szombat este kiadott, de csak e hét folyamán kommentált nyilatkozata, amely abból in­dult ki, hogy a többoldalú NATO atomerő terve nem csu­pán az atlanti tömb tagjait érinti, hanem kétségkívül ki­hatással lenne az európai biz­tonságra is. Fokozná a nukleá­ris fegyverkezési hajszát, nehe­zen áthidalható akadályokat gördítene a leszerelés útjába, s atomfegyverekhez juttatná a nyugatnémet revansvágyó mi­litarista köröket Nyilvánvaló, hogy ezzel éleződnék a nemzet­közi feszültség. A FESZÜLTSÉG csökkentését segíti elő vi­szont az a szovjet—amerikai megállapodás, amelyet ezen a héten írtak alá Moszkvában: eszerint a két nagyhatalom együttműködik a tengervíznek a többi között atomenergia fel- használásával történő sótalaní- tásában. Ez az együttműködés nagy jelentőségű tudományos­műszaki szempontból, hiszen egy világprobléma megoldását segíti elő. De talán ennél is fontosabb a szovjet—amerikai megállapodás politikai jelentő­sége. Erre utalt Gromiko szovjet külügyminiszter is az egyezmény aláírásakor: nem­csak a szovjet—amerikai kap­csolatok fejlődésében történt fontos előrehaladás, hanem az egész nemzetközi életben is. Gromiko felhasználta az alkal­mat arra, hogy megerősítse a békés egymás mellett élés po­litikáját: mint mondotta, a szovjet kormány az egyetemes béke megszilárdítása érdeké­ben javítani akarja az összes államok kapcsolatait. A VILÁG KÉT rés rajtaütését akarták nyil­vánvalóan „megtorolni“ és a csorbát köszörülni. Hogy ho­gyan sikerült, arról a dél-viet­nami amerikai tanácsadók ma­guk vallottak: „tökéletes ku­darc”. Az angol lapok szerint az volt a legcsúfosabb felsü­lés, amelyet az Egyesült Álla­mok Dél-Vietnamban eddig valaha is elszenvedett. Több mint nyolcezer katona, köztük ezer ejtőernyős, száz amerikai helikopter indult a szabadság- harcosok ellen, összesen két „partizángyanus” fogoly és zsákmányként két köteg kézi­gránát és egy motorkerékpár — ez volt az „eredmény”. Az egyetlen eldördült lövés egy dél-vietnami katonát talált el. A szabadságharcosok jóval a támadás előtt kiürítették a szóban forgó területet. A Daily Express idézte az egyik ameri­kai tiszt kifakadasát: „Hogyan harcoljunk az olyan ellenség ellen, amelynek csapatai soha sincsenek ott. ahol értesülé­seink szerint lenniök kellene”? A DÉL-VIETNAMI ORSZÁGÁBAN folynak támadó hadműveletek a felkelő szabadságharcosok el­len amerikai segédlettel. Míg Kongóban ezen a héten is to­vább tartott az amerikai repü­lőgépekkel szállított Csombe- esapatok előrenyomulása a fel­kelők fővárosa, Stanleyville felé, Dél-Vietnamban kudarcot vallott az amerikaiak és a kor­mánycsapatok látványos offen- zívája. A partizánoknak a Sai­gon közelében lévő amerikai repülőterek ellen intézett sike­,,hogy an tovább“ kérdése ez­után a kudarc után még éle­sebben vetődik fel Johnson el­nök számára. Ezen a héten texasi birtokára vonult vissza és tanácskozott a hadügy- és a külügyminiszterrel, fogadta Taylor tábornokot, a saigoni amerikai nagykövetet, aki je­lentéstételre hazautazott. Az elnöknek döntenie kell: a há­ború kiterjesztésének útját vá- lasztja-e, amelyre az éppen az ezen a héten ismeretessé vált adatok szerint a Pentagon öt változatot dolgozott ki, s amelyre az amerikai szélsősé­ges elemek továbbra is ösztön­zik, vagy pedig rászánja-e ma­gát a tárgyalásokra? Az utób­biaknak magukban kell fog- lalniok a Dél-Vietnam semle­gesítésére vonatkozó elgondolá­sokat is. Rndnyánszky István Novotny MosekvóSta utazik A japán miniszterelnök parlamenti nyilatkozata Prága, (CTK): i Az SZKP Központi Bizott­ságának, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének és a szovjet kormánynak1 meg­hívására a napokban Anto­nin Novotny, a Csehszlovák KP Központi Bizottsága első titkára, köztársasági elnök vezetésével, hivatalos baráti látogatásra csehszlovák párt­ós állami küldöttség utazik a Sao v j etunióba. U Thant nyilatkozata a kongói válságról Tokió, (TASZSZ): Szato új japán miniszter­elnöki, szombaton a parla­ment rendkívüli ülésszakán körvonalazta kormányának politikáját Kijelentette, hogy háza ha­zája külpolitikai téren tevé­kenyen védelmezi a világbé­két, belpolitikailaa pedig a nemzetgazdaság egyenletes fejlesztésén munkálkodik. Állást foglalt az ázsiai or­szágokkal való gazdasági és műszaki együttműködés területeinek kibővítése mel­lett Hangoztatta, hogy Japán a minden megkötöttségtől és megkülönböztetéstől mentes nemzetközi kereskedelem hí­ve marad. SífcraszáU a japán külpo­litika önállóságáért mind­amellett hangsúlyozta, hogy az ország külpolitikájának to­vábbra is az „amerikai—ja­pán biztonsági szerződés a szilárd alapja”. Szorgalmaz­ta az Egyesült Államokkal való együttműködés fenntar­tásán és erősítését. Szato üdvözölte az atom­fegyver-kísérletek részleges el­tiltását kimondó moszkvai egyezményt New York, (MTI): U Thamt ENSZ-főtitkár vé­leménye szerint a Biztonsági Tanácsnak kellene megvitat­nia a belga kormány pénteki döntése miatt méginkább ki­éleződött kongói helyzetet Belgium, a Stanleyville-ben tartózkodó európaikat fenye­gető állítólagos veszélyre hi­vatkozva, az Egyesült Államok tevékeny közreműködésével, ejtőernyősöket szállított a brit fennhatóság alatt álló atlanti- óceáni Ascension szigetre; hogy „szükség esetén” bevet­hesse őket a szabadságharco­sok ellen. Az Egyesült Álla­mok külügyminisztériumának szóvivője elismerte az aktív amerikai közreműködést az ejtőernyős akcióban. Az ENSZ szóvivője U Thant főtitkárt idézve kijelentette, hogy „a Biztonsági Tanácsnak kell megvitatnia minden olyan veszélyes helyzetet, amely fenyegeti a nemzetkö­zi békét és biztonságot. Az ENSZ alapokmányának értel­mében minden más megoldás nemkívánatos következmé­nyekkel járhat.” A szóvivő art is közölte, hogy a főtitkár a közös ame­rikai—belga akcióról csak a hírügynökségi jelentésekből értesült, nem kapott megfele­lő tájékoztatást az illető kor­mányoktól. A főtitkár egyébként — mondotta a szóvivő — fenti véleményét még nem hozta' az ENSZ-tagállamok, közöttük az Egyesült Államok, Nagy- $ Britannia vagy Belgium tudo­mására. Nem válaszolt a szó­vivő arra a kérdésre, hogy U Thant maga kíván-e kezde­ményező lépéseket tenni a Biztonsági Tanács összehívá­sára.. Ehhez ugyanis az ENSZ- alkotmány értelmében joga van. * A Reuter Leopoldville-i ér­tesülése szerint a fehér zsol­dosok vezette kongói ko»*- mánycsiapatok egységei pénte­ken este átkeltek a Lowa fo­lyón, s ezzel háromnapi járás­nyira megközelítették Stan- leyville-t Más tudósítások ar­ról számolnak be, hogy elesett a felkelők által tartott Lulin- gu városa. (MTI) Náci fasiszta a CDU-párt élén A Spandauer Volksblatt leleplezései Gerstenmaierről Berlin (MTI) A Nyugat-Berlinben megje­lenő polgári-liberális „Span­dauer Volksblatt” leleplező adatokat hozott nyilvánosság­ra Eugen Gerstenmaiemek, a bonni parlament CDU-párti elnökének fasiszta múltjáról. A lap eredeti okmányok és más bizonyítékok alapján a többi között megírja, hogy Gerstenmaier a náci időkben Skandinávia és a Balkán szá­mos országát felkereste, s út­jaihoz a náci külügyminisz­tériumtól — amellyel a kö­vetkező években szorosan együttműködött — kapott tá­mogatást. Gerstenmaiemek, aki evangélikus lelkész „az volt a feladata, hogy kipuha­tolja, hogyan lehetne az egy­házi kapcsolatokat a harmadik birodalom politikájának « szolgálatába állítani.” Gerstenmaier a nácikkal szorosan együttműködve Hec- kel egykori püspöknek volt a bizalmas embere, s Heckel 1940-ben Kerrl hitlerista miniszterhez fordult azzal a kívánsággal, adjanak magasabb hivatalt Gerstenmaiemek. E kívánság megindoklására Heckel közölte Kerrllel, hogy a „Francia protestantizmu« harcban” című, fasiszta be­állítottságú brosúrát Allman« álnéven Gerstenmaijer írta. ,,Ez az írás is art bizonyítja, amit Gerstenmaier egyébb te­vékenysége is megerősít, hogy Gerstenmaier világos ítélettel és jellemes határozottsággal kiáll a birodalomért” — kö­zölte ekkor Heckel a fasiszta miniszterrel. 11. Az őrnagy szétosztotta a gyerekek között a maradék cukrot és megkérte őket, ha valamit még találnak, tegyék el, mert holnap is eljön. A következő napon, az Esti Express csütörtöki számában a „Kulis” új számának beha­rangozása helyett, az első ol­dalon fekete keretben, vastag, betűkkel szedve a következő hirdetés jelent meg: A rendőrfőkapitányság kéri azokat a szemtanukat, akik a kedd reggeli órákban történt balesetnek szemtanúi voltak 1964. november 22. az Aleja Ujazdowski és az Agrykola sarkán, és segítettek a betegnek, jelentkezzenek a rendőrkapitányságon. Telefon: 451—11, mellék 922. Erre a felhívásra csak Zbig­niew Adamczyk jelentkezett, a Miodowa utcai kiadó vállalat tisztviselője. Krzyzewski azon­nal felkereste Adamczyk urat a hivatalában és meghívta a Koza utca sarkán épült három­szögletű házban lévő kis presszóba. Ott Zbigniew Adamczyk röviden elmondta: a trolibuszmegállónál többen vá­rakoztak és akkor egy ember lépett hozzájuk, közölte velük, hogy pár lépésnyire egy epilep­sziás beteg fekszik. — Volt an- , nál az embernél táska? — j kérdezte az őrnagy. — Mit tudom én! Lehet, hogy volt. Nem emlékszem. Esett az [ eső, nem igen figyeltem meg az illetőt. Különben is azon- ! nal elment, telefonálni. — önnél volt táska? — Igen volt. Sőt, a beteg fe­je alá tettük, mert az egyik hölgy, aki velünk volt, azt mondotta: ki kell gombolni az inggallért és felemelni a fejét, hogy az ájult visszanyerje esz­méletét. — Emlékszik arra, hogyan volt öltözve az a két férfi? — érdeklődött az őrnagy, aki be­szélgetés közben állandóan je- gyezgetett füzetébe. — Adamczyk úr csak arra emlékezett, hogy az egyik fér­finek világos ballonkabátja volt, a másiknak pedig fekete esőköpenye. Még az sem ju­tott eszébe, hogy h'ajadonfőtt voltak-e, vagy sapkában. Az őrnagy látva, hogy már többet nem tud a szemtanútól, felírta magának a címét, és megköszönte a rendőrségnek tett szolgálatát. — Még egy dolgot szeretnék mondani — jutott eszébe, Adamezyk úrnak, amikor már felálltak az asztaltól — an­nak, aki telefonálni ment, fur­csa füle volt, lapos, mintha valamikor megsérült vagy ösz- szeverték volna. A bokszmér­kőzésekről készült filmeken le­het látni néha ilyen füleket. Elköszöntek egymástól, Adamczyk úr visszatért hiva­talába, az őrnagy pedig a Sei­erczewski utcába, s egyenesen Kur ügyész szobájába ment. — Amint látod, — magya­rázta barátjának — egy kicsit előbbre vagyunk. Az az em­ber, aki valószínűleg megtá­madta Kalinkowskit, egy volt bokszoló, vagy birkózó, egy­szóval egy sérült fülű férfi. A merénylethez, ezt feltételezhet­jük, egy homokkal telt kis zsá­kot használt, amellyel hátulról Kalinkowski fejére ütött. Ezért nem találtunk vérnyomot. Most csak a merénylet végre­hajtóját kell megtalálni. — És mi van Macieszekkel? —• kérdezte az ügyész. — Ha megtaláljuk Macieszeket, ak­kor megtaláljuk az embereit is. — Lengyelországban az egész rendőrség most Macie­szeket keresi. A hálókat kife­szítettük és a halnak, előbb vagy utóbb bele kell futnia. Türelmeseknek kell lennünk, de közben, amint látod, nem pihenek, és megragadtam a cérnaszál másik végét. Lehet, hogy fordítva. — Türelmeseknek kell len­nünk. Könnyű neked ezt mon­dani — aggódott az ügyész — már reggel telefonáltak a fő­ügyészségről. — Telefonáltak a külkeres­kedelmi minisztériumból is — vetette közbe Wilska — kérdez­ték, hogy megkaphatják-e már a „Donau bank” levelét. — Ha még ujjlenyomat len­ne, de egy fül! Mit kezdjünk egy füllel? Egyelőre a világ legóvatosabb rendőrsége sem kartotékozza a gonosztevők fü­lének alakját. — Érdemes lenne kikérdezni a büntető bírókat _javasolta Wilska. — Talán ők megfigyel- ték-e ügyfelüknél ilyen fület. Vagy a börtönőrség, vagy a rendőrök, azok, akik a leg­gyakrabban szállítják a rabo­kat a bíróságra. Ha az a pasas hivatásos bűnöző, akkor már biztosan volt kapcsolata a bí­rósággal, meg a börtönnel is. — Ez nem vezet eredményre — fanyalgott az ügyész — tu­dom magamról. Olyan sokféle ügyben vádoltam már, de so­ha nem néztem meg, hogy a vádlottak füle hogyan lapul fejükhöz. — Halina kisasszony ötlete nem is olyan rossz, mint gon­dolod — jegyezte meg az őr­nagy. — Nem fogjuk megkér­dezni a bírókat, meg az ügyé­szeket, de a rendőrök között lehet keresgélni. Hát igen _ tette hozzá, s közben rágyúj­tott — mindenekelőtt Kizló ezredest kell meghallgatnunk, ö biztosan tud mondani vala­mit, ha a fickót egyszer beje­gyezték a rendőrségi króniká­ba. Még ma megkeresem a* ezredest. És ön mit csinál? Wilska savanyú arcot vá­gott. — Mindenekelőtt megmagya­rázzuk, hogy Kalinkowsky miért vitte haza az aktákat. Aztán elzavarjuk az újságíró­kat, akik természetesen már megszagolták, hogy nálunk va­lami nincs rendben és szünte­lenül az ügyész úr nyakára járnak. Ezenkívül imponáló munkánk van: újra írunk min­dent, ami az utolsó kötetben volt. Néhány perc múlva éppen Lisowskit vezetik fel a soron következő kihallgatásra. Tehát semmit sem csinálok, csak írok: írom a véget nem érő jegyzőkönyvet. Lisowskyt kihallgattad már a baleset óta? — kérdezte az őrnagy? — Igen, tegnap. Ma csak be­fejezzük a vallomását. Külön-* böző kérdéseket tettem fel ne* ki. Lehet, hogy valóban sem-* mit sem tud, vagy egyszerűé» ügyesen színészkedik. (Folytatjuk) 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom