Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-19 / 272. szám

Események sorokban Anasziasz Mikojan, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke fogadta, azokat az amerikai üzletem­bereket, akik a nem hivata­los kerekasztal megbeszélésen vesznek részt A kötetlen légkörű találkozón Mikojan "'Jászolt az amerikai üzlet­emberek kérdéseire. Moszkvában, a Szovjet Hadsereg Színházában ünnep­ségen emlékeztek meg a szovjet tüzérség és a rakJéta- .gyvernem harcosairól. Az ünnepi gyűlésen Malinovszkij marsall, honvédelmi minisz­ter és a szovjet hadsereg sok 'is vezetője megjelent. Kri- ov marsall, a szovjet rakéta- egységek főparancsnoka mon- ■ itt ünnepi bestédet. Elmon­dotta, hogy a rakéta-alaku­latokat 5 évvel ezelőtt hozták étire at* SZKP Központi Bi­zottságának kezdeményezésé­re. „A hadsereg most a leg­korszerűbb atom- és nukleá- • s fegyverekkel és különböző hatósugarú rakétákkal van felszerelve” — mondotta Kri­lov marsall. A párizsi Quartier Latin­t- ,u fasiszta suhancok megtá- ""dták a Francia Kommunis­ta Diákszövetség kezelésében működő Clarté könyvesboltot. A támadókat a könyvesbolt dolgozói határozott fellépé­sükkel meghátrálásra kény- szeri tették. Később a környé­ken antifasiszta diáktüntetést tartottak; Roger Hilstnan, a Columbia egyetem közgazdaságtan pro­fesszora, volt távol-keleti ügyekkel foglalkozó külügyi á'.lamtitkár, szerdán egy kül­politikai kérdésekkel foglalko­zó társaság összejövetelén el­hangzott előadásában javasol­ta, hogy — különböző ázsiai országok megnyerése érdeké­ben — az Egyesült Államok Re gördítsen akadályokat azok útiéba, akik Kínába szándé­koznak látogatni. Vizsgálja fe­lül a Kínát sújtó kereskedel­mi korlátozásokat, folytasson ..párbeszédet” Kínával, külö­nösképpen a leszerelés kérdé­seiről, s így „próbálja De­vonná” Pekinget a genfi le­szerelési tárgyalásokba. Be­szédének további részében azt sürgette, hogy az Egyesült Ál­lamok tegyen lépéseket Mon­gólia elismerése felé. SS Pravda vezércikke az ipari és mezőgazdasági területi pártszervezetek egyesítéséről Moszkva, (TASZSZ): A Pravda szerdai száma „hűség a lenini szervezési el­vekhez” címmel vezércikkben foglalkozik az SZKP Közpon­ti Bizottsága legutóbbi plénu­mának határozatával, amely elrendelte az ipari és mező­gazdasági területi (határterü­leti) pártszervezetek egyesíté­sét. A vezércikk megállapítja, hogy „hasonló intézkedéseket hajtanak majd végre az egy­séges állami szervek vissza­állítása céljából is”. A vezércikk megállapítja, hogy a plenum említett hatá­rozatát az élet tapasztala­tai, a kommunizmus épí­tésének érdekei tették szükségessé. A Pravda hangsúlyozza, hogy a szervezési formákat és a munkamódszereket az adott történelmi helyzet sa­játosságai, az adott időszak­ban megoldandó politikai, gazdasági és ideológiai fel­adatok határozzák meg. — Ámde minden átszerve­zés elengedhetetlenül köte­lező feltétele, hogy ne ingas­sa meg a párt- és állami élet lenini elveit és szabályait — folytatja a vezércikk. — Az új jobb szervezési formák valóban alkotószellemű kere­sése egyáltalán nem azonos a véget nem érő átszervezéssel. — Az objektív szükségsze­rűségnek megfelelően a párt eddig is tökéletesítette és ezután is tökéletesíteni fogja szervező munkáját. Ámde a kialakult formák és módszerek megváltoztatá­sát a politikai és gazda­sági szükségszerűség, á gyakorlati célszerűség ha­tározza meg. A vezércikk a továbbiakban megállapítja, hogy az élet nem igazolta a pártszerveze­tek két évvel ezelőtt termelé­si elv szerint történt átalakí­tásának időszerűségét és cél­szerűségét. „Ezt az átszerve­zést kellő előkészítés nélkül, indokolatlan sietséggel, kö­vetkezményeinek teljes fel­mérése nélkül hajtották vég­A szóban forgó átszervezés­nél megváltoztatták a párt szervezeti felépítésének azt az elvét, amely szerint — az SZKP szervezeti szabályzatá­nak megfelelően — a párt szervezeti felépítésében a ter­melési terület elvének kell érvényesülnie. Ennek az elvnek a megva­lósítása — írja a Pravda — lehetővé teszi, hogy a párt- bizottságok jobban, lássák a terület (határterület), járás fejlődésének egész perspek­tíváját, a legésszerűbben állít­hassák be és használhassák fel a kádereket. A pártszervezeteknek ipari és mezőgazdasági területi pártszervezetekre történt kettéosztása sok nehézsé­get és bonyodalmat vont maga után. Ez az átszervezés ellentétbe került az élet követelményei­vel. Az élet megmutatta, hogy gyakorlatilag nem lehet elhatárolni az ipari és a me­zőgazdasági pártszervezetek hatáskörét, összekeveredtek a párt- és a tanácsi és a gazda­sági szervek funkciói, jogai és kötelezettségei, a pártbizott­ságokban olyan törekvések támadtak, hogy a gazdasági szervek helyett intézkedjenek. Az igazgatási apparátus egy­szerűsödése és olcsóbbodása helyett az utóbbi két eszten­dőben lényegesen megnöveke­dett a területi és határterületi szervek apparátusa. Végered­ményben, a párt-, tanácsi, szakszervezeti és komszomol- szervék kettéosztása követ­keztében támadt nehézségek és hiányosságok károsan be­folyásolták „ lakosság ügyei­nek ellátását, sok kényelmet­lenséget okoztak a lakosság­nak. A Pravda mindehhez hoz­záfűzi, hogy „az átszervezés a gazdasá­gi építés számos nagy fon­tosságú szakaszán gyengí­tette a pártszerveknek a termelő tevékenységre gyakorolt befolyását”. — Nagy ügyünk érdekei megkövetelik — folytatja a Pravda — hogy szigorúan be­tartsuk a párt és állami élet lenini szabályait, a kollektív vezetés elvét, minden vonalon tökéletesítsük munkánk stílu­sát és módszereit, s ezen az alapon tovább fejlesszük a kommunisták, valamennyi dolgozó alkotó kezdeményezé­sét és aktivitását. A vezércikk hangsúlyozza, hogy már az SZKP Központi Bizottságának októberi plénu­ma is fontos határkő volt a XX. pártkongresszus határoza­tainak végrehajtása, az igazi lenini normáknak a pártélet­ben való helyreállítása szem­pontjából. Az októberi plenum hatá­rozatait az egész párt, az egész nép helyeselte és támogatja, újra megmutatkozott a párt sziklaszilárd egysége, meg­nyilvánult, hogy a szovjet nép megingathatatlanul, szorosan tömörül a párt körül. — Az SZKP Központi Bi­zottságának minap befejező­dött plénumát szintén a leni­ni hagyatékhoz való hűség hatotta át, amikor határozatot hozott az ipari és mezőgazda- sági területi (határterületi) pártszervezetek egyesítéséről — hangsúlyozza vezércikkében a Pravda. Szovjet—amerikai megállapodás Moszkvában szovjet—ameri­kai megállapodást írtak alá a tengervíznek többek között atomenergia felhasználásával történő sótalanítésában való együttműködésről. A megállapodást két évre kötötték, s az az aláírás pil­lanatában lépett érvénybe. A szovjet kormány megbí­zásából az egyezményt Gromi- ko külügyminiszter és Petrosz- jan, az állami atomenergia­bizottság ’ elnöke, az Egyesült Államok kormányának megbí­zásából Foy D. Kohler nagy­követ és Hornig, az elnök tu­dományos tanácsadója írta alá. 8 Vatikán beavatkozása az olasz politikába Róma, Luigi Caputo, az MTI ró­mai tudósítója írja: A jelenlegi olasz választási kampány bizonyos vonatkozá­saiban emlékeztet a 10—15 év­vel ezelőtt, a hidegháború kor­szakában lezajlott választások légkörére. Túl a heves kommu- nistaellenességen, amelytől nem mentes Nenni szocialista pártja sem, egyre feltűnőbb a klérus beavatkozása a politi­kai életbe. Mintegy két héttel ezelőtt az olasz püspöki kar közlemény­ben szólította fel a választó­kat, hogy harcoljanak a kom­munizmus ellen, ezzel ismét visszatért az a terminológia, amely 1948-ban a kommunis­ták kiátkozására vezetett. Néhány nappal a püspökök felhívása után az Ossevatore Romano, a Vatikán lapja azt írta, hogy a hívőknek csupán olyan pártokra szabad szavaz- niok, amelyek szilárdan kato­likusak és nem marxisták. Ez azt jelenti, hogy az egyház nyomása a szocialista, a szoci­áldemokrata és köztársasági párttal szemben is érvényesül. Meg kell jegyezni, hogy az egyháznak a politikai életbe való ilyen nyílt és súlyos bea­vatkozására a választások ide­jén legalább öt-hat év óta nem volt példa. XXIII. János pápa uralma idején az egyház elke­rülte az állásfoglalást. Cipruson fokozódott n feszültség* A ciprusi parlament kedden Kiprianu külügyminiszter kül­politikai expozéja felett tar­tott vitát. A felszólaló képvi­selők elítélték a NATO-nak a sziget felosztására és az észak-atlanti katonai tömbbe történő bevonására irányuló tö­rekvéseit Valamennyien han- goz.a.ták, hogy a ciprusi prob­lémát az ENSZ ke'étéin be­lül kell megoldani. Galo Pl az. a, az ENSZ cipru­si közvetítője, aki hétfőn ér­kezett Athénba, kedden este kétórás megbeszélést folyta­tott Papandreu görög minisz­terelnökkel, Kcsztopolusz kül­ügyminiszterrel és Garufa.iasz hadügyminiszterrel. A ciprusi ENSZ-erők szóvi­vője közölte, hogy egy Pap- hos-környéki török faluban egy fiatal cipusi torok négy lövést adott le egy ENSZ- járőrre. A fiatalember kihall­gatásakor azt - állította, nogy csupán viszonozni akarta a tüzet, amikor a járőr egyik tagja rálőtt. Paph's környé­kén egyébként megfigyelők szerint az utóbbi napokban fokozódott a feszül ség é’ né­hány kisebb összetűzésre is sor került Heves összecsapás az angol alsóházban London, (MTI): Az alsóház bevándorlási vi­tája példátlanul heves szemé­lyes összecsapást hozott Douglas-Home, az ellenzék vezére és a munkáspárt bal­szárnyának szóvivője között. Michael Foot, munkáspárti képviselő utalt arra, hogy Paul Griffiths konzervatív képviselő a faji gyűlölet fel­korbácsolásával hódította el a mandátumot Gordon Walker külügyminisztertől, a munkás­párt jelöltjétől. „El kell ítélni az olyan képviselőt, aki ilyen esz­közökkel jutott a parla­mentbe” — mondotta Foot, majd egye­nesen Hornéhoz fordulva így folytatta: „Ennek kielégítő elintézése az ellenzék vezéré­nek kötelessége volna, azon­ban Home politikailag olyan gyáva alak, hogy nem meri megmondni azt, amit gondol, mert még néhány úgynevezett fajvédő tory-képviselő ül a háta mögött. A faji gyűlöle­tet akarják kihasználni a Ley- ton-i időközi választásokon is. Leyton-ban Gordon Walker külügyminiszter fog majd íeL lépni. Horn; a dühtől sápadtan csak annyit tudóit vála­szolni, hogy ő mind'g elle­nezte a fajok közötti gyű­löletet. Foot azt válaszolta: talán egy szép napon Home vissza­nyeri majd uralmát Idegei fe­lett és minden bátorságát ösz- szeszedve feláll s elítéli a faji gyűlöletet és a faji megkülön­böztetést, nem a távoli Dál-Af­rikában, hanem itthon, ahol a saját képviselőtársai párttö- két kovácsolnak a faji gyűlöl­ködés aljas felkorbácsolásá­val. Home erre csak azt felelte, hogy azt kívánja, ne legyen faji megkülönböztetés sem a konzervatív pártban, sem má­sutt. Eicfimami munkatársainak bűnpere A frankfurti bíróság ked­den folytatta Ottó Hunsche és Hermann Krumey, Eichmann két közeli munkatársa hábo­rús bűnperének tárgyalását. A bíróság előtt felolvasták a közben elhunyt Rudolf Käst­ner írásos tanúvallomását, amely szerint Horthy hozzá­járulását adta a magyarorszá­gi zsidóság deportálásához, miután Veesenmayer, Hitler magyarországi megbízottja hangoztatta előtte „a zsidó­probléma végleges megoldásá­nak” szükségességét. Kastner vallomásában többeK között azt írta, hogy Krumey felajánlotta neki: pénz ellené­ben mentesít egyes zsidó sze­mélyeket a deportálás alól. A tübingeni bíróság kedden tanúkat hallgatott ki a Gdansk (a volt Danzig) közelében fel­állított stutthofi haláltábor három SS-őrének háború» bűnperében. Bruno Bartsch, aki maga is a tábor kremató. riumánál teljesített szolgála­tot, elmondotta a bíróság előtt, hogy az SS-legények tö­megesen égették el a krema­tórium kemencéiben a tábor­ban agyonlőtt szovjet hadi­foglyokat. Több esetben még élő embereket vetetlek a ke­mencébe. Herbert Schefter. aki annak idején a tábor lakója volt, tanúvallomásában előad­ta, hogy az egyik vádlott, Ot­to Karl Knott SS-őrmester egy ízben felszólított egy cseh foglyot, dobjon a kemencébe egy hangosan síró csecsemőt. Mikor a fogoly ezt megtagad­ta, Knott maga dobta a tűzbe a szerencsétlen gyermeket. A tárgyalást pénteken foly­tatják. (MTI) 9. — Vannak önnek szemé­lyes ellenségei? — kérdezte Kryzewsky — Olyanok, akik megszervezhették ezt a me­rényletet? — Ellenségeim? — csodál­kozott a joggyakomok. Nin­csenek. — Talán munkája közben, az ügyészségen, vagy a bíró­ságon, valaki úgy gondolta, hogy ön bajt okozott neki? Megfenyegette önt valaki? Próbáljon visszaemlékezni, ez nagyon fontos. Zygmunt hallgatott egy ide­ig­— Nem emlékszem semmire. — Talán mégis valamelyik ellensége? Nem csapott le va­lakinek a kezéről egy kis­lányt? . A joggyakomok fájdalmas Éin/torrai elmosolyodo;)!. — Vőlegénye vagyok egy isikolatársinőmnek. Ez már nagyon régi ügy. A szülei nem egyeztek bele a házas­ságba addig, amig nem vé- zam el a jogot, és nem te­szem le a bírói vizsgát, de úgy általában jó indulattal vannak irántam. — Hogy töltötte a baleset előtti napot? — Kryzewsky őrnagy egy vastag, zöld fe­delű füzetben minden választ feljegyzett. —• Mint rendesen, reggel bementem a bíróságra. Mivel Jasdnsky joggyakomok, a ba­rátom, — egészítette ld Zyg­munt — ezen a napon nem volt munkában, tehát az ügyész úr beleegyezésével a nyolcas számú terembe men­tem, ahol Szmagier bírónál vezettem a jegyzőkönyvet. Körülbelül tizenhárom óra­kor ént véget a tárgyalás. Ek­kor még lementem a büffé- be, megebédeltem és egy rö- . vid ideig nehány ügyvéddel beszélgettem. Aztán elbúcsúz­tam tőlük, és egyenesen az ügyész úr szobájába mentem. Kivettem a szekrényből a „fehér gengszterek" ügyé­nek aktái közül a IV., V., VI. és VII. kötetet. Az ügyész úrtól meg átvettem a vádirat kéziratát. Emlékszem, az ügyész úr még néhány uta­sítást és ukmutatást is adott. Aztán a szomszéd szobába mentem és már nem moz­dultam él az íróasztaltól, amig Iginasdowa hét óra előtt néhány perccel ki nem dobott. Még korábban bejött Halin­ka kisasszony, és el akarta vinni az aktákat, mert az ügyész úrnak szüksége volt rájuk. Kértem, hogy a VII. kötetet hagyja nálam, mert éppen azon dolgoztam. — És mi történt aztán? — az őrnagy valamit sokáig je- gyezgetett a füzetébe. — Aztán már semmi külö­nösebb nem történt. Mint mondottam, hét óra előtt jött a takarítónőnk, és azt mondta, hogy már minden szobát ki­takarított, és tovább nem tud várni. Mivel nem fejez­tem be a munkámat, és tud­tam, hogy reggelre kész kell lennie, ezért a vádiratot meg a hetedik kötetet a táskám­ba tettem és kimentem a bíróság épületéből. — Egyedül? — kérdezte si­etve az őrnagy. — Igen, egyedül! Különben az egész épületben a taka­rítónőn kívül talán már sen­ki sem volt. Mivel annyi órát ültem, elhatároztam, sétálok egy kicsit. A Traugutta ut­cánál autóbuszra szálltam. Útközben senkivel sem talál­koztam. — Otthon, a nagybátyámék már megvacsoráztak, a nagy- néném így hát valami ételt melegített nekem, ettem és ismét munkához láttam, Ta­lán éjfélig dolgoztam. —Mégis, meg tudná-e ál­lapítani, hogy megtámad­ták? — tért vissza az őrnagy ismét a következő nap reg­geléhez. — Erre őszintén szólva nem mernék megesküdni. Mentem az ösvényen és másra nem emlékszem, öntudatom utol­só szikrájával éreztem csak a rettenetes fájdalmat a fejem­ben. — Az elesés előtt, vagy után? — Ezt sem tudom megálla­pítani. Az ügyeletes orvos már kétszer betekintett a szobá­ba. Amikor látta, senki sem veszi észre, hogy jelt ad a lá­togatás befejezésére, elhatá­rozta: interveniál; belépett és megérintette az ügyész vállát. — Uraim, fejezzék be a beszélgetést, mert a beteget nagyon kifárasztják. —Már megyünk — jegyezte meg az ügyész. — Elnézést kérünk, dok­tor úr — az őrnagy bűnösnek érezte magát a látogtaás el­húzásáért — még csak egy kérdést. Zygmunthoz fordult és meg­kérdezte: — Amikor a bíróságról ment haza, útközben, este, a támadás előtti napon nem találkozott senkivel és sehová- sem tért be? — Nem, sehová sem men­tem be és nem találkoztam senkivel. A joggyakornok gyorsan és nyugodtan mondta ezeket a szavakat, de a rendőrtiszt érzékeny füle mégis megje­gyezte, hogy a válasz hang­jának tónusa más volt, mint korábban. A különbség alig észrevehető, mégis létezik. Az őrnagy becsukta note­szét, közölte Zygmunttal, ha felgyógyul, kénytelen lesz alá­írni a vallomás formális jegy­zőkönyvét. amelyet ennek a beszélgetésnek az alapján készítenek el, majd mielőbbi gyógyulást kívánt a beteg­nek. Mindketten elbúcsúztak Kalinkowskitól, és az or­vos nagy megelégedésére vég­re elhagyták a kórtermet. Út­közben még betértek a men­tőkórház igazgatójához. Az őrnagy megkérte, adjon ki utasítást, hogy mindenkit iga­zoltassanak, aki Zygmunt Ka­linkowsldlt akarja megláto­gatni, és írják fel ki telefo­nál neki, vagy ki érdeklődik egészségi állapota felől. Mu- la doktor beleegyezett és azonnal kiadta a megfelelő utasítást. —Minek keli ez? — cso­dálkozott az ügyész, amikor kimentek az utcára. — Talán szükség lesz rá — felelte immel-ámmal barát­jának az őrnagy. — Ebben az ügyben nincs semmiféle kiin. dulópont, tehát minden ol­dalról keresnünk kell. Egy hirdetés közzététele is szük­séges, hogy jelentkezzenek azek a szemtanuk, akik a bal­eset után Kalinkowski segít­ségére siettek. — Ezt elintézem Bocians- ldval, az Expressben — aján­lotta az ügyész. — Rendben van. Adja le a hirdetést, hogy jelentkezze­nek a főkapitányságon, a mellék állomásom számán. Észrevettem, az emberek szí­vesebben jelentkeznek a rend. őrségen, ha telefonálhatnak. Mindketten eljutottak a Ho- za utcán a Marszalkowska utcáig, ahol az ügyész azt javasolta, térjenek be a köze­li presszóba egy „kis feketé­re”, de, az őrnagy elhárította, mondván még szeretne elmen­ni az Agrykolára, hogy meg­nézze a baleset színhelyét. (Folytat jukj 2 1984. november 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom