Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-09 / 237. szám
Meghalt Targa Jenő Moszkva, (MTI): Hosszú és súlyos betegség — szívkoszorúér működés elégtelenség — következtében csütörtökön, 85 éves korában elhunyt Varga Jenő, a nemzetközileg elismert magyar származású kiváló szovjet közgazdász. Varga Jenő az 1919. évi Magyar Tanácsköztársaságban pénzügyi, majd szociális termelési népbiztos, a népgazdasági tanács elnöke és a szövetséges központi intéző bizottság tagja volt. Az ellenforradalom győzelme után Bécsbe emigrált. 1920-ban Moszkvába ment, munkatársa lett a Kommunista Intemacio- nálénak, belépett az SZKP-ba. 1946-ban aktív tevékenységet fejtett ki Magyarországon a stabilizáció előkészítő munkájában. 1955. október 20-án a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta, majd 1963-ban levelező tagja lett a Német Tudományos Akadémiának. 1963-ban Lenin-díjjal tüntették ki. Varga Jenő elméleti munkásságának középpontjában korunk kapitalizmusa és a tőkés világgazdaság problémái álltak. ★ Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága nevében táviratban fejezte ki mély részvételét az elhunyt Varga Jenő özvegyének. amerikai repülőké! lőttek ie a dél-vietnami kormánycsapatok Tüntetőket gyilkoltak Guang Ngaiban Saigon, (MTI): Míg a szerdai hírügynökségi jelentések arról számoltak be, hogy a kormánycsapatok és az amerikaiak a békés lakosság ellen érnek el gyilkos . 'ikereket”, addig egy csűrtök! UPI-jelentés szerint most már egymás ellen is „győzelmet” aratnák. Kiderült ugyanis, hogy a szerdán lezuhant két amerikai helikopter egyikét kormánycsapatok lőtték le, amikor is az amerikai gép rakétafegyverekkel és géppuskával támadta a partizánok által lelőtt első amerikai helikopter körül csoportosuló kormányegységeket. A támadás következtében 25 katona meghalt, 27 megsebesült, amint azt a dél-vietnami hatóságok csütörtökön közölték. Az amerikai helikopter pilótája partizánoknak nézte a saigo- ni kormány katonáit. Közép-Vietnamból érkező jelentések szerint Guang Ngai városkában, ahol október 4-én és 5-én a kormánycsapatok tüntetőket gyilkoltak meg, szerdán újabb tüntetések zajlottak le, amelyeknek során mintegy húsz személy megsebesült. Egyes jelentések szerint a kormánycsapatok golyói több tüntetőt megöltek. A tüntetésekre azért került sor, mert a város lakossága nem nyugodott bele abba, hogy a Diem-rendszer bukása után a diemista köz- tisztviselők változatlanul helyükön maradtak. Saigonban bejelentették, hogy Tran Van Minh vezérőrnagyot nevezték ki a délvietnami hadsereg főparancsnokává. E tisztséget eddig Khanh tábornok, miniszter- elnök töltötte be ideiglenesen, miután a korábbi főparancsnok, Khiem tábornok, a katonai triumvirátus egyik tagja lemondott tisztségéről és diplomáciai megbízatással külföldre távozott. Színesfémliohászati KGST-tanáeskozás Varsóban Varsó (TASZSZ): A KGST színesfémkohászati állandó bizottsága szeptember 28-tól október 5-ig Varsóban megtartotta ülésszakát, amelynek munkájában Bulgária, Csehszlovákia Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió képviselői vettek részt. Megfigyelőkkel képviseltette magát az ülésszakon a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság is. Mint a PAP Hírszolgálati Iroda jelenti, az ülésszakon kidolgozták a színesfémkohászat szabványosításának munkatervét és javaslatot fogad tak el az ón gazdaságosabl felhasználására. Három nappal az NDK berlini állami határánál, a demokratikus Berlin területén elkövetett gyilkos merénylet után, amelynek Egon Schultz, az NDK határőrségének 21 éves altisztje esett áldozatul, mind jobban megvilágosodik ennek az előre kitervelt provokációnak a háttere. Ma már adatszerűén be van bizonyítva, hogy a nyugatberlini rendőrségnek nemcsak előzetes tudomása volt az alagútépítésről, hanem a rendőrség tevékenyen segítette is a provokátojokat. Az AP amerikai hírügynökség például azt írja, hogy „a nyugat-berlini rendőrség pisztolyokat és több gázálarcot bocsátott a menekülést segítők rendelkezésére”. A provokációt — amint már jelentettük — a Der Stem című hamburgi magazin finanszírozta, hogy megszerezze az alagút építéséről és az embercsempészésről készített fényképek kizárólagos közlési jogát, de a hírhedten reakciós nyugat-berlini CDU is — amint azt az AP is megerősítette — jókora összeget fizetett ki a provokátoroknak. A gyilkosság berlin mindkét részében — Nyugat-Ber- linben is — általános felháborodást keltett. A Spandauer Volksblatt, amely egyébként korántsem kommunista lap, a nyugat-berlini lakosság hangulatát tükrözi vissza, amíkor a gyilkosok megbüntetését követeli. A közhangulat hatására a nyugat berlini szenátus utasított» az ügyészséget, hogy indítson vizsgálatot az eset körülményeinek kiderítésére. Ez azonban csak a felháborodás levezetésére irányuló elterelő manőver, hiszen a tett Külpolitikai széljegyzet: flkcióképtelenség R Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács ülése A Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács Belgrád- ban, Petar Sztambolics elnökletével ülést tartott. A tanácskozás résztvevői megvitatták a gazdasági helyzet ez évi alakulását. és n jövő évi gazdaságpolitika általános kereteit. A Szövetségi Végrehajtó Tanács több konkrét intézkedést hozott. Az idei gazdasági helyzetet mérlegelve, a Szövetségi Végrehajtó Tanács megállapította, hogy a gazdaság igen gyorsan fejlődött. Legnagyobb növekedés az ipari termelésben mutatkozott. Gyötrelmes napokat él át az olasz hivatalos politika. Bármennyire is fájdalmas emberileg — Segni köztársasági elnök betegsége valóságos jelképe az olasz politika jelenlegi helyzetének. A súlyosan beteg köztársasági elnök klinikai szempontból jobban van, karosszékben üldögél és lassan már olvasni is kezd. Beszélőképességét azonban nem nyerte vissza. A klinikai javulás így nem járhat politikai következményekkel: Segni helyett Olaszországnak új köztársasági elnököt kell választania. A köztársasági elnöki székért folytatott küzdelmet azonban nagyon bonyolulttá teszi az olasz politika mély válsága. Az ország legnagyobb és a kormány vezető pártja a kereszténydemokrata párt ugyanis éppen olyan helyzetben van, mint a súlyosan beteg köztársasági elnök: politikailag akcióképtelen. A közelmúltban megtartották a párt kongresszusát. Ezen kiderült, hogy nem tévedtek azok a politikai viccfaragók, akik a kereszténydemokrata pártot „quadripartito’’-nak azaz négy pártból álló pártnak csúfolták. A kongresszuson kitűnt, hogy Moro miniszterelnök helyzete egyre nehezebbé válik, s egyre több állást kell feladnia a támadó jobboldal, mindenek előtt Scelba híveivel szemben. Két nappal ezelőtt Moro merész hadicsellel formai győzelmet ért el: szövetkezett a kereszténydemokrata szakszervezeteket képviselő „új erő” csoporttal, így sikerült elérnie, hogy egyik hívét, Mariano Rumort válasszák a párt titkárává és többséget szerzett a 11 tagú igazgatóbizottságban is. Ez azonban aligha több lélegzetvételi szünetnél. Rumor első nyilatkozata már élesen baloldal-ellenes volt és jelezte, hogy a november végén tartandó községtanácsi választásokat Olaszország vezető pártja éles jobboldali hangulatkeltés légkörében akarja megvívni. Ezek az események fokozták a szociáldemokrata párt és Kenni szocialista pártjának bizalmatlanságát. Maga Kenni még amellett kardoskodik, hogy fenntartsák a jelenlegi „balközép” kormányt — « kulisszák mögött azonban már tárgyalások folynak a szocialisták és szociáldemokraták esetleges kilépéséről. Ilyen helyzetben indul meg a harc a karosszékbe kényszerített Segni hivataláért. A köztársasági elnöki pozícióért folytatott küzdelem e mérgezett és intrikáktól terhes légkörben különösen hevesnek ígérkezik, annál is inkább, mert a demokrata párt négy „szárnyán" kívül a szociáldemokrata Saragat is pályázik az államfői tisztségre. Tombol a választási hadjárat az Egyesült Államokban McNamara sajtóértekezleten cáfolta Goldwaiert Washington, (MTI): Az Egyesült Államokban változatlan hevességgel tombol a választási harc. A két nagy párt, a demokraták és a republikánusok vezetői sorra járják az országot és egymás után teszik nyilatkozataikat, mondják beszédeiket, hevesen támadva politikai ellenfeleiket és minél kedvezőbb színben igyekezve feltüntetni saját pártjuk politikáját. Johnson elnök szerdán választási hadjáratának eddigi leghosszabb csatájába kezdett bele, amikor Des Moines városában mondott beszédében megindította hatnapos kampányát az Egyesült Államok középnyugati részében; E kampány során az elnök legalább 11 államot keres fel, hogy a választók előtt ismertesse pártjának programját Johnson beszédében hangoztatta, hogy „az elnöki székben elődei politikáját kívánja követni, amely annak felismerésén alapult, hogy az ágyuk és a rakéták nem hozzák meg a békét és azt csupán az emtx rek biztosíthatják”. De Gaulle és Dél-Amerika Kilenc dél-amerikai ország fővárosában és a bolíviai Cac- habambába látogat el a fran- .oin köztársasági elnök a szeptember 20-án kezdődött huszonhat napos kőrútján. A tizedik dél-amerikai államnak, Bolíviának, fővárosába csak azért nem megy el, mert La Paz a világ legmagasabban ';ekvő metropolisa: 3700 méter magasan van a tenger szintje fölött. Paz Estenssoro bolíviai elnökkel De Gaulle tábornok nem kíván a szó szoros értelmében vett „ma- gassztntű találkozót”, megteszi aZ Is, ha a 100 000 lakosú Cochabamba lesz a tárgyalásaik színhelye, — töBB mint ezer méterrel lentebb... A színskála minden árnyalata De Gaulle két hónap múlva tölti be 74. életévét, orvosai aggódnak is amiatt, hogy a hosszú dél-amerikai körút a fárasztó utazással, a megismétlődő ceremóniákkal, £ diplomáciai tárgyalásokkal és nem utolsósorban a szónoklá- Si követelményekkel (legke- tesebb száz beszédet kell elmondania és De Gaulle ragaszkodik ahhoz, hogy a szöveget könyv nélkül fújja...) megárthat n tábornok-elnök amúgy- sem virágzó egészségének. Tavasszal műtétnek kellett magát alávetnie, s azóta fáradékonyabbnak látszik. Katonamúltjából azonban megmaradt, hogy De Gaulle fáradhatatlannak és minden megpróbáltatást állónak mutatja magát, a dél-amerikai úton rá akar cáfolni az aggodalmakra. A gyakran forrongó kontinens országaiban De Gaulle a politikai színskála minden árnyalatát feltüntető politikusokkal találkozik, kezdve a venezuelai Raul Leoni-n, aki a Kuba-ellenes amerikai politika hű kiszolgálója, egészen a Latin-Amerika Svájcának számító kis Uruguay szinte névtelen vezetőiig. Tárgyal diktátorokkal: a paraguayi Stroessnerrel n kolumbiai Pinillas-szal és az ecuadori katonai junta tagjaival. Vendége annak a Branco marsallnak is, aki Brazíliában a szélsőjobboldal segítségével került a hatalom csúcsára. De Gaulle mindvégig érezheti az amerikai nagytőke szorítását a dél-amerikai államok testén és ebből folyóan nyilván beleütközik majd az Amerikától függőség kibontakozást alig engedő kötelékeibe. Pedig a francia tábornokelnök — szinte bevallottan — azért ment el ebbe a világrészbe, hogy megpróbálja meggyöngíteni az Egyesült Államok gazdasági, politikai (és nem egyszer katonai) hadállásait, s hogy megkísérelje Franciaország befolyását érvényesíteni. Csorba a Monroe-elven Beszédeiben, amelyekben vannak spanyolul és portugál nyelven elmondott szakaszok, utal a franciák és a dél-amerikaiak „latin rokonságára”, ‘ párhuzamot von a franciák szabadságeszménye és a délamerikai szabadsághős, Simon Bolivar ideáljai között és akad olyan szónoki fordulata, amely a dél-amerikai országok mai függetlenülési vágyainak ad tápot. A legszebb retorikai mestermű sem eredményezhet azonban önmagában mást, mint a hallgatóság, a könnyen hevülő dél-amerikai tömegek éljenzését. De Gaulle tábornok, aki ugyan nem veti meg a népszerűséget, ennél többet akar elérni. Politikai céljainak szolgálatában itt is, ott is ígérnie kell: francia gazdasági segítséget, olcsó és hosszúlejáratú 1964. október 9. hiteleket, a dél-amerikai áruknak franciaországi felvevő piacot. Még nem szivárgott ki, mennyit hajlandó áldozni a francia államkincstár és elsősorban a párizsi monopoltőke a tábornok-elnök dél-amerikai politikai koncepcióinak alátámasztására. Az mindenesetre bizonyos, hogy Franciaország anyagi lehetőségei jóval korlátozottabbak, mint az Egyesült Államoké. Washingtonban ezért, ha nyugtalanul is, de a gazdasági fölény tudatában derűlátóan tekintenek De Gaulle kísérletezése elé. Ami az amerikai kormányköröket és a Wall Street tőkéseit egyformán a De Gaulle-látogatás ellen hangolja, az maga a puszta tény, hogy egy európai „szövetséges” egyáltalán bemerészkedik a több mint egy évszázada az amerikaiak védett vadászterületének számító kontinensre. A Monroe-elven esik csorba, amikor most egy De Gaulle az amerikai féltekén keres magának politikai és gazdasági bázisokat. Harmadik lehetőség ? Figyelemre méltó, hogy a francia köztársasági elnök éppen ezt az időpontot választotta dél-amerikai kőrútjára: az USA egész államgépezetét ezekben a hónapokban az elnökválasztás közelsége bénítja meg. Az Egyesült Államok diplomáciája is viszonylag erőtlenebb, mint máskor. De Gaulle az amerikai politika négyévenként megismétlődő „üresjáratának” hónapjait használja fel, hogy az amerikai imperializmus hadállásaiból egyet-kettőt elhódítson — a francia imperializmus számára. Párizsban, az elnök környezetében szívesen mondogatják, hogy De Gaulle útjának célja megmutatni a délamerikai országoknak, hogy az Amerikától függés és a kubai példa között van harmadik lehetőség is. Ebben a Vonatkozásban a francia tábornok-elnök politikája újabb negatív vonást mutat: segíthet elodázni egyes dél-amerikai országokban a nép érdekében szükséges forradalmi változást. Ezt húzzák alá egyes amerikai hírmagyarázók is, akik mostanában gyakran fejtegetik, hogy a tőkés világrendszer szempontjából egy latin-amerikai „gaulleizmus” a kisebbik rossz. Pálfy József Televízió beszédében Johnson ezután rámutatott arra, hogy napjainkban ezt a politikát heves támadások érik. Ezzel kapcsolatban az elnök a republikánusok programját „rendkívül veszélyesnek” minősítette, hangoztatva, hogy Goldwater és Miller köztársaságpárti jelöltek céljukul tűzték ki az atomfegyverek vietnami bevetését, a diplomáciai kapcsolatok megszakítását a Szovjetunióval, bizonyos körülmények között az ENSZ-ből való kilépést, a más államoknak nyújtott támogatás megszüntetését, a moszkvai részleges atomcsendszerződés nyilvános elítélését. „Ha ezt az utat követnénk, a béke komoly veszélybe kerülne” — jelentette ki az elnök. A választási kampány során szerdán beszédet mondott Hubert Humphrey, a demokrata párt alelnökjelöltje is. Megállapította, hogy az amerikai külpolitikát a jövőben irányító személynek tudatában kell lennie annak: az Egyesült Államok nem mindenható és nem lehet minden világproblémát amerikai módra megoldani. Maga Goldwater New Jersey államot járja, ahol a Reuter jelentése szerint lelkes, de jóval kisebb létszámú hallgatóság előtt beszél, mint Johnson elnök. A republikánusok elnökje- löltje beszédeiben ismét Johnson túlzottnak minősített centralizáló politikáját támadta és az elnök által indított „háborút a szegénység ellen” programot szemfényvesztésnek minősítette. Goldwaternek a választási hadjárat során a kormány nukleáris politikája ellen intézett támadásai arra késztették McNamara hadügyminisztert, hogy rögtönzött sajtóértekezletet hívjon össze a Pentagonban. A hadügyminiszter kijelentette, hogy Goldwater „teljesen félrevezeti hallgatóságát, politikailag felelőtlenül viselkedik és rendkívül nagy károi kát okoz az Egyesült Államok biztonságának”. A gyilkosok szabadon szaladgálhatnak A berlini batárprovokáció háttere körülményei Nyugat-Berlin- ben teljesen ismeretesek. Világos a tettesek személye is: az a négy ügynök, aki behatolt az NDK területére. Az ügyészségnek tehát nem a „körülményeket” kellene vizs- gálgatnia, hanem a személy szerint is jól ismert gyilkosokat kellene letartóztatnia és vád álá helyeznie. Erről azonban szó sincs: a gyilkosok szabadon szaladgálhatnak Nyu- gat-Berlinben. s
