Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

Egy párthatározat margójára * Hetek óta tartja izgalom­ban a Nyomdaipari Vállalat dolgozóit az üzem épüle­teinek felújítása, illetve a ki­szolgáló üzemrészek, köztük a kliséüzem megépítése. A Nyomdaipari Vállalat épüle­tei már évekkel ezelőtt rá­szolgáltak a renoválásra, mert a portál és a műhelyek korszerűtlenek, a szociális ré­szek elhanyagoltak, vagy egyáltalán nincs is ilyen. A felújítás' már az elmúlt évek­ben napirendre került, ugyanígy napirend lett a kliséüzem építése, sőt az utóbbi párthatározat. Van-e hát ok az izgalom­ra? Van, mert miután több mint 40 ezer forintért elké­szültek a felújításhoz szük­séges tervdokumentációk, a kivitelezés elé számos aka­dály tornyosul. A leglénye­gesebb és legfontosabb, hogy a kivitelező vállalat a felújí­tást csak úgy tudja vállalni, ha az üzemrészekben az épít­kezés időtartamára — hat hó­napig — a termelést szüne­teltetik. Ezek szerint hat hó­napig álljanak a gépek, ne dolgozzon több mint száz ember és ennek következmé­nyeként nem jelenhet meg az újság, a közületek nem kaphatnak nyomtatványokat stb. Hogy a szabolcsi Nyom­daipari Vállalat termékeinek előállítását a debreceni, a miskolci, vagy valamelyik budapesti nyomda vállalja hat hónapig, számításba sem jöhet, hiszen egyiknek sincs ilyen mértékű kapacitásfö­löslege. De ami a legérdeke­sebb: ha a nyomda hathó­napra leáll, a termelési ér­tékkiesés több mint három és fél millió forint. Ezen a pénzen, valamint a felújítási költségből már egy új üzem­kombinátot is lehetne épí­teni. A másik, igen lényeges do­log a kliséüzem építése. Nem véletlen, hogy ezzel kapcso­latban korábban párthatáro­zat született. Hogy az újság­ban képek, a plakátokon gra­fikák legyenek, a kliséket Debrecenben, vagy Budapes­ten készítik. Költséges és hosszadalmas, de ami szintén mérvadó: a képek megjele­nésükkor nem egyszer már elvesztik aktualitásukat. A kliséüzem építésének szük­ségességét minden jelentős megyei szerv elismerte, de ez az elismerés mind a mai napig csak ürügy, mert a megvalósítás úgy húzódik, mint a rétestészta. Egy, a közelmúltban készült jegy­zőkönyv például ezt tartal­mazza: „A nyomda udvari bővítése (kliséüzem építés) ellenkezik a városközpont részletes ren­dezési terv irányelveivel. Lenne azonban egy megol­dás: a kliséüzem a nyomda épület első emeletén legyen elhelyezve, a lakók kihelye­zéséhez a városi és megyei tanács adhatnak segítséget a lakáskeret terhére.” De vajon adhatnak-e se­gítséget? Lakáshelyzetünket ismerve ez kétséges, így az is, hogy a kliséüzem rövide­sen megépüljön. Ezek után úgy gondoljuk, a nyomda felújítását, a kli­séüzem építését jobban át kellett volna gondolni, célra­vezetőbben tervezni. Az ügy­ben illetékesek pedig ne gon­dolják, hogy a párthatározat csupán szerény javaslat, amit kedvük szerint vagy megvalósítanak, vagy „elfe­lejtenek.” Seres Ernő A Nyíregyházi Almatárólóban több^ között egy holland lyozóval is megkezdték a válogatást. „Greefa” típusú almaoszift» Foto: Hammel József ISvSre hatvan termelőszövetkezetet villamosítanak As idén ötvenkét tsz villamosítása készül el A tain vütemosftása befeje­ződött, de nagy ütemben halad a termelőszövetkezetek villa­mosítása és a régi hálózatok kicserélése^ a feszültségjavítás. 1964-ben a UTÁSZ ötven­két tsz-ben végzi el a vil­lamosítást. Jelenleg a munkálatok nyolcvan szá­zalékánál tartanak. Előreláthatólag az év bégére befejezik a tervezett ötvenhét kilométer vezeték építését, ami az ötvenhét tsz villamosításá­nak a befejezését is jelenti. 1965-ben újabb hatvan terme­lőszövetkezet villamosítását vették tervbe, mintegy hatvan kilométer vezeték megépítésé­vel. Az előkészületi munkála­tokat már megkezdték. A feszültségjavítási munká­latokat százharminc kilomé­ter hosszúságban végzik el. Ez a munka is jól halad. 1965-ben újabb hálózatok felújítását tervezik, mint­egy száznyolcvan kilomé­ter hosszúságban. Ezenkívül tervbe vették több trafóállomás kicserélését, illet­ve felújítását. A lakosság fo­gyasztását szolgáló 'vezetékből ez évben negyven kilométert építettek; ennek nagyobb ré­szét a MEGYEVILL. Jövőre ez a munka hasonlóan szerepel tervükben. 288 milliós árukészlet a földm övesszövetkezeti boltokban Alaposan felkészült a várha­tó nagy őszi-téli forgalomra az fmsz. Az áruféleségekből a rendeléseket elsősorban a fa­lusi dolgozók igényeinek meg- j felelően állították össze. Jelen leg kiskereskedelmi cikkekből 288,5 millió forint értékű áru van az fmsz-boltok­ban, raktárakban. Ez a mennyiség 11,4 százalék­kal több, mint a múlt év hasonló időszakában volt. Ezenbelül csak a ruházati cikkekből közel 130 millió forintos az árukészlet, ve­gyes iparcikkekből pedig mintegy 110 millió. Áruértékesítésben a MÉSZÖV országos szinten már két év­ben egymás után első lett. Ezt elsősorban annak köszönheti, hogy az árukat idejében kész­letezi. Már a csúcsforgalom előtt gondoskodnak arról, hogy a raktárak feltöltve várják a vevőket. Ez évben kapcsolódott az árueladásba a nagyecsedi és az újfehértói új áruház. De ezeken kívül 12 zöld­ségboltot, 14 élelmiszer- háztartási boltot, 4 kenyér és tejboltot, 3 húsboltot nyitottak. Több boltegységet a korszerű kereskedelmi formáknak meg­felelően szerveztek át. A MÉSZÖV vezetői arra tö­rekedtek, hogy a bőséges ellá­tás egyúttal választékosabb is legyen a tavalyinál. OLVASÓNK ÍRJA: Ifjúsági brigád sikeres yédnöksége Az aporfigefi Búzakalász Termelőszövetkezet ifjúsá­gi brigádja a KISZ kong­resszusa tiszteletére védnök­séget vállalt a tsz gyümöl­csöse felett. A vállaláshoz méltóan végezték el az ápo­lási munkákat, amit a 200 hold gyümölcsös, 50 hold szőlő, 10 hold málna és 10 hold fekete ribiszke szép fejlődése bizonyít A gyü­mölcsösön kívül 12 hold dohányt és 5 hold paradi­csomot is megmunkált az ifjúsági brigád, és 135 szá­zalékra teljesítették para­dicsom termelési tervüket Fiataljaink sok munkát vé­geztek el annak érdekében is, hogy termelőszövetkeze­tünk időben befejezze a si­lózást és az őszi vetést Bodogán János tsz-einök A Nyírbátori Fémtömegcikk­ipari Vállalat 1960-ban alakult. Tevékenységére éheken keresz­tül a szervezetlen kapkodás nyomta rá bélyegét. Terveiket nem teljesítették, s főleg olyan termékeket gyártottak, ame­lyek nem igényeltek különö­sebb gondot. Ebből adódott, hogy a szerződésben vállalt kö­telezettségüknek sem tettek eleget. Például 1964 első ne­gyedévében 290 ezer forint ér­tékű árut nem gyártottak le, amiért a döntő bizottság *— hibájukat megállapítva — 14 500 forint kötbér megfizeté­sére kötelezte őket. Ez volt — Nem minden esetben mi voltunk a hibásak — mondja védekezésül Dobos József igaz­gató. — Sok tényező gátolta a munkánkat. A vállalat profil­jába leadott termékek gyártása nem volt megalapozva. Két év alatt három műszaki vezétő váltotta egymást. Hiányzott a felkészülés és az anyag. Olyan gépeket kaptunk, amelyekkel nem tudtunk mit kezdeni. A hajcsat készítő gép most is itt áll kihasználatlanul. Kétségtelen, néhány objektív tényező közrejátszott az elma­radásban. De a legfőbb hiba mégsem ebben, hanem a veze­tés gyengeségében volt. Hiány­zott az irányító testület határo­zott intézkedése, a munkák műszaki megszervezése. Ez adott okot arra, hogy a mun­kások egy része fegyelmezetle­nebb legyen. Az anyagokat fe­lelőtlenül tárolták. Az emberek is gyakran váltogatták egy­mást. Amennyien jöttek, any- nyian elmentek. A megyei tanács ipari osztá­lyának határozottabb segítése, közbelépése változtatott a hely­zeten. Felelősségre vonást al­kalmazott, új műszaki vezetőt bízott meg, aki határozottab­ban, hozzáértőbben szervezi a munkát. A közös erőfeszítés eredményét jól illusztrálja, hogy míg az előző években szinte állandóan hangsúlyozták a feszességet, addig 1964-ben a terv emelését kérték. Például a tervezett tizennyolcezer csi- fcotűzhely helyett, tizenkét­ezerre kértek és kaptak gyár­tási engedélyt. Féléves tervü­ket 96,4 százalékra teljesítették „...akkor anyag is van” — Most már ott tartunk — mondja az igazgató —, hogy a régen húzódó adósságunkat is törleszteni tudjuk. Jelenleg az építőipari részlegnél van lema­J aj de jó, hopp eljöttéli rengeteg mesélni valóm van. Végre mindent elmesél­hetek a legjobb barátnőm­nek. Képzeld, óriási változá­sok történtek! Nagyon bol­dog vagyok! Végre itt van a nagy szere­lem, amire vágytam, az igazi boldogság! Igazi támaszt ta­láltam a szerelmemben! Mi lehet ennél szebb? Igazán, teljesen boldog vagyok. No igen, egy-két bosszú­ságom azért akad, nincsen rózsa tövis nélkül, neked azt is bevallom, akadnak nehéz­ségek. A legkellemetlenebb, hogy az asszony morog. Igen, persze, nős. Élete nagy té­vedés. Ügy jött hozzám, min­denéből kifosztva, úgy en­gedte el az az átok felesége. Aká,r hiszed, akár nem, még inni sem adott neki. Ar­ra hivatkozott, hogy min­dent a gyerekekre költ. No igen, gyerekei is vannak. Három. De hSt miböl_ adjon szegénykém a gyerekeknek, ha egyszer nem dolgozik. Tudod, otthagyta az irodát, mert rögtön fuldokolni kezd, allergiás a papírszagra. De azért ne hidd, hogy nem tö­rődik a gyerekeivel. Hiszen tudja jól, hogy a nagymama, mármint az ő édesanyja, fi­zet helyette tartásdíjat. Na­gyon derék asszony a leendő Egy boldog no monológja Irtat Anna Lechicka anyósom. Dolgozik, keres, teljesíti a kötelességét az unokáival szemben, magá­nyos asszony létére. Á, amit Dudusról mesél­nek, az mind csak hitvány pletyka. De tudom én, hon­nan származik. A felesége akarja tönkretenni a boldog­ságomat, vissza akarja hódí­tani tőlem, pedig hát megad­hat ő neki mindent, amit én adok? Dudus olyan vékony, bete­ges, és úgy küszködik azzal az átkos szenvedélyével. Ja, nem mondtam? Nem tud le­szokni az alkoholról, pedig szeretne. Egyébként nem is erőltetem, nehogy felborít­sam a lelki egyensúlyát. Ugyan, hát miért lenne az baj, keresek én eleget, elég az kettőnknek. Igaz, hogy szegénykémet nagyon bántja a dolog. Panaszkodik, hogy torkán akad a vajas kenyér, mert én tartom el. „Ha kaviárt meg pezsgőt adnál — szokott keseregni — akkor tudnám, hogy nyilván telik rá neked, de ez a szá­raz vajas kenyér..." Hát igyekszem, hogy mindig akadjon mellé valami. Mert nagyon gyengéd, nagyon fi­nom lélek. Látod, az előző vőlegé­nyem, az nem zavartatta ma­gát, hogy én tartom el, de Dudust más fából faragták. Tegnap is sírva fakadt sze­gény, hogy kisiklott az élete, meg ilyesmi. Mondtam neki, hogy ne bánkódjon, hiszen a mi nagy szerelmünk leg­fontosabb a világon és min­denért kárpótol bennünket. Átszaladtam a szomszédasz- szonyhoz, kölcsönkértem egy pár zlotyt, hogy egy kis vi­gaszt szerezzek a drágám­nak. Amikor megitta, el is aludt édesen, mint egy cse­csemő. Tudod, ezt szeretem benne a legjobban, hogy olyan lágy, olyan kisfiús, pedig már 40 is elmúlt, de olyan, mintha 18 éves lenne. Képzeld, sírni is szokott, talán az öregségtől fél? Nem, hidd el, nem kíván­hatom tőle, hogy dolgozzék, nem bírják az idegei. Most csak attól reszketek, hogy be ne csukják. Hogyhogy ki? Hát a bíró­ság. Hogy miért? A barátai al­jassága miatt, kérlek szépen. Képzeld, betörtek a gazem­berek. Dudus meg olyan gyengéd szívű, hogy nem akarta elhagyni őket a baj­ban. De én akkor is szeretem, ha becsukják, mert akkor is visszatér, visszatér hozzám. Mondtam is neki, semmi oka az elkeseredésre. Elvégre nincs egyedül, három ener­gikus asszony áll mellette: az anyja, meg én, meg az a felesége. Majd csak kihúz­zuk a pácból, nem igaz? De most menjél, drágám, mert valami lármát hallok a lépcsőházból. Biztosan ő ér haza, szegénykém. radás, de ha az anyagot meg­kapjuk, itt sem lesz probléma. Minden jel arra mutat, hogy éves tervünket teljesíteni tud­juk... A vállalat tevékenysége te­hát sokat javult — bár még korántsem tartanak a jók kö­zött. Ma a munkások tudják, mi a napi feladatuk. Ha sürgős munkáról van szó, átcsoporto­sítják a munkaerőket. S lám, a gépeket is meg tudják javí­tani. Sőt, új szerszámokat is tudtak készíteni. Nagy Géza ládapántgyártó-gép újítása pél­dául közel félmillió forint mun­kabér megtakarítást jelent, a termelést pedig huszonkétsze­resére növelte. S egyre több ä szakesnber, akiket sikerült fel­venniük, s ami a fontosabb: megtartaniuk. — Munkaerő gondunk már nem annyira volna — mondja az igazgató —, hisz egyre töb­ben megtalálják számításukat. Viszont meglehetősen hiányos még az anyagellátásunk. A legjobb megoldás persze az lenne, ha az ipar legyártaná a szükséges anyagot, s elegendő lemez és építőanyag állna ren­delkezésükre. — A 0,3, 0,4 mil­liméteres lemezeket nem szíve­sen gyártja, húzódik tőle az ipar —- mondják. Az igénylé­süket elutasítják, vagy csak az utolsó negyedévben szállítják. Ezen is lehet segíteni. Már volt példa rá. Hiszen maguk a vál- lalat vezetői mondták, „ha jó helyen és időben kopogtatunk, akkor anyag is van...” Fordította: (Megjelent mában.) Murányi Beatrix a Szpilki 37. szá­Hosy igazi otthon legyen Most szó van arról, hogy a vállalat exportra is termelni fog, mintegy tízmillió forint értékben. A prototípus gyár­tását megkezdik, s amennyiben megbízást kapnak a gyártásra, újabb gond fog jelentkezni. Tervükben szerepel egy gal­vanizáló részleg létesítése, ami megoldaná régebben húzódó problémájukat. Hiszen ezt a munkát budapesti vállalat vég­zi, ami gyakran megnyújtja a határidőt. 1965-ben új üzem­csarnok építésére is gondolnak, több mint kétmillió forint be­ruházással. Nem szabad megfeledkezni azonban a szociális létesítmé­nyekről sem. Mar kialakult a törzsgárda, újabb jó szak­munkások jelentkeznek. Hogy igazi otthonukká váljék a vál­lalat, a jelenlegi helyzetet kell megszilárdítaniuk. Ügy gon­doljuk, minden túlzott lépés hi­bát jelentene. Hisz a vállalat, az üzem- és munkaszervezés „tandíját”, a sok ezer forint kötbér ^fizetésével már meg; fizette. Hiba lenne ebből neri tanulni. Bálint LaJ«** Mégsem az objektív tényezők ? Egy ipari vállalat magára talál

Next

/
Oldalképek
Tartalom