Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-11 / 239. szám
Őszi munka — politechnika A középiskolások számára ismét elérkezett az őszi munkák ideje; azaz időszak, amikor kikapcsolódtak az iskolai élet megszokottságából, és a burgonya-, kukorica- és paradicsomföldeken, az almás és szőlőskertekben kézzelfoghatóan találkoztak —munkával. Amellett, hogy kötetlenebb, vidámabb a diáksereg a mezei tennivalók végzése köaben, legfontosabb: megismerni a nagyüzemi termelést, megtanulják becsülni a munkást, a fizikai munkát, amit az iskola padjaiban elsajátítani nem lehét. Azon túl, hogy a fiatalok gazdasági hasznot hajtanak, megismerkednek sok olyan fogalommal, termelési eljárással, amelyek megértése igen nagy nehézséget okoz az iskolapadokban. Nincs például fogalma arról az egyébként csúnya szóról, hogy „tereprendezett’1, de lelkes ámulatot vált ki belőle, amikor látja, hogy hatalma? gépek lefaragják a nyírségi Homokbuckákat, s „egyenesbe hozzák" a dombokat, völgyeket És a tudat! „Azt a paradicsomot szállítják a konzervgyárba, amit én szedtem.” Ismerkedés a szőlőfeldolgozás géljeivel..., almaosztályozás a gépeken, vagy éppen a fürge mozgású munkáskezeken keresztül... Mindez a munkára nevelésnek, a termelési technika megiismenésének olyan egyszerű módszere, ami mögött még az a rejtett gondolat is meghúzódik; már csak azért is csinálom, mert érdekes, nem hasonlítható össze az iskolai élet egyhangúságával. Mindemellett azt is szóvá leéli tenni, hogy a diákok munkájának a minőségével esetenként gbndok vannak: nem versenyezhetnek a nagy gyakorlattal rendelkező üzemi dolgozókkal, másrészt — gyerekek. Különösen így van ez a körültekintő gondosságot igénylő almaszürelmél. A gyerekeknek nincsenek meg a szüret beidegzett fogásai, félig kirándulásnak veszik a munkát, s nem fogják fel például annak a gazdasági jelentőségét, mekkora kár származik abból, ha erősebben megszorítják, szár nélkül tépik le, dobálják á gyümölcsöt. Az ilyenek nézeteltérést idéznek elő diák és tanár, iskola és gazdaság, a tsz-dolgo- zók és a gyerekek között. A gazdaságok, termelőszövetkezetek többsége felkészülten fogadta a segítők ezreit. Ahol kisebb munkacsoportokhoz is biztosítottak jó szakmunkás irányítókat, akik minden egyes gyerek munkájára ügyeltek, segítették őket a legjobb gyakorlati fogások elsajátításában, ott az összeütközések minimálisra csökkentek. De több helyen úgymondva még a diákok fogadására sem készültek fel; „kicsapták" őket a munkahelyre, s azt csinálták, amire éppen kedvük volt. És bizony az ilyesmi nem hozta meg a kellő előbbrejutást a betakarításban, de nem lehetett a legfőbb célt, a munkára nevelést isem maradéktalanul elérni. Sigér Imre tanár Milliós értékű tervdokumentációk ingyen Nagy segítséget ad a községeknek a Hazafias Népfront négy szabolcsi műszaki akcióbizottsága Megyénk új létesítményeinek minél előbbi megvalósítását, új épületek tervdokumentációinak társadalmi munkában történő elkészítését, a KÖFA tervek segítését vállalták a HazaAas Népfrontnál néhány évvel ezelőtt megalakult műszaki akcióbizottságok. A négy bizottság — a tiszalöki, a mátészalkai, a kisvárdai és a nyíregyházi — tagjai 1958-tól 1963-ig mintegy 3 millió forint értékű tervet készítettek el.- A műszaki értelmiségiek csupán az utak tervdokumentációinak elkészítésével, több mint . félmillió forintot takarítottak meg. 1960-ban 800 ezer, 61- ben 700 ezer, 62-ben 800 ezer, 63-ban pedig 1 millió 250 ezer forint értékű KÖFA tervet és tsz bekötő utak terveit készítették el társadalmi munkában. Tsz-iroda, orvosi és pedagóguslakások A mátészalkai járási népfrontbizottság terv- és műszaki akciócsoportjának mérnökei és technikusai az utóbbi egy év alatt 240 ezer forint értékű tervezést végeztek el. Elkészítették a szamosszegi pártház és tsz-iroda, a tíborszállási tűzoltószertár, a győr- teleki pártház, a fehérgyarmati gimnázium, a fehérgyarmati fürdő és gépház, a nagv- ecsedi pedagóguslakás és tűzoltószertár, a hodászi általános iskola, az olcsvai autóbusz fordulóút, a nyírmeggyes! egészségház, orvosi lakás, pártház és az ópályi általános iskola tervdokumentációit. Egy év alatt 256 ezres társadalmi munka 1961-ben alakult a tiszalöki műszaki akcióbizottság. Az utóbbi évben egyebek között megtervezték a tiszalöki gimnázium bővítését, általános iskolai politechnikai tantermeket, a tiszadobi úttrőházat, több tanyai iskola, s a tiszalöki művelődési ház bővítését. Elkészítették Tiszadob— hosszúerdősi hid átépítésének műszaki tervét, a Tiszalöki Vegyesipari Vállalat gépműhelyének, raktárának és irodájának tervét, a tiszalöki belvízlevezetés műszaki tervdokumentációját/ összesen több mint 256 ezer forint értékű tervet. Ezeken kívül tsz-eknek készítettek műszaki tervdokumentációkat és három bekötő utat is terveztek. Egészségügyi létesítmények A kisvárdai akcióbizottság öt tagja 154 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett, a KÖFA tervek elkészítésénél. Szabad idejükben tervezték meg a .gyulaházi, a dögéi, a2 ajaki, a nyírkarászi, a pátrohai és a záhonyi óvodákat, a rétközberencsi általános iskolát, a tiszabezdédi művelődési házat, a tiszámo- gyorósi autóbuszgarázst, a szabolcsbákai egészségházat, mélyfúrási kutakat, Berkeszen, Tornyospálcán és egyéb más létesítményeket. A négy megyénlabetli műszaki akcióbizottság az elmúlt egy év alatt, száznál több községi és tsz-létesít- mény tervét készítette el társadalmi munkában. Szilágyi Szabolcs Nemcsak a főidényben ... 70 ezren üdülnek szervezetten a télen Évről évre többen kedvelik meg a téli üdülést. A SZOT és a termelőszövetkezeti biztosítási és önsegélyező csoportok éppen ezért mindent megtesznek a téli üdülési lehetőségek bővítéséért. A Mátra, a Bükk, sőt a Balaton A szervezett üdülők téli pihenéséről a SZOT üdülési osztályán kértünk-felvilágosítást. Megtudtuk: évenként 212 000 felnőtt és mintegy 40 ezer gyerek üdül kedvezményes szak- szervezeti beutalóval. S amikor beköszönt az ősz és az idényüdülők bezárnak, 60 jól felszerelt felnőtt és 5 gyermeküdülő marad továbbra is nyitva. A legkedveltebbek a Mátra, a Bükk, a Dunakanyar üdülőhelyei. Az utóbbi esztendőkben népszerűvé vált a téli Balaton, amely jégpáncélba burkoltan is csodálatos látvány. Az itteni téli üdülést külön vonzóvá teszik a speciális sportlehetőségek, a jégvitorlázás, a fakutyázás. Siófokon, Földvárott és a leilei SZOT üdülőben egész évben foglaltak a szobák. Természetesen nyitvatartanak a gyógyüdülők; Hajdúszoboszló, Hévíz is. Egy-egy turnusban, télen mintegy 3600 beutalót adnak ki; ősztől tavaszig mintegy 65 ezer beutalt veszi igénybe a téli üdülést. ' Külön kell szólni a gyermeküdülőkről. Ezekben — 23 napos beutalással — 7 ezer gyerek fordul meg,' olyanok, akiknek levegőváltozásra, erősödésre van szükségük, S hogy a hosszabb kiesést ne érezzék meg annyira, ezekben az üdülőkben iskola is működik, ahol — legalább is a fő tantárgyakban — együtt haladhatnak a beutaltak otthoni osztálytársainkkal. Mindenekelőtt a házaspárok veszik igénybe a téli üdülést, hiszen ilyenkor könnyebb közös beutalót kapni. De sok olyan ember is jelentkezik téli „nyaralásra”, aki szereti a sétát, a kirándulásokat, általában az üdülésnek ezt a csendesebb, s így pihentetőbb módját. A SZOT nagy gondot fordít a téli üdülők felszerelésére, ellátására. Közös programokkal, kirándulásokkal, gyalogos és autóbusztúrákkal teszik változatossá a pihenést. (A Bala- tonmentiek részt vehetnek a „Balaton körül” autótúrán, a Mátrából Lillafüredre, . Miskolcra, Lillafüredről Aggtelekre, Hajdúszoboszlóról Debrecenbe szoktak kirándulásokat szervezni. (Minden üdülőben van könyvtár, a statisztika szerint a téli üdülőknek fele rendszeresen olvas). A tsz-tagok üdültetését, utazásainak megszervezését a biztosítási és önsegélyezési csoportok intézik. A mezőgazdasági munka jellege miatt a tsz- tagok üdülésének zöme a télre esik. Harkányban, Hévízen, Görömböly-Tapok an szervezik a biztosítási és önsegélyezési csoportok intéző bizottságai a téli üdülést, a Hajdú-Bihar megyeiek pedig Debrecenben, a Nagyerdőn felépítették az ország első tsz-üdülőjét. Tsz-üdülések, bel- és külföldi társasutazások Tavaly mintegy hét és fél ezer tsz-tag üdült, közülük 4 és fél ezer a téli időszakban. A tavalyihoz hasonlóan az idén is szervezik már ezt az üdülési formát, s az előzetes érdeklődés azt mutatja, hogy az idén az ötezret is meghaladja a télen szervezetten üdülő parasztok száma. A biztosítottak másik pihenési formája a társasutazás. Tavaly tízezer termelőszövetkezeti gazda vett részt több napos belföldi társasutazáson, s 20 ezerre tehető az egynapos rendezvények, színházlátogatók száma. Tavaly 420 tsz-paraszt vett részt külföldi társasutazáson. Az év első felében jtt is előbbre léptünk: június végéig 335 tsz-tag járt külföldön az önsegélyező csoportok révén, s ötezren vettek részt itthoni kiránduláson, társasutazáson. Nagyon kedveltek a „Három nap Budapesten” túrák, sokan voltak csoportosan a Mezőgazdasági Kiállításon, a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Űj forma lesz a télen az Express kétnapos ifjúsági autóbusztúrája a fővárosba, ennek keretében sor kerül színház- és gyárlátogatásra, városnézésre, kötetlen beszélgetésekre művészekkel, sportolókkal, írókkal. Seres József, a Vencsellői Cipész Kfsz műhelyében női bandacipő mintadarabjain dolgozik. Ebből egyelőre 1500 párat rendelt a kereskedelem. (Hammel J. felv.) Csak két pohár... Ezekben a ködös októberi napokban gyakrabban cseng a telefon a kórházakban. Előfordul, hogy egyszerre - két- három helyen is gyors orvosi segítséget kérnek a közlekedési balesetek áldozatai számára. Sokszor már az orvosi beavatkozás sem segít... A statisztika szerint a legtöbb baj az ittasságból származik, 4ppen ezért szigorítani kell a közutak, az ittas vezetők ellenőrzését. Nem lehet elfogadni a bocsanatkérő magyarázatot, amellyel egy gázoló gépkocsivezető védekezett a napokban a rendőrségen. „Csak két pohár bort ittam — mondta. — Mások is megteszik ezt.” Sajnos, mások is megteszik ezt, és lehet, hogy soha nem gázolnak el senkit, lehet, évtizedekig egy karcolás sem éri kocsijukat, motorkerékpárjukat. Az ittasságból származó balesetek mégis vádolnak és figyelmeztetnek. Vádolják mindazokat, akik ma még „bocsánatos bűnnek” tekintik, ha a gépkocsivezető alkoholt iszik. Az autósnak mindig — esős és ködös időben pedig külnösen — számolnia kell azzal, hogy életek vannak rábízva: nemcsak a sajátja, hanem az utasoké, a forgalomban résztvevő embertársai élete is. Jogos tehát a közvélemény követelése: a jelenleginél szigorúbban büntessék az ittas vezetőket! Fokozni kell a felelősségre vonást az éjszaka sötétjében poroszkáló .lovaskocsikkal, kerékpárosokkal szemben is. Forgalmas közutakon alig van veszélyesebb a lámpa nélküli lovaskocsinál, kerékpárnál. A kerékpárlámpa azonban egyelőre nem csupán rendőrségi ügy, hiszen köztudott, hogy üzleteinkben nincs elegendő belőle, néha hetekig hiánycikk. Említést érdemel az autósok másik panasza is: útjaink többségének nincs optikai vonalvezetése. Kevés a fehérre meszelt kő, nehéz, fárasztó a vezetés, különösen ilyenkor, amikor mind rövi- debbek a nappalok, s hamar esteledik. A járási, községi tanácsok többet törődhetnének ezzel a panasszal. Sokszor elég lenne két-három vödör mész, egy meszelő ember. Erre megfelelő keret is van minden tanácsnál. Néhány veszélyforrást említettünk csupán. Életek, sorsok múlnak azon, hogy mindenütt felismerjék ezeket. Útkereső fiatalok 1- A mi „példás“ életünk — Ne írja ki a nevemet, hiszen amit elmondok, arról még a szomszédok sem tudnak. Mióta nővérem férjhez ment, hárman élünk odahaza. Apa, anya és én. Apa mérnök, anya pedagógus én pedig... No, de éppen itt baj. Érettségiig minden olyan szépen ment. Szüleim jól keresnek, nincs megélhetési gondunk, az elsők között vettünk tv-t, ahogy hallom, jövő tavasszal meglesz a kocsi is. Tudom, irigyelnek bennünket az ismerősök, beosztó, példás családi életünkért. Pedig a falak között feszültség vibrál. Miattam. Amikor közöltem, nem megyek egyetemre, s beálltam grafikusnak kirakatrendezőkhöz, anya belebetegedett. Apa is szentül hitte, hogy mérnök, vagy tanár lesz belőlem. Megúnták a veszekedést s most úgy járunk egymás mellett, mint az idegenek. Egyik reggel így hívott anya asztalhoz: „Tisztelt egoista úr, várja a reggeli”. Csúnya veszekedés tört ki. ök egymást túlharsogva bizonygatták, hogy igenis, egosita vagyok, aki pillanatnyi célokért küzd, él, ahelyett, hogy az egzisztenciámra gondolnék. Én azzal kontráztam, hogy a szakma is egzisztencia. Kinevettek. Láttam, hiába minden, hát kifakadtam: „Vegyétek tudomásul, elegem van az érveitekből, az unalmas, mozdulatlan egyhangúságotokból”. Két nap múlva rájöttem, hogy nincs teljesen igazam, s hazamentem. Megpróbáltam beilleszkedni szüleim kialakult életrendjébe. Nem ment sokáig. Első díjat nyertem a kirakatversenyen, megírta az újság is, de szüleim úgy tettek, mintha nem tudnának róla, mintha szégyellnék. Most találkozásaink formálisak, csak a legszükségesebb dolgokról beszélünk. Apát egy hónapja előléptették, dacból én sem gratuláltam neki. Pedig kellett volna, tudom, hogy nagyra értékelik az üzemben. Anyát is sajnálom, amikor éjfélig javítja a dolgozatokat s fáradtan ébred. De mit tegyek? Szeretem a munkámat, úgy érzem, jól választottam. Arról sem beszéltem nekik, hogy beiratkoztam a főiskola levelező tagozatára. Azt mondják, érdemes tovább fejleszteni rajzkészségemet. Majd elválik. Ha jól megy minden, négy év múlva diplomát kapok. Gondolja, hogy ez fordít valamit az otthoni helyzeten? Jó lenne... 2- „Nem értenek meg“ ,K. Zs. szeplős, 16 éves múlt. Csinos és többnek látszik, sokkal többnek. Otthagyta a gimnáziumot, majd elszökött Pestre egy fiúval. — Gyűlölöm anyámékat, nem értenek meg. Szeretnek a maguk módján, mert egyetlen gyerek vagyok. Amikor otthagytam őket, bezzeg anyám utánam jött és többször meglátogatott. Időközben ugyan elfogyott a pénzünk és dolgozni kellett. A srác otthagyott, most itthon vagyok — foglalja össze életrajzának legutóbbi eseményeit, — Mit nem értenek meg? — Például megvernek, ha későn kerülök haza, pedig 8 előtt is megtudnám csinálni, amitől féltenek. Apám többször az utcán pofozott meg a fiú előtt. Megvert a presszóban, ruháimmal állandóan cirku- szolnak, miért nem öltözködhetek úgy ahogy akarok? Saját szülei sem bíznak az emberben. A vállalatnál fizetéskor nyolc-tízezer forintokkal bánok, ott megbíznak? A fiúkról megvan a „véleménye”, komoly témáról képtelenek beszélni, állapítja meg. — Igen is van célom, itt akarom hagyni szüléimét. Nem bánom, akár ki visz el. — Ha kártyavár lesz? — Ellenkezem. , — Tanulni akarok... — tétovázik. A lehetőség tálcán kínálkozott, ujja hegyét sem mozgatta. A tanulás nem cél, hanem eszköz, hogy mérnök, esztergályos, vagy gépkocsivezető legyen valakiből, s hogy jobban
