Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-24 / 250. szám

Tömegkapcsolat és közérdekű levelek Vaskos köteget tenne ki az a levélhalmaz, ami naponta érkezik a tanácsi szervekhez. Bár ezek többsége egyéni ügyekkel kapcsolatos, jócskán lehet találni közöttük olyan jelzéseket, amelyek egy-egy közösség gondjáról-bajáról szólnak, — a hivatali nyelv megnevezése szerint: közér­dekű bejelentések. Jószándé­kú türelmetlenség árad ezek­ből a levelekből, olyan ész­revételek, javaslatok sorakoz­nak bennük, amelyek kedve­zően segíthetik a községek gyorsabb előrehaladását. Ép­pen ezért követel magának fokozottabb figyelmet a köz­érdekű bejelentés. Az utóbbi esztendőben lé­nyeges előrelépés történt e közhasznú bejelentések meg­becsülésében, amit jól mutat, hogy a megye nagyobb ré­szén nemcsak pontos nyilván­tartást vezettek róluk, hanem ae intézkedésekről érdemi vá­laszt küldenek az észrevételt tevőknek. De még fellelhető — bár szórványosan — ennek az ellenkezője is, amikor ha­nyagul kezelik a közérdekű bejelentéseket, veszni hagy­ják az értékes javaslatokat s ezáltal elveszik a lakosok, a választók kedvét a kezdemé­nyezéstől. Erre derített fényt legutóbb a Nyíregyházi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága, amikor az idén másodízben tárgyalta a közérdekű bejelen­tések intézésének módját. Ki­tűnt ugyanis, hogy Nyírbog- dányban, Kótajban, Oroson, Nyírteleken, Tiszateleken a kötelező nyilvántartásba csak elvétve jegyzik fel az érkező közérdekű javaslatokat, tized- rangú kérdésként az admi­nisztrátorra bízzák, (Például Nyírbogdányban). Tiszatele­ken egyáltalán nem tartják számon a bejelentéseket s éppen ezért nem is tesznek semmit a jelzett hiányossá­gok megszüntetéséért, a hasz­nos ötletek kivitelezéséért. Gyakori az is, hogy felfigyel­nek ugyan a községi tanácsok a közérdekű bejelentésekre, de sietve továbbítják azokat az „illetékesekhez”. Ez még rendjén volna, de arról már sorozatosan „megfeledkez­nek”, hogy érdeklődjenek az úgyneveett illetékeseknél az ügy állásáról. így a panasz-, vagy javaslattevő hiába várja a választ... De a jó példa több. Nagyhalászban, Üjfehér- tón, Vencsellőn, Rakamazon és másutt a járásban azon túl, hogy levélben köszönik meg a választópolgárok ész­revételét, egy-egy terv készí­tésekor ezekből a közérdekű < bejelentésekből indulnak ki, segítségükkel állapítják meg a községfejlesztés sürgősségi sorrendjét. Kétségtelen: nem egyedi az említett járás helyzete, mint ahogy másutt is tettek és tesznek lépéseket a felelőt­lenség megszüntetésére. Az viszont biztos, hogy ahol nem félvállról kezelik a választók írásos, vagy szóban előter­jesztett közérdekű bejelenté­seit, ott jó közhangulat alakul ki. S az ilyen községekben a jelentkező nehézségeket is könnyebben át tudják hidal­ni, mert a fejlődés zálogául a legbiztosabb alapot, a tömeg­kapcsolatot választották. Angyal Sándor Nem hét lakattal Nyirbéltek művelődésének helyzete intézkedések az energiagazdálkodás megjavítására A bökönyi Kossuth Tsz-ben 100 hold dohány termesét befogadó 10 darab tízfiókos paj­tát építettek az idén. Foto: Hammel József „Nyírbélteken olyan a mű­velődési ház, mint a mese­beli kastély, ahová hét lakat után lehet bejutni. A tv dísz­tárgy, a mozi pedig reklám. Nem törődik senki a falu és főleg a fiatalok szórakozásá- val.’, így kezdte levelét egynyír- bélteki olvasó. A helyszínen eléggé kultúrált falukép tá­rult elénk: csinos, bár a szom­szédos községekénél valame­lyest fakóbb házak, cuk­rászda, önkiszolgáló élelmi­szer, iparcikk, két vegyes­bolt, és két itaJmérés. A falu közepén kétemeletes téglavö­rös épület, művelődési otthon és mozi. Nyolc színházi előadás Szabó Gyulával, a község fiatal, talpraesett tanácselnö­kével ismerkedünk a nyírbél- tekí valósággal. Homok, ho­mok. Egyéni parasztok, leg­alább is a község 4 ezer la­kójából 1100. A többiek: 350-en a közeli állami és er­dőgazdaságban, s még eny- nyien a távoli iparvidékeken keresik meg a kenyerüket. — Alapja van a levélnek, hogy Bél teken nem a leg­szerencsésebben haladt a mű­velődés — gondolkozik el a tanácselnök. Gyorsan hozzá­teszi: — De az okokat is lát­ni kell. Messzebbről indult el Beitek, és még messzebb is van, mint némelyik község. Pedig ott áll az emeletes, kor­szerű művelődési otthon. 3 millióba került, a falu építette. Papírt tesz az asztalra: az elmúlt színházi évad során 8 színházi előadás volt a köz­ségben. 3200-an nézték meg a Déryné Színház műsorát. Az ismeretterjesztő előadásokon általában 50-en vettek részt. Újság, folyóirat 744 jár a köz­ségbe, van 335 rádió és 22 televízió. Kevés az olvasó Mégis gyengék a művelő­dési viszonyok? — kérdezzük egymástól a levélre pillantva. A levélíró erősen pesszimista. Igaz, csak 160 olvasójuk vart, s mintegy 2 ezer kötetük, — ez lakosonként fél könyvet jelent, — a megye átlaga egy lakosra egy könyv, az orszá­gos 1,2. De az is tény, hogy alig pár hónappal ezelőtt Bél­ieken egy lakosra csak 0,13 könyv jutott. — Kezdeti nehézségek ezek, — mondja bizakodva: Szabó Gyula. — Sajnos, a művelő­dési otthon épületét nem tud­tuk kihasználni; alig volt benne ember hébe-hóba. Most új vezetője van a művelődési háznak: Szabó Géza. Szétnéztünk: 365 személyes nagyterem, ahol a színház-, mozielőadásokat tartják. 150 személyes előadóterem (egy­ben bálhelyiség) klub, szak­kör, könyvtári szobák. Irigy­lésre méltó elrendezés, kevés­bé irigyelhető berendezés­sel. A klubban négy asztal, a szabó-varró tanfolyamot a hiányos felszerelés miatt szüntettük meg, Nyírbátorba járnak a bélteki lányok, asz- szonyok. A tv ezúttal jó és hozzáférhető, de még igazá­ban csak az olimpia alatt van látogatója. A községi szervek egy év alatt tizenkét esetben foglal­koztak művelődési problémá­val, s egyáltcján nincsenek beletörődve a jelenlegiekbe. így van jól. Nem hét, csak egy lakat kulcsát kell meg­találni a művelődésnek. P. G. A hogy a komoly idő beállt, egyszeriben ki­derült, hogy Mancika nem tud élni nélkülem. Eddig is nem egyszer vártam rá a hi­vatala előtt, de amióta csú­szósak az utak, minden ál­dott este kedves kötelessé­gem hazakísérni. Mancika ugyanis csúszós úttesten egyedül nem tud átmenni. Éppen ezt szerettem meg benne, ezt a nőies bátorta­lanságot, ezt az imádni való gyengeséget. Mert Mancika gyámolításra szorul, Manci­ka olyan, mint a félénk őzi­ke, egyszóval — mint mon­dani szokás, — Mancika az esetem. Gondolataim egész nap körülötte csaponganak, s türelmetlenül várom az es­ti programot. Ahogy fél ötkor leteszem a tollat, fel­hívom és közli, hogy ötkor végez, pontosan ott legyek a hivatala kapujában. — De okvetlenül ott le­gyen — teszi hozzá könyörgő hangon —, mert nagyon csú­szós az út, és nem tudom, mi lesz velem, ha nem lesz ott... Aztán rohanok, ötre pon­tosan ott vagyok, Mancika jön, s kezdődik a mennybe­menetel. Mert csak a menny- bemenetelhez lehet hasonlí­A Nehézipari Minisztérium vezetői a közelmúltban arról tájékoztatták a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságot, mi­lyen intézkedéseket tettek az energiagazdálkodás különböző időszerű kérdéseivel foglalko­zó országos vizsgálat nyomán. Egyebek között beszámoltak arról, hogy kidolgozták, s a harmadik ötéves terv energia- szükségletének megtervezése­Hétezer vag-on az abrakhiány Az átteleltetés gondjai — Tartalékok a takarmányozásban kor már fel is használják a legfontosabb vegyipari folya­matok komplex energianormá­ját. A vegyipari műszaki fő­osztály utasítása alapján felül­vizsgálják a nagyobb üzemek­ben eltüzelt szén mennyiségé­nek mérési lehetőségét, s a tapasztalat alapján gondoskod­nak megfelelő mérőberende­zések felszereléséről. A legfon­tosabb vállalatok részére — a lehetőségekhez mérten — azo­nos minőségű és szemnagyságú szenet igyekeznek biztosítani. Ez a takarékos tüzelőanyag­felhasználás egyik alapfeltéte­le. Ezenkívül azokkal a válla­latokkal, amelyeknél nem elég­gé ösztönző az energiagazdál­kodással foglalkozó szakembe­rek premizálása, új, hatáso­sabb javaslatot dolgoztatnak ki az anyagi ösztönzésre. (MTI) Az ideihez hasonló rossz ta­karmánytermő esztendő 1952- ben volt. Előzetes számítások szerint hétezer vagon abrak és igen jelentős tömegtakarmány hiány van a megyében. Az ab­rakhiányt mintegy 30 százalék­kal lehet csökkenteni közpon­ti készletből, méginkább más megyékből történő vásárlással. A gondok tehát megmarad­nak. Azért, hogy a megye ál­latállományának erőnléte ne romoljon, s lehetőleg megma­radjon termelési szintje, szük­séges minden lehetőséget ki­használni a takarmánynak al­kalmas anyagok hasznosításá­ra. Az árterek, rétek még né­hány hétig jó legelői le­hetnek a szarvasmarhá­nak. Ha csupán egy-két- három nap telik cl a ter­mény letakarítása és a Kisjó: Téli rege tani az utat, amely a hiva­taltól Mancikáékig vezet. Ahogy kilép a kapun, már sikolt és megtántorodik. Elesne szegényke, ha ott nem lennék, de szerencsére ott vagyok, elkapom és nincs baj. Akkor aztán sírás hangon mondja, hogy jaj, Gyula, én úgy félek, de úgy! Mire azt mondom: — Ugyan, Mancika, ne fél­jen, Mancika, kapaszkodjék jó erősen a karomba, én so­ha nem szoktam megcsúsz­ni. Mancika szót fogad, mind­két karjával a karomba ka­paszkodik és megyünk. De hogyan? Minden második lépésnél megcsúszik, sikít, kapaszkodik, csetlik-botlik. Nem egyszer elmondja, hogy milyen biztonságos érzés is egy erős férfi mellett halad­ni az élet rögös útjain, mert Mancika költői lélek, és ilyen szépeket tud mondani. Aztán amikor fáradtságról panaszkodik, bemegyünk pihenni egy kis cukrászdá­ba. Ott töltjük a félidőt és újult erőre kapva, folytat­juk az utat tovább. így ment ez a tél beállta óta egészen tegnap estig. Tegnap azonban érthetetlen dolog történt. Olyan dolog, ami megfejtésre vár. Azt hiszem, lélekbúvár elé kell tárnom. Az történt, hogy a hivatal­ban halaszthatatlan külön­munka adódott, és azt kellett telefonálnom Mancikának, hogy meghasad a szívem, de csak hét óra felé szabadulok. Mancika, szegény, egész oda volt: — Gyula, Gyula — mond­ta sírva —, mi lesz velem? Hogy megyek én haza ma­ga nélkül ilyen csúszós idő­ben? — Drága Mancika — vá­laszoltam én —, ha másként nem lehet, üljön taxiba. Szipogva és hüppögve nyugodott bele a megváltoz­szántás között, a sertések, juhok akkor is járják be a burgonya, répa és kukori­caföldeket. A céltudatosán betakarított és hasznosított kukoricaszár önállóan vagy répafejjel ve­gyesen silózva, pótolhatja a hiányzó takarmányérték leg­nagyobb részét: egy kát. hold kukoricaszár keményítőértéke 5,75 és fehérjetartalma 0,4 mázsa. Értéke másfél ezer forint, a fehérjével biztosított tej — 800 liter — 2400 forint. Hasonló megfontolással kell kezelni a cukorrépa melléktermékeit. A leveles répafejben holdan­ként 3,5 mázsa keményítő és 0,5 mázsa fehérje van. A ré­pafejet elsősorban kukorica­szárral silózva érdemes hasz­tathatatlanba és fájó szívvel búcsúztunk. Ám öt előtt pár perccel új intézkedés történt nálunk, nem kellett bent­maradnom, ugrottam föl, futottam, és már előre él­veztem azt az örömet, amit Mancikának fog okozni a váratlan meglepetés. Rohan­tam, hogy el ne késsek, és nem is késtem, csak egy-két másodpercet. Még láttam Mancikát, sőt, a hangját is hallottam. Pont akkor lépett ki a kapun, belekarolt egy magas, vékony fiatalember­be, és szólt hozzá bátorító­lag: — Ugyan, Jenőke, ne fél­jen, Jenőke! Kapaszkodjék jó erősen a karomba, én so­ha nem szoktam megcsúszni! A Jenőkének nevezett kaszvany fráter szót foga­dott, mindkét karjával bele­kapaszkodott, aztán megin­dultak. A fiú csetlett-botlott, Mancika azonban erős volt, mint a kőszikla. Ahogy elnyelte Őket a köd, megállapítottam, hogy ez a Mancika nem az a Man­cika, akit én ismerek, nyil­vánvaló, hogy a szegény Mancikának lélekhasadása van. Csak legalább azt tudnám,] hogy hol töltötték a félidőt-.] nosítani, de — éppen a ház­táji gazdaságokban — 2—i mázsás kupacokba rakva, he­tekig eltartható és takarmá- nyozható. A kertészeti hulladékokból, meg nem érett termékfélesé­gekből, burgonyából, tökből vegyes silót készíthetünk a sertések és a baromfi részére. A gondokat csak fokozzák a takarmányellátásban a szak­szerűtlen tárolások. Az anar- csi termelőszövetkezetnek pél­dául 500 mázsa a szálas takar­mány hiánya, s meglévő széna­kazlai közül az egyik fedetlen, a másik félben van — kitéve az időjárás viszontagságainak. Már most körültekintő szám­vetést kell készíteni vala­mennyi tsz-ben: felmérni a készleteket, ennek alapján be­osztani új termésig úgy, hogy először lehetőleg a kisebb ér­tékű tömegtakarmányok fogy­janak el — kukoricaszár, tö- rek, takarmányszalma, kuko- ricaszár-siló stb. — s ezután kerüljön sor nagyobb arány­ban a koncentráltabb takar­mányok etetésére. A dögéi Rá­kóczi Tsz például már a be­takarítás idején elosztotta a takarmánykazlakat állatfajok és csoportok szerint. Egyik legszámottevőbb ab­raktartalék: a lucerna lisztté való feldolgozása. Az így feltárt széna a te­heneknél 25, a szarvas- marhánál általában 30, a sertéseknél 15, a baromfi­nál 3—5 százalékkal javít­ja a takarmányhnsznosí- tást, pótolja az abrakot. A szálláskörülmények nagy hatással vannak a takarmány- gazdálkodásra. Hideg, nem megfelelően téliesített istállók­ban több takarmány kell a jó­szág létfenntartására, * ez gyakorlatilag az állati termé­kek termelésének a rovására megy. Szkita József, a megyei állattenyésztési felügyelőség vezetője 1964. október 24, 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom