Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-11 / 239. szám

A TÁVLATI TÉRÜL fi

Város lesz Eüsvárda, Mátészalka, Nyírbátor, Fehérgyarmat, Tiszavasvári és Vásárosnamény

Hatvanöt körzeti faluközpont — Már elkészült 17 falu 15 éves fejlesztési terve — Emeletes házak, új létesítmények a nagyobb

községekben

nek kielégítését. A megye tizenhét falukörzet központjának már elkészítettük a 15 éves távlati községrendezési, fejlesztési tervét. A további negyvennyolc faluközpont községrendezési távlati tervét a következő években készíttetjük el a Budapesti Város- tervező Vállalattal.

— Az új központok megvalósulásával hogyan változik meg a falu élete?

— A már említett községek várossá való fejlesztésén kíés társasházak építésében. Természetesen nem akarjuk az egész falut felforgatni, csupán azt kívánjuk, hogy kialakuljanak a központok, rendezettebbek legyenek az építkezések.

—Itt kell szólnom arról, hogy a jövőben egyetlen olyan építkezést nem engedélyezünk, amely nem illeszkedik a központi településekbe. Jogilag is felelősségre vonjuk a szabálysértőket és lebontatjuk azokat az épületeket, amelyeket engedély nélkül készítettek. Ezzel is szolgálni akarjuk a távlati fejlesztési terv végrehajtását, a szebb építészeti stílus kialakítását — fejezte be nyilatkozatát Dézsi István.

B. L.

viil városias jelleget kapnak a falukörzet központok is. Több szintes, 1—3 emeletes épületek, kulturális központok készülnek, vízművek és a lakosságot közvetlenül szolgáló intézmények, modem áruházak létesülnek. Elhelyezésük a központi centrumot alkotják, amit virágos parkok, sétányok, zöld ligetek egészítenek ki. E köré csoportosulnak — az előre elkészített tervek alapján az egyszintes és ikerházak. Ehhez fokozottabb segítséget nyújt az OTP, a többszintes épületek

szerű. Való, hogy az emberek elégedettek, jól fizetnek mind a két szövetkezetben. De bajok vannak az elnökökkel. A sikerek kissé elbizakodottá tették őket. „Ennyit igazán el lehet nézni jól dolgozó tsz-vezetők- nek” — mondhatja valaki. Nem szabad. Azért, mert Beke Sándor, a gacsályi és Simon Péter, a csengeri tsz-elnök is tapasztalt vezetők. Sokszor megfeledkeznek arról, hogy a közösség bizalmából töltik be az elnöki posztot. Gacsályban éppen emiatt bizonyos űr van a vezetőség és a tagság között. Beke elvtárs nem szereti, ha ellentmondanak neki. Hasonló a helyzet Csengerben Simon elvtárssal is. Ezekről szólni kell. Beszélni kell róluk, hogy megvédjük őket a durvább hibák elkövetésétől, attól, hogy ezek a rossz tulajdonságok elhatalmasodjanak a vezetésben.

Vannak olyan elnökök, akik a hatalom birtokában azt érzik, hogy nekik mindent szabad, nem parancsol senki. így gondolkozott a dombrádi Vörös Csillag Tsz elnöke is, akit a tavasszal váltottak le. Pedig korábban országgyűlési képviselő is volt.

Ha valaiki a közösség bizalmából vezető beosztásba kerül, annak szerényebbnek, elözéke- nyebbnek, megfontoltabbnak és következetesebbnek kell lennie, mint az egyszerű tsz-tagnak. Az elnök nem lehet részrehajló, igazságos egyik emberrel, igazságtalan a másikkal szemben. Sajnos többen közülük úgy gondolják, hogy a funkció előnyökkel jár. És sajnos, vannak akik ezt meg is próbálják kihasználni. Rendszerint ők látják a kárát, mert apróságokért elfecsérelik becsületüket, tekintélyüket.

Az emberek, a szövetkezeti tagok ilyenkor arra gondolnak; hogyan leheséges, hogy új szocialista termelési viszonyok között tévútra tévedjenek egyes vezetők? Egy-egy vezető jellemének, vezetési stílusának, magatartásának a kialakításában nagy szerepet játszik a kollektíva, az egész tagság. Ha elnézik, nem törődnek azzal, hogy milyen az elnök, nem törődnek a szövetkezettel sem. Persze, ahhoz módot és fórumot is biztosítani kell, hogy az emberek véleményt mondjanak. Olyan helyen mint Poros- alma. ahol ez évben mindösz- sze egyszer volt közgyűlés, ez lehetetlen. S ezért nem véletlen, hogy pontosan itt követtek el súlyosabb hibát a vezetők.

Sokszor hallani: amilyen az elnök, olyan a termelőszövetkezet. Ha ez nincs is így teljesen, sok tekintetben elfogadható. Ehhez csak egy kívánkozik: olyan a tsz-elnök, amilyennek formálja a tagság. Arra van szükség, hogy mind a két részről megtörténjen minden szükséges ahhoz, hogy szövetkezeteink vezetése erősödjön, elnökeink tudják, értsék és alkalmazzák a helyes vezetési módszereket, s mutassanak példát mindenben.

Farkas Kálmán

Dézsi Istvánnal, a megyei tanács építési és közlekedési osztályának- vezetőjével folytattunk beszélgetést a megye építészeti tervéről, a városok és falukörzetek rendezéséről.

— Hogyan fejlődik a megye a faluközpontok kialakítása, után? Hány nagyobb település, ösz- szevonás szerepel az elgondolásban?

— Az országos távlati fejlesztési terv elvei alapján elkészítettük a megye konkrét 'távlati fejlesztési tervét. Az országosan kiemelt régióközpont meghatározása során e térségben Debrecen mellett, mint társrégió, Nyíregyháza kerül nagyobb arányú fejlesztésre. Ez ipari, mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek, különböző kulturális és egészségügyi intézmények építését és a lakosság koncentrálását jelenti. Ezt követően Kisvárda, Mátészalka és Nyírbátor fejlődik alrégió központtá, vagyis ezeken a helyeken lesz nagyobb arányú a fejlődés. Az alrégió központok mellett a későbbi években szintén várossá fejlődik Fehérgyarmat, Vásárosnamény és Tiszavasvári.

A nagyobb központok mellett elkészítettük a falukörzet központjainak kialakítási tervét is. Bár az országos irányelvek hatvanegy nagyobb faluközpont fejlesztését javasolják a megyében, adottságainkat figyelembe véve, hatvanöt központi települést vettünk tervbe. Ezenkívül számolunk n falvak és a külterületekből álló települések összevonásával, vagyis a szétszórt települések elsorvasztásával.

— Milyen elgondolások alapján határozták meg a falukörzetek kialakítását?

— Az al régiók és a falukör- zet-központok kiválasztásánál figyelembe vettük a jelenlegi ipari, mezőgazdasági, a földrajzi, a közlekedési és a népsűrűségi adottságokat. Elgondolásunkban arról van szó, hogy minél ésszerűbben oldjuk meg népgazdasági érdekből az ipari és mezőgazdasági termelést, a lakostág igényeiEllesett „ős“

,,Házd feszesebbre** — Megjött a prémes kabát Faág a kirakatban

Elmúlt egy forró nyár, beköszöntött az ősz. Színesedik a fák lombja. Lassan megváltozik a város arca. Uj szint öltenek a nyíregyházi utcák, parkok, terek.

PARKÉPÍTŐK

Még teljes pompával virít ugyan néhány őszi virág, de a pázsitfű már elsárgult. Megkezdték az őszi munkákat a Kertészeti Vállalat dolgozói. Szorgos kezek készítik elő a talajt a téli pihenésre. Parképítők dolgoznak a Szabadság téren, náluk ilyenkor van a munka dandárja.

:— Húzd teljesen feszesre a zsinórt, — kiáltja Farkas Gyula munkavezető a társának, aki akkurátosan odailleszti a kifeszített zsinórhoz a szegélyező flekklapot.

A Zrínyi Ilona utcai gyermekkonfekció bolt előtt egy tehergépkocsiról öten-hatan hordják a különböző színű prémes kabátokat az üzletbe. Az álmos, októberi napsugár a kora délutáni órákban még néha-néha elővillan, de a reggelente munkába siető emberek már összegombolják a zakójukat és felveszik a ballonkabátot.

MABEKENEK‘

Nemcsak az emberek cserélik fel nyári öltönyüket melegebbre, hanem új ruhába öltöznek a kirakatok „mane- kenjei” is. A mester, Erdei Gyula, a Nyíregyházi Állami Áruház kirakatrendezője, 13 éve dolgozik a szakmában,

ügyes, gyakorlott mozdulattal öltözteti a babákat. A sötétebb tónusú ruhák kerülnek szemléltetésre.

— Legszívesebben a tavaszi kirakatot készítem, mert felszabadult, könnyed színekkel lehet dolgozni, — mondja a mester és közben még egy utolsó mérést végez a hosszú fejesvonalzóval, majd gyors fejszámolás következik. Megjelöli az őszi faág, valamint a manökenek helyét.

ÖREGEK

A vénasszonyok nyara kicsalogatja az öregeket a Kossuth téri padokra. Mint a búcsúzó vándormadarak öez- szegyülnek. A kellemes időről, emlékekről, a mai fiatalokról beszélgetnek.

— Ismerjük egymást, gyakran összejövünk szép számmal, huszan-huszonöten —, mondja id. Manzák Józsi bácsi. A távolról, a sorozásra menő fiatalok vidám nótája hallatszik. Józsi bácsi a hang irSnvába fordítja fejét és közben az őszhöz fűződő emlékeit lapozgatja.

— Bizony, sok szép őszt láttam már. Hetvenszer hullatták le „ fák levelüket, amióta élek.

A másik pádon ezüstösen csillogó, ősz hajú néni, özvegy Molnár Péterné varro- gat. Közvetlenül előtte egy fehér kocsiban másfél év körüli kislány alszik. A templom felől kerekedő, kósza fuvallat elkapott egy tenyérnyi sárguló falevelet, néhány másodpercig a levegőben lobogtatta, majd hirtelen oldalra fordulva a kocsiba esett. A nagymama rosszallóan nézett a szemüveg mögül. Majd féltő gonddal ringatta a felriadt gyereket. Miután a kislány újra elaludt, megigazította, szemüvegét és tovább varrogatott.

Szemben a villamosmegállónál két fiatal hajolt ösz- sze. Az iskolából hazasiető kislányok pirulva kuncogtak.

Mennyi meghitt pillanatot, mosolyt, pajkos játékot, gondot és munkát rejteget az ezerarcú ősz!

E. I.

— Figyelmeztet, hogy fél év múlva biztosan más lesz a véleménye.

*• „mert családfenntartó

vagyok“

K. Ferire nagy a panasz. Azt mondja az anyja, tiszteletlen, durván beszél velük, csapkodja az ajtót s Ilyenkor éjfél után tér haza. Pedig most múlt tizennyolc éves.

— Lenne csak az én helyemben, maga se bírná ki másként. Kőműves vagyok, járunk a brigáddal faluról falura, néha összejön a kétezer is. Most fogózzék meg: volt már úgy is hogy két hétig tíz forint se csörgött a zsebemben. Elszedik tőlem az utolsó fillért is, mert hát sok a kiadás s én vagyok a családfenntartó.

Feri a két bátyját irigyli: azok tették okosan, megszöktek Pestre, élik világukat. Ha néha hazajönnek, az anyja nagy lakomát csap nekik, párjával rántja a csirkét, teli bőrönddel csomagol.

Szombaton már kj volt rakva a ruhaja a szék karja* ra, a cipője is fénylett. Meg kellett volna köszönni, de ő hallgatott. Arra gondolt, milyen kínos lesz a találkozás Jóskával, a titkárral. „Majd csak lesz valahogy!”. Köszönt' és elment hazulról. Tizenegykor még fenn volt anya, zoknikat stoppolt. Megkérdezte, milyen volt a film és hogy laskára, vagy kockára vágja-e a tésztát a holnapi levesbe.

Fiatalok. Nemcsak korukat tekintve azok. fiatalosak álmaikban. terveikben. ítélőképességükben. Más-más környezetben élnek, eltérő hatások érik őket. Azonosak viszont a boldogságkeresésben, ha egyikük másikuk nem is a leghelyesebb módon teszi ezt. De éppen a tévelygők figyelmeztetnek bennünket: ne hagyjuk magukra ;

őket ,z útkeresésben!

Angyal S.—Miklósvári Z. |

t udjoa táj ékozódni a világban. Egy célt már megvalósított, aminek maga sincs tudatában. Az utóbbi időben igyekszik alkalmazkodni szüleihez, látszólag csend van,

3. Megfakultak a tervek?

— Színész akartam lenni.

K. L. széles arcú, fekete haja ziláltan lobog üstökén. Érettségizett, két évre nyomdába került. Alig várta, hogy ledobja vállairól a terhet, a gimnáziumot, s most mégis az egyik felsőfokú technikumban állattenyésztési szakon tanul.

— Melyik az igazi szakma, a nyomdász, az állattenyésztő, vagy a színész?

— A nyomdában güriztem, inaskodtam. Érdekes volt eleinte, míg mindent tüzetesen meg nem ismertem. Névjegy- kártyákat fusiztam, egyik barátom, egy — még csak idézőjelben — költő néhány versét is kiszedtem. Észrevettem, hogy hónaponként, évenként változik gondolkodásom. Aztán jelentkeztem technikumba.

— A színészségről sokat álmodoztam. Népszerűség, híres emberek, pénz. A főiskolán nem volt protekcióm (nem is próbálkozott), pedig állítom nem rosszul szavaltam. Habár nem tudom. De május 1-én, ünnepségeken mindig engem cibáltak elő, s akkor az egész iskola tapsolt.

Közepes, jó előmenetelűként tartották számon, irodalomból négyesre, jelesre tudott. Mi izgatja és lelkesíti ezek után7

— Megfakultak a nagy tervek — mo.ndja kicsit nagyképűen.

Magamnak is szégyellem bevallani, egy idő óta rengeteget gondolok a lányokra.

— De ha én hazajövök hét végén a melóból, még a meleg vízre is várni kell, meg könyörögni, hogy vasaljanak ki egy inget. Közben a nagyszobában kiöltözve ül a nővérem udvarlója, azon a széken, amit én vettem, s issza a sört, amit az én pénzemen vettek.

Gondolt már arra is, hogy otthagy csapot-papot, megy a bátyjai után. De maradi, mert tudta, hogy szükség van otthon rá, hiszen apja négy éve agyvérzésben meghalt. Legalább vele szemben is megér- tőek lennének. De legutóbb is elszakították Icától, mert féltek. hogy rákölti a keresetét. Azóta ilyen ő, ezek miatt ideges.

Egy hete csend van.

— Beszeltem jossaval, a KISZ-titkárral, mit lehet itt tenni. Azt mondta segít. Csak annyit tudok, anyámtól, hogy járt nálunk Jóska, érdeklődött felőlem, merthogy beválasztanának a vezetőségbe, kuitúrfelelősnek.

Megjegyzés:

Felújítás —

tervszerűen

Nemcsak a társadalmi tulajdon megóvásáról van szó akkor, ha az üzemek gépeinek, épületeinek rendszeres felújítását említjük. Ez a munka elengedhetetlen feltétele a folyamatos termelésnek, annak, hogy a vállalatok sikeresen teljesíthessék növekvő feladataikat. Korábban — még az elmúlt évben is — előfordult, hogy egynémely megyénkbeli tanácsi vállalatnál a felújítási keretet nem eredeti céljának megfelelően használták fel. Arra törekedtek, hogy a rendelkezésükre bocsátott összeggel a termelés közvetlen költségeit csökkentsék. Tetszetős lett ugyan ezáltal az évvégi mérleg, de az eredmény hamisan fejezte ki a valóságos költség- gazdálkodást. A felújítási ösz- szeggel „megszépített” önköltség mögött könnyen meg lehetett találni a túlzott anyagfelhasználást, a munkaszervezés hibáit.

Csupán tanácsi vállalataink- nál megközelíti a nyolcmillió forintot az évi felújítási keret. E viszonylag'nagy összeg fel- használása nem lehet spontán, alkalomszerű. Most már valamennyi vállalatot, üzemet köteleznek konkrét felújítási terv készítésére, melyből ki kell tűnnie annak, hogy a befektetett pénz milyen sürgős műszaki problémát old meg, hogyan segíti a termelés jobb szervezését. így — remélhetőleg — elejét veszik a felettes szervek az áleredmények kialakításának.

(a. s.)

1964. október, 11.

Vezetés és szerénység

ook eves tapasztalat van. mar termelőszövetkezeti elnökeink egy része mögött Ha nehéz is volt, de többségük sikeresen megbirkózott azokkal a gondokkal, amelyek az ezer holdakkal, a legkülönbözőbb módon gondolkozó paraszti rétegek összekovácsolásával nehezedett elsősorban az ő yálluk- ra. Nem volt sok olyan szakemberünk, akik értettek volna ahhoz, hogyan is kell helyesen, mindenki megelégedésére irányítani és vezetni szocialista nagyüzemeket. A gyakorlatban, saját maguk tapasztalásán és sok nehézség árán tanulták meg a szövetkezeti gazdaságok helyes vezetését. Soknak alig volt meg a hat elemije. Csak a józan paraszti őszre, a nagyapák hagyományára kellett építeni kezdetben. Később tsz- elnökeink közül többen elvégezték a főiskolát, egyetemet, s tudásukat hasznosítják a köz javára.

Hiba lenne nem becsülni ezt az erőfeszítést, amely az elmúlt aszályos esztendőben volt azért, hogy a magyar mezőgazdaság azt adhassa, amit várnak tőle. Volt tehát idejük bizonyítani: rászolgáltak-e a bizalomra. Mi tagadás, elégedettek vagyunk többségük munkájával. Sokat fejlődtek a tsz-ek helye« irányításában, a nagyüzemi munkaszervezés kialakításában, a szövetkezeti demokrácia élvének következetes érvényesítésében és nem utolsóbban az emberekkel való inásmódban, azok megítéléséin. Elsősorban nekik köszönhető, hogy a közös vagyon nőt vekedett, erősödött a vagyonvédelem, s mindinkább magukénak érzik a szabolcsi-szatmári parasztok a tsz-eket.

De vajon melyik termelőszövetkezetben mennek elsősorban jól a dolgok? Ott, ahol az elnök fegyelmet, rendet követel, ahol a vezetők a tagokkal együtt, azok segítségével irányítják a szövetkezetét, maguk pedig szerények, önzetlenek.

Sok tsz-elnökünk rendelkezik már a vezetésben nélkülözhetetlen jó tulajdonságokkal, de közöttük is talán az egyik legjobb vezető Siket Gyula, a vásárosnaményi Vörös Csillag Tsz elnöke. Itt valóban érvényesül a kollektív vezetés, nem történhet meg, hogy fon- : os ügyekről ne tudjanak a szövetkezet tagjai. Együtt él és dolgozik az emberekkel, következetesen érvényre juttatja a szövetkezeti demokráciát, s ezért tekintélye is megvan. Jelentős szerepe van tehát az elnök személyének, magatartásának, viselkedésének a szövetkezet szempontjából. Az utóbbi időbefi, sajnos éppen a sok éves tapasztalattal rendelkező, rutinos tsz-elnököknél kedvezőtlen jelenségek tapasztalhatók. Ha megkérdeznénk azokat, akik jól ismerik a gacsályi Dózsa és a csengeri Lenin ” Tsz-eket, biztos ezt válaszolnák: Szabolcs-Szatmár legkiválóbb szövetkezetei közé tartozik mindkettő. A dolog azonban korántsem ilyen egy